Pf.20254/2016/7 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A finanszírozó felperes által kezdeményezett elszámolási perben perbeli jogállása, mögöttes felelőssége okán – a fellebbezésben kifejtett állásponttól eltérően - az I.r.alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a finanszírozási szerződés alapján származó összegeket a finanszírozási szerződés szerint meghatározott módon, célra használta fel. A bírói gyakorlat is egyértelmű abban a tekintetben, hogy az egészségügyi szolgáltató és a finanszírozó között polgári jogi jogviszony jön létre, ezért az egészségügyi szolgáltató az elszámolás benyújtása után – az ellene indított polgári perben – bizonyíthatja a finanszírozott összeg rendeltetésszerű felhasználását. Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.254/2016/7/I.szám A Győri Ítélőtábla a dr. Pakodi Gábor jogtanácsos (cím8, postacím: cím9) által képviselt Felperes1 (cím2) felperesnek a dr. Neiger M. Tibor ügyvéd (cím5) által képviselt Alperes1 (cím1) I.r., Alperes2 (cím4) II.r.alperesekkel szemben finanszírozási szerződésből eredő igény megfizetése iránt indított perében a Tatabányai Törvényszék

1. november
2. napján kelt 13.P.21.306/2014/
3. sorszám alatti ítéletével szemben a I.r. alperes
4. és a felperes
5. sorszám alatti fellebbezése folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta az alábbi r é s z í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a II.r. alperessel szembeni elutasító rendelkezését helybenhagyja, míg az I.r. alperessel szembeni marasztaló rendelkezését hatályon kívül helyezi és ekörben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítja. A másodfokú eljárásban a felperes perköltségét 500.000,- (Ötszázezer) Ft, míg az I.r. alperes perköltségét 635.000,- (Hatszázharmincötezer) Ft-ban állapítja meg. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II.r. alperesnek 148.500,(Egyszáznegyvennyolcezer-ötszáz) Ft perköltséget és viselje ekörben a fellebbezésével felmerült költségeit. A felperesnek a II.r. alperessel kapcsolatos fellebbezésével felmerült és feljegyzett eljárási illeték az állam terhén marad. Ez ellen a részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az irányadó tényállás szerint a felperes jogelődje és az Egészségügyi Szolgáltató Bt.továbbiakban: társaság) között
6. május 31-én szerződés jött létre az egészségügyi szolgáltató otthoni szakápolási tevékenységének finanszírozására. A finanszírozási szerződés 7.
7. pontja szerint, amennyiben a szolgáltató (társaság) a jelen szerződés alapján az egészségbiztosítási alapból kapott összeget nem a finanszírozott egészségügyi szolgáltatások nyújtására használta fel, köteles azt a felperesnek a szerződés 7.
8. pontjában írtak szerint megtéríteni. A szerződés 6.
9. pontja tartalmazta, hogy a társaság köteles megfelelő formában és rögzített határidőben jelenteni a teljesített szolgáltatásokat. A felperesnek ez alapján kell finanszíroznia a teljesítést. A szerződés 7.
10. pontja rögzítette, hogy a felperes a hatályos Győri Ítélőtábla IV.Pf.20.254/2016/7-I 2 jogszabályok alapján jogosult és egyben köteles ellenőrizni a szerződésben foglalt egészségügyi szolgáltatások szerződés szerinti teljesítését, így különösen a finanszírozott szolgáltatások teljesítésének valódiságát és indokoltságát. A szerződés 7.
11. pontja alapján a társaság köteles az ellenőrzés során a finanszírozóval együttműködni és a szükséges iratokat és egyéb dokumentációkat határidőre biztosítani. A szerződés 7.
12. pontja szerint a Bt. szerződésszegés esetén köteles megtéríteni az abból eredő finanszírozási többletet, vagy az okozott kárt, s ennek a jegybanki alapkamat kétszeresével számított kamatát. A jogalap nélkül igénybe vett finanszírozást és kamatterhét a finanszírozó jogosult volt az esedékes finanszírozási összegből levonni. A társaság
13. július 31-ig végezte a szerződött otthoni szakápolási tevékenységet, a szerződéses időszakban bevételei kizárólag az egészségbiztosítási alapból folyósított pénzeszközökből álltak, egyéb bevétellel nem rendelkezett. A társaság a szerződésben és mellékleteiben meghatározott keretek között, így meghatározott ellátási területen, meghatározott vizitszám erejéig a jogszabályi előírások figyelembevételével volt köteles feladatát ellátni. A társaság az egészségbiztosítási alaptól kapott összeg egy részét nem a finanszírozási szerződésben meghatározott egészségügyi szolgáltatás nyújtására használta fel és elszámolási kötelezettségét sem mindig teljesítette, ezért a felperes a többször elvégzett ellenőrzés alapján
14. július 14-én összesen 11.696.175,-Ft megtérítésére hívta fel. Mivel a társaság havi finanszírozásából a felperes 12 hónap alatt összesen 4.200.000,-Ft-ot visszavont,
15. évre vonatkozó 11.696.175,-Ft tartozásból 7.496.175,-Ft nem térült meg. A Bt. vitatta ezt a fizetési kötelezettséget és pert indított a felperessel szemben. A Veszprémi Törvényszék a G.40.107/2010/
16. számú ítéletével keresetét elutasította és viszontkereset folytán kötelezte, hogy fizessen meg a jelen per felperese számára 7.496.175,-Ft-ot és 889.000,-Ft perköltséget. Ezt az ítéletet a Győri Ítélőtábla a
17. III. 27-én kelt Gf.IV.20.249/2012/
18. számú ítéletével helybenhagyta és a társaságot a felperes részére 350.000,-Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. A betéti társaság beltagja és törvényes képviselője
19. július
20. napjáig a II.r. alperes,
21. július 21-től az I.r. alperes volt. A társaság megfelelő üzemanyagszámlákat 2008.,
22. évre nem tudott bemutatni. Abból adódóan, hogy a finanszírozott egészségügyi ellátás végzése indokolta a gépjármű használatát a 2009-ben végrehajtott vizitek alapján a felperes az általa kalkulált üzemanyagköltséget tekintette elfogadottnak az egészségbiztosítási alap terhére. A felperes felmondásának következtében a finanszírozási szerződés
23. július
24. napjával megszűnt. A felperes által végrehajtott záró ellenőrzés során a társaság a többszöri felszólítás ellenére sem bocsátotta rendelkezésre a
25. és
26. évekre vonatkozó elszámolást és könyvelési dokumentációt, az előlegként folyósított finanszírozási összeg jogszerű felhasználását később sem igazolta. A
27. és
28. évekre a társaság által jogosulatlanul felhasznált és felperes felé megtérítendő összeg 44.179.200,-Ft tőke, 5.897.015,-Ft kamat, összesen 50.076.215,-Ft volt, amely tartalmazott egy 21.400.000,-Ft-os tételt is. A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság
29. szeptember 19-ei kezdő időponttal elrendelte a társaság felszámolását. A felperes a felszámolási eljárás során 67.792.300,-Ft hitelezői igényt jelentett be, amelyet a felszámoló határidőben érkezett hitelezői igényként vett nyilvántartásba. A felszámolási eljárást a Tatabányai Törvényszék a
30. június 7-én jogerőre emelkedett végzésével egyszerűsített módon befejezte és a társaságot megszüntette. Megállapította, hogy a hitelezői igények kifizetésére felszámolási vagyon hiányában nem volt fedezet, a követelés nem vált behajthatóvá. Felperes a II.r. alperes tevékenységének vizsgálata során is szabálytalanságot és hiányt állapított meg, azonban őt a teljesítésre csak
31. július 23-án szólította fel. A Bt. az alperesek beltagi jogviszonyának idején súlyosan megsértette a Győri Ítélőtábla IV.Pf.20.254/2016/7-I 3 számviteli törvény több rendelkezését, a bizonylati rendnél jelentkező sérelmek olyan mértékűek voltak, amelyek megnehezítették a társaság vagyoni helyzetének ellenőrzését. A társaságnál rendelkezésre álló bizonylatok között jelentős tartalmi eltérések és ellentétek álltak fenn, sérült a mérleg valódiságának elve is, a Bt. nem tartotta be a pénzkezelésre vonatkozó előírásokat. A felperes keresetében az I.r. alperest 61.772.303,-Ft tőke, II.r. alperest 6.219.997,-Ft tőke és járulékai megfizetésére kérte kötelezni. A kereset jogalapjaként az Ebtv.
32. §-ára, a Gt. 68.§., 97.§. 104.§. és
33. §-ára, és az 1/
34. Polgári Jogegységi Határozatra hivatkozott. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az I.r. alperes vitatta a kereset jogalapját, összegszerűségét, arra hivatkozott, hogy a Bt-nek csak
35. július 20-ától volt beltagja, felelőssége csak ezen időponttól vizsgálható. Állította, hogy elszámolási kötelezettség nem terhelte, mögöttes felelőssége alapján tartozása nem keletkezett. A felperes ellenőrzése során keletkezett adatokat, az igazságügyi könyvszakértői véleményt és annak kiegészítését nem fogadta el. A II.r. alperes a vele szemben érvényesített követelés elévülésére hivatkozott, azon indokkal, hogy
36. július 20-áig volt beltagja a társaságnak, amelynek megszűnésétől számítottan eltelt az 5 éves elévülési határidő és ezen elévülési idő alatt a felperes írásban nem szólította fel a tartozás megfizetésére, az elévülés más módon sem szakadt meg. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I.r. alperest, fizessen meg a felperesnek 61.772.303,-Ft-ot, annak
37. augusztus
38. napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét képező késedelmi kamatát, valamint 2.053.000,-Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy 1.780.000,-Ft eljárási illeték és 959.485,-Ft szakértői díj az állam terhén marad. Kötelezte felperest, fizessen meg II.r. alperesnek 297.000,-Ft perköltséget. A törvényszék a jogvitát a felperes és a társaság közötti jogviszony megszűnésének idején hatályos jogszabályok, az Ebtv. (
39. évi LXXXIII. törvény) rendelkezései, a gazdasági társaságokról szóló
40. évi IV.törvény (Gt.), a számvitelről szóló
41. évi C. törvény (Számv.tv.), a Ptk. elévülésre vonatkozó rendelkezései alapján bírálta el. Álláspontja szerint a társaság és a felperes között polgári jogi jogviszony jött létre, amelynek alapján a Bt. a szerződésben és mellékleteiben meghatározott keretek között, adott területen, adott vizitszám erejéig otthonápolási feladatot volt köteles a jogszabályi előírások figyelembevételével ellátni. A társaság az elszámolási kötelezettségének a perbeli időszakban csak részben tett eleget, a
42. évi finanszírozásának pénzügyi ellenőrzése során a felperes is megállapította, hogy a társaság Ebtv.
43. §-ában írtakat megszegte, az egyes évek vonatkozásában nem, vagy nem teljes mértékben tudta igazolni a finanszírozás jogszerű felhasználását, ezért visszafizetési kötelezettsége keletkezett. Az elsőfokú bíróság az alperesek tartozás behajthatatlansága okán fennálló mögöttes felelőssége alapján az alperesek terhére rótta annak bizonyítását, hogy a felperes által elismert összegeken felül az egészségbiztosítási alapból (E. Alap) kapott további összegeket is a peres felek között létrejött szerződés szerinti célra és szerződés keretében használták fel. A kereset összegszerűségének meghatározása érdekében elkészített igazságügyi szakértői véleményt és annak kiegészítését ítélkezése alapjául nagyobbrészt elfogadta, és ez alapján helytállónak Győri Ítélőtábla IV.Pf.20.254/2016/7-I 4 tekintette a társaság ellenőrzése során felvett ellenőrzési jegyzőkönyvben foglaltakat a megállapított tartozás összegszerűségére is kiterjedően. Az igazságügyi könyvszakértői véleményt és annak kiegészítését egy 21.400.000,-Ft összegű tétel kapcsán kifogásolta, amelyről az I.r. alperes úgy nyilatkozott, hogy évekig az autójában hordta, majd abból ellopták. Álláspontja szerint ez az alperesi nyilatkozat önmagában is azt igazolta, hogy a pénzeszközzel, annak I.r. alperes által hivatkozott eltulajdonításáig nem számolt el. Mivel a társaságnak bevétele kizárólag az E. Alapból származott, nem találta helytállónak az alperesek azon védekezését, hogy ez az összeg a társaság olyan haszna volt, amelyre a társaság elszámolási kötelezettsége nem terjed ki. Az üzemanyagköltség vitatott elszámolását érintően kifejtette, hogy azt a felperes helyesen fogadta el becslés alapján, azt annak ellenére méltányos összegben ismerte el, hogy megfelelő számla, vagy valós, ellentmondásoktól és más bizonylat tartalmával fennálló ellentétektől mentes útnyilvántartás sem állt rendelkezésre. Az igazságügyi könyvszakértő is igazolta felperesnek az ellenőrzése során keletkezett iratokon alapuló azon állítását, hogy a hiányos nyilvántartások és kimutatások, bizonylatok nem valós adatokat tartalmaztak, mert a társaság által vezetett útnyilvántartás a teljesítményjelentésben megadott vizitszám összességében és helységenkénti bontásban sem egyezett, az a szerződött ellátási területeken kívüli utakat is tartalmazott. A törvényszék nem fogadta el az általa kirendelt igazságügyi könyvszakértőnek a Bt.
44. és
45. évek vonatkozásában becsléssel megállapított költségeit. Bár a könyvszakértő elemezte a társaságtól lefoglalt iratokat, bizonylatokat és a bíróság által beszerzett iratokat, helytállónak tekintette felperesnek azt az álláspontját, hogy a becslésen alapuló szakvélemény a szükséges alapbizonylatok és egyéb kimutatások hiányában nem fogadható el. Osztotta viszont a kirendelt igazságügyi könyvszakértőnek azt a szakvéleményben kifejtett álláspontját, amely jogszerűnek ítélte a felperesnek a
46. és
47. évekre a teljes finanszírozási összeg visszakövetelésére vonatkozó igényét, mivel a társaság a jogszabályokban előírt kötelezettségeinek nem tett eleget. Ezen túlmenően a könyvszakértői véleményt és annak kiegészítését alperesek vitatása ellenére elfogadta ítélkezése alapjául, utalva arra, hogy az teljes egészében egyezett a felperes által a társaságnál végzett ellenőrzés eredményével és a büntetőeljárás során keletkezett adatokkal. A törvényszék elutasította az alperesek bizonyítási indítványait. Jogkérdésnek és nem szakkérdésnek tekintette, hogy a társaság visszafizetési kötelezettségét érintette-e vagy sem, hogy 2012-ben még rendelkezésére állt 21.400.000,-Ft-ot az I.r. alperestől ellopták. Érvelése szerint a lopás tényének bizonyítottsága sem jelentette volna, hogy ezt a pénzt az I.r. alperes jogszerűen használta fel, így a felperes felé ezen összeg vonatkozásában is elszámolási kötelezettség terheli. Mivel a per elbírálása szempontjából nem bírt jelentőséggel, szükségtelennek találta a társaságnál
48. évtől keletkezett mérlegek beszerzését. Azon indokkal, hogy a szakápolási tevékenységet végző személyeket az alperesek nem jelölték meg, nem közölték idézési címüket, az általuk elvégzett tevékenységet, a vizitszámokat a felperes nem vitatta, szükségtelennek tartotta ezen személyek tanúként történő meghallgatását. Elutasította az I.r. alperesnek azt az indítványát is, amelyet a 2010-
49. évek vonatkozásában arra alapítottan terjesztett elő, hogy a társaság teljes körű könyvelési iratanyaga a büntetőeljárás iratai között rendelkezésre áll és ez alapján kíván a felperessel elszámolni. Az indítványt azért tekintettel alaptalannak, mert az igazságügyi könyvszakértő a megjelölt iratanyagot teljes mértékben áttekintette, azok között az I.r. alperes által hivatkozott bizonylatokat nem talált, ezért
50. és
51. évre csak becsléssel tudott szakvéleményt adni, amit nem fogadhatott el. Azon indokkal, hogy vitás szakkérdés nem állt fenn, elutasította az alperes igazságügyi könyvszakértő (szakértő1) kirendelésére vonatkozó bizonyítási Győri Ítélőtábla IV.Pf.20.254/2016/7-I 5 indítványát. A Veszprémi Törvényszék G.40.107/2010/46.számú ítéleti döntését a peres felek eltérő személye okán nem tekintette ítélt dolognak. A törvényszék érvelése szerint a felperes követelése a II.r. alperessel szemben elévült, mivel a II.r. alperes
52. július 20-ig volt beltagja a társaságnak és ezt követő 5 éves elévülési időn belül őt felperes fizetésre nem szólította fel. Önmagában helytállónak tekintette a felperesnek az 1/
53. Polgári Jogegységi Határozatra történő hivatkozását, amely szerint a mögöttes felelős személlyel szembeni követelés elévülése a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságig nyugszik. Álláspontja szerint ebből nem következik, hogy a behajthatatlanság igazolása csak a Bt. felszámolás eredményeként bekövetkező jogutód nélkül való megszűnésével történhet, ebben a körbe vonható a végrehajtás során keletkező, behajthatatlanságot igazoló okirat is, ezért az elévülés nyugvására vonatkozó szabályokat nem látta alkalmazhatónak. A jogvita elbírálása során alkalmazandó jogszabályokat illetően a törvényszék alkotmányossági aggályt nem észlelt. Álláspontja szerint a perbeli jogviszonyban a peres felek mellérendelt, egyenrangú jogalanyok voltak, amelynek nem mond ellent, hogy a felperest ellenőrzési jogosultság illette meg, és a társaságot a felperes felé való elszámolási kötelezettség terhelte, ezért elutasította az alpereseknek az Alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére és a per tárgyalásának felfüggesztésére vonatkozó kérelmét. A felperes személyes illetékmentessége és az I.r. alperes költségmentessége okán megállapította, hogy a le nem rótt eljárási illeték az állam terhén marad, a felmerült szakértői díjat is az állam viseli. A teljesítéssel késedelembe eső I.r. alperest a jogviszony megszűnésétől,
54. augusztus 1-től kezdődően kötelezte késedelmi kamat megfizetésére. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes és az I.r. alperes terjesztett elő fellebbezést. Az I.r. alperes fellebbezésében elsődlegesen az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását, a felperes első- és másodfokú perköltségben való marasztalását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára való kötelezését kérte. Fellebbezésének indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást tévesen állapította meg, a levont jogkövetkeztetése is megalapozatlan. Eljárásjogi szabálysértésként hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem adta ki a szakértő részére az alapszakvéleményre a per során tett észrevételüket, kizárólag a felperes által feltett kérdésekre nyilatkoztatta meg a szakértőt, aki az általa feltett kérdésekre az alapszakvéleményében és a kiegészítő szakvéleményében sem nyilatkozott. Sérelmezte, hogy a felperes a per során tett vállalása ellenére megtagadta a Bt. 2010.,
55. évre vonatkozó bizonylatainak, mérlegeinek az ellenőrzését és az elsőfokú bíróság addigi álláspontját megváltoztatva a bizonyítási teher téves kiosztásával az alpereseket kötelezte a bizonyításra és emellett – az így kiosztott bizonyítási teher alapján alaptalanul utasította el az előterjesztett bizonyítási indítványukat. Az elsőfokú bíróság a beszerzett büntetőeljárás iratait kellő mélységben nem tekintette át, ezért nem ismerte fel, hogy a büntetőeljárás során folyamatosan lefoglalásra kerültek a társaság könyvelőitől a társaság iratai, így valamennyi, a 2010-
56. évre vonatkozó könyvelési iratanyag rendelkezésre állt a büntetőeljárás iratainál (bevételek, kiadások dokumentációja, útnyilvántartások). A felperes sem állította, hogy a betéti társaság kizárólagosan otthonápolási tevékenységet végzett, így valamennyi bevétele az otthonápolásokból származott és Győri Ítélőtábla IV.Pf.20.254/2016/7-I 6 valamennyi kiadása ehhez a tevékenységhez kapcsolódott. A büntetőügy iratai teljes körűen tanúsították a peresített időszakra vonatkozóan a társaságnál keletkezett valamennyi bevételt és kiadását, amely kiadása a bevételekhez kapcsolódóan merült fel. Így az elsőfokú bíróság a tanúk meghallgatására, a szakértői vélemény kiegészítésére, új szakértő kirendelésére, az eljárt szakértő személyes meghallgatására vonatkozó, fenntartott és megismételt bizonyítási indítványát megalapozatlanul utasította el, amelynek indokát teljes körűen nem adta meg és azt sem indokolta meg, hogy indítványai ellenére milyen okból mellőzte a szakértő tárgyaláson történő meghallgatását. A büntetőeljárás teljes körű ismerete esetén az elsőfokú bíróságnak fel kellett volna ismernie, hogy a büntetőeljárás során beszerzett alapszakértői vélemény kifejezetten utalt arra, hogy a szakértői véleményének
57. számú melléklete tartalmazza a társaság beszámolóit, így azokból minden év vonatkozásában megállapítható, hogy a társaságnak adott naptári évben mennyi volt az adózott nyeresége, ezután mennyi adót fizetett be. A mérlegekből nyomon követhető, hogy az adózás után fennmaradt összeg az eredménytartalékban került elhelyezésre. A felperes álláspontjával ellentétben nincs olyan jogszabályi előírás, amely előírná egy gazdasági társaság részére, hogy hol tartsa az adózás utáni eredménytartalékban helyezett összeget, amely a betéti társaság tulajdona, így azzal elszámolási kötelezettsége nem lehetett. Ezt igazolja a büntetőeljárás során beszerzett és a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértői vélemény is, amelynek értékelését a bíróság alaptalanul mellőzte. A 22.000.000,-Ft jogszerű birtokban tartásával kapcsolatban a társaság taggyűlési határozatot hozott, amelyet csatolt a per során. Az ítélet hiányosságának tekintette, hogy az elsőfokú bíróság nem indokolta, hogy a mögöttes felelőssége okán melyik év vonatkozásában, milyen indokok alapján milyen összeg megfizetésére kötelezte. Bár a Veszprémi Törvényszék ítéletében(G.40.107/2010/46.) 7.496.175,-Ft megfizetésére kötelezte a Bt-t, a kamatok megfizetésében nem marasztalta, a bíróság ellenére nem indokolta, hogy ebből az összegből milyen ok miatt és milyen összeget kell megfizetnie, miután nem az egész időszak alatt volt a társaság beltagja. Az ítéletből nem állapítható meg, hogy milyen számítás alapján állapította meg marasztalásának összegét és milyen jogszabályi rendelkezésen alapult a kamatfizetésre való kötelezettségének kezdő időpontja. Az ellenőrzési kötelezettség a felperest terhelte, a társaságnak ebben csupán közreműködnie kellett az iratok átadásával, ami a 2008.,
58. évek vonatkozásában megtörtént, az azt követő időszakra a Bt. azért tagadta meg a közreműködést, mert meg kívánta várni a Veszprémi Törvényszéken indult per jogerős befejezését. Mivel a jogerős ítélet kézbesítése és a felszámolás elrendelése között a felperes nem kérte a Bt. iratait, a társaságot mulasztás sem terhelte, de egy esetleges mulasztás esetén is biztosítani kellett volna a Bt. számára, hogy bizonyíthassa az ellene indított polgári perben a finanszírozott összeg rendeltetésszerű felhasználását. Ebből a jogi okfejtésből eredően megalapozatlanul tagadta meg a bíróság az általuk indítványozott szakértői bizonyítás elrendelését legalább a 2010-
59. évekre vonatkozóan. A per során folyamatosan kifogásolták a felperes útnyilvántartással kapcsolatos álláspontját, ennek ellenére a Veszprémi Törvényszék részére a
60. évre vonatkozó, az OEP részére
61. évre vonatkozó útnyilvántartások és a könyvelőtől a büntetőeljárás során lefoglalt 2010-
62. évi útnyilvántartások szakértői vizsgálatára a büntetőeljárás során, sem a perben nem került sor. Az elsőfokú bíróság nem foglalt állást abban a kérdésben sem, hogy az elszámolásnak a felperes által ténylegesen elfogadott vizitszámhoz, vagy a szolgáltatási szerződésben meghatározott feladathoz kell viszonyulnia. A jogszabályellenes, illetve téves Győri Ítélőtábla IV.Pf.20.254/2016/7-I 7 számviteli eljárásra hivatkozással a betéti társaság, illetve mögöttes felelőssége alapján az I.r.alperes el van zárva attól, hogy a ténylegesen felmerült közlekedési költség elszámolásra kerülhessen, amikor felperes maga is elismerte, hogy a finanszírozási szerződés teljesítése során közlekedési költség merült fel. Mindezen okok miatt az elsőfokú ítélet felülbírálatra alkalmatlan, ezért hatályon kívül helyezése indokolt. Mivel a Pp. szabálya alapján a bizonyítási kötelezettség a felperest terhelte volna igénye megalapozottságát illetően, a keresetet el kell utasítani. Felperes saját ellenőrzésére, mint bizonyítékra, és a két év vonatkozásában le nem folytatott ellenőrzésre, mint bizonyítékra nem hivatkozhat, még
63. év vonatkozásában sem, mert mögöttes felelősként a
64. évre vonatkozó ítélet megállapításait is jogosult volt vitatni. A felperes fellebbezésében keresetének való teljes körű helyt adással kérte az ítélet megváltoztatását, a II.r. alperes kereset szerinti marasztalását, az I.r. alperes terhére rótt perköltség 959.485,-Ft-tal történő felemelését. Fellebbezésének indokai szerint a törvényszék a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezéseknél figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a két könyvszakértői vélemény díjelőlegét felperes előlegezte meg, amelynek megfizetésére pervesztessége okán az I.r. alperes köteles. Érvelése szerint II. r. alperessel szemben érvényesített követelése nem évült el. A főkötelezett Bt.-vel szemben végrehajtási eljárást kezdeményezett, a végrehajtás adatait a cégbíróság bejegyezte a cégnyilvántartásba.
65. szeptember 19-i időpontban elrendelt felszámolási eljárásban 67.792.300,-Ft összeg erejéig bejelentett hitelezői igényét a felszámoló nyilvántartásba vette. A felszámolás megindulásával a végrehajtási eljárás megszüntetésre került, így nem kerülhetett sor behajthatatlansági nyilatkozat kiadására. Felperes csak akkor került abba a helyzetbe, hogy a mögöttes felelősökkel szemben igényét érvényesíthesse, amikor a betéti társaság felszámolási eljárását a Tatabányai Törvényszék a
66. május 14-én kelt és június 7-én jogerőre emelkedett végzésével, egyszerűsített módon befejezte, az adós gazdálkodó szervezetet megszüntette és megállapította, hogy a hitelezői igények kifizetésére - felszámolási vagyon hiányában - nincs fedezet. Az 1/
67. Polgári Jogegységi Határozatra történő hivatkozással ismételten kifejtette azt az álláspontját, hogy a követelés főkötelezettől való behajthatatlanságának a megállapíthatóságáig az elévülés a mögöttes felelőssel szemben nyugszik, ami azt jelenti, hogy nincs szükség és lehetőség az elévülés mögöttes felelőssel szembeni megszakítására, mert az elévülés nyugvása fogalmilag kizárja az elévülés megszakadását. Miután a felperes az elvülés nyugvását követő egy éven belül érvényesítette követelését a mögöttes felelősökkel, így a II.r. alperessel szemben is, annak elévülése nem állapítható meg. A fellebbezési ellenkérelmében a II.r. alperes a felperes fellebbezése által érintett részben az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben történő marasztalását kérte. Hangsúlyozta, hogy a
68. évi IV. törvény (Gt.)
69. §.