Bf.649/2025/11 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés 4. fordulat,

(3)bekezdés]. Ezért 6 év szabadságvesztésre, 6 év közügyektől eltiltásra és 500 napi tétel, 2000 Ft egynapi tétel összegű, 1 000 000 Ft végösszegű pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. A pénzbüntetés megfizetésére 20 havi, 50 000 Ft egyhavi összegű részletfizetést engedélyezett, meghatározva meg nem fizetés esetén a szabadságvesztésre átváltoztatás feltételeit. 3 490 000 Ft erejéig a vádlottal szemben vagyonelkobzást rendelt el. Határozott a lefoglalt bűnjelekről (elkobzás, lefoglalás megszüntetés, kiadás a terheltnek visszatartás mellett) és kötelezte a vádlottat 320 122 Ft bűnügyi költség viselésére. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.649/2025/11/II 2 [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen egyrészt az ügyészség jelentett be fellebbezést a nyilatkozattételre fenntartott határidőben a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamának, valamint a pénzbüntetés napi összegének felemelése érdekében. Indokai szerint a törvényszék túl nagy nyomatékot tulajdonított az enyhítő tényezőknek, viszont nem vette megfelelően figyelembe a vármegye területén a hasonló bűncselekmények elszaporodott voltát, miáltal túl enyhe büntetést szabott ki, melynek lényeges súlyosítására tett indítványt [21. sorszámú elsőfokú irat (Borsod-AbaújZemplén Vármegyei Főügyészség B.1143/2024/112.)]. [3] A vádlott és a védő a kihirdetést követően nyomban a büntetés enyhítésére irányulóan terjesztettek elő jogorvoslatot (19. sorszámú jegyzőkönyv 8. oldal 4-5. bekezdések). A védő a fellebbezését a másodfokú eljárásban indokolta írásban, melyben elsősorban a terhelt együttműködésére, a cselekmény feltárására, és családi körülményeire tekintettel kérte a büntetés enyhítését (10. sorszámú másodfokú irat). [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.348/2025/4. számú észrevételében az ügyészségi fellebbezést fenntartva – a védelem érveit alaptalannak találva – a büntetés súlyosítását indítványozta, külön kiemelve, hogy a bíróság nem értékelte megfelelően a vádlott bűnismétlő voltát. [5] Az ítélőtábla a perorvoslatokat a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 599. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el, melyen az ügyész nem vett részt, a vádlott és a védő az enyhítésre irányuló jogorvoslatukat fenntartották. [6] A fellebbezések nem alaposak. [7] A jogorvoslatokat kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be, ezért a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül a Be. 590. §

(3)bekezdése szerint. [8] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút és súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésekre, ha a vádlottat fel kell menteni vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §

(5)bekezdés

1. a)pont,
2. aa)és
3. ab)alpontok –
4. c)pont,

(5a)bekezdés]. Értelemszerűen a mértékes fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontban Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.649/2025/11/II 3 foglaltak jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból és a fellebbezésekre is tekintettel vizsgálta a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket is. [9] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta és nem is vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát a törvényszék által megállapított tényállásra alapította, mivel a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. Ebben az esetben az elsőfokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. [10] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perjogi szabályokat betartva folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be. 608. §

(1)bekezdés a-h) pont], sem olyan relatív eljárási hibát [Be. 609. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a-d) pont], ami az érdemi felülbírálatot kizárta volna. A bűnösséget beismerő nyilatkozat tárgyaláson történő elfogadása is mindenben helytálló. [11] Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, nem volt olyan körülmény, mely a terhelt felmentését, vagy az eljárás megszüntetését indokolta volna. [12] A cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak. [13] Az elsőfokú ítélet nem részletezte, csak a [32] bekezdésben történt utalás az alkalmazott jogszabályra a Btk. 2. §

(2)bekezdésének felhívásával, mely szerint az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazásának van helye. Ezzel szemben a Btk. 2. §

(1)és

(2)bekezdés helyes értelmezésével a főszabálynak megfelelően az elkövetéskor – azaz a vádlott által elkövetett utolsó cselekményrész idején – hatályos törvényt kell alkalmazni, ugyanis a kábítószer előállításának, használatának, terjesztésének, népszerűsítésének tilalmával összefüggő törvénymódosításokról szóló,

1. július 1-től hatályos
2. évi XIX. törvény a kábítószerrel visszaélés és a kereskedés büntetendőségét szigorította jelentősen, így a jelenleg hatályos, új törvény annak ellenére sem lenne enyhébb, ha a bűnhalmazat mellőzését kizárólag a pszichoaktív anyaggal visszaélésként vád tárgyává tett cselekmény kábítószerre elkövetett cselekménnyé átalakítása indokolná. A bűnhalmazat viszont a korábbi törvény szerint sem lenne kimondható, hiszen a cselekménysor olyan elkövetési időben is zajlott (
3. január 1-je után), amikor a 3-CMC vegyület (kristály) már kábítószernek minősült. [14] Ez viszont nem változtat azon, hogy a vádlott valóban a Btk.
4. §

(1)bekezdés 4. fordulatába ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő jelentős mennyiségű kábítószerre, kereskedéssel elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettét valósította meg. A kiterjesztett felülbírálat során a minősítés megváltoztatásának nem volt helye. Megjegyzendő Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.649/2025/11/II 4 ugyanakkor, hogy az adott perjogi helyzetben a Be. 562. §

(4)bekezdése lehetővé teszi az egyszerűsített ítéleti indokolást, viszont a minősítésre, mint a Be.

1. § 3) bekezdés e) pontjában foglaltakra azon könnyítés nem terjed ki, hogy csak az alkalmazott jogszabályokat tartalmazza a határozat. A Kúria és az ítélőtáblák gyakorlata sem kívánja meg a részletesebb indokolást a váddal egyező minősítés esetén a bűnösség beismerésének elfogadásakor, azonban legalább külön ki kell emelni az indokolásban, hogy milyen bűncselekményben marasztalta a bíróság a vádlottat, mert ez a felülbírált határozatban elmaradt, a minősítésre az ítélet – a jegyzőkönyvben rögzített szóbeli indokolás ellenére – csak a [32] bekezdés utal a jogszabályhelyek felhívásával. [15] Ezért szükséges külön rögzíteni az e körben kifogástalan elsőbírósági jogi állásponttal összhangban, hogy a jogszabályváltozások, és a cselekménysor első részében még pszichoaktív anyagnak minősülő kristályra elkövetés ellenére a teljes cselekménysor a kábítószer-kereskedelem bűntettének természetes egységébe olvad, bűnhalmazat megállapításának nincs helye. A kereskedés fogalmi ismérveit a vádlott megvalósította, ezért a minősítés törvényes. Kiemeli még az ítélőtábla, hogy olyan esetben, ha az elkövetés alatt, sőt az elbírálás idején is változik a büntető törvény, a hatályszabály alkalmazását is érintően, szükséges a szankciós fellebbezés esetén is a jogkérdés tömör indokolása, hiszen csak úgy értelmezhető és ellenőrizhető megfelelően az elsőbírói döntés helyessége. [16] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket feltárta. [17] A vádlottal szemben– a törvényi minimumot csupán egy évvel meghaladó, lényegesen az irányadó középmérték alatt kiszabott – 6 év szabadságvesztés büntetés alkalmas a büntetési célok elérésére, összhangban áll a büntetéskiszabás elveivel, tettarányos, ezért az ítélőtábla sem a súlyosítására, sem az enyhítésére nem látott lehetőséget. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartama is törvényes, miként a pénzbüntetés napi tételszáma és az egy napi tételnek megfelelő összeg és a részletfizetés engedélyezése is. [18] Az ügyészségi fellebbezés indokait illetően megjegyzendő, hogy helytálló az arra hivatkozás, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegye területén – és ez irányadó a régióra és országos tekintetben is – a kábítószerre elkövetett kereskedési típusú bűncselekmények száma jelentős, és tény, hogy a vádlott ugyan nem visszaeső, de büntetett előéletének fokozott a hatása. A bíróság e körülményeket értékelte, mint ahogy a védő által felhozott, ténylegesen pozitív tényeket is, ezeket összevetve határozta mg a szankciót, melynek lényeges megváltoztatására egyik irányban sem volt indok, kisebb módosításra pedig a törvény nem ad lehetőséget. [19] Az elsőfokú ítélet egyéb, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsáthatóságra, az előzetes fogvatartás beszámítására, a vagyonelkobzásra, a Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.649/2025/11/II 5 bűnjelekre, és a bűnügyi költségre vonatkozó, az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezései is törvényesek. [20] A másodfokú bíróság nem látta megalapozottnak a védőnek a törvényben irányadónál eggyel enyhébb szabadságvesztési végrehajtási fokozat megállapítására irányuló indítványát sem. A Btk.
2. §

(2)bekezdésében írt feltételek sem az alanyi, sem a tárgyi oldalról nézve nem állnak fenn, ilyen kedvezmény ellen szólnak a vádlott előélete és a kábítószer mennyisége, melyek együttesen kizárják az enyhébb, börtön fokozatban végrehajtást. [21] A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helyes indokainál fogva Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [22] Az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig a vádlott által letartóztatásban töltött idő beszámítása a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdésén alapul. [23] Ellentétes döntés hiányában a másodfokú ítélet ellen a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében nincs helye fellebbezésnek. Debrecen,

1. január
2. Dr. Háger Tamás a tanács elnöke-előadó bíró sk., az aláírásban akadályozott Dr. Bakó József bíró és dr. Diószegi Attila bíró helyett is. Záradék: A Miskolci Törvényszék 17.B.29/2025/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.649/2025/
4. számú végzése által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. január
6. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke