Kf.700073/2024/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése szerinti általános intézkedési kötelezettségből sem vezethető le, hogy a rendőr a saját beosztásától függetlenül köteles megbízási díj nélkül ellátni minden intézkedést és feladatot. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 5.Kf.700.073/2024/

1. felperes (felperes címe) Független Rendőrszakszervezet (felperesi képviselő címe; eljáró képviselő: dr. Oláh Tamás kamarai jogtanácsos) Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság (8000 Székesfehérvár, Deák Ferenc utca 2.) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Ozsváth Zsolt kamarai jogtanácsos megbízási díj megfizetése iránt indított közszolgálati jogvita alperes (
2. sorszám alatt) Veszprémi Törvényszék 5.K.700.214/2023/
3. számú ítélete A per tárgya: A fellebbezést benyújtó fél: A fellebbezéssel támadott határozat: Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25.000 (huszonötezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.073/2024/
4. 2 [1] A felperes a
5. január
6. és
7. december
8. napja közötti időszakban a szolgálati hely állományában helyszínelő, balesetvizsgáló beosztásban teljesített szolgálatot. A peresített időszakban beosztásához nem tartozóan – külön parancsok alapján – rendszeresen látott el járőri és egyéb feladatokat (átfedő szolgálat, sebességmérés, TIK küldések stb.), melyek ellátásáért megbízási díj megfizetését kérte. Szolgálati panaszát az alperes vezetője a 07000-101/4-2/
9. Szü. számú határozatával megalapozatlanság miatt elutasította. A felperes keresete [2] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a
10. november
11. napjától
12. január
13. napjáig terjedő időszakra bruttó 1.130.532 forint, a rendvédelmi illetményalap 75%-nak megfelelő mértékű megbízási díj és késedelmi kamata megfizetésére. Keresetének jogalapjaként a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
14. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
15. §

(1)bekezdés c) pontját jelölte meg. Az elsőfokú bíróság ítélete [3] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 985.592 forint megbízási díjat és annak késedelmi kamatát; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Álláspontja szerint annak eldöntése során, hogy a felperes által végzett járőri és egyéb tevékenység a szolgálati beosztásához tartozó feladatellátásnak minősül-e, a felperes kinevezése szerinti beosztásából kell kiindulni, amely a helyszínelő és balesetvizsgáló beosztás. Mindebből következően az általa ellátott járőri és egyéb feladatok nem tartoznak a felperes kinevezés szerinti beosztásába, így többletfeladatnak minősülnek, mely a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontja alapján megbízási díjra jogosít. Az alperesnek a Hszt.

1. §-ban szabályozott átrendelésre és
2. §-ban foglalt ideiglenes átrendelésre vonatkozó érvelését nem találta megalapozottnak, miután ezen jogintézmények feltételrendszere a perbeli esetben nem érvényesült, azok írásbeli elrendelésére nem került sor, valamint a feladatellátás rendszeres volt. A megbízási díj mértéke tekintetében megjelölt felperesi igényt az elvégzett többletfeladatokkal arányban állónak találta. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [4] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Fellebbezésében az ítélet keresetet részben elutasító rendelkezését nem támadta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti a Hszt.
3. §

(1)bekezdés c) pontját; a rendőrségről szóló

1. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.)
2. §

(1)bekezdését; a közigazgatási perrendtartásról szóló

1. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
2. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.073/2024/

1. 3 bekezdésében foglaltakat és a Kp.
2. §

(2)bekezdését; valamint a Kp. 84. §

(2)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 346. §

(4)és

(5)bekezdésében írt rendelkezéseket; ezen felül kifogásolta, hogy az ítélet több, általa előadott védekezést nem bírált el, így annak indokolásával is adós maradt. [5] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást részben hibásan állapította meg és annak alapján téves jogértelmezésre jutott. Nem vitatta, hogy a helyszínelő, balesetvizsgáló és a járőr feladatok elválnak egymástól; azonban továbbra is úgy vélte, hogy a felperes nem látott el a beosztásához nem tartozó többletfeladatokat. E körben az Rtv. 13. §

(1)bekezdésére hivatkozott, melynek értelmében a rendőr jogkörében eljárva köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha a közbiztonságot, a közrendet, vagy az államhatár rendjét sértő, veszélyeztető tényt, körülményt, vagy cselekményt észlel, illetve ilyet a tudomására hoznak. Meglátása szerint a jogszabályi rendelkezés helyes értelmezése alapján a keresetben előadott feladatok ellátása a felperes beosztásához tartozott. Ezen felül nem találta megfelelően részletesnek az elsőfokú ítélet jogi indokolását a védekezésének alapjául szolgáló több körülménnyel, így a TIK utasítása alapján folytatott rendőri intézkedésekkel, valamint a sebességmérési feladatokkal összefüggésben. Fellebbezésében nem támadta az elsőfokú bíróság átrendeléssel és ideiglenes átrendeléssel kapcsolatban kialakított ítéleti álláspontját. [6] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségében marasztalását kérte, amelynek összegét 25.000 forintban jelölte meg. Előadta, az elsőfokú bíróság helyesen értékelte, hogy a felek közötti jogvitát a megbízás, és nem az átrendelés szabályai szerint kell elbírálni. Hangsúlyozta, a munkáltatónak az a joga, hogy a felperest a helyszínelő, balesetvizsgáló beosztásához nem tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére utasítja, nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását. Ennek tükrében az Rtv. nem lehet alkalmas annak a jogkérdésnek az eldöntésére, hogy az egyes rendőrségi feladatok mely beosztás feladatkörébe tartoznak, miután a hivatkozott jogszabályi rendelkezés általános intézkedési kötelezettséget határoz meg. Az alperes arra sem hivatkozhat eredményesen, hogy a sebességmérés rendőrségi alapfeladat, amely állítás valóban igaz, ugyanakkor ebből nem vonható le az a következtetés, hogy a baleseti helyszínelőnek feladata lenne a sebességmérés. Nem állította, hogy e tevékenység egy másik önálló beosztást teljesen kitöltő feladatkör; mint ahogyan azt sem, hogy a felperes a TIK küldések nyomán a közrendvédelmi járőrbeosztás teljes feladatkörét ellátja; ez nem is feltétel a megbízási díj megállapításához. Kiemelte: a közlekedési balesetek és a közlekedési bűncselekmények, valamint a közlekedés körében elkövetett más bűncselekmények esetén követendő rendőri eljárás szabályairól szóló 60/2010. (OT.34.) ORFK utasítás (a továbbiakban: 60/2010. ORFK utasítás) kódex-jelleggel, kimerítően tartalmazza a (baleseti) helyszínelő feladatait, melyek között a sebességmérés, a TIK küldések, valamint az ún. átfedő járőrszolgálatok nem szerepelnek. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [7] A fellebbezés megalapozatlan. Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.073/2024/4. 4 [8] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Kp. 108. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem keretei között bírálta felül. A másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor az ítélőtábla figyelembe vette, hogy az alperes a marasztalási összeg mértékére vonatkozó bírói mérlegelést, ekként az elsőfokú bíróság által megállapított összegszerűséget nem vitatta, így azt az ítélőtábla sem érintette, ebben a körben vizsgálódnia nem kellett. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján helyesen rögzítette a tényállást, helytálló az abból levont jogi következtetése és érdemi döntése is. Ítéletét az irányadó jogszabályok megfelelő alkalmazásával kellően részletesen megindokolta, amivel a másodfokú bíróság is egyetértett. A fellebbezésben foglaltakkal összefüggésben az alábbiakat emeli ki: [9] Az alperes a tényállás tisztázottsága tekintetében eljárásjogi jogszabálysértést állított, ezen túlmenően az ítélet anyagi jogi álláspontjának felülvizsgálatát kérte a másodfokú bíróságtól. [10] Az alperes részben vitatta a megállapított tényállást, ám fellebbezésében nem jelölte meg, hogy a tényállás mely részét, mely megállapításait vitatja; ugyanígy azt sem, hogy ezzel szemben mit tart helyes ténynek és milyen bizonyíték támasztja alá az állítását; mindez a fellebbezésből nem volt kiolvasható. Ez azt jelenti, hogy az alperes a tényállás helytállóságát alaptalanul vitatta. [11] Ezen felül az alperes az elsőfokú ítélet jogi indokolását hiányosnak találta (TIK küldések, sebességmérés); ugyanakkor az elsőfokú ítélet a [29], [30] és [51] bekezdésekben ezen releváns indokolásként hiányolt kérdésekre egyértelmű választ ad. Az a körülmény, hogy az alperes számára az indokolás – esetleg – nem meggyőző, nem a jogi indokolási kötelezettség megsértése körében sérelmezhető, hanem az adott, alkalmazott anyagi, illetve eljárásjogi jogszabályhelyhez kapcsolódóan, annak mikénti értelmezése szempontjából. Az Alkotmánybíróság az indokolt bírói döntéshez való jogot a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból bontotta ki [7/2013. (III.01.) AB határozat]. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ugyanakkor a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása [30/2014. (IX.30.) AB határozat]. Az indokolási kötelezettség azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolásának az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie és nem minden egyes részletre (Kfv.VII.38.187/2021/11.). Az ítélőtábla ennek tükrében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében adott jogi indokolás az indokolási kötelezettség alkotmányos követelményének is megfelelt, az alperes ezzel kapcsolatos kifogása pedig megalapozatlan volt. [12] A Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjának megsértésére hivatkozással az alperes azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság a felperes megbízási díjra való jogosultságát ezen jogszabályi rendelkezés téves értelmezésével állapította meg. A másodfokú bíróság utal arra, hogy a megbízási díjra való jogosultság kapcsán az elsőfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.073/2024/4. 5 hogy a felperes által ellátott feladatok a baleseti helyszínelő beosztásába tartoznak-e, vagy sem. [13] A Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontja szerint a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként. Erre figyelemmel az alperes jogszerűen utasíthatta a felperest olyan feladatok elvégzésére, melyek a képzettségéhez, végzettségéhez, szakmai tapasztalatához kapcsolódtak és ahhoz igazodtak. Ugyanakkor az alperesnek az a joga, hogy a felperest a baleseti helyszínelő beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását, továbbá az utasítás teljesítése esetén az érintett ellenszolgálatásra való jogosultságát. Ha a felperes a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, a többletszolgálatért díjazásra jogosult (Hszt. 71. §

(5)bekezdés). A másodfokú bíróság rámutat: az Rtv. 13. §

(1)bekezdése szerinti általános intézkedési kötelezettségből sem vezethető le, hogy a rendőr a saját beosztásától függetlenül köteles megbízási díj nélkül ellátni minden intézkedést és feladatot; ilyen értelmezés a jogszabály szövegezéséből nem olvasható ki. [14] A munkaköri leírás azoknak a feladatoknak a körét jelöli ki, amelyeket a munkavállaló a jogviszonya fennállása alatt általában – külön utasítás nélkül is – végezni jogosult és köteles. A munkakörre vonatkozó előírások azonban csak bizonyos mélységig rögzítik a munkavégzés kereteit, a munkavállaló általános munkavégzési kötelezettségét konkrét tartalommal a munkáltató utasításai töltik meg; ez azonban csak akkor szabályszerű, ha az utasítás a munkakör kereteit nem lépi túl. Amennyiben jogi norma (akár közjogi szervezetszabályozó eszköz), így a felperes vonatkozásában a 60/

1. ORFK utasítás egyértelműen, kógens módon meghatározza az ellátandó feladatok körét, a munkaköri leírás elkészítésekor a munkáltatónak ahhoz kell igazodnia, az abban foglaltak korlátlanul nem bővíthetők, és a többletfeladatok ellátásáért a hivatásos állomány tagja ellenszolgáltatásra jogosult (BH2018.259., Kf.III.39.053/2021/8.). [15] Az alperesnél a felperes baleseti helyszínelő beosztása az állománytáblában rendszeresített és a kinevezésében rögzített szolgálati beosztás. A következetes bírói gyakorlat (Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.523/2021/4.) szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, így ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását. Az alperes csak a kinevezés szerinti munkakörön belül határozhatja meg szabadon a munkaköri leírásban nevesített feladatokat, azokba más munkakörbe tartozó feladatokat jogszerűen nem építhet be. Az irányadó bírósági gyakorlatból az következik, hogy a felperes beosztásához igazodóan kell meghatározni a ténylegesen elvégzett feladatokat, az nem fedhet le több másik beosztást. E nélkül teljesen kiüresedne a besorolásra, az illetményre és a megbízásra vonatkozó szabályozás. A rendvédelmi szerveknél, így az alperesnél ellátandó beosztások kógensek, azok szervezeti hierarchiája, besorolása jogilag rendezett; ezen túlmenően a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
2. (VI.16.) BM rendelet
3. számú melléklete (valamint ehhez igazodóan az alperes állománytáblája) a járőr beosztást, valamint a helyszínelő, balesetvizsgáló beosztást külön-külön beosztásként nevesíti. A TIK Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.073/2024/
4. 6 küldésekkel összefüggésben továbbá lényeges hangsúlyozni, az eldöntendő kérdés nem az volt, hogy a TIK jogszerűen utasíthatta-e a felperest, hanem az, hogy ezekért a többletfeladatokért a Hszt.
5. §

(1)bekezdés c) pont szerinti ellentételezésre jogosult-e. [16] Az alperes azzal is alaptalanul érvelt, hogy a felperes a baleseti helyszínelő beosztásán kívüli sebességmérési feladatok teljesítésével a beosztásába tartozó, ezáltal többletfeladatnak nem minősülő tevékenységet látott el. Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy a 60/

1. ORFK utasítás kógens módon meghatározza a baleseti helyszínelő által ellátandó feladatok körét, melyek között a keresetben megjelölt feladatok nem szerepelnek. Mindezek alapján az sem állítható, hogy a felperes a sebességmérési és egyéb feladatok teljesítésével a saját beosztásába tartozó tevékenységet végzett; nem kétséges, hogy speciális képesítése alapján jogosult volt e feladatokat ellátni, ez azonban – amennyiben többletfeladat ellátásra került sor – nem zárja ki a felperes megbízási díjra való jogát. [17] Az elsőfokú bíróság ezért helytállóan állapította meg, hogy a felperes által a perbeli időszakban a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett feladatok nem a beosztásához tartoztak. A másodfokú bíróság ezzel összefüggésben utal arra, hogy a hivatásos állomány tagjának többlettevékenységéért járó megbízási díj jogalapja körében a kiforrott ítélkezési gyakorlat szerint a Hszt.
2. §

(1)bekezdés c) pontja alapján a szolgálati beosztáson kívüli tevékenység bír jelentőséggel. Ahogyan arra az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott, a hivatásos állomány tagjának a szolgálatteljesítése során a munkaköri leírásban rögzített és a munkáltató rendelkezése alapján a beosztáshoz tartozó, illetve a munkaköri leírásban konkrétan nem nevesített feladatokat is végre kell hajtania, a beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátása azonban többletszolgálatnak minősül, amelyért a hivatásos állomány tagja ellenszolgáltatásra jogosult. (Kfv.VII.37.193/2020/8., Kf.VIII.39.804/2021/4.). [18] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a feltárt tényállás alapján okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes rendszeresen, visszatérően beosztásába nem tartozó többletfeladatokat végzett, amelyek a megbízási díjra való jogosultságát megalapozták. Az alperes a jogalap körében alaptalanul hivatkozott a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjának sérelmére: a megbízási díjra való jogosultság elsőfokú ítéletben történt megállapítása az irányadó jogszabályi rendelkezések helyes értelmezésén és alkalmazásán alapult. [19] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [20] A pervesztes alperes a Kp. 35. §-a alapján alkalmazandó, a Pp. 83. §

(1)bekezdése és 102. §

(1)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §

(1)bekezdés a) pontja és 3. §

(5)bekezdése alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgyértékhez igazodó, és a jogi Fővárosi Ítélőtábla 5.Kf.700.073/2024/

1. 7 képviselő által kifejtett munkával arányosan számított, a pernyertes felperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. [21] Az alperes az illetékekről szóló
2. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
3. §

(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, a felperes pedig munkavállalói költségkedvezményben részesült, ezért az Itv. 39. §

(1)bekezdése és 46. §

(1)bekezdése alapján meghatározott (78.847 forint) összegű fellebbezési eljárási illetéket a Kp. 35. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §

(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §

(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [22] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §

(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp.

1. §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [23] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
2. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,

1. július
2. dr. Németh Andrea s.k. a tanács elnöke, előadó dr. Rácz Krisztina s.k. bíró dr. Szőke Mária s.k. bíró