Gfv.30182/2025/5 – Kúria

(2)bekezdés c) és/vagy

(4)bekezdés c) pontja figyelembevételével a csődeljárásól és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57. §

(1)bekezdés

1. a)pontot követő,
2. b)pontot megelőzően besorolt hitelezői igényként vette nyilvántartásba. A kifogás és a felszámoló ellenkérelme Kúria III.Gfv.30.182/2025/5 3 [3] A hitelező 2024. október 9-én terjesztett elő kifogást, melyben a felszámolónak a hitelező 2024. szeptember 17-i megkeresésére adott 2024. szeptember 27-i tájékoztatása alapján azt sérelmezte, hogy a felszámoló a ki nem adható pénzeszközök miatt nyilvántartásba vett és visszaigazolt 7.620 forint összegű igényét nem terjesztette be vitatott igényként a bírósághoz a Bszt. 136/A. §-a szerint. Kérte ezért a felszámoló kötelezését arra, hogy a hitelezőnek a 7.620 forint követelése részleges kiadására vonatkozó igényét elbírálás céljából küldje meg a bíróságnak. [4] A felszámoló védekezése elsődlegesen az eljárás megszüntetésére, érdemben a kifogás elutasítására irányult. Az első- és a másodfokú határozat [5] Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Végzésének indokolása szerint amiatt tekintette megalapozatlannak a kifogást, mert a hitelezőnek nincs olyan vagyona, amelynek tulajdonjogát a felszámoló vitatná, ezáltal a felszámoló nem sértette meg a Bszt. 136/A. §ában foglaltakat. [6] A kifogást tevő fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az eljárást – a kifogás elkésettsége miatt – megszüntette, és az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte. [7] A jogerős végzés indokolásában az ítélőtábla elsőként azt rögzítette a kifogást tevő eljárást megelőző, 2024. szeptember 17-i megkeresésének és magának a kifogásnak az összevetésével, hogy a hitelező az ügyfelek – köztük a saját – pénzeszközeiben a felszámoló által megállapított hiány tényét vitatta, amelyre tekintettel kérte a felszámolótól 2024. szeptember 17-én a Bszt. 136/A. § szerinti eljárás kezdeményezését, majd ennek elmaradása miatt nyújtotta be a kifogást. [8] A másodfokú bíróság kiemelte azonban, hogy a hitelező a „HUF pénzeszközök” hiányáról a felszámoló 2021. június 26-i leveléből már értesült. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a hitelező a „mérleg” (I. számú közbenső mérleg és felszámolási nyitómérleg) adataiból következtetett arra a kifogás alapját képező, általa feltételezett tényre, hogy a felszámoló az ügyfelek eszközeit a felszámolási vagyon körébe vonta, arra mutatott rá, hogy az I. számú felszámolási közbenső mérleget és vele együtt a nyitómérleget a hitelező már 2021 novemberében kézhez vette. Értékelte az ítélőtábla, hogy a felszámoló 2021. június 26-i „értesítés nyilvántartott, elismert hitelezői igény összegéről” megnevezésű irata tartalmazta, hogy a felszámoló a hitelező 7.620,47 forint követelését hiányzó ügyfélvagyonból eredő követelésként igazolta vissza, és közölte, hogy azt a Bszt. 136. §

(2)bekezdés c) és/vagy

(4)bekezdés c) pontja figyelembevételével a Cstv. 57. §

(1)bekezdés

1. a)pontot követő,
2. b)pontot megelőzően besorolt hitelezői igényként vette nyilvántartásba. Az ítélőtábla mindebből arra következtetett, hogy a hitelező ez utóbbi irat 2021. július 12-i átvételével nyilvánvalóan tudomást szerzett arról, hogy a felszámoló az igényét hitelezői – és nem tulajdoni igényként – kezeli, és arról is, hogy azt nem vitatja, azaz már ekkor tisztában kellett lennie azzal, hogy a felszámoló a követelését vitatott tulajdoni igényként nem kívánja elbírálás végett a bíróság elé terjeszteni. Kúria III.Gfv.30.182/2025/5 4 [9] Mindez azt jelentette az ügyben, hogy a felszámoló a kifogást tevő vizsgált igényét – a kifogást tevő által tudottan – elismert hitelezői igényként, és nem vitatott tulajdoni igényként vette nyilvántartásba, és nem terjesztette azt elbírálás végett a bíróság elé. A kifogást tevő hitelező számára a kifogás előterjesztésének joga a Cstv. 51. §

(1)bekezdése alapján

1. július 12-én megnyílt. Az ehhez képest évekkel később benyújtott kifogás elkésett, melyre tekintettel az ítélőtábla a Cstv.
2. §

(3)bekezdése szerint alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló

1. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
2. §

(1)bekezdés

1. h)pontjának, 157. §
2. a)pontjának, 251. §

(1)bekezdésének alkalmazásával döntött az eljárás megszüntetéséről és az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezéséről. [10] Megjegyezte egyúttal, hogy a kifogás érdemben is alaptalannak minősült, mivel a Bszt. 136/A. §-a szerint a tulajdoni igény csak meglévő pénzügyi eszköz vonatkozásában érvényesíthető. A felszámolónak abban az esetben kell az általa vitatott igényt elbírálás végett beterjesztenie a bíróságnak, ha az eszköz kiadhatóságát az arra vonatkozó igény jogalapjának hiánya miatt vitatja. Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem [11] A kifogást tevő hitelező felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen – tartalma szerint – az elsőfokú végzés megváltoztatásával a felszámoló kötelezését kérte arra, hogy küldje meg a bíróságnak a hitelező 7.620 forint pénzeszköz részbeni kiadására vonatkozó igényét elbírálás érdekében, és a bíróság bírálja el, hogy fennáll-e az igény jog- és tényalapja. Másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [12] Előadta, hogy a másodfokú bíróság a régi Pp. 206. §

(1)bekezdését megsértve, iratellenesen és valótlanul állapította meg a kifogás tárgyát: a hitelező nem a felszámolóhoz intézett kérése nemteljesítését kifogásolta, hanem azt, hogy a felszámoló nem küldte meg a bíróságnak elbírálás érdekében a még ki nem adott 7.620 forintra vonatkozó részbeni kiadási igényét. [13] Állította, hogy a kifogás elkésettségének megállapításával a másodfokú bíróság döntése sérti a Cstv. 51. §

(1)bekezdését, mivel a bíróság nem a kifogásolt felszámolói intézkedésre, hanem a bíróság által iratellenesen megjelölt másik felszámolói intézkedésre vonatkozóan vizsgálta a tudomásszerzés időpontját, sérti továbbá a régi Pp. 130. §

(1)bekezdés

1. h)pontját és a 157. §
2. a)pontját. Hangsúlyozta, hogy a felszámoló 2024. szeptember 27-én kelt megkeresésre adott válaszából szerzett tudomást a támadott mulasztásról, melytől számítottan határidőben terjesztette elő 2024. október 9-én a kifogást. [14] Kitért arra is, hogy a másodfokú végzés indokolásával szemben a kifogása érdemben is alapos volt. Az ügyben eljárt bíróságok vonatkozó jogi álláspontja a régi Pp. 206. §

(1)bekezdését, a Bszt. 136/A. §-át sérti. Érdemi álláspontjuk eredményeként sérült a kifogást tevőnek a bírósághoz forduláshoz való joga is az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdése szerint. Kúria III.Gfv.30.182/2025/5 5 [15] A felszámoló a jogerős végzés hatályban fenntartását kérte. Egyetértett a jogerős végzés indokaival. A Kúria döntése és annak jogi indokai [16] A Kúria a jogerős végzést a Cstv. 6. §

(3)bekezdése szerint alkalmazandó régi Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt a megjelölt okból nem találta jogszabálysértőnek. [17] A felülvizsgálati eljárás lényegét és korlátait illetően – egyben a felülvizsgálati eljárás kereteinek tisztázásához – előrebocsátja, hogy a felülvizsgálat – a törvényben tételesen megnevezett egyéb végzéseken felül – a jogerős ítélet, illetve az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen igénybevehető rendkívüli perorvoslat, amiből nemcsak az következik, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, és nem lehet tárgya sem olyan tény-, sem pedig jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel, de következik az is, hogy felülbírálati jogkörét a Kúria az adott ügyben nem irányadó három kivételtől eltekintve, a felülvizsgálati kérelem korlátján belül, a törvényes határidőben érkezett perorvoslati kérelemben előadott jogszabálysértések vizsgálatával gyakorolhatja, amennyiben a felülvizsgálati kérelem hivatkozásai tartalmilag is megfelelnek a régi Pp. követelményeinek [régi Pp. 272. §

(1),

(2)bekezdései]. [18] A jogerős ítélet több rendelkezését támadó, avagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel. Ezek a támadott határozat, a jogszabálysértés és azzal összhangban a megsértett jogszabályhely megjelölése, a jogorvoslati kérelem indokainak ismertetése és a Kúria döntésére irányuló határozott kérelem. Több jogszabálysértésre alapított felülvizsgálati kérelemnek valamennyi jogszabálysértés tekintetében teljesítenie kell az előzőekben bemutatott tartalmi elvárást, ellenkező esetben a tartalmilag fogyatékos felülvizsgálati kérelmet – vonatkozó részében – a Kúria nem vizsgálhatja érdemben. A tartalmilag hiányos perorvoslati kérelem nem korrigálható utóbb, sem hiánypótlás elrendelésével, sem a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél kiegészítő nyilatkozatával. A jogerős végzést abban a részében, amelyet a felülvizsgálati kérelem egyáltalán nem vagy hiányos, ezért figyelembe nem vehető tartalmú hivatkozással támad, irányadónak kell tekinteni a felülvizsgálati eljárásban. [19] Az előzőekből következő alapvető elvárás egyben a felülvizsgálati kérelemmel szemben – érdemi elbírálásához és eredményességéhez –, hogy hivatkozásai az ismertetett tartalommal megfeleltethetők legyenek a felülvizsgálni kért határozatnak: a felülvizsgálatot kérő félnek a jogerős határozat indokaival, érveivel szemben, azok cáfolatára kell az ellenérveit megfogalmaznia. [20] Jelen ügyben a kifogást tevő a felülvizsgálati kérelmét a kifogás tárgyának téves meghatározására alapította és ezzel összefüggésben állította a kifogás elkésettségének az Kúria III.Gfv.30.182/2025/5 6 előző jogszabálysértésből következő, álláspontja szerint ugyancsak jogszabálysértő megállapítását. [21] Tartalmi hiányossága – a szövegesen előadott jogszabálysértésnek megfelelő jogszabályhely megjelölésének elmaradása – kizárta azonban a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálatát abban a részében, amely a kifogás tárgyától eltérő értékelésére és tartalmától eltérő, emiatt téves figyelembevételére vonatkozott. A régi Pp.-nek a felülvizsgálati kérelemben ezzel összefüggésben megjelölt 206. §-a ugyanis a bizonyítás mérlegelésének szabálya a szabad bizonyítás rendszerében, a felülvizsgálati kérelem viszont szövegesen nem ennek sérelmét, hanem a kifogást tevő nyilatkozatának (kifogásának) a ténylegesen előadottól eltérő értékelését állította. Ez utóbbival adekvát – sérült – eljárási szabályt viszont a kifogást tevő nem jelölt meg. [22] Mindebből következett egyben a felülvizsgálati eljárás már ismertetett szabályai szerint az is az ügyben, hogy irányadónak kellett tekinteni a jogerős végzés álláspontját a kifogás tartalmi megítélésében, és – mivel ebben a részében a felülvizsgálati kérelem nem támadta – irányadó volt a felülvizsgálni kért határozat abban a további részében is, amely a kifogást tevőnek a másodfokú bíróság által vizsgált felszámolói intézkedésről (mulasztásról) való tudomásszerzése idejére és mibenlétére vonatkozott. Ez egyben azt is jelentette, hogy megalapozottan, a Cstv. 51. §

(1)bekezdésének helyes alkalmazásával következtetett a másodfokú bíróság a kifogás elkésettségére amiatt, hogy a kifogást tevő már 2021-ben tudomást szerzett a számára sérelmes, de kifogással csak 2024 októberében támadott felszámolói eljárásról. [23] A másodfokú bíróság mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok megsértése nélkül állapította meg a kifogás elkésettségét, és vonta le az elkésettség jogkövetkezményét. [24] Az eljárást megszüntető jogerős végzés folytán nem sérült a bírósághoz fordulásnak az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdésében biztosított joga sem. A bírósághoz fordulás joga ugyanis olyan jogosultság, amely – hasonlóan az egyéb alapvető jogokhoz – szükséges és arányos korlátozás tárgya lehet (2218/B/

1. AB határozat, 467/B/
2. AB határozat). Ilyen korlátozást jelenthetnek az eljárási jogszabályokban meghatározott eljárásindítási határidők és az egyéb perakadályok [935/B/
3. AB határozat, 70/
4. (XII. 13.) AB határozat]. [25] A Cstv.
5. §

(1)bekezdése lehetővé teszi a sérelmet szenvedett fél, köztük az egyes hitelezők, továbbá a hitelezői választmány, valamint a hitelezői képviselő számára, hogy a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen kifogást terjesszenek elő a felszámolást elrendelő bíróságnál. A kifogás benyújtására a törvény – a jogintézmény rendeltetésére figyelemmel, vagyis azért, hogy a sérelmezett intézkedés vagy mulasztás következményei még elháríthatók legyenek, ne alakuljanak ki az idő múlásával visszafordíthatatlan változások – határidőt szab, ennek megfelelően a kifogás a felszámoló jogszabálysértő intézkedéséről vagy mulasztásáról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül terjeszthető elő (Kúria Gfv.III.30.076/2024/4.). Kúria III.Gfv.30.182/2025/5 7 [26] Az ügyben eljárt bíróságok e határidő megtartottságát vizsgálták, meg nem engedett akadályt nem támasztottak a kifogás előterjesztése vagy elbírálása elé. [27] Az előzőek szükségtelenné tették egyúttal a felülvizsgálati kérelem további, a Bszt. 136/A. §-ának értelmezésével kapcsolatos, de a kifogás érdemi elbírálására tartozó hivatkozása vizsgálatát. [28] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős végzést a régi Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [29] A felülvizsgálati kérelem eredménytelensége folytán a kifogást tevő a régi Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint irányadó régi Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felszámoló jogi képviseletével felmerült, a régi Pp. 67. §

(2)bekezdése és a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §

(2),

(5)és

(6)bekezdései szerint a kifejtett tevékenységgel arányban, áfa felszámítása nélkül meghatározott jogtanácsosi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költséget. [30] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 57. §

(1)bekezdés a) pontja alapján illetékmentes volt. [31] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el. A határozat elvi tartalma Irányadó a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozat abban a részében, amelyet a felülvizsgálatot kérő fél egyáltalán nem, vagy nem megfelelő tartalmú hivatkozással támad. Budapest, 2026. március 17. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró, Dr. Bajnok István s.k. bíró, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró, Dr. Zumbók Péter s.k. bíró