← Magyarország

Kfv.37239/2022/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az önkormányzati tulajdonra vonatkozóan a vagyonkezelő gyakorolja a tulajdonhoz fűződő részjogosítványokat és terhelik a tulajdonos kötelezettségei. A tulajdon külön törvény szerint meghatározott, a tulajdonos személyéhez kapcsolódó státuszkérdéseiről azonban nem rendelkezhet. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.VI.37.239/2022/

  1. A tanács tagjai: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke Dr. Horváth Tamás előadó bíró Dr. Vitál-Eigner Beáta bíró A felperes: Budapest Főváros Önkormányzata (cím1) Dr. Gombos Andrea kamarai jogtanácsos A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: A per jogvita tárgya: Budapest Főváros Kormányhivatala III. Kerületi Hivatala (cím2) Dr. Bordás Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: Dr. Bordás Vilmos cím3) településkép védelemmel összefüggő közigazgatási A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék
  2. november
  3. napján kelt 12.K.704.882/2021/
  4. számú ítélete Kúria VI.Kfv.37.239/2022/5-1 2 Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 12.K.704.882/2021/
  5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az alperes – településkép-védelmi hatáskörében eljárva – hivatalból eljárást indított reklámok közzétételére, reklámhordozó és reklámhordozót tartó berendezések elhelyezésére vonatkozó jogszabályok megsértése miatt. [2] Az alperes a
  6. június 29-én kelt BP–03/102/00009-73/
  7. számú határozatában (a továbbiakban: alperesi határozat) megállapította, hogy Budapest III. kerület (szám1) hrsz-ú közterületén, az hely1 által határolt területen, az cég1 bejáratánál, északi rálátással 1 db reklámhordozót tartó berendezés elhelyezése jogszabálysértő. [3] Az ingatlan, mely az ingatlan-nyilvántartásban kivett iroda, raktár és étterem és üzemanyagtöltő-állomásként van nyilvántartva, Budapest Főváros III. kerület, ÓbudaBékásmegyer Önkormányzata (a továbbiakban: Önkormányzat) 1/1 arányú tulajdonát képezi azzal, hogy az ingatlan vagyonkezelője az ügy felperese. A reklámhordozót tartó berendezés elhelyezésre szolgáló földrészlet védett régészeti lelőhelyen helyezkedik el. [4] Az alperes a jogszabálysértés megállapításával egyidejűleg határozatában egyetemlegesen kötelezte az ingatlan tulajdonosának vagyonkezelőjét, azaz a felperest és a reklámhordozót tartó berendezés tulajdonosának teljes körű üzemeltetési szerződéssel rendelkező képviselőjét (a továbbiakban: üzemeltető), hogy a hivatkozott reklámtartó berendezést a határozat véglegessé válását követő 8 napon belül távolítsa el. [5] Az alperes az Országos Építésügyi Nyilvántartás adataira, valamint a településkép védelméről szóló
  8. évi LXXIV. törvény (továbbiakban Tvtv.)
  9. melléklet
  10. pontjára, valamint a Tvtv. 11/B. §

(1)bekezdésében foglaltakra hivatkozással megállapította, hogy – a jogszabályban meghatározott kivétellel – a földrészleten nem helyezhető el reklámhordozót tartó berendezés és reklám csak „az adott terület fokozott védelmi besorolása szerinti jelleget nem befolyásoló funkcionális célokat szolgáló utcabútor”. Megállapította Kúria VI.Kfv.37.239/2022/5-1 3 továbbá, hogy az óriásplakát és a reklámhordozót tartó berendezés nem utcabútor, egyebekben Óbuda-Békásmegyer településképének védelméről szóló, Budapest Főváros III. kerület Óbuda- Békásmegyer Önkormányzat Képviselő-testületének 36/2017. (IX.29.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) sem ad lehetőséget óriásplakátok kihelyezésére. A kereseti kérelem és a védirat [6] A felperes kereseti kérelmében a határozat megváltoztatását kérte úgy, hogy a bíróság a reklámhordozót tartó berendezés eltávolítására az üzemeltetőt kötelezze, másodlagosan az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. [7] Álláspontja szerint a határozat elsődlegesen azért jogszabálysértő, mivel a jogsértés megállapítása – ami Tvtv. 11/B. §
(1)bekezdésében foglaltak, mind az Ör. alapján megvalósul – nem vonhatja maga után a településkép védelméről szóló törvény reklámok közzétételével kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 104/2017. (IV. 28.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. rendelet) 7. §
(1)bekezdése szerinti egyetemleges kötelezést. E körben arra is hivatkozott, hogy a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény (továbbiakban: Szankciótv.) 2. §
(1)bekezdése alapján azzal szemben lehet szankciót alkalmazni, akinek a felelősségét a közigazgatási hatóság megállapította. Nézete szerint a határozat a Szankció tv. indokolásában foglalt fokozatos szankcionálás elvébe ütközik. Az alperesi hatóságnak továbbá, miután megállapította a reklámozó és a reklámot közzétevő személyét, elsődlegesen velük, mint felelősökkel szemben kellett volna a jogszabály szerinti szankciót alkalmaznia. [8] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, mivel a felperes felelőssége fennáll, hiszen az egyes ingatlanok fővárosi önkormányzat részére történő átadásáról, valamint önkormányzatokat érintő egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXC. törvény rendelkezései szerint ő van a kérdéses területen vagyonkezelői joggal felruházva. A Korm. rendelet 7. §
(1)bekezdése előírja az egyetemleges kötelezést. Az alperes hatáskörét a 104/2017. (IV. 28.) Korm. rendelet 8. §
(1)bekezdésére és a
(3)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjára alapította, mely szerint mérlegelési lehetősége van. Az elsőfokú bíróság ítélete [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperessel szemben alkalmazott jogkövetkezmény kapcsán rögzítette, hogy a közigazgatás számos esetben alkalmaz hátrányos intézkedéseket, amelyek nem minősülnek szankciónak. A reklámhordozó eltávolítására kötelezés, mint hatósági aktus, hátrányos ugyan a felperesre nézve, de nem a felperesi magatartást szankcionálja, mivel felelősségét, az alperesi határozat nem állapította meg. [10] Az ítélet indokolása szerint nem a felperes helyezte el a régészeti lelőhelynek minősülő földrészleten a reklámhordozót tartó berendezést, illetőleg annak elhelyezéséhez nem járult hozzá, azonban mindezektől függetlenül, figyelemmel a Korm. rendelet 7. §
(1)Kúria VI.Kfv.37.239/2022/5-1 4 bekezdésének második mondatára, egyetemlegesen kötelezésre került. A vagyonkezelő a korlátlan ideig átengedett használati jog okán egy tekintet alá esik a földrészlet tulajdonosával. A felperessel szemben tehát nem közigazgatási szankció került alkalmazásra a Korm. rendelet 7. §
(1)bekezdésének második mondata alapján, minek következtében a felperes a Szankciótv. 2. §
(1)bekezdésében foglaltak sérelmére alappal nem hivatkozhatott, mert a hivatkozott rendelkezés a kifejtettekre tekintettel a felperes vonatkozásában nem értelmezhető. [11] A Korm. rendelet 7. §
(1)bekezdésének második mondata a reklámhordozót tartó berendezés eltávolítására vonatkozik. Az alperes jelen perben vitatott határozatában rendelkezett erről, a jogszabálynak megfelelően állapítva meg az egyetemleges felelősséget. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az alperes arra alapítottan kötelezte a felperest, hogy mint vagyonkezelő, kvázi tulajdonosi jogosítványokkal rendelkezik, illetőleg a korlátlan ideig átengedett használati jog okán. Mindezek alapján megállapította, hogy az alperes határozata a kereseti kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő. A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem [12] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a Kúriát, hogy az ítéletet helyezze hatályon kívül és utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. [13] A kérelem szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, tekintettel arra, hogy a Korm. rendelet 7. §
(1)bekezdésének rendelkezése egyértelmű abban a kérdésben, hogy a jogalkotó az ingatlan tulajdonosát nevesíti az egyetemleges felelősség megállapításának jogszabályi lehetőségeként. Ő viszont nem tulajdonosa, hanem törvény által kijelölt vagyonkezelője az ingatlannak. A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) 11. §
(8)bekezdésére hivatkozva állította, hogy vagyonkezelőként nem adhat polgári jogi igényt megalapozó tulajdonosi hozzájárulást, ezt csak a tulajdonos teheti meg. [14] Hivatkozása szerint a Szankciótv. 2. §
(1)bekezdése alapján azzal szemben lehet szankciót alkalmazni, akinek a felelősségét a közigazgatási hatóság megállapította. Az ő felelősségét a közigazgatási hatóság azonban nem állapította meg, így vele szemben a szankció alkalmazása nem jogszerű. Mint vagyonkezelőt sem a Korm. rendeletben, sem az Ör.-ben meghatározott tilalmak megszegése és kötelezettségek elmulasztása kapcsán felelősség nem terheli. [15] Álláspontja szerint a bíróság ítéletében jogszabálysértő módon, tévesen értelmezte, hogy egy a vagyonkezelésében álló ingatlan tekintetében nem minősül szankciónak az, amikor általa semmilyen módon el nem ismert és nem támogatott jogsértő magatartás megszüntetésére őt kötelezik. A perbeli eseten túlmenően a hivatkozott törvényi vagyonkezelési jogosultság folytán a felperes a Duna minkét oldalán rendkívül jelentős számú ingatlan esetében köteles – elsősorban árvízvédelmi feladatai ellátására tekintettel – a vagyonkezelési feladatot ellátni. [16] Érvelése szerint továbbá a Tvtv. nem ad felhatalmazást arra, hogy a Korm. rendelet a reklám közzétevőjén túl a tulajdonos tekintetében bármilyen szankciót alkalmazzon. A Korm. rendelet 7. §-ának szabályozása túlterjeszkedik a törvényi felhatalmazás keretében biztosított szabályozási lehetőségeken azzal, hogy a Tvtv. a vagyonkezelővel szemben még elméleti lehetőséget sem ad a Korm. rendelet szerinti marasztalásra. Kúria VI.Kfv.37.239/2022/5-1 5 [17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a perbeli nyilatkozataiban foglaltakat fenntartva az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [18] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [19] A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 115. §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó 108. §
(1)bekezdése szerint a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között bírálja el. A Kp. 85. §
(1)–
(2)bekezdése alapján a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a közigazgatási tevékenység megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálja. [20] A Tvtv. 11/B. §-a
(1)bekezdése szerint a település közigazgatási területéhez tartozó – a törvény mellékletében meghatározott – fokozott védelem alatt álló területen lévő közterületen és magánterületen reklámhordozó és reklám – jogszabályban meghatározott kivétellel – nem helyezhető el. Az
  1. melléklet
  2. és
  3. pontjában meghatározott közterületen és magánterületen a jogszabályban meghatározott, az adott terület fokozott védelmi besorolása szerinti jelleget nem befolyásoló funkcionális célokat szolgáló utcabútor elhelyezhető. [21] A Korm. rendelet
  4. §
(1)bekezdése szerint a reklám közzétételének megszüntetéséért és a reklámhordozó eltávolításáért a reklámozó és a reklám közzétevője egyetemlegesen felel. A reklámhordozót tartó berendezés eltávolításáért ugyanakkor a reklámhordozót tartó berendezés tulajdonosa és az ingatlan tulajdonosa tartozik egyetemleges felelősséggel. [22] A Korm. rendelet 8. §
(1)bekezdése értelmében a reklámok közzétételére, reklámhordozó és reklámhordozót tartó berendezések elhelyezésére vonatkozó szabályok betartását az illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatala ellenőrzi. A
(3)bekezdés kimondja, hogy a járási hivatal a Tvtv. szerinti közigazgatási bírság kiszabása során a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló törvényben meghatározott szempontok mellett mérlegeli, hogy a) a jogsértés milyen mértékben sérti vagy akadályozza a Tvtv. 11/A. §
(1)bekezdésében meghatározott értékek megőrzését vagy kialakítását, és b) a szabálytalanul kihelyezett reklámhordozó, reklámtartó berendezés veszélyezteti-e az emberi élet- és vagyonbiztonságot. [23] A Szankciótv. 2. §-ának
(1)bekezdése szerint a közigazgatási szabályszegésért való felelősség megállapítása esetén a közigazgatási hatóság közigazgatási szankciót alkalmaz. [24] A perbeli esetben a jogkérdés az, hogy a reklámhordozó eltávolítását illetően a szankció, illetve joghátrány alkalmazásának jog szerint mely jogalany a címzettje; az ingatlantulajdonos esetén helyébe lép-e a vagyonkezelő. [25] Az Nvtv. 11 §
(8)bekezdése alapján a vagyonkezelőt – ha jogszabály vagy a vagyonkezelési szerződés másként nem rendelkezik – megilletik a tulajdonos jogai, és terhelik a tulajdonos kötelezettségei azzal, hogy Kúria VI.Kfv.37.239/2022/5-1 6
  1. a)a vagyont nem idegenítheti el, valamint - jogszabályon alapuló, továbbá az ingatlanra közérdekből külön jogszabályban feljogosított szervek javára alapított használati jog, vezetékjog vagy ugyanezen okokból alapított szolgalom, továbbá a helyi önkormányzat javára alapított vezetékjog kivételével - nem terhelheti meg,
  2. b)a vagyont biztosítékul nem adhatja,
  3. c)a vagyonon osztott tulajdont nem létesíthet, a vagyonkezelői jogot harmadik személyre a törvényben foglalt kivétellel nem ruházhatja át, és nem terhelheti meg, valamint polgári jogi igényt megalapító, polgári jogi igényt eldöntő tulajdonosi hozzájárulást a vagyonkezelésében lévő nemzeti vagyonra vonatkozóan hatósági és bírósági eljárásban sem adhat, kivéve a jogszabályon alapuló, továbbá az ingatlanra közérdekből külön jogszabályban feljogosított szervek javára alapított használati joghoz, vezetékjoghoz vagy ugyanezen okokból alapított szolgalomhoz, továbbá a helyi önkormányzat javára alapított vezetékjoghoz történő hozzájárulást. [26] A Kúria a felperes értelmezésével szemben megállapította, hogy ezek a jogszabályi korlátok nem általában érintik a vagyonkezelő tulajdonos nevében gyakorolt hozzájárulását, hanem csak a felsorolt kivételekkel. Egyébiránt a főszabály szerint a vagyonkezelőt minden kétséget kizáróan megilletik a tulajdonos jogai, és terhelik a tulajdonos kötelezettségei. Csupán a tulajdonjog alapvető státuskérdéseiben nem száll át a tulajdonos joga. [27] Jelen ügyben nem az ingatlantulajdont érintő rendelkezésről vagy a vagyon megterheléséről van szó. Sokkal inkább a használati jogok gyakorlásáról, aminek tekintetében a vagyonkezelő jogosult és kötelezett eljárni. A reklámhordozót tartó berendezés eltávolításának elrendelésére részben azért került sor, mert az ingatlan védett régészeti lelőhelyen helyezkedik el, részben pedig azért, mert a reklámhordozót tartó berendezés tulajdonosa nem igazolta, hogy a reklámhordozót tartó berendezés mikor került kihelyezésre, továbbá az elhelyezést nem tudta alátámasztani használati szerződéssel, illetőleg építési engedély bemutatásával. Az ingatlant érintő használati jogok Nvtv. 11. §
(8)bekezdése szerinti teljeskörű gyakorlójaként azonban önkormányzati tulajdon esetén a vagyonkezelőt terheli a Korm. rendelet 7. §
(1)bekezdése szerinti kötelezettség. [28] A Tvtv. szabályozási logikája sem ellentétes ezzel a jogértelmezéssel, mire is analógiaként adódik a 11/E. §
(1)bekezdése, miszerint aki idegen vagyontárgyon a tulajdonos, a bérlő, illetve állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő vagyontárgy esetén a vagyonkezelői jog gyakorlójának hozzájárulása nélkül plakátot helyez el (tartósan rögzít), közigazgatási bírsággal sújtható. A vagyonkezelői jog gyakorlója itt is az állami vagy önkormányzati tulajdonos helyébe lép. [29] A felperes felvetette – határozott indítvány nélkül – a Korm. rendelet szabályozása alkotmányosságának kérdését. Figyelemmel a Tvtv.-re, a Kúria nem tartotta indokoltnak az Alkotmánybírósághoz való fordulást. [30] A Kúria szerint a vagyonkezelői jogokat gyakorló felperest tehát terhelik a tulajdonos kötelezettségei a teljes körűen átengedett használati jog gyakorlása körében. Az ítélet indokolásával ellentétben megállapítható, hogy a felperes ezt a jogértelmezést kezdettől támadta. Hivatkozása a jogok Nvtv.-n túli korlátozottságára azonban nem megalapozott. [31] Mindezek folytán a Kúria az érdemben helyes ítéletet a Kp. 121. §
(2)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma Kúria VI.Kfv.37.239/2022/5-1 7 [32] Az önkormányzati tulajdonra vonatkozóan a vagyonkezelő gyakorolja a tulajdonhoz fűződő részjogosítványokat és terhelik a tulajdonos kötelezettségei. A tulajdon külön törvény szerint meghatározott, a tulajdonos személyéhez kapcsolódó státuszkérdéseiről azonban nem rendelkezhet. Záró rész [33] A Kúria a pervesztes felperest kötelezte az alperes perköltségének viselésére, a felülvizsgálati eljárásban a Kp. 35. §
(1)bekezdése értelmében alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdése alapján. A Kúria az előterjesztett költségigényre figyelemmel a 32/
  1. (VIII.22.) IM rendelet
  2. §-át alkalmazva állapította meg a perköltség összegét. [34] A felperes az illetékekről szóló
  3. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
  4. §
(1)bekezdés b) pontja alapján személyes illetékmentességben részesül, ezért a felülvizsgálati eljárási illeték a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. [35] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. §
(2)bekezdése és 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 77. §
(1)bekezdése szerint, a felek erre irányuló kérelme hiányában, és mert az ellenkezőjét maga sem tartotta szükségesnek, tárgyalás mellőzésével bírálta el. [36] Az ítélet ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Kp.
  1. § d) pontja zárja ki. Budapest,
  2. április
  3. Dr. Kalas Tibor sk. a tanács elnöke Dr. Horváth Tamás sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Vitál-Eigner Beáta sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.