Gfv.30301/2023/7 – Kúria

(1)bekezdésére, 5:7. §

(1)és

(2)bekezdésére, valamint 5:160. §

(1)bekezdésére hivatkozva kifejtette, hogy a szolgalomnak az uralkodó ingatlanon folytatott, a jogosult termelését vagy szükségleteinek kielégítését szolgáló tevékenység gyakorlását kell közvetlenül elősegítenie úgy, hogy az uralkodó ingatlan használhatósága körében biztosítson előnyöket a jogosult számára, a használat nem lehet ettől független vagy öncélú. Megállapította, hogy a felperest jelenleg is átjárási útszolgalmi jog illeti meg a (...)14 helyrajzi számú ingatlanon, az alperest pedig a (....)13 helyrajzi számú ingatlan vonatkozásában terheli az. A kizárólag áthaladás biztosítására szolgáló átjárási szolgalom fennállta nem akadálya annak, hogy az alperes mint tulajdonos a saját kizárólagos tulajdonát képező ingatlanát vagyonvédelmi okból bekerítse, mert az alperes a kerítésen lévő valamennyi kapuhoz kulcsot biztosított a felperesnek az átjáráshoz. Kúria VII.Gfv.30.301/2023/7 3 [8] A helyszíni szemle alapján megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli kapuhoz a felperes kulccsal rendelkezik, számára az áthaladás mind gyalogosan, mind gépjárművel biztosított az alperes tulajdonában álló ingatlanon keresztül, valamint a 14/A helyrajzi számú ingatlan kapuja mind gyalogosan, mind gépjárművel megközelíthető az épület és a kerítés között húzódó területen keresztül. A szolgalmi jog gyakorlását az alperes a saját telekhatárán belül húzott kerítéssel nem akadályozta, annak kapujához a felperes kulccsal rendelkezik, így az alperes nem követett el birtokháborítást azzal, hogy a saját területén kerítést emelt, mivel ez a tulajdonosi rendelkezési jogkörébe tartozik, nem akadályozza a felperest az útszolgalmi jog gyakorlásában. [9] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy a (...)22 és (...)13 helyrajzi számú ingatlanok telekhatárára emelt kaput, valamint a (...)13 helyrajzi számú és a (...)14 helyrajzi számú ingatlanok telekhatárán emelt kerítést és kaput 30 napon belül bontsa le és fizesse meg a felperesnek az első- és másodfokú perköltséget. [10] Kifejtette, hogy a szolgalom idegen ingatlan korlátozott használatára jogosít, és nem annak birtoklására, azonban a joggyakorlat szerint a szolgalom gyakorlásának akadályozása, zavarása miatt a jog jogosultja birtokvédelmet kérhet azzal szemben, aki a joga gyakorlását akadályozza, zavarja. Rámutatott: ehhez tisztázni kellet a szolgalom létrejöttét érintő körülményeket, a telki szolgalom tartalmát illetve azt, hogy milyen módon kell biztosítani vagy lehet/kell gyakorolni azt. [11] Utalt arra, hogy a (...)13 és (...)14 helyrajzi számú ingatlanokat érintő átjárási szolgalom alapításakor annak terjedelmét a „gyalogos és gépjármű bejárási mértékben” határozták meg azzal, hogy e jogosultság mindkét ingatlan tekintetében a szerződés elválaszthatatlan része. Kiemelten értékelte a felperesnek azt a hivatkozását, hogy a (...)14/A helyrajzi számú ingatlana megközelítését is akadályozta az alperes a kerítés, illetve kapuk elhelyezésével. Azt állapította meg, hogy a szolgalmi jog a „satírozással” kiemelt területrész teljes terjedelmét érinti, a joggyakorlás módját érintően pedig a másodfokú bíróság a Ptk. 5:162. §-ában írtakat tekintette irányadónak. [12] Érvelése szerint a szerződéses szolgalom gyakorlásának módja a szerződéses cél szerint ítélendő meg, és adott esetben a felek akaratától függően túlmehet a feltétlenül szükséges mértéken, akár kényelmi célokat is szolgálhat. Megítélése szerint az alapításkori állapotnak megfelelően kijelölt területrészen elhelyezett kerítések, kapuk a szolgalomgyakorlás módja, terjedelme kapcsán a felperesre hátrányos változást, korlátozást eredményeztek. Megállapította, hogy a két kapu reggeltől estig nyitva volt, a kerítés létesítéségig az áthaladás „kényelme” korlátozás nélkül biztosított volt. Azzal, hogy az alperes kerítést, kapukat létesített, a korábbiak szerinti szolgalomgyakorlás módját a felperesre hátrányosan változtatta meg, ami álláspontja szerint a Ptk. 5:5. §-a és 5:7. §-a alapján a kerítések, kapuk elbontására irányuló keresetet a birtokvédelem szabályai alapján megalapozottá tette. A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem [13] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Kúria azt helyezze hatályon kívül, a felperes keresetét utasítsa el és kötelezze a felperest a felülvizsgálati eljárás költségeinek viselésre. [14] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az eljárása során az ügy érdemére kiható eljárási szabályszegéseket követett el, ítélete nem felel meg a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. §

(4)és

(5)bekezdésének. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság kizárólag a szerződés szövegére, illetve mellékletére alapította ítéletét, egyéb körülményeket nem vizsgált, és meghatározott tényeket nem vett figyelembe. Kúria VII.Gfv.30.301/2023/7 4 Sérelmezte, hogy: a szerződés megkötésekor a (...)gyár területén portaszolgálat működött, így a feleknek a vagyonvédelmi szempontokat nem kellett figyelembe venni a szolgalom alapításakor. Állította, hogy a (...)14/A helyrajzi szám alatt felvett ingatlant

1. március 22én jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba, mint egyéb épületet, ennek ellenére a peres felek, illetve jogelődjeik az
2. június 24-én kelt szerződésben erre az ingatlanra nem alapítottak szolgalmat, amely tényt nem értékelte a másodfokú bíróság. Kifogásolta az alperes azt is, hogy a jogerős ítélet több iratellenes megállapítást tartalmaz, a kereseti kérelemben és a bírósági ítéletben is keverednek a tények és a jogcímek. [15] A felülvizsgálati kérelem befogadhatóságát megalapozó anyagi jogszabálysértésként előadta, hogy a másodfokú bíróság álláspontja szerint a szolgalmi jog gyakorlásának módja vonatkozásában a Ptk. 5:
3. §

(1)bekezdésében írtak az irányadók, így a szolgalom gyakorlása nem vezethet más, különösen a szolgalommal terhelt dolog használója jogainak szükségtelen sérelméhez. Állította, hogy a szolgalom gyakorlása a vagyonvédelmi szempontokat nem lehetetlenítheti el, továbbá annak gyakorlása nem szolgálhat kényelmi szempontokat. [16] Álláspontja szerint a másodfokú ítélet ellentmondásos, vagy a Ptk. 5:162. §-ában foglaltak az irányadók és akkor sérül a Ptk. 5. §

(1)bekezdése; vagy pedig a szerződés szerint ítélendő meg a szolgalom célja, ebben az esetben viszont sérül a Ptk. 6:59. §

(2)bekezdése, amelynek értelmében a felek szabadon állapítják meg a szerződés tartalmát. [17] Érvelése szerint a felek szerződése nem tartalmazott olyan rendelkezést, hogy a szolgalom alapításának célja a szerződéskötés időpontjában a (...)14/A helyrajzi szám alatt felvett ingatlanon még nem létező kapun történő ki-be járás, valamint 1997-től 2018-ig a felperes tudomásul vette, hogy szolgalmi jogát azzal a korlátozással gyakorolhatja, hogy a kaput reggel ki kell nyitni és este be kell zárni. Előadta, hogy a Ptk. 5:163. §

(2)bekezdése értelmében megszűnik a szolgalom, ha a jogosult – bár ez módjában állt – tizenöt éven át nem gyakorolta vagy eltűrte, hogy a gyakorlásban akadályozzák. A felperes tűrte szolgalmi jogának korlátozott gyakorlását e kapu vonatkozásában, így az ezzel kapcsolatos szolgalmi joga megszűnt, és már nem követelheti a kapu lebontását, így álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 5:163. §

(2)bekezdését. [18] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn és marasztalja az alperest a perköltségben. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megalapozott és helytálló, a másodfokú bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének. Vitatta, hogy vagyonvédelmi szempontokból volt szükség a kerítés és kapu emelésére. Indokolatlannak tartotta a szolgalmi joga korlátozását, figyelemmel arra, hogy az alperes által említett épület már korábban is állt, és az ingatlanokat az átjárás tekintetében nem lehet egymástól függetlenül kezelni. Állította, hogy a korábbi szabad átjáráshoz képest jelenleg két kapun kell áthaladnia úgy, hogy azokat egyenként folyamatosan nyitni és zárni kell, és fennáll annak a lehetősége, hogy az alperes azokat bármikor lezárja. Álláspontja szerint tévesen értelmezi az alperes a Ptk. 5:162. §

(1)bekezdése körében kifejtett másodfokú bírósági álláspontot is. A Kúria döntése és annak jogi indokai [19] Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott. [20] A felülvizsgálati kérelmében a felperes egyebek mellett azt állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 5:163. §

(2)bekezdését: a felperes tűrte szolgalmi joga korlátozását, így az megszűnt és már nem követelheti a kapuk és a kerítés lebontását. [21] A felülvizsgálat a fellebbezés alapján meghozott jogerős ítélet jogkérdésben állított hibájának az orvoslására szolgáló rendkívüli perorvoslat. A Kúria következetes gyakorlata szerint a jogerős ítélet csak olyan kérdésben, olyan jogi állásponttal összefüggésben Kúria VII.Gfv.30.301/2023/7 5 támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt (Kúria Pfv.20.797/2016/11.; Mfv.10.014/2022/9.). A felülvizsgálati kérelmet nem lehet olyan körülményre alapítani, amelyre a fél az első- és másodfokú eljárás során nem hivatkozott (EBH2002.653.). A felperes a fenti jogszabályhely megsértésére a megelőző eljárásban nem hivatkozott, így a Kúria érdemben nem vizsgálta a felülvizsgálati kérelemnek az ezzel kapcsolatban kifejtett érvelését. [22] Az alperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte azt is, hogy a másodfokú bíróság ítélete sérti a Pp. 346. §

(4)és

(5)bekezdésében foglaltakat, továbbá a Ptk. szolgálom gyakorlásának módjára vonatkozó rendelkezéseit. [23] Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a szolgalmi jog gyakorlásának akadályozása, zavarása miatt a jogosult birtokvédelmet kérhet azzal szemben, aki a joga gyakorlásában akadályozza, zavarja. Az ilyen birtokvédelmi igény eldöntéséhez – amint arra a másodfokú bíróság utalt – szükséges tisztázni a szolgalom létrejöttét érintő körülményeket, a szolgalom tartalmát, illetve azt, hogy milyen módon kell/lehet gyakorolni azt. A perbeli esetben az átjárási szolgalom ilyen szempontok szerint megállapított terjedelme, mértéke, módja kell, hogy védelmet kapjon a birtokvédelmi szabályok által. [24] Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság azt is, hogy a felek az

1. június 24-én kötött adásvételi szerződés
2. pontjában akként rögzítették a szolgalom terjedelmét, hogy azt „gyalogos és gépjármű bejárási mértékben” határozták meg, annak pontos terjedelmét azonban az ingatlan-nyilvántartásban nem tüntették fel. A perben így a szerződésben írt, és az annak alapján kialakult joggyakorlási mód, mérték mint együttes feltétel alapulvételével kellett dönteni arról, hogy a felperest a gyalogosan és gépjárművel történő bejárási szolgalma gyakorlásában akadályozza-e az alperes vagy sem, és ennek megfelelően kellett megállapítani a szükséges jogkövetkezményeket. [25] Az elsőfokú bíróság úgy ítélete meg, hogy sem a két ingatlan között épített kerítés, sem a kapuk nem zavarják az átjárási szolgalmat, figyelemmel arra, hogy a felperes mindkét kapuhoz rendelkezett kulccsal, és az alperest rendelkezési és vagyonvédelmi joga feljogosította arra, hogy kerítést, kaput emeljen. [26] Ezzel ellentétben a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat eltérően értékelve azt állapította meg, hogy a kerítés, illetve kapuk elhelyezése a szolgalom gyakorlása módjára, terjedelmére hátrányos változást, korlátozást eredményeztek. Tényként rögzítette, hogy míg korábban a „kék kapu” reggeltől estig nyitva volt és az áthaladást korlátozás nélkül biztosította a felperesnek, a kerítés, illetve a kapuk emelésével ez a helyzet a felperesre hátrányosan megváltozott. A másodfokú bíróság megállapítása szerint mindez a Ptk. 5:
3. §-a, illetve 5:
4. §-a alapján a kerítés és a kapuk elbontásra irányuló kereset megalapozottá tette. [27] Megalapozottan sérelmezte az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp.
5. §

(4)és

(5)bekezdését, mivel a másodfokú bíróság nem tett eleget kellő mértékben indokolási kötelezettségének, több bizonyítékot erre vonatkozó álláspontja kifejtése nélkül nem vett figyelembe és nem oldotta fel a keresetben és így az ítéletben is szereplő tények közötti ellentmondást. [28] A bíróság ítélete jogi indokolásának a Pp. 346. §

(5)bekezdése szerint tartalmaznia kell: az ítélet alapjául szolgáló jogszabályokat és szükség esetén azok értelmezését; a megállapított tényekre vonatkozó bizonyítékokat azokkal a körülményekkel együtt, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett; a tények megállapításának egyéb követelményeit, továbbá azokat az okokat, amelyek miatt a bíróság valamely tényállítást nem talál bizonyítottnak; vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. Kúria VII.Gfv.30.301/2023/7 6 [29] A bizonyítékok mérlegelése a bíróság törvényi kötelezettsége: a bíróságnak számba kell vennie és értékelni kell a bizonyítékokat, világosan kifejtve a Pp. 279. §-a szerinti mérlegelése során figyelembe vett szempontokat. A bizonyítékok szabad mérlegelése elvének legfőbb korlátja a bíróság indokolási kötelezettsége, az ítélet indokolásából ugyanis világosan ki kell tűnnie, hogy a bizonyítékok mérlegelése során melyek voltak azok a körülmények, amelyeket a bíróság irányadónak vett (Kúria Pfv. 21347/2011/11.). [30] Helytállóan állította az alperes, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdésében rejlő indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye a bíróság döntési szabadságának abszolút korlátját jelenti, nevezetesen azt, hogy döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adni. Az eljárási törvény rendelkezéseire is figyelemmel a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja és ennek értékeléséről határozatában számot adjon [7/

1. (III. 01.) AB határozat indokolás
2. pont]. [31] A mérlegelés annak a részletes kifejtését jelenti, hogy az egyes bizonyítékoknak milyen indokok miatt, milyen bizonyító erőt tulajdonított a bíróság, egyes bizonyítékokat miért nem fogadott el, és a tényállásban rögzített tényeket milyen bizonyítékok alapján állapította meg. A Kúria megítélése szerint a másodfokú bíróság e kötelezettségnek teljes mértékben nem tett eleget, amikor – egységesen – az ingatlanok telekhatárára emelt kapu, valamint kerítés és kapu elbontásáról rendelkezett a felperes útszolgalmi joga zavartalan gyakorlása biztosítására. [32] Nem fejtette ki ítéletében azt, hogy miként változtak meg a körülmények az adásvételi szerződések megkötését követően, és ezek mennyiben befolyásolták a felperest megillető szolgalom gyakorlását, és annak mértékét. Figyelmen kívül maradtak a következők. A szerződés megkötésekor a (...)gyár területén portaszolgálat működött, majd az megszűnt. Az ingatlanok telekhatárán álló utcafronti kaput az alperes több mint tíz évvel korábban létesítette és azt a felek közötti viszony megromlásáig napközben nyitva tartotta és csak este zárta be. A szolgalmi jog ily módon történő korlátozását a felperes hosszú időn át nem kifogásolta, ennek ellenére a keresetében nem a korábbi állapot helyreállítását és a kapu napközbeni folyamatos nyitva tartását kérte, hanem annak elbontására terjesztett elő kereseti kérelmet. Ennek a másodfokú bíróság úgy adott helyt, hogy döntésének nem adta e tényekre vonatkozó indokát. [33] Az alperes azt állította, hogy a (...)14 és (...)13 helyrajzi számú ingatlanok telekhatárán létesített kerítés és kapu semmilyen birtokháborító magatartás megállapítására nem ad alapot, és az nincs összefüggésben azzal, hogy a (...)14/A helyrajzi szám alatt felvett ingatlant a felperes tudja-e garázsként használni. A másodfokú bíróság ezeket az érveket nem vizsgálta meg és szintén a kapu elbontásáról döntött, ítélete azonban e döntése okait sem tartalmazza. [34] A másodfokú bíróság nem adta a magyarázatát annak sem, hogy milyen bizonyítékokból jutott arra a következtetésre, hogy a peres felek, illetve jogelődjeik között létrejött megállapodás célja a felperes ingatlana garázsként, illetve raktárként való használatának biztosítása volt, és e szerződéses céllal ellentétesen akadályozza az alperes a felperes ingatlanának használatát. [35] Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy a másodfokú ítélet indokolása nem felel meg a Pp.
3. §

(5)bekezdésében írt követelményeknek, ezért a Kúria a jogerős ítélet a Pp. 424. §

(3)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Kúria VII.Gfv.30.301/2023/7 7 [36] A megismételt eljárás során a másodfokú bíróságnak állást kell foglalnia arról, hogy – figyelemmel a szolgalom alapításakori körülményekre, az adásvételi szerződések tartalmára, valamint az időközben bekövetkezett és a felek által elfogadott változásokra – miként gyakorolhatja a felperes a perrel érintett ingatlanrészen szolgalmi jogát. Számba kell venni mindazokat a tényeket, amelyek alapján megítélhető, hogy ehhez szükség van-e a kapuk, illetve a kerítés elbontására, vagy az biztosítható a korábbi állapotnak megfelelően a kapuk napközbeni nyitva tartása mellett is. Meg kell állapítani, hogy korlátozza-e a kerítés és a kapu a telekhatáron álló utcafronti kapu sorsától függetlenül a felperest szolgalmi joga gyakorlásában, s ha igen, ez alátámasztja-e azt az igényt, hogy a teljes kerítést és mindkét kaput köteles elbontani az alperes. [37] A másodfokú bíróságnak a döntését a Pp. 346. §

(5)bekezdésének megfelelően kellően meg kell indokolnia, s számot kell adnia arról, hogy mérlegelése során melyek voltak azok a körülmények, amelyeket irányadónak tekintett. [38] A Kúria a felülvizsgálati eljárás költségét a Pp. 424. §

(3)bekezdése alapján csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt. [39] A felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó 376. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [40] A végzéssel szemben a felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 407. §

(1)bekezdés d) pontja zárja ki. Budapest,

1. december
2. Dr. Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró, Suba Ildikó s.k. bíró Dr. Varga Edit s.k. bíró ...