Bf.347/2021/15 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés d) pontja szerint minősülő és büntetendő különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt, valamint a Btk. 365. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti rablás bűntette miatt emelt vádat. [2] A megyei főügyészség B.1382/2019/

1. szám alatti indítványában a vádlott visszaesői minősége vonatkozásában a benyújtott vádhoz képest eltérő megállapítást tett. Azt indítványozta, hogy a vádlott bűnösségét, mint erőszakos többszörös visszaeső vádlott vonatkozásában állapítsa meg a bíróság. Indítványához részletes indokolást fűzött, megállapítva azt, hogy az erőszakos többszörös visszaesői minőség miatt a vádlottal szemben életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.347/2021/15/VI 2 szabjon ki a bíróság, melynek végrehajtási fokozatát fegyházban állapítsa meg. Továbbá tiltsa el a közügyek gyakorlásától, illetőleg az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésből a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét zárja ki. [3] A Miskolci Törvényszék 20.B.37/2020/
2. számú ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki a vád szerinti emberölés bűntettében a Btk.
3. §

(1)és

(2)bekezdés d) pontja szerint, továbbá rablás bűntettében a Btk. 365. §

(1)bekezdés a) pontja alapján. Az említettekért az elsőfokú bíróság Terhelt1 vádlottat – mint erőszakos többszörös visszaesőt – halmazati büntetésül életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésre, mellékbüntetésül 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte akként, hogy a kiszabott szabadságvesztés büntetést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani. Megállapította továbbá, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, beszámította a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe a

1. november
2. napjától előzetes fogvatartásban töltött időt. A vádlottal szemben 41.000,- Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el, rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint kötelezte a vádlottat az eljárás során az elsőfokú eljárásig felmerült 5.233.480,- Ft bűnügyi költség állam javára történő megfizetésére. [4] Az elsőfokú bíróság határozatával szemben a vádlott indokolás nélküli fellebbezéssel élt: „fellebbezni szeretnék”. A védő eltérő minősítés, halált okozó testi sértés megállapítása iránt, továbbá a büntetés lényeges enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. A megyei főügyészség az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vette. [5] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség átiratában a vádlott és védője által bejelentett fellebbezést nem tartotta alaposnak. Utalt arra, hogy a büntetőeljárásról szóló
3. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
4. §

(4)bekezdése értelmében, ha az elsőfokú bíróság ítélete több bűncselekményről rendelkezett, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel érintett bűncselekményre vonatkozó rendelkezését, illetőleg részét bírálja felül. Megjegyezte, hogy a vádlott az anyagi halmazatban álló rablás bűntette tekintetében a bűncselekmény előző napi elkövetését lényegét tekintve beismerte és ezen cselekmény tekintetében a bűnösség megállapítását sem sérelmezte. A terhére rótt rablás bűntette vonatkozásában a felülbírálat korlátozott, egyebekben a felülbírálat terjedelmére a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni. Utalt továbbá arra, hogy a vádlott előéleti adatainak pontosítására kell sort keríteni, ugyanis az előző elítélései, a bűncselekmények elkövetési időpontjai hiányosan kerültek feltüntetésre. Az előbbiek kiegészítését indítványozta a Be. 601. §

(3)bekezdés b) pontjára tekintettel. [6] Átiratában utalt arra, hogy a határozat írásba foglalt rendelkező része szerint megfelelően minősítette az elsőfokú bíróság a vádlott cselekményét. Aggálytalanul került sor a vádlotti magatartást különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléskénti minősítésére és helyes a rablás bűntette bűncselekménnyel kapcsolatosan is a s cselekmény minősítése. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.347/2021/15/VI 3 A fellebbviteli főügyészség átiratában osztotta ezen elsőfokú álláspontot, miszerint a büntetőtörvény kötelező rendelkezései alapján a vádlott erőszakos többszörös visszaesői mivoltára tekintettel kizárólag életfogytig tartó szabadságvesztés volt kiszabható, figyelemmel a Btk. 90. §

(2)bekezdésének

1. mondatára. Az előbbiekre figyelemmel szintén a Btk. kötelező rendelkezése alapozza meg az erőszakos többszörös visszaesői vádlott feltételes szabadságra bocsátása lehetőségének kizárását, figyelemmel a Btk.
2. §

(2)bekezdés a) pontjára. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint helyesen került sor a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapítására és helyes a közügyektől eltiltás mellékbüntetés nemének és mértékének alkalmazása is. A fellebbviteli főügyészség összességében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a másodfokú bíróság számítsa be a szabadságvesztés büntetésbe az elsőfokú ítélet kihirdetését követően a vádlott által letartóztatásban töltött időt és kötelezze a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A másodfokú eljárással összefüggésben az ügy elbírálására nyilvános ülésen tett indítványt, figyelemmel a Be. 598. §

(3)bekezdésére, illetőleg az 599. §

(1)bekezdésében foglaltakra azzal, hogy jelezte a nyilvános ülésen részt kíván venni. [7] A vádlott védője a fellebbezését indokoló beadványában a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának legalább huszonöt, legfeljebb negyven évbe történő megállapítását indítványozta. [8] A másodfokon eljárt Debreceni Ítélőtábla a vádlott és védője által előterjesztett fellebbezésre tekintettel - figyelemmel a fellebbviteli főügyészség átiratában szerepelő indítványra is – nyilvános ülésen bírálta felül az elsőfokú bíróság határozatát az azt megelőző eljárással együtt teljeskörűen. [9] A másodfokú bíróság figyelemmel a vádlott nyilatkozatára: „fellebbezni szeretnék”, valamint a védői fellebbezésben foglaltakra, miszerint a védő az emberölés vonatkozásában eltérő minősítésre irányulóan, illetőleg a büntetés lényeges enyhítését kérelmező fellebbezést terjesztett elő, teljeskörűen felülbírálta az elsőfokú bíróság határozatát, az azt megelőző eljárással együtt. A felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az első fokon eljárt Miskolci Törvényszék a perrendi szabályokat maradéktalanul betartotta. Helyes álláspontot foglalt el, amikor a megyei főügyészség indítványára csupán szakértő2, szakértő3, szakértő4, valamit szakértő5 szakértők meghallgatására kerített sort, míg a nyomozás során kihallgatott tanúk vallomását tanú7 tanú kivételével felolvasással tette bizonyítás anyagává. Az említett ügyészi indítványhoz a vádlott védője is csatlakozott (Miskolci Törvényszék 20.B.37/2020/

1. számú jegyzőkönyv). [10] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás csupán a vádlott előéleti adatai vonatkozásában szorul kiegészítésre az alábbiak szerint: Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.347/2021/15/VI 4 A vádlottat az Ózdi Városi Bíróság 10.B.277/2011/
2. számú,
3. október
4. napján jogerőre emelkedett ítéletével kábítószerrel visszaélés vétsége és lopás bűntette miatt halmazati büntetésül – mint többszörös visszaesőt – 11 hónapi börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. A cselekmények elkövetési ideje:
5. május
6. és
7. január
8. Továbbá az Ózdi Városi Bíróság 3.B.58/2011/
9. számú ítéletével rablás bűntette, magánlaksértés bűntette, továbbá lopás bűntette kísérlete miatt – mint különös visszaesőt ítélte 6 év fegyházbüntetésre, illetve 6 év közügyektől eltiltásra, mely határozat a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 4.Bf.1355/2011/
10. számú,
11. november
12. napján kelt határozatával emelkedett jogerőre. E cselekmény elkövetési ideje:
13. január 18-
14. [11] Az előbbiekre tekintettel tehát a tényállás megalapozott mind a rablási cselekmény vonatkozásában, mind pedig az emberölés bűntette kapcsán. [12] A cselekmények minősítése körében megjegyzendő, hogy a vádlott sértett1 sértett sérelmére a rablást
15. november
16. napján, míg az élet kioltásával járó cselekményt ugyanezen sértett sérelmére
17. november
18. napján valósította meg. Az elszenvedett sérülésekre is figyelemmel tehát helyesen minősítette az első fokon eljárt törvényszék a sértett sérelmére elkövetett bűncselekményt különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntetteként a Btk.
19. §

(1)és

(2)bekezdés d) pontja szerint. Az ölési cselekménnyel összefüggésben helyesen értékelte a vádlotti magatartást a vádlott szándékát illetően is. Nem kétséges az, hogy a vádlott a cselekményével okozott eredmény iránt a sértett halálát illetően teljes közömbösséget tanúsított. A halálos eredmény bekövetkezésébe belenyugodott, így az emberölést eshetőleges szándékkal követte el. Az ügyben első fokon eljárt ügyészség a vádlott visszaesői minősége kapcsán a benyújtott vádiratban többszörös visszaesőkénti felelősségre vonását kérte a bíróságtól. Ezt követően módosított álláspontján és álláspontja szerint a többszörös visszaesői minőség helyett a vádlott a vád tárgyává tett cselekményt erőszakos többszörös visszaesőként valósította meg. [13] Az ítélőtábla álláspontja szerint a megyei főügyészség ez irányú indítványa alapos. Az ügyészi álláspont helyesen tartalmazza azt, hogy a vádlottat az Ózdi Városi Bíróság

1. június
2. napján jogerőre emelkedett 6.B.288/2005/
3. számú ítéletével a
4. augusztus
5. napján elkövetett rablás bűntette miatt 2 év 6 hónap szabadságvesztés büntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. E büntetését
6. május hó
7. napján töltötte ki. Az előbbieket követően az Ózdi Városi Bíróság 3.B.58/2011/
8. számú
9. június
10. napján jogerőre emelkedett ítéletével a
11. január
12. napján megvalósított fegyveresen elkövetett rablás bűntette és más bűncselekmények miatt – mint különös visszaesőt – 6 év fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Büntetését
13. április
14. napján töltötte ki. Az előbbiekre tekintettel a jelen eljárásban elbírált cselekményét az emberölés és a rablás bűntette vonatkozásában – melyek megvalósulásának időpontjai
15. november 13., illetőleg
16. napja volt – már erőszakos többszörös visszaesőkénti terheltnek tekintendő figyelemmel arra is, hogy e három egymást követő alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követett el. A személy elleni erőszakos bűncselekmény fogalmát a Btk.
17. §

(1)bekezdés Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.347/2021/15/VI 5 26. pontjának

1. c)és
2. k)pontjai szerintiek határozzák meg. E szerint az emberölés és a rablás bűncselekményei személy elleni erőszakos bűncselekménynek tekintendőek. [14] A másodfokú bíróság részletesen vizsgálta az előbbiekre tekintettel azt, hogy a vádlott erőszakos többszörös visszaesői minősége megállapítható-e. Az említettekre tekintettel kétséget kizáróan eldönthető Terhelt1 vádlott vonatkozásában, hogy az erőszakos többszörös visszaeséssel kapcsolatos általános részi rendelkezéseket kell e vádlott vonatkozásában alkalmazni. [15] A Debreceni Ítélőtábla osztotta az első fokon eljárt Miskolci Törvényszék jogi álláspontját is a szankció alkalmazását illetően. A vádlott mindhárom alkalommal a Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontja szerinti személy elleni erőszakos bűncselekményt követett el. Az említettekre tekintettel a Btk.
2. §

(1)bekezdés

1. pontjának c) alpontja alapján erőszakos többszörös visszaesőnek tekintendő. A Btk.
2. §

(2)bekezdése szerint – tekintettel arra, hogy az emberölés minősített esetei életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethetőek – a Btk. 160. §

(2)bekezdésére tekintettel életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. A Btk. 44. §

(2)bekezdés a) pontja alapján az erőszakos többszörös visszaeső vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélőtábla utal a 83/

1. Bk. véleményben foglaltakra. [16] A büntetéskiszabási körülmények a törvény kötelező rendelkezése miatt csak felsorolandóak, de értékelésükre ténylegesen nincs lehetőség. [17] Az ítélőtábla álláspontja szerint a törvényszék helyes álláspontot foglalt el Terhelt1 vádlott vonatkozásában a rablási cselekménnyel összefüggésben elért anyagi haszonszerzés vonatkozásában is. Helyes döntést hozott akkor, amikor megállapította, hogy a vagyonelkobzás alapja az elkövetési érték és nem az az összeg, amivel a vádlott az értékesítés során gazdagodott. Az előbbiekből következően a vádlottal szemben az eltulajdonított mobiltelefon értékéig elrendelt vagyonelkobzás törvényes. [18] A Miskolci Törvényszék helyesen rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről. [19] Az elsőfokú bíróság egyéb rendelkezései is helyesek, ezért a Debreceni Ítélőtábla a Miskolci Törvényszék ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontja, valamint a Be. 605. §

(1)bekezdése szerint helybenhagyta. [20] A Btk. 92. §

(1)bekezdése alapján a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetését követően letartóztatásban töltött időt beszámította a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe, illetőleg a Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.347/2021/15/VI 6 vádlottat a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Debrecen,

1. október
2. Dr. Balla Lajos s.k. a tanács elnöke, előadó, Dr. Bakó József s.k. bíró, Dr. Diószegi Attila s.k. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 20.B.37/2020/
3. számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
4. október
5. Dr. Balla Lajos s.k. a tanács elnöke