Mfv.10075/2025/5 – Kúria

(3)bekezdésére figyelemmel kell korrigálnia. Ez a munkáltatói intézkedés nem minősül a munkaszerződés jogellenes egyoldalú módosításának. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.V.10.075/2025/

1. A tanács tagjai: Dr. Suba Ildikó a tanács elnöke Dr. Tánczos Rita előadó bíró Dr. Csesznok Judit Anna bíró Dr. Puskás Péter bíró Dr. Varga Edit bíró A felperesek: I. rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) II. rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) A felperesek képviselője: Dr. Őri Adrienn ügyvéd (felperes képviselőjének címe) Az alperes: alperes neve (alperes címe) Az alperes képviselője: Kúria V.Mfv.10.075/2025/
2. 2 Dr. Molnár Alexandra ügyvéd (alperes képviselőjének címe) A per tárgya: illetmény megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperesek A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.043/2025/
3. Az elsőfokú bíróság és határozatának száma: Budapest Környéki Törvényszék 33.M.70.341/2023/
4. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. A Kúria az I. rendű felperest 778.195 (hétszázhetvennyolcezer-százkilencvenöt) forint, míg a II. rendű felperest 336.486 (háromszázharminchatezer-négyszáznyolcvanhat) forint felülvizsgálati eljárási költség 15 napon belüli megfizetésére kötelezi az alperes részére. Az 1.905.741 (egymillió-kilencszázötezer-hétszáznegyvenegy) forint felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Kúria V.Mfv.10.075/2025/
5. 3 A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az I. rendű felperes
6. május 27-től közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperessel biológus munkakörben, munkavégzésének helye az ... volt. Az alperes
7. november 2-tól az I. rendű felperest a „H/9” fizetési osztályba és fokozatba sorolta be.
8. március 1-től a felek határozatlan idejű egészségügyi szolgálati munkaszerződést kötöttek, amely szerint az alperes az I. rendű felperest biológus munkakörben foglalkoztatta és 30 év 10 hónap 27 nap egészségügyi szolgálati jogviszonya alapján „H/11” fizetési osztályba és fokozatba sorolta be, és illetményét összesen 1.308.000 forintban határozta meg. A besoroláskor az I. rendű felperes
9. június 5-én kelt egyetemi diplomáját vette figyelembe. Az alperes
10. január 1-től az I. rendű felperest az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló
11. évi C. törvény (a továbbiakban: Eszjtv.)
12. §

(3)bekezdése alapján „08 fizetési fokozatból 08 fizetési fokozatba sorolta” és havi illetményét 1.868.567 forintra emelte. [2] Az alperes a

1. szeptember 29-én kelt intézkedésével az I. rendű felperes munkaszerződését
2. október 1-től akként módosította, hogy az Eszjtv.
3. melléklete „08” fizetési osztályából és fokozatából az egyes egészségügyi dolgozók és egészségügyben dolgozók illetmény- vagy bérnövelésének, valamint az ahhoz kapcsolódó támogatás igénybevételének részletes szabályairól szóló 256/
4. (VII. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet)
5. és
6. melléklete szerint meghatározott „G/12” fizetési osztályba és fokozatba sorolta át és a garantált illetményét 700.065 forintra csökkentette, a munkahelyi pótlékát 24.000 forintban, az összjárandóságát 724.065 forintban állapította meg. [3] Az alperes az intézkedését azzal indokolta, hogy az I. rendű felperes személyi anyagának felülvizsgálata során megállapította, hogy korábban tévesen sorolták be. Az I. rendű felperes
7. június 15-én a Egyetem1 tanárképző szakán német-biológia szakos általános iskolai tanári főiskolai oklevelet, valamint
8. június 5-én az Egyetem2 által kiállított ... számú mikrobiológus oklevelet szerzett. Az alperes
9. november 2-i hatállyal közalkalmazotti jogviszonyba nevezte ki, mint szakdolgozót biológus beosztásba és munkakörbe, egyidejűleg tévesen, „H/9” besorolási osztályba és fokozatba sorolta be a helyes „G/9” besorolási osztály és fokozat helyett. A munkáltató a téves besorolást arra alapozta, hogy a hivatkozott oklevél egyetemi szakképzettséget tanúsít. A
10. március 1-i hatályú jogviszonyváltás kapcsán a munkáltató tévesen az Eszjtv.
11. melléklete alapján sorolta be, szemben a Kormányrendelet
12. melléklete szerinti, helyes besorolást tartalmazó „G” fizetési osztállyal, ezért őt a jogszabály szerint helyesen újra be kellett sorolni. A munkáltató a hivatkozott oklevél szakképzettségi szintjének megállapítása kapcsán az oklevél kibocsátóját kereste meg, akitől azt a választ kapta, hogy az adott végzettség nem igazol egyetemi végzettséget. Az ... – mint középirányító szerv – alátámasztotta az átsorolás szükségességét. [4] Az alperes
13. február 26-án kelt intézkedésével
14. március 1-től az Eszjtv. 1/A. melléklete alapján a IV. alap fizetési osztályba sorolta az I. rendű felperest és a járandóságát 864.078 forintban határozta meg. [5] A II. rendű felperes
15. november 1-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel laboráns munkakörben. Munkavégzésének helye az ... volt. Az alperes a II. rendű Kúria V.Mfv.10.075/2025/
16. 4 felperest
17. augusztus 1-jével a „D/4” fizetési osztályból és fokozatból a „H/4” fizetési osztályba és fokozatba sorolta be, valamint laboráns munkakörből és laborasszisztens beosztásból a munkakörét és beosztását mikrobiológusra módosította.
18. március 1-jétől a felek határozatlan idejű egészségügyi szolgálati munkaszerződést kötöttek, amely szerint az alperes a II. rendű felperest mikrobiológus munkakörben alkalmazta és egészségügyi szolgálati jogviszonyának időtartamát 9 év 4 hónap 2 napban, illetményét 979.500 forintban állapította meg. Az egészségügyi szolgálati munkaszerződésben az alperes a II. rendű felperes
19. július 20-án szerzett egyetemi végzettségét tüntette fel. [6] A II. rendű felperest az alperes
20. július 1-től az Eszjtv.
21. §

(3)bekezdése alapján „04 fizetési fokozatból 05 fizetési fokozatba” sorolta át és havi illetményét 1.491.679 forintra emelte. A felek a munkaszerződést

1. szeptember 11-én úgy módosították, hogy a II. rendű felperes munkaideje heti 20 órára, illetménye havi 745.840 forintra csökkent. [7] Az alperes
2. szeptember 29-én kelt intézkedésével a II. rendű felperes munkaszerződését
3. október 1-től úgy módosította, hogy a II. rendű felperest az Eszjtv.
4. melléklete „05” fizetési fokozatából a Kormányrendelet
5. és
6. melléklete szerint meghatározott „G/6” fizetési osztályba és fokozatba sorolta át, a garantált illetményét 294.632 forintra csökkentette, a munkahelyi pótlékát 12.000 forintban, az összjárandóságát 306.632 forintban állapította meg. A munkaszerződés-módosítást az alperes azzal indokolta, hogy a II. rendű felperes személyi anyagának felülvizsgálata során megállapították, hogy a II. rendű felperes
7. július 20-án az Egyetem2 által kiállított ... számú mikrobiológus oklevelet szerzett, majd mutatott be a munkáltatójának. Ezzel összefüggésben a munkáltató kezdeményezte a szakdolgozó munkakörének és beosztásának laboráns munkakörről és laborasszisztens beosztásról mikrobiológus munkakörre és beosztásra való módosítását. Az oklevelet a szakdolgozó besorolása szempontjából a munkáltató – mint új munkakört és beosztást – releváns bizonyítékként vette figyelembe, így tévesen „D/4” besorolási osztályból és fokozatból a „H/4” besorolási osztályba és fokozatba sorolta a helyes „G/4” besorolási osztály és fokozat helyett. A téves besorolást arra alapozta, hogy az oklevél egyetemi szakképzettséget tanúsít. [8] A
8. március 1-jei hatályú jogviszonyváltás során a munkavállaló az oklevél szintjének korábbi megítélése okán tévesen az Eszjtv.
9. melléklete szerint került besorolásra szemben a Kormányrendelet
10. melléklete szerinti helyes besorolást tartalmazó „G” fizetési osztály helyett. Mindezekre tekintettel az alperes
11. október
12. napjával módosította a II. rendű felperes besorolását. A hivatkozott oklevél szakképzettségi szintjének megállapítása kapcsán az oklevél kibocsátója azon nyilatkozatát vette figyelembe, hogy a végzettség nem igazol egyetemi végzettséget. Ezt erősítette meg az ... is. [9] Az alperes
13. február 26-án a II. rendű felperes munkaszerződését úgy módosította, hogy
14. március 1-től az Eszjtv. 1/A. melléklete szerint a IV. alap fizetési osztályba sorolta be és járandóságát összesen 365.558 forintban határozta meg. A II. rendű felperes
15. június 21-én a Egyetem3 környezetmérnöki egyetemi oklevelet,
16. július 20-án az Egyetem2 MSc szintű mikrobiológus szakképzettséget szerzett. A felperesek keresete, az alperes ellenkérelme Kúria V.Mfv.10.075/2025/
17. 5 [10] A felperesek keresetükben a
18. szeptember 29-én és
19. február 26-án kelt munkaszerződés-módosítás semmisségének megállapítását kérték, valamint az I. rendű felperes 13.758.422 forint, míg a II. rendű felperes 5.298.998 forint elmaradt jövedelem és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest a perköltség viselése mellett. Az I. rendű felperes kérte továbbá, hogy az alperes az Eszjtv.
20. melléklet
21. fizetési fokozatába sorolja be, a II. rendű felperes igénye pedig arra irányult, hogy az egyetemi végzettségét ismerje el az alperes, és a „G” fizetési osztály helyett a „H” fizetési osztályba sorolja be. [11] Keresetükben arra hivatkoztak, hogy a munkaszerződés-módosítások jogszabályba ütköznek, ezért azok a munka törvénykönyvéről szóló
22. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
23. §

(1)bekezdése alapján semmisek, érvénytelenek, mert a munkáltató egyoldalúan, jogellenesen módosította a munkaszerződéseiket, holott erre az Mt.

1. §-a alapján csak közös megegyezéssel kerülhetett volna sor. Hivatkoztak az EBH 2006.
2. számú eseti döntésre, amely szerint a munkabér megváltoztatásához, csökkentéséhez vagy növeléséhez közös megegyezésre van szükség. Keresetükben hivatkoztak arra is, hogy az Eszjtv.
3. §

(3)bekezdése alapján nem lehet az illetményük alacsonyabb az

1. mellékletben foglaltaknál. [12] Az alperes a kereset elutasítását és a felperesek költségekben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az Eszjtv.
2. §

(2)bekezdése szerint a felek a munkaszerződésben az Mt. rendelkezéseitől csak az Eszjtv.-ben, az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló

1. évi LXXXIV. törvényben (a továbbiakban: Eütev. tv.), valamint ezek végrehajtási rendeleteiben nem szabályozott kérdésekben térhetnek el, az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló munkavállalók munkabérének összegét az Eszjtv., illetve az Eütev. tv. felhatalmazása alapján kiadott végrehajtási rendeletek szabályozzák, a munkabérre és illetményre vonatkozó rendelkezésektől nem lehet eltérni. Vitatta, hogy a felperesek munkabére megállapodás tárgyát képezhette. Utalt arra, hogy az Eszjtv.
2. mellékletében meghatározott illetmények azokra alkalmazhatók, akik e bekezdésben felsorolt végzettséggel rendelkeznek, a felperesek azonban nem tartoznak e körbe. Az első- és másodfokú bíróság határozata [13] Az elsőfokú bíróság a keresetek szerint marasztalta az alperest. Megállapította, hogy az alperes jogszerűen sorolta be az I. rendű felperest
3. március 1-től a „G” fizetési osztály
4. fizetési fokozatába, illetve a II. rendű felperest helyesen a Kormányrendelet
5. melléklete
6. pontja alapján a „H” fizetési osztály
7. fizetési fokozatába kellett volna besorolni. Az ítélet szerint a felperesek helytállóan hivatkoztak az Eszjtv.
8. §

(9)bekezdése alapján alkalmazandó Mt.

1. §-a alapján arra, hogy a
2. február 23-án kelt egészségügyi szolgálati munkaszerződésekben és módosításaiban kikötött illetményt az alperes egyoldalúan nem módosíthatta. Mivel a felperesek nem járultak hozzá az illetményük csökkentéséhez, ezért az alperes intézkedése érvénytelen, így a kereset szerint marasztalta az alperest. [14] Az alperes fellebbezése és a felperesek csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a felperesek keresetét elutasította és a Kúria V.Mfv.10.075/2025/
3. 6 felpereseket kötelezte a perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy az I. rendű felperes egészségügyi szolgálati jogviszonyban állt, illetményét az Eszjtv. alapján az úgynevezett szakdolgozói bértábla szerint kellett megállapítani. Az I. rendű felperes az Eszjtv.
4. §

(3)bekezdésében felsoroltak között nem szerepel, ezért az elsőfokú ítélet helytállóan állapította meg, hogy a mikrobiológusi szakképzettsége nem felelt meg egyetemi szintű szakképzettségnek, végzettsége főiskolai végzettségnek minősült, így nem tartozott az orvosi bértábla alá. Ennek megfelelően az I. rendű felperesre az Eszjtv. illetményt meghatározó 8. §

(2)-

(15)bekezdése közül a 8. §

(6)bekezdés, 8. §

(8)bekezdés b) pontja, 8. §

(10)bekezdés b) pont és 8. §

(11)bekezdése volt az irányadó. [15] A II. rendű felperes vonatkozásában kifejtette, hogy ő sem tartozott a Kormányrendelet

1. melléklet
2. pontja alá, mert mikrobiológus volt, nem pedig klinikai mikrobiológus munkakörben foglalkoztatták. A Kormányrendelet 3.
3. pontja nem vonatkozott a II. rendű felperesre figyelemmel arra, hogy az értelmező rendelkezések szerint az csak a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség egészségügyi intézményeiben foglalkoztatott közalkalmazottakra irányadó munkakör, az alperes pedig nem tartozott e körbe. [16] A II. rendű felperes egészségügyi szakirányú szakképesítéssel nem rendelkezett, az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítés megszerzéséről szóló 22/
4. (IX. 14.) EMMI rendelet
5. §-a értelmében az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzés keretében megszerezhető szakképesítéseket az
6. melléklet tartalmazza, ezek között a mikrobiológus nem szerepel. [17] Mindezek alapján a II. rendű felperes
7. március 1-jét követően egyetemi végzettsége mellett sem tartozik az orvosi bértábla alá, illetményét az Eszjtv. 1/A. melléklete tartalmazza. Mivel nem tartozott az Eszjtv.
8. mellékletének hatálya alá, rá az Eszjtv.
9. §

(15)bekezdése közül a 8. §

(6)bekezdése, 8. §

(8)bekezdés b) pontja, és 8. §

(11)bekezdése az irányadó. [18] Megalapozatlannak találta a másodfokú bíróság a felperesek hivatkozását az Mt.

1. §-ára figyelemmel arra, hogy illetményüket a jogszabály szerint kellett meghatározni, az nem volt szabad megállapodás tárgya, az alperes helytállóan járt el, amikor az irányadó bértábla alapján állapította meg az illetményüket. A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem [19] A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérték, hogy a Kúria azt „részben helyezze hatályon kívül", hozzon a jogszabályoknak megfelelő határozatot és kötelezze az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 13.758.422 forint illetménykülönbözetet, a II. rendű felperesnek 5.298.998 forint illetménykülönbözetet és késedelmi kamatát, valamint marasztalja az alperest a perköltségben. Másodlagos kérelmük arra irányult, hogy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése után utasítsa a Kúria az első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára, valamint marasztalja az alperest a perköltségben. Érvelésük szerint a felperesek és az alperes között az Eszjtv.
2. §

(1)bekezdése alapján egészségügyi szolgálati jogviszony jött Kúria V.Mfv.10.075/2025/5. 7 létre és a 2. §

(2)bekezdése rögzíti, hogy a felek az Mt. rendelkezéseitől csak az Eszjtv. -ben, az Eütev. tv.-ben, valamint ezek végrehajtási rendeleteiben nem szabályozott kérdésekben térhetnek el. Ehhez képest az Eszjtv. az Mt. -hez képest speciális jelleggel bír. [20] Állították, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyek illetménye, illetve illetményen felüli egyéb juttatása a jogszabályi minimumnál magasabb is lehet, ugyanis az egészségügyi szakdolgozó az Eszjtv. 8. §

(6)bekezdése szerint az 1/A. melléklete szerinti illetményre, pótlékra, valamint alapilletményen felül járó munkáltatói döntésen alapuló juttatásra jogosult. Ennek megfelelően a munkavállaló javára a munkáltató eltérhet a garantált illetmény összegétől, ugyanis az 1/A. melléklet szerinti összegek csak törvényi minimumok. Az ennek megfelelően megállapított illetményt az Mt. 58. §-a alapján csak közös megegyezéssel lehetett volna módosítani, a felperesek azonban ehhez nem járultak hozzá. [21] A felülvizsgálati kérelem szerint az Eszjtv. 8. §

(11)bekezdése értelmében az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló fizetési fokozatának a

(10)bekezdés szerinti változása az egészségügyi szolgálati munkaszerződés módosításának minősül és erről értesíteni kell a munkavállalót. Előbbiből álláspontjuk szerint az következik, hogy a jogalkotó szűk körben, kizárólag a fizetési fokozat – törvényben rögzített előmeneteli és besorolási rendszerhez kapcsolódó – változása esetére biztosítja a munkáltatónak azt, hogy a felek közös akarata nélkül módosítsa a munkaszerződést, egyéb esetben nem. [22] Hangsúlyozták, hogy a fizetési fokozat változása nem azonos a munkabér (illetmény) csökkentésével. Az Eszjtv. 2. §

(2)bekezdésében rögzített lex specialis jelleg és az Eszjtv. 8. §

(11)bekezdésében meghatározott kivételes szabályozás együttes értelmezése alapján azt találták megállapíthatónak, hogy az Eszjtv. elsődlegesen irányadó a munkaszerződés módosítása körében, továbbá a fizetési fokozat változása az egyetlen olyan eset, amikor a munkaszerződés módosítására automatikusan, a felek közös akaratnyilatkozata nélkül is sor kerülhet, valamint minden más, különösen az illetmény csökkentésére irányuló munkáltatói intézkedés kizárólag közös megegyezés alapján jogszerű. [23] Ennek megfelelően, ha a munkaszerződésben közös megegyezéssel meghatározott illetmény magasabb, mint a besorolás alapján minimálisan járó összeg, az érvényesen a munkaszerződés része lesz. A besorolást a munkáltató jogosult egyoldalúan korrigálni, de ennek nem lesz kihatása a munkaszerződésben közös megegyezéssel kikötött illetményre, azt tehát egyoldalúan nem csökkenthető, ehhez ugyanis a felek közös megegyezése szükséges. Ilyenkor a munkavállaló „mindaddig nem fog előre lépni”, azaz nem emelkedik kötelezően az illetménye, amíg az újabb besorolási fokozat szerinti illetmény nem haladja meg a szerződésben kikötött összeget. [24] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn és marasztalja a felperest a felülvizsgálati eljárás költségében, mivel a jogerős ítélet megfelel a jogszabályoknak. Érvelése szerint tévesen értelmezték a felperesek az Eszjtv. 8. §

(6)bekezdésében foglaltakat, mivel a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csak a felek megállapodása alapján jár az egészségügyi szolgálati jogviszonyban állónak. A perbeli esetben a felperesek számára csupán az alapilletmény és a munkahelyi pótlék megfizetésére vállalt kötelezettséget az alperes, munkáltatói döntésen Kúria V.Mfv.10.075/2025/

1. 8 alapuló illetményt nem fizettek számukra. Az alapilletményt a jogszabályok szerint kellett megállapítani, az nem minősült a felek közös megállapodásán alapuló bérelemnek. A Kúria döntése és jogi indokai [25] A felperesek felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. [26] A felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslat, amelynek tárgya a Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján a jogerős érdemi határozatnak a Pp. 423. §

(1)bekezdése szerint korlátok közötti felülbírálata. Ennek megfelelően a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem (és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem) keretei között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozataitól jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálhatja felül. A Pp. 413. §

(1)bekezdés b) pontja szerint a felülvizsgálati kérelemnek a beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett tartalmaznia kell – többek között – a jogszabálysértés pontos megnevezését, a jogszabályhely pontos megjelölésével azt az eljárási, illetve anyagi jogi szabálysértést, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére, valamint annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát, vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja. Az eljárásjogi tárgyú elvi iránymutatásoknak az új Pp. hatálybalépése folytán történő felülvizsgálatáról szóló 1/

1. PJE határozat szerint a Pp. alkalmazási körében is megfelelően irányadó, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/
2. (II. 15.) PK vélemény
3. pontja szerint a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja és arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi (Kúria Mfv.IV.10.006/2025/9.). A Kúria a jogerős ítéletet a fentiek figyelembevételével a Pp.
4. §

(1)bekezdése alapján a hatályosan előterjesztett felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálta és ítélte meg a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát. [27] A felperesek bár felülvizsgálati kérelmükben több anyagi jogszabályhelyet megjelöltek megsértett jogszabályhelyként, jogi érvelésükben csupán azt adták elő, hogy bár a munkáltató jogosult a besorolást korrigálni, az illetmény egyoldalúan nem csökkenthető, ehhez ugyanis a felek megegyezése szükséges (Mt. 58. §), ennek megfelelően az alperes nem csökkenthette volna az illetményüket. A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben nem vitatták a besorolásuk helyességét, így ez nem képezhette a felülvizsgálati eljárás tárgyát. [28] Az Eszjtv. 2. §

(1)bekezdése megállapítja, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszony egészségügyi szolgálati munkaszerződéssel jön létre és az e törvénnyel ellentétes szerződés semmis. Az Eszjtv. 2. §

(2)bekezdése rendelkezik arról, hogy a felek milyen módon térhetnek el az Mt. rendelkezéseitől. Erre akkor van mód – ahol azt az Mt. megengedi – ha az Eszjtv., az Eütev., valamint az e jogszabályok alapján kiadott végrehajtási rendeletek eltérő rendelkezéseket nem tartalmaznak az adott kérdés vonatkozásában. Kúria V.Mfv.10.075/2025/5. 9 [29] Az Eszjtv. 8. §

(1)bekezdése rögzíti, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy munkájáért az egészségügyi szolgálati munkaszerződésben meghatározott illetményre jogosult, az ennek mértéke megállapítása során azonban figyelembe kell venni az Eszjtv. 8. §

(2)-

(15)bekezdésben foglaltakat. Ennek megfelelően az egészségügyi szolgálati jogviszonyban állók illetménye megállapítása során a feleket kötik a törvényben, illetve a végrehajtására kiadott rendeletekben írtak. [30] Az Eszjtv. 8. §

(6)bekezdése állapítja meg, hogy az egészségügyi szakdolgozó illetménye milyen részekből tevődik össze. Az egészségügyi szakdolgozó az 1/A. melléklet szerinti illetményre, illetménypótlékra, valamint alapilletményen felül járó munkáltatói döntésen alapuló juttatásra jogosult. Valamennyi egészségügyi szakdolgozó alapilletményét meg kell állapítani az 1/A. mellékletben foglaltak szerint, ezen felül amennyiben a jogszabályi feltételek teljesülnek, a szakdolgozót illetménypótlék is megilleti. Ezen túl lehetőség van arra, hogy a munkáltató és a munkavállaló többletdíjazásban állapodjon meg. Az alapilletményen felül járó munkáltatói döntésen alapuló juttatás ennek megfelelően a felek erre vonatkozó egybehangzó akaratnyilatkozata alapján illeti meg az egészségügyi szakdolgozót. [31] A felperesek egészségügyi szolgálati munkaszerződése szerint a felpereseket alapilletmény és illetménypótlék illette meg, munkaszerződésük azonban nem tartalmazott arra vonatkozó megállapítást, hogy az alperes munkáltatói döntésen alapuló illetményrész fizetésére is kötelezettséget vállalt volna. Illetményük ennek megfelelően a jogszabály kógens rendelkezésein alapul, megállapodáson alapuló illetményelem sem az I. rendű, sem a II. rendű felperes egészségügyi szolgálati munkaszerződésében nem volt. [32] Az Eszjtv. 8. §-a határozta meg, hogy az egészségügyi dolgozó felperesek besorolását milyen elemek figyelembevételével kell megtenni. A munkáltató az általa végrehajtott ellenőrzés során észlelte, hogy a korábbi besorolásuk nem felelt meg a jogszabály kógens előírásainak. [33] Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban is alkalmazni kell az Mt. 27. §

(1)bekezdését, miszerint semmis az a megállapodás (jognyilatkozat), amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. Mivel a felperesek korábbi besorolása és az ezen alapuló illetménymegállapításuk az Eszjtv. , illetve a Kormányrendelet rendelkezéseibe ütközött, az semmisnek minősült. [34] Az Mt. 27. §

(3)bekezdése értelmében a semmis megállapodás érvénytelen, kivéve, ha ahhoz a munkaviszonyra vonatkozó szabály más jogkövetkezményt fűz. A szintén irányadó Mt. 29. §

(3)bekezdése szerint részleges érvénytelenség esetén, ha a megállapodásnak csak valamely része ütközik jogszabályba, ezen érvénytelen kikötés helyett a munkaviszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, kivéve, ha a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg. Ennek megfelelően a részleges érvénytelenség nem hat ki a megállapodás egészére, hanem az érvénytelen kikötés helyébe a munkaviszonyra vonatkozó szabály rendelkezése lép. [35] Ezt figyelembevéve a jogszabály rendelkezéseinek megfelelően járt el az alperes, amikor a részlegesen érvénytelen egészségügyi szolgálati munkaszerződések érvénytelen Kúria V.Mfv.10.075/2025/

1. 10 elemét módosította és a korábbi jogszabályba ütköző besorolás és illetmény megállapítása helyett a jogszabályi rendelkezéseket alkalmazva határozta meg a felperesek besorolását és az ahhoz tartozó illetményét. [36] Helytállóan állították a felperesek a felülvizsgálati kérelmükben azt, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyban is alkalmazni kell az Mt.
2. §-át. Eszerint a felek a munkaszerződést közös megegyezéssel módosíthatják, e rendelkezés azonban az egészségügyi szolgálati munkaszerződésnek csak azon elemei vonatkozásában irányadó, amelyről a munkaszerződésben szabadon dönthettek, megállapodásukat a jogszabály kógens rendelkezése nem korlátozta. Amennyiben a felek az Eszjtv.
3. §

(6)bekezdése alapján abban állapodtak volna meg, hogy a felpereseket az alapilletményen és illetménypótlékon felül munkáltatói döntésen alapuló illetményrész is megilleti, azt a munkáltató egyoldalúan nem csökkenthette volna, a munkaszerződésben e jogcímen megállapított összeg módosítására – az Mt.

1. §-ára tekintettel – csak közös megegyezéssel lett volna lehetőség. Mivel a perbeli esetben ilyen illetményrész fizetésére vonatkozó kötelezettséget az alperes nem vállalt és az illetménymódosítás nem érintett ilyen illetményelemet, az alapilletmény-módosításhoz a felperesek hozzájárulására nem volt szükség. [37] Alaptalanul állították a felperesek a felülvizsgálati kérelmükben azt, hogy a jogerős ítélet sértette az Eszjtv.
2. §

(10)és

(11)bekezdését. A perbeli esetben a felperesek besorolásának a felülvizsgálati eljárásban nem vitatott megváltoztatása eredményezte a munkaszerződés illetményre vonatkozó rendelkezésének szükséges módosítását, így az nem minősül meg nem engedett egyoldalú szerződésmódosításnak. [38] Mindezek alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati érvelésben megjelölt anyagi jogszabályokat nem sértette, így azt a Kúria a Pp. 424. §

(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [39] A felperesek pervesztességükre tekintettel kötelesek a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján az alperes jogi képviseletével a felülvizsgálati eljárásban felmerült, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja és 5. §

(1)bekezdése alapján megállapított perköltséget viselni. A felperesek az IM rendelet 4. §

(1)bekezdésének megfelelően a felszámított munkadíj mérséklését nem kérték, ezért a Kúria az alperes által megjelölt összegben kötelezte a felpereseket annak viselésére. [40] A költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény 3. §

(1)bekezdésének d) pontja alapján a per tárgyi költségfeljegyzési jogos volt, ezért az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §

(1)bekezdése szerinti mértékű felülvizsgálati eljárási illeték a pervesztes felperesek munkavállalói költségkedvezményére figyelemmel a Magyar Állam terhén marad a munkavállalói költségkedvezmény megállapításának és érvényesítésének szabályairól szóló 73/2009. (XII. 22.) IRM rendelet 1. §-a alapján. [41] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 376. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a

1. november 26-án megtartott tárgyaláson bírálta el. Kúria V.Mfv.10.075/2025/
2. [42] helye. 11 Az ítélet ellen a Pp.
3. §

(1)bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatnak nincs A határozat elvi tartalma Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló munkavállaló téves besorolása alapján megállapított illetmény az egészségügyi szolgálati munkaszerződés semmis rendelkezése, amelyet a munkáltatónak az Mt. 29. §

(3)bekezdésére figyelemmel kell korrigálnia. Ez a munkáltatói intézkedés nem minősül a munkaszerződés jogellenes egyoldalú módosításának. Záró rész Budapest,

1. november
2. Dr. Suba Ildikó s.k. a tanács elnöke, dr. Suba Ildikó s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályoztatott dr. Tánczos Rita előadó bíró helyett, dr. Suba Ildikó s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályoztatott dr. Csesznok Judit Anna bíró helyett, dr. Suba Ildikó s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályoztatott dr. Puskás Péter bíró helyett, dr. Varga Edit s.k. bíró