← Magyarország

Bfv.788/2020/17 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A Be. 14. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti elfogultságra alapított felülvizsgálati indítvány is elbírálandó, azonban az ilyen elfogultsági kifogás kizárólag akkor szolgálhat felülvizsgálati eljárás alapjául, amennyiben az elfogultságra okot adó körülményről csak a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást, illetve ugyanazt az okot nem ismételten jelentik be. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jóhírnevét tiszteletben tartsák, az állam pedig jogi védelemben részesíti az otthon nyugalmát. A Btk. 221. §
(1)bekezdése szerinti bűncselekmény elkövetési magatartása a rendszeres vagy tartós háborgatás. A háborgatás más nyugalma ellen irányuló magatartás. A háborgatás tevőleges magatartás, szóval és tettel egyaránt megvalósulhat. A háborgatás gyakoriságot feltételez, a törvény kifejezetten nyomatékosítja, hogy nem egyszeri, hanem folyamatos (rendszeres vagy tartós) magatartásról van szó. A zaklatás szándékos és célzatos, kizárólag egyenes szándékkal megvalósítható bűncselekmény. A célzat nem azonos az eredménnyel. A zaklatás alaki bűncselekmény, eredményt nem tartalmaz. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.III.788/2020/
  1. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Márki Zoltán, a tanács elnöke Dr. Bartkó Levente, előadó bíró Molnár Ferencné dr., bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
  2. május
  3. Az ügy tárgya: zaklatás vétsége Terhelt(ek): I. rendű Első fok: Győri Járásbíróság, B.342/2018/20., ítélet, tárgyalás,
  4. február
  5. Másodfok: Győri Törvényszék, 3.Bf.92/2019/12., végzés, nyilvános ülés,
  6. szeptember
  7. Kúria 3.Bfv.788/2020/17 2 Az indítvány előterjesztője: az I. rendű terhelt Az indítvány iránya: az I. rendű terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a zaklatás vétsége miatt az I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Győri Járásbíróság B.342/2018/
  8. számú ítéletét, illetve a Győri Törvényszék 3.Bf.92/2019/
  9. számú végzését az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárásban felmerült 18.000 (tizennyolcezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] A Győri Járásbíróság a
  10. február
  11. napján kihirdetett B.342/2018/
  12. számú ítéletével az I. rendű terheltet társtettesként elkövetett zaklatás vétsége [Btk.
  13. §
(1)bekezdés] miatt 140 óra fizikai munkaként végzendő közérdekű munkára ítélte. [2] A Győri Törvényszék mint másodfokú bíróság a
  1. szeptember
  2. napján meghozott 3.Bf.92/2019/
  3. számú végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. II. [3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt elsődlegesen felmentése, másodlagosan az ítélet hatályon kívül Kúria 3.Bfv.788/2020/17 3 helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében. Indítványában és észrevételeiben sérelmezte, hogy nem érvényesült a független és pártatlan bírósághoz való alapjoga, kifogásolta a bíróság által a tanúkhoz intézett kérdések rá nézve terhelő tartalmát, azt, hogy az elsőfokú tárgyaláson elhangzottak nem voltak összhangban a jegyzőkönyvek tartalmával, hiányosak voltak, a hangfelvételeket a másodfokú bíróság pedig nem vizsgálta meg. Hanganyagot a felülvizsgálati indítványhoz is csatolt. [4] Kifejtette továbbá, hogy a zaklatás célzata nem valósult meg, nem kívánta a sértettet megfélemlíteni, illetve életébe beavatkozni, nem nyert bizonyítást, hogy a magatartása másnak nyugtalanságot, gyötrődést okozott volna, az nem volt alkalmas arra, a sértett életvitele nem nehezült el. [5] Az I. rendű terhelt kirendelt védője észrevételében indítványozta az I. rendű terhelt által csatolt hanganyag meghallgatását. Kifejtette, hogy az I. rendű terhelt által tanúsított magatartás nem bűncselekmény, nem meríti ki a zaklatás vétségének tényállását. Erre tekintettel indítványozta az I. rendű terhelt felmentését. [6] A Legfőbb Ügyészség BF.799/2020/
  4. számú, valamint
  5. és
  6. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a bizonyítást, a bizonyítékértékelő tevékenységet sérelmező részében az indítvány törvényben kizárt, miként a jegyzőkönyvezést, illetve a kamerafelvételeket kifogásoló részében is. Kifejtette továbbá, hogy az elfogult, kizárt bíró eljárására hivatkozás a Be.
  7. §
(1)bekezdés b) pontjában meghatározott abszolút eljárási szabálysértés. Az Alkotmánybíróság 25/
  1. (X. 4.) AB határozata szerint a felülvizsgálati eljárást megalapozhatja az elfogultsági okra alapított felülvizsgálati indítvány. Erre akkor van lehetőség, ha a terhelt első ízben kíván olyan konkrét körülményt érvényesíteni, amelyről bizonyítja, hogy arról a jogerős ítélet meghozatalát követően szerzett tudomást. Ilyen körülményt azonban az I. rendű terhelt beadványa nem jelölt meg, amire hivatkozott, az már az alapeljárás során is ismert volt, illetve a másodfokú eljárásban is előterjesztésre került. Ez felülvizsgálati eljárást nem alapozhat meg, emellett ezen keresztül is a bizonyítékértékelést támadta az indítvány, amelyre nincs törvényes lehetőség. Kifejtette továbbá, hogy az irányadó tényállás alapján az I. rendű terhelt alaptalanul hivatkozott arra, hogy magatartása nem volt alkalmas a zaklatás vétségének megállapítására. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat az I. rendű terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn. [7] A Kúra a felülvizsgálati indítványt a Be.
  2. §
(1)bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el. III. [8] A felülvizsgálati indítvány nem alapos. Kúria 3.Bfv.788/2020/17 4 [9] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szemben jogi – nem ténybeli – okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be.
  1. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető. [10] Az I. rendű terhelt a felülvizsgálati indítványában egyebek mellett arra hivatkozott, hogy az első fokon eljárt bíró elfogult volt, a független és pártatlan bírósághoz való alapjoga sérült. A törvény szerint kizárt bíró eljárására történő hivatkozás a Be.
  2. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés. [11] A Be. 649. §
(2)bekezdés d) pontja alapján eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a 608. §
(1)bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. [12] Az I. rendű terhelt által hivatkozottak a feltétlen kizárási okok esetein kívül esnek, ekként az elfogultságra hivatkozása a Be. 14. §
(1)bekezdés e) pont szerinti, egyéb okból elfogult bíró eljárása miatt bejelentett. [13] A 25/
  1. (X. 4.) AB határozatban írtak alapján az
  2. évi XIX. törvény (korábbi Be.)
  3. §
(1)bekezdés e) pontja, a hatályos Be. 14. §
(1)bekezdés e) pontja szerinti elfogultságra alapított felülvizsgálati indítvány is elbírálandó, azonban az ilyen elfogultsági kifogás kizárólag akkor szolgálhat felülvizsgálati eljárás alapjául, amennyiben az elfogultságra okot adó körülményről csak a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást, illetve ugyanazt az okot nem ismételten jelentik be. [14] Ehhez képest az I. rendű terhelt által az elfogultsági kifogása alapjaként jelzett helytelen jegyzőkönyvezés (amelyre már a másodfokú eljárásban is hivatkozott), továbbá a tanúkat befolyásolónak tartott bírói kérdésfeltevés nyilvánvalóan az alapeljárásban is ismert volt, következésképpen mindez felülvizsgálati eljárást sem alapozhat meg. [15] Megjegyzi a Kúria, hogy azon törvényi feltételt, miszerint az ügy elfogulatlan megítélése valamely bírótól nem várható, csak az adott konkrét ügy valóságos tényei alapján lehet megállapítani, és csak olyan feltárt adatok alapján, amelyek a bírók pártatlansága iránt észszerű (megalapozott) kételyt ébreszteni alkalmasak (EBH 2014.B.4.II.). Az I. rendű terhelt azonban ilyen okot nem jelölt meg, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárást törvényesnek tartotta, miként az I. rendű terhelt által sérelmezett jegyzőkönyvezést is (melyek kijavítását törvényes határidőben az I. rendű terhelt nem kérte). [16] A felülvizsgálati indítványban foglaltak szerint az I. rendű terhelt nem követte el a zaklatás vétségét, a védő észrevételében ezzel egyezően nyilatkozott. [17] A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét [Be. 649. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpont]. Kúria 3.Bfv.788/2020/17 5 [18] Törvényesen járt el a bíróság akkor, amikor az I. rendű terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett zaklatás vétségében megállapította, és a cselekmény minősítése is törvényes. [19] A Btk. 222. §
(1)bekezdése szerint a zaklatás vétségét az követi el, aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja. [20] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a következőket. – Az I. rendű terhelt 2016 őszétől szinte napi rendszerességgel megjelent feleségével, a II. rendű terhelttel a sértett családi házánál, az ingatlan előtt, az utca túloldalán hosszan, akár naponta több alkalommal is időztek, figyelték a sértett és családja mozgását, házukról és annak környékéről fénykép- és videófelvételt készítettek. – A sértettet a terheltek jelenléte nem csak zavarta, de benne és családtagjaiban komoly félelmet is keltett, mert viselkedésük, illetve az, hogy esetenként nagy testű kutyával, illetve bottal a kezükben jelentek meg, agressziót sugallt. – Az I. rendű és a II. rendű terhelt
  1. október
  2. napján 18 óra körüli időben a sértett háza előtt tartózkodott, ekkor az I. rendű terhelt egy hangosbemondóba kiabálva zavarta meg a sértett és családja, illetve az utcában lakók nyugalmát. A sértett a helyszínre rendőrt hívott, majd feljelentést tett. A feljelentést követően az I. rendű és a II. rendű terhelt a korábbiaknál is gyakrabban jelent meg a sértett lakóházánál. – Az I. rendű terhelt ezen alkalmakkor többször próbálta a sértettet megszólítani, bekiabált az udvarra, szidalmazta, korábbi tartozásaira hivatkozva pénzt kért tőle, 2016 októberében pedig telefonon és személyesen is közölte a sértettel, hogy addig nem megy el a háza elől, amíg nem fizet neki 4 millió forintot. – A sértett a terheltek napi rendszerességű megjelenése miatt a családja biztonsága érdekében biztonsági kamerákat szereltetett fel az ingatlanára, illetve a lakóház ablakaira belátásgátló fóliát tetetett fel. A sértett felesége közös gyermekükkel együtt, részben a terheltek magatartása miatt 2017 márciusában elköltözött a közös lakóhelyükről. – Az I. rendű terhelt ezt követően sem hagyott fel zaklató magatartásával, rendszeresen megjelent a II. rendű terhelttel, illetve alkalmanként a III. rendű és IV. rendű terhelttel a sértett utcájában, ezért a sértett indítványára a Győri Járásbíróság a
  3. április
  4. napján hozott Bny.49/2017/
  5. számú végzésével 30 napi időtartamra elrendelte az I. rendű terhelt távoltartását a sértettől, lakóhelyétől és munkahelyétől. – Az I. rendű terhelt ezen időszak alatt nem (azonban hozzátartozói igen) jelent meg a sértett lakóházánál, de a kényszerintézkedés határidejének lejártát követően az I. rendű terhelt folytatta korábbi magatartását, továbbra is rendszeresen megjelent a sértett lakóháza előtt annak ellenére, hogy tudta, hogy a sértettet zavarja a jelenlétük. Kúria 3.Bfv.788/2020/17 6 – A sértett ezt követően az I. rendű terhelt és társai távoltartására irányuló indítványt terjesztett elő, mely alapján a Győri Járásbíróság a
  6. november
  7. napján hozott Bny.334/2017/
  8. számú végzésével 60 napi időtartamra rendelte el a távoltartást, azonban az I. rendű terhelt és társa a távoltartás szabályait megszegték
  9. december
  10. napján, amikor is 100 méteren belül megközelítették a sértett lakóhelyét. – Az I. rendű terhelt és társai együttesen, azzal a céllal, hogy a sértettet rávegyék arra, hogy az I. rendű terheltnek pénzt adjon, a sértett mindennapi életvitelébe akarata ellenére, önkényesen beavatkoztak, szinte napi rendszerességgel jelentek meg a lakóháza előtt, őt többször megszólították, róluk, illetve a hozzájuk érkezőkről fénykép-, illetve videófelvételt készítettek. A sértett a törvényes határidőn belül joghatályos magánindítvánnyal élt. [21] Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a felülvizsgálatban irányadó tényálláshoz tartoznak mindazon történeti tények, amelyeket az ítéletben megállapítottak, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében. [22] Ekként a Kúria az elsőfokú bíróság által megállapított tényálláshoz tartozónak tekintette az elsőfokú ítélet
  11. oldalán az első bekezdésben rögzítettek szerint azt, hogy
  12. október 3-tól
  13. január 4-ig tartó időszakban 104 alkalommal,
  14. január 24-től
  15. március 6-ig pedig 57 alkalommal jelent meg a sértett lakásánál az I. rendű terhelt. [23] A Btk.
  16. §
(1)bekezdése szerinti bűncselekmény elkövetési magatartása a rendszeres vagy tartós háborgatás. A háborgatás más nyugalma ellen irányuló magatartás. [24] Miként azt az alapeljárásban a bíróság rögzítette, Magyarország Alaptörvénye VI. cikk
(1)bekezdése és
(2)bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy a magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jóhírnevét tiszteletben tartsák, az állam pedig jogi védelemben részesíti az otthon nyugalmát. [25] E nyugalom tiszteletben tartása a társadalmi – akár hétköznapi – együttélés természetes feltétele. [26] A háborgatás – értelemszerűen – egyoldalú magatartás, amely a meglévő nyugalmi állapotot támadja, azt kibillenti egyensúlyából. Tevőleges magatartás, azonban szóval és tettel egyaránt megvalósulhat. [27] A háborgatás nyelvtanilag is gyakoriságot feltételez, a törvény pedig kifejezetten nyomatékosítja, hogy nem egyszeri, nem egymozzanatú, hanem folyamatos magatartásról van szó. Ez a folyamatosság lehet rendszeres (ismétlődő, időközönként visszatérő) vagy tartós (folytonos). Kúria 3.Bfv.788/2020/17 7 [28] A Btk. 222. §
(1)bekezdése szerinti magatartás, szemben a
(2)bekezdésével, önmagában nem, vagy nem feltétlenül lenne félelemkeltő, nyugtalanító, hanem folyamatosságától (rendszerességétől vagy tartósságától) válik azzá. [29] A zaklatás folyamatos elkövetéssel – ekként természetes egységet képezve – megvalósuló bűncselekmény, csak olyan magatartás miatt állapítható meg – értelemszerűen –, amiről a sértettnek tudomása van, vagy tudomást szerzett. [30] Az elkövető magatartása éppen arra irányul, hogy a sértett életének része, s arra ráhatással legyen, a sértettel – annak akarata ellenére, fogadókészsége hiányában – kapcsolatba lépjen. [31] A zaklatás szándékos és célzatos, kizárólag egyenes szándékkal megvalósítható bűncselekmény. A törvényi tényállás a háborgató magatartás célzataként határozza meg – más megfélemlítését, – más magánéletébe önkényes beavatkozást, – és más mindennapi életvitelébe önkényes beavatkozást. [32] A célzat azonban nem azonos az eredménnyel, a törvényi tényállás pedig eredményt nem tartalmaz, a zaklatás alaki bűncselekmény. Ekként nem kell bekövetkeznie a sértett félelembe esésének, magánéletébe, mindennapi életvitelébe beavatkozásnak, elegendő, ha az elkövető magatartása erre, ilyen célzat megállapítására alkalmas. Végső soron a megállapított tényekből vont bírói értékeléstől függ. [33] A terhelti tudatra vont következtetés alapja nyilvánvalóan ténybeli. Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége, és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása. [34] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (akár eredményről stb.) való, tudatban előzetesen, illetve egyidejűen meglévő képzet mindig csak valamely, a külvilágban megjelenő fizikai, illetve mérhető (számszaki stb.) tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a tudati tények (szándékosság, gondatlanság) bizonyítása közvetett bizonyítás. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés viszont jogi értékelés, ami ekként jogkérdés. Jelen ügyben az irányadó tényállás kétségkívül tartalmazza az I. rendű terhelt egyenes szándékára, célzatos magatartására vont jogi következtetés ténybeli alapjait, miként a bűncselekmény alaki volta mellett is a tényleges következményeit. Kúria 3.Bfv.788/2020/17 8 [35] Mindezen ténybeliség (és a nyilvánvalóan megindult eljárás) ellenében nincs észszerű alapja annak a terhelti érvelésnek, hogy mindez nem állt szándékában, a cselekmény nem bűncselekmény, ellenkezőleg, az I. rendű terhelt magatartása tényállásszerű, kimeríti a zaklatás vétségének Btk. 222. §
(1)bekezdésében foglalt tényállását. [36] A törvényes minősítéshez kapcsolódó törvényi keretek között kiszabott büntetés pedig nem törvénysértő. [37] A Btk. 31. §
(1)bekezdése értelmében az e törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény elkövetője csak magánindítványra büntethető. A Btk. 231. §
(2)bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy – más bűncselekmények mellett – a Btk.
  1. §-a szerinti zaklatás csak magánindítványra büntethető. A magánindítvány előterjesztésére a sértett jogosult [Btk.
  2. §
(2)bekezdés]. [38] A korábbi Be. 173. §
(1)bekezdése alapján magánindítványra üldözendő bűncselekmény miatt csak a jogosult feljelentése alapján indítható büntetőeljárás, és a magánindítvány előterjesztőjének bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni. [39] A zaklatás bűncselekménye magánindítványra büntethető, de közvádas ügy, azaz az ügyész képviseli a vádat. A vádemelésig tartó időszakban, a nyomozás során, a feljelentést követően is folyamatos zaklatás miatt további magánindítvány előterjeszthető (és így van ez a vádemelést követően is). Ahhoz pedig, hogy az újabb cselekmények valóban büntethetőek legyenek, elő is kell terjeszteni, mivel magánindítványnak csak konkrét múltbéli magatartás miatt van helye. A korábbi Be. 173. §
(3)bekezdése szerint a magánindítványt attól a naptól számított 30 napon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekmény elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett. [40] A sértett feljelentését a
  1. október
  2. napján történteket követően megtette, ekként a büntetőjogi felelősség szempontjából releváns időszak valóban 2016 őszétől kezdődő, a sértett pedig folytatólagos kihallgatásai során a tovább folytatódó zaklatások miatti felelősségre vonás igényével lépett fel, miként azt a távolságtartás iránti kérelmei, az ezek alapján hozott határozatok is jelezték. [41] Az I. rendű terheltnek egyebekben a cselekmény bizonyítottságát vitató, a célzat hiányára hivatkozó kifogásai, a bíróság egyoldalú mérlegelésére utalása a jogerős ítéleti tényállást támadták eltérő tényállás megállapítását célozva, ez azonban felülvizsgálatban törvényben kizárt. [42] A Be.
  3. §
(2)bekezdése szerint ugyanis a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. §
(1)bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. Kúria 3.Bfv.788/2020/17 9 [43] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatására. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség megállapításának – helyessége az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. [44] A Kúria a Be. 649. §
(2)bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. §
(6)bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt. [45] Ekként a Kúria az I. rendű terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a Be. 662. §
(1)bekezdése alapján a megtámadott határozatokat az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta, a bűnügyi költség viseléséről pedig a Be. 664. §
(1)bekezdés záró fordulata szerint rendelkezett. IV. [46] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 6. §
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §
(1)bekezdés b) pontja zárja ki. [47] A Be. 652. §
(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §
(3)-
(5)bekezdésén alapul. A Be. 652. §
(7)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja [Be. 656. §
(4)bekezdés]. Budapest,
  1. május
  2. Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Bartkó Levente s.k. előadó bíró, Molnár Ferencné dr. s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő BÉ

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.