Pf.20277/2023/19 – Fővárosi Ítélőtábla

(3)bekezdésébe ütköző magatartásuk a kárfelelősségüket megalapozza. [5] Kifogásolta, hogy a műtétek előtt bőrgyógyász szakorvos véleményének a beszerzése elmaradt, amely az autoimmun bőrbetegsége (pikkelysömör) miatt nem lett volna mellőzhető. A két műtét túl szoros időrendben követte egymást, ezért nem állt rendelkezésre a szöveti regenerációhoz szükséges idő. A mellplasztika során túlzott méretű implantátumok kerültek behelyezésre, az operáló nem adekvát mellfelvarrási technikát alkalmazott. A hasplasztikai beavatkozásnál a kialakult heg aszimmetrikus (hullámos) lefutású; a köldök nem kerek formájú, hanem csíkszerű lett; a karplasztika esetén a hegek mindkét oldalon L alakban a könyökhajlatig futnak, jobboldalon kiszélesedtek és érzékenyek, a jobb kar csökkent érzékenységűvé vált. A nem azonos karkörtérfogat eltérő mennyiségű szöveteltávolítás eredménye; a hátplasztika vonatkozásában pedig kifogásolható a hegek eltérő vonalvezetése és kiszélesedése, valamint a cisztaképződés, amely nem megfelelő becsövezésre vagy annak korai eltávolítására vezethető vissza. [6] A felperes kifogásolta, hogy a beavatkozásokat megelőzően nem részesült az Eütv. 13. §

(1)-

(2)bekezdéseiben előírt tájékoztatásban, ezért megfelelő információk hiányában nem volt döntési helyzetben. [7] Tekintettel arra, hogy az alakformáló beavatkozások nem hozták meg a remélt esztétikai végeredményt, a kialakult állapota kifogásolható, ez pszichés terhet jelent a számára, ami megalapozza a sérelemdíj iránti követelését; a vagyoni kárigényét arra alapította, hogy csak további műtéti beavatkozásokkal szüntethető meg a kedvezőtlen állapota. [8] Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében – jogalap hiányában – a kereset elutasítását kérte. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.277/2023/19/III 5 [9] Érvelése szerint a közreműködői szerződés alapján a felperes felé a II. rendű alperes tartozik szakmai és kártérítési felelősséggel, a felperessel közvetlen jogviszonyba nem került, tőle díjazásban nem részesült. A műtéti kockázatokról és szövődményekről való tájékoztatás nyújtása is a beavatkozásokat végző, valamint az orvosi dokumentációt kiállító II. rendű alperest terhelte. [10] A II. rendű alperes érdemi ellenkérelmében jogalap hiányában és az összegszerűség bizonyítatlansága okán kérte a kereset elutasítását. [11] Érvelése szerint az I. rendű alperes állt egészségügyi jogviszonyban a felperessel, a beavatkozások során közreműködőként járt el, ezért a magatartásáért a Polgári Törvénykönyvről szóló

1. évi V. törvény (Ptk.) 6:
2. §-a szerint az I. rendű alperes tartozik felelősséggel; utalt arra is, hogy a kárfelelősségét kizáró szerződési rendelkezés a Ptk. 6:
3. §-a alapján semmis. [12] A passzív perbeli legitimációja hiányán túl arra hivatkozott, hogy plasztikai beavatkozások esetén az egészségügyi szolgáltató nem egy konkrét esztétikai eredmény elérésére, hanem arra vállal kötelezettséget, hogy a tevékenységét a szakmai és etikai szabályoknak megfelelően, a tőle elvárható gondossággal fogja végezni. [13] A műtéteket a szakma szabályainak és az elvárható gondosság elvének megfelelően végezte, a felperes által utólag kifogásolt alakváltozások az egyéni testi adottságaiból, valamint a későbbi testsúlygyarapodásából adódnak. A felperes elégedett a műtétek eredményével, ugyanis a közösségi média felületeken fellelhető nyilvános fotói szerint nincs testképzavara, az alakját nyíltan vállalja. [14] A sérelemdíj iránti igényt alaptalannak tartotta, felperes ugyanis nem igazolta, hogy a beavatkozásokkal összefüggésben pszichés traumát kellett átélnie, az általa szükségesnek tartott rekonstrukciós műtétek összege pedig nem bizonyított. [15] Az I-II. rendű alperesi beavatkozók az érdemi ellenkérelmekhez csatlakozva a kereset elutasítását kérték. [16] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 593.852 forint, a II. rendű alperesnek 971.550 forint, az I. rendű és II. rendű alperesi beavatkozónak személyenként 150.000 forint perköltséget, továbbá az állam javára, felhívásra 466.760 forint szakértői költséget és 900.000 forint feljegyzett illetéket. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.277/2023/19/III 6 [17] Döntésének jogi indokolása szerint a jogvitát az Eütv.
4. §-a,
5. §

(3)bekezdése, 134. §

(1)bekezdése, 244. §

(1)-

(2)bekezdései, valamint a Ptk. közreműködői szerződésre és személyiségi jogok védelmére, kártérítésre vonatkozó szabályai alkalmazásával bírálta el. [18] Rögzítette, hogy az I-II. rendű alperesek egészségügyi szolgáltatók, közöttük a Ptk. 6:

1. §-a szerint minősülő közreműködői szerződés jött létre, amely a 96/
2. (VII. 15.) Korm. rendeletben foglaltaknak megfelelően tartalmazta a felelősségvállalásra vonatkozó szabályokat akként, hogy a beteggel közvetlenül szerződő partnert – adott esetben a II. rendű alperest, aki az I. rendű alperest közreműködőként vette igénybe – terheli szakmai és kártérítési felelősség. Tekintettel arra, hogy harmadik személyek felé a közreműködő magatartásáért annak az igénybevevője felel, az I. rendű alperessel szembeni keresetet elutasította. [19] A tanúvallomásokat értékelve kifejtette: a felperes házastársának édesanyja, tanú1 és a műtétet végző orvos, tanú2 tanúk vallomása szerint a felperes szóban tájékoztatást kapott az esetleges műtéti kockázatokról, a várható eredményekről, külön kiemelve, hogy a plasztikai beavatkozások kimenetele nagyban függ a testi adottságaitól. A tanúk egyezően állították, hogy a felperesnek módja volt kérdéseket feltenni a műtéteket megelőző konzultációkon, ezzel a lehetőséggel az őt elkísérő tanú1-val együtt élt is. A becsatolt beleegyező nyilatkozatokon külön-külön szerepelnek az egyes műtétek kockázatai, előforduló szövődményei, ezek egy része gépelt formában készült, ugyanakkor a sorok végén kézírással további lehetséges szövődményeket is rögzítettek, valamint azt is, hogy a kozmetikai eredményre nem adható garancia. A tanúvallomásokat és az okiratokat együtt értékelve az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a műtétek előtti tájékoztatás megfelelt az Eütv.
3. §

(1)és

(2)bekezdéseiben foglaltaknak, a felperesnek lehetősége nyílt az előforduló kockázatokat és szövődményeket megismerni, amelyet az aláírásával igazolt. Nem menti a felperest a jogkövetkezmények viselése alól, hogy a dokumentumokat nem olvasta el; cselekvőképes személyként a saját felelőssége, hogy a szerződéses rendelkezéseket megismerje. [20] Az aggálytalannak elfogadott igazságügyi orvostani és pszichológus szakértői vélemények alapján arra vont le következtetést, hogy a II. rendű alperes a szakma szabályainak és az elvárható gondosság elvének megfelelően készítette elő és végezte el a műtéteket. [21] Pikkelysömör fennállásáról a II. rendű alperesnek nem volt tudomása, de a szakvélemény szerint az egyébként sem indokolt volna bőrgyógyászati konzíliumot, mert a műtétek hosszútávú eredményességét, a szövődmények kialakulását érdemben nem befolyásolta; a két beavatkozás között eltelt négy hónapos időtartam pedig a szakmai előírásoknak megfelelt. [22] A szakértői vélemény szerint az esztétikai célú műtéti beavatkozások előtt nem szükséges és nem is része a gyakorlatnak a pszichológiai vagy pszichiátriai konzílium, ezért ennek elmaradása sem róható a II. rendű alperes terhére. Tekintve, hogy a beavatkozások megfelelően történtek, az annak eredményével összefüggően kialakult disztímiás zavar nem szakmai szabályszegés következménye. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.277/2023/19/III 7 [23] A szakértői bizonyítás igazolta a műtéti technikák megfelelő megválasztását, azt, hogy a has, a hát és a karok vonatkozásában a műtét előtti jelölések megfelelőek voltak, a megereszkedett bőrrészletek ezek alapján kerültek eltávolításra, a gyógyulást követően a műtéti hegek lefutása, elhelyezkedése és a köldök helyzete is jónak minősült. A háton található műtéti hegek utólagos kiszélesedése a beavatkozás szükségszerű következménye, az nagyban függ a páciens egyéni adottságaitól. A karokat érintő érzészavar jelenlétét a szakértői vélemény nem támasztotta alá, a szakértő kitért arra, hogy annak kialakulása a heg melletti területen – a műtéti technikától függetlenül – elkerülhetetlen. A mellplasztika tervezése és elvégzése szabályszerűen történt, a jobb emlő a műtétet követően rövid időn belül megereszkedett, a jobb emlőt érintő enyhe fokú tokzsugorodás alakult ki, de ez a műtéti technikától független, a páciens egyéni sajátosságaira vezethető vissza. A szakértő hangsúlyozta, hogy a felperesnél elsődlegesen elért eredmények és a jelenlegi állapot között jelentős eltérés, romlás látható, ez azonban a műtéteket követő testsúlygyarapodás miatt következett be, a terheséggel együtt járó testsúlyváltozás következtében a hasfal ismét megereszkedett, az emlők mirigyállománya lefordult az implantátumokról, azokon kettős kontúr, valamint jelentős aszimmetria alakult ki. [24] Az elsőfokú bíróság szükségtelensége okán mellőzte a felperes szakértői bizonyítás kiegészítésére irányuló indítványát. Alaptalannak tartotta az érvelését, miszerint szakértő1 plasztikai sebész nem bejegyzett igazságügyi szakértő, ugyanis a szakvélemény elkészítésében szakkonzultánsként vett részt, megfelelő szakismerettel rendelkezett. [25] A felperes 76. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben pontosított kérdéseit a szakértő a szakvéleményben részben megválaszolta, részben pedig nem képezték a per tárgyát. A hegek vonalvezetéséről és kiszélesedéséről a szakértő akként foglalt állást, hogy az a háti metszés szükségszerű, nem elkerülhető következménye, amely nem tervezési hiba, a páciens egyéni adottságaitól függ. Cisztaképződést alátámasztó orvosi dokumentáció nem állt rendelkezésre, annak fennállását semmilyen vizsgálat nem igazolta. Az implantátum mérete és a megválasztott műtéti technika megfelelő volt, a megereszkedés nem ennek, hanem a nehéz kiindulási helyzetnek és a felperes későbbi terhességének, testsúlygyarapodásának a következménye. A karok esetében a szakértő szövődményt nem állapított meg, azok esztétikai állapota jelenleg is jó. [26] Az elsőfokú bíróság mellőzte a felperes által felkért magánszakértő és a perben kirendelt szakértő együttes meghallgatását is. A felperes a perfelvétel során úgy nyilatkozott, hogy az általa beszerzett magánszakértői véleményt nem kéri figyelembe venni, igazságügyi szakértő kirendelésére tett indítványt. Ebből következően a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 313. §

(3)bekezdése alapján csak a kirendelt szakértő tárgyalásra történő idézésére lett volna lehetőség. [27] A felperes az elsőfokú bíróság ítélete ellen benyújtott, pontosított fellebbezésében elsődlegesen annak részbeni megváltoztatásával a II. rendű alperessel szembeni keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a Pp.

1. §-a alapján annak hatályon kívül helyezését kérte. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.277/2023/19/III 8 [28] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a kirendelt szakértő véleménye alapján tévesen állapította meg, hogy a műtéteket követő szülés utáni elhízása az egyértelmű oka a plasztikai beavatkozásokkal kapcsolatos egészségügyi problémáinak, a kedvezőtlen esztétikai állapot kialakulásának. A kirendelt szakértő is rögzítette, hogy az állapota nem optimális. [29] A magánszakértői vélemény, a leletei, a fényképfelvételek és tanú1 tanú vallomása egyértelműen igazolta, hogy már a terhességét megelőzően – amikor még egyáltalán nem volt elhízott – fennálltak a plasztikai beavatkozással okozott egészségügyi problémái. A fényképeken még laikus szemmel is látható esztétikai problémákról a magánszakértő egyértelműen megállapította, hogy a műtéteket végző orvos szakmai hibáira vezethetők vissza. Hangsúlyozta, hogy a magánszakértő igazságügyi plasztikai sebész szakértő, míg szakértő1 nem. Utóbbi a véleményét az elhízására alapította, amely azonban nem felel meg a valóságnak; kizárólag a szülés után hízott meg, éppen a sikertelen műtétekkel összefüggő pszichés okok miatt. [30] Álláspontja további alátámasztására szolgál, hogy a kezelőorvosa – a tanú vallomása szerint is – a műtétek elvégzését követően, még a szülését megelőzően felajánlotta korrekciós műtétek elvégzését, amely lehetőséggel bizalomvesztés miatt nem élt. [31] Súlytalan a testképének az elfogadására vonatkozó érvelés, az elsőfokú eljárás során becsatolt fotók ugyanis retusáltak, az ismeretségi körének készültek és egyetlen fényképen sem szerepelnek fedetlenül azok a testrészei, amelyeken a plasztikai műtétek negatív, visszataszító eredményei láthatók. [32] A szakértő véleményében foglaltaktól eltérően a köldöke helyzete nem optimális, a hasa bőre nem feszes; 2016 márciusában az Intézetben végzett vizsgálatnál a köldöke már váladékozott, abból savós folyadék távozott. A háti műtét esetében szemmel látható a hegek eltérő vonalvezetése, kiszélesedése, amely tervezési hiányosság, a cisztaképződés pedig a nem megfelelő drainezés, vagy korai drain eltávolítás eredménye. [33] A fogyását követően 75/B/C és nem nagyobb méretű melleket kívánt, a műtétet végző orvos azonban nagyobb implantátumokat helyezett be bimbókörüli és függőleges mellfelvarrás technikájával, amelynek következtében a mell kúpossága csökkent és nem szüntette meg a hosszanti bőrfelesleget. A mellek ismételt megereszkedésének az oka – amelyet a jobb emlő vonatkozásában a kirendelt szakértő véleménye, a bal emlő vonatkozásában az Intézet lelete támasztja alá – a túlzott méretű implantátum és a nem adekvát műtéti technika alkalmazása. [34] A szakvéleményben foglaltaktól eltérően a karokon lévő hegek mindkét oldalon L alakban a könyökhajlatig futnak, az izommozgások miatt főleg jobb oldalon kiszélesedtek és érzékenyek. Az egyidejű zsírleszívás emelte a szövődmények előfordulásának esélyét, adott esetben a jobb kar csökkent érzékenységét okozta, a nem azonos karkörfogat pedig az eltérő mennyiségű szöveteltávolítás eredménye, amely a műtét alatti pontos súly és térfogatmérésekkel megelőzhető lett volna. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.277/2023/19/III 9 [35] A pikkelysömöre laikus által is felismerhető, amennyiben a kezelőorvosa körültekintően járt volna el, bőrgyógyász szakorvos véleményét kérte volna, az autoimmun betegeknél ugyanis magasabb a gyulladásos szövődmények aránya és a hegek gyógyulási mechanizmusa is kóros lehet, a műtéti stressz pedig a betegség fellángolásához vezethet. [36] A kórelőzményében rögzítésre került, hogy a műtét elvégzését pszichés és szociális panaszokat okozó esztétikai elváltozások miatt kérte. A Társaság állásfoglalásai szerint a plasztikai sebészeti beavatkozások csak egy részét képezik a terápiának, ahhoz társszakmáknak is társulniuk kell. Adott esetben nem lett volna mellőzhető pszichológiai és pszichiátriai konzílium, az elmulasztása szakmai hiba. [37] A műtéti beavatkozások rendkívül szoros időrendben követték egymást, így nem volt elegendő idő a szöveti regenerációhoz, az optimális gyógyuláshoz. [38] Okfejtése szerint az elsőfokú bíróság a kirendelt szakértő szakvéleményét nem fogadhatta volna el az érdemi döntése alapjául, az csak egy bizonyíték a többi mellett, a bizonyítékokat pedig összességükben kellett volna értékelnie, figyelembe véve a magánszakértő szakmai megállapításait is. A magánszakértő és a kirendelt szakértő szakvéleménye közötti lényeges eltérések okán az elsőfokú bíróság nem mellőzhette volna az együttes meghallgatásukat, annak eredményeként – szükség esetén – újabb szakértő kirendelését. [39] A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségében marasztalását kérte. [40] A felperes a lefolytatott bizonyítást elégtelennek tartja, ezért ellentmondásos az elsőfokú ítélet megváltoztatása iránti elsődleges fellebbezési kérelme. A követelés összegére bizonyítás nem folyt, ezért csak annak jogalapja tekintetében lenne lehetőség eltérő döntés meghozatalára, de erre vonatkozó kérelmet a fellebbezése nem tartalmaz. [41] Az elsőfokú bíróság a bizonyítást helytállóan folytatta le és annak eredményét okszerűen értékelte. A felperesnek a keresetében kellett volna indítványt tennie magánszakértő bevonására, ennek hiányában a becsatolt magánszakértői vélemény bizonyítékként nem vehető figyelembe, alkalmatlan a kirendelt szakértő véleményének aggályossá tételére. A felperesnek a Pp.
2. §-a szerinti jogszabályi feltételek teljesülését kellett volna igazolnia, amelyre nem került sor; érvelése kizárólag arra szorítkozott, hogy a magánszakértői vélemény tartalma eltér a kirendelt szakértő véleményétől, ezen túlmenően viszont orvosi iratra, szakirodalomra, protokollra vagy szakmai irányelvre nem hivatkozott. [42] A szakértői bizonyítás a műtéttel összefüggésbe hozható egészségügyi problémát nem tárt fel, a felperes személyiségzavara a pszichiáter szakértő véleménye szerint nincs okozati összefüggésben a műtéti ellátással. Nincs olyan szakmai szabály, amely szerint a plasztikai sebésznek a hozzá bejelentkező pácienst előzetesen pszichológiai vizsgálatra kellene küldenie, a testkép elfogadása esetén nem is lenne szükség műtéti beavatkozásra. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.277/2023/19/III 10 [43] A fellebbezésben foglaltaktól eltérően nem áll rendelkezésre olyan vizsgálati lelet, amely a felperes szülése előtt készült és bizonyítaná az általa állított szakmai hibák fennállását. A szakértői bizonyítással műtéti hiba, maradandó károsodás nem volt igazolható, a műtét utáni esztétikai állapot jelentősen jobb, mint az előtte fennállt, amelyet – a szakértői véleményen túl – a csatolt fényképfelvételek is igazoltak. Azok az esztétikai problémák, amelyekre a felperes hivatkozott, a műtétet követő szülés miatti súlygyarapodással állnak okozati összefüggésben, szöveti nyúlás és gyengülés okán álltak elő. A felperes kezelőorvosa nem a szakmai hibák elismerése miatt, hanem segítő szándékkal ajánlotta fel a korrekciós műtétek elvégzését. [44] A felperes nem igazolta, hogy a műtét után nem hízott el, az általa csatolt fényképek ugyanis hiteles testsúlyadat nélküliek és egy túlsúlyos nőt ábrázolnak. Nem helytálló az a hivatkozása, hogy a fényképeken az általa kifogásolt esztétikai hibák laikus szemmel is láthatók, ebben az esetben nem lett volna szükség szakértői bizonyításra. [45] Alaptalan a szakkonzultáns kompetenciájának a kétségbe vonása, nem annak van jelentősége, hogy igazságügyi szakértő-e, hanem annak, hogy rendelkezett plasztikai szakképesítéssel. [46] A perben nem merült fel bizonyíték arra, hogy a kezelőorvosnak a pikkelysömörről tudnia kellett, nem voltak látható tünetei a vizsgálat időpontjában, továbbá a szakértő egyértelművé tette, hogy a betegség a műtéti eredményt nem befolyásolja. [47] A II. rendű alperesi beavatkozó fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségében marasztalását kérte. [48] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást kellően feltárta és abból helytálló jogi következtetésre jutott, sem az elsőfokú ítélet megváltoztatásának, sem a hatályon kívül helyezésének nem állnak fenn a feltételei. [49] A Fővárosi Ítélőtábla a felülbírálat során az elsőfokú bíróság ítéletének az I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító rendelkezését nem érintette, figyelemmel arra, hogy ebben a részében az ítélet fellebbezés hiányában a Pp.
3. §

(5)bekezdése értelmében jogerőre emelkedett. [50] A felperes fellebbezése nem megalapozott. [51] A Pp. 383. §

(1)bekezdése értelmében a Fővárosi Ítélőtáblának elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy szükséges-e az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes által másodlagosan kért, a Pp.

1. §-án alapuló hatályon kívül helyezése. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.277/2023/19/III 11 [52] A Fővárosi Ítélőtábla nem értett egyet azzal a fellebbezési érveléssel, miszerint a magánszakértő és a kirendelt szakértő véleménye közötti lényeges eltérések okán nem lett volna mellőzhető a szakértők együttes meghallgatása és annak eredményéhez képest új szakértő kirendelése. [53] A fellebbezésben foglaltaktól eltérően az elsőfokú bíróság a szakértő alkalmazására vonatkozó perjogi szabályozással összhangban jutott arra, hogy a felperes által beszerzett magánszakértői vélemény bizonyítékként nem vehető figyelembe. A Pp.
2. §

(3)bekezdése szerint ugyanis törvény eltérő rendelkezése hiányában szakértő a fél megbízása vagy kirendelés alapján, indítványra alkalmazható. A Fővárosi Ítélőtábla kiemeli: a szakértői bizonyítás koncepcionális megújításának egyik eleme a szakértő kirendelésének a fenntartása mellett a magánszakértői vélemény intézményesítése, ugyanakkor az új koncepció kizárja, hogy a fél ugyanazon szakkérdés vonatkozásában egyidejűleg, különböző módon igénybe vett szakértőt alkalmazzon. Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy a felperes nem magánszakértői vélemény benyújtását [Pp. 302. §

(1)bekezdés], hanem szakértő kirendelését [Pp. 307. §

(1)bekezdés] indítványozta, ezáltal a törvényben biztosított választási jogát gyakorolva elzárta a magánszakértővel történő bizonyítás lehetőségét. A Pp. 316. §

(3)bekezdése szerint a szakértői bizonyításra vonatkozó szabályozás ellenére vagy annak megsértésével benyújtott magánszakértői vélemény a perben bizonyítékként nem vehető figyelembe. Ebből következően a felperes magánszakértői vélemény bizonyítékkénti felhasználására vonatkozó érvelése nem áll összhangban a perjogi renddel, a magánszakértői vélemény értékelésének szükségessége a szabad bizonyítás elvéből sem vezethető le. [54] Mindezért súlytalan a magánszakértői vélemény szakmai végkövetkeztetéseire, a szakértők közötti véleményeltérésre vonatkozó, valamint az együttes meghallgatásuk, a magánszakértői vélemény okirati bizonyítékként való felhasználása, a magánszakértő tanúkénti meghallgatása szükségességére alapított fellebbezési érvelés. A szakértő által szakkonzultánsként bevont szakértő1 plasztikai sebész szakmai kompetenciája sem volt alappal megkérdőjelezhető azon az alapon, hogy a magánszakértőtől eltérően nem igazságügyi szakértő. [55] A Fővárosi Ítélőtábla ugyanakkor annyiban egyetértett a kirendelés alapján folyt szakértői bizonyítás hiányosságára vonatkozó fellebbezési okfejtéssel, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 313. §

(3)bekezdésében foglaltakba ütközően annak ellenére mellőzte a szakértő felvilágosítás megadására felhívását, hogy a felperes a

1. és
2. sorszámú észrevételeiben vitatta a szakmai végkövetkeztetés lényeges elemét adó súlygyarapodása időbeliségére és a testképe befolyásolására vonatkozó szakértői álláspontot. Ennek pótlására – a mulasztás másodfokú eljárásban orvoslása céljából – a Fővárosi Ítélőtábla
3. sorszámú végzésével felhívta a szakértőt, hogy nyilatkozzon az észrevételekben foglaltakra, kitérve a felperes műtét előtti és utáni állapotát dokumentáló fényképfelvételek felhasználására. A kirendelt Intézet1 a felhívásra az elsőfokú eljárásban benyújtott szakvéleményét (60.) kiegészítette (Pf/14.), az ekként kiegészítésre került szakvéleményben kellő magyarázatokkal valamennyi releváns szakkérdést megválaszolt, ellentmondásmentes szakmai végkövetkeztetései lehetővé tették a jogvitában meghozott döntés érdemi felülbírálatát. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.277/2023/19/III 12 [56] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság releváns tényállásra alapított érdemi döntésével és annak jogi indokolásával – a kiegészített szakvéleményben foglaltakra is tekintettel – egyetértett; a fellebbezésben és a fellebbezési ellenkérelmekben kifejtettekre figyelemmel kiemeli a következőket. [57] Az elsőfokú bíróság által helytállóan felhívott, az Eütv. káresemény idején hatályos
4. §

(2)bekezdése szerint az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben keletkezett kárigényekre, illetve a személyiségi jogsértések esetén követelhető igényekre a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre, valamint a személyiségi jogok megsértésének szankcióira vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A polgári jogi (kártérítési) felelősség tartalmát a Ptk. 6:

1. §-a határozza meg, amelynek első fordulata a felelősség konjunktív feltételeit, a második fordulata a felelősség alóli mentesülés lehetőségét szabályozza. A bizonyítottsághoz fűződő érdekeltsége alapján a károsultat terheli a kártérítési felelősség konjunktív feltételei – kár, jogellenes magatartás, okozati összefüggés – fennállásának a bizonyítása, amelynek sikeressége esetén a felelősség alóli mentesülés érdekében a károkozónak azt kell bizonyítania, hogy úgy járt el, ahogy az az adott esetben elvárható. Az egészségügyi szolgáltatótól elvárható magatartás zsinórmértékét az Eütv.
2. §

(3)bekezdése tölti ki tartalommal, amely szerint minden beteget – az ellátás igénybevételének jogcímére tekintet nélkül – az ellátásban résztvevőktől elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek betartásával kell ellátni. A felróhatóság hiányának bizonyítatlansága esetén az egészségügyi szolgáltató annak bizonyításával mentesülhet a kártérítő felelősség alól, hogy a beteg egészségkárosodását nem az általa nyújtott egészségügyi ellátás felróható mozzanata idézte elő, az akkor is bekövetkezett volna, ha az ellátása minden tekintetben megfelel az Eütv. 77. §

(3)bekezdésében meghatározott követelményeknek. [58] A felperes személyiségi jogai megsértését, sérelemdíj megfizetése és vagyoni kártérítés iránti követelését arra vezette vissza, hogy a II. rendű alperes a műtétek előkészítése, ütemezése és elvégzése során nem a szakma szabályainak és az elvárható gondosság elvének megfelelően járt el; a beavatkozásokkal érintett testrészei nem lettek esztétikusak, a műtétek nem érték el a testképe általa remélt jobbítását; a beavatkozásokat megelőző kielégítő tájékoztatása is elmaradt, ezért nem volt az önrendelkezési joga gyakorlásához szükséges tényleges döntési helyzetben. [59] A Fővárosi Ítélőtábla rámutat: a perben nem volt vitás, hogy a műtéteket a II. rendű alperes végezte, ezért a kárfelelősség alóli mentesülése vizsgálata volt szükséges, annak bizonyítása terhelte, hogy a műtétekkel elért testkép szakmailag alappal nem kifogásolható, a felperes sérelmesnek tartott állapota nem szakmai szabályszegés vagy az elvárható gondosság elvét sértő eljárása következtében alakult ki, mulasztás – a tájékoztatási kötelezettsége teljesítése tekintetében – sem terheli. [60] A kirendelés alapján lefolytatott és a másodfokú eljárásban kiegészített igazságügyi orvostani szakértői bizonyítás aggálytalan eredményének okszerű értékelésével arra a következtetésre kellett jutni, hogy a II. rendű alperes a felperes esztétikai célú beavatkozásai Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.277/2023/19/III 13 során az Eütv. 77. §

(3)bekezdésében foglaltaknak megfelelően járt el, magatartásának nem volt felróható mozzanata, a felelősség alóli kimentése sikeres. [61] A felperes a műtétek előkészítését az általa hiányolt konzíliumok elmaradása okán alaptalanul kifogásolta. Erre vonatkozó szakmai előírás hiányában a tervezett beavatkozásokat megelőzően pszichológus bevonása nem volt indokolt. [62] A felperes pikkelysömöre vonatkozásában a szakértő egyértelművé tette, hogy a betegség önmagában nem ellenjavallat, nem befolyásolja a beavatkozások hosszútávú eredményét; a műtéteket megelőzően bőrgyógyászati konzílium akkor indokolt, ha a betegség a műtéti területen aktivitást mutat. A szakirodalmi adatok alapján nem jelenthető ki, hogy a műtéti hegképződést hátrányosan befolyásolja, a felperes ezzel ellentétes szakmai álláspontot nem igazolt. A felperes a pikkelysömör műtét előtti észlelhetőségét, kezelőorvosa általi felismerhetőségét csupán állította, de nem bizonyította; az anamnézisében alapbetegségként nem került rögzítésre, ahogy a betegséggel kapcsolatos gyógyszerelése sem. [63] A szakértő a beavatkozásokat a hiánytalan orvosi dokumentáció, a felperesről a műtéteket megelőzően és közvetlenül követően, illetőleg a szakértői vizsgálata során készült, az állapota változásának megítéléséhez kellően informatív fényképfelvételek alapján vizsgálta. A felperes a testképváltozása eltérő időbeliségét alátámasztó bizonyítékot nem csatolt, a kiegészített szakvéleményre a jogorvoslati eljárás során benyújtott fényképfelvételek a szakértő szakmai végkövetkeztetései kialakításakor döntően értékelésre kerültek. A fellebbezésben foglaltaktól eltérően a szakértő a műtétek egymást követő sorrendjét, időbeli ütemezését megfelelőnek találta; bár összességében úgy nyilatkozott, hogy az elért eredmény nem optimális, ugyanakkor azt jónak ítélte, figyelemmel a beavatkozásokkal érintett területeken fennálló nehéz kiindulási helyzetre, valamint arra, hogy jobb műtéti eredményt biztosító módszer nem áll rendelkezésre. [64] A mellek vonatkozásában a szakértő rögzítette, hogy a műtét után tapasztalható minimális emlőaszimmetria nem műtéttechnikai hiba eredménye, a kiindulási helyzet alapján – jelentős emlőaszimmetria és megereszkedés – az elért eredmény jónak minősül. A szakértői vizsgálat időpontjában észlelt, a jobb mellet érintő enyhe tokzsugor a leggondosabb műtéti technikával sem lett volna megelőzhető, a hegszövetképződés egyéni adottságtól függ, a felperes esetében nem minősül súlyosnak. Az implantátumok méretválasztása megfelelő volt, nem azok helyzete változott meg, hanem az emlők mirigyállománya ereszkedett meg – a mirigyállomány mennyiségi változása, akár növekedése, akár csökkenése a terhességgel jár együtt és a műtéti eredményt egyénenként változóan rontja –, a felperesnél észlelhető nagyfokú romlás oka a mirigyállomány és zsírszövet implantátumokról lecsúszása, a testsúlygyarapodás miatt az emlők megereszkedtek és nagyfokú aszimmetria alakult ki, amely nem függ össze az implantátumok méretével. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.277/2023/19/III 14 [65] A szakértő a has vonatkozásában megállapította, hogy a műtét után feszes volt, a kiindulási alaphoz képest a végeredmény megfelelőnek minősül, a seb metszésének a lefutása megfelelő; a köldök helyzete optimális, alakja nem műtéttechnikai hiba eredménye. A felperes által kifogásolt köldökváladékozás mellett sem állt fenn sebgyógyulási zavar, a köldök szövődménymentesen gyógyult. A felperes jelenlegi állapota – a hasfal ismételt megereszkedése – a testsúlygyarapodásával és a várandósságával függ össze. [66] A felperes háta vonatkozásában a szakértő azt rögzítette, hogy a háti heg lefutása, a metszések iránya megfelelő, a megereszkedett részek műtéti eltávolítása megtörtént. A hegvonal jelentősen kiszélesedett a műtét után, de ez a háti metszés szükségszerű következménye, mértéke egyéni adottság és a felperesnél a nehéz kiindulási helyzetből kifejezetten jó eredményt sikerült elérni. A felperes az állított cisztaképződésre nem szolgáltatott bizonyítékot, ezért a szövődményt kifogásoló fellebbezési okfejtése súlytalan. [67] A szakértő további megállapítása szerint a felkarokon a hegek elhelyezkedése jó és a bőr feszes volt, érzészavarra a felperes a vizsgálata időpontjában nem panaszkodott, az egyébként a műtét szükségszerű velejárója, amely műtéttechnikával nem kerülhető el. A heg jobboldali kiszélesedése nem szakmai mulasztás, hanem egyéni adottság eredménye. A kar körfogatok élettanilag is eltérnek és az utólagos zsírszövet felszaporodás miatt a körfogatmérés nem informatív; a műtéti eredmény ebben a vonatkozásban is megfelelőnek minősül. [68] Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást úgy, hogy a II. rendű alperes a tájékoztatási kötelezettségét sem szegte meg. Az Eütv. 13. §-a szabályozza a beteg tájékoztatáshoz való jogát, az Eütv. 134-135. §-ai írják elő a tájékoztatás körében a kezelőorvost terhelő kötelezettségeket; ezen jogszabályi rendelkezések szerint a műtét előtt álló betegnek a kockázatokról és a szövődményekről adott tájékoztatása akkor megfelelő, ha az részletes és kellően egyéniesített. A tájékoztatásnak olyannak kell lennie, hogy a beteg minden olyan lényeges információ birtokába kerüljön, amely alapján megalapozottan tud dönteni a műtéthez való hozzájárulás megadásáról vagy annak megtagadásáról, azaz megfelelően gyakorolhatja az Eütv. 15. §

(1)bekezdésében szabályozott önrendelkezési jogát. A Fővárosi Ítélőtábla utal arra is: a szépészeti műtétek tekintetében a beavatkozást kérő páciensnek általában nagyobb kockázatot kell vállalnia és viselnie, mint amekkora kockázat a betegre az egészségét gyógyító jellegű beavatkozásnál hárul. Rámutat arra is: a kártérítés általános szabályából következően az egészségügyi szolgáltató a tájékoztatáshoz való jog sérelme miatt csak olyan károk megtérítéséért tehető felelőssé, amelyek okozati összefüggésben állnak a sérelmes magatartással. [69] Az elsőfokú bíróság a lefolytatott tanúbizonyítás és a műtéti beleegyezést tartalmazó okiratok okszerű értékelésével jutott arra, hogy a felperesnek nyújtott tájékoztatás megfelelt az Eütv.

1. §-ában foglaltaknak; az egyes testrészeken végzett beavatkozáshoz kapcsolódó írásbeli tájékoztatások – külön a mellfelvarráshoz, a mellnagyobbításhoz, a felkarplasztikához, a zsírleszíváshoz, a hasplasztikához, a bőr- és zsírfelesleg eltávolításához –figyelmeztetést tartalmaztak a felperes által perben sérelmezett szövődmények Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.277/2023/19/III 15 kialakulásának a lehetőségére, valamint szövegkiemeléssel és annak aláhúzásával felhívták a figyelmét arra, hogy az orvosi garancia a beavatkozás elvégzésének szakszerű és szabályszerű elvégzésére vonatkozik, a páciens által elvárt vagy normálisnak tekintett kozmetikai eredményre garancia nem adható. A nyilatkozatokban szerepel az is, hogy beleegyezés esetén azt a beteg az elolvasása és a megértése után írta alá, az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy amennyiben a felperes ezeket nem olvasta el gondosan és nem tanulmányozta át az aláírásuk előtt, ennek következménye a II. rendű alperesre nem hárítható. Tekintettel arra, hogy a felperes a műtéti beleegyező nyilatkozatokat aláírta, az okiratokban a lehetséges szövődmények feltüntetésre kerültek és nála olyan szövődmény nem alakult ki, amelyről előzetesen nem kapott tájékoztatást, ezért az általa sérelmezett hátrányok kialakulása és a betegtájékoztatás közötti okozati összefüggés nem áll fenn. [70] Figyelemmel arra, hogy a fellebbezésben előadottak sem eltérő tényállás megállapítására, sem érdemben eltérő jogi következtetés levonására nem adtak alapot, az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra, hogy a II. rendű alperes a felperes ellátása során felróható magatartást nem tanúsított, mulasztás nem terheli, eredményes kimentése folytán a kereset elutasítása indokolt volt, a Fővárosi Ítélőtábla ezért az elsőfokú ítéletet a Pp.
2. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [71] A másodfokú eljárás a II. rendű alperes és a támogató beavatkozója pernyertességével zárult, ezért a felperes a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján köteles a jogi képviseletükkel felmerült, a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) alkalmazásával megállapított fellebbezési eljárási költségek megfizetésére, amelyek összegét a Fővárosi Ítélőtábla a II. rendű alperes vonatkozásában az Ükr.
2. §

(1)bekezdés a) pontja alkalmazásával – 7 munkaóra, 30.000 forint óradíj alapulvételével – a II. rendű alperesi beavatkozó vonatkozásában az Ükr. 3. §

(2),

(5)és

(6)bekezdései alkalmazásával – a tényleges képviseleti tevékenység munka- és időigényességére figyelemmel – mérlegeléssel állapította meg és amelyekhez az Ükr. 4/A. §-a szerint hozzáadódik az áfa összege. [72] A felperes részleges költségfeljegyzési joga folytán le nem rótt – az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §

(1)bekezdése és 46. §

(1)bekezdése alapján számított – fellebbezési eljárási illeték, valamint állam által előlegezett szakértői költség viseléséről a Pp. 101. §

(1)bekezdés és 102. §

(1)bekezdése alapján határozott. [73] A Fővárosi Ítélőtábla tájékoztatja a felperest arról, hogy az Itv. 78. §

(4)bekezdése szerint az illeték megfizetése a határozat jogerőre emelkedését követő

1. napon válik esedékessé; a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/
2. (XII. 27.) IM rendelet
3. §

(2)bekezdés e) pontja szerint a fellebbezési illeték megfizetéséről szóló közleményben fel kell tüntetnie az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a saját adóazonosító számát. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.277/2023/19/III 16 Budapest, 2024. február 21. Dr. Kincses Attila s.k. a tanács elnöke Levek Istvánné dr. s.k. Dr. Csordás Csilla s.k. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: