← Magyarország

Pkf.20110/2024/2 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pkf.II.20.110/2024/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla a 'kérelmező neve' (cím) kérelmezőnek a Dr. .... és Dr. .... által képviselt Fővárosi Törvényszék (cím) kérelmezett ellen vagyoni elégtétel megfizetésére irányuló nemperes eljárásban a Debreceni Törvényszék 11.Pk.21.492/2023/
  2. számú végzése ellen a kérelmezett által
  3. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő végzést: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részében helybenhagyja. Megállapítja, hogy 37 152 (harminchétezer-százötvenkét) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Ez ellen a végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A tényállás [1] A M. Kft. (korábbi nevén: M. Zrt.)
  4. január
  5. napján keltezetten a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 3.M.5486/
  6. szám alatti eljárásban viszontkeresetet terjesztett elő Sz. Gy.-el szemben kártérítés megfizetése iránt, amelyet új keresetlevélként rendeltek lajstromozni. A per felperese a keresetét
  7. június
  8. napján terjesztette ki a kérelmezőre. [2] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
  9. március
  10. napján 57.M.691/2014/
  11. szám alatt hozott elsőfokú ítéletét a Fővárosi Törvényszék a
  12. október
  13. napján meghozott 5.Mf.680.187/2019/
  14. számú végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt elsőfokú eljárásban – a bíróságok szervezetében bekövetkezett változásra figyelemmel – a kérelmezett
  15. február
  16. napján meghozott 2.M.70.127/2020/
  17. számú ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla a
  18. november
  19. napján meghozott 1.Mf.31.225/2022/
  20. számú rész-és közbenső ítéletével részben megváltoztatta. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Kúria, a
  21. június
  22. napján meghozott Mfv.VIII.10.042/2023/
  23. számú rész- és közbenső ítéletében a Fővárosi Ítélőtábla jogerős rész- és közbenső ítéletét a felülvizsgálattal támadott részében hatályon kívül helyezte, de a kérelmezővel szemben hatályában fenntartotta. A Kúria ítéletét a IV. rendű felperes jogi képviselője
  24. július
  25. napján vette át. A kérelem és az ellenirat [3] A kérelmező az eljárás elhúzódása miatt a kérelmezettet a
  26. június
  27. és
  28. június
  29. között eltelt 3295 nap figyelembevételével összesen 1 318 000 forint vagyoni elégtétel megfizetésére kérte kötelezni. [4] A kérelmezett az elleniratában a kérelmet 645 600 forintot meghaladó részében kérte elutasítani. A polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló
  30. évi CXIV. törvény (a továbbiakban: Pevtv.)
  31. §

(2)bekezdésére hivatkozással akként érvelt, hogy vagyoni elégtétel csak az eljárás észszerű időn túli szakaszára illeti meg a kérelmezőt. Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.110/2024/2 2 [5] Az eljárás számított időtartamából kérte levonni a kérelmező érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül eltelt időtartamként a
  1. július
  2. és
  3. október
  4. közötti 88 napot, mivel a kérelmező érdemi ellenkérelmét az engedélyezett határidőn túl nyújtotta be; a
  5. február
  6. és
  7. március
  8. közötti 21 napot, a
  9. március
  10. és
  11. április
  12. közötti 28 napot, a
  13. január
  14. és
  15. február
  16. közötti 45 napot, valamint a
  17. május
  18. és
  19. június
  20. közötti 17 napot, mivel a kérelmező előkészítő iratait késedelmesen terjesztette elő; a
  21. május
  22. és
  23. június
  24. közötti 47 napot, mivel az eljárt bíróság a tárgyalást a kérelmező kérelmére halasztotta el; a
  25. december
  26. és
  27. február
  28. közötti 77 napot, a
  29. február
  30. és
  31. április
  32. közötti 63 napot, valamint a
  33. február
  34. és
  35. április
  36. közötti 59 napot, mivel a tárgyalás elhalasztását a felek közösen kérték; továbbá a
  37. április
  38. és
  39. május
  40. közötti 35 napot, mivel a kérelmező a bíróság felhívása ellenbére nem nyilatkozott arról, hogy a Skype alkalmazás útján történő tárgyalás technikai feltételei vonatkozásában adottak-e, így a tárgyalás megtartására nem volt lehetőség. [6] Kérte továbbá az eljárás figyelembe vehető időtartamát csökkenteni az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztésének a hiányában a
  41. szeptember
  42. és
  43. november
  44. közötti 47 nappal, mivel a kérelmező a tárgyalás hivatalbóli elhalasztását nem sérelmezte; valamint a
  45. február
  46. és
  47. április
  48. közötti 59 napot, mivel a szervezeti változásokból adódó időtartam a kérelmező és kérelmezett érdekkörén kívül esik; de ha azt a kérelmezett érdekkörében állóként kell figyelembe venni, a kérelmező azt nem sérelmezte. Az elsőfokú végzés [7] Az elsőfokú bíróság kötelezte a kérelmezettet a kérelmező javára 1 238 400 forint vagyoni elégtétel megfizetésére, ezt meghaladóan a kérelmet elutasította. Kötelezte a kérelmezőt 2372 forint illeték megfizetésére és megállapította, hogy 37 168 forint eljárási illeték az állam terhén marad. [8] Kiemelte, hogy a kérelmezett kizárólag az általa relevánsnak vélt iratokat csatolta az eljárás tárgyát képező iratok közül. Ezekből az volt megállapítható, hogy a felperes a
  49. január
  50. napján keltezett keresetében a kérelmezővel szemben nem indított pert. A
  51. június
  52. napján benyújtott beadvány tartalma ugyan nem ismert, azonban a
  53. június
  54. napján megtartott tárgyalás jegyzőkönyvéből arra következtetett, hogy a felperes ezen beadványában vonta perbe a kérelmezőt. Az eljárás ezért
  55. június
  56. napján indult és a Kúria ítéletével,
  57. június
  58. napján fejeződött be; az eljárás időtartamát ekként a kérelmező álláspontjával egyezően 3295 napban határozta meg. Az irányadó joggyakorlat felhívása mellett kifejtette, hogy a Pevtv.
  59. §
(2)bekezdéséből következően a vagyoni elégtétel összegének meghatározása során az eljárás teljes időtartamát kell figyelembe venni. [9] Az elsőfokú bíróság az eljárás teljes időtartamából levonta a Pevtv. 15. §
(3)bekezdése alapján a következő időszakokat: [10] A
  1. december
  2. és
  3. február
  4. közötti 77 napot, a
  5. február
  6. és
  7. április
  8. közötti 63 napot, valamint a
  9. február
  10. és
  11. április
  12. közötti 59 napot, mivel a felek közösen kérték a tárgyalás elhalasztását. [11] Ugyanakkor nem találta indokoltnak levonni az eljárás teljes időtartamából a következő időszakokat: [12] A
  13. július
  14. és
  15. október
  16. közötti 88 napot, mivel a kérelmező részére az eljárt bíróság az elleniratban foglaltakkal ellentétben a keresetet nem kézbesítette a
  17. június
  18. napján tartott tárgyaláson. A bíróság csak a
  19. október
  20. napján tarott tárgyaláson hozott végzésben hívta fel a kérelmezőt érdemi ellenkérelem előterjesztésére a jegyzőkönyv kézhezvételétől számított 30 napon belül. Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.110/2024/2 3 [13] A
  21. február
  22. és
  23. március
  24. közötti 21 napot, valamint a
  25. március
  26. és
  27. április
  28. közötti 28 napot, mivel bár a kérelmező a bíróság felhívására előkészítő iratát valóban késedelmesen terjesztette elő, azonban a polgári perrendtartásról szóló
  29. évi III. törvény (a továbbiakban:
  30. évi Pp.)
  31. §
(6)bekezdése alapján a bíróság az alapos ok nélkül késedelmesen előterjesztett iratok bevárása nélkül is határozhatott. A bíróságnak mérlegelnie kellett, hogy a nyilatkozat bevárása késlelteti-e az ügy befejezését, az eljárás befejezését késleltető előadások bevárása ekként a bíróság érdekkörében bekövetkezett, elhárítható ok volt. [14] A
  1. május
  2. és
  3. június
  4. közötti 47 napot, mivel nem a kérelmező, hanem az I. rendű alperes jogi képviselője hunyt el, a tárgyalás elhalasztása nem az ezt bejelentő felek kérelmére, hanem hivatalból történt. [15] A
  5. január
  6. és
  7. február
  8. közötti 45 napot, mivel az eljárt bíróság a folytatólagos tárgyalás kitűzésével egyidejűleg 30 napot engedélyezett ugyan a kérelmezőnek nyilatkozat-tételre, azonban még a tárgyalás előtt annak elhalasztásáról rendelkezett, egyidejűleg arra hívta fel a feleket, így a kérelmezőt is, hogy nyilatkozataikat legkésőbb a tárgyaláson terjesszék elő. A kérelmező nyilatkozatát a tárgyalás előtt benyújtotta. Ismét utalt az
  9. évi Pp.
  10. §
(6)bekezdésére is, kiemelve, hogy a bíróság felhívása jogkövetkezményre történő figyelmeztetést nem is tartalmazott. [16] A
  1. május
  2. és
  3. június
  4. közötti 17 napot, mivel ugyan a bíróság
  5. sorszám alatt ténylegesen 30 napot engedélyezett a kérelmezőnek a nyilatkozattételre, ám a rendelkezésre álló iratok alapján nem állapítható meg, hogy ennek a kérelmező mikor tett eleget, ugyanakkor a kitűzött tárgyalást nem kizárólag a nyilatkozattétel elmulasztása miatt kellett elhalasztani. [17] Nem találta levonhatónak a Pevtv.
  6. §
(4)bekezdése alapján a
  1. szeptember
  2. és
  3. november
  4. közötti 47 napot, mivel a tárgyalás hivatalból történt elhalasztásával egyidejűleg az új tárgyalást is kitűzte, az
  5. évi Pp. 114/A. §
(2)bekezdése alapján az eljárás elhúzódása miatti kifogás a tárgyalás ilyen elhalasztása miatti sérelem elhárítására nem alkalmas. [18] A 2020. február 21. és 2020. április 20. közötti 59 napot, mert a Pevtv. 15. §
(3)és
(4)bekezdései csak az elhárítható ok miatt szükségtelenül eltelt idő levonására adnak lehetőséget, a munkaügyi bíráskodás átszervezésével kapcsolatos halasztás pedig nem volt elhárítható. A kérelmezettnek nem volt olyan mulasztása, amely az eljárás elhúzódása miatti kifogással elhárítható lett volna. [19] A
  1. április
  2. és
  3. május
  4. közötti 35 napot, mert az eljárt bíróság ugyan felhívta a kérelmezőt annak közlésére, hogy a tárgyalás Skype alkalmazás útján történő megtartásának technikai feltételei rendelkezésre állnak-e; de nem állapítható meg, hogy ez részére mikor került kézbesítésre, továbbá a végzés szerint a nyilatkozat elmaradását úgy tekintette, hogy e feltételek nem állnak fenn. A tárgyalás elhalasztása a veszélyhelyzeti perrendtartás rendelkezései miatt történt, a kérelmező eljárás cselekményeiben eljárás elhúzódást okozó mulasztás nem volt. [20] Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a kérelmezőnek 3096 nap figyelembevételével számított összesen 1 238 400 forint összegű vagyoni elégtétel iránti igényét megalapozottnak találta, míg a kérelmet ezt meghaladóan elutasította. A le nem rótt eljárási illeték megfizetéséről a Pevtv.
  5. §
(4)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(2)bekezdése alapján rendelkezett, és a kérelmezőt a pervesztességével arányos összegű illeték megfizetésére kötelezte, és megállapította, hogy a fennmaradó illetéket a Pp. 102. §
(6)bekezdése szerint az állam viseli. Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.110/2024/2 4 A fellebbezés és a fellebbezésre tett észrevétel [21] A kérelmezett a fellebbezésében a végzés részbeni megváltoztatásával elsődlegesen a kérelem teljes, másodlagosan a kérelem 645 000 forintot meghaladó részében történő elutasítását kérte. [22] Kifejtette, hogy a Pevtv. 7. §
(2)bekezdése szerint a felek csak az észszerű idő túllépése esetén jogosultak vagyoni elégtételre, amelyből következően vagyoni elégtétel megfizetésére kizárólag az alapeljárás észszerű időt meghaladó szakaszára lehet köteles. Érvelése szerint az ilyen kérelmek támasztják tömegével alá az ezzel ellentétes gyakorlat helytelenségét, mely gyakorlat egyébként valószínűleg a jogalkotó céljával is ellentétes. [23] Kiemelte, hogy a vagyoni elégtétel iránti kérelem elbírálása során a bíróság a Pevtv. 13. §
(2)bekezdése szerint hivatalból intézkedhet az alapeljárás iratainak beszerzése iránt, ezért az elsőfokú bíróság tévesen tulajdonított jelentőséget annak, hogy csak az általa relevánsnak ítélt iratokat küldte meg. [24] Előadta, hogy az eljárás számított időtartamából a Pevtv. 15. §
(3)-
(5)bekezdései alapján levonandó időtartamok vonatkozásában fenntartja az elleniratban foglaltakat, azokat részletesen megismételni nem kívánta. [25] Álláspontja szerint a
  1. február
  2. és
  3. március 6., a
  4. március
  5. és
  6. április 22., a
  7. január
  8. és
  9. február 15., valamint a
  10. május
  11. és
  12. június
  13. közötti időtartamok tekintetében megállapítható a kérelmező mulasztása, ezen időtartamok nem szolgálták az eljárás előrehaladását. Amennyiben az ennek megállapításához szükséges peranyag nem állt rendelkezésre, azt hivatalból kell beszerezni. [26] Az eljárás számított időtartamából a
  14. szeptember
  15. és
  16. november
  17. közötti időtartam ugyan a kérelmezettnek felróhatóan telt el, azonban a kérelmező ez ellen kifogást nem terjesztett elő, habár a bíróságnak ez esetben módjában állt volna a tárgyalást akár pótnap beiktatásával korábbi időpontra kitűzni. [27] Fenntartotta, hogy a a veszélyhelyzet során érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedések újbóli bevezetéséről szóló 112/
  18. (III.6.) Korm. rend.
  19. §
(3)-
(4)bekezdése szerint a
  1. április
  2. napjára kitűzött tárgyalást el kellett halasztani, mivel az alperesek, közöttük a kérelmező sem nyilatkozott arról, hogy módjukban áll-e részt venni elektronikus úton megtartandó tárgyaláson. Kizárólag a tárgyalás elhalasztásáról rendelkezhetett, mivel ez sem a kérelmezettnek, sem a kérelmezőnek nem róható fel, ezen időtartamot le kell vonni; ugyanakkor kifejezetten a kérelmező mulasztására visszavezethető okból nem tudott intézkedni az eljárás egyéb módon való folytatásáról. [28] Előadása szerint fenntartotta azon indítványát, amely szerint a kérelmező elleniratban rögzített magatartásával jelentősen hozzájárult az eljárás elhúzódásához, ennek okán indokolt az eljárás időtartamának csökkentése. Hivatkozott a Pevtv.
  3. §
(5)bekezdésére, továbbá kiemelte, hogy a Pevtv.
  1. §-a az eljárás észszerű időtartamát csak általánosságban határozza meg. [29] A kérelmező a fellebbezésre nem tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. [30] Kifejtette, hogy vagyoni elégtétel nem csupán az eljárás észszerű időtartamot meghaladó része után illeti meg a felet, a kialakult joggyakorlat megegyezik a jogszabály céljával. Fenntartotta az elleniratra benyújtott észrevételében előadottakat és rámutatott, hogy az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztése tovább növelte volna az eljárás időtartamát. Az eljárás elhúzódásához a kérelmezett fellebbezési állításával szemben az ő magatartása nem járult hozzá; a bíróság egyetlen esetben sem hívta fel a figyelmét arra, hogy magatartása Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.110/2024/2 5 az eljárás elhúzódását okozza. Az eljárási szabályok betartása, az eljárás észszerű időn belüli befejezése a bíróságok feladata. A másodfokú bíróság döntése [31] Az ítélőtábla fellebbezés hiányában nem érintette az elsőfokú végzésnek a kérelmet részben elutasító rendelkezését, a kérelmezett fellebbezését pedig a következők szerint nem találta alaposnak. [32] Mindenekelőtt rámutat, hogy a Pevtv.
  2. §
(4)bekezdése szerint jelen eljárásban is irányadó Pp. 373. §
(1)bekezdése értelmében a fellebbezésben az ellenkérelmet megváltoztatni nem lehet. A kérelmezett elleniratában nem terjesztett elő a kérelem teljes elutasítására irányuló kérelmet, indítványa kizárólag a kérelem 645 600 forintot meghaladó részének elutasítására irányult. Az elsődleges fellebbezési kérelem, amely a végzés megváltoztatásával a kérelem teljes elutasítására irányult, ekként a Pp. 373. §
(1)bekezdésébe ütközik. [33] A kérelmezett továbbá jelen eljárásban előterjesztett elleniratában nem indítványozta a Pevtv. 15. §
(5)bekezdésére alapítottan az eljárás időtartamának általánosságban a kérelmező nem célszerű pervitelére, perelhúzó eljárására tekintettel történő valamilyen csökkentését; ezért ezen fellebbezési indítványa is a Pp. 373. §
(1)bekezdésébe ütközik. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a következetes bírósági gyakorlat szerint az eljárás időtartama a kérelmező általánosságban hivatkozott perelhúzó magatartása miatt nem is csökkenthető. [34] Rögzíti továbbá az ítélőtábla, hogy a Pp. 371. §
(1)bekezdés d) pontja szerint a fellebbezésben meg kell jelölni azt az anyagi vagy eljárási szabálysértést, amelyre a fellebbező a fellebbezését alapítja, mely a fellebbezés szükségszerű tartalma a Pp. 370. §
(1)bekezdésére és arra figyelemmel, hogy ez határozza meg a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének terjedelmét. Ezen követelményt nem elégíti ki annak rögzítése, hogy a fél az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját tartja fenn (BDT2021.4397.); vagy az elleniratra utal vissza, mivel az ellenirat nem a fellebbezés része (Kúria Pfv.IV.20.829/2022/6., Kúria Pkf.II.24.839/2019/3., Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.428/2022/8.). Annak a meghatározása, hogy az elleniratban foglalt érvek közül melyek lehetnek alkalmasak a fellebbezett határozatban leírt álláspont cáfolatára, nem a másodfokú bíróság feladata; az ítélőtábla ezért az elsőfokú végzés felülbírálatát kizárólag a fellebbezésben konkrétan megjelölt anyagi és eljárási szabálysértések körében végezhette el. [35] Egyetértett ugyanakkor az ítélőtábla a fellebbezésben foglaltakkal annyiban, hogy az elsőfokú bíróság a kérelem elbírálása során nem hagyatkozhat kizárólag a kérelmezett által megküldött résziratokra. A Pevtv. 13. §
(2)bekezdése szerint a bíróság hivatalból köteles intézkedni a vizsgálandó bírósági eljárás szükséges ügyiratmásolatainak beszerzése iránt; a törvényjavaslat indokolása szerint is ez olyan hivatalból teljesítendő cselekménye, amely a bíróság részéről az eljárás eredményes lefolytatásához feltétlenül szükséges. A vagyoni elégtétel alapjául szolgáló eljárás időtartamának meghatározása a Pevtv. 2. §
(1)-
(5)bekezdései alapján a bíróság kötelezettsége, amely időtartamot maga a törvény határoz meg, ekként e körben a bíróság a felek kérelméhez nem kötött. A Pevtv. 9. §
(4)bekezdés szerint irányadó Pp. 2. §
(2)bekezdése szerint a bíróság a kérelemhez kötött, amely azt jelenti, hogy nem alkalmazhatta a vagyoni elégtétel alapjának olyan meghatározását, melyet a kérelmező nem kért, nem vehetett figyelembe a vagyoni elégtétel alapjaként olyan napokat, amelyeket a kérelmező nem jelölt meg (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.003/2023/2., Pkf.II.20.083/2023/2.). A kérelmező vagyoni elégétel iránti igényt 2014. június 7. napjától érvényesített 2023. június 14. napjáig, ezért nem volt annak jelentősége, ha a kérelmezett előadása szerint a per ténylegesen ennél hamarabb indult. A kérelmezett által a Pevtv. 14. §
(2)bekezdés f) pontja szerint megjelölt, figyelmen kívül Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.110/2024/2 6 hagyni kért időtartamok tekintetében pedig az elbíráláshoz szükséges iratok rendelkezésre álltak. [36] Az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül, az irányadó bírói gyakorlatnak megfelelően állapította meg, hogy a törvényben meghatározott észszerű idő túllépése esetén a vagyoni elégtétel nem csupán az észszerű időt meghaladó, hanem az eljárás teljes tartamára megilleti a kérelmezőt (hasonlóképpen Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.345/2022/
  1. – közzétéve: BDT2023.4600, Pkf.II.20.404/2022/
  2. – közzétéve: BDT2023.4644, Pkf.II.20.055/2023/2., Pkf.II.20.143/2023/2., Pkf.II.20.261/2023/2., Pkf. 20.289/2023/
  3. számok alatt is), ennek az elsőfokú bíróság által rögzített indokait is maradéktalanul osztotta az ítélőtábla, azt megismételni nem kívánja. Ezzel ellentétes jogértelmezés a törvényjavaslat miniszteri indokolásából sem következik; a kérelmezett megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy ezen értelmezés a jogszabály céljával ellentétes. [37] A Pevtv.
  4. §
(3)bekezdése konjunktív, egymásra épülő követelmények fennállása esetén teszi lehetővé az adott időtartam levonását az eljárás számított időtartamából. A miniszteri indokolás szerint ezen rendelkezés alapján általánosan azt kell vizsgálni, hogy a bírósági eljárásban félnek minősülő kérelmező eljárási cselekménye, illetve mulasztása mennyiben járult hozzá az eljárás elhúzódásához. Az adott időszak figyelembevétele csak akkor mellőzhető, ha az a kérelmező érdekkörében merült fel; az eljárás előrehaladását nem szolgálta; az a kérelmező által elhárítható lett volna és szükségtelenül telt el. Nem mellőzhető ezért az időmúlás részletes egyedi vizsgálata. [38] Az alapperben eljárt elsőfokú bíróság a
  1. január
  2. napján megtartott tárgyaláson valóban 30 napos határidő kitűzése mellett hívta fel az alpereseket, köztük a kérelmezőt is nyilatkozattételre; egyidejűleg a tárgyalásra új határnapot tűzött
  3. március
  4. napjára. A felhívásnak a kérelmező ugyan csupán
  5. március
  6. napján tett eleget, azonban az előkészítő iratot a felperesi jogi képviselő részére megküldte, aki arra az előre kitűzött határnapon érdemben nyilatkozott (
  7. sorszám alatti jegyzőkönyv
  8. oldal), ekként ez az eljárás elhúzódását ténylegesen nem okozta. Az elsőfokú végzésben foglaltakkal szemben elsődlegesen ezen okból, azaz szükségtelenül eltelt idő hiányában nem volt indokolt a
  9. február
  10. és
  11. március
  12. közötti időtartam levonása az eljárás időtartamából. [39] Az eljárt bíróság a
  13. március
  14. napján tartott tárgyaláson a kérelmezőt 15 napos határidő engedélyezése mellett hívta fel nyilatkozattételre, egyidejűleg a következő tárgyalás időpontját is kitűzte
  15. május
  16. napjára. A kérelmező előkészítő iratát valóban az engedélyezett határidőn túl,
  17. április
  18. napján nyújtotta be, azonban a kitűzött tárgyalást a bíróság nem ezen okból, hanem az I. rendű alperes jogi képviselőjének elhalálozása miatt halasztotta el. A kérelmező mulasztása ellenére ekként eljárás előrehaladását nem szolgáló, a kérelmező érdekkörében szükségtelenül eltelt idő hiányában nem volt levonható a
  19. március
  20. és
  21. április
  22. közötti 28 nap sem. [40] Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a
  23. január
  24. és
  25. február
  26. közötti 45 nap levonásának szintén nem volt helye. Az eljárt bíróság
  27. december
  28. napján 30 napos határidővel hívta fel az alpereseket, közöttük a kérelmezőt is nyilatkozattételre és bizonyítékok csatolására, egyidejűleg
  29. február
  30. napjára tűzött ki új tárgyalást. Ezen tárgyalást
  31. február
  32. napján nem a kérelmező mulasztása miatt, hanem hivatalból halasztotta el, egyidejűleg további határidőt engedélyezett a végzésben foglaltak teljesítésére. Ahogyan az elsőfokú bíróság is kifejtette, az
  33. évi Pp. hatálya alatt – megfelelő, a mulasztás jogkövetkezményeire is kiterjedő felhívás mellett – a mulasztás jogkövetkezményeit a bíróság a
  34. §
(6)bekezdése szerint vonhatta le, azaz jogosult volt a nyilatkozat bevárása nélkül döntést hozni. Az eljárt bíróság ugyanakkor a tárgyalás egyéb okból történő megállapítása mellett a kérelmező részére további határidőt biztosított; ekként ez az időtartam a kérelmezett érdekkörében felmerült okból telt el. Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.110/2024/2 7 [41] Az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte a
  1. május
  2. és
  3. június
  4. közötti 17 nap levonását is. Az eljárt bíróság
  5. szám alatti végzésben, a
  6. április
  7. napján megtartott tárgyaláson a kérelmezőt 30 napos határidő biztosításával hívta fel nyilatkozattételre, egyidejűleg
  8. június
  9. napjára tűzte ki a következő folytatólagos tárgyalást. Ezen a tárgyaláson a bíróság részítéletet is hozott, azt írásba foglalva a
  10. június
  11. napján megtartott tárgyaláson kézbesítette a feleknek. A felperes és az V. rendű alperes ezen utóbbi tárgyaláson valóban jelezte, hogy a kérelmező beadványát késedelmesen vették kézhez és kérték határidő engedélyezését az arra vonatkozó észrevételek megtételére, ugyanakkor a bíróság a tárgyalást érdemben folytatta ezen a tárgyalási határnapon, a tárgyalás elhalasztását az V. rendű alperes személyes meghallgatása és a felperes részére a tárgyaláson előadottakra történő nyilatkozattétel engedélyezése is indokolta; arra a kérelmezett állításával szemben nem a kérelmező késedelmes nyilatkozata miatt került sor. Az eljárás előrehaladását nem szolgáló, szükségtelenül eltelt idő hiányában a kérelmező mulasztásával érintett időszak a Pevtv.
  12. §
(3)bekezdése alapján nem volt levonható. [42] A
  1. szeptember
  2. és
  3. november
  4. közötti időtartam a Pevtv.
  5. §
(4)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság által kifejtett okokból nem volt levonható, az elsőfokú bíróság e körben kifejtett indokait az ítélőtábla maradéktalanul osztotta. Kiemeli, hogy mindig az egyes mulasztások gondos vizsgálatával, egyedileg, a jogintézmény céljával, a sérelem orvoslására alkalmasságával, és mindezek alapján a féltől elvárható magatartással összefüggésben kell értékelni azt, hogy a vagyoni elégtételt érvényesítő fél terhére ítélhető-e meg, ha az adott bírósági mulasztással szemben nem vette igénybe az eljárás elhúzódása miatti kifogást. Az 1952-es Pp. 114/A. §
(2)bekezdése nem valamennyi, a bíróság érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül eltelt időtartam orvoslása végett tette lehetővé a kifogás igénybevételét, hanem csupán akkor, ha a bíróság valamilyen – törvény vagy saját maga által megállapított – határidőt mulasztott vagy észszerű időn belül nem intézkedett; más eljárási szabálysértések elhárítására ez a jogintézmény nem szolgál. Az eljárt bíróság 98. sorszám alatti végzésével hivatalból elhalasztotta ugyan a 2017. szeptember 21. napjára kitűzött tárgyalást, egyidejűleg azonban intézkedett a következő tárgyalási határnap kitűzéséről is. Nem volt ezért olyan mulasztás, amely a Pp. 114/A. §
(2)bekezdése alapján az eljárás elhúzódása miatti kifogással lett volna orvosolható; a kérelmező a tárgyalás elhalasztása okainak hiánya miatt csupán az eljárás szabálytalansága miatti kifogást terjeszthetett volna elő, amelynek azonban a vagyoni elégtétel szempontjából nincs relevanciája. [43] Az ítélőtábla maradéktalanul osztotta az elsőfokú bíróság által a
  1. április
  2. és
  3. május
  4. közötti 35 nap levonása körében kifejtetteket is. Az eljárt bíróság 2.M.70.127/2020/
  5. szám alatti végzésében azzal a figyelmeztetéssel hívta fel a feleket nyilatkozattételre, hogy hallgatásuk esetén akként tekinti, hogy a tárgyalás Skype for Business alkalmazással való megtartásának feltételei vonatkozásukban nem állnak fenn. A kérelmező ezen felhívásnak megfelelően a nyilatkozattétel mellőzésével arról tájékoztatta a bíróságot, hogy e feltételek részéről nem állnak fenn; a tárgyalás későbbi időpontra történt kitűzése ekként nem a kérelmező mulasztásának, hanem a veszélyhelyzet során érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedések újbóli bevezetéséről szóló 112/
  6. (III.6.) Korm. rend. előírásainak következménye. A járványügyi helyzet pedig nem a kérelmező és nem a bíróság érdekkörében felmerülő elhárítható, hanem érdekkörükön kívüli elháríthatatlan ok volt, amelynek levonására a Pevtv.
  7. §-ának
(3)és
(4)bekezdései nem adnak lehetőséget (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.345/2022/
  1. – közzétéve: BDT
  2. 4600). [44] Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének a fellebbezett részét a Pevtv.
  3. §
(4)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 383. §
(2)bekezdése szerint helybenhagyta. Debreceni Ítélőtábla II.Pkf.20.110/2024/2 8 [45] A kérelmező a másodfokú eljárással összefüggésben költséget nem számított fel, így a Pp. 82. §
(1)bekezdése alapján arról az ítélőtáblának döntenie nem kellett. [46] Az Itv. 39. §
(1)bekezdése és 47. §
(1)bekezdése szerint meghatározott 37 152 forint fellebbezési illeték a Pp. 102. §
(6)bekezdés értelmében az állam terhén marad. Debrecen,
  1. május
  2. Dr. Pribula László s.k. a tanács elnöke, Dr. Gárdosi Judit s.k. előadó bíró, Dr. Répássy Árpád s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.