Bf.60/2026/12 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés, valamint a

(2)bekezdés

1. b)és
2. d)pontja szerint minősíti. A vádlott visszaeső. A szabadságvesztésbe a 2024. május 14-től 2025. február 11-ig előzetes fogvatartásban töltött időt számítja be. A szürke kapucnis pulóvert D. Sz. részére rendeli kiadni. tanú1 magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. Egyéb részekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. A szabadságvesztésbe beszámítja a vádlott által 2026. május 12. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt. A másodfokú eljárásban felmerült 32 013 (harminckettőezer-tizenhárom) Ft bűnügyi költséget a vádlott viseli. A másodfokú ítélet ellen fellebbezésnek már nincs helye. Indokolás Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.60/2026/12/VI 2 [1] A Nyíregyházi Törvényszék a rendelkező részben írt ügydöntő határozatában – a vádirati tényállástól és minősítéstől is részben eltérve – Terhelt1 vádlottat (aljas célból, különös kegyetlenséggel elkövetett) emberölés bűntette [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 160. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. c)és
2. d)pont], kifosztás bűntette [Btk. 366. §

(1)bekezdés b) pont] és kábítószer birtoklás vétsége [Btk. 178. §

(6)bekezdés] miatt halmazati büntetésül – mint különös visszaesőt – életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani, beszámítva a vádlott által

1. május
2. napjától
3. február 12-ig előzetes fogvatartásban töltött időt. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban 25 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra. Határozott a lefoglalt bűnjelekről (lefoglalás megszüntetés, kiadás, megsemmisítés, illetve iratok részeként kezelés). egyéb érdekelt2 magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Kötelezte továbbá a vádlottat 1 264 850 Ft bűnügyi költség viselésére. [2] Az ítélet ellen védelmi fellebbezések bejelentésére került sor. A vádlott a kihirdetést követően nyomban a büntetés enyhítése, a védő a tényállás is sérelmezve a bűncselekmény eltérő minősítése és a büntetés enyhítése érdekében terjesztettek elő jogorvoslatot (
4. sorszámú elsőfokú bírósági tárgyalási jegyzőkönyv
5. oldal 5-
6. bekezdések). A védői perorvoslat indokai szerint az elsőfokú bíróság a bűncselekmény motívumát és célját tekintve helytelen ténybeli következtetéssel állapította meg a tényállást, az általa helyesnek vélt tényállás alapján az élet elleni cselekmény az alapeseti emberölés bűntettét valósíthatta meg. E cselekmény enyhébb minősítése mellett a büntetés lényeges enyhítését kérte (
7. sorszámú másodfokú irat). [3] Az ügyészség a határozatot tudomásul vette (
8. számú jegyzőkönyv
9. oldal
10. bekezdés). [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.454/2025/
11. számú észrevételében az eljárásjogot szabályosnak, a tényállást megalapozottnak, a bűnösségre vont következtetést, a cselekmények minősítését és a büntetéskiszabást is törvényesnek tartva – a védelmi perorvoslatokat alaptalannak találva – az ítélet helybenhagyására tett indítványt. [5] Az ítélőtábla a fellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló
12. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
13. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el. [6] A nyilvános ülésen az ügyész az átiratában foglaltakat, a védő pedig a védelmi perorvoslatot fenntartotta, a vádlott tettének megbánásáról nyilatkozott. [7] A fellebbezések nem alaposak. [8] A másodfokú bíróság – tekintettel a védelmi jogorvoslatok okára és irányára – a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt teljeskörűen felülvizsgálta, azaz a revízió kitért az eljárási szabályok megtartására, a tényállás megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a cselekmény minősítésére, a büntetéskiszabásra, az indokolás helyességére és az egyéb rendelkezésekre is, függetlenül attól, hogy ki és milyen okból fellebbezett. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.60/2026/12/VI 3 [9] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást döntően a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be.608. §

(1)bekezdés a-h) pont], sem olyan súlyos relatív perjogi hibát [Be. 609. §

(1),

(2)bekezdés a-d) pont], ami az eljárás törvényességét befolyásolva az érdemi felülbírálatot kizárta volna, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását eredményezve. [10] Eltért ugyanakkor az eljárási szabályoktól, mert az igazságügyi orvosszakértőket (

1. sorszámú jegyzőkönyv
2. oldal
3. bekezdés) és a pszichológus szakértőt (
4. számú jegyzőkönyv
5. oldal) a szakértői esküre is figyelmeztette a hamis szakvéleményadás törvény következményei mellett. A hatályos és alkalmazandó Be.
6. §

(2)bekezdés szerint a szakvélemény szóbeli előterjesztése előtt meg kell állapítani a szakértő személyazonosságát, tisztázni kell, hogy vele szemben nincs-e kizáró ok és figyelmeztetni kell a hamis szakvélemény adásának következményeire. A figyelmeztetést és az arra adott választ jegyzőkönyvbe kell foglalni. A hamis szakvélemény adásának következményeire a törvényszék figyelmeztette a szakértőket, ezért a szóbeli vélemény (szakértői meghallgatás) adatai bizonyítékként értékelhetők, nem volt azonban teljesen egyértelműen rögzítve érdektelenségük, a szakértői esküre figyelmeztetést pedig még az 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 110. §

(2)bekezdése írta elő, mely rendelkezés egyébként már

1. október 1jétől nem volt hatályos. A szakértők érdektelensége, a kizárási ok hiánya kétségkívül rögzíthető az iratok alapján, a szakértői esküre figyelmeztetés feltüntetése pedig feltehetően jegyzőkönyvvezetési hiba eredménye, mely nem érinti a bizonyítás törvényességét, de felhívja arra a figyelmet a másodfokú bíróság, hogy ilyen régen nem hatályos eljárásjogi rendelkezés jegyzőkönyvbe foglalására gondosabb eljárás mellett nyilvánvalóan nem kerülhetett volna sor. [11] A törvényszék az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és döntően megalapozott tényállást [Be.
2. §

(3)bekezdés c) pont] állapított meg, mely a Be. 592. §

(2)bekezdése

1. a)és
2. d)pontjában írt okból, azaz kisebb hiányosság és helytelen ténybeli következtetés miatt volt szűkebb körben megalapozatlan. A hiányosság részben a vádlott elmeállapotával kapcsolatos tényeknél volt észlelhető, és azokat az ítélet a történeti tényállás végén tüntette fel, holott a büntethetőségi feltételt képező beszámítási képességre vonatkozó és egyértelműen a Be. 561. §

(3)bekezdés c) pontjában meghatározott konkrét (történeti) tényállásba tartozó tényeket a cselekmény előtt kell leírni, mely következik a törvényi rendelkezésekből, de a töretlen bírói gyakorlatból is. Emellett a sértettet ért erőbehatások számát, és a nyaki trauma keletkezését illetően volt kisebb részben megalapozatlan a tényállás. [12] Az előbbiek mellett utalni kell arra is, hogy bár nem a tényállás része, de a személyi rész körében is pontatlanul kerültek feltüntetésre egyes lényeges tények [Be. 561. §

(3)bekezdés b) pont]. [13] A megalapozatlanság részbeni és azt a másodfokú bíróságnak kötelező módon orvosolnia kellett (EBH

1. B.9., BH
2. 220.). Az ítélet szerkezetét követve először a vádlott korábbi büntetéseivel kapcsolatos előéleti adatokat – mint a történeti tényállás részét nem képező, a Be. 561.

(3)bekezdés b) pontja szerinti tényeket – szükséges helyesbíteni azzal, hogy a vádlott az elsőfokú ítélet meghozataláig

1. május 14-től
2. február 11-ig Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.60/2026/12/VI 4 volt előzetes fogvatartásban (B.-i képviselő5
3. november 25-én kelt foganatba vételi értesítése, 76/I. számú elsőfokú irat). [14] A másodfokú bíróság a Be.
4. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti jogkörében a történeti tényállás részleges megalapozatlanságát pedig az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés alapján a következők szerint egészíti ki és helyesbíti. [15] A vádlott elmeállapota tekintetében a [20] bekezdésében foglaltakat a [6] bekezdésben határozza meg azzal, hogy Terhelt1 nem kóros elmeállapotú egyén és nem volt az a cselekmény elkövetésének idején sem. Beszámítási képessége nem volt korlátozott a cselekmény során, nála kóros ittasság, illetve bódultság sem állt fenn (szakértő3 és szakértő4

1. július 4-én kelt elmeorvosszakértői véleménye, nyomozási irat
2. lap). Az alanyi oldal önhibán kívüli fogyatékossága a büntethetőséget érinti. Jelen esetben erről nem volt szó, de az erre vonatkozó tényállásrészt mindig a konkrét cselekmény leírása előtt kell ítéletbe foglalni, nem pedig a pszichológus szakvélemény – egyébként korántsem olyan meghatározó – adataitól külön a tényállás végén. E körben megjegyzendő, hogy általában az ún. „negatív tényeket”, tehát a nemleges megállapításokat nem kell feltétlen megjelölni. Más a helyzet viszont a büntethetőség alapfeltételét jelentő elmeállapotnál, főként ilyen tárgyi súlyú ügyben, ahol a legsúlyosabb büntetés kiszabására került sor. Emellett rendszerint akkor indokolt a nemleges tények tényállásban megjelenítése, ha valamely vádbeli tényt a bíróság nem talál bizonyítottnak. [16] Elsőfokú ítélet indokolása [16] bekezdés: A sértettet a vádlott bántalmazása során összesen legalább 28 rendbeli erőbehatás érte. [17] [17] bekezdés: A vagylagosságra utalás mellőzése mellett megállapítja, hogy a sértetti nyaktájék leszorítására került sor a vádlotti tettlegesség során. Az elsőfokú bíróság igen részletes és alapos bizonyítást folytatott a sértetti sérülések és a halál oka, körülményei tekintetében. A nyomozás során készült szakvéleményt összevetette a szakértők részletes tárgyalási meghallgatásával (
3. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv adatai). E bizonyítás eredményét döntően helyesen értékelte, azonban a sértettet ért összes erőbehatás számát nem rögzítette egyértelműen a tényállásban, holott az a minősítést is meghatározó körülmény, melyet nem pótol jelen esetben, hogy a mérlegeléssel kapcsolatos indokolásban érintette e ténykérdést. Ezt ugyanis határozottan, egyértelműen ki kell mondani, és arra volt is megfelelő bizonyíték az írásbeli szakvélemény, valamint a pontosításokat követően a tárgyalási meghallgatás alapján. A [17] bekezdésben foglalt kétértelmű, vagylagos kitétel a nem megfelelő ténybeli következtetés, illetve a határozott bírói állásfoglalás hiányának következménye. Nyilvánvalóan nem lehet minden egyes sérülés pontos keletkezési formáját egy ilyen durva, huzamos bántalmazás minden részletére kiterjedően feltárni és leírni, de az nem felel meg a bírói ténymegállapításnak, hogy a bíróság vagylagos történésre utal. Ha valamely sérülés keletkezési mód nem dönthető el, akkor ezt kell jelezni, de ha közvetett bizonyítás útján az elfogadott helytálló közvetlen bizonyítékból a megfelelő következtetés levonható, úgy annak eredménye képezheti a tényállás részét e fontos kérdésben. A lényeg nem kétségesen az, hogy Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.60/2026/12/VI 5 a vádlott által kifejtett erőbehatás okozta a légzés bénulásával járó sérülést, mely lehetett az ítélet szerint nyaktájék megragadása, taposás vagy leszorítás. A másodfokú bíróság álláspontja szerint, ami bizonyos: a nyak olyan leszorítása, mely gátolta a keringést és a légzést, ez pedig egyértelműen a vádlott által kifejtett erőbehatás következménye, melyre közvetlenül utal a nyakra kötött ruházattal való vonszolás is. Ez nem perdöntő, mert a lényeg a vádlott drasztikus erőszakossága, mely halálhoz vezetett, de a tények e részben pontosíthatók voltak. [18] A kisebb, de nem jelentéktelen módosítás folytán a tényállás teljes mértékben megalapozottá vált és a Be.
4. §

(3)bekezdése szerint a másodfokú ítélkezés alapját képezte. [19] A tényállás megalapozottságát a törvény pozitív formában nem fogalmazza meg, arra elsősorban a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdésben meghatározott (teljes és részbeni) megalapozatlansági okok nemlétéből lehet következtetést vonni. A jogirodalom és a bírói gyakorlat szerint ugyanakkor pozitív oldalról is rögzíthető, hogy a tényállás rendszerint akkor megalapozott, ha a bíróság a vád keretei között, a bizonyítási eljárás törvényes lefolytatását követően az ügyész által bűncselekménynek tartott múltbeli események kapcsán a tényeket valósághűen, hiánymentesen állapítja meg (BH

1. 106). A kiegészítést és helyesbítést követő megalapozott tényállásból ered a tényálláshoz kötöttség, mely kizárja a bíróság által elfogadott tények megváltoztatását. Ez irányadó a vádlott terhére és javára is. [20] Az elsőfokú bíróság az ügy helyes eldöntése szempontjából lényeges bizonyítékokat megvizsgálta és azokat alapvetően okszerűen, tartalmuk és a logika szabályai szerint egyenként és kölcsönhatásukban is értékelte. A cselekmény indítékát, célját, az idegen értékek elvételét illetően azonban az indokolásban, valamint a tényállás és mérlegelés indokai, továbbá a jogi minősítés között merültek fel ellentmondások. A tényállás végig – helyesen – tartalmazta, hogy a vádlottnak nem volt pénze kábítószerre, és elsősorban tettét ezért haszonszerzés vezérelte s külön hangsúlyos, hogy a sértettől hozzákerült készpénz megtartása érdekében alkalmazott eszközös és pusztakezes, rendkívül durva, a passzív alany halálához vezető erőszakot. Tény, hogy a már védekezésre nem képes, haldokló sértettől a ruházat egy részét is levette és magával vitte, de ez az idegen dolgok elvétele folyamatának részét képezte. A vád a tényállásból helyes jogkövetkeztetést vont, nem volt hitelt érdemlő és elfogadható bizonyíték az attól való érdemi eltérésre a motívum és célzat kapcsán, sőt a bíróság jogi álláspontjával épp ellentétes adatokat tartalmaz a helyesbítéssel sem érintett tényállásrész a [14] bekezdésben. Az elsőfokú bíróság egyébként nagyrészt számba vette a vádlott nyomozás során és a tárgyaláson tett vallomásait, a bizonyítás eredményére tett észrevételeit, a cselekményről közvetve információt szerző, továbbá a terhelt, valamint a sértett életmódjára, kapcsolatukra rálátással bíró tanúk vallomásait, a helyszíni szemle keretében rögzített adatait, a lefoglalt tárgyi bizonyítékokat, az igazságügyi orvosszakértők boncjegyzőkönyvbe foglalt megállapításait, annak írásban, valamint a tárgyaláson szóban tett kiegészítését, a pszichológus és elmeorvosszakértői bizonyítást és a további okirati bizonyítékokat. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.60/2026/12/VI 6 [21] A vádlott és a védő lényegében a bizonyítékok okszerű értékelésén keresztül támadták a megalapozott tényállást, mely a tényálláshoz kötöttség alapvető fellebbviteli perjogi szabálya folytán eredményre nem vezethetett. [22] E részben szükséges kiemelni, hogy a tényálláshoz kötöttség elvi indokát a Be.
2. §

(3)-

(4)bekezdése adja, ami szerint a bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott ereje, a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. Ezáltal biztosított a bizonyítékok hitelt érdemlőségének meggyőződés szerinti, szabad értékelése és védett mikénti értékelése (Kúria Bhar.III.1201/2018/10.). Mindezen elvek érvényre juttatása garantálja az elsőfokú bíróság ún. ténybírósági jellegét. Ezen elvek a felülbírált ügyben maradéktalanul érvényesültek. [23] E körben ad indokolást a másodfokú bíróság a sértetti képviselő bizonyítási indítványának elutasításáról (

1. sorszámú jegyzőkönyv
2. oldal, I. számú végzés), melyet a törvényszék elmulasztott. tanú8 és egyéb érdekelt2 tanúk szembesítése valóban nem volt szükséges, mert anélkül is eldönthetők voltak a ténykérdések, főként a sértett hivatkozott nyaksérülése kapcsán, mely különleges szakértelmet igényel és arról a szakértők részletes előadást is tettek. A tanúbizonyítás kiegészítésére ezért nem volt alap. [24] Az anyagi jogi kérdések felülbírálatakor az ítélőtábla elsődlegesen leszögezi, hogy a Btk.
3. §

(1),

(2)bekezdése alapján az elkövetéskor hatályos büntető törvényt kell alkalmazni, mert a jelenleg hatályos törvény nem eredményez enyhébb elbírálást. [25] Az elsőfokú bíróság büntethetőségi akadály hiányában törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, az egészséget sértő, kábítószerre elkövetett és egyébként fellebbezéssel sem támadott cselekmény minősítése megfelel az anyagi jognak, a sértett élete és vagyona elleni cselekmény minősítése azonban téves. E cselekmény ugyanis a váddal egyezően a Btk. 160. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés

1. b)és
2. d)pontja szerint, egyenes szándékkal, nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének minősül, a rablás és az ölés törvényi egységet alkot, és a cselekvőség nem minősíthető külön emberölésnek és kifosztás bűntettének. Az ölést ugyanis, bár közvetve a kábítószer megszerzése iránti akarat is vezérelte, de döntően és közvetlenül az idegen javak elvételét célozta a cselekmény, melyre sor is került a súlyos, akaratot nem vitásan megtörő, kioltó és a sértett életének elvételével is járó erőszak kifejtése mellett. Ez klasszikus rablás és emberölés, azaz: nyereségvágyból elkövetett emberölés az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint is, ezért a helyes minősítés a különös kegyetlenség megállapításával az egységes minősítés, miként az a vádban helyesen szerepelt. Az kétségtelen, hogyha az ölési cselekmény befejezése után alakul ki a haszonszerzési szándék, az idegen dolog elvételének szándéka, úgy az alapeseti emberölés mellett a kifosztás megállapításának lehet helye. Kétszeres értékelésre nincs törvényes lehetőség. Jelen esetben azonban a haszonszerzési szándék már a bántalmazás kezdetén kialakult és erősödött annak folyamatában, így a ruházat elvétele is a pénzmegtartás céljából véghez vitt erőszakhoz kapcsolódva a nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének részcselekvősége. [26] Az elsőfokú bíróság az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/2013. Büntető jogegységi határozat (BJE) iránymutatásai alapján a vádlott egyenes ölési szándékát Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.60/2026/12/VI 7 helyesen állapította meg és törvényes a cselekmény különös kegyetlenséggel elkövetettnek minősítése is. A vádlott által kifejtett, részben eszközös, igen durva élet kioltási mód rendkívüli kínhalállal jár, amely gátlástalan és erkölcsileg mélyen elítélendő, a sértettel szemben tanúsított teljes közömbösség alapján megalapozott következtetés vonható az elkövető olyan fokú embertelenségére, mely a különös kegyetlenséggel elkövetést alapozza meg (3/2013. BJE II/4., BH2021. 64). A sértett szubjektív érzete, eszméletvesztése ez ellen nem hat érdemben, a haláltusa, a halál bekövetkezésével szükségszerűen együtt járó testi és lelki szenvedést meghaladó mértékű sérülések, és a sértett védekezésének kilátástalanná tétele, letörése, olyan, a véghezvitel elhúzódását is jelentő többletgyötrelem, mely a különös kegyetlenséggel elkövetés minősítését kétségkívül megalapozza (BH2023. 88). [27] A másodfokú bíróság, hasonlóan a ténybeli indokolásrészhez, a jogi indokolásból is mellőzi azon elsőbírósági megállapításokat, okfejtéseket, melyek a megváltoztatott tényekkel és a minősítéssel ellentétesek. Így különösen a [46] bekezdésből mellőzendő az, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetbe került, erről szó sem volt, a sértett, egyébként a vádlott védekezésében megjelenő lökése az adott helyzetben, figyelemmel az egész cselekménysorra, nem értékelhető jogtalan támadásnak, mert a jogtalan támadó a vádlott volt, aki értékei érdekében brutálisan meg is ölte a sértettet. [28] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi, enyhítő és súlyosító tényezőket feltárta, és a vádlottal szemben megalapozottan szabott ki életfogytig tartó szabadságvesztést. Ilyen, a közvéleményt megdöbbentő, felzaklató, gátlástalanul véghez vitt ölést elkövető vádlottat a társadalomtól el kell szigetelni. A társadalom hatékonyabb védelmének szempontjait előtérbe helyezve, a hasonló jellegű cselekmények elkövetőivel szemben megfelelő szigorral járó fellépés szükséges. Erre figyelemmel a befejezett élet elleni cselekmény több okból súlyosabban minősülő esetét megvalósító, visszaesőként speciális bűnismétlő vádlottnál a törvényszék által kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés és azzal arányos leghosszabb tartamú mellékbüntetés feltétlenül szükséges az egyéni és általános megelőzés elveinek érvényesítéséhez. [29] A büntetési célok eléréséhez, a büntetéskiszabási elvek érvényre jutásához a határozatlan ideig, életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazása tehát nem mellőzhető. A feltárt bűnösségi körülmények közül az enyhítőként értékelt részbeni beismerő vallomásra tekintettel a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi, törvényi minimumban meghatározott időpontja is arányos, törvényes. E körben meg kell jegyezni, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésnél a feltételes szabadságra bocsátás lehetőség, tehát nem automatikus. Arról a büntetés-végrehajtási bíró dönthet huszonöt év elteltével. A büntetés célja: az általános és egyéni megelőzés, melyben igen fontos a generális prevenció. [30] A szankció felülbírálata kapcsán a másodfokú bíróság még utal a következőkre. A büntetéskiszabás során a büntetőjog általános elveire, és az Alaptörvényből fakadó alkotmányos követelményekre is figyelemmel kell lenni. A büntetéssel történő jogkorlátozásnak meg kell felelnie az arányosságnak, a szükségszerűségnek és az ultima ratio elveinek (1214/B/1990 AB határozat). A szankció arányossága azt is jelenti, hogy a hasonló tett elkövetőit hasonló büntetéssel kell sújtani az elkövetett tetthez, és a bűnösség mértékéhez is viszonyítva, de az arányosság vizsgálata a sérelem, a kár, a bűnösség foka, a bűncselekmények súlya egybevetését is feltételezi. Az arányosság jelenti a tettarányosságot, de a büntetésnek az elkövető személyiségéhez is igazodnia kell. Az egyéniesítés azonban nem Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.60/2026/12/VI 8 sértheti a bírói gyakorlat egységének elvét, amely a jogbiztonság és a törvény előtti egyenlőség szempontjából alapvető. Ennek megfelelően a hasonló súlyú bűncselekményekre, illetve hasonló személyi körülményekkel jellemzett elkövetőkkel szemben nem szabad lényegesen eltérő szankciókat alkalmazni. Az egyes bűncselekmények természetéhez és a súlyához igazodó büntetési rendszer és a büntetéskiszabás normatív előírásain nyugvó büntetések együttesen szolgálják a jogállami büntetés funkcióját, a társadalom védelmét, a szankcióval történő arányos és megérdemelt viszonzást, valamint a speciális és generális prevenciót. A büntetés kiszabása során figyelembe kell venni a már idézetteknek megfelelően a bűnelkövető személyi körülményeit, többek között az előéletét [23/2014. (VII.15.) AB határozat III. rész 42. bekezdés]. Ezen elveket az elsőfokú ítélettel kiszabott büntetés biztosítja, ezért enyhítésére nem kerülhetett sor. [31] Az emberölésért is marasztalt vádlottnál viszont téves a különös visszaesés megállapítása, mert terhére csak a visszaesés rögzíthető a Btk. 459. §

(1)bekezdés 31 pontja szerint. A visszaesést megalapozó elítélés az emberölésnél nem lehet a különös visszaesés alapja, másrészt ilyen esetben a Btk. 160. §

(2)bekezdés h) pontja szerint külön súlyosabban minősített eset valósul meg, melyről jelen esetben nem volt szó, így a másodfokú bíróság meghatározta, hogy a vádlott visszaeső. [32] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, döntően az előzetes fogvatartás beszámítására, valamint az egyéb, részben az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben (a polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítása, a bűnjelek, a bűnügyi költség viselése) hozott rendelkezések megfelelnek a törvénynek. [33] A beszámítással kapcsolatos rendelkezés részben helyesbítendő volt viszont a büntetés-végrehajtás által kibocsátott foganatba vételi értesítő alapján, valamint a lefoglalt kapucnis pulóver kiadása, melyet helyesen tanú1 részére kell foganatosítani. [34] Emellett – osztva az ügyészség érveit – az elsőfokú ítélet meghozatala után tanú1 által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését utasította egyéb törvényes útra az ítélőtábla, figyelemmel a Be. 556. §

(1)bekezdésére és az 560. §

(1)bekezdés d) pontjára. [35] A kifejtettekre tekintettel ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a szükséges részben a Be. 606. §

(1)bekezdés alapján megváltoztatta, a törvényes rendelkezéseit pedig a Be. 605. §

(1)bekezdés alkalmazásával – az indokolás kiegészítése és helyesbítése mellett – helybenhagyta. [36] Az előzetes fogvatartás beszámítására vonatkozó rendelkezés a Btk. 92. §

(1),

(2)bekezdésén alapszik. [37] A másodfokú eljárásban a kirendelt védő részvételével kapcsolatban felmerült bűnügyi költséget az ítélőtábla a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján állapította meg, melyet a bűnösnek kimondott vádlott visel. [38] Ellentétes döntés hiányában a másodfokú ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye [Be. 615. §

(1),

(2)bekezdés]. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.60/2026/12/VI 9 Debrecen,

1. május
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Bakó József sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 7.B.33/2025/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.60/2026/
4. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. május
6. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke