← Magyarország

Gf.40144/2024/6 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az írásba foglalt megállapodás vételárra vonatkozó kikötései nem ellentmondóak. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 14.Gf.40.144/2024/

  1. A felperes: felperes1 cím1 A felperes képviselője: Kosik Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kosik Barbara ügyvéd) cím2 Az alperesek: alperes1 – I. rendű cím3 alperes2 – V. rendű cím4 Az I. rendű alperes képviselője: dr. Török Gergely Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Török Gergely ügyvéd) cím5 A V. rendű alperes képviselője: dr. Csapó Krisztina kamarai jogtanácsos cím6 A per tárgya: jogalap nélküli gazdagodás Az elsőfokú bíróság: Budapest Környéki Törvényszék Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.144/2024/6 2 A fellebbezéssel támadott határozat száma: 8.G.40.220/2023/
  2. Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű alperesnek 8.600.000 (nyolcmillió-hatszázezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás I. [1] A felperes többször módosított első keresetében kérte az ingatlan1 alatti ingatlan (a továbbiakban: perbeli ingatlan) vonatkozásában – 1.181.788.800 forint I. rendű alperes részére történő megfizetésének igazolását követően – az I. rendű alperes tulajdonjogának törlése mellett a saját 1/1 arányú tulajdonjogának visszajegyzését a
  3. november 22-én kelt adásvételi szerződés (a továbbiakban: perbeli szerződés) létre nem jöttségére hivatkozással; kérte továbbá a tulajdonjoga bejegyzésének tűrésére kötelezni az I. rendű és – a bejegyzett vezetékjog jogosultjaként – az V. rendű alperest. Második keresetében kérte az I. rendű alperes kötelezését 318.211.200 forint megfizetésére jogalap nélküli gazdagodás címén akként, hogy az kerüljön beszámításra az I. rendű alperessel szemben – az első keresete alapján – fennálló fizetési kötelezettségébe. Az első keresete körében arra hivatkozott, hogy a perbeli szerződés vételárra vonatkozó 3.
  4. pontjának első és második mondata egymásnak ellentmond, hiszen az egyik rendelkezés szerint a vételár 1.905.000.000 forint, míg a második mondat alapján – melyben a bruttó kifejezés egyértelműen az áfatartalomra vonatkozik – 1.500.000.000 forint; ezen kikötések a Polgári Törvénykönyvről szóló
  5. évi V. törvény (Ptk.) 6:
  6. §

(2)bekezdése alapján ellentmondásosságuk okán semmisek; a szerződés így nem tartalmazza a vételárat, amelyben való írásbeli megállapodás hiányában a Ptk. 6:63. §
(2)bekezdése alapján nem jött létre, ezért a jogalap nélkül gazdagodás Ptk. 6:579. §
(1)bekezdésében foglalt szabályai szerint az I. rendű alperes a perbeli ingatlan tulajdonát – mint vagyoni előnyt – köteles „visszatéríteni”. Nem vitatta ugyanakkor, hogy szóban 1.500.000.000 forint + áfa vételárban állapodtak meg az I. rendű alperessel. [2] A második keresete vonatkozásában azzal érvelt, hogy az I. rendű alperes a perbeli szerződés létre nem jöttségére figyelemmel nem szerezhetett tulajdonjogot, melynek Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.144/2024/6 3 hiányában nem rendelkezett jogosultsággal a perbeli ingatlan bérbeadására; ennek okán az I. rendű alperessel kötött bérleti szerződés – valamint annak módosítása – sem jött létre, melyre tekintettel az I. rendű alperes a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint köteles a bérleti díj címén és óvadék címén kifizetett 318.211.200 forint visszafizetésére. II. [3] Az I. rendű alperes kérte mindkét kereset elutasítását, vitatta azok jogalapját. Álláspontja szerint a perbeli szerződés 3.1. pontja egyértelműen tartalmazza a felek által meghatározott 1.500.000.000 forint + áfa vételárat, melyről a felperes ki is állította a számláját. A 3.1. pont második mondata a számviteli nyilvántartása miatt könyvelési célból került a szerződésbe; az a tárgyi eszköz (telek és épület) bruttó értékének – más néven bekerülési értékének – feltüntetésére vonatkozik csupán; a bruttó szó nem az áfatartalomra, hanem a számviteli elszámolás elnevezésére vonatkozik, a bekerülési értéket jelöli meg; a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számv. tv.) 26. §
(2)bekezdése alapján bontotta ketté a telek és az épület bekerülési értékét a saját nyilvántartása részére. A perbeli adásvétel esetén az áfa levonható volt, így az nem képezi részét az ingatlan beszerzési értékének a Számv. tv. 47. §
(2)bekezdés b) pontja szerint sem. A perbeli ingatlan tulajdonosaként jogosult volt a bérbeadásra, a felperes közjegyzői okiratban is vállalta a bérleti szerződésben foglalt kötelezettségei teljesítését, melyre tekintettel a második kereset sem alapos. II.
  1. [4] Az V. rendű alperes a kereset teljesítését nem ellenezte. III. [5] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 15 napon belül 19.050.000 forint perköltséget. III.
  2. [6] Határozatában a fellebbezés szempontjából releváns tényként állapította meg, hogy a felperes mint eladó és az I. rendű alperes mint vevő között
  3. március 4-én a perbeli ingatlan adásvételére vonatkozó előszerződés (a továbbiakban: előszerződés) jött létre, melynek
  4. pontjában a vételárat 1.500.000.000 forint + áfa összegben határozták meg. Az előszerződéstől a felperes
  5. december 20-án elállt. [7] A felperes mint eladó és az I. rendű alperes mint vevő között
  6. november 22-én szerződés jött létre a perbeli ingatlan adásvétele tárgyában. A 3.
  7. pont szerint az „eladó eladja a vevő pedig megtekintett és az általa megismert műszaki állapotban megvásárolja az ingatlant a kölcsönösen kialkudott 1.500.000.000,- Ft + áfa összegű vételárért (a továbbiakban: vételár). A vételárból a telekre bruttó 500.000.000,- Ft, az épületekre pedig bruttó 1.000.000.000,- Ft összeg esik. A felek rögzítik, hogy a szerződésben meghatározott vételárat a valós piaci viszonyoknak megfelelő árnak tekintik. Az eladó kijelenti, hogy az Áfa Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.144/2024/6 4 tv.
  8. §
(1)bekezdésének a) pontja alapján az Ingatlanra kiterjedően az adóhatóság felé tett korábbi nyilatkozataiban az ilyen értékesítés adókötelessé tételét választotta. Az Áfa tv. 142. §
(1)bekezdésének e) pontja alapján a 86. §
(1)bekezdés
  1. j)és
  2. k)pontjában említett termékértékesítés a fordított adózás szabályai alá tartozik, azaz az ingatlan vételárát terhelő általános forgalmi adó fizetési kötelezettségnek a jelen adásvétel során közvetlenül a vevő tesz eleget. Az Áfa tv. 142. §-ának
(3)bekezdésére tekintettel a felek kijelentik, hogy belföldön nyilvántartásba vett adóalanyok és nincs semmilyen, az Áfa tv-ben szabályozott olyan jogállásuk, amely alapján adó fizetése tőlük nem lenne követelhető. Az Áfa tv. 169. §
  1. n)pontja értelmében a vonatkozó számlá(k)nak tartalmaznia kell a „fordított adózás” kifejezést.” [8] A 3.2. pont szerint a vevő a vételárat akként fizeti meg az eladónak, hogy az előszerződésből eredően fennálló 358.074.740 forint összegű követelését beszámítja a vételárba [3.2.
  2. a)pont]; az aláírással egyidejűleg megfizet további 341.925.260 forint vételárrészletet akként, hogy azt közvetlenül a cég1 jelzálogjogosultnak utalja át részbeni tehermentesítés céljából [3.2.
  3. b)pont]; a fennmaradó 800.000.000 forint vételárrészletet legkésőbb 2023. április 28-ig köteles megfizetni akként, hogy azt közvetlenül a Bank1 jelzálogjogosultnak utalja át tehermentesítés céljából [3.2.
  4. c)pont]. [9] A perbeli szerződés létrejöttével azonos napon az I. rendű alperes mint bérbeadó és a felperes mint bérlő között bérleti szerződés jött létre, mely alapján a felperes bérbe vette a perbeli ingatlant havi 20.000.000 forint + áfa bérleti díj ellenében. A bérleti szerződést 2023. május 8-án módosították az óvadék összege tekintetében, majd a felperes 2023. május 19-én közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett, melyben megerősítette a bérleti szerződés szerinti kötelezettségeit. [10] Az I. rendű alperes 2022. november 25-én kiállította az adásvétellel kapcsolatos számláját, melyben – a fordított adózásra is figyelemmel – az értékesítés körében nettó 1.500.000.000 forint szerepelt. [11] A felperes a bérleti szerződés szerinti óvadék összegét és 2023 májusától a havi bérleti díjakat megfizette az I. rendű alperesnek. III.2. [12] Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában a Ptk. 6:63. §
(1)és
(2)bekezdésének, a 6:107. §
(2)bekezdésének, a 6:215. §
(1)bekezdésének és a 6:519. §
(1)bekezdésének felhívását követően rögzítette, hogy a felperes a személyes meghallgatása során maga adta elő, hogy 1.5 milliárd forint + áfa volt az ingatlan vételára, ez került az adásvételi szerződésben is rögzítésre; arról számlát állított ki; a szerződéskötés előtt megismerte a szerződéstervezetet, tudta, hogy a vevő mennyiért kívánja megvásárolni; egyeztetett pénzügyi szakemberrel, tanácsadójával, jogi képviselőjével, akiket tájékozatott a felajánlott vételárról. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.144/2024/6 5 [13] Az I. rendű alperes vezető tisztségviselőinek perbeli nyilatkozata alátámasztotta, hogy a vételár 1,5 milliárd forint + áfa volt. Alperes1 vezető tisztségviselő I. rendű alperesi vezető tisztségviselő azt is elmondta, hogy az épületek ára és a telekár az I. rendű alperesi társaság könyvelése miatt került bele a szerződésbe. [14] A XXV. számú Polgári Elvi döntés I. pontja szerint az ingatlan-adásvételi szerződés érvényes létrejöttéhez az szükséges – egyben elegendő is –, hogy az írásba foglalt szerződés egyértelműen, ellentmondásmentesen tartalmazza a felek tulajdonjog átruházását célzó akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezését, az ingatlannak és az ellenszolgáltatásnak a megjelölését; egyéb kérdésben létrejött megállapodás írásba foglalásának elmaradása a szerződés érvényességét nem érinti még akkor sem, ha az ebben való megállapodást bármelyik fél lényegesnek minősítette is. [15] A perbeli írásba foglalt szerződés egyértelműen, ellentmondásmentesen tartalmazza a felperesi eladó és az I. r. alperesi vevő akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezését, a felek az adásvételi szerződésben a lényeges kérdésekben megállapodtak, így az érvényesen létrejött a Ptk. 6:63. §
(1)–
(2)bekezdése és a 6:215. §
(1)bekezdése alapján; a szerződésből kitűnik a felek ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó akaratnyilvánítása, valamint a 3.
  1. pont tartalmazza az ellenszolgáltatás megjelölését. A szerződéses szabadság körében megállapodhatnak a felek bruttó vételárban, vagy meghatározhatják a vételárat a nettó vételár plusz áfa összegben (BH
  2. 39.). [16] A Számv. tv.
  3. §
(2)bekezdése szerint az ingatlanok között kell kimutatni a földterületet, a telket, az épületet. A Számv. tv. 47. §
(1)bekezdése határozza meg, hogy a mit foglal magában az eszköz bekerülési (beszerzési) értéke, így – egyebek mellett – a beszerzéshez kapcsolódó adókat és adójellegű tételeket is. A 47. §
(2)bekezdés b) pontja szerint a beszerzési érték részét képezi – az
(1)bekezdésben felsoroltakon túl – az előzetesen felszámított, de le nem vonható áfa. [17] Az anyagi pervezetés után a felperes módosította a perfelvételi nyilatkozatát: azt állította, hogy az 1.5 milliárd forint + áfa vételárban megállapodtak, de ez a perbeli szerződésbe nem került beírásra, „így ebben nem állapodtak meg,” (
  1. ssz.-ú jkv.
  2. oldal
  3. bekezdés) A felperes ezen hivatkozása azonban alaptalan, mert a szerződés 3.
  4. pontjának első mondata tartalmazza a vételárat a feleknek a meghallgatásuk során tett nyilatkozatával egyezően. Ez a mondat ki is emeli, hogy ezt az összeget tekintik a továbbiakban vételárnak. Az sem volt vitás, hogy az áfát az alperes fizeti, ezt igazolja a számla is. A vételár elszámolásának 3.
  5. pontban részletezett módja – az egyes részösszegekkel (melyek összességében 1,5 milliárd forintot tesznek ki – is ezt támasztja alá, figyelemmel a fordított adózásra. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.144/2024/6 6 [18] Tévesen hivatkozott arra a felperes, hogy a perbeli szerződés 3.
  6. pontjának második mondata a vételárra vonatkozna, hiszen ezt a saját nyilatkozata és az általa kiállított számla tartalma is cáfolja. Az alperes alappal állította, hogy ezt akként kell értelmezni, hogy az épületekre és a telekre eső összeg az eszköznyilvántartás végett került rögzítésre. Ezt támasztják alá Számv. tv. rendelkezései is, hiszen a mérlegben az ingatlanok között kell kimutatni a rendeltetésszerűen használatba vett földterületet és minden olyan anyagi eszközt, amelyet a földdel tartós kapcsolatban létesítettek [Számv. tv.
  7. §
(2)bekezdés], valamint a feltüntetett bekerülési érték részét képezi az eszköz beszerzéséhez szorosan kapcsolódó, előzetesen felszámított, de le nem vonható áfa [Számv. tv. 47. §
(1)bekezdés és
(2)bekezdés b) pont], mely az adott esetben levonásra kell, hogy kerüljön, így a 3.
  1. pont második mondatában megjelölt összegek csak az épületekre, valamint a telekre vonatkozó alperesi számviteli összegek voltak és nem az ingatlan vételárát jelölték. [19] Mindezek alapján a 3.
  2. pont első és második mondata nem ellentmondó, érthetetlen kikötés, ezért nem is semmis. Érvényes adásvételi szerződés jött létre, amely alapján a kötelezettségeiket a felek teljesítették, így a felperes rovására az I. rendű alperes nem jutott jogalap nélkül vagyoni előnyhöz. [20] A felperes a második keresetét is a jogalap nélküli gazdagodás szabályára alapította, azonban a bérleti szerződés érvényes. Az I. rendű alperes tulajdonosként a perbeli ingatlannal rendelkezhetett, így bérbe is adhatta. Következésképpen nem gazdagodott jogalap nélkül a felperes rovására a bérleti díj és az óvadék összegével. IV. [21] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben kérte annak a megváltoztatását és a perbeli ingatlan vonatkozásában – 1.122.048.000 forint I. rendű alperes részére történő megfizetésének igazolását követően – az I. rendű alperes tulajdonjogának törlése mellett a saját 1/1 arányú tulajdonjogának visszajegyzését, valamint az I. rendű alperes kötelezését 377.952.000 forint megfizetésére jogalap nélküli gazdagodás címén akként, hogy az kerüljön beszámításra az I. rendű alperessel szemben – az első keresete alapján – fennálló fizetési kötelezettségébe. Az első és második keresetének összegszerűségét az elsőfokú ítélet meghozatalát követően általa megfizetett –
  3. április és májusi havi – bérleti díjakra figyelemmel módosította. [22] Érvelése szerint tévesen jutott arra az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli szerződés 3.
  4. pontjának második mondatában megjelölt összegek számviteli összegek voltak. Kizárólag az I. rendű alperes jogi képviselője nyilatkozott akként, hogy ezek a bekerülési (beszerzési) értéket jelölik. A törvényes képviselők és az iratok azt nem támasztották alá, továbbá a bruttó vételár vagy érték fogalmát a Számv. tv. és az általános forgalmi adóról szóló
  5. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) nem ismeri. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.144/2024/6 7 [23] A felperesi törvényes képviselő és az I. rendű alperes törvényes képviselői közül Alperes1 vezető tisztségviselő1 a 3.
  6. pont második mondata körében nem nyilatkozott. Alperes 1 vezető tisztségviselő mondta egyedül, hogy a könyvelők miatt van benne. Egyik fél sem nyilatkozott tehát akként, hogy a bruttó kitétel a bekerülési, beszerzési értéket jelenti, illetőleg Alperes 1 vezető tisztségviselő érdemi magyarázatot nem adott arra, hogy az mit jelent. [24] Az I. rendű alperes által csatolt tárgyi eszköz karton (51/A/1/1.) a számviteli szabályoknak nem felel meg, így a védekezés alapjául nem szolgálhat. [25] A Számv. tv.
  7. §
(1)és
(2)bekezdése definiálja a bekerülési (beszerzési) értéket, valamint meghatározza, hogy milyen pénzügyi elemekből tevődik össze. Ezen jogszabály alapján a bekerülési érték szükségképpen magasabb, mint a vételár, hiszen magába foglalja a vagyonátruházási illetéket és az ingatlan-nyilvántartási igazgatási szolgáltatási díjat. [26] Az alperes által csatolt tárgyi eszköz kartonból nem tűnik ki, hogy a vételáron felül még tartalmaz valamit, ezért nem felel meg a Számv. tv. fenti előírásainak, így a perbeli szerződés 3.
  1. pontjának második mondatában szereplő „bruttó” kitétel nem jelentheti a bekerülési értéket. [27] Az elsőfokú ítéletben hivatkozott számviteli összeg nem jogi fogalom, azt a Számv. tv. nem ismeri. Mivel a 3.
  2. pont második bekezdése az Áfa tv.-re utal, egyértelmű, hogy a 3.
  3. pont második mondatában szereplő bruttó kitétel az áfatartalomra vonatkozik. [28] Téves az az ítéleti megállapítás is, hogy a 3.
  4. pont második mondatában megjelölt összeg nem a vételárat jelöli. A második mondat a vételár megbontását jelenti. Alperes 1 vezető tisztségviselő I. rendű alperesi törvényes képviselő maga mondta, hogy a könyvelő miatt van benne az épületek és a telek ára, vagyis megerősítette, hogy ez a mondat a vételárat takarja. A Számv. tv.
  5. §
(1)bekezdése szerint is a bekerülés érték egyik eleme a vételár. Az adásvételi szerződés fogalmából is ez következik, hiszen a vevő fő kötelezettsége a vételár megfizetése. Mind a két mondat a vételárat foglalja tehát magában. Az elsőfokú bíróság által is hivatkozott BH értelmében ezt kétféleképpen is meg lehet határozni. Az adott esetben azonban a két különböző módon megállapított összeg nem azonos, hiszen az első mondat szerint a vételár 1.905.000.000 forint (1.500.000.000 forint + áfa), míg a második mondat alapján 1.181.102.362 forint + áfa (a bruttó 500.000.000 forint ugyanis 393.700.787 forint + áfának, míg a bruttó 1.000.000.000 forint 787.401.575 forint + áfának felel meg). Téves következtetés tehát, hogy ezek nem egymásnak ellentmondó kikötések. [29] A fentiek alapján a két rendelkezés a Ptk. 6:107. §
(2)bekezdése alapján semmis, ezáltal nincs írásbeli megállapodás a felek között a vételár tekintetében. A vételárban való írásbeli megállapodás hiányában nem jött létre a perbeli szerződés. Ezt a számla kiállítása Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.144/2024/6 8 nem pótolja, ahogy az alperes teljesítéseinek számviteli nyilvántartása sem. Utóbbi körében hangsúlyozta, hogy amennyiben egy ügylet a polgári jogi szabályok szerint nem jött létre, érvénytelen, azt az ügylet számviteli szabályoknak maradéktalanul megfelelő nyilvántartása nem orvosolhatja. [30] A létre nem jött szerződés alapján az I. rendű alperes tulajdonjogot nem szerezhetett, azzal jogalap nélkül gazdagodott, ezért a Ptk. 6:579. §
(1)bekezdése alapján a perbeli ingatlan tulajdonjogát köteles visszatéríteni. [31] Fenntartotta, hogy a perbeli szerződés létrejöttének – és ekként a tulajdonjog megszerzésének – hiányban az I. rendű alperes nem volt jogosult a perbeli ingatlant bérbe adni, melyből következően alaptalanul gazdagodott a bérleti díj és az óvadék összegével. [32] Észrevételezte, hogy perbeli szerződés vételárra vonatkozó rendelkezése szükségképpen a szerződő felek közös nyilatkozata. Az I. rendű alperes által csatolt internetes tartalom is két különböző, egymásnak ellentmondó jelentést tulajdonít a bruttó kifejezésnek; az ellentmondást tehát nem oldja fel. [33] Tévesen állítja az I. rendű alperes, hogy a bekerülési érték részét csak az előzetesen felszámított, le nem vonható áfa képezi; a Számv. tv. 47. §
(1)-
(2)bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy milyen pénzügyi tételeket kell még figyelembe venni. Megalapozatlanul hivatkozik továbbá az 51/A/1/
  1. alatti tárgyi eszköz kartonra, mivel az – a fellebbezési ellenkérelemben foglaltakkal szemben – nem csak a szerződéskötés időpontjára vonatkozóan, hanem
  2. november 22-től egészen
  3. augusztus 31-ig tartalmaz adatokat [34] Az együttes képviseleti jogra tekintettel mindkét I. rendű alperesi törvényes képviselőnek meg kellett volna erősítenie, hogy a 3.
  4. pont második mondata a bekerülési értéket jelenti; az I. rendű alperes bizonyítási érdekébe tartozott ezen állítása valókénti elfogadása. V. [35] Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását lényegében annak helyes jogi és ténybeli indokai alapján. [36] Hangsúlyozta, hogy a felperesi jogi képviselő is elismerte a tárgyaláson, hogy 1.5 milliárd forint + áfa vételárban állapodtak meg. Azt sem vitatta a felperes, hogy az I. rendű alperesi nyilatkozatként került bele a szerződésbe a 3.
  5. pont második mondata. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.144/2024/6 9 [37] Fenntartotta, hogy az első mondatban szerepel a vételár, ez külön is a nagybetűs „Vételár”. A második mondat a tárgyi eszköz bruttó értékének, más néven bekerülési értékének a feltüntetése. A bruttó szó nem az áfatartalomra, hanem a számviteli elnevezésre vonatkozott. Erre nézve az elsőfokú eljárásban csatolta egy internetes oldalról letöltött – számviteli alapfogalmakról szóló – link másolatát. [38] A számviteli szakemberek többsége a bekerülési érték helyett a bruttó érték fogalmát használja ma is. Az 51/A/1/
  6. alatt csatolt tárgyi eszköz karton ennek megfelelően tartalmazza a telekre és az épületre megbontva a bruttó értéket a bekerülés – azaz a szerződéskötés – időpontjára. Erre az időpontra még nem tartalmazhatja a később fizetendő vagyonszerzési illetéket és egyéb költségeket. Annak egyébként nincs is jelentősége a per eldöntése szempontjából, hogy a tárgyi eszköz karton megfelel-e a számviteli szabályoknak. [39] A felperes érvelésével szemben a bekerülési érték részét csak az előzetesen felszámított, de le nem vonható áfa képezi. A perbeli szerződés esetében ugyanakkor az áfa levonható, így az nem képezi a beszerzési érték részét. Ezért sem értelmezhető eltérően a 3.
  7. pont második mondata. [40] A második tagmondat egyébként is a saját jognyilatkozatának minősül, így a Ptk. 6:
  8. §
(1)bekezdése alapján az akaratára és az eset körülményeire tekintettel kell a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értelmezni. Nem a vételár megállapítására vonatkozott, hanem arra, hogy a könyveiben majd ezen a bruttó értéken tartja nyilván a perbeli ingatlant. Nincs ellentmondás tehát a két mondat között. A tényleges vételár – 1.500.000.000 forint + áfa – szerepel az előszerződésben, ahogy a perbeli szerződés további pontjaiban is ekként szerepel a vételár fogalma csakúgy, mint a megküldött számlában. A szerződés 3.
  1. pontja is tartalmazza a vételárat, amelynek az érvénytelenségét a felperes állította. Ezt a vételárat fizette ki, az áfa összegét pedig rendezte. V.
  2. [41] A V. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. VI. [42] Az ítéletnek jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, ezért azt az ítélőtábla teljes terjedelmében vizsgálta. VII. [43] A fellebbezés nem alapos. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.144/2024/6 10 VIII. [44] Elöljáróban rögzíti az ítélőtábla, hogy a felperes fellebbezésében előterjesztett keresetváltoztatásának nem volt akadálya a Pp.
  3. §
(2)és
(3)bekezdése alapján, mivel az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését követően megfizetett bérleti díjakra figyelemmel emelte fel a beszámítani kért összeget. VIII.
  1. [45] Az elsőfokú bíróság a releváns tényeket helyesen állapította meg, az ítélőtábla az érdemi döntésével egyetért, továbbá azon jogi indokolását is osztja, amely szerint a perbeli adásvételi szerződés vételárra vonatkozó feltételei nem ellentmondóak. Ebben a körben utal az elsőfokú ítélet helyes indokaira és a fellebbezésben foglaltakra tekintettel csak az alábbiakra mutat rá. VIII.
  2. [46] Az első keresetnek a fellebbezésben is hangsúlyozott ténybeli alapja az volt, hogy az írásba foglalt megállapodás nem tartalmazza a vételárat, mert az arra vonatkozó feltételek – a 3.
  3. pont első és második mondata – ellentmondóak, ezért semmisek. A jogorvoslati kérelemben is előadott érvelés szerint nem lehet vitás, hogy a 3.
  4. pont második mondatában szereplő bruttó kitétel az áfatartalomra vonatkozik; ennek következtében az első mondat szerint a vételár 1.905.000.000 forint (1.500.000.000 forint + áfa), míg a második mondat alapján 1.181.102.362 forint + áfa (a bruttó 500.000.000 forint ugyanis 393.700.787 forint + áfának, míg a bruttó 1.000.000.000 forint 787.401.575 forint + áfának felel meg). [47] A fentiekkel összefüggésben az I. rendű alperes mind az elsőfokú eljárásban, mind a fellebbezési ellenkérelmében – egyebek mellett – azzal érvelt, hogy a le nem vonható áfa képezi részét a bekerülési értéknek, a levonható áfa viszont nem. Ezen hivatkozás összhangban áll a Számv. tv.
  5. §
(3)bekezdésének első mondatával, amely szerint a bekerülési (beszerzési) értéknek nem része a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adó. Azt pedig a felperes sem tette vitássá, hogy az adott esetben az áfa levonható volt. [48] A fentieket támasztják alá a 42/
  1. Számviteli kérdésnél kifejtettek: a fordított adózás lényege, hogy az általános forgalmi adót a vevő fizeti, azaz a kapott számla ellenértéke után a vevő számítja fel az általános forgalmi adót. Fordított adózás alkalmazása esetén tehát a termék vagy szolgáltatás eladója általános forgalmi adó nélkül állítja ki számláját a vevő felé. Az eladónak általános forgalmi adó fizetési kötelezettsége a fordítottan adózó ügyletből nem keletkezik. A fordított adózás hatálya alá tartozó tevékenységek áfája általában levonható. Amennyiben az általános szabályok szerint adózó adóalanyoknál az általános forgalmi adó nem vonható le, akkor a Számv. tv. szabályainak megfelelően vagy a beszerzési érték részeként kell könyvelni. A Számv. tv.
  2. §-a szerint, a bekerülési (beszerzési) érték részét képezi az eszköz beszerzéséhez szorosan kapcsolódó le nem vonható általános forgalmi adó is. [A számviteli törvény
  3. §
(2)és
(3)bekezdése, az általános forgalmi adóról szóló
  1. évi CXXVII. törvény
  2. §
(1)és
(2)bekezdése,
  1. §-a] Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.144/2024/6 11 [49] Mindebből következően a felperes tényállításával szemben az írásba foglalt megállapodásban a felek egyértelműen meghatározták a vételárat, a második mondatban a bruttó érték a – jelen esetben nem vitásan levonható – áfát nem foglalja magában. Az elsőfokú bíróság tehát helyesen állapította meg, hogy a szerződés 3.
  2. pontjának az első és második mondat nem ellentmondó, érthetetlen kikötés, így nem is semmis. [50] A fenteken túl rámutat arra is az ítélőtábla, hogy a keresetlevél beadását megelőzően semmilyen arra utaló adat nem merült fel, hogy akár a felperes, akár az I. rendű alperes számára ne lett volna egyértelmű, ellentmondástól mentes a perbeli szerződésben meghatározott vételár. A felperes a vételár aggálymentes meghatározásának hiányára utaló nyilatkozatot az I. rendű alperes irányába nem tett, így azt sem kifogásolta, hogy az írásba foglalt megállapodásból számára nem egyértelmű, hogy 1.181.102.362 forint + áfában vagy annál lényegesen magasabb vételárban – 1.500.000.000 forint + áfában – állapodtak-e meg. A szerződés aláírását követően a számláját – a fordított adózásra is figyelemmel – a magasabb összegről állította ki. [51] Mindez azt támasztja alá, hogy maguk a felek sem tekintették az írásba foglalt megállapodás 3.
  3. pontjában meghatározott vételárat ellentmondónak; teljesen egyértelmű volt számukra az I. rendű alperes által fizetendő ellenszolgáltatás mértéke. [52] A kifejtettek alapján az első kereset önmagában azért nem vezethetett eredményre, mert annak ténybeli alapját a felperes nem bizonyította. Ebből következően helytállóan jutott arra is az elsőfokú bíróság, hogy – lényegében – az első kereset ténybeli alapjára alapított második kereset sem alapos. A fentiekre tekintettel az elsőfokú ítélet további jogi indokait és a fellebbezés kapcsolódó jogi érvelését az ítélőtábla nem vizsgálta. IX. [53] Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  4. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. X. [54] Az felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az I. rendű alperes részére a másodfokú eljárásban felmerült 8.600.000 forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló perköltséget. Az ügyvédi munkadíj mértékét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (IM rendelet) az I. rendű alperes által megjelölt 3. §
(2)és
(5)bekezdése alapján – az 1,5 milliárd forintos pertárgyértékre is figyelemmel – állapította meg. Az ezt meghaladóan – az IM rendelet
  1. §-ára hivatkozással – felszámított ügyvédi munkadíj iránti igénye az IM. rendelet
  2. §
(6)bekezdésében írt feltételek előadásának hiányában nem alapos. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.144/2024/6 12 Budapest,
  1. január
  2. Dr. Sándor Ottó s. k. a tanács elnöke Dr. Balsai Csaba Zoltán s. k. Dr. Vasady Loránt Zsolt s. k. előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.