Bf.80/2024/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés 4. fordulat

(3)bekezdés. A kiszabott szabadságvesztés büntetésbe a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt oly módon rendeli beszámítani, hogy egy napi előzetes fogvatartásban töltött idő egy napi szabadságvesztésnek felel meg. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az ítélőtábla a vádlottat a rendelkező részben írt ítéletével bűnösnek mondta ki kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk.176.§

(1)és

(3)bekezdés], ezért 6 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, 300 napi tétel pénzbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tétel összegét 1.000,- forintban határozta meg. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.80/2024/7-I 2 Az így kiszabott 300.000,- forint pénzbüntetést annak meg nem fizetése esetére rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből annak a kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítani rendelte a vádlott által bűnügyi őrizetben és letartóztatásban töltött időt. A vádlottól lefoglalt, a P-1/

1. számú bűnjeljegyzékbe 1-
2. tételszámokon felvett, a Magyar Államkincstárhoz befizetett 903.000,- forint, a 4217 kincstári ügyszámon kezelt összesen 400,- euró lefoglalását megszüntette, azokat a vádlott részére kiadni rendelte, egyben elrendelte azok visszatartását a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés és a bűnügyi költség biztosítása érdekében. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása érdekében, a terhelt és védője elsődlegesen a kábítószer-kereskedelem bűntette vádja alóli felmentés, másodlagosan eltérő minősítés, kábítószer birtoklása bűntette megállapítása végett fellebbezett. [3] Az ügyészség írásbeli fellebbezés indokolásában kifejtésre került, hogy a Legfelsőbb Bíróság 56/
3. BK vélemény III/
4. pontja szerint minél súlyosabb a bűncselekmény, annál hosszabb az az idő, amely enyhítőként értékelhető, jelen ügyben elenyésző. Figyelemmel kell lenni arra, is, hogy a vádlott beismerése csak kábítószer birtoklására terjedt ki, ezért a beismerés és a megbánás sem értékelhető enyhítő körülményént javára. A kiszabott büntetés nem szolgálja kellően a büntetési célokat, annak lényeges emelése indokolt. [4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.71/2024/
5. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezést nem tartotta alaposnak. [5] Az ügyész az ítélet felülbírálata során a Be.
6. §

(1)és

(2)bekezdését tartotta irányadónak. A fellebbezéseket a Be.598.§

(2)bekezdés szerinti tanácsülésen elbírálhatónak tartotta. Bejelentette, hogy az esetleges nyilvános ülésen nem kíván részt venni. [6] Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat beszerezte. Mérlegeléssel megalapozott tényállást állapított meg, indoklási kötelezettségének eleget tett. Helyes érveléssel mutatott rá arra, hogy abból, hogy a terhelt nagyobb mennyiségű, a fogyasztási célú tárolást meghaladó, többféle kábítószert tartott a lakásban, s azok porciózásához szükséges eszközök is feltalálhatóak voltak, a fogyasztói magatartáson túli cselekvőségére vonható Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.80/2024/7-I 3 következtetés. Utalt arra is, hogy a legális jövedelem és a kis összegű tippmix nyeremények nem fedezhetik a háztartás jelentős kiadásait, helyesen jutott a törvényszék arra a következtetésre, hogy azok nem álltak arányban a jövedelemmel. Ez utóbbi körülmény felveti ugyan, hogy a kutatást megelőzően mégis volt értékesítés a terhelt részéről, azonban arra nem volt adat, hogy kinek a részére, bár olyan személyekkel tartott kapcsolatot, akik ugyancsak kötődnek, kötődtek kábítószerhez. [7] A törvényszéknek a vádlott bűnösségére vont következtetését okszerűnek tartotta, a cselekmény minősítését törvényesnek. [8] Az ügyész álláspontja szerint a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket a törvényszék figyelembe vette, a 2023. november 17-i terhelti nyilatkozatból következik, hogy a másodfokú eljárás időpontjára már gyermek eltartásáról is gondoskodnia kell. Bár több enyhítő körülményt is a terhelt javára lehet írni, azonban a súlyosító tényezőknek nyomatékosabb hangsúlyt kell kapniuk. Bár a korábbi elítélést már nem lehet a vádlott terhére értékelni, azonban az iratokban elfekvő ítéletből kitűnik, hogy hosszabb ideje van kapcsolata kábítószerrel, kábítószert használó személyekkel. Ezt figyelembe véve nem csak a generális, hanem a speciális prevenció érdekében is súlyosabb büntetést kell kiszabni a vádlottal szemben annak érdekében, hogy a jövőben ne kövessen el hasonló cselekményt. [9] A járulékos kérdésekben hozott rendelkezéseket törvényesnek tartotta. [10] Indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a büntetést kiszabó részében a Be.606.§

(1)bekezdés alapján változtassa meg, alkalmazzon a vádlottal szemben súlyosabb, az ügyészi fellebbezés indoklásnak megfelelő hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetést, egyebekben hagyja azt helyben. [11] A vádlott védője írásbeli fellebbezés indokolásában fellebbezését fenntartotta, az ügyész súlyosításra irányuló fellebbezésének elutasítását kérte. [12] Álláspontja az volt, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül mérlegelte a vádlott terhére a bizonyítékokat, mert azokból kizárólag a kábítószer birtoklása bűntette tényállása lenne megállapítható, amely cselekményt a vádlott el is ismert. [13] Az ítélet [15] bekezdésében felhívott közvetett bizonyítékokat számbavéve a védő az alábbiakra hívta fel a figyelmet: a professzionális elektromos fóliázógép egy szakács foglalkozású mesterember háztartásában indokoltan van jelen, ahogy később ezt a törvényszék is megállapította a [18] bekezdésben. A házkutatás során nem került rögzítésre, hogy a vádlott háztartásában valamennyi hűtött élelmiszer fóliázva volt tárolva. A büntető eljárás során nem csupán a terhelt terhére, hanem a javára szóló bizonyítékok beszerzése is a nyomozó hatóság feladata, ennek elmaradásából felmerülő hátrány nem értékelhető a vádlott terhére, a hatóság szakszerűtlen eljárásából eredő következményeket a vád terhén kell értékelni. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.80/2024/7-I 4 [14] Az ítélet [16] bekezdésében felhívott újabb közvetett bizonyíték nem csupán a mérlegelés alapjául szolgál, de kiegészíti egy további feltételezésen alapul bírói következtetés, amely az életszerűség kritériumát is sérti. Semmi nem zárja ki azt, hogy a vádlott más típusú kábítószert is fogyasztott, mint amiről tanú5 tanú be tud számolni. [15] Az ítélet [19] bekezdésben rögzíti a mérlegelés eredményét a törvényszék, azonban arra nem adott magyarázatot, hogy ki az a más, akár csak egyetlen személy, akinek tovább akarta értékesíteni a vádlott a birtokában lévő kábítószereket, valamint mi alapozza meg az ellenérték fejében történő értékesítés tényét, szándékát. Ellenkezőleg, a [21]-[25] bekezdésekben az elsőfokú bíróság foglalkozott a vádlott jövedelmi viszonyaival, bevételeivel, az erre vonatkozó tanúbizonyítás eredményével, mely éppen azt alapozza meg, hogy nem kábítószer kereskedésből származott a jövedelme, létfenntartását nem ebből biztosította. A [26] bekezdésben a bíróság rögzíti, hogy nem került bizonyításra, hogy a vádlottól lefoglalt pénzeszközök kábítószer kereskedelemből származnak. [16] igazolja. A védő álláspontja az volt, hogy az ítélet indokolása is a védelmi álláspontot [17] A vádlott beismerése szerint jelentős mennyiségű kábítószert szerzett meg és birtokolt, emellett fogyasztott is, azonban nem kereskedett vele. Szélsőséges esetben csupán előkészületi magatartásra lehetne következtetni, azonban ez irányban nem folyt bizonyítás. A kábítószer kereskedelem bűntettében a vádlott bűnössége nem bizonyított, a helyesen megállapított tényállás alapján bűnössége kizárólag kábítószer birtoklásában bűntettében mondható ki. [18] A büntetés kiszabása körében nagyobb nyomatékkal kérte értékelni az enyhítő körülményeket, így a vádlott beismerését, büntetlen előéletét, az időmúlást, az előzetes fogva tartása mellett folyt eljárás tényét, az együttműködő magatartását, a kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodását, kisebb súllyal azt, hogy jelentős összegű pénzintézeti tartozás rendezésére kötelezett, melyet a törvényes vállalkozásának létrehozása és működtetése érdekében vett fel a vele közölt vádat követő időszakban, valamint azt, hogy újabb eljárás azóta sem indult vele szemben, teljes mértékben érvényesült esetében az eljárás visszatartó ereje. [19] Az enyhítő körülmények száma és nyomatéka alapján lehetőséget látott enyhítő szakasz alkalmazására, kérte, hogy a szabadságvesztés büntetés mértékét a 2 éves törvényi minimumban határozza meg az ítélőtábla, azt a leghosszabb próbaidőre függessze fel. [20] Az ítélőtábla az ügyet a Be.598.§

(2)bekezdése szerinti tanácsülésre tűzte. Az arra jogosultak a törvényes határidőben nyilvános ülés kitűzését nem kérték. [21] A bejelentett jogorvoslatok nem vezetettek eredményre. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.80/2024/7-I 5 [22] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.590.§

(1)és

(2)bekezdése alapján teljes körben felülbírálta. Az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. [23] Ennek során megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta. Olyan ok, amely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezhetné, nem került feltárásra. [24] Észlelte az ítélőtábla, hogy a 2023. június hó 21.-i határnapig 6 hónapnál hosszabb idő eltelt, ugyanakkor a jegyzőkönyvből megállapíthatóan a tárgyalás megismétlését az arra jogosultak nem kértek, ezért a Be.518.§

(3)bekezdése alapján a tárgyalást iratismertetéssel nem kellett megismételni. [25] A bizonyítást a törvényszék teljes terjedelemben lefolytatta, a további bizonyítási indítványt – tanú10 tanú kihallgatására vonatkozóan - helyesen utasította el, valamennyi olyan bizonyítékot értékelési körébe vont, amelyek a tényállás megállapítása szempontjából relevánsak voltak, ezek alapján többnyire megalapozottan állapította meg a történeti tényállást, egyetlen tényre vonatkozóan a Be. 592.§

(2)bekezdés c) pontja szerint iratellenes megállapítást tartalmaz, melyet a másodfokú bíróság a Be. 593.§

(1)bekezdés a) pontjában írt jogkörénél fogva az alábbiak szerint helyesbít: Az ítélet [9] bekezdés utolsó tagmondatában helyesen azt rögzíti, hogy a kábítószerek tiszta hatóanyagtartalma a jelentős mennyiség alsó határát meghaladja, annak 3,7-szerese. (vegyész szakértői vélemény alapján) [26] Az ítélőtábla a személyi részt a kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodással azért nem egészítette ki, mert a gyermek születéséről okirat nem került benyújtásra, kizárólag arra merült fel adat a vádlottnak az utolsó szó jogán megtett nyilatkozatában, hogy a jövőben gyermeke fog születni. [27] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helyesbített tényállás alapján bírálta felül a Be. 593.§

(3)bekezdése alapján. [28] A törvényszék a rendelkezésre álló bizonyítékokat a tárgyalás anyagává tette, felsorolta, összevetette, megindokolta, hogy melyiket miért fogadta el, melyiket, milyen okból vetette el. Az általa megállapított tényekből további tényekre is helyesen következtetett, téves logikai következtetése nem volt. Az indokolás meggyőző volt. [29] Az ítélőtábla nem osztotta a védő álláspontját a tényállás megalapozatlanságára, helytelen ténybeli következtetések levonására vonatkozóan. Ellenkezőleg, a törvényszék tényből tényre helyesen következtetett, melyet meg is indokolt. A bizonyítékok eltérő Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.80/2024/7-I 6 értékelésének a Be.593.§

(2)bekezdése szerint a másodfokú eljárásban megalapozottan megállapított tények mellett nincs helye. [30] Utalni szükséges arra is, hogy a szakács foglalkozású vádlott esetében a fóliázógép, patikamérleg léte valóban lehet természetes, de a további bizonyítékokkal egybevetve az érvelés nem volt alkalmas annak alátámasztására, hogy a vádlott magatartása nem az általa beszerzett jelentős mennyiségű kábítószer kereskedelmére utal. Az a körülmény, hogy a vádlottnak legális jövedelme is volt, ugyancsak nem zárja ki a kereskedés tényét. A legális jövedelem bizonyítottságának a lefoglalt pénzeszközök vagyonelkobzás alóli mentesülése szempontjából van jelentősége. [31] A helyesen megállapított tényekből a törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmény jogi minősítése helyes, ugyanakkor megjelölésre szorul az ítélet rendelkező részben is a kereskedésre utaló fordulat, ahogyan azt az ítélet indokolásában a törvényszék helyesen tüntette fel. A vádlott terhére rótt bűncselekmény anyagi jogi megjelölése helyesen: Btk.176.§

(1)bekezdés 4. fordulat

(3)bekezdés. A módosított tényállás alapján változtatásra szorul az ítélet [35] bekezdésében írt jogi indokolás is, helyesen a kábítószerek összesített tiszta hatóanyagtartalma a jelentős mennyiség alsó határát haladta meg, annak 3,7-szerese. Amennyiben a törvényszék által írt jelentős mennyiség felső határát haladta volna meg a mennyiség, az már a különösen jelentős mennyiség alsó határát haladta volna meg, mely nem volt megfeleltethető a szakértői véleménnyel. [32] A védői érvelésre tekintettel az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1/

1. Büntető jogegységi határozatában foglaltak és az irányadó bírói gyakorlat szerint már önmagában a kábítószer kereskedés céljára történő megszerzése is a kereskedés körébe tartozó magatartás, akkor is, ha többletmagatartás nem kapcsolódik hozzá. [33] Helyesen mutatott rá a törvényszék, hogy mivel a kábítószer kereskedés céljából történő megszerzése és készletezése olyan magatartás, amely elősegíti a kábítószernek a viszonteladóhoz vagy a fogyasztóhoz való eljutását, a kábítószer-kereskedelem befejezett önálló tettesi cselekményének minősül akkor is, ha ehhez a kereskedésnek más eleme nem társul. [34] A védő hiányolta vevő felkutatását, ugyanakkor az irányadó jogegységi határozat fenti hivatkozása szerint vevő felkutatása, megjelölése sem szükséges. Az ítélet [33] bekezdésében kifejtett jogi indokolás helytálló. [35] Ehelyütt utal az ítélőtábla arra is, hogy a fellebbviteli főügyészség átiratában írtak, miszerint felvetődik, hogy a kutatást megelőzően mégis lehetett értékesítés a terhelt részéről, nem fog helyt, mert ezt tényként a bíróság nem állapította meg. Irreleváns ekként az az ügyészi fejtegetés is, hogy bár arra nem volt adat, hogy kinek a részére történt értékesítés, de kábítószer élvező személyekkel tartott kapcsolatot. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.80/2024/7-I 7 [36] A törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket többnyire helytállóan sorolta fel. Helytelenül értékelte enyhítőként – egyetértve az ügyészi hivatkozással - hogy a vádlott részben a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tett és a kábítószer birtoklása bűncselekményt megbánta. Igaz ugyan, hogy egyes bűncselekmények esetében a részbeni beismerés is lehet enyhítő körülmény, ilyenkor súlya nyilvánvalóan kisebb (56/
2. Bkv. II/
3. pont), azonban ez nem vonatkoztatható jelen tényállásra. A kábítószer-kereskedelmet, mely önálló bűncselekmény, a vádlott nem ismerte be, a birtoklásra vonatkozó beismerő nyilatkozata más bűncselekményre vonatkozott, amely tekintetben tettenérés is történt, ezért az ítélőtábla ezen enyhítő körülményt mellőzte. [37] További súlyosító körülmény, hogy a kereskedelmi magatartáson kívül fogyasztói magatartást is tanúsított, mely beleolvad a súlyosabb cselekménybe, jogilag külön nem értékelendő, ugyanakkor súlyosító körülményként figyelembe kell venni. Nem értékelhető további kisebb súlyú enyhítő körülményként, hogy a vádlottnak olyan hitelt kell visszafizetnie, amelyet vállalkozás elindítására vett fel, ez a tény a személyi körülmények között került helyesen megjelölésre. [38] Az ügyész által taglalt súlyosító körülményeket a törvényszék is felsorolta és figyelembe vette, mint ahogy a védő által hivatkozottakat is. Nem tudta az ítélőtábla további enyhítő körülményként értékelni a kiskorú gyermekről történő gondoskodást, mert a születésről anyakönyvi kivonat nem került becsatolásra. [39] Utal az ítélőtábla ugyanakkor arra, hogy az 56/
4. Bkv. III/
5. pontja szerint a cselekmény tárgyi súlyát nagymértékben a cselekmény káros következményei határozzák meg, azokat a büntetés kiszabásánál mindig figyelembe kell venni. Ezt rögzítette a törvényszék is a büntetés tartamának meghatározásánál. Jelen esetben a kereskedés céljából történő megszerzés, készletezés valósította meg a kereskedelmi magatartást. Nem lehet a joghátrány meghatározásánál figyelmen kívül hagyni, hogy tényleges eladásra nem került sor. Nyilvánvaló, hogy e cselekmény tárgyi súlya kisebb, mint azon cselekményeké, ahol a kereskedelmi forgalmazás során több vevő is megjelölésre kerül. [40] Nem értett egyet a fellebbviteli főügyészség azon érvelésével az ítélőtábla, hogy a vádlott korábbi elítélését is figyelembe kívánta venni a büntetés kiszabásánál, büntetlen előéletűnek minősülése elismerése mellett. A Btk.97.§

(2)bekezdése szerint a büntetőjogi felelősség megállapítására, a kiszabott büntetésre és az alkalmazott intézkedésre vonatkozó adatokat közhiteles nyilvántartás tartalmazza a törvényben meghatározott időpontig, ezt követően hátrányos jogkövetkezmény az elítélés miatt már nem állapítható meg az elítélttel szemben. A törvényhely szövege szerint kizárólag a visszaesés és az ahhoz fűződő hátrányos jogkövetkezmények megállapíthatósága szempontjával bírhat relevanciával az előző, nyilvántartásból törölt elítélés. [41] A törvényhozó éppen azért határozta meg igen tágan a kábítószer-kereskedelem bűntette esetén a törvényi büntetési tételkeretet (5-20 év vagy életfogytig tartószabadságvesztés), hogy a jogalkalmazó a cselekmények tárgyi súlyához, a büntetéskiszabás során irányadó körülményekhez igazodó büntetést szabhasson ki, a fentebb írt körülmények figyelembevételével. Jelen ügyben a cselekmény tárgyi súlya, a lefoglalt Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.80/2024/7-I 8 mennyiség alapján a súlyosító körülmények számának bővülése ellenére sem indokolt súlyosabb szabadságvesztés büntetés kiszabása, figyelemmel a vádlott rendezett jelenlegi életvitelére is. [42] Ugyanakkor a súlyosító körülmények a törvényszék által alkalmazott mértékű büntetést indokolják, enyhébb büntetés kiszabására sincs lehetőség. [43] A védő által indítványozott próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés alkalmazása fel sem vetődhet. [44] A közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartama a szabadságvesztésnél ugyan súlyosabb, ugyanakkor annak enyhítését sem látta indokoltnak az ítélőtábla a cselekmény tárgyi súlyára tekintettel. [45] A pénzbüntetés kiszabása törvényes, annak napi tételszáma igazodik a cselekmény tárgyi súlyához, míg az egy napi tétel összege a vádlott jövedelmi, vagyoni viszonyaihoz. [46] A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időnek a beszámítása a kiszabott szabadságvesztésbe törvényes, az átváltoztatási kulcs megjelölése azonban elmaradt, amelyet az ítélőtábla pótolt a Btk.92.§

(2)bekezdésében írtak feltüntetésével. [47] A vagyonelkobzás mellőzése a vádlottól lefoglalt pénzösszegre törvényes volt, helyes annak vádlott részére történő kiadása, visszatartása a kiszabott pénzbüntetés és bűnügyi költség biztosítására. [48] A bűnjelekkel és bűnügyi költség viselésével kapcsolatos rendelkezéseket az ítélőtábla ugyancsak törvényesnek találta. [49] A fent írtakra figyelemmel az ítélőtábla a Be.598.§

(4)bekezdése szerinti tanácsülés keretében eljárva a törvényszék ítéletét a Be.605.§

(1)bekezdése értelmében részben megváltoztatta, egyebekben annak helyes indokainál fogva a Be.605.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,

1. június hó
2. napján dr. Magócsi István dr. Fatalin Judit a tanács elnöke előadó bíró Radnainé dr. Solymosi Viktória bíró Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.80/2024/7-I 9 A Fővárosi Törvényszék
3. november hó
4. napján kelt 19.B.298/2022/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.80/2024/
6. számú ítéletével eszközölt változtatással
7. június hó
8. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
9. június hó
10. napján dr. Magócsi István a tanács elnöke