← Magyarország

Mf.30014/2023/4 – Pécsi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az alperes gazdasági társaság alapítóját és egyedüli részvényesét képviselő polgármester azzal, hogy a felperes munkaviszonyának jogellenes megszüntetését követően a Facebook oldalán tett bejegyzésében azt állította, hogy a felperes felmentésének oka felveti a hűtlen kezelés gyanúját, megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, amely sérelemért az alperes munkáltatót teljes felelősség terhel, mivel a munkaviszony jogellenes megszüntetése és a polgármester Facebook bejegyzése között oksági kapcsolat áll fenn. A munkaviszonyt megszüntető nyilatkozatot a nyilvánossággal megosztó Facebook bejegyzést akkor is a munkáltatótól származónak kell tekinteni, ha azt a fentartót képviselő polgármester tette meg. Pécsi Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.I.30.014/2023/4/I. szám A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Név ügyvéd, cím2) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: Név1 ügyvéd (cím4) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: felperes

  1. sorszám alatt, alperes
  2. sorszám alatt A per tárgya: munkaviszony megszüntetése, elmaradt jövedelem megfizetése és sérelemdíj Az elsőfokú bíróság: Pécsi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 2.M.70.047/2021/36/I. számú ítélet Rész–Közbenső ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az alperest elmaradt jövedelem címén 9.324.000 (kilencmillióháromszázhuszonnégyezer) forint és kamata kártérítés megfizetésére kötelező fellebbezett részében helybenhagyja. A sérelemdíj megfizetésére irányuló keresetet elutasító részében részben megváltoztatja, és megállapítja, az alperes azzal, hogy Megyei Jogú Város polgármestere, Név2
  3. február 23-án a Facebook oldalán tett bejegyzésében azt állította, hogy az alperes általa elrendelt jogi átvilágítása során a gumiabroncs beszerzéseknél feltárt szabálytalanságok felvetik a hűtlen kezelés gyanúját, ami oka volt a felperes felmentésének, megsértette a felperes jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát, amely sérelemért az alperest teljes felelősség terhel. Kötelezi az alperest, hogy a részítélettel kapcsolatosan fizessen meg a felperesnek 744.220 (hétszáznegyvennégyezer-kettőszázhúsz) forint együttes első- és másodfokú perköltséget. A közbenső ítélet kapcsán a másodfokú perköltség összegét a felperes esetében 434.340 (négyszázharmincnégyezer-háromszáznegyven) forintban, az alperes vonatkozásában 225.250 (kettőszázhuszonötezer-kettőszázötven) forintban állapítja meg. Mellőzi a felperes eljárási illeték fizetési kötelezettségét, és megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban feljegyzett illeték összege 560.000 (ötszázhatvanezer) forint. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.014/2023/4/I. 2 A rész-közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperesi társaság alapítója és egyedüli részvényese Megyei Jogú Város Önkormányzata. Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlése 120/
  4. (04.21.) számú határozatában azt javasolta az alperes zrt. közgyűlésének, hogy az igazgatósági elnök tisztséget a felperes előbb megbízási jogviszonyban, majd munkaviszonyban lássa el. Ennek megfelelően a felperes
  5. május 1-től
  6. június 30-ig megbízási jogviszony,
  7. július 1-től pedig munkaviszony keretében havi bruttó 1.100.000 forint munkabérért végezte az igazgatósági elnöki tevékenységet. A
  8. július 1-én megkötött munkaszerződés szerint az alperes a felperest igazgatósági elnök munkakörben vezető állású munkavállalóként foglalkoztatta határozatlan időtartamú munkaviszony keretében, havi bruttó 777.000 forint személyi alapbérért. Ezen felül a felperest a munkáltató által szabályzatokban, utasításokban meghatározott egyéb juttatások (pl. Cafeteria juttatás, ingyenes utazásra jogosító igazolvány, saját gépjármű és mobiltelefon használatának költségtérítése), valamint az éves bérének 70 %-ával megegyező mértékű prémium is megillette. A felek a munkaszerződésben rögzítették, hogy a felperes felett a munkaviszonyából eredő munkáltatói jogokat az alperes igazgatósága gyakorolja. A felperesnek igazgatósági elnökként munkaköri feladata volt az alperesi társaság munkaszervezetének irányítása, a munkáltatói jogok gyakorlása az alkalmazottak felett. A felperes az igazgatósági elnök munkaköre mellett
  9. július 1-től stratégiai igazgatói munkakört is betöltött az alperesnél.
  10. január 10-én – a Megyei Jogú Város Önkormányzatát képviselő polgármester kezdeményezésére – az alperes zrt. képviseletében a felperes megbízta dr. Név3 ügyvédet a társaság
  11. november 1-től a megbízási szerződés aláírásáig terjedő időszakban folytatott gazdálkodásának teljes körű jogi átvilágításával. Az erről szóló jelentést a megbízottnak legkésőbb
  12. június 30-ig kellett átadnia a felperesnek mint megbízónak, ami nem történt meg. PMJV polgármestere, Név2
  13. december 7-én arról tájékoztatta a felperest, hogy dr. Név3 megbízott az alperes átvilágítását
  14. június 30-ával lezárta, az arról készült részletes jelentést papír alapon átadta neki, és a tartalmáról
  15. október 5-én prezentációt tartott az irodájában. A polgármester az átvilágítási jelentés, valamint az általa kezdeményezett és lefolytatott büntetőjogi felülvizsgálat eredményéről
  16. február 23-án tájékoztatta az önkormányzati közgyűlést. Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlése 92/
  17. (II.23.) számú határozatával megállapította, mivel a veszélyhelyzet kihirdetéséről és a veszélyhelyzeti intézkedések hatálybalépéséről szóló 27/
  18. (I.29.) Korm.rendelet alapján a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló
  19. évi CXXVIII. törvény
  20. §

(4)bekezdésében foglaltak szerint a települési önkormányzat képviselőtestületének feladat- és hatáskörét a veszélyhelyzet időszakában a polgármester gyakorolja, ezen hatáskörében eljárva Név2 polgármester a felperest mint az alperes igazgatóságának elnökét és igazgatósági tagját tisztségéből
  1. február
  2. napjával visszahívta, illetőleg ugyanezen a napon Megyei Jogú Város Önkormányzata mint munkáltató képviseletében a felperes
  3. július 1-től fennálló határozatlan időtartamú igazgatósági elnök munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntette. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.014/2023/4/I. [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] 3 A jognyilatkozat indokaként elsődlegesen a munka törvénykönyvéről szóló
  4. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  5. §
(1)bekezdésének d) pontját jelölte meg, amely alapján a munkavállaló köteles a munkakörének ellátáshoz szükséges bizalomnak megfelelő magatartást tanúsítani. Emellett az Mt. 210. §
(2)bekezdésére, a 78. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjára, a munkaszerződés IV.4.2. pontjára hivatkozott. A felmondásban írtak szerint a társaság jogi átvilágítását követően alaposan feltételezhető, hogy az alperes zrt. a 2016 - 2019. közötti időszakban és jelenleg is a társaság korábbi igazgatósági tagjának, jelenleg az üzemeltetésért és műszaki fejlesztésért felelős igazgatójának érdekkörébe tartozó cégláncolattól a piaci ár meghatározására irányuló beszerzési eljárást – okkal feltételezhetően a közbeszerzési törvény előírásait nélkülözően – megsértve nem igazolt piaci áron vásárolt gumiabroncsokat, ezzel helyzetbe hozva a korábbi igazgatósági tag, az üzemeltetésért és műszaki fejlesztésért felelős igazgató hozzátartozóit és más érdekelti kört. Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése a 2021. február 23-án tartott közgyűlésén értesült a társaság működését vizsgáló átvilágítás eredményéről, amely alapján a már hivatkozott számú határozatában a felperes visszahívásáról döntött. A felperes az átvilágítási jelentésben foglaltakat nem ismerte, mivel nem adták át részére, és a tartalmát sem ismertették vele. Név2 polgármester 2021. február 23-án Facebook oldalán közzétette, hogy 2021. február 23án azonnali hatállyal visszahívta a Zrt. igazgatóságának elnökét, Név4. A döntés közvetlen előzménye az önkormányzati társaságnál végzett jogi audit eredménye. Az átvilágítás dokumentumai alapján a Zrt.. 2016. és 2019. között egy beszerzési láncon keresztül vásárolta meg a helyi járatú buszokhoz szükséges gumiabroncsokat. Mindezt oly módon, hogy a Zrt.. egyik vezető beosztású alkalmazottja, korábbi igazgatósági tagja hozzátartozóinak érdekeltségét hozta helyzetbe a beszerzéseknél. A jogi audit során feltárt ügyek felvetik a hűtlen kezelés gyanúját, és ennek okán mentette fel a Zrt.. vezérigazgatói cím használatára feljogosított igazgatósági elnökét. Az alperes igazgatósága 2021. április 19-én 1/2021. (IV.19.) számú határozatával Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 92/2021. (II.23.) számú határozatát, amelyben Név2 polgármester a felperest a társaság igazgatósági elnök és igazgatósági tag tisztségéből 2021. február 23. napjával visszahívta, utólagosan jóváhagyta. Az alperes 2021. március 1-jén büntető eljárást kezdeményezett, amely alapján a Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóság Védelmi Osztálya (helyesen: Gazdaságvédelmi Osztály) 02000/81-8/2021. bü. szám alatt 2021. április 9-én elrendelte a nyomozást jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen. A felperes munkaviszonyának megszűnését követően nem tudott elhelyezkedni más munkáltatónál, így a Megyei Kormányhivatal Pécsi Járási Hivatal BA-04M/01/0161524/2021. számú határozata alapján 2021. április 12-től 90 napig álláskeresési járadékban részesült napi 5.580 forint összegben. A felperes keresetében azt állította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg igazgatósági elnök munkaviszonyát, amivel szemben az alperes arra hivatkozott, hogy a felmondás jogszerű volt, ezért érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A Pécsi Törvényszék a Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.028/2022/6/I. számú közbenső ítéletével 2022. szeptember 8-án jogerőre emelkedett 2.M.70.047/2021/18/I. számú közbenső ítéletében megállapította, hogy a felperes munkaviszonyát megszüntető azonnali hatályú felmondás jogellenes. A jogalap fennállásának megállapítását követően a felperes az összegszerű igényeinek elbírálása érdekében folytatódó perben módosított kereseti kérelmében kártérítésként 9.836.820 forint elmaradt jövedelem, 770.000 forint egy havi távolléti díjának megfelelő Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.014/2023/4/I. [18] [19] [20] [21] [22] [23] 4 összegű végkielégítés, 2021. február 23-tól havi 20.833 forint cafeteria juttatás, havi 464.387 forint önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás, havi 22.400 forint helyijárat szabadjegy, havi 735.400 forint Volánbusz szabadjegy, havi 364.274 forint gépjármű és üzemanyag költség, havi 3.180 forint telefonhasználat, továbbá a becsülethez és jóhírnévhez fűződő személyiségi jogainak megsértése folytán 7.000.000 forint sérelemdíj, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Sérelemdíj iránti igényét arra alapította, hogy a Név2 polgármester Facebook üzenetében foglalt és közzétett véleménynyilvánítás kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, megalázó volt, amivel a becsülethez való jogát megsértette, továbbá valótlan tényállítással, híreszteléssel jóhírneve sérelmét okozta. A bejegyzést gyakorlatilag az egész ország látta, olvasta, a nyilatkozatnak súlya volt, amivel sérült a becsülethez és a jóhírnévhez fűződő személyiségi joga. Az alperes a keresetet összegszerűségében is vitatta, ezért e vonatkozásban is az elutasítását kérte. Véleménye szerint a felperes által kártérítésként érvényesített elmaradt jövedelemből le kell vonni a KSH által az adott időszakra kimutatott átlagjövedelmet és az álláskeresési járadék összegét. Állította, hogy a felperest nem illették meg a kollektív szerződés által biztosított egyéb juttatások. A sérelemdíjra vonatkozó kereset kapcsán arra hivatkozott, hogy a jogerős közbenső ítélet alapján nem a polgármester volt a munkáltatója és a munkáltatói jogkör gyakorlója a felperesnek, így Facebook bejegyzése az alperes munkáltatóval szembeni munkaügyi perben nem alapozhat meg sérelemdíj iránti igényt. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatt fizessen meg a felperesnek 9.324.000 forint elmaradt jövedelmet és kamatát kártérítésként, 777.000 forint egy havi távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítést és kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest 533.440 forint, az alperest pedig 599.560 forint le nem rótt eljárási illeték megfizetésére. Ítéletének indokolásában az Mt. 82. §
(1)–
(3)bekezdése alapján abból indult ki, hogy a felperes módosított keresetében 9.836.820 forint [12* (777.000 forint személyi alapbér + 42.735 forint 5,5% önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás)] elmaradt jövedelmet követelt munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatt, azonban felhívása ellenére nem bizonyította, hogy a havi távolléti díja milyen összegekből tevődik össze. Az alperes pedig a felperes kárenyhítési kötelezettségére hivatkozása kapcsán nem jelölte meg azokat a körülményeket, tényeket és ezek bizonyítékait, amelyek igazolták volna, hogy a perbeli időszakban a munkavállaló reálisan milyen jövedelmet érhetett volna el. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság a 777.000 forint összegű havi személyi alapbért vette figyelembe, ami alapján ennek 12-szeresét, 9.324.000 forintot követelhetett jogszerűen a felperes munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatt elmaradt jövedelem címén kártérítésként. A felperes munkaviszonya megszűnésekor végkielégítésben nem részesült, ezért az Mt. 82. §
(3)bekezdése és a 77. §
(3)bekezdése alapján kötelezte az alperest – a kereseti kérelem szerint – 770.000 forint összegben egy havi távolléti díjnak megfelelő végkielégítés megfizetésére. Az elsőfokú bíróság a felperes munkaviszonya jogellenes megszüntetéséből eredő elmaradt jövedelmen és végkielégítésen felüli további kereseti kérelmeit alaptalannak találta. A sérelemdíj megfizetésére irányuló keresettel összefüggésben kifejtette, hogy a Pécsi Törvényszék a Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.028/2022/6/I. számú közbenső ítéletével
  1. szeptember 8-án jogerőre emelkedett 2.M.70.047/2021/18/I. számú közbenső ítéletében megállapította, a felperes munkáltatója az alperes, a munkáltatói jogkör gyakorlója pedig az alperesi társaság igazgatósága volt, és nem Név2 Megyei Jogú Város polgármestere, aki ezáltal a felperes alperesnél fennállt munkaviszonyát illetően érvényesen nem tehetett jognyilatkozatot. Az Mt.
  2. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42-
  2. §-a, a 2:
  3. §
(2)és
(3)bekezdése, Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.014/2023/4/I. [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] 5 valamint a 2:53. §-a, továbbá az Mt. 166. §
(1)bekezdése alapján leszögezte, hogy munkaügyi perben érvényesített sérelemdíj esetén a kárkötelem olyan kétalanyú jogviszony, melynek egyik alanya károsulti oldalon a munkavállaló, másik alanya károkozói oldalon a munkáltató. Mivel nem Név2 polgármester volt a munkáltató, a munkáltatói jogkör gyakorlója, az általa polgármesterként tett Facebook bejegyzés tartamáért jelen munkaügyi perben az alperessel szemben az esetleges jogsértést nem lehet érvényesíteni, ezért a sérelemdíj összegének bizonyítására sem volt szükség. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének csak részben adott helyt, ami alapján a felperes és az alperes között a pernyertesség-pervesztesség aránya közel azonos: 52-48% volt, így egyik felet sem kötelezte perköltség fizetésére. A per tárgyi költségfeljegyzési jogos volta miatt pervesztességük arányában a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján az alperest 599.560 forint, a felperest 553.440 forint illeték viselésére kötelezte. Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes fellebbezésében az ítélet keresetét elutasító részének a hatályon kívül helyezését és e körben az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a kártérítés címén megítélt összeg 4.058.400 forintra történő leszállítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. A felperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet elmaradt jövedelem, végkielégítés és a késedelmi kamat megfizetésére kötelező részének a helybenhagyására irányult. A felperes fellebbezése alapos, az alperes fellebbezése alaptalan. Az alperes elsőfokú ítélet elleni fellebbezése indokolásának jelentős részét az teszi ki, hogy álláspontja szerint miért jogszerű a felperes igazgatósági elnök munkakör betöltésére létrejött munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntető jognyilatkozata, amivel a másodfokú bíróság érdemben nem foglalkozott, mert a bíróságok közbenső ítéletben már jogerősen megállapították a felmondás jogellenességét, amit ezáltal a felek a döntéshez fűződő anyagi jogerőhatás következtében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 360. §
(1)bekezdése alapján egymással szemben vitássá nem tehetnek. Az alperes fellebbezésének petitumában a Pp. 371. §
(1)bekezdés b) pontja szerint megfogalmazott határozott kérelem arra irányul, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét úgy változtassa meg, hogy a kártérítés címén őt terhelő marasztalást 4.058.400 forintra − a KSH adata alapján 12x438.800 forint/hó összegével, 5.265.500 forinttal, amit a felperes kárenyhítési kötelezettsége keretében elvárhatóan megkereshetett volna − szállítsa le. A hatályon kívül helyezésre vonatkozó másodlagos kereseti kérelem kizárólag arra az esetre vonatkozik, ha az elsődlegesen előterjesztett megváltoztatásra nem lenne lehetőség. Bár a felperes a fellebbezésében azt kéri a másodfokú bíróságtól, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a keresetet elutasító részében helyezze hatályon kívül, az indokolásból egyértelműen kiderül, hogy az elsőfokú bíróság döntésének kizárólag a sérelemdíj megfizetésére vonatkozó keresetét elutasító rendelkezését támadja. Tartalma szerint a keresetének teljesítését kéri, de nem kifogásolja a kártérítés címén előterjesztett kérelmeit részben elutasító döntést, amit erősít a kártérítés és a végkielégítés megfizetésére kiterjedő elsőfokú döntés helybenhagyására irányuló fellebbezési ellenkérelme. Miután a másodfokú bíróság így tisztázta a Pp. 370. §
(1)bekezdése szerint fennálló felülbírálati jogkörét, megállapítja, hogy a jogorvoslati kérelmek az alperest 9.324.000 forint Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.014/2023/4/I. [34] [35] [36] [37] [38] [39] 6 megfizetésére kötelező, valamint a felperes keresetét a sérelemdíj vonatkozásában elutasító ítéleti rendelkezésekre terjednek ki. A felperes azt állította, hogy a felmondástól az elsőfokú ítélet meghozataláig terjedő időben,
  1. február 23-tól
  2. február 24-ig alapvetően a felmondás tartalma és körülményei miatt nem tudott szakmai gyakorlatának, végzettségének és elvárásának megfelelő másik munkahelyet szerezni, így jövedelme sem volt, kivéve a 90 napra igénybe vehető − és 502.200 forint összegben részére ki is fizetett − álláskeresési járadékot. Személyes meghallgatása során [M.70.047/2021/13.számú jegyzőkönyv] elmondta, hogy szaktanácsadóként, illetőleg fejvadász cégnél próbált elhelyezkedni, eredménytelenül, gyakorlatilag a polgármester Facebook bejegyzése következtében szerzett „ismertsége miatt, ami egészségileg is megviselte”. Mindezzel szemben az alperes olyan konkrét álláslehetőségekre nem hivatkozott, amelyekre a felperes reálisan és elvárhatóan jelentkezhetett volna. Ezzel szemben első ízben az érdemi tárgyalási szakban állította, hogy az elmaradt jövedelem címén előterjesztett kártérítésből le kell vonni az álláskeresési járadék mellett a KSH által számított átlag jövedelmet, amelyre hivatkozás a Pp.
  3. §
(1)4.a) pontja szerint ellenkérelem-változtatásnak minősül, melynek eljárásjogi következményeit ugyan nem vonta le az elsőfokú bíróság a Pp. 215 -
  1. §-ai alkalmazásával, de ez az eljárási szabálysértés az ügy érdemi eldöntésére nem hatott ki (Pp.
  2. §). Tekintettel arra, hogy az alperes a fellebbezésében kizárólag a KSH adatok szerinti 12x438.000 forint/hó jövedelem levonásba helyezését kérte a felperesnek elmaradt jövedelem címén megítélt 9.324.000 forintból, a másodfokú eljárásban csak azzal kellett foglalkozni, hogy a felperest az Mt.
  3. §-ának alkalmazása során az Mt.
  4. §
(2)bekezdése alapján terhelő kárenyhítési kötelezettség következtében a neki megítélt kártérítés összegéből az alperes számítása szerinti 5.265.500 forintot le lehet-e, illetőleg le kell-e vonni. A munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei egyes kérdéseiről szóló 6/2016.(XI.28.) KMK vélemény
  1. pontja szerint a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségével kapcsolatban a bizonyítás a jogellenes helyzetet létrehozó munkáltatót mint károkozót terheli. Ennek során nem elég azt állítani, hogy a munkavállaló elvárhatóan legalább az átlagkeresetnek megfelelő állást találhatott volna, hanem bizonyítani kell, hogy erre reális esélye volt, amit önhibájából, felróhatóan elmulasztott. Ezt a bizonyítást azonban az alperes nem teljesítette, jognyilatkozatai ki sem terjedtek arra, hogy milyen lehetősége lett volna a felperesnek új munkahelyre, ilyen konkrét álláshelyeket nem jelölt meg, felmerülésükre bizonyítékkal nem szolgált. Az ítélkezési gyakorlat értelmében a munkavállaló kárenyhítési kötelezettsége nem korlátlan és nem az a célja, hogy mentesítse a károkozó munkáltatót a kártérítés viselése alól. A munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettség megítélésekor értékelni kell az életkorát, az egészségi állapotát, családi és lakóhelyi körülményeit. A kárenyhítési kötelezettség teljesítését az eset összes körülményének mérlegelésével lehet megítélni az objektív kárfelelősséggel tartozó, de annak megtérítése alól mentesülni kívánó munkáltató által bizonyított tények alapulvételével (BH2020.119.). Nem volt ok annak kétségbe vonására, ellenkező bizonyíték hiányában, hogy a felperes szakmai tapasztalatai, vezetői gyakorlata szerinti munkahelyet keresett fejvadász cégnél, szaktanácsadó munkakörben, ami nem volt eredményes az elsőfokú ítélet meghozataláig. Elfogadható, hogy a felmondás oka, körülményei, ezek nyilvánosságra kerülése és a felperes mindezekkel összefüggő egészségi állapota akadálya volt a saját elvárásait is kielégítő munkahely megtalálásának ebben az időszakban. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a per adataiból, az ellenkező bizonyításának hiányában, nem lehet olyan nyilvánvaló mulasztásra következtetni, ami okszerűen indokolná a kártérítési felelősség alól legalább részben mentesülni kívánó munkáltató kérése szerinti Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.014/2023/4/I. [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] 7 összeg levonását a felperest az Mt.
  2. §
(2)bekezdése alapján megillető kártérítésből. Ezért a másodfokú bíróság a felperesnek megítélt 9.324.000 forintot az alperes által kért 4.058.400 forintra nem találta leszállíthatónak, de az elsőfokú ítélet közelebbről meg nem határozott hatályon kívül helyezésére sem látott indokot ezzel a kérelemmel összefüggő eljárási szabálysértés hiányában. A sérelemdíj megfizetésére irányuló felperesi igény kapcsán azonban nem osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a munkáltató részéről nem történt személyiségi jogsértés PMJV polgármesterének a felperes által sérelmezett Facebook bejegyzése folytán. A személyiségi jogsértéssel kapcsolatban a felperesnek alapvetően két állítása volt. Egyrészt a munkaviszonya jogellenes megszüntetését tartotta önmagában jogsértőnek, másrészt a polgármester Facebook bejegyzését sérelmezte, amellyel jogállítása szerint a Ptk. 2:45. §
(1)bekezdésében védett becsület és a
(2)bekezdésben foglalt jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát sértette meg. A másodfokú bíróság nem fogadta el az elsőfokú bíróságnak a Ptk. 2:52. §
(2)bekezdésére alapított azt az érvelését, hogy a sérelemdíjra jogosító jogviszonynak az alperes mint munkáltató nem volt részese, ami miatt a felperessel szemben sérelemdíj megfizetésére sem kötelezhető. PMJV polgármestere a munkáltatói jogkör gyakorlására feljogosított személyként járt el a felperessel szemben, és szüntette meg azonnali hatályú felmondással a munkaviszonyát, és ugyanebben a minőségében tett Facebook bejegyzést, amelyben megnevezve a felperest, a tisztségét, tájékoztatta a követőit arról, hogy mely okból, mely gyanútól hajtva ennek következtében felmentette. Bár a felmondás jogellenesnek bizonyult, mert az Mt. 20. §
(1)bekezdésébe ütközött, és az alperes ezt az érvénytelenségi okot a perben joghatályosan nem tudta kiküszöbölni, a felperes munkaviszonya az alperesnél, e jogelleneség ellenére, ezzel a jognyilatkozattal megszűnt. Azt kimondani tehát, hogy a felperes állítása szerinti személyiségi jogsérelem, a munkaviszony jogellenes megszüntetése és a polgármester Facebook bejegyzése között nincs oksági kapcsolat, követelése nem a munkaviszonyból fakadó igényből ered, nem lehet. A munkaviszonyt megszüntető nyilatkozatot a nyilvánossággal megosztó Facebook bejegyzést akkor is a munkáltatótól származónak kell tekinteni, ha azt a fenntartót képviselő polgármester tette meg (Kúria Mfv.10.062/2022/7. számú ítélet indokolás [32] bekezdés). Megjegyzendő, hogy az alperes a perben a megszüntető jognyilatkozat érvénytelenségét eredményező okot az Mt. 20. §
(3)bekezdése szerinti jóváhagyással ki kívánta küszöbölni, de ez az eljárási szabályok miatt már nem volt figyelembe vehető. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kifejtett okból a felperes sérelemdíj megfizetésére irányuló keresetét nem találta elutasíthatónak, azt éremben kellett vizsgálni. A felperes úgy érvelt, hogy munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatt alanyi jogon megilleti személyiségi jogai: becsülete, jóhírneve megsértése miatt a sérelemdíj (M.70.047/2021/
  1. számú irat, M.70.047/2021/
  2. számú fellebbezés). Önmagában azonban a felmondás jogellenessége nem valósítja meg a személyiségi jogsérelmet, az okok valótlansága sem eredményezi ezt automatikusan: a becsület sérelmét, a jóhírnév megsértését az ezt állító félnek, a felperesnek kellett bizonyítania, mint ahogy erről az elsőfokú bíróság a Pp.
  3. §
(2)bekezdése szerinti anyagi pervezetés keretében tájékoztatta is őt (M.70.047/2021/
  1. számú jegyzőkönyv). Az alperes által a felperessel közölt azonnali hatályú felmondásban az indokok lehettek valótlanok, okszerűtlenek és nem világosak, a felperest munkaviszonya ilyen módon történt megszüntetése érinthette negatívan, érezhette sértőnek, méltatlannak, a becsülete, a jóhírneve megsértésére azonban pusztán ezek alapján nem lehetett következtetni. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.014/2023/4/I. [47] [48] [49] [50] [51] [52] [53] 8 A polgármester Facebook bejegyzése, ami a felperes állítása szerint országos nyilvánosságot kapott, a tartalmát tekintve: a felperes név és pozíció szerinti megnevezése, az igazgatósági elnöki posztról visszahívása, a felmondás közlése, valamint az, hogy a jogi átvilágítás eredménye a szabálytalan gumiabroncs beszerzések miatt felveti a hűtlen kezelés gyanúját, ami oka volt a felmentésnek, a felperest közvetlenül kapcsolatba hozta a hűtlen kezelés gyanúját felvető szabálytalan beszerzésekkel, ami a bejegyzés szerint oka volt a munkaviszonya megszüntetésének. Mindez a felperest sértő, valónak nem tekinthető tényállítás − tekintettel arra, hogy a felperes részvétele a szabálytalan eljárásban, egyáltalán a szabálytalanság ténye, a hűtlen kezelés megvalósulása a mai napig nem bizonyosodott be − alkalmas volt a felperes Ptk. 2:
  2. §
(2)bekezdése által védett jóhírneve megsértésére, függetlenül attól, hogy a jogsértés elkövetője felróhatóan, jó vagy rosszhiszeműen járt-e el. A jóhírnév megsértésének bármiféle módon való elkövetése jogellenes, a felperes munkaviszonya megszüntetésének a hűtlen kezelés gyanújával való kapcsolatba hozása mint objektíve valótlan tényállítást kifejező közlés a közmegítélés szerint alkalmas volt társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására, ezért jogsértőnek tekintendő. A Ptk. 2:45. §
(1)bekezdése által védett becsület megsértése viszont nem állapítható meg; ez a személyiségi jogi sérelem nem következik sem a felperes állításából, erre irányuló tényeket nem közölt, sem a per egyéb adataiból. Hiányzik ugyanis a Facebook bejegyzésből, de a felmondásból is a felperes társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezés módjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás mint kötelezően fennálló törvényi tényállási elem. A másodfokú bíróság utal arra a bírói gyakorlatra, amely szerint a személy becsületét, emberi méltóságát az a vélemény, bírálat sérti, amely kifejezés módjában indokolatlanul bántó, megalázó (BH2002.352.). A másodfokú bíróság tehát a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogának a megsértését megállapíthatónak találta a Facebook bejegyzés alapján, amely személyiségi jogsértésért az alperes teljes felelősséggel tartozik. Az azonban, hogy mindez milyen mértékű sérelemdíjra jogosítja fel a munkavállalót, az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontjából adódóan elmaradt bizonyítás lefolytatása hiányában jelenleg nem állapítható meg. Az így kifejtett indokokra figyelemmel a másodfokú bíróság a Pp. 383. §
(4)bekezdése szerint rész–közbenső ítéletet hozott: az alperes fellebbezéséhez kapcsolódóan a kártérítési marasztalás kapcsán az elsőfokú bíróság ítéletét a már kifejtett indokok alapján a Pp. 383. §
(2)bekezdése szerint helybenhagyta ebben a fellebbezett részében, míg a felperes fellebbezéséhez kapcsolódóan a sérelemdíjat elutasító rendelkezés tekintetében a Pp. 341. §
(4)bekezdése alapján közbenső ítéletet hozott, amely döntésnél figyelemmel volt arra, hogy bár a felperes kérelme formálisan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult, tartalma szerint nyilvánvalóan a megváltoztatását és ennek a kereseti kérelemének a teljesítését kérte azzal, hogy a sérelemdíj mértékét a már felajánlott tanúkkal bizonyítani kívánja. Így a pert ebben a részében az érdemi tárgyalási szaktól tovább kell folytatnia az elsőfokú bíróságnak a felperes által felajánlott bizonyítás szerint, és következtetést kell levonnia arra, hogy a felperest a megállapított jóhírnév sértés alapján ért nem vagyoni sérelem miatt milyen mértékű sérelemdíj illetheti meg. Ennek során az irányadó ítélkezési gyakorlatban kifejtett elveket kell figyelembe vennie és követnie (BH2019.268., BH2016.241., BDT2018.3821 I., PJD.2017.9.I., PJD.2016.14.). A perköltség viseléséről a másodfokú bíróság a Pp. 383. §
(5)bekezdése alapján a részítélet kapcsán úgy döntött, hogy a felperesnek a Pp. 83.§
(2)bekezdés szerinti pernyertességéhez igazodóan első- és másodfokú perköltség jár, aminek a megfizetésére kötelezte az alperest, míg a közbenső ítélet folytán megállapította a felek részéről a másodfokú eljárásban felmerült Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.014/2023/4/I. 9 perköltség összegét. Az illeték tekintetében az alperes, bár erre nem volt köteles, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 46. §
(1)bekezdése szerint a másodfokú eljárásban felmerült fellebbezési illetéket lerótta. A közbenső ítélethez kapcsolódóan a másodfokú bíróság a fellebbezési illeték összegét a Pp. 383. §
(6)bekezdése alapján csupán megállapította, míg szintén ehhez fűződően mellőzte a felperes elsőfokú le nem rótt eljárási illetékben történő marasztalását. Pécs,
  1. május
  2. Dr. Tolnai Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Rendeki Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Kovács János s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.