8/2024.JEH – Kúria

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontja alapján, a terhelt terhére lehet, a későbbi ítélettel vagy ítéletekkel szemben pedig a 637. §

(1)bekezdés b) pontja alapján a terhelt javára van helye perújításnak. A perújítást minden jogerős ítélet ellen külön kell kezdeményezni és azok önállóan bírálandók el. 2. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 637. §

(1)bekezdés b) pontján alapuló perújítás – alapossága esetén – kizárólag a jogerős ítélet hatályon kívül helyezéséhez és az eljárás megszüntetéséhez vezethet, ami nem akadálya az azzal érintett cselekmények miatti büntetőigény 637. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontja alapján elrendelt perújítás keretében való érvényesítésének. Ebben az esetben az ügyész nem vádirat, hanem a perújítás lefolytatását célzó perújítási indítvány előterjesztésével kezdeményezi a bíróság eljárását. 3. A Kúria Bfv.296/2022/19. számú határozatának ezzel ellentétes jogértelmezése a továbbiakban nem hivatkozható kötelező erejűként. A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa 8/2024. Jogegységi határozat (Jpe.IV.60.036/2023/7. szám) a bűncselekmény egységébe tartozó részcselekmények esetén folytatandó perújításról A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a legfőbb ügyész által előterjesztett előzetes döntéshozatali indítvány alapján lefolytatott jogegységi eljárásban a bűncselekmény egységébe tartozó részcselekmények esetén folytatandó perújítás tárgyában meghozta a következő jogegységi határozatot: 1. Amennyiben a bűncselekmény egységébe tartozó részcselekmények elbírálására több jogerős ítéletben került sor, a legkorábban jogerőre emelkedett ítélettel szemben a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 637. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontja alapján, a terhelt terhére lehet, a későbbi ítélettel vagy ítéletekkel szemben pedig a 637. §

(1)bekezdés b) pontja alapján a terhelt javára van helye perújításnak. A perújítást minden jogerős ítélet ellen külön kell kezdeményezni és azok önállóan bírálandók el. 2. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 637. §

(1)bekezdés b) pontján alapuló perújítás – alapossága esetén – kizárólag a jogerős ítélet hatályon kívül helyezéséhez és az eljárás megszüntetéséhez vezethet, ami nem akadálya az azzal érintett cselekmények miatti büntetőigény 637. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontja alapján elrendelt perújítás keretében való érvényesítésének. Ebben az esetben az ügyész nem vádirat, hanem a perújítás lefolytatását célzó perújítási indítvány előterjesztésével kezdeményezi a bíróság eljárását. 3. A Kúria Bfv.296/2022/19. számú határozatának ezzel ellentétes jogértelmezése a továbbiakban nem hivatkozható kötelező erejűként. Indokolás [1] [2] [3] I. A legfőbb ügyész a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. §

(1)bekezdés a) pontja és a Bszi. 33. §

(1)bekezdés c) pontja alapján, a jogegység érdekében, előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő, hivatkozva arra, hogy a bűncselekmény egységébe tartozó részcselekmények több eljárásban történő elbírálása esetén folytatandó perújítás megengedhetőségével kapcsolatban az ítélkezési gyakorlat megosztott. A legfőbb ügyész az ítélkezési gyakorlat megosztottságát az alábbiak szerint mutatta be.

1. A Kecskeméti Járásbíróság a 29.Bpk.539/2018/
2. számú,
3. július
4. napján kelt és
5. augusztus
6. napján jogerőre emelkedett büntetővégzésével a II. rendű terhelttel szemben a Büntető Törvénykönyvről szóló
7. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
8. § Kúria 8/2024.JEH [4] [5] [6] 2

(1)bekezdésének a) pontjába ütköző és a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett nagyobb vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás büntette, a Btk.

1. §-ába ütköző folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége, a Btk.
2. §

(1)bekezdésének a) pontjába ütköző és a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett nagyobb vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás büntette és a Btk.

1. §-ába ütköző bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt 200 napi tétel, 1500 forint napi tétel összegű pénzbüntetést szabott ki. Az ügyben a Kecskeméti Járási és Nyomozó Ügyészség
2. július
3. napján emelt vádat B.2388/2017/
4. számon. A tényállás lényege szerint a terhelt
5. III. és IV. negyedéve vonatkozásában 1.930.121 forint vagyoni hátrányt okozott a költségvetésnek ÁFA adónemben, amelyből 1.000.000 forintot megtérített. A különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, bűnszövetségben elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt a Központi Nyomozó Főügyészség l.Nyom.456/2016/1-l. számon
6. április
7. napján kelt vádirata alapján indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 25.B.614/2017/
8. számú,
9. február
10. napján kelt ítéletével a Kecskeméti Járásbíróságon indult büntetőügyben ugyanezen személyt mint IV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki a Btk.
11. §-a

(1)bekezdésének a) pontjába ütköző és az

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében, a Btk. 293. §-ának

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés l. fordulata szerint minősülő társtettesként elkövetett hivatali vesztegetés bűntettében és 10 rendbeli a Btk.

1. §-ába ütköző közvetett tettesként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében, amiért őt 2 évi börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, 200 napi tétel, 5.000 forint egynapi tétel összegű pénzbüntetésre és 4 év könyvelői foglalkozástól eltiltásra ítélte, amely szabadságvesztés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. A tényállásnak a költségvetést károsító bűncselekményre vonatkozó lényege szerint a IV. rendű terhelt társaival
2. december
3. napján szövetkezeti pályázatok útján az összesen megszerezhető 499.996.351 forint költségvetési támogatást kíséreltek meg jogtalanul, a pályázatok elbírálóit a támogatási összeg felhasználása tekintetében megtévesztve megszerezni. A Kecskeméti Járásbíróság büntetővégzésére figyelemmel a Fővárosi Törvényszéken indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla a 3.Bf.100/2019/
4. számú,
5. január
6. napján kihirdetett ítéletével a IV. rendű terhelt tekintetében az elsőfokú ítéletnek a társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az emiatt a IV. rendű terhelttel szemben folyamatban lévő eljárást megszüntette. A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség perújítási indítványa alapján a Kecskeméti Törvényszék 3.Bpi.415/2020/
7. számú,
8. március
9. napján kelt végzésével a Kecskeméti Járásbíróság
10. augusztus
11. napján jogerőre emelkedett 29.Bpk.539/2018/
12. számú büntetővégzése kapcsán perújítást rendelt el, és az ügyet a megismételt eljárás lefolytatása céljából áttette a Fővárosi Törvényszékhez. A Kecskeméti Törvényszék megállapította, hogy a Kecskeméti Járásbíróság által elbírált, a terhelt által tettesként megvalósított, költségvetési csalásként értékelt cselekmény és a Fővárosi Törvényszéken vád tárgyává tett költségvetési csalás törvényi egységet alkotnak, ugyanis a Központi Nyomozó Főügyészség vádiratában írt bűncselekmény tényállását a Kecskeméti Járásbíróság által jogerősen elbírált cselekmény miatti –
13. július
14. napján történt – vádemelés zárja le, és a Fővárosi Törvényszéken folyamatban volt ügyben elbírált cselekmény elkövetési ideje ezen időpont előtti. A Kecskeméti Járásbíróság végzése
15. augusztus
16. napján emelkedett jogerőre, így az a bűncselekményegység egészét ítélt dologgá tette. A bíróság kifejtette, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség vádiratában írt cselekmény a Kecskeméti Járásbíróság büntetővégzésében megállapított tényálláshoz képest olyan új ténynek minősül, amely – az Kúria 8/2024.JEH [7] [8] [9] 3 összefoglalt bűncselekményi egységgel érintett vagyoni hátrány mértékére, ebből adódóan a bűncselekmény minősítésére és büntetési tételére tekintettel – valószínűvé teszi, hogy a terhelttel szemben lényegesen súlyosabb büntetést kell kiszabni. A Kecskeméti Törvényszék az ügyet a büntetőeljárásról szóló
17. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
18. §-ának
19. pontjára figyelemmel a Fővárosi Törvényszékre áttette. A Fővárosi Törvényszék 27.B.190/2020/
20. számú,
21. november
22. napján kelt végzésével a perújítási ügyben a hatásköre és illetékessége hiányát állapította meg, és az iratokat az eljáró bíróság kijelölése végett felterjesztette. A Fővárosi Törvényszék határozatában rámutatott, hogy miután a perújítást kizárólag a Kecskeméti Járásbíróság büntetővégzése vonatkozásában rendelte el a bíróság, ezen perújítási eljárás lefolytatására a Fővárosi Törvényszék a Be.
23. §-ára és
24. §-ának

(1)bekezdésére figyelemmel sem hatáskörrel, sem illetékességgel nem rendelkezik. Álláspontja szerint a cselekményösszesség tekintetében a hatáskör vizsgálatára abban az esetben kerülhetne sor, ha a megszüntetett eljárás vonatkozásában is perújítást rendelne el a megengedhetőség kérdésében dönteni jogosult bíróság. A Kúria Bkk.165/2021/

1. számú,
2. március
3. napján kelt végzésével a perújítás során a megismételt eljárás lefolytatására a Kecskeméti Törvényszéket jelölte ki. A Kúria kifejtette, hogy újabb vádemelésre nem kerülhet sor egy olyan részcselekmény miatt, amely egy már jogerősen elbírált bűncselekmény egységébe tartozik, de nem képezte a jogerős határozatban megállapított tényállás részét. Ilyen esetben a Be.
4. §

(1)bekezdése

1. a)pontjának
2. ab)alpontja szerinti perújításnak lehet helye, amelyet a Kecskeméti Törvényszék végzésével el is rendelt, azonban tévesen intézkedett az ügy Fővárosi Törvényszékre történő áttételéről. A perújítási eljárás lefolytatására a Be. 21. §-ának

(1)bekezdése értelmében az Fővárosi Törvényszék illetékességgel nem rendelkezik, tekintettel arra, hogy a perújítás kizárólag a Kecskeméti Járásbíróság büntetővégzése kapcsán került elrendelésre. A Kecskeméti Törvényszék a perújítást elrendelő határozatában nem vette figyelembe a büntetővégzéssel érintett bűncselekmény vonatkozásában egyrészt az elkövetés helyét, másrészt az okozott vagyoni hátrány mértékét – amely miatt a cselekmény törvényszéki hatáskörbe tartozik – harmadrészt pedig azt, hogy a Fővárosi Törvényszék előtt folyamatban volt ügyben a költségvetési csalás bűntettének kísérlete tárgyában az eljárás a Fővárosi Ítélőtábla végzésével jogerősen megszüntetésre került. A kúriai határozat BH 2021.

1. számon jelent meg. A Kecskeméti Törvényszék 5.B.96/2021/
2. számú,
3. november
4. napján kihirdetett és aznap jogerőre is emelkedett ítéletével a terhelt terhére benyújtott perújítást alaposnak találta, az alapügyben a Kecskeméti Járásbíróság 29.Bpk.539/2018/
5. számú,
6. augusztus
7. napján jogerős büntetővégzésének a terheltre nézve a jogi minősítés és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a terheltet 2 rendbeli, amelyből 1 rendbeli társtettesként elkövetett kísérlet és a Btk.
8. §

(1)bekezdés a) pontjának 3. fordulatába ütköző és az

(5)bekezdés a) pontja szerint, 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett kísérlet és a Btk. 396. §-a

(1)bekezdése a) pontjának 3. fordulatába ütköző és a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette, valamint 2 rendbeli, amelyből 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett, 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett a Btk.

1. §-ába ütköző hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre és 200 napi tétel, 1500 forint napi tételösszegű pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy az alapügyben hozott végzés egyéb rendelkezései változatlanok. A bíróság megállapította, hogy a Kecskeméti Járásbíróság büntetővégzésében foglalt költségvetési csalás bűncselekménye, továbbá a Fővárosi Törvényszék ítéletében a terheltet érintő tényállásába foglalt bűncselekmény törvényi Kúria 8/2024.JEH [10] [11] [12] [13] [14] 4 egységet alkot, amelyre tekintettel a perújítással érintett ügyben a terhelttel szemben lényegesen súlyosabb büntetés kiszabása indokolt.
2. A Központi Nyomozó Főügyészség Nyom. 190/
3. szám alatt
4. március
5. napján a terhelttel szemben a Büntető Törvénykönyvről szóló
6. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.)
7. § -ának

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdésének b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt vádiratot nyújtott be a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz. A vád tárgyává tett cselekmények lényege szerint a terhelt egy kerületi önkormányzat polgármestereként fiktív megbízási jogviszonyok létesítésével és azok alapján történő, tényleges teljesítés nélküli kifizetésekkel

1. április
2. és
3. november
4. napja között a kerületi önkormányzatnak összesen 20.735.000 forint vagyoni hátrányt okozott. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 119.B.12.180/2013/
5. számú,
6. október
7. napján kihirdetett és a Fővárosi Törvényszék 28.Bf.6684/2014/
8. számú végzése folytán
9. február
10. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet az ellene a régi Btk.
11. §ának

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdésének b) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A Központi Nyomozó Főügyészség a terhelttel szemben 2010. október 29. napján a régi Btk. 318. §-ának

(1)bekezdésébe ütköző és a

(7)bekezdés a) pontja szerint minősülő, különösen jelentős kárt okozó, üzletszerűen, bűnszervezet tagjaként, bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett csalás büntette, 5 rendbeli a régi Btk. 319. §-ának

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés büntette, 4 rendbeli a régi Btk.

1. §-ába ütköző folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége, a régi Btk.
2. §-ának

(1)bekezdésébe ütköző és – a régi Btk. 258/A. § 2. pontjára figyelemmel – a

(2)bekezdés szerint minősülő kötelesség megszegésére irányuló hivatali vesztegetés bűntette, a régi Btk. 319. §-ának

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, és 5 rendbeli a régi Btk.

1. §-ába ütköző hivatali visszaélés büntette miatt nyújtott be vádiratot a Fővárosi Törvényszékhez. A vád tárgyát képező hűtlen kezelés tényállásának lényege szerint a terhelt, mint a kerületi önkormányzat polgármestere különböző magánszemélyeknek jogtalan előnyt adott oly módon, hogy velük színlelt szerződést kötött, és az idegen vagyon kezeléséből fakadó kötelessége megszegésével a kerületi önkormányzatnak vagyoni hátrányt okozott. A Fővárosi Törvényszék 15.B.1492/2010/
2. számú,
3. február
4. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki a régi Btk.
5. §-ának

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdésének b) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, 5 rendbeli a régi Btk.

1. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűntettében és 3 rendbeli a régi Btk.
2. §-ába ütköző folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, míg az ellene a régi Btk.
3. §-ának

(1)bekezdésébe ütköző és a

(7)bekezdésének a) pontja szerint minősülő bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett különösen jelentős kárt okozó csalás büntette, a régi Btk. 253. §-ának

(1)bekezdésébe ütköző és a 258/A. §-ának 2. pontjára figyelemmel a

(2)bekezdés szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntette és a régi Btk.

1. §-ába ütköző folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A Fővárosi Törvényszék a terhelttel szemben 1 év 6 hónap börtönbüntetést szabott ki, amelybe az előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte. A másodfokon eljárt Szegedi Ítélőtábla Bf.ll.151/2013/
2. számú,
3. október
4. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a terheltet az ellene 3 Kúria 8/2024.JEH [15] [16] [17] [18] [19] 5 rendbeli, a régi Btk.
5. §-ába ütköző hivatali visszaélés büntette miatt emelt vád alól felmentette, egyebekben pedig a terhelt vonatkozásában helybenhagyta a Fővárosi Törvényszék ítéletét azzal, hogy a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztésbe a terhelt által
6. február
7. napjától
8. május
9. napjáig és
10. június
11. napjától
12. október
13. napjáig terjedő előzetes fogvatartásban töltött időt számította be. A harmadfokon eljárt Kúria a vádirat és az elsőfokú ítélet tényállásának II/1., II/
14. , II/3., II/
15. és II/
16. pontjaiban írt, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettének és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősített cselekmények ügyrészét
17. július
18. napján elkülönítette, majd Bhar.912/2014/
19. számú végzésével a Szegedi Ítélőtábla Bf.ll.151/2013/
20. számú ítéletét a terhelt tekintetében az erre vonatkozó részében hatályon kívül helyezte, és a Szegedi Ítélőtáblát új eljárás lefolytatására utasította. A döntés EBH
21. B.
22. számon jelent meg. Az elkülönített ügyrészben a megismételt másodfokú eljárásban a Szegedi Ítélőtábla Bf.III.666/2014/
23. számú,
24. április
25. napján kihirdetett ítéletében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a terhelt börtönbüntetésének tartamát 2 év 6 hónap időtartamra súlyosbította, egyben 33.994.276 forintra – és
26. január
27. napjától számított kamataira – emelte fel a magánfél részére kártérítés címén fizetendő összeget, egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A terhelt védője a Fővárosi Törvényszék 15.B.1492/2010/
28. számú,
29. február
30. napján kihirdetett, és a Szegedi Ítélőtábla Bf.III.666/2014/
31. számú határozatával
32. április
33. napján jogerőre emelkedett ítéletével szemben perújítási indítványt nyújtott be. A Szegedi Ítélőtábla 9.Bpi.l.757/2015/
34. számú,
35. december
36. napján kelt végzésével a perújítási indítványt, mint alaptalant elutasította. A Kúria Bpkf.169/2016/
37. számú,
38. május
39. napján kelt végzésével a Szegedi Ítélőtábla 9.Bpi.l.757/2015/
40. számú végzését megváltoztatta, a terheltnek a Fővárosi Törvényszék 15.B.1492/2010/
41. számú, a Szegedi ítélőtábla Bf.III.666/2014/
42. számú határozata folytán jogerős ítélettel elbírált cselekménye vonatkozásában a perújítást elrendelte, és a hivatkozott ítéleteket a terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte, és ezen cselekmények miatt a büntetőeljárást megszüntette. A Kúria végzése szerint a két jogerős ítélet – a Fővárosi Törvényszék 15.B.1492/2010/
43. számú, illetve a Szegedi Ítélőtábla Bf.III.666/2014/
44. számú határozatai – és a Pesti Központi Kerületi Bíróság 119.B.12.180/2013/
45. számú ítélete, illetve a Fővárosi Törvényszék 28.Bf.6684/2014/
46. számú végzése által külön-külön folytatólagos egységként értékelt hűtlen kezelés bűntettének valamennyi részcselekménye a Btk.
47. §-ának

(2)bekezdésében írtakra tekintettel egy folytatólagos bűncselekményt képez. A Fővárosi Főügyészség BF.5361/2016/

1. szám alatt
2. július
3. napján a Pesti Központi Kerületi Bíróság 119.B.12.180/2013/
4. számú, a Fővárosi Törvényszék 28.Bf.6684/2014/
5. számú végzése folytán
6. február
7. napján jogerős ítéletével szemben a terhelt terhére perújítási indítványt terjesztett elő. Indokai szerint a Központi Nyomozó Főügyészségen Nyom.482/
8. szám alatt indult és a Fővárosi Törvényszék előtt 15.B.1492/
9. számon folyamatban volt eljárásban bizonyítékok merültek fel a II/1., 2., 3.,
10. és
11. tényállási pontokban rögzített tényekre, azaz arra, hogy a terhelt ezen tényállási pontokban írt magatartásával, az önkormányzati vagyon kezeléséből fakadó kötelességét megszegve a kerületi önkormányzatnak 33.994.276 forint vagyoni hátrányt okozott. A Fővárosi Törvényszék 29.Bpi.8563/2016/
12. számú,
13. június
14. napján kelt végzésével a terhelt perújítási ügyében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 119.B.12.180/
15. számú, valamint a Fővárosi Törvényszék 28.Bf.6684/
16. számú ügyében perújítást rendelt el, és az ügyet a megismételt eljárás lefolytatása végett a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak küldte meg. Kúria 8/2024.JEH [20] [21] [22] [23] [24] 6 A Pesti Központi Kerületi Bíróság – perújítási eljárásban – a 808.B.21.771/2016/
17. számú,
18. január
19. napján kihirdetett ítéletével a Pesti Központi Kerületi Bíróság 119.B.12.180/2013/
20. számú, a Fővárosi Törvényszék 28.Bf.6684/2014/
21. számú végzése folytán
22. február
23. napján jogerőre emelkedett ítéletét hatályon kívül helyezte, és a terheltet a régi Btk.
24. §-ának

(1)bekezdésébe ütköző és

(3)bekezdésének b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés büntette miatt 1 év börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a polgári jogi igényről és a bűnügyi költség viseléséről. Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Törvényszék a 25.Bf.9895/2020/

1. számú,
2. szeptember
3. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a felrótt bűncselekményt 3 rendbeli, a régi Btk.
4. §-ába ütköző folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének is minősítette, és a büntetést halmazati büntetésként kiszabottnak jelölte. Pontosította az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról szóló rendelkezést, a polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Ezen jogerős ítélettel szemben a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amely alapján a Kúria Bfv.296/2022/
5. számú,
6. február
7. napján kelt végzésével a Pesti Központi Kerületi Bíróság 808.B.21.771/2016/
8. számú, illetve a Fővárosi Törvényszék 25.Bf.9895/2020/
9. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a terhelttel szemben indított perújítási eljárást megszüntette. A végzés lényege szerint a perújítás révén a folytatólagosság egységébe kerülés nem válhat különálló vádemelések tárgyát képező bűncselekmények elbírálásává, amelyhez elengedhetetlen az ilyen külön álló vádemelések tárgyát képező eljárások egyesítése, az ügyben azonban ez nem történt meg. A végzés szerint ilyen esetben nem bírálható el olyan cselekmény, amely miatt az eljárást megszüntették, egészen addig, amíg a megszüntetésre vonatkozó döntés jogereje nem változik, amelyre irányuló – rendkívüli jogorvoslati – indítvány a megszüntetéssel érintett alapügyben azonban nem történt. Perjogilag az eljárt bíróságnak ezen ügyet (a jogerősen lezárt döntést) is újra meg kellett volna nyitnia, ugyanakkor a jogerősen lezárt döntést rendkívüli perorvoslattal senki nem támadta, és nem is támadhatta. A végzés rámutatott, hogy a tévesen perújított második alapügyben azonban fogalmilag kizárt az első alapügy bizonyítékaira „újként” hivatkozni, nem volt ugyanis erre vonatkozó ténybeliség, tehát vád. Az ügyben az ügyészség valójában a perújítás törvényi szabályait megkerülő indítványt tett, amikor a második alapügybe az első alapügyet, „annak bizonyítékait” kívánta ily módon beemelni. Mindez azt eredményezte, hogy érintetlenül van egy jogerősen lezárt megszüntető döntés és ugyanezen tényeket érintően egy új, jogerős elítélés, amely nem más, mint maga a kétszeri elbírálás tilalma és az egyszeri eljárás követelménye elveinek sérelme. A végzés szerint az alapügyben kizárólag az eredeti tényállást érintő történések jelentették a vád ténybeli kereteit, a megszüntetéssel lezárt ügy megnyitása és az egyesítés elmaradása okán viszont a felülvizsgálattal érintett ügyben az új tényállási pontokat érintően nincs vád, azt az ügyész perújítás szabályaival ellentétes indítványa nem pótolhatja. A Kúria végzésében azt is kifejtette, hogy a törvényes vád hiánya a hatályos Be. alapján ugyan már nem felülvizsgálati ok, azonban továbbra is helye van felülvizsgálatnak akkor, ha a bíróság a határozatát nem az arra jogosult által emelt vád alapján hozta meg. A bíróság nyilvánvalóan nem csak akkor jár el ekként, ha az eljárás alapját képező vádat nem az arra jogosult emelte, hanem akkor is, ha az adott személlyel szemben és az adott cselekmény tekintetében (bárki által emelt) vád hiányában jár el, az ügyben pedig a végzés szerint ez történt.
10. Kúria 8/2024.JEH [25] [26] [27] [28] [29] 7 A Kaposvári Járásbíróság 10.B.336/2017/12/
11. számú,
12. december
13. napján kelt, és a Kaposvári Törvényszék 2.Bf.571/2017/
14. számú határozata folytán
15. január
16. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki a Btk.
17. §-ának

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdésének a) pontja szerint minősülő kisebb kárt okozó csalás vétségében és a Btk.

1. §-ába ütköző hamis magánokirat felhasználásnak vétségében, és ezért őt 180 napi tétel, 1000 forint napi tétel összegű pénzbüntetésre ítélte. A tényállás lényege szerint a terhelt
2. július
3. napján valótlan adatokkal telefont vásárolt és előfizetői szerződést kötött a mobilszolgáltatóval oly módon, hogy a telefonkészülék vételára és az előfizetési díjak megfizetésének szándéka tekintetében a szolgáltatót jogtalan haszonszerzés végett tévedésbe ejtette, és ezzel 307.781 forint kárt okozott. A Siófoki Járásbíróság 5.Bpk.96/2018/
4. számú,
5. június
6. napján jogerőre emelkedett végzésével a terheltet bűnösnek mondta ki a Btk.
7. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés

1. b)pontjának
2. bc)alpontjára figyelemmel a

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő nagyobb kárt okozó, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében, a Btk. 342. §-a

(1)bekezdése a) pontjának I. fordulatába ütköző közokirat-hamisítás bűntettében és 4 rendbeli a Btk.

1. §-ába ütköző folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében, és ezért őt halmazati büntetésül 1 év 10 hónap, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. A tényállás lényege szerint a terhelt a távközlési szolgáltató sértettel értékesebb telefonkészülékek megszerzése érdekében hamis okiratok felhasználásával idegen személyazonosságot használva előfizetői szerződéseket kötött, majd a készülékek részleteit és a telefonszámlákat nem fizette ki, hanem a telefonokat továbbértékesítette, amellyel 1.264.640 forint kárt okozott. A Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 8.B.IV.1254/2017/
2. számú,
3. október
4. napján jogerős végzésével a terhelttel szemben a Btk.
5. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés

1. b)pontjának
2. bc)alpontjára figyelemmel az

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő jelentős kárt okozó, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett csalás bűntette miatt indult büntetőeljárást megszüntette, mivel a vádirati tényállás a Siófoki Járásbíróság által 5.Bpk.96/2018/

1. számú,
2. május
3. napján kelt, és
4. június
5. napján jogerőre emelkedett végzésével elbírált cselekmény folytatólagos egységet alkot, így az res iudicata-t képez. A tényállás lényege szerint a terhelt hat idegen személynek a nevére a távközlési szolgáltató különböző üzleteiben 24 hónapos hűségidő vállalásával, de fizetési szándék nélkül előfizetői szerződéseket kötött, amelynek útján kedvezményes áron, minimális kezdőrészlet mellett jutott hozzá a telefonkészülékekhez, majd azokat az interneten értékesítette, amellyel a távközlési szolgáltatónak összesen 5.124.311 forint kárt okozott. A Somogy Megyei Főügyészség indítványozta a terhelt ügyében a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 8.B.IV.1254/
6. számú, a Siófoki Járásbíróság 5.Bpk.96/
7. számú, valamint a Kaposvári Járásbíróság 10.B.336/
8. számú ügyeiben perújítás elrendelését, mivel a cselekmények a Siófoki Járásbíróság által elbírált cselekményekkel folytatólagos egységet valósítanak meg, amennyiben ezen bűncselekmények miatt is büntetés kiszabására került volna sor, lényegesen súlyosabb büntetést kellett volna kiszabni. A Kaposvári Törvényszék 2.Bpi.399/2019/
9. számú,
10. április
11. napján kelt végzésével a terhelt perújítási ügyében a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 8.B.IV.1254/
12. számú, a Siófoki Járásbíróság 5.Bpk.96/
13. számú, továbbá a Kaposvári Járásbíróság 10.B.336/
14. számú ügyeiben a perújítást elrendelte, és az iratokat a perújítási eljárás lefolytatása végett a Siófoki Járásbíróságnak küldte meg. A bíróság abban a tekintetben egyetértett az ügyészség indítványával, hogy perújítás elrendelése esetén a terhelttel szemben súlyosabb büntetést kell kiszabni, észlelte ugyanakkor, hogy a perújítás esetleg más ügyek elbírálását is érinthette volna, indítvány hiányában azonban hivatalból ezen ügyek kapcsán nem rendelkezett. Kúria 8/2024.JEH [30] [31] [32] [33] 8 A Siófoki Járásbíróság 4.B.79/2020/
15. számú,
16. május
17. napján kelt ítéletével a Kaposvári Járásbíróság 10.B.336/2017/12/l. számú, a Kaposvári Törvényszék 2.Bf.571/2017/
18. számú ítélete folytán
19. január
20. napján jogerőre emelkedett ítéletét, a Siófoki Járásbíróság 5.Bpk.96/2018/
21. számú,
22. június
23. napján jogerőre emelkedett végzését részben hatályon kívül helyezte, míg a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 8.B.1254/2017/
24. számú,
25. október
26. napján jogerőre emelkedett megszüntető végzését és a Pesti Központi Kerületi Bíróság 17.Bpk.60.665/2020/
27. számú,
28. április
29. napján jogerőre emelkedett ítéletét hatályon kívül helyezte, a terheltet bűnösnek mondta ki a Btk.
30. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés

1. b)pontjának
2. bc)alpontjára figyelemmel az

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő jelentős kárt okozó, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében, 38 rendbeli a Btk.

1. §-ába ütköző folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében, 2 rendbeli a Btk.
2. §-ába ütköző folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének kísérletében, 18 rendbeli a Btk.
3. §

(1)bekezdésének a) pontjába ütköző személyes adattal visszaélés vétségében és a Btk. 342. §

(1)bekezdés a) pontjának l. fordulatába ütköző közokirat-hamisítás bűntettében, és ezért őt halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztésre, 180 napi tétel, 1000 forint napi tétel összegű pénzbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A Kaposvári Törvényszék I.Bf.130/2021/

1. számú,
2. március
3. napján kelt végzésével a Siófoki Járásbíróság 4.B.79/2020/
4. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A végzés indokolásának lényege szerint a perújítási eljárás célja annak vizsgálata, hogy az adott ügyben alapos-e a perújítás, és ehhez képest kell-e új határozatot hozni. A perújítás jellegéből következik, hogy ahány határozat ellen jelentenek be perújítást, annyi perújítási eljárást kell lefolytatni. Különböző határozatok tárgyában elrendelt perújítási ügyek egyesítése kizárt. Utalt rá, hogy a Kaposvári Járásbíróság határozata esetében a perújítás a terhelt terhére, míg a Siófoki Járásbíróság és a Nagykanizsai Járásbíróság határozatai vonatkozásában a javára folyik, mivel arról van szó, hogy a folytatólagosság egységébe tartozó csalás egyes részcselekményeire a legelsőként eljáró bíróság határozata nem terjed ki, és e részcselekmények kapcsán a később eljáró bíróságok jogerős marasztaló döntést hoztak. Miután pedig eltérő célú és ellentétes irányú perújítási eljárásokról van szó az első és a később keletkezett jogerős bírósági határozatok vonatkozásában, ez eleve kizárja az egy eljárásban történő elbírálást, még akkor is, ha az praktikusnak tűnik az ügyek szoros összefüggésére tekintettel. A Kaposvári Törvényszék utalt arra is, hogy a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság határozata kapcsán a perújítás elrendelésére a Fővárosi Törvényszéknek lett volna illetékessége, és a perújítás elrendelésére amiatt is tévesen került sor, mert a kerületi bíróság a res iudicata tényét felismerve eljárást megszüntető végzést hozott. A Kaposvári Törvényszék előírta, hogy az ügyeket el kell különíteni, és azokat a perújítási eljárás lefolytatása végett meg kell küldeni a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező elsőfokú bíróságok részére. Rámutatott, hogy az ügyben az a helyes eljárás, ha a perújítást lefolytatja valamennyi a Kaposvári Járásbíróság után eljárt bíróság a saját jogerős határozata kapcsán, majd ezen perújítási eljárások befejezését követően – azok eredményéhez képest – a legelsőként eljárt Kaposvári Járásbíróság lefolytatja a perújítási eljárást. II. A legfőbb ügyész előzetes döntéshozatali indítványában a bűncselekmény egységébe tartozó részcselekmények több jogerős határozattal történő elbírálása során az
5. szám alatt bemutatott ügyben követett álláspontot tartotta helytállónak. Indokai szerint perújításnak csak bírósági jogerős ügydöntő határozattal befejezett büntetőeljárás esetén van helye a már jogerősen lezárt büntetőügyben hozott téves – az anyagi Kúria 8/2024.JEH [34] [35] [36] [37] [38] 9 igazságosság követelményét lényegesen sértő – határozatnak általában az alapügy befejezése után ismerté vált új bizonyítékok alapján történő megváltoztatása végett. A perújítási eljárás célja tehát annak vizsgálata, hogy az adott alapügyben alapos-e a perújítás, és ehhez képest kell-e új határozatot hozni. Ebből következően a perújítás megengedhetőségének kérdésében a helyes gyakorlat szerint kizárólag ügyenként hozható határozat. Törvénysértő volt tehát a Kaposvári Törvényszék 2.Bpi.399/
6. számú perújítási ügyében a bíróság azon eljárása, hogy több ügyben, így a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 8.B.IV.1254/
7. számú, a Siófoki Járásbíróság 5.Bpk.96/
8. számú, továbbá a Kaposvári Járásbíróság 10.B.336/
9. számú ügyeiben is egy határozattal rendelte el a perújítást, és küldte meg az iratokat a perújítási eljárás lefolytatása végett a Siófoki Járásbíróságnak. Utalt arra, hogy a perújításban az illetékesség az alapügyben elsőfokon eljárt bírósághoz igazodik, amelyre figyelemmel a bűncselekmény egységébe tartozó más részcselekmény tekintetében határozatot hozó bíróságra tekintettel illetékességgel rendelkező törvényszék vagy ítélőtábla perújítás megengedhetőségének kérdésében nem jogosult dönteni. Ez alapján a
10. szám alatt ismertetett ügyben a Kaposvári Törvényszék 2.Bpi.399/2019/
11. számú végzésében illetékessége hiányában rendelte el a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 8.B.1254/
12. számú ügyében a perújítást. Az illetékesség megítélése szempontjából a bűncselekményegységnek az alapügy tényállásán kívüli részcselekményei kapcsán felmerülő illetékességi ok figyelmen kívül marad. Kifejtette, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikkének

(6)bekezdése szerint a jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték. A Be. 4. §-ának

(3)bekezdése alapján büntetőeljárás nem indítható, illetve a megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, ha az elkövető cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a rendkívüli jogorvoslati eljárások és egyes különleges eljárások esetét. A törvény ezzel a büntetőeljárás akadályai közül a ne bis in idem elvének megfelelően a kétszeres elbírálás tilalmát és annak egyes következményét nevesíti az alapvető rendelkezések között. A res iudicata nem a büntetőjogi felelősségre vonás anyagi jogi akadálya, hanem a büntetőeljárás akadálya. Jogilag a res iudicata a jogerő előtt, elsőfokon eljárást megszüntető ok (ha a cselekményt jogerősen elbírálták), másodfokon pedig feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező, egyben eljárást megszüntető ok. A res iudicata a jogerő után perújítási ok és nem pedig felülvizsgálati ok (BH 2017.388. [26] bekezdés). A Be. 492. §-a

(1)bekezdésének d) pontja szerint a bíróság az eljárást ügydöntő végzéssel megszünteti, ha a vád tárgyává tett cselekményt már jogerősen elbírálták, míg a Be. 567. §-a

(1)bekezdésének b) pontja alapján a bíróság ügydöntő végzésével az eljárást megszünteti, ha a cselekményt jogerősen elbírálták. A Be. 637. §

(1)bekezdésének b) pontja szerint a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatával befejezett büntetőeljárás esetén perújításnak van helye, ha a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatot hoztak. A res iudicata miatt történő eljárás megszüntetése a vádról szóló olyan bírói döntés, amely az adott büntetőeljárást befejezi. A határozat ugyan a Be. 567. §

(1)bekezdésének b) pontja szerint ügydöntő végzés, önmagában mégsem tekinthető olyan oknak, amely véglegesen lehetetlenítené el a büntetőeljárás lefolytatását. A res iudicata-ról szóló bírói döntés ugyanis a vádban leírt tényeket, a konkrét részcselekményt nem értékeli, a büntetőjogi felelősség kérdése felől sem határoz, mivel éppen a cselekmény korábbi elbírálását, mint az újabb elbírálás akadályát állapítja meg. Ebből következően a„res iudicata okán történő eljárást megszüntető bírósági végzést követően, ugyanazon részcselekmény tényei – és az Kúria 8/2024.JEH [39] [40] [41] [42] 10 azokra vonatkozó bizonyítékok – miatti perújítás nem sérti az Alaptörvény XXVIII. cikkének

(6)bekezdésében foglalt ne bis in idem alkotmányos elvét. A bűncselekmény egységébe tartozó cselekmény elbírálásáról és az egységébe tartozó részcselekménnyel kapcsolatos vádemelés, illetőleg perújítás lehetőségéről szóló 6/

1. Büntető jogegységi határozat (a továbbiakban: 6/
2. BJE határozat) szerint, amennyiben a bíróság a vád tárgyává tett és a bűncselekmény egységébe tartozó cselekményt jogerősen elbírálta, határozata e bűncselekmény tekintetében res iudicata-t eredményez. Nincs helye újabb vádemelésnek olyan részcselekmény miatt, amely a már elbírált bűncselekmény egységébe tartozik, de nem képezte a jogerős határozatban megállapított tényállás részét. Ebben az esetben perújításnak lehet helye. A jogegységi határozat rámutat, hogy a bírósági határozatok közül azok a helytállóak, amelyek a törvényi egységként értékelendő bűncselekmények esetében az alapcselekmény jogerős elbírálását megelőzően elkövetett, azonban el nem bírált valamely részcselekmény kapcsán nem az újabb vádemelés, hanem a perújítás megengedhetősége mellett foglaltak állást. Amennyiben a bíróság a vád tárgyává tett és a bűncselekmény egységébe tartozó cselekményt jogerősen elbírálta, határozata e bűncselekmény tekintetében res iudicata-t eredményez. Erre figyelemmel az olyan részcselekményt, amely a már elbírált bűncselekmény egységébe tartozik, azonban nem képezte a jogerős határozatban megállapított tényállás részét, nem lehet önállóan elbírálni; ilyenkor perújításnak lehet helye. Ezért – a perújítás elkerülése érdekében – törekednie kell a bíróságnak a törvényi egységet alkotó részcselekmények egy eljárásban történő elbírálására, és ennek érdekében az ügyek egyesítésére (EBD
3. B.13.). A Kúria Büntető Kollégiuma Joggyakorlat-elemző Csoportjának 2018.El.II.JGY.B.
4. számú, Ténybeli javítás jogerő után - perújítás a büntetőeljárásban című összefoglaló véleményében maga is rögzíti, hogy nincs helye újabb vádemelésnek olyan részcselekmény miatt, amely a már elbírált bűncselekmény egységébe tartozik, de nem képezte a jogerős határozatban megállapított tényállás részét. Ilyen esetben új bizonyítékra hivatkozással perújításnak lehet helye (Összefoglaló vélemény
5. oldal). Az Alkotmánybíróság a 3103/
6. (V. 17.) AB határozatában kifejtette, hogy megítélése szerint önmagában nem sérti a terhelt tisztességes eljáráshoz való jogát az a körülmény, hogy olyan cselekmények esetén nincs helye önálló bírósági eljárásnak (és vádemelésnek sem), amelyek a bíróság által korában jogerősen elbírált cselekményekkel egységet képeznek. Az, hogy erre az esetre a támadott norma perújítási eljárás lefolytatását írja elő, nem jelenti az ügyészi vádmonopólium, illetőleg a funkciómegosztás alkotmányos elvének a sérelmét. Az ügyész alkotmányos joga és kötelezettsége a bűncselekmény elkövetőjének büntetőjogi felelősségre vonását kezdeményezni. E feladatát az ügyész jellemzően vádirat benyújtásával és a vád bíróság előtti képviseletével teljesíti. A jelen esetkörben is az ügyész az, aki a terhelt felelősségre vonását kezdeményezi, tekintettel azonban az általa elkövetett cselekmény és a bíróság által korábban már jogerősen elbírált cselekmény közötti büntetőjogilag releváns összefüggésekre, a bűnösség megállapítására és a jogkövetkezmények megállapítására irányuló eljárás kivételesen nem vádirat, hanem perújítás lefolytatását célzó perújítási indítvány előterjesztésével veszi kezdetét (illetőleg nyílik meg újra). Ebben az esetben is az történik tehát, hogy a közvádló – — mivel a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapíthatónak találja – bírósági eljárást kezdeményez, amelynek célja a tényállás feltárása, a terhelti felelősség és az esetleges jogkövetkezmények felőli bírósági döntés. A tisztességes eljáráshoz való jog szempontjából indifferens, hogy a fenti eljárás nem „önállóan” indul meg, hanem egy már jogerősen lezárt, de – az akkor eljárt bíróság által nem vizsgált, ugyanakkor mind a jogi minősítésre, mind pedig a szankcióra kiható további cselekmények, mint új körülmények miatt – ismét megnyíló bírósági eljárásban vizsgálják az Kúria 8/2024.JEH [43] [44] [45] [46] 11 adott személy terhére rótt cselekményt. Ebben az esetben is az ügyész mint közvádló dönti el diszkrecionális jogkörében, hogy a szóban forgó cselekmények miatt kezdeményezi-e a bíróság eljárását, pontosabban a korábban lezárt eljárás ismételt megnyitását, amelynek célja ugyanakkor az újabb cselekmények miatti teljes (ebben a részben önállónak tekinthető) bírósági eljárás lefolytatása. Arról van szó tehát, hogy a bíróság a perújítás eredményeképpen korábban lezárult, de újra megnyitott eljáráson belül folytatja le a kvázi önálló eljárást és hoz kvázi önálló döntést az újabb cselekmények tekintetében, majd – a bűnösség, valamint a folytatólagosság megállapítása esetén – a korábban elbírált és az újonnan elbírált cselekményeket együttesen figyelembe véve, egységes döntést hoz ([19] bekezdés). A bűncselekményegységet alkotó részcselekmények több jogerős ítélettel történő elbírálásának jogkövetkezményei az egyes érintett ítéletekre nézve az alábbiak: az időben későbbi ítélet ellen – arra jogosult által előterjesztett perújítási indítvány előterjesztésének esetén – el kell rendelni a perújítást, és az egység igazolódása esetén az ezen ügyben elbírált részcselekmények miatt az eljárást meg kell szüntetni. Ezt követően – amennyiben az ügyész álláspontja szerint valamennyi részcselekmény együttes elbírálása esetén a korábbi ítéletben kiszabott büntetésnél vagy alkalmazott intézkedésnél lényegesen súlyosabb büntetés kiszabása vagy intézkedés alkalmazása indokolt – az ügyésznek módja van a feltételek fennállása esetén a terhelt terhére perújítást kezdeményezni a korábbi ítélet ellen. A részcselekmények együttes elbírálására pedig az ennek nyomán elrendelt eljárásban kerülhet sor (Bpkf.696/2016/
7. [27]-[28] bekezdések). Törvényi egység esetén, ha valamennyi részcselekményt a bíróság már jogerősen elbírált, az el nem bírált új részcselekmény miatt nincs helye vádemelésnek, perújításnak lehet helye. Ugyanez irányadó az olyan részcselekményre nézve, amely az elbírált bűncselekménnyel alaki halmazatban áll (EBD
8. B.16.II.). A hatályon kívül helyezéssel és eljárás megszüntetésével érintett részcselekmények, illetve cselekmények miatt a jogerős ítélettel szemben perújításnak lehet helye ([22] bekezdés). Mindezek alapján a bűncselekmény egységébe tartozó cselekmények esetén a követendő eljárási rendnek úgy indokolt alakulnia, hogy több marasztaló ítélet esetén az időben később kelt ítélet ellen a Be.
9. §-ának

(2)bekezdése szerint arra jogosult perújítási indítványt terjeszthet elő, amely alapján a Be. 637. §-a

(1)bekezdésének b) pontja szerinti perújítást el kell rendelni, és az egység megállapíthatósága esetén az ezen ügyben elbírált részcselekmények miatt az eljárást a Be. 4. §-ának

(3)bekezdésére figyelemmel meg kell szüntetni. Ezt követően – amennyiben valamennyi részcselekmény együttes elbírálása esetén a korábbi ítéletben kiszabott büntetésnél vagy alkalmazott intézkedésnél lényegesen súlyosabb büntetés kiszabása vagy intézkedés alkalmazása indokolt – az ügyészség a Be. 639. §-ának

(1)bekezdése szerint a terhelt terhére a Be. 637. §

(1)bekezdése

1. a)pontjának
2. ab)alpontja alapján a res iudicata miatti eljárás megszüntetéssel érintett részcselekmény(
3. ek)tényeire vonatkozó új bizonyítékokra hivatkozással perújítást kezdeményezhet az időben korábbi ítélet ellen, amelyre figyelemmel elrendelésre kerülő perújítási eljárásban lesz lehetőség a bűncselekmény egységébe tartozó cselekmény teljes körű elbírálására. Ezen utóbbi perújítás eredményes lefolytatásának a részcselekmények miatt indult önálló büntetőeljárások res iudicata-ra alapozott megszüntetése nem akadály. Erre figyelemmel a Kúriának a Bfv.296/2022/19. számú végzésében tett azon megállapítása, hogy az alapügyben kizárólag a korábbi ítéletben szereplő tényállási pontot érintő történések jelentették a vád ténybeli kereteit, a megszüntetéssel lezárt ügy megnyitása és az egyesítés elmaradása okán viszont a későbbi ügyben érintett tényállási pontokat érintően nincs vád, és azt az ügyész perújítás szabályaival ellentétes indítványa nem pótolhatja, ellentétes a 6/2009. BJE határozatban írtakkal, a Joggyakorlat-elemző Csoport Összefoglaló Kúria 8/2024.JEH [47] [48] [49] [50] [51] 12 véleményével, az Alkotmánybíróság álláspontjával, valamint az EBD 2017. B.16. számon megjelent eseti döntésben és a Kúria Bpkf.696/2016/3. számú végzésében foglaltakkal. A Kúria Bfv.296/2022/19. számú végzésével megszüntetett ügyben az EBH 2015. B.17. számon megjelent Bhar.912/2014/2. számú hatályon kívül helyező végzésében a Kúria maga is rámutatott, hogy a hatályon kívül helyezés során arra is figyelemmel voltak, hogy amennyiben az előttük folyó ügy érdemi elbírálásával teret adnának az esetleges későbbi perújítási eljárásnak, úgy a perújítás megengedhetőségének kérdésében nem a Kúria, hanem alsóbb szintű bíróság, az ítélőtábla dönthetne; továbbá a megengedett perújítás során mód nyílna nemcsak a másik bírósághoz benyújtott váddal érvényesített tények körében, hanem a Kúria által már elbírált tények vonatkozásában is a bizonyítékok újraértékelésére, más tényállás megállapítására, azok alapján eltérő jogi következtetés levonására mind a bűnösség, mind a minősítés, mind a büntetőjogi következmény tekintetében (EBH 2015. B.17. [34] bekezdés). Ebből következően ekkor még maga a Kúria sem látta elvi akadályát a perújítási eljárásnak. Megjegyzendő, hogy a res iudicata-ra alapított eljárás megszüntetése esetén a terhelt büntetőjogi felelősségének elbírálására érdemben nem kerül sor, így a Be. 4. §-ának

(3)bekezdése szempontjából nem jelenti az elkövető cselekményének jogerős elbírálását, ekként pedig res iudicata hatás sem fűződik hozzá. A res iudicata ugyanis – ahogyan az már fentebb kifejtésre került – egy tisztán büntetőeljárási akadály, amely a többszöri eljárás tilalmához (ne bis in idem) kapcsolódik, ezáltal azonban csak olyan bírósági határozathoz járulhat, amely a vádlott büntetőjogi felelősségéről döntött, mivel a vádlott bűnösségének megállapítása esetén az állam büntetőigénye teljesül és egyúttal elenyészik, ha pedig a vádlottat felmentik, alaptalannak bizonyul. A

1. számon hivatkozott ügyben azonban a perújítási indítványban szereplő tényállások tekintetében ilyen határozat hozatalára nem került sor, az alapügyre figyelemmel ítélt dologként történő megszüntetés ilyen értelemben egy technikai lezárása volt az eljárásnak, ekként a Kúria Bfv.296/2022/
2. számú végzésében írtakkal ellentétben a jogerős (felmentő) ítélet perújítással történő támadásának nem akadálya. A legfőbb ügyész szerint az ettől eltérő értelmezés esetén az első elítélést követő, res iudicata-ra alapozott megszüntetés már eleve ugyanazon cselekmény kétszeres elbírálását jelentené és (újból) perújítással lenne támadható. Erre figyelemmel téves az az álláspont is, amely szerint perjogilag az eljárt bíróságnak a res iudicata-val lezárt ügyet is újra meg kellett volna nyitnia (Bfv.296/2022/
3. számú végzés [90]-[92] bekezdései), amelyet azonban rendkívüli perorvoslattal senki nem támadott, és ahogyan a Kúria az adott ügyben maga is megjegyzi, nem is támadhatott (Bfv.296/2022/
4. számú végzés [92] bekezdése). Valójában ugyanis szükségtelen a res iudicata okán megszüntetett ügy határozatának a támadása a perújítás kezdeményezése előtt. E tekintetében az ítélkezési gyakorlat ezidáig következetes és egységes volt. Ez alapján tehát a
5. szám alatt ismertetett perújítási ügyben a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 8.B.IV.1254/2017/
6. számú eljárást megszüntető végzéssel szembeni perújítás elrendelésére is szükségtelenül került sor, és annak alaptalansága okából történő elutasítása indokolt. A kifejtettek alapján a legfőbb ügyész az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát tartotta indokoltnak. III. Az Alaptörvény
7. cikk

(3)bekezdése kimondja, hogy a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz, amellyel egyezően rendelkezik a Bszi. 24. §

(1)bekezdés c) pontja. A Bszi. 32. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az előzetes döntéshozatali indítványra jogegységi eljárásnak van helye, ha az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat meghozatala, Kúria 8/2024.JEH [52] [53] [54] [55] [56] [57] [58] 13 korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése szükséges. A Bszi. 33. §

(1)bekezdés c) pontja szerint jogegységi eljárást kell lefolytatni, ha azt a legfőbb ügyész indítványozza. Az előzetes döntéshozatali indítványban az indítványozó a Bszi. 33. §

(2)bekezdésében foglalt törvényi előírásnak megfelelően megjelölte, hogy milyen kérdésekben és mely okokból kéri a jogegységi eljárásban a jogegységi határozat meghozatalát és indítványhoz mellékelte az érintett bírósági határozatok kiadmányát, amelyekkel a megosztott bírói gyakorlatot bemutatta. Az Alaptörvény és a Bszi. felhívott rendelkezéseinek megfelelően a Jogegységi Panasz Tanácsnak – az előírt feltételek fennállta esetén – jogegységi eljárást kell lefolytatnia, és az alapján jogegységi határozatot kell hoznia az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében. Az indítványt megvizsgálva a Jogegységi Panasz Tanács megállapította, hogy az indítványozó a bemutatott jogerős bírósági határozatokkal alátámasztotta, miszerint a bűncselekményegységbe tartozó egyes részcselekmények több külön ítéletben való elbírálása esetén követendő eljárás tárgyában a bírói gyakorlat nem egységes, ekként az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat maghozatala szükséges; ez pedig megalapozta a jogegységi eljárás lefolytatását. Mindezekre figyelemmel a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa az előzetes döntéshozatali indítvány elbírálása tárgyában indult ügyben a Bszi. 37. §

(4)-

(5)bekezdésének megfelelően ülést tartott. Az ülésen a legfőbb ügyész képviselője az előzetes döntéshozatali indítványt változatlan indokolással fenntartotta, és az abban kifejtetteknek megfelelően indítványozta, hogy a Kúria az adott perjogi helyzetre kétlépcsős eljárásrendet határozzon meg. Ennek során először az időben később meghozott ítéletet kell a Be. 637. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti perújítási eljárásban megtámadni, aminek egy kimenetele lehet, az eljárás res iudicata-ra alapozott megszüntetése. Ezt követően lehetséges a megszüntetett eljárás tényei alapján perújítási indítvány benyújtása az időben korábbi határozattal szemben ugyanezen a Be. 637. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontja alapján, ami valóban a terhelt terhére irányul. Ebben az eljárásban lehet – amennyiben indokolt – súlyosabb büntetést kiszabni, a büntetést súlyosítani. Ennek az eljárásnak nem akadálya a korábban említett
3. b)pontos perújítási eljárásban hozott eljárást megszüntető határozat; ez éppen annak kinyilvánítása, hogy önálló eljárásnak a korábban meghozott és jogerőre emelkedett ítélet miatt nincsen helye. A legfőbb ügyész képviselője azt is kiemelte, hogy a kérdésben a jogegységi határozat meghozatala azért is fontos, mert a költségvetési csalás jelenlegi anyagi jogi szabályozására figyelemmel egyre gyakrabban kell ilyen típusú eljárásjogi helyzetekkel szembesülni, gyakran jelentős tárgyi súlyú cselekményekkel összefüggésben. Az indítványtól eltérő eljárásrendben ezen cselekmények miatt a büntetőjogi felelősségre vonásra nem kerülhet sor. IV. 1. Az előzetes döntéshozatali indítvány – az abban foglaltak szerint – alapos. Az indítványban hivatkozott jogerős bírósági határozatok kapcsán a Jogegységi Panasz Tanács az alábbiakat emeli ki. Az I/1. alatti ügyben a költségvetési csalás egységébe tartozó különböző részcselekmények miatt a terhelttel szemben két külön vádemelésre került sor, előbb a Fővárosi Törvényszék, majd a Kecskeméti Járásbíróság előtt; jogerős ügydöntő határozatot azonban a Kecskeméti Járásbíróság hozott korábban. Ebben a terhelt bűnösségét – más bűncselekmények mellett – a Btk. 396. §

(1)bekezdésének a) pontjába ütköző és a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett nagyobb vagyoni hátrányt okozó Kúria 8/2024.JEH [59] [60] [61] [62] [63] 14 költségvetési csalás bűntettében állapította meg, a költségvetésnek 1.930.121 forint vagyoni hátrány okozása kapcsán, és emiatt vele szemben pénzbüntetést szabott ki. A folyamatban lévő másik ügyben a Fővárosi Törvényszék a terhelt bűnösségét – más bűncselekmények mellett – a Btk. 396. §

(1)bekezdésének a) pontjába ütköző és az

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében állapította meg, a költségvetésnek 499.996.351 forint vagyoni hátrány okozásának megkísérlése kapcsán, és ezért őt végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, pénzbüntetésre és foglalkozástól eltiltásra ítélte. A büntetőeljárási akadályt csak a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla észlelte, amelynek folytán határozatával a Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítéletét e részében hatályon kívül helyezte és az eljárást a más részeiben a Kecskeméti Járásbíróság által már jogerősen elbírált cselekmény tekintetében megszüntette. Ezt követően az ügyészség a Be. 637. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontja alapján a terhelt terhére perújítási indítványt terjesztett elő. Ebben új tényként indítványozta értékelni, hogy a terhelt cselekményével a Kecskeméti Járásbíróság jogerős ügydöntő határozatában megállapítottakhoz képest – a korábban a Fővárosi Törvényszék előtt vád tárgyává tettek szerint – 499.996.351 forinttal magasabb vagyoni hátrányt kísérelt meg okozni a költségvetésnek, ami – az összefoglalt bűncselekményi egységgel érintett vagyoni hátrány mértékére, ebből adódóan pedig a bűncselekmény minősítésére és büntetési tételére tekintettel – valószínűsíti, hogy a terhelttel szemben lényegesen súlyosabb büntetést kell kiszabni. Az indítvány alapján a Kecskeméti Törvényszék a perújítást elrendelte, majd ennek nyomán eljárva – az ügy többszöri, az előzetes döntéshozatali indítvány elbírálása szempontjából közömbös áttételét követően – a perújítást alaposnak találta; megállapította, hogy a terhelt Kecskeméti Járásbíróság és a Fővárosi Törvényszék előtt vád tárgyává tett cselekményei törvényi egységet alkotnak. Ennek megfelelően a terhelt szóban lévő cselekményét a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont harmadik fordulatába ütköző és az

(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette kísérletének minősítette és amiatt – valamint a perújítással támadott ügydöntő határozatban megállapított további cselekmények miatt – a terheltet végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélte. A Be. 562. §

(1)bekezdése szerint indokolt ítélet részletes jogi indokolást nem tartalmaz, azonban a minősítésből is következően egyértelműen megállapítható, hogy a bíróság a bűnösség alapjának a két külön vádiratban vád tárgyává tett összesen 501.926.472 forint vagyoni hátrány okozásának megkísérlését tekintette. Az I/

1. alatti ügyben előállott perjogi helyzet kapcsán az
2. alatti ügyhöz képest különbség, hogy a korábban indult ügyben harmadfokon eljáró Kúria észlelte, miszerint a terhelttel szemben vád tárgyává tett hűtlen kezeléssel folytatólagos egységbe tartozó egyes további részcselekmények miatt másik büntetőeljárás van folyamatban, amelyben a Fővárosi Törvényszék már elsőfokú, nem jogerős ítéletet is hozott. Ezért a Kúria az előtte a terhelttel szemben hűtlen kezelés és magánokirat-hamisítás miatt folyamatban lévő eljárást elkülönítette a terhelttel szemben más bűncselekmények miatt indult ügytől, a másodfokú ítéletet e cselekmények kapcsán hatályon kívül helyezte és a Szegedi Ítélőtáblát új eljárás lefolytatására utasította. Ezzel pedig olyan perjogi helyzet alakult ki, hogy a folytatólagosság egységébe tartozó, különböző vádakkal érvényesített büntetőjogi igény elbírálása egyik vád tekintetében sem volt jogerős. A Kúria hatályon kívül helyező végzésének indokolásában ki is fejtette, hogy döntésével a perújítás elkerülhetősége érdekében megteremtette az eljárásjogi lehetőségét annak, hogy a bűncselekményegységbe tartozó valamennyi részcselekményt egy eljárásban bírálják el. Kúria 8/2024.JEH [64] [65] [66] [67] [68] [69] 15 Ennek ellenére a Szegedi Ítélőtábla az ügyeket nem egyesítette, hanem ismét a hűtlen kezelésnek és magánokirat-hamisításnak kizárólag az eredetileg is az előtte folyamatban lévő ügyben vád tárgyává tett részcselekményeit bírálta el és a terhelttel szemben kizárólag amiatt szabott ki büntetést. Mivel időközben a Fővárosi Ítélőtábla is elbírálta a Fővárosi Törvényszéknek a másodikként indult ügyben hozott ítélete ellen bejelentett fellebbezéseket és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, az ügyben az a perjogi helyzet állt elő, hogy a folytatólagosság egységébe tartozó hűtlen kezelés egyes részcselekményeit a bíróságok két külön, jogerős ítéletben bírálták el. Az anyagi joghelyzetet illetően pedig említést érdemel, hogy míg a bíróság a korábban indult, de jogerős később befejezett ügyben a terhelt bűnösségét megállapította a hűtlen kezelés azon ügyben vád tárgyává tett részcselekményei kapcsán, a később indult, de korábban befejezett ügyben – az abban vád tárgyává tett részcselekmények kapcsán – a bíróság a terheltet jogerősen felmentette. Ekként a bűncselekményegységbe tartozó cselekmények kapcsán időben elsőként egy felmentő, másodikként pedig egy bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó jogerős ügydöntő határozat keletkezett. A terhelt védője az ügyben másodikként meghozott – bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó – ítélettel szemben
3. július
4. napját megelőzően hatályban volt, a büntetőeljárásról szóló
5. évi XIX. törvény (a továbbiakban: régi Be.)
6. §

(1)bekezdés b) pont második fordulata alapján terjesztett elő perújítási indítványt, tekintettel arra, hogy a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős ítéletet hoztak. A perújítás megengedhetősége tárgyában másodfokon eljárt Kúria az indítvány indokolását osztotta; végzésében kifejtette, hogy az anyagi jogerő joghatása – egyebek mellett – a többszöri eljárás tilalmában (ne bis in idem) ölt testet, ami egyaránt vonatkozik felmentő és bűnösséget megállapító ítéletre. Amennyiben pedig a jogerős ítélet meghozatala előtt véghezvitt, de utóbb ismertté vált cselekmény már az ítéletben megvizsgált és értékelt cselekménnyel együtt belefér egy egységes bűncselekmény fogalmába, mint amilyen a természetes és a folytatólagos egység esete, akkor a jogerős ítélet általában ezt az utóbb felderített cselekvést is magában foglalja, és ez a terhelt másodszori elítélését megakadályozza. Erre tekintettel a perújítást elrendelte, egyúttal a támadott ügydöntő határozatokat hatályon kívül helyezte és a terhelttel szemben az azzal érintett cselekmények tekintetében az eljárást megszüntette. Ezt követően az ügyben elsőként meghozott – felmentő – jogerős ítélettel szemben ügyészség a terhelt terhére terjesztett elő perújítási indítványt, amelyben a később befejezett ügyben megállapított tényeket indítványozta új tényként megállapítani; az új tények alapján pedig azt tartotta megállapítható, hogy a terhelt magatartásával a hűtlen kezelést megvalósította, ezért a terhelt bűnösségét kell megállapítani. Az indítvány alapján a bíróság a perújítást elrendelte. A perújítási eljárásban pedig az elsőfokú és a másodfokú bíróság is megállapította a terhelt bűnösségét – kizárólag az eredetileg a később befejezett ügyben vád tárgyává tett cselekményrészek kapcsán, az ebben az ügyben korábban elbírált cselekményrészekhez kapcsolódó felmentést nem érintve – , ezért a felmentő ítéletet hatályon kívül helyezte és a terhelttel szemben büntetést szabott ki. A perújítási eljárásban hozott jogerős ítélettel szemben a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyet elbírálva a Kúria a

1. február 7-én meghozott Bfv.296/2022/
2. számú végzésével a perújítási eljárásban meghozott jogerős ítélet hatályon kívül helyezte és a perújítási eljárást megszüntette. Ennek perjogi hatása, hogy az ügyben továbbra is az időben korábban befejezett ügyben meghozott, a vád tárgyává tett cselekmény egyes részcselekményeit elbíráló felmentő ítélet a jogerős ügydöntő határozat, míg a másodikként befejezett ügyben vád tárgyává tett – az alapügytől elkülönített – cselekmények érdemben elbírálatlanok (és a továbbiakban elbírálhatatlanok) maradtak. Kúria 8/2024.JEH [70] [71] [72] [73] [74] 16 A Kúria Bfv.296/2022/
3. számú végzését vizsgálva megállapítható, hogy a Kúria végzésében azt ítélte meg az ügy eldöntése során perdöntő jelentőségű kérdésként, miszerint lehetséges-e, hogy a bíróság a korábbi perújítás elrendelését követően (Kúria Bpkf.169/2016/
4. végzése) a res iudicata címén megszüntetett alapügy érintetlenül hagyása mellett, a másik, jogerős felmentéssel végződött ügyben (Pesti Központi Kerületi Bíróság 119.B.12.180/2013/
5. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 28.Bf.6684/2014/
6. számú végzése) a lefolytatott perújítás eredményeként a megszüntetéssel érintett cselekmények miatt a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapítsa, mindezt oly módon, hogy a perújított alapügy nem tartalmazta ezen tényállásokat (ezen tényekre vonatkozó vádat), és új bizonyítékként kizárólag magát a jogerősen lezárt ügyet, annak bizonyítékait jelölte meg. E kérdést pedig – döntéséből kitűnően – nemlegesen válaszolta meg. Ennek indokolása során maga is alapelvként rögzítette, miszerint a törvényi egység anyagi jogi – a Büntető Törvénykönyv normatív rendelkezéséből fakadó – követelmény; az egység minden részének egy eljárásba kell kerülnie. Megállapította, hogy jelen ügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 119.B.12.180/2013/
7. számú és a Fővárosi Törvényszék 15.B.1492/2010/
8. számú ítéletében elbírált hűtlen kezelés egyes részcselekményei folytatólagos egységet képeznek. Ezt követően azonban arra az álláspontra helyezkedett, miszerint a perújítás révén a folytatólagosság egységébe kerülés nem válhat különálló vádemelések tárgyát képező bűncselekmények elbírálásává, mert ahhoz elengedhetetlen lett volna az ilyen külön álló vádemelések tárgyát képező eljárások egyesítése, azonban az a jelen ügyben nem történt meg. Hivatkozott arra, hogy erre irányuló rendkívüli jogorvoslati indítvány a megszüntetéssel érintett – azaz a másodikként befejezett – alapügyben nem történt, noha perjogilag az eljárt bíróságnak ezen ügyet (a jogerősen lezárt döntést) is újra meg kellett volna nyitnia, ugyanakkor a jogerősen lezárt döntést rendkívüli perorvoslattal senki nem támadta és a Be.
9. §

(1)bekezdése szerinti okból – kétségkívül – nem is támadhatta. Az ügyészi perújítással érintett alapügyben pedig fogalmilag kizárt az első alapügy bizonyítékaira „újként” hivatkozni, nem volt ugyanis erre vonatkozó ténybeliség, tehát vád. A felülvizsgálattal támadott döntés szempontjából mindez azt eredményezte, hogy a perújított ügyben a perújítás folytán megállapított tényállási pontok tekintetében érintetlenül van egy jogerősen lezárt megszüntető döntés, és ugyanezen tényeket érintően egy új, jogerős elítélés. A Kúria ezt önmagában a kétszeri elbírálás tilalma és az egyszeri eljárás követelménye elveinek sérelmeként értékelte {indokolás [96] bekezdés}. A felülvizsgálatban hivatalból vizsgálandó eljárási jogi okok közül azonban – a döntés alapját meghatározó – perjogi jelentőséget annak tulajdonított, hogy az eredetileg felmentéssel végződött – perújítással megnyitott – 119.B.12.180/

1. számú alapügyben kizárólag a perújítási eljárásban hozott ítélet I. tényállási pontját érintő történések jelentették a vád ténybeli kereteit. A megszüntetéssel lezárt ügy megnyitása és az egyesítés elmaradása okán viszont a felülvizsgálattal érintett ügyben a II. tényállási pontokat (azaz az eredetileg a később befejezett ügyben, a Fővárosi Törvényszék számú ítéletével elbírált hűtlen kezelési cselekményeket) érintően nincs vád, amit az ügyész – álláspontja szerint a perújítás szabályaival ellentétes – indítványa nem pótolhat. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban erre tekintettel hozta meg végzését, amellyel a Pesti Központi Kerületi Bíróság 808.B.21.771/2016/
2. számú, illetve a Fővárosi Törvényszék 25.Bf.9895/2020/
3. számú ítéletét – azaz a folytatólagos egységbe tartozó cselekmény egyes részcselekményeit illetően korábban befejezett ügyben meghozott perújítási határozatokat hatályon kívül helyezte, és a perújítási eljárást megszüntetette. Döntésének alapja – kizárólag – a Be.
4. §

(2)bekezdés c) pontja, az arra jogosult által emelt vád hiánya. Kúria 8/2024.JEH [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81] [82] 17 Az I/

1. alatti ügyben elsőként a Kaposvári Járásbíróság hozott ítéletet, amelyben a terheltet 307.781 forint kár okozása kapcsán csalás vétségében mondta ki bűnösnek és ezért pénzbüntetésre ítélte. Ezt követően a terhelt büntetőjogi felelősségét – ugyanazon sértett sérelmére elkövetett csalási cselekmények kapcsán, további 1.264.640 forint kár okozása miatt – a Siófoki Járásbíróság is megállapította és amiatt a terhelttel szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki. Az elbíráltakkal folytatólagos egységbe tartozó további csalási cselekmények miatt, 5.124.311 forint kár okozása miatt a terhelttel szemben a Budapesti IV. és XV. kerületi Bíróságon is eljárás indult; e bíróság azonban észlelte a Siófoki Járásbíróság akkor már jogerős ügydöntő határozata alapján előállott büntetőeljárási akadályt és ezért az eljárást – ítélt dolog címén – megszüntette. Az ügyben egységesen a Somogy Megyei Főügyészség terjesztett elő perújítási indítványt a Kaposvári Járásbíróság, a Siófoki Járásbíróság és a Budapesti IV. és XV. kerületi Bíróság érintett határozatai ellen. Az indítvány alapján a Kaposvári Törvényszék mindhárom jogerős ügydöntő határozattal szemben elrendelte a perújítást és az iratokat a perújítási eljárás lefolytatása céljából a Siófoki Járásbíróságnak küldte meg. Végzésében a perújítás okaként kizárólag a Be.
2. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontját jelölte meg. Noha az előzetes döntéshozatali indítvány nem tért ki rá, de a lefolytatott perújítási eljárás kapcsán mindenképpen rögzítést igényel, hogy a terhelttel szemben a három perújítással érintett ítéletben elbíráltakkal egységbe tartozó további részcselekmények miatt bűnösséget megállapító jogerős ítéletet hozott két másik bíróság is; a Nagykanizsai Járásbíróság a 2019. február 21-én jogerős 3.B.40/2018/41. számú ítéletével 10.550.977 forint kár okozása miatt, a Pesti Központi Kerületi Bíróság pedig a 2019. április 23-án jogerős 1.B.31.539/2018/9. számú ítéletével 299.980 forint kár okozása miatt egyaránt végrehajtandó szabadságvesztésre, pénzbüntetésre és közügyektől eltiltásra ítélte. Az e két ítélettel kiszabott szabadságvesztésbüntetéseket a Pesti Központi Kerületi Bíróság utóbb összbüntetésbe is foglalta. A Kaposvári Törvényszék a perújítás engedélyezhetősége tárgyában eljárva észlelte e határozatokat, indokolásában kitért arra, hogy a perújítás más ügyek elbírálását is érinthette volna, azonban azok tekintetében indítvány hiányában nem rendelkezhetett. Ugyanakkor utóbb a Nagykanizsai Járásbíróság ítélete ellen a Zala Megyei Főügyészség indítványa nyomán a Zalaegerszegi Törvényszék a 2020. április 24-én kelt Bpi.64/2020/7. számú végzésével a Be. 637. §

(1)bekezdés b) pontja alapján – a Siófoki Járásbíróság 5.Bpk.96/2018/

1. számú büntetővégzésére tekintettel – elrendelte a perújítást. Egyúttal felhívta a Nagykanizsai Járásbíróság figyelmét arra, hogy az ügyben a Siófoki Járásbíróság perújítási eljárást folytat, ezért az iratokat célszerű egyesítés megfontolása végett a részére megküldeni. A Nagykanizsai Járásbíróság ennek megfelelően járt el. A perújítási eljárásban eljáró Siófoki Járásbíróság a Kaposvári Törvényszék perújítást elrendelő határozatával érintett mindhárom jogerős ügydöntő határozatot – továbbá a Zalaegerszegi Törvényszék által perújított jogerős ítéletet – hatályon kívül helyezte és a terheltet a bűncselekményegység mind a négy ügyben vád tárgyává tett valamennyi részcselekménye kapcsán, összesen 17.247.709 forint kár okozása miatt állapította meg a terhelt bűnösségét és őt ezért végrehajtandó szabadságvesztésre, pénzbüntetésre és közügyektől eltiltásra ítélte. Ugyanakkor indítvány hiányában nem érinthette a Pesti Központi Kerületi Bíróság által ugyancsak a bűncselekményegységbe tartozó részcselekményeket elbíráló ítéletét, ellenben az összbüntetési ítéletet – az egyik érintett alapítélet hatályon kívül helyezése folytán – ugyancsak hatályon kívül helyezte. Az ítélet ellen kétirányú fellebbezések alapján eljárt Kaposvári Törvényszék az elsőfokú ítéletet a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a Siófoki Járásbíróságot Kúria 8/2024.JEH [83] [84] [85] [86] [87] 18 új eljárásra utasította. Indokolásában kifejtette, hogy a perújítási eljárás célja annak megállapítása, miszerint az adott ügyben alapos-e a perújítás és ehhez képest az adott ügyben kell-e új határozatot hozni. Ebből következik, hogy ahány ügyben jelentettek be perújítást, annyi perújítási eljárást kell lefolytatni. Kiemelte, hogy a perújítási ok a Kaposvári Járásbíróság ítéletével szemben a Be. 637. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontja, míg a Siófoki Járásbíróság és a Nagykanizsai Járásbíróság határozataival szemben a Be. 637. §

(1)bekezdés b) pontja; ennek megfelelően a perújítás iránya az elsőként írt ítélettel szemben a terhelt terhére, a másik két határozattal szemben a terhelt javára esik. Ehhez képest pedig a perújítási eljárások eltérő célja és iránya az együttes elbírálást eleve kizárja. A Kaposvári Törvényszék kitért arra is, hogy a Budapesti IV. és XV. kerületi Bíróság ítéletével szemben nem is lett volna illetékessége a perújítás elrendelésére. Ugyanakkor az szükségtelen is volt, mivel e bíróság a büntetőeljárási akadályt felismerte és az eljárás megszüntette. A megismételt perújítási eljárásra pedig azt az iránymutatást adta, miszerint az ügyeket el kell különíteni és az illetékességgel rendelkező bíróságnak megküldeni, a Siófoki Járásbíróság is csak az általa hozott ítélet tekintetében folytathatja le a perújítási eljárást. Azt követően pedig az a helyes eljárás, ha előbb az ügyben később határozatot hozó bíróságok folytatják le a perújítási eljárást, értelemszerűen a terhelt javára, a jogerős ítéletek hatályon kívül helyezésre és az eljárás megszüntetése érdekében, utána pedig – azok eredményéhez képest – az ügyben elsőként határozatot hozó Kaposvári Járásbíróság, ekként a terhelt terhére, valamennyi részcselekmény együttes elbírálása és súlyosabb büntetés kiszabása érdekében. A fentieket összegezve – az előzetes döntéshozatali indítványban bemutatott ügyek, továbbá az I/

1. alatti ügyben a Jogegységi Panasz Tanács által észleltek alapján – a vizsgált kérdés kapcsán a bírói gyakorlat megosztottsága az alábbiakban nyilvánul meg. Az I/
2. alatti ügyben a bűncselekményegységbe tartozó egyes részcselekmények miatt egy bűnösséget megállapító jogerős ítélet és egy ugyancsak jogerős, az eljárást ítélt dolog címén megszüntető határozat született. Ezt követően a korábbi ítélettel szemben a megszüntetéssel érintett ügyben vád tárgyává tett cselekmények miatt elrendelt perújítási eljárásban a bíróság a terhelt bűnösségét a cselekményegységbe tartozó valamennyi – korábban két ügyben vád tárgyává tett – részcselekmény tekintetében megállapította. Az I/
3. alatti ügyben a bűncselekményegységbe tartozó különböző részcselekmények miatt ugyancsak két jogerős ügydöntő határozat – az elsőként befejezett ügyben felmentő, a második ügyben bűnösséget megállapító ítélet – született, majd a későbbi ítéletet a bíróság a védő által előterjesztett perújítási indítvány alapján hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette. Ezt követően – az
4. alatti ügyben történtekkel azonos módon – a bíróság a korábbi ítélettel szemben a megszüntetéssel érintett ügyben vád tárgyává tett cselekmények miatt elrendelt perújítási eljárásban a terhelt bűnösségét a cselekményegységbe tartozó, de korábban a második ügyben vád tárgyává tett részcselekmények tekintetében megállapította. A Kúria azonban a terhelt felülvizsgálati indítványát elbírálva a perújítási eljárásban hozott jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a perújítási eljárást megszüntette, mert álláspontja szerint annak akadályát képezte a – másik ügyben elrendelt perújítás során meghozott – megszüntető határozat, a terhelt terhére perújított ügyben pedig – mivel a terheltnek abban felrótt cselekmények nem képezték az alapügybéli vád tárgyát - a bíróság ítéletét az arra jogosult által emelt vád hiányában hozta meg. Az I/
5. alatti ügyben a bűncselekményegységbe tartozó különböző részcselekmények miatt összesen öt jogerős ügydöntő határozat – négy bűnösséget megállapító ítélet és egy ítélt dolog címén az eljárást megszüntető végzés – született. A bíróság előbb – egy határozattal, az illetékességi szabályokat is megsértve – az ügyben legkorábban hozott és két későbbi ügydöntő határozattal szemben is elrendelte a perújítást, majd egy másik későbbi határozattal szemben elrendelt perújítást egyesítve négy ítéletet helyezett hatályon kívül és egységesen Kúria 8/2024.JEH [88] [89] [90] [91] [92] 19 megállapította a terhelt bűnösségét az eredetileg azokban elbírált valamennyi részcselekmény kapcsán. A perújítási eljárásban hozott nem jogerős elsőfokú ítéletet azonban a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte, rámutatva arra, hogy a perújítási indítványok elbírálására csak külön-külön kerülhet sor, mégpedig akként, hogy az ügyben jogerőre emelkedett első ítéletet követően hozott ügydöntő határozatok tekintetében csak azok hatályon kívül helyezésének és az eljárás megszüntetésének lehet helye, míg a legkorábban hozott ítélet ellen – a későbbi határozatokkal szembeni perújítás eredményéhez képest – a később befejezett ügyekben vád tárgyává tett tények alapján a terhelt terhére lehet helye perújításnak. A fentiek alapján tehát az állapítható meg, hogy az I/
6. alatti ügyben eljárt bíróságok, valamint az I/
7. alatti ügyben a Kúria felülvizsgálati eljárását megelőzően eljárt bíróságok nem látták perjogi akadályát annak, hogy a később befejezett ügyben az eljárás megszüntetését követően az ügyészségnek a legkorábban hozott jogerős ítélet ellen a terhelt terhére előterjesztett perújítási indítványa alapján elbírálják és megállapítsák a terhelt büntetőjogi felelősségét az eredetileg később befejezett, megszüntetéssel lezárt ügyben vád tárgyává tett cselekmények miatt. Az I/
8. alatti ügyben pedig a perújítás során hozott ítéletet hatályon kívül helyező másodfokú bíróság ugyanilyen iránymutatást adott a megismételt eljárásra. Az I/
9. alatti ügyben a felülvizsgálat során eljáró Kúria viszont – a fentiekkel ellentétben – az ügyben elsőként hozott ítélettel szembeni perújítás akadályát látta abban, hogy a későbbi ügy jogerős – és további perorvoslattal nem is támadható – megszüntetéssel lezárt. Erre tekintettel – álláspontja szerint – a korábban befejezett ügyben elrendelt perújítási eljárásban az eredetileg a későbbi ügyben vád tárgyává tett és elbírált cselekmények tekintetében nincs az arra jogosult által emelt vád, a perújítási indítvány azt nem pótolja. Ezt pedig a terhelt terhére előterjesztett perújítás elháríthatatlan akadályaként értékelte. Az I/
10. alatti ügyben a Kaposvári Törvényszék perújítást elrendelő végzése és a Siófoki Járásbíróság perújítási eljárásban hozott ítélete alapján is az állapítható meg, hogy e bíróságok is – az I/
11. alatti ügyben a Kúria álláspontjához hasonlatosan, de az I/
12. alatti ügyben eljárt bíróságokkal szemben - úgy ítélték meg, hogy a perújítás feltétele valamennyi azzal érintett ügydöntő határozat jogerejének feloldása; ennek megfelelően a Kaposvári Törvényszék elrendelte, a Siófoki Járásbíróság pedig lefolytatta a perújítási eljárást a Budapesti IV. és XV. kerületi Bíróság eljárást megszüntető végzése tekintetében, majd hatályon kívül is helyezte azt. E bíróságok nem tulajdonítottak jelentőséget a perújítás okának és irányának sem. A Kaposvári Törvényszék a perújítást – három ügydöntő határozattal szemben – elrendelő végzésében a perújítás okaként kizárólag a Be.
13. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontját jelölte meg, a Siófoki Járásbíróság pedig a később jogerőre emelkedett ítéletek kapcsán az eljárást nem szüntette meg, hanem azok hatályon kívül helyezése mellett egységes ítéletet hozott. Ugyanez vonatkozik a Zalaegerszegi Törvényszék perújítást elrendelő végzésére és a Nagykanizsai Járásbíróság azt követő eljárására is. Bár a perújítást elrendelése ebben az esetben a Be. 637. §

(1)bekezdés b) pontján alapult, sem a törvényszék, sem a járásbíróság nem szüntette meg ítélt dolog címén az eljárást, hanem az iratokat a többi ítélet kapcsán perújítást folytató Siófoki Járásbíróságnak küldte meg, amely ezen – időben későbbi – ítélet kapcsán is a korábban írtak szerint járt el. Az I/

1. alatti ügyben eljárt bíróságok – a Kaposvári Törvényszék hatályon kívül helyező végzését megelőzően – az ügyben hozott valamennyi, perújítási indítvánnyal támadott határozattal szemben egységes eljárást folytattak le, ehhez képest az arra jogosult által emelt vád hiányának kérdése eljárásuk során fel sem merült.
2. Kúria 8/2024.JEH [93] [94] [95] [96] [97] [98] [99] [100] [101] [102] [103] [104] [105] 20 Az indítvány elbírálásánál irányadó alaptörvényi és jogszabályi rendelkezések, valamint a Kúria és az Alkotmánybíróság kötelező erejű határozatainak a releváns megállapításai a következők. Az Alaptörvény XXVIII. cikk

(6)bekezdése szerint a jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték. A Be. 4. §

(3)bekezdése szerint büntetőeljárás nem indítható, illetve a megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, ha az elkövető cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a rendkívüli jogorvoslati eljárások és egyes különleges eljárások esetét. A Be. 381. §

(1)bekezdés e) pontja szerint az ügyészség és a nyomozó hatóság a feljelentést elutasítja, ha a rendelkezésére álló adatokból kitűnik, hogy a feljelentett cselekményt már jogerősen elbírálták. A Be. 398. §

(1)bekezdés f) pontja szerint az ügyészség és a nyomozó hatóság megszünteti az eljárást, ha a cselekményt már jogerősen elbírálták. Az elsőfokú bíróság tárgyalásának előkészítő szakaszban a bíróság a Be. 492. §

(1)bekezdés d) pontja szerint a bíróság ügydöntő végzésével az eljárást megszünteti, ha a cselekményt jogerősen elbírálták. Az elsőfokú eljárásban ezt követően a bíróság a Be. 567. §

(1)bekezdés b) pontja szerint az eljárást ügydöntő végzésével megszünteti, ha a cselekményt jogerősen elbírálták. A Be. 607. §

(1)bekezdése szerint másodfokú bíróság az 567. §

(1)és

(2)bekezdésében meghatározott esetben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti. A Be. 625. §

(1)bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti a 607. §

(1)bekezdésében meghatározott esetekben. A Be. 637. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontja szerint a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatával befejezett büntetőeljárás esetén perújításnak van helye, ha az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terhelt bűnösségét kell megállapítani, vagy lényegesen súlyosabb büntetést, intézkedés helyett büntetést kell kiszabni, vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél lényegesen súlyosabb intézkedést kell alkalmazni. A Be. 637. §

(1)bekezdés b) pontja szerint a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatával befejezett büntetőeljárás esetén perújításnak van helye, ha a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatot hoztak. A 6/

1. BJE határozat rögzítette, hogy amennyiben a bíróság a vád tárgyává tett és a bűncselekmény egységébe tartozó cselekményt jogerősen elbírálta, határozata e bűncselekmény tekintetében res iudicata-t eredményez. A régi Be.
2. §

(3)bekezdésének d) pontjára figyelemmel nincs helye újabb vádemelésnek olyan részcselekmény miatt, amely a már elbírált bűncselekmény egységébe tartozik, de nem képezte a jogerős határozatban megállapított tényállás részét. Ebben az esetben a régi Be. 408. §

(1)bekezdésének a/

1. pontja alapján perújításnak lehet helye. A Alkotmánybíróság a 3103/
2. (V. 17.) AB határozatában a 6/
3. BJE határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Kúria 8/2024.JEH 21
4. [106] [107] [108] [109] [110] [111] [112] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alaptörvény
5. cikke alapján a bíróságok alkotmányos kötelezettsége, hogy az ítélkező tevékenységük során a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék {7/
6. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]; 28/
7. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]; 3/
8. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [17]}. A bíróságnak a jogszabályok által kijelölt értelmezési kereteken belül kell azonosítaniuk az eléjük kerülő ügy alapjogi vonatkozásait, valamint a bírói döntésben alkalmazott jogszabályokat az érintett alapjog alkotmányos tartalmára tekintettel kell értelmezniük. {3237/
9. (V. 18.) AB határozat, Indokolás [25]} Ekként a Jogegységi Panasz Tanács – az Alaptörvény
10. cikk második mondatának megfelelően – az érintett szabályok megalkotására és módosítására irányuló javaslat indokolásának figyelembevételével, valamint az Alkotmánybíróságról szóló
11. évi CLI. törvény
12. §

(1)bekezdése alapján az Alkotmánybíróság határozataiban foglaltakat szem előtt tartva az eldöntendő kérdéssel érintett alapjog alkotmányos tartalmát az alábbiak szerint tárta fel. Az Alaptörvény XXVIII. cikk

(6)bekezdése deklarálja a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmát. Az alkotmányozói indokolás szerint az Alaptörvény a megtorló jellegű joghátrány alkalmazásának lehetőségére tekintettel emel ki külön egyes alapvető büntetőjogi, illetve büntetőeljárás-jogi biztosítékokat, ezek között fogalmazza meg a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmát. Az Alkotmánybíróság a 30/

1. (IX. 30.) AB határozatában kifejtette, hogy a jogerő védelme az alkotmánybírósági gyakorlatban a jogállamiság részét képező jogbiztonság elvéhez kapcsolódóan jelent meg. A törvényességi óvás intézményét a jogbiztonság, az emberi méltóság és a bírósághoz fordulás jogának sérelme miatt megsemmisítő határozatában az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg: „Az anyagi igazságosság és a jogbiztonság követelményét a jogerő intézménye hozza összhangba – megint csak a jogbiztonság elsődlegessége alapján. A jogerő intézménye, alaki és anyagi jogerőként való pontos meghatározottsága a jogállamiság részeként alkotmányos követelmény. Az Alkotmánynak megfelelően biztosított jogorvoslati lehetőségek mellett beállott jogerő tiszteletben tartása a jogrend egészének biztonságát szolgálja. A jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához és irányadó voltához alapvető alkotmányos érdek fűződik. A jogállamiság lényeges eleme, hogy a törvénynek egyértelműen meg kell határoznia, mikor támadható meg egy bírósági határozat rendes fellebbviteli jogorvoslattal, illetve, hogy a jogerőssé vált határozat megtámadására milyen feltételek alapján van lehetőség, s hogy mikor következik be az az állapot, amikor a jogerős határozat már semmiféle jogorvoslattal nem támadható. A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogerős határozat – az eldöntött kérdés személyi és tárgyi keretei között – irányadóvá váljék mind az eljárásban résztvevőkre, mind a később eljáró bíróságra, illetőleg más hatóságra. Ha a jogerő beálltához előírt feltételek teljesültek, akkor annak hatálya a határozat tartalmi helyességétől függetlenül beáll” {indokolás [76]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában még nem jelent meg az a felfogás, amely szerint a jogbiztonságból levezethető jogerő tiszteletben tartására irányuló jogállamisági követelmény a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal is közvetlen összefüggést mutat. Kétségtelen azonban, hogy az EJEB több eseti döntésében kifejtette, hogy senki sem jogosult arra, hogy egy jogerős (végleges és kötelező) ítélet felülvizsgálatát kérje pusztán abból a célból, hogy újabb tárgyalást tartsanak, és újra eldöntsék az ügyet. A magasabb szintű bíróságoknak a felülvizsgálat lehetőségét arra kell használniuk, hogy kijavítsák a bírói tévedéseket és a súlyos Kúria 8/2024.JEH [113] [114] [115] 22 eljárási szabálysértéseket (miscarriages of justice), és nem arra, hogy újra megvizsgálják az ügyet. A felülvizsgálat nem lehet álcázott fellebbezés, és pusztán az, hogy egy kérdésnek kétféle megközelítése lehetséges, nem képezheti alapját az ügy újratárgyalásának. Ettől az elvtől csak akkor lehet igazoltan eltérni, ha azt lényeges és kényszerítő körülmények szükségessé teszik. (…) A jogerős és végrehajtható ítélet csak kivételes esetben semmisíthető meg, pusztán abból a célból nem, hogy az ügyben egy másik ítélet születhessen. A rendkívüli jogorvoslatokat a hatóságoknak abból a célból kell alkalmazniuk, hogy – amennyire csak lehetséges – méltányos egyensúlyba hozzák az érintett érdekeket {indokolás [78]}. A perújítás a jogerő feltörésének eszköze, ezért alkotmányos követelmény, hogy szabályozása és alkalmazása is megfeleljen az Alkotmánybíróság által kifejtetteknek. A perújításnak az adott perjogi helyzetben való alkalmazására a 6/
2. BJE határozat nyújt kötelező erejű iránymutatást, aminek az Alaptörvénnyel való összhangját az Alkotmánybíróság a 3103/
3. (V. 17.) AB határozatában már megvizsgálta, és úgy találta, hogy az nem sérti sem a tisztességes eljáráshoz, sem a védelemhez való jogot. Indokolásában – egyebek mellett – kifejtette, hogy az indítványozó bíró álláspontjával szemben az Alkotmánybíróság megítélése szerint önmagában nem sérti a terhelt tisztességes eljáráshoz való jogát az a körülmény, hogy olyan cselekmények esetén nincs helye önálló bírósági eljárásnak (és vádemelésnek sem), amelyek a bíróság által korában jogerősen elbírált cselekményekkel egységet képeznek. Az, hogy erre az esetre a támadott norma perújítási eljárás lefolytatását írja elő, nem jelenti az ügyészi vádmonopólium, illetőleg a funkciómegosztás alkotmányos elvének a sérelmét. Az ügyész alkotmányos joga és kötelezettsége a bűncselekmény elkövetőjének büntetőjogi felelősségre vonását kezdeményezni. E feladatát az ügyész jellemzően vádirat benyújtásával és a vád bíróság előtti képviseletével teljesíti. A jelen esetkörben is az ügyész az, aki a terhelt felelősségre vonását kezdeményezi, tekintettel azonban az általa elkövetett cselekmény és a bíróság által korábban már jogerősen elbírált cselekmény közötti büntetőjogilag releváns összefüggésekre, a bűnösség megállapítására és a jogkövetkezmények megállapítására irányuló eljárás kivételesen nem vádirat, hanem perújítás lefolytatását célzó perújítási indítvány előterjesztésével veszi kezdetét (illetőleg nyílik meg újra). Ebben az esetben is az történik tehát, hogy a közvádló – mivel a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapíthatónak találja – bírósági eljárást kezdeményez, amelynek célja a tényállás feltárása, a terhelti felelősség és az esetleges jogkövetkezmények felőli bírósági döntés. A tisztességes eljáráshoz való jog szempontjából indifferens, hogy a fenti eljárás nem „önállóan” indul meg, hanem egy már jogerősen lezárt, de – az akkor eljárt bíróság által nem vizsgált, ugyanakkor mind a jogi minősítésre, mind pedig a szankcióra kiható további cselekmények, mint új körülmények miatt – ismét megnyíló bírósági eljárásban vizsgálják az adott személy terhére rótt cselekményt. Ebben az esetben is az ügyész, mint közvádló dönti el diszkrecionális jogkörében, hogy a szóban forgó cselekmények miatt kezdeményezi-e a bíróság eljárását, pontosabban a korábban lezárt eljárás ismételt megnyitását, amelynek célja ugyanakkor az újabb cselekmények miatti teljes (ebben a részben önállónak tekinthető) bírósági eljárás lefolytatása. (…) Nem osztotta az Alkotmánybíróság az indítványozó bíró azon álláspontját sem, amely szerint a védekezéshez való jogot sérti az a körülmény, hogy a szóban forgó speciális eljárás nem vádirat alapján indul, ennek eredményeképpen pedig nem érvényesülnek a terhelti védekezést elősegítő garanciális előírások. (…) Az Alkotmánybíróság megítélése szerint – noha az újabb cselekmények tekintetében az eljárás valóban nem vádirat alapján indul, s ekképpen a vádirat törvény által előírt elemei a terhelti védekezést, az arra való felkészülést nem segíthetik – a perújítási eljárást szabályozó Be. előírások kellő mértékben biztosítják a vádlott ezen jogait. A megismételt eljárást lefolytató bíróság a perújítást elrendelő végzést az Kúria 8/2024.JEH [116] [117] [118] [119] [120] 23 idézéssel egyidejűleg megküldi a vádlottnak. A bíróság ezen határozatából egyértelműen kitűnnek azok az elemek, amelyeket egyébként a vádirat is tartalmaz. A végzésben szerepel ugyanis a közvádló által előterjesztett indítványban megjelölt történeti tényállás, valamint az ahhoz kapcsolódó büntetőjogi minősítés, valamint az ügyész által felhozott bizonyítékok köre is. A perújítást elrendelő határozat tehát mintegy „közvetíti az ügyész közvádlói szándékát”, így a terhelt – vádirat hiányában is – megismerheti, hogy az ügyészség milyen történeti tényállás alapján, mely bűncselekmény megvalósítása miatt kéri az eljárás lefolytatását a bíróságtól, megismerheti továbbá azokat a bizonyítékokat, amelyekre tekintettel a közvádló a büntetőjogi felelősségét megállapíthatónak tartja. (…) Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy önmagában az a tény, miszerint az újabb részcselekmények tekintetében – megismételt eljárás keretében – induló bírósági eljárás nem vádirat, hanem – lényegében ahhoz hasonló elemeket tartalmazó – perújítási indítvány, illetőleg az ügyészi indítvány tartalmi elemeit is „közvetítő” bírósági végzés alapján indul, a terhelt védekezéshez való jogát, a fegyveregyenlőség elvét nem sérti. Arra tekintettel, hogy az Alkotmánybíróság fenti határozata kifejezetten a jelen ügyben alkalmazandó jogegységi határozat Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálta, a Kúria álláspontja szerint a más jogintézményekkel kapcsolatban hozott alkotmánybírósági határozatok alapján a perújítás alkalmazhatóságára az adott perjogi helyzetben sem vonható le azzal ellentétes következtetés.
4. A fentiek szem előtt tartásával a Jogegységi Panasz Tanács megállapította, hogy a legfőbb ügyész által hivatkozott ügyekben eljárt bíróságok többnyire szem előtt tartották, hogy az egymással egységet képező cselekményekkel összefüggésben hozott jogerős bírósági döntés ítélt dolgot eredményez (függetlenül attól, hogy a res iudicata-t megalapozó bírósági eljárás tárgyát képezte-e minden egyes, a bűncselekmény egységébe tartozó részcselekmény), ekként pedig abban az esetben, ha ezen részcselekményeknek csupán egy részét bírálta el az ítélet, a res iudicata joghatása az egységbe tartozó további – a jogerős ítélettel egyébként nem érintett – jogerős határozat előtt elkövetett részcselekmények vonatkozásában is kihat, így a bíróság által korábban nem vizsgált cselekményeket is olyannak kell tekinteni, mintha azokról a bíróság már jogerősen határozott volna. Ennek megfelelően az alapügyekben eljárt bíróságok, amennyiben észlelték a bűncselekményegységet érintő korábbi elítélést, az előttük folyamatban lévő eljárást megszüntették (az
5. alatti ügyben a Fővárosi Ítélőtábla és a
6. alatti ügyben a Budapesti IV. és XV. kerületi Bíróság), a perújítások kapcsán eljáró bíróságok pedig elrendelték a perújítást. Kizárólag a
7. alatti ügyben a Szegedi Ítélőtábla járt el ezzel ellentétesen, amikor a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban, Bf.III.666/2014/
8. szám alatt úgy hozott újabb bűnösséget megállapító ítéletet, hogy tudomása volt a bűncselekményegységet érintő másik elítélésről és arról is, hogy a Kúria kifejezetten az egységes elbírálás biztosíthatósága érdekében helyezte hatályon kívül e részében az alapügyben hozott határozatot; az egyesítésre vonatkozó iránymutatásnak azonban nem tett eleget. Az ezen ítélet ellen ítélt dolog címén előterjesztett perújítási indítványt pedig a Bpi.I.757/2015/
9. számú végzésével – nem jogerősen – el is utasította. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Szegedi Ítélőtábla a fenti határozataiban általánosságban vitatta volna a bűncselekményegység egységes elbírálásának követelményét. A Bf.III.666/2014/
10. számú ítéletének indokolásában egyáltalán nem foglalkozott a cselekményegység kérdésével, kizárólag annak kiemelésére szorítkozott, miszerint az előtte folyamatban lévő ügyben elsőfokon bűnösséget megállapító, míg az egyesítésre megküldött – több más vádlottat is érintő – ügyben felmentő ítélet született, ezért az egyesítést nem tartotta célszerűnek. Ez azt támasztja alá, hogy hogy eljárása arra – a Szegedi Ítélőtábla perújítási Kúria 8/2024.JEH [121] [122] [123] [124] [125] [126] [127] [128] 24 indítványt elutasító végzésében már egyértelműen rögzített – álláspontra vezethető vissza, miszerint a felmentő ítéleti rendelkezés – nyilvánvalóan az el nem bírált további részcselekmények tekintetében – nem minősül ítélt dolognak. Ezt azonban a Kúria Bpkf.169/2016/
11. számú végzésében tévesnek találta. A Kúria ez utóbbi végzésében azt rögzítette, hogy a res iudicata újabb eljárást kizáró negatív hatása egyaránt vonatkozik a felmentő és a bűnösséget megállapító ítéletre {indokolás [26]}. Ugyanezt tartalmazza a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Bfv.1085/2015/
12. számú határozata is. Ezen anyagi jogkérdés felülvizsgálata a jelen jogegységi eljárás tárgyát – indítvány hiányában – nem képezte, de az nem is volt szükséges, tekintettel arra, hogy a Kúria a Bfv.296/2022/
13. számú végzésében nem hivatkozott ezzel ellentétes álláspontra, azaz a perújítás akadályát nem a bűncselekményegység hiányában látta. Az indítványban bemutatott megosztott ítélkezési gyakorlat kialakulása a Kúria álláspontja szerint elsősorban annak tulajdonítható, hogy a különböző ügyekben eljárt bíróságok eltérő álláspontra helyezkedtek a perjogi helyzet feloldása és az egységes elbírálás biztosításának módja kapcsán. Az I/
14. alatti ügyben a későbbi eljárás megszüntetése már az alapeljárásban megtörtént, így csak a korábbi ítélet ellen kellett a perújítási eljárást a terhelt terhére lefolytatni, aminek a perújítást elrendelő és a perújítási eljárást lefolytató bíróság sem látta akadályát a későbbi eljárás megszüntetésében. Az I/
15. alatti ügyben a Kúria a Bpkf.169/2016/
16. számú, illetve a Fővárosi Törvényszék a 29.Bpi.8653/2016/
17. számú végzésében helyesen ismerte fel, miszerint ilyen perjogi helyzetben a jogerősen később befejezett ügy(ek)ben a terhelt javára, az eljárás megszüntetése érdekében van helye perújításnak, és csak az elsőként jogerősen befejezett ügyben kerülhet sor a terhelt terhére perújításra. Ugyanezt a – helyes – álláspontot fejtette ki a
18. alatti ügyben a Kaposvári Törvényszék az 1.Bf.130/2021/
19. számú végzésében is. Ellenben az I/
20. alatti ügyben előterjesztett perújítási indítványokról rendelkező Kaposvári Törvényszék és Zalaegerszegi Törvényszék, majd az azok nyomán eljáró Siófoki Járásbíróság is úgy találta, hogy a perújítással az adott bűncselekményegységet érintő valamennyi ügyet „meg kell nyitni”, majd azok egyesítését követően egységesen kell elbírálni az azokban vád tárgyává tett valamennyi részcselekményt. Ezt igazolja, hogy a Kaposvári Törvényszék az indítvánnyal érintett mindhárom jogerős ítélettel szemben a terhelt terhére, kizárólag a Be.
21. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontjában írt okból rendelte el a perújítást, amelynek során még az illetékességi szabályokra sem volt tekintettel, a Zalaegerszegi Törvényszék pedig annak ellenére, hogy a perújítást a Be. 637. §

(1)bekezdés b) pontja alapján, a terhelt javára rendelte el, az eljárást nem szüntette meg, hanem a terhelt terhére elrendelt perújításokkal együttes elbírálására adott iránymutatást. Hasonló elvárás körvonalazódik a Kúria Bpkf.296/2022/

1. számú végzéséből is. A Kúria álláspontja szerint a perújítási lefolytatásához meg kellett volna nyitni az előbb a Szegedi Ítélőtábla Bf.III.666/2014/
2. számú ítéletével, majd később perújításban a Kúria Bpkf.169/2016/
3. számú végzésével befejezett eljárást is; arra viszont – mivel ez utóbbi végzés ellen nem volt és nem is lehetett jogorvoslat – nem látott lehetőséget {indokolás [92]}. Ekként pedig a korábban befejezett ügyben az arra jogosult által emelt vád alapján nem látott lehetőséget az abban előterjesztett perújítási indítvány érdemi elbírálása sem. Az utóbb bemutatott álláspontok tévesek. A Be.
4. §

(3)bekezdése a kétszeres elítélés tilalmát az eljárás egészére kiható büntetőeljárási akadályként határozza meg. Ennek megfelelően az eljárási törvény a büntetőeljárás valamennyi szakaszában külön rendelkezésekkel írja elő a feljelentés Kúria 8/2024.JEH [129] [130] [131] [132] [133] 25 elutasításának, a nyomozás megszüntetésének, majd az eljárás megszüntetésének kötelezettségét a korábbi jogerős elbírálás észlelése okán. A Kúria az 1/

1. BJE Büntető jogegységi határozatában rögzítette: a jogerős ügydöntő határozat meghozatalát követően felülvizsgálati eljárásban elrendelt hatályon kívül helyezés esetén az elévülést vizsgálni kell, és a büntethetőség elévülésének megállapíthatósága esetén annak jogkövetkezményét le kell vonni. Az abban kifejtettek nyilvánvalóan érvényesek más rendkívüli jogorvoslattal történő hatályon kívül helyezés és más olyan körülmény észlelése esetén is, amely a büntetőeljárás folytatásának kötelezően, mérlegelés nélkül az akadályát képezi. A Be.
2. §

(3)bekezdése ilyen akadályt jelent. A perújítás Be. 637. §

(1)bekezdés b) pontja alapján történő elrendelése pedig szükségképpen azt jelenti, hogy a bíróság észlelte a büntetőeljárási akadály ellenében történt újabb elítélést. Pontosan ezért rendelkezik a Be. 644. §

(3)bekezdése akként, hogy ha a bíróság a 637. §

(1)bekezdés b) pontja alapján rendeli el a perújítást, maga is hatályon kívül helyezheti az alapügyben hozott ítéletet, vagy annak a perújítással megtámadott részét és az 567. §

(1)bekezdés b) pontja alapján megszüntetheti az eljárást; ebben a perjogi helyzetben ugyanis – ha a büntetőeljárási akadály valamennyi elbírált cselekmény tekintetében fennáll – szükségtelen lenne még egy további eljárás lefolytatása, miközben az érdemi döntéshez szükséges valamennyi adat már magában a perújítást elrendelő végzésben rendelkezésre áll, és az alapján csak egyféle tartalmú – a terheltre kedvező, a büntetőjogi felelősségét nem megállapító – határozat hozható. Ki kell térni arra is, hogy a perújítás jogi jellegét illetően: (rendkívüli) jogorvoslat (Be. Tizenkilencedik Rész). A jogorvoslat fogalmi eleme, hogy mindig konkrét, egyedileg meghatározott határozat ellen irányul. Ehhez képest értelmezhetetlen a Kaposvári Törvényszék 2.Bpi.399/2019/7. végzése abban a tekintetben, hogy a perújítást – az illetékességi szabályokat is megszegve – egyidejűleg három jogerős határozat ellen, egységesen a terhelt terhére, a Be. 637. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontja alapján rendelte el. Az időben másodjára jogerőre emelkedett, a Siófoki Járásbíróság 5.Bpk.96/2018/7. számú büntetővégzésével szemben ugyanis – a perújítást elrendelő végzésben foglalt adatokból is kitűnően – kizárólag a Be. 637. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti perújítási ok állt fenn; ehhez képest a perújítás csak ezen okból és a terhelt javára, az eljárás megszüntetése végett lett volna elrendelhető. A Budapesti IV. és XV. kerületi Bíróság 8.B.IV.1254/2017/

1. számú ügydöntő végzésével szemben pedig nem is állt fenn perújítási ok, mivel e bíróság már az alapeljárásban felismerte a büntetőeljárási akadályt, és az eljárást a kötelező törvényi rendelkezésnek megfelelően megszüntette. Törvényt sértett a Kaposvári Törvényszék akkor is, amikor a három jogerős ítélettel szemben a perújítás eljárás lefolytatására az iratokat a másodikként eljárt Siófoki Törvényszéknek küldte meg. Ugyancsak törvénysértő a Zalaegerszegi Törvényszék Bpi.64/2020/
2. számú végzése, amely a helyesen a terhelt javára, a Be.
3. §

(1)bekezdés b) pontja alapán elrendelt perújítás nyomán nem hozott a jogerős ítéletet hatályon kívül helyező és az eljárást megszüntető végzést, hanem – a büntetőjogi felelősség tágabb körének megállapítására irányuló, így nyilvánvalóan a terhelt terhére eső – másik perújítással együttes elbírálásra adott iránymutatást. Ekként a terhelt javára elrendelt perújítást a terhelt terhére fordította át. Ehhez képest törvényt sértett a Siófoki Járásbíróság is akkor, amikor a 4.B.79/2020/

1. számú ítéletével négy jogerős ügydöntő határozatot helyezett hatályon kívül és hozott egységesen bűnösséget megállapító határozatot; ezzel kapcsolatban a Jogegységi Panasz Tanács a Kaposvári Törvényszék 1.Bf.130/2021/
2. számú határozatában kifejtetteket mindenben osztotta. A Jogegységi Panasz Tanács hozzáteszi: a Siófoki Járásbíróság ítélete ugyancsak megsértette a kettős elítélés tilalmát is, mivel a járásbíróságnak ekkor már tudomása volt a Pesti Központ Kerületi Bíróság
3. június 24-én jogerős Kúria 8/2024.JEH [134] [135] [136] [137] [58] [59] [138] [139] [140] 26 1.B.31.539/2018/
4. számú, perújítással nem támadott, ugyancsak a bűncselekményegység részét képező cselekményeket elbíráló ítéletéről, ami ekként a perújítás során történő újabb elbírálás során képezte volna a büntetőeljárás akadályát. Ugyanakkor az I/
5. alatti ügyben megvalósult további törvénysértések orvoslását a Kaposvári Törvényszék 1.Bf.130/2021/
6. számú végzése már maradéktalanul lehetővé teszi. Az I/
7. alatti ügyben a Kúria Bfv.296/2022/
8. számú végzésében helyesen ismerte fel, hogy a később befejezett ügyben az eljárás a Kúria perújítási eljárásban meghozott Bpkf.169/2016/
9. számú – a jogerős ítéletet hatályon kívül helyező és az eljárást megszüntető – végzésével jogerősen és véglegesen lezárt, az ellen nem terjesztettek elő, és mivel a döntés mindenben törvényes, nem is terjeszthető elő rendkívüli jogorvoslati indítvány. Tévesen igényelte azonban – a Kúria Bpkf.169/2016/
10. számú végzésének [58] bekezdésére hivatkozással – a Pesti Központi Kerületi Bíróság 808.B.21.771/2016/
11. jogerős ügydöntő végzéssel lezárt eljárás újbóli megnyitását, majd annak hiányában ugyancsak tévesen hivatkozott arra, hogy így a perújítással érintett cselekményrészek tekintetében az arra jogosult által emelt vád nem állt rendelkezésre. A Kúria Bpkf.169/2016/
12. számú végzésének [57]-[59] bekezdésében az alábbiakat rögzítette: „[57] Az egység minden részének egy eljárásba kell kerülnie. Ennek eszköze a más-más eljárásokban: - egyaránt jogerő előtt lévő részek tekintetében az egyesítés, - valamely rész esetében bekövetkezett jogerő után (az e vonatkozásban meglévő feltételek megléte mellett) a perújítás és az ezt követő egyesítés, - mindegyik rész vonatkozásában bekövetkezett jogerő esetében az ítélt dolog címén perújítás és annak következménye. Jelen esetben utóbbiról van szó”. A Kúria határozatában tehát csak az [58] bekezdésében írt első két esetben tartotta szükségesnek az ügyek egyesítését. Rögzítette ugyanakkor, hogy jelen esetben a harmadikként megjelölt perjogi helyzet áll fenn, amelyben a követendő eljárás az ítélt dolog címén történő perújítás és annak következményének levonása. Ez pedig nem más mint, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az eljárás megszüntetése, nem pedig annak „megnyitása” és egyesítés. Az adott speciális perjogi helyzetben a vád kérdésével kapcsolatban pedig a 6/
13. BJE határozat már egyértelműen – és az Alaptörvény
14. Cikkének

(3)bekezdése szerint kötelező erővel – állást foglalt, amit már az Alkotmánybíróság is megvizsgált és mindenben az Alaptörvénnyel összhangban állónak minősített. Az ebben foglaltaktól nincs ok eltérni az eljárási törvény időközbeni változására tekintettel sem, mert az érintett rendelkezések tartalmilag minden releváns részükben azonosak; így a jogegységi határozat meghozatala idején hatályos és a jogegységi határozatban hivatkozott régi Be. 6. §

(3)bekezdés d) pontja, 332. §

(1)bekezdés c) pontja, valamint 408. §

(1)bekezdés a/

1. és b) pontja mindenben megfelel a hatályos Be.
2. §

(7)bekezdésében, 567. §

(1)bekezdés b) pontjában, illetve a 637. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontjában és
3. b)pontjában írt rendelkezéseknek. A Kúria a Bfv.296/2022/19. számú végzésében figyelmen kívül hagyta, hogy büntetőeljárási akadály – így a cselekmény korábbi jogerős elbírálása – észlelése esetén a büntetőeljárás nem folytatható, hanem az az eljárás minden szakaszában – a jogerőt követően pedig perújításban, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett – az eljárás megszüntetésének van helye. Így a cselekményegység egészének perújításban történő egységes elbíráláshoz annak ellenére Kúria 8/2024.JEH [141] [142] [143] [144] [145] [146] 27 igényelte – a vád törvényi követelményéhez kapcsolódóan – a megszüntetéssel lezárt ügy ismételt „megnyitását”, hogy a törvény ilyen előírást nem tartalmaz, arra jogi eszközt sem biztosít és a 6/2009. BJE határozatból sem olvasható ki ilyen követelmény. A később befejezett ügy ismételt folyamatba helyezésének előírása annál is inkább irreális elvárás, mert a bűncselekményegység egyes részcselekményei kapcsán hozott első jogerős ítéletet követő eljárás – a büntetőeljárási akadály észlelése esetén még az alapeljárásban, egyébként perújításban – szükségképpen az eljárás további jogorvoslattal nem támadható megszüntetéséhez vezet. Ezért a Kúria végzésében kifejtett álláspont azt eredményezné, hogy a bűncselekményegységbe tartozó egyes részcselekmények több jogerős ítéletben történt elbírálása esetén a később befejezett ügyekben a törvénynek megfelelő perjogi helyzet kialakulását (azaz az eljárás megszüntetését) követően az azokban elbírált cselekmények miatti büntetőjogi felelősségre vonás – a 6/2009. BJE határozatban kifejtettekkel szemben – minden esetben törvényben kizárttá válna. Ki kell térni ugyanis arra, hogy az I/2. alatti ügyben kialakult perjogi helyzet mindössze annyiban tért el az I/1. alatti eljárási joghelyzettől, hogy míg az előbbi esetben a kettős elítélés elmaradt annak folytán, hogy az utóbb befejezett ügyben eljárt másodfokú bíróság észlelte a res iudicatát és ezért megszüntette az eljárást, utóbbi esetben az ismételt (érdemi) elbírálás megvalósult, majd a második ügyben védői indítvány alapján lefolytatott perújítási eljárás eredményeképp került sor az újabb ítélet hatályon kívül helyezésére és az eljárás megszüntetésére; azaz pontosan az I/1. alattival mindenben azonos perjogi helyzet kialakítására. Az I/3. alatti ügyben pedig mindkét joghelyzet megvalósult; a Budapesti IV. és XV. kerületi Bíróság észlelte a büntetőeljárási akadályt és az eljárást még a jogerő előtt szüntette meg, míg a Kaposvári Járásbíróság, a Siófoki Járásbíróság és a Nagykanizsai Járásbíróság jogerős bűnösséget megállapító ítéletet hozott, amelyek hatályon kívül helyezése és az eljárások megszüntetése utóbb vált szükségessé. Jelentősége azonban annak van, hogy az I/1. és az I/2. alatti ügyben a terhelt terhére előterjesztett perújítási indítványt megelőzően ugyanaz a perjogi helyzet állt fenn, azaz az eljárt bíróság a későbbi ügyben ítélt dolog címén az eljárást megszüntette (az I/3. alatti ügyben pedig a Kaposvári Törvényszék a hatályon kívül helyező végzésében erre adott iránymutatást). Közömbös, hogy arra jogerő előtt vagy jogerő után (perújítási eljárásban) került-e sor, mint ahogy az is, hogy az I/2. alatti esetben e perújítást a védő kezdeményezte. Az eljárás ítélt dolog címén való megszüntetésének joghatása ugyanis mindettől független. A 6/2009. BJE határozat szövegéből nem vezethető le az az álláspont sem, miszerint az kizárólag arra a perjogi helyzetre vonatkozik, ha a később ismertté vált cselekmények miatt még egyáltalán nem történt vádemelés. Túl azon, hogy a határozat nem tartalmaz ilyen szűkítést, a II/2/a. pontjában éppen egy olyan ügyet mutat be, amelyben az utóbb befejezett ügyben – az akkor hatályos eljárási szabályoknak megfelelően még nem perújításban, hanem felülvizsgálati eljárásban – a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az eljárást ítélt dolog címén megszüntette. Ekként a jogegységi határozat maga is azt tekintette azonos perjogi helyzetnek, ha az ügyész a jogerős ítéletből „kimaradt” cselekmény miatti büntetőjogi igényt kíván érvényesíteni, a korábbi megszüntetés tényének pedig, bár azt a perleírásban szerepeltette, de nem tulajdonított neki eljárásjogi jelentőséget. A jogegységi határozat erre az esetre – és a bűncselekményegység valamennyi formájára – írta elő, hogy ilyenkor a büntetőjogi igény érvényesítésére nem vádiratban, hanem a terhelt terhére eső perújítási indítványban kerülhet sor, tekintet nélkül arra, hogy a később indult ügyben történt-e már vádemelés, és ha igen, a későbbi eljárást a jogerő előtt vagy után szüntették-e meg. Kúria 8/2024.JEH [147] [148] [149] [150] [151] [152] 28 Ebből következik, hogy a 6/2009. BJE irányadó abban az esetben is, ha a korábban már sor került ítélt dolog címén történő eljárásmegszüntetésre. Következésképp az annak az Alaptörvénnyel való összhangját megállapító 3103/2023. (V. 17.) AB határozat is irányadó ítélt dolog címén történt korábbi eljárásmegszüntetés esetén is. A Jogegységi Panasz Tanács pedig osztotta az indítványozó álláspontját abban is, hogy a res iudicata-ra alapított eljárás megszüntetése esetén a terhelt büntetőjogi felelősségének elbírálására érdemben nem kerül sor, így a Be. 4. §-ának

(3)bekezdése szempontjából nem jelenti az elkövető cselekményének jogerős elbírálását, ekként pedig res iudicata hatás sem fűződik hozzá. A res iudicata ugyanis tisztán büntetőeljárási akadály, amely a többszöri eljárás tilalmához (ne bis in idem) kapcsolódik, ezáltal azonban csak olyan bírósági határozathoz járulhat, amely a vádlott büntetőjogi felelősségéről anyagi jogi alapon döntött. Az ítélt dologként történő megszüntetés az újabb eljárás – éppen emiatt való – technikai lezárása, ekként az azzal érintett cselekményekhez kapcsoló büntetőjogi felelősség perújításban történő – érdemi – elbírálásának nem akadálya. Az ettől eltérő értelmezés esetén az első elítélést követő, res iudicata-ra alapozott megszüntetés már eleve ugyanazon cselekmény kétszeres elbírálását jelentené, ami – erre hivatkozással – újból és újból perújítással lenne támadható, a perjogi anomália pedig nem lenne feloldható, annak ellenére, hogy a törvényhozó a Be. 637. §

(1)bekezdés b) pontjában írt perjogi eszközt éppen e célból hozta létre. Akkor pedig a Kúria végzésében kifejezetten a jogegységi határozattal ellentétes álláspontra helyezkedett, amikor azt rögzítette, hogy az arra jogosult által emelt vádat az ügyész perújítási indítványa nem pótolhatja. Ezzel ellentétben a jogegységi határozatban kifejtettek szerint nincs helye újabb vádemelésnek – a régi Be. 6. §

(3)bekezdés d) pontjára figyelemmel – azon részcselekmények kapcsán sem, amelyek ugyan nem képezték a jogerős határozat alapjául szolgáló tényállás részét, azonban a már elbírált alaki bűnhalmazatba vagy az azt kizáró bűncselekményi egységbe tartoznak, a régi Be. 408. §

(1)bekezdés a/

1. pontja alapján azonban perújításnak lehet helye. Ezzel összhangban áll, hogy jogegységi határozatában a Legfelsőbb Bíróság az eljárását megalapozó városi, megyei bírósági és ítélőtáblai határozatok közül is azokat találta a helytállónak, amelyek a törvényi egységként értékelendő bűncselekmények esetében az alapcselekmény jogerős elbírálását megelőzően elkövetett, azonban el nem bírált valamely részcselekmény kapcsán nem az újabb vádemelés, hanem a perújítás megengedhetősége mellett foglaltak állást. A jogegységi határozattal összefüggésben pedig az Alkotmánybíróság már kifejtette, hogy az ügyész alkotmányos joga és kötelezettsége a bűncselekmény elkövetőjének büntetőjogi felelősségre vonását kezdeményezni. E feladatát az ügyész jellemzően vádirat benyújtásával és a vád bíróság előtti képviseletével teljesíti. A jelen esetkörben is az ügyész az, aki a terhelt felelősségre vonását kezdeményezi, tekintettel azonban az általa elkövetett cselekmény és a bíróság által korábban már jogerősen elbírált cselekmény közötti büntetőjogilag releváns összefüggésekre, a bűnösség megállapítására és a jogkövetkezmények megállapítására irányuló eljárás kivételesen nem vádirat, hanem perújítás lefolytatását célzó perújítási indítvány előterjesztésével veszi kezdetét (illetőleg nyílik meg újra). Az Alkotmánybíróság tehát kifejezetten az Alaptörvénnyel összhangban állónak találta, hogy a vizsgált esetben a bíróság eljárásának alapja nem vádirat, hanem a szintén a vádló által előterjesztett perújítási indítvány és a perújítást elrendelő végzés. Ehhez képest a Kúria sem helyezkedhetett volna a Bfv.296/2022/
2. számú határozatában ezzel ellentétes álláspontra. A fentiek teljes egészében összhangban állnak a Kúria Büntető Kollégiuma Joggyakorlatelemző Csoportjának 2018.El.ll.JGY.B.
3. számú, Ténybeli javítás jogerő után - perújítás a büntetőeljárásban című összefoglaló véleményének
4. oldalán kifejtettekkel, miszerint nincs helye újabb vádemelésnek olyan részcselekmény miatt, amely a már elbírált bűncselekmény Kúria 8/2024.JEH [153] [154] [155] [156] [157] [158] [159] [160] [161] 29 egységébe tartozik, de nem képezte a jogerős határozatban megállapított tényállás részét. Ilyen esetben új bizonyítékra hivatkozással perújításnak lehet helye. Megjegyzi a Kúria, hogy a perújítás a jogerős ítélet ténybeli hibáinak kiküszöbölését célzó rendkívüli jogorvoslati forma; a terhelt terhére eső alkalmazását az adott perjogi helyzetben is keretek közé szorítja, hogy annak csak a terhelt életében és csak az elévülési időn belül van helye [Be.
5. §

(2)bekezdés]. A Kúria korábban a Bpkf.694/2016/

1. és Bpkf.696/2016/
2. számú végzéseiben helytállónak találta, hogy a perújítás megengedhetősége tárgyában eljáró bíróság az indítványt az azzal érintett három alapítélet közül csak az illetékessége alá tartozó két ítélet kapcsán, két külön végzéssel bírálta el. A Bpkf.694/2016/
3. számú végzésében kifejtette, hogy egységet alkotó cselekmények részbeni elbírálása az adott bűncselekményegység egészére nézve eredményez „ítélt dolgot”, következésképp a „kimaradt” részcselekmények újabb ügydöntő határozattal való önálló elbírálása ugyanazon bűncselekmény miatt hozott több jogerős ítéletet eredményez, ami a Be.
4. §

(1)bekezdés b) pontjának első fordulata szerinti perújítási ok. Ez a perújítási ok azonban csak az egység körébe tartozó cselekmények miatt hozott második és esetleges további ítéletek tekintetében áll fenn, hiszen ugyanazon bűncselekmény kapcsán csak a második elítéléstől válik az ítélet többszörivé. Akkor viszont többszörivé válik akkor is, ha a korábbi elítélés a bűncselekményegység nem minden részcselekményét foglalja magában. Ezzel szemben, amíg az egységet alkotó cselekmény (vagy ténylegesen csak annak egy része) miatt csak egy jogerős ítéletet hozott meg a bíróság, addig a többszöri elítélés kérdése fel sem merülhet. A Bpkf.696/2016/

1. számú végzésében pedig azt fejtette ki, hogy a bűncselekményegységet alkotó részcselekmények több jogerős ítélettel történő elbírálásának jogkövetkezményei az egyes érintett ítéletekre nézve az alábbiak: az időben későbbi ítélet ellen – arra jogosult által előterjesztett perújítási indítvány előterjesztésének esetén – el kell rendelni a perújítást, és az egység igazolódása esetén az ezen ügyben elbírált részcselekmények miatt az eljárást – a Be.
2. §

(3)bekezdés d) pontjára figyelemmel – meg kell szüntetni. Ezt követően – amennyiben az ügyész álláspontja szerint valamennyi részcselekmény együttes elbírálása esetén a korábbi ítéletben kiszabott büntetésnél vagy alkalmazott intézkedésnél lényegesen súlyosabb büntetés kiszabása vagy intézkedés alkalmazása indokolt – a régi Be. 409. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az ügyésznek módja van a régi Be. 408. §

(1)bekezdés a/2. pontjában írt okból, az említett törvényhely

(5)bekezdésében írt feltételek fennállása esetén a terhelt terhére perújítást kezdeményezni a korábbi ítélet ellen. A részcselekmények együttes elbírálására pedig az ennek nyomán elrendelt eljárásban kerülhet sor. A Jogegységi Panasz Tanács álláspontja szerint a bűncselekmény egységébe tartozó részcselekmények esetén folytatandó perújítás tárgyában követendő eljárás a fentiek szerinti.

1. Mindezek alapján a Jogegységi Panasz Tanács álláspontját az alábbiakban foglalja össze. A perújítás jogorvoslat, következésképp azt – perújítási ok észlelése esetén – minden jogerős ítélet ellen külön kell kezdeményezni és azok önállóan bírálandók el. Amennyiben a bűncselekmény egységébe tartozó egyes részcselekményeket a bíróság már jogerős ítélettel elbírálta, az egységbe tartozó más részcselekmények miatt indult eljárásban később eljáró bíróság az eljárást megszünteti. Ha a későbbi ügyben a bíróság már jogerős ítéletet hozott, azzal szemben a Be.
2. §

(1)bekezdés b) pontja alapján a terhelt javára van helye perújításnak. A Be. 637. §

(1)bekezdés Kúria 8/2024.JEH [162] [163] [164] [165] [166] [167] [168] 30 b) pontján alapuló perújítás – alapossága esetén – kizárólag a jogerős ítélet hatályon kívül helyezéséhez és az eljárás megszüntetéséhez vezethet. A később befejezett ügyekben az eljárás – akár az alapeljárásban, akár perújítás során – a korábbi (részbeni) jogerős elítélésre tekintettel, a büntetőjogi felelősség anyagi jogi elbírálása nélkül történt megszüntetése nem eredményez res iudicata-t, ezért nem akadálya az azokban elbírált bűncselekmények miatti büntetőigény perújításban történő elbírálásának. Az időben legkorábban jogerőre emelkedett ítélettel szemben az ügyészség indítványa alapján, a Be. 637. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpontjában írt okból a terhelt terhére lehet helye perújításnak, feltéve, hogy egységes elbírálás esetén a terhelt bűnösségét kell megállapítani, vagy pedig a bűnösség köre oly mértékben megnövekszik, hogy vagy lényegesen súlyosabb büntetést, intézkedés helyett büntetést kell kiszabni, vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél lényegesen súlyosabb intézkedést kell alkalmazni. Ez a bűncselekményegység valamennyi esetére vonatkozik. A törvényi egységbe tartozó (pl. összefoglalt) bűncselekmény esetében az egyik cselekménynek a megállapítása, avagy ennek hiánya nem a bűnösséget, hanem a minősítést érintő kérdés. Ugyanazon bűncselekmény bűnösségi körének szélesebbé válása, illetőleg az alapügyben alkalmazott jogi minősítés változásának a szükségessége csupán olyan esetben perújítási ok, ha ez valószínűsíti a büntetéskiszabás