A határozat elvi tartalma: A meghatalmazás visszavonása akkor hatályos, ha a visszavonást tartalmazó okirat a meghatalmazotthoz megérkezik. A visszavonás hatályosulása előtt a meghatalmazott nem álképvislő. Pécsi Ítélőtábla Az ügy száma: Gf.V.40.007/2022/
- A felperes: Felperes1 (Cím2) A felperes képviselője: ügyvédi iroda (ügyintéző: dr. Zsignár Bernadette ügyvéd, cím10) Az alperes: Alperes1 (Cím1) Az alperes képviselője: ügyvédi iroda1 (ügyintéző: dr. Horváth Péter ügyvéd, cím11.) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: a felperes (
- sorszám alatt) A per tárgya: kölcsöntartozás megfizetése Az elsőfokú bíróság: Pécsi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 18..G.20317/2020/
- Í t é l e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 40.000.000.- (negyvenmillió) forintot, ennek
- december
- napjától
- december
- napjáig járó a jegybanki alapkamattal egyező mértékű ügyleti kamatát, továbbá ezen összeg után
- január
- napjától a kifizetés napjáig járó a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt összegét. Mellőzi a felperes perköltségben marasztalását. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 7.579.000.- (hétmillióötszázhetvenkilencezer) forint első- és másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek törvényes képviselői és tanú1 a név ingatlanprojekt kapcsán kerültek üzleti kapcsolatba. Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.007/2022/8/1 [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] 2 A felperes, mint hitelező és az alperes, mint adós között
- december 16-án kölcsönszerződés jött létre, a felperes az alperes rendelkezésére bocsátott 40.000.000 forintot, az alperes pedig vállalta, hogy azt a bankszámláján jóváírás napjától kezdődően a mindenkori jegybanki alapkamattal megegyező mértékű ügyleti kamattal együtt
- december
- napjáig visszafizeti. Az alperes a felperest a
- december
- napján kelt és megküldött levélben tájékoztatta, hogy közte és a cég1 Ltd. között
- december
- napján engedményezési szerződés jött létre, mely szerint a cég1 Ltd. engedményező a felperessel szemben fennálló 164.000.000 forint összegű követeléséből 41.000.000 forintot ellenérték fejében az alperesre engedményezett, ennek okán a kölcsönt járulékaival a tulajdonába került, a felperesnek a cég1 Ltd. felé fennálló tartozásból 41.000.000 Ft összegű követelés beszámításával teljesítette. Az alperesre engedményezett követelés a
- január
- napján a felperes, mint engedményes és a cég1 Ltd., mint engedményező által kötött visszterhes engedményezési szerződésen alapul, ennek értelmében a cég1 Ldt. engedményező a cég2 Kft-vel szembeni tagi kölcsön címén fennálló 164.000.000 forint összegű követelését 164.000.000 forint ellenérték mellett a felperesre engedményezte. A cég1 Ltd. képviseletében, mint meghatalmazott a megállapodást tanú1 írta alá,
- július 13-án a szerződést módosították, az ellenérték megfizetésének a határidejét további 180 naptári nappal meghosszabbították, majd
- január 8-án ismét módosították és a felperes tartozását 82.000.000 forinttal csökkentették, mindkét módosítást tanú1 írta alá az engedményező meghatalmazottjaként. A cég1 Ltd. törvényes képviselője név1
- szeptember
- napjával tanú1 képviseleti meghatalmazását visszavonta, erről tanú1t tanú2 ügyvéd
- -ben értesítette. név1 a cég1 Ltd. képviselője a
- január 8-án kelt engedményezési szerződés módosítását utólag nem hagyta jóvá, erről
- évben levélben tájékoztatta tanú1 -et. A felperes az alperes által beszámítani kért követelést nem ismerte el, a
- február
- napján kelt levélben felhívta az alperest a kölcsöntartozás és kamata haladéktalan teljesítésére. A cég1 Ltd.
- szeptember 19-én a felperessel kötött engedményezési szerződésből eredő felperesi tartozás elmaradása miatt a felperessel, mint adóssal szemben felszámolási eljárást kezdeményezett. A ügyszám.szám alatti végzésével a felszámolási eljárást soron kívül megszüntette, a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság e végzést helybenhagyta azzal, hogy a bizonyítékok egybevetése alapján nem állapítható meg kétséget kizáró módon, hogy a hitelező követelése fennáll. A felperes
- március
- és június
- között öt részletben, mindösszesen 84.855.014 forintot az Ltd. felé teljesített. A felperes kereseti kérelmében a
- évi V. törvény (Ptk.) 6:383., 6:
- §
(1)és
(3)bekezdése, valamint a Ptk. 6:155.§
(1)bekezdése alapján kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 40.000.000 forint kölcsönösszeg, ennek
- december
- napjáig lejárt 731.836 forint ügyleti kamat, valamint
- január
- napjától a kifizetés napjáig járó késedelemi kamat megfizetésére. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, egyidejűleg beszámítási kifogást terjesztett elő. A kölcsönszerződés létrejöttét, illetve a teljesítés elmaradását nem vitatta, kifejtette, hogy tartozását a felperessel szemben fennálló, lejárt, alperest illető 41.000.000 forint összegű követelés beszámításával teljesítette, így a kölcsöntartozás megszűnt. A felperes a beszámítási kifogás elutasítását kérte, alaki védekezésében a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (Pp.) 176.§
(1)bekezdés
- d)pontjára, helyesen Pp.209.§
- c)pontjára hivatkozva. Álláspontja szerint a felszámolási eljárásban a beszámítási kifogással azonos ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránti igénnyel kapcsolatban felmerült kérdések jogerősen elbírálásra kerültek. Érdemben arra hivatkozott, Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.007/2022/8/1 [12] [13] [14] [15] 3 hogy az engedményezési szerződés 2014. január 8-ai módosítása szerint a tőketartozása a felére csökkent, ezt pedig öt részletben megfizette a cég1 Ltd. javára, tartozása megszűnt, az alperes beszámítással a kölcsöntartozást teljesíteni nem tudta. Az alperes a beszámítási kifogásra előterjesztett felperesi ellenkérelemre előadta, hogy az engedményezési szerződés 2014. január 8-ai módosítása akarathiba miatt nem jött létre, miután a cég1 Ltd. nevében azt a képviseleti joggal nem rendelkező tanú1 írta alá álképviselőként, így joghatás kiváltására nem alkalmas. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította. Az alperes beszámítási kifogását alaposnak találta, kiemelte, hogy a felek között nem volt vitás a kölcsönszerződés létrejötte, ennek okán csak abban kellett dönteni, hogy az alperes teljesítette-e az ebből származó kötelezettségét. Nem fogadta el a felperes védekezését az ítélt dologra hivatkozás körében, utalt arra, hogy a fizetésképtelenség megállapítása iránt indított nemperes eljárásban a bíróság csupán a Cstv.27.§
(2)bekezdés a) pontjában írt feltételeket vizsgálta, azt nem, hogy érvényes-e az engedményezési szerződés
- január 8-ai módosítása. Kifejtette, hogy a perben nem álló Ltd. képviseletében tanú1
- szeptember
- napjától nem volt jogosult eljárni, miután a képviseletre jogosító teljes körű meghatalmazása visszavonásra került, a Ptk.6:
- §
(1)bekezdésére tekintettel álképviselőként tett jognyilatkozata a cég1 Ltd. vonatkozásában joghatás kiváltására alkalmatlan volt. A
- január 8-ai szerződésmódosítás nem jött létre, ezért volt követelés a felperessel szemben, amit az alperesre engedményeztek, ennek beszámítása a kölcsönszerződésből eredő tartozást megszüntette. Nem fogadta el azt a hivatkozást sem, hogy az engedményezésről a felperest nem értesítették, hisz maga a felperes is úgy tekintette, hogy ez megtörtént. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, anyagi jogi felülbírálat körében kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresettel egyezően az alperes marasztalását. Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését is kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Ptk.6:
- §
(1)bekezdését, a 6:
- §-át és a 6:
- §
(3)-
(4)bekezdését és a Pp. 265. §
(1)bekezdését jelölte meg. Változatlanul arra hivatkozott, hogy a bíróság jogerősen a felperessel szembeni felszámolási eljárásban már megállapította, hogy a
- január 8-án kötött engedményezési szerződést módosító szerződés érvényes. Egyebekben arra hivatkozott, hogy az alperesnek kellett volna a Pp.
- §
(1)bekezdése értelmében azt bizonyítania, hogy tanú1 meghatalmazottat a meghatalmazója értesítette a képviseleti jog megszűnéséről, ennek hiányát az alperes terhére kellett volna értékelni. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta az alperest tájékoztatni arról, hogy e tény bizonyítása őt terheli. tanú1 a cég1 Ltd. meghatalmazottja
- novemberig nem kapott olyan tájékoztatást név1tól, hogy a képviseleti jogosultsága bármilyen tekintetben korlátozva lett volna.
- november 14-én név2 ügyvéd tájékoztatta csak arról, hogy a társaság a képviseletére szóló meghatalmazást korábban visszavonta. Az elsőfokú bíróság nem oldotta fel tanú1 tanúnak a tárgyaláson tett nyilatkozata és a korábban a közjegyző előtt tett nyilatkozata közötti ellentmondást, sem az alperes, sem a felperes nem hivatkozott az eljárásban a név3tól származó levélre, melyről a tanú a tárgyaláson nyilatkozott. A tanúnak azonban egy lényeges kérdésben a nyilatkozata egybehangzó volt,
- közepéig nem kapott semmilyen tájékoztatást arról, hogy a részére adott meghatalmazást visszavonták, tehát
- januárjában, mint a cég1 Ltd. meghatalmazottja írta alá a szerződésmódosítást. Az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta az álképviseletre vonatkozó szabályokat, figyelmen kívül hagyta a Ptk.6:
- §
(3)és
(4)bekezdését, valamint a 6:
- § és a 6:
- §
(1)bekezdésében foglaltakat. Nagymértékű jogbizonytalanságot eredményezne a képviselt személy hivatkozása arra, hogy korábban már visszavonták a meghatalmazottjuk meghatalmazását, és így jogkövetkezmények nélkül kiléphetnének egyébként szabályosan létrejött kötelmekből. Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.007/2022/8/1 [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] 4 Egyebekben utalt arra is, hogy a meghatalmazott képviseleti jogának korlátozása a jóhiszemű harmadik személlyel szemben hatálytalan. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Változatlanul fenntartotta azt a jogi érvelését, hogy a felszámolási eljárás olyan nemperes eljárást, amelyben a bíróság a jogügyletek érvényességét hatáskör hiányában nem vizsgálja. Álláspontja szerint irreleváns, hogy tanú1 meghatalmazott tudott-e a meghatalmazás visszavonásáról vagy sem, objektív tudattartalma kizárólag a közte és a vele szerződő harmadik személy között fennálló jogviszonyban bír relevanciával. A képviselt utólagos jóváhagyása hiányában az álképviselő által aláírt szerződés nem jött létre, így név3tól származó levélnek sincsen perdöntő jelentősége.
- januárjában a három fél között a viszony még jó volt, törvényes képviselő2 -nek, az Ltd. képviselőjének tudnia kellett volna az engedményezési szerződés módosításáról, így az jóval később készült és kifejezetten cég1 Ltd jogainak csorbítására szolgált. A perben bizonyította azt, hogy név1
- szeptember
- napjával írásban visszavonta tanú1 részére adott meghatalmazást, valamint azt, hogy név1 tájékoztatta tanú1 -et, hogy a megállapodást utólag nem hagyta jóvá. A fellebbezés megalapozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú eljárásban meghallgatott tanúk vallomása alapján az alábbiakkal egészíti ki:
- szeptember
- napján a cég1 Ltd. képviselője név1 megbízása alapján tanú3 ügyvéd szerkesztette és ellenjegyezte a cég1 Ltd. által törvényes képviselő2 -nek adott meghatalmazást. Ugyanezen a napon a cég1 Ltd. képviseletében eljáró név1 és törvényes képviselő2 megbízta tanú3 ügyvédet azzal, hogy készítsen okiratot a 2011-ben tanú1 részére a cég1 Ltd. által adott meghatalmazás visszavonásáról. tanú3 az okiratot megszerkesztette, azonban egyéb elfoglaltsága miatt azt ellenjegyezni már nem tudta, ezért a törvényes képviselő2 és név1 tanú2 ügyvédet kereste fel, hogy a tanú3 által a meghatalmazás visszavonásáról készült nyilatkozatot ellenjegyezze és postán küldje meg az általuk megjelölt ismeretlen személynek. Az így kiegészített tényállás alapján nem ért egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság keresetet elutasító érdemi döntésével az alábbi indokokra tekintettel: Helyes a felperesnek az a fellebbezési érvelése, hogy az elsőfokú bíróság anyagi pervezetése során nem tájékoztatta a feleket arról, hogy az alperesnek kell bizonyítania azt a tényállítását, hogy a tanú1 -nek adott meghatalmazás visszavonásáról
- szeptember
- napján készült okiratot törvényes képviselő2 Csaba személyesen adta át tanú1 -nek. Az elsőfokú bíróság ezen eljárási szabálysértése a másodfokú eljárásban a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (Pp.)
- §
(4)bekezdése, illetve a 369. §
(4)bekezdése folytán orvosolható volt, a másodfokú bíróság elvégezte a helyes anyagi pervezetést. E körben tájékoztatta a feleket arról, hogy a jelen eljárásban a polgári törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (Ptk.) hatályba lépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló
- évi CLXXVII. törvény 1.§
(1)bekezdése szerint a polgári törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény szabályait kell alkalmazni, illetve az alperest arról, hogy őt terheli annak a ténynek a bizonyítása, hogy a meghatalmazás visszavonását tartalmazó okiratot törvényes képviselő2 személyesen átadta tanú1 -nek. A másodfokú bíróság az anyagi pervezetés folytán indítványozott tanúkat meghallgatta, az eljárási szabálysértést tehát orvosolta, ennek okán nem volt alapja az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének. A másodfokú bíróság mindezek után, a kereset érdemi vizsgálatakor egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy a felek között a kereseti tényállításban vita nem volt, az alperes elismerte a kölcsönügylet megkötését, illetve azt, hogy azt nem fizette vissza, Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.007/2022/8/1 [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] 5 így azt kellett vizsgálni, hogy az alperes által előterjesztett beszámítási kifogás alapos-e, történt-e beszámítással teljesítés az alperes részéről. Alaptalan a felperesnek az a fellebbezési érvelése, hogy a fizetésképtelenség megállapítása iránti eljárásban hozott jogerős bírósági határozat folytán már nem vizsgálható a
- január
- napján kötött engedményezési szerződésmódosítás. Helyes elsőfokú bíróságnak az a jogi érvelése, hogy a felszámolási eljárásban hozott jogerős döntés nem bírálta el a felperes és a perben nem álló gazdasági társaság közötti
- január 8-ai engedményezési szerződés módosításának érvényességével kapcsolatos vitás kérdéseket, abban a nemperes eljárásban a bíróság hatásköre a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló
- évi XLIX. törvény (Cstv.)
- §
(2)bekezdés a) pontjában hivatkozott feltételek meglétének vizsgálatára terjedt csak ki. Így a jelen eljárásban kellett vizsgálni azt, hogy a vitatott szerződésmódosítás érvényes-e. A másodfokú bíróság nem ért egyet e körben az elsőfokú bíróság jogi érvelésével, tanú1 a szerződésmódosítást meghatalmazottként írta alá, nem tekinthető álképviselőnek, a szerződésmódosítás érvényes, joghatás kiváltására alkalmas. Az 1959. évi IV. törvény 222. § szerint képviseleti jogot – a törvényen, a hatósági rendelkezésen és az alapszabályon alapuló képviseleten felül – a képviselőhöz, a másik félhez vagy az érdekelt hatósághoz intézet nyilatkozattal (meghatalmazás) lehet létesíteni, a 223. §
(2)bekezdése szerint a meghatalmazás eltérő kikötés hiányában visszavonásig érvényes. A visszavonás jóhiszemű harmadik személy irányában csak akkor hatályos, ha azt vele közölték. Az 1959. évi IV. törvény 214. §
(1)bekezdése szerint a szerződési nyilatkozat, ha az szóban vagy szóbeli üzenettel tették a másik fél tudomásszerzésével válik hatályossá. Az írásban vagy távirati úton közölt nyilatkozat hatályosságához pedig az szükséges, hogy az a másik félhez megérkezzék. A jelen esetben tanú1 -nek a cég1 Ltd. képviseletére adott meghatalmazást a meghatalmazó írásban vonta vissza. A fent idézett jogszabályi rendelkezések szerint az írásban tett, a meghatalmazás visszavonásával kapcsolatos nyilatkozat hatályossá akkor vált, amikor azt tanú1 Attila részére írásban megküldték vagy személyesen átadták, azaz amikor az hozzá "megérkezett". Az alperest terhelte e körben annak a tényállításának a bizonyítása, hogy név4 személyesen nyújtotta át a meghatalmazottnak a meghatalmazás visszavonásáról készült okiratot. A másodfokú eljárásban meghallgatott tanúk e tényállítást nem igazolták, tanú3 tanúvallomásában úgy nyilatkozott, hogy a meghatalmazás visszavonásáról az okiratot ugyan ő szerkesztette, de nem ő ellenjegyezte és nem tud arról, hogy bármilyen módon akár postán, akár személyesen azt átadták tanú1 -nek , bár állítása szerint tanú1 tudott a meghatalmazás visszavonásáról. tanú2 ugyan arra tett tényállítást, hogy a meghatalmazás visszavonását tartalmazó okiratot a megbízó utasítása szerint postán feladta, de arra már az eltelt időre tekintettel nem tudott nyilatkozni, hogy pontosan kinek küldte meg és az irattárában a meghatalmazás visszavonásának ellenjegyzésével kapcsolatban irat már nem lelhető fel. Az alperes a tényállítását sikerrel nem tudta bizonyítani, nem tudta kétséget kizáróan igazolni, hogy a meghatalmazás visszavonása tanú1 -hoz megérkezett, azaz hatályosult. Ezért 2014. január 8. napján tanú1 érvényes meghatalmazással rendelkezett a cég1 Ltd. képviseletére, az engedményezési szerződés módosítása létrejött, a felperes tartozása 82.000.000 forintra csökkent és azt 2017. március 8. és június 26. között öt részletben kamatokkal együtt a cég1 Ltd.-nek megfizette. Nem volt olyan felperest terhelő követelés, amit az Ltd. az alperesre tudott volna 41.000.000 forint összegben engedményezni, az alperes a kölcsöntartozást járulékokkal együtt beszámítással nem teljesítette, így annak megfizetésére köteles. Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.007/2022/8/1 [31] [32] 6 A fent kifejtett indokokra tekintettel a másodfokú bíróság a Pp.383. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte a kölcsönszerződés szerint az alperest a tőke, az ügyleti kamat és a késedelmi kamat megfizetésére. A késedelmi kamat mértéke az 1959. évi IV. törvény 301/A.
(2)bekezdésen alapul. Az alperes teljes mértékben pervesztes lett, ennek okán a másodfokú bíróság a Pp.83 §
(1)bekezdése szerint mellőzi a felperes perköltségben marasztalását és az alperest kötelezi a pernyertes felperes első- és másodfokú eljárásban felmerült költsége megfizetésére, mely a felperes által megfizetett első- és másodfokú eljárási illetékből (1.500.000,- +2.500.000,forint), valamint a felperes által a Pp.81. §
(1)bekezdése szerint felszámított perköltségből, azaz a felperest képviselő ügyvéd munkadíjából áll, melynek összegét a másodfokú bíróság a csatolt megbízási szerződések alapján állapította meg összesen 3.579.000,- forintban (elsőfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíj bruttó 2.690.000,- forint, másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíj bruttó 889.000 forint). Pécs, 2022. május 19. Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Berki Csilla s.k. előadó bíró, Dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró