← Magyarország

Pf.20236/2025/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A tartozásnak a kötelezett részéről történő részbeni elismerése kizárólag az elismerő nyilatkozatban összegszerűen megjelölt, korlátozott összeg vonatkozásában szakítja meg a követelés elévülését, míg a követelés el nem ismert részének az elévülése továbbra is folyamatban marad. ... Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 6.Pf.20.236/2025/

  1. A felperes: felperes felperes címe1 A felperes képviselője: dr. Földi András egyéni ügyvéd ügyvéd címe Az alperes: alperes alperes címe Az alperes képviselője: dr. Tóth Zsuzsanna kamarai jogtanácsos alperes címe A per tárgya: sérelemdíj megállapítása Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 6.P.21.258/2024/
  2. számú ítélet A fellebbezést benyújtó fél: felperes (
  3. sorszám alatt) Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.236/2025/5 2 Kötelezi a felperest, hogy
  4. napon belül fizessen meg a felperesnek 70.000 (hetvenezer) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg e határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül az állami adó- és vámhatóság 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára 264.000 (kétszázhatvannégyezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás 6.Pf.20.236/2025/
  5. 2 [1] A felperes
  6. március 4-én 17 óra 50 perckor önként jelent meg a települési Rendőrfőkapitányság (a továbbiakban: alperes) településrész1 Rendőrörsön, hogy leadjon egy talált telefonkészüléket. [2] A rendőrség a felperest előállította, mert az általa leadott telefonkészülék lopás miatt körözés alatt állt. Az előállítás során a felperestől elvették az ingóságait, majd megbilincselték, és vezetőszíjat alkalmazva átszállították a körözést kiadó alperes településrész2 Rendőrkapitányságra, ahol tanúként hallgatták ki. A felperest a kihallgatása után, 21 óra 55 perckor szabadon bocsátották. A felperes a vele szemben alkalmazott intézkedéssel szemben panasszal élt. [3] A Független Rendészeti Panasztestület a 64/
  7. (IV. 19.) számú állásfoglalásában megállapította, hogy a felperes személyi szabadsághoz való jogát súlyosan sértő intézkedésre került sor. A Panasztestület megállapította azt is, hogy a konkrét esetben az előállítás nem állt Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.236/2025/5 3 arányban az intézkedés törvényes céljával, helyette a felperes kihallgatását szóbeli idézés útján lehetett volna foganatosítani. Megállapította továbbá, hogy sérült a felperes emberi méltóságához való joga is, mert vele szemben a településrész1 Rendőrkapitányságon alkalmazott bilincselésre jogalap hiányában került sor, mert nem állt fenn a felperes szökésének konkrét és közvetlen veszélye. [4] Az Országos Rendőr-főkapitányság (a továbbiakban: ORFK) a 29000/105/79-17/2017.P. számú határozatában helyt adott a felperes panaszának és megállapította, hogy a felperes személyi szabadságot korlátozó rendőri intézkedés – a bilincs és a vezetőszíj alkalmazása –, valamint az asztma-spray elvétele jogszabályba és a Szolgálati Szabályzatba ütközött, az jogszerűtlen, szakszerűtlen és aránytalan volt. [5] A felperes
  8. november 29-én a jogi képviselője útján 3.500.000 forint sérelemdíj megfizetését kérte a alperes-tól. [6] Az alperes a
  9. december 12-én kelt és a felperes jogi képviselője által
  10. december 17-én átvett levelében 300.000 forint sérelemdíj peren kívüli egyezség keretében való megfizetését ajánlotta fel. Az alperes ezt követően
  11. március 7-én ismételten levelet küldött a felperesnek, amelyben az ORFK által megállapított jogsértések miatt a felperes sérelemdíj követelését 300.000 forint erejéig ismerte el, és vállalta megfizetni. A felperes az alperes levelét
  12. március 19-én vette át, de arra nem válaszolt. [7] A felperes az elsőfokú bírósághoz
  13. március 12-én benyújtott keresetlevelében 3.600.000 forint sérelemdíj és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozott arra, hogy az alperes a bilincs jogszerűtlen alkalmazásával megsértette a személyes szabadsághoz Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.236/2025/5 4 való jogát és az emberi méltóságát, továbbá az asztma-spray elvételével megsértette a testi épséghez és egészséghez való jogát. Keresete jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló
  14. évi V. törvény (a továbbiakban Ptk.) 2:
  15. §

(2)bekezdését, a 2:43. §
  1. a)és
  2. b)pontját, a 2:52. §-át jelölte meg, továbbá hivatkozott a sérelemdíj alkalmazása körében a Ptk. 6:521. §ára, valamint a 6:548. §
(1)és
(2)bekezdését jelölte meg. [8] Az alperes az ellenkérelmében nem vitatta, hogy a felperest sérelemdíj illeti meg, de a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes követelése elévült. Kifejtette, hogy
  1. december 17-én a felperes jogi képviselője 6.Pf.20.236/2025/
  2. 3 által átvett levelében 300.000 forint erejéig ismerte el a felperes sérelemdíj követelését, és ennek az összegnek a megfizetését ajánlotta fel. Álláspontja szerint az 1/
  3. Közigazgatásimunkaügyi jogegységi határozat indokolásának IV. pontja alapján csak az ügyfél jogi képviselője részére kézbesített küldeményhez fűződik joghatás, ezért a Ptk. 6:
  4. §
(1)bekezdése, valamint a Ptk. 6:23. §
(1)bekezdése alapján
  1. december 17-én elévült a felperes követelése. [9] Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 300.000 forint sérelemdíjat. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 27.480 forint perköltséget, továbbá az állam javára197.856 forint illetéket. Megállapította, hogy a fennmaradó 18.144 forint illeték az állam terhén marad. Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.236/2025/5 5 [10] Ítéletének indokolásban tényként állapította meg, hogy a talált mobiltelefon átadását követően a rendőrség előállította a felperest, és csak négy órával az előállítása után bocsátotta szabadon. Úgy foglalt állást, hogy a felperest jogszerűtlenül állították elő, amivel megsértették a Ptk. 2:
  2. § b) pontjában nevesített személyes szabadsághoz való jogát. Álláspontja szerint az alperes azzal, hogy jogszerűtlenül bilincset és vezetőszíjat alkalmazott a felperessel szemben, megfosztotta a felperest az őt emberként feltétlenül megillető tisztelettől, ezáltal megsértette a felperes 2:
  3. §
(1)és
(2)bekezdésében védett emberi méltóságát. [11] Okfejtése szerint a felperes a perben nem bizonyította kétséget kizáróan, hogy elvették az asztma-spray készülékét a kényszerintézkedés során, ezért erre alapítottan nem volt megállapítható, hogy az alperes megsértette a felperes egészséghez való személyiségi jogát. [12] Kifejtette, hogy a személyiségi jogában megsértett felperes a Ptk. 2:52. §
(1)bekezdése szerint sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. A sérelemdíj összegének meghatározása során a Ptk. 2:52. §
(3)bekezdésében foglaltakra figyelemmel értékelte, hogy az alperes magatartása felróható volt, mert jogszerűtlenül, nem a Ptk. 1:4. §
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően, az adott helyzetben általában elvárható módon járt el. [13] Az volt az álláspontja, hogy a felperest nyilvánvalóan nem vagyoni jellegű hátrány érte azáltal, hogy megsértették a személyes szabadsághoz való jogát és az emberi méltóságát, mert a több órán át tartó fogvatartás és a bilincs alkalmazása mindenképpen olyan nem vagyoni jellegű hátrányt jelent, amelynek a kiküszöböléséhez sérelemdíj szükséges. [14] Az alperes elévülési kifogásával kapcsolatban kifejtette, hogy a Ptk. 2:52. §
(2)bekezdése Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.236/2025/5 6 szerint alkalmazandó Ptk. 6:532. §
(1)bekezdése alapján a sérelemdíj a felperes jogellenes előállításának a napján,
  1. március 4-én vált esedékessé, ezért a Ptk. 6:
  2. §
(1)bekezdése értelmében ezen a napon kezdődött meg felperes sérelemdíj iránti követelésének az elévülése. [15] Rámutatott, hogy a Ptk. 6:25. §
(1)bekezdés a) pontja szerint az elévülést megszakítja a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése, és a Ptk. 6:25. §
(2)bekezdése alapján az elévülés megszakításától újból kezdődik az elévülés. Okfejtése szerint az elévülést a tartozás minden elismerése megszakítja, ezért az alperes mint kötelezett
  1. március 7-én kelt, és a felperes által
  2. március 19-én átvett elismerő nyilatkozata megszakította a felperes sérelemdíj követelésének az elévülését. Rámutatott, hogy az alperes
  3. március 19-én kézbesített elismerése a Ptk. 6:
  4. §
(2)bekezdése alapján annak a felpereshez történt megérkezéssel vált hatályossá, ezért a felperes sérelemdíj követelésének elévülése ezen a napon szakadt meg. Az volt az állaspontja, hogy az alperes elismerése csak az alperes által 6.Pf.20.236/2025/
  1. 4 elismert 300.000 forint erejéig, a követelésnek erre a részére nézve szakította meg az elévülést. Mivel az alperes a felperes 3.500.000 sérelemdíj követeléséből mindösszesen 300.000 forintot ismert el, és ennek az összegnek a megfizetését ajánlotta fel, a felperesnek az elismeréssel nem érintett, 300.000 forintot meghaladó követelése a
  2. március 4-től számított öt év elteltekor elévült, mert a felperes nem érvényesítette az elévülési időn belül bíróság előtt a sérelemdíj követelése 300.000 forintot meghaladó részét. Álláspontja szerint az alperes tartozást elismerő levele nem közigazgatási határozat, ezért arra nem kell alkalmazni a 1/
  3. Közigazgatási-munkaügyi jogegységi határozatot. [16] A sérelemdíj mértékét – figyelemmel a követelés részbeni elévülésére – a Ptk. 2:
  4. §
(3)Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.236/2025/5 7 bekezdése alapján állapította meg azzal, hogy a jogszerűtlen, szükségtelen és aránytalan intézkedés foganatosítása miatt a jogsértés súlyát és az alperes felróhatóságának mértékét is jelentősnek értékelte. A felperest ért pszichés teherre is figyelemmel az elévüléssel nem érintett 300.000 forint sérelemdíjat nem találta eltúlzottnak. [17] A perköltség viseléséről a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. §
(2)bekezdése alapján a felek pernyertességének, illetve pervesztességének az aránya alapján határozott figyelemmel arra, hogy a felperes 8,4%-ban lett pernyertes. [18] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, keresetének teljesítését, valamint az alperes első- és másodfokú perköltségben marasztalását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [19] Álláspontja szerint a sérelemdíj speciális jellegéből adódóan kizárólag maga a sérelemdíj iránti igény tud elévülni, a sérelem díj összege vagy annak egy része nem. Hivatkozott arra, hogy a Ptk. 2:52. §
(3)bekezdése szerint a sérelemdíj mértékét a bíróság állapítja meg az eset körülményeire tekintettel, emiatt a sérelemdíj később, bírói mérlegeléssel meghatározott összegét nem a felperes követelése állapítja meg, hanem a peres eljárás során a bírói értékelő tevékenység folytán alakul ki, akkor lesz konkrét. Érvelése szerint - bár az alperes nem fogadta el a felperes sérelemdíj iránti követelésének az összegét - de elismerte, hogy a felperes jogosult sérelemdíjra, ezért az alperes elismerése nem csak az alperes által elismert Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.236/2025/5 8 összeg erejéig szakította meg a felperes sérelemdíj követelését, hanem a teljes összeg erejéig. [20] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság által megítélt 300.000 forint sérelemdíj kirívóan alacsony, az nem alkalmas arra, hogy a sérelemdíj betöltse a megelőző és büntető rendeltetését. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által megítélt sérelemdíj bagatell összege még a súlyos és az alperesnek kiemelten felróható jogsértés kompenzálására sem alkalmas. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a személyiségi jogát egy olyan állami szerv sértette meg, amelynek kifejezetten a feladata a polgárok jogvédelme. Kifogásolta, hogy az alperesnek megítélt elsőfokú perköltség, valamint a saját ügyvédjének fizetendő ügyvédi munkadíj összege meghaladja a neki megítélt sérelemdíj összegét, ez a helyzet pedig ellentétes a józan ésszel, a sérelem díj jogi intézményével, valamint a jogalkotó szándékával, és a számára súlyosan méltánytalan helyzetet eredményez. [21] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, és a felperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint a felperes fellebbezése nem kellően határozott, mert a felperes nem jelölte meg hogy mire alapítottan 6.Pf.20.236/2025/5. 5 kéri az elsőfokú ítélet anyagi jogi felülbírálatát. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes sérelemdíj követelésének az elévülése az elismerés kézbesítés folytán történt hatályossá válásának a napján, 2019. március 19-én szakadt meg. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy mivel csak 300.000 forint sérelemdíj követelést ismert el, kizárólag ennek az összegnek az erejéig szakadt meg a felperes követelésének az elévülése. Tekintettel arra, hogy 300.000 forintot meghaladóan vitatta a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.236/2025/5 9 felperes sérelemdíj követelést, a követelés el nem ismert, 300.000 forintot meghaladó részének az elévülése nem szakadt meg. Mivel a felperes nem érvényesítette bíróság előtt az el nem ismert követelésrészt a 2017. március 4. napját követő 5 év belül, a követelésének az elismert 300.000 forintot meghaladó része elévült. [22] A felperes a fellebbezésében kizárólag az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet elutasító rendelkezését támadta. Fellebbezés hiányában a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 358. §
(5)bekezdése alapján első fokon jogerőre emelkedett az elsőfokú bíróság ítéletének az alperest 300.000 forint sérelemdíj megfizetésre kötelező rendelkezése, ezért a Fővárosi Ítélőtábla kizárólag az elsőfokú ítélet keresetet elutasító rendelkezését bírálta felül. [23] A felperes fellebbezése nem alapos. [24] A Fővárosi Ítélőtábla a felperes fellebbezésében foglaltakra figyelemmel elsődlegesen a sérelemdíj iránti követelés részbeni elévülését vizsgálta, ugyanis, ha az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást az alperes elévülési kifogásáról, és ha a felperes követelése a 300.000 forintot meghaladó részében elévült, a felperes a követelés elévült részét a Ptk. 6:23. §
(1)bekezdése értelmében nem érvényesítheti bírósági eljárásban; ebben az esetben nincs szükség a sérelemdíj mértékére vonatkozó további fellebbezési hivatkozások vizsgálatára. [25] A Ptk. 6:22. §
(1)bekezdése szerint a követelések főszabály szerint – a törvény eltérően rendelkezésének hiányában – öt év alatt évülnek el. A Ptk. 6:22. §
(2)bekezdése értelmében az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. A Ptk. 6:25. §
(1)bekezdés a) pontja pedig kimondja, hogy az elévülést megszakítja a tartozásnak a kötelezett részéről Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.236/2025/5 10 történő elismerése. [26] A fenti jogszabályok szövegének értelmezésénél abból kellett kiindulni, hogy a Ptk. szigorított az elévülés megszakításának szabályozásán a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi IV. törvény (rPtk.) szabályaihoz képest. A Ptk. javaslatához fűzött indokolás szerint ennek az az oka, hogy a jogosultat az igénye érvényesítésére ösztönzze, és így elkerülhető legyen az idő múlásával az adott jogviszony bizonyításának az elnehezülése. Erre tekintettel az Alaptörvény
  2. cikke alapján szűken, a törvényalkotó indokolása szerinti „jogbiztonság” elsődlegességének szempontja szerint kell értelmezni a Ptk. 6:25.§
(1)bekezdés a) pontját. [27] Minden tartozás szükségképpen egy kötelmi jogviszonyon alapul, amelyből jogosultság származik a szolgáltatás követelésére [Ptk. 6:
  1. § és 6:
  2. §]. A felperes követelése a személyiségi jogának megsértéséből fakadt, és a sérelemdíj követelésének összege is meghatározható volt. A felperes követelésének jogalapját és annak teljes összegét is megjelölve hívta fel az alperest a teljesítésre a jogi képviselője útján a
  3. november 29-én kelt levében. Az alperes a tartozását kifejezetten csak egy meghatározott részösszeg, 300.000 forint erejéig ismerte el, míg a felperes ezt meghaladó követelést vitatta. [28] Egységes és töretlen a bírói gyakorlat (BH2010.
  4. és BH2012.171.) abban, hogy a 6.Pf.20.236/2025/
  5. 6 követelés elévülését megszakító elismerés nem azonos a Ptk. 6:
  6. §-ában szabályozott tartozáselismeréssel. Ennek alapján a bírói gyakorlat szerint a teljes követelés nyugvása állapítható meg, amikor a kötelezett a kölcsön visszafizetését megkezdi, vagy részletfizetést teljesít anélkül, hogy a tartozásnak akár egy részét is vitássá tenné. Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.236/2025/5 11 [29] Más a megítélése azonban azoknak a jogi helyzeteknek, amikor a kötelezett ismerve a teljes követelést kifejezetten csak annak egy meghatározott részét ismeri el, és azt a részt teljesíti, vagy csak az általa elismert követelésrész teljesítését ajánlja fel. Amennyiben a kötelezett az egyoldalú nyilatkozatában egyértelműen és kétséget kizáróan meghatározza és korlátozza az elismerését - ahogy a perbeli esetben az alperes kifejezetten és egyértelműen 300.000 forint erejéig ismerte el a felperes sérelemdíj követelését -, akkor azt annak akarati tartalma szerint lehet csak értékelni, és a kötelezett elismerő nyilatkozata nem értelmezhető kiterjesztően. A kötelezettnek a követelés egy meghatározott részére vonatkozó elismerése a Ptk. 6:
  7. §
(1)bekezdése alapján csak úgy értelmezhető, hogy az elismerés kizárólag az elismert összegre terjed ki, a követelés elismert összeget meghaladó része pedig továbbra is vitatott. Ebből pedig az következik, hogy a tartozásnak a kötelezett részéről történő részbeni elismerése a Ptk. 6:25. §
(1)bekezdése a) pontja alapján kizárólag az elismerő nyilatkozatban összegszerűen megjelölt, korlátozott összeg vonatkozásában szakítja meg a követelés elévülését, míg a követelés el nem ismert részének az elévülése továbbra is folyamatban marad. [30] A felperes mint jogosult egyfelől konkrétan, pontos összegben meghatározta a sérelemdíj követelését, amiből az alperes pontosan meghatározott összeget, 300.000 forintot ismert el. Erre figyelemmel a fent írtak alapján pontosan, összegszerűen meghatározható volt a felperes követelésének az alperes által elismert konkrét mértéke. Mivel sz alperes csak 300.000 forint erejéig ismerte el a felperes sérelemdíj követelését, az alperes elismerő nyilatkozata csak ennek az összegnek a vonatkozásában szakította meg a követelés elévülését, a követelés Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.236/2025/5 12 300.000 forintot meghaladó része pedig – az e követelésrész elévülését megszakító körülmény hiányában – a Ptk. 6:22. §
(1)bekezdése alapján
  1. március 4-én elévült, és az a Ptk. 6:
  2. §
(1)bekezdése alapján nem érvényesíthető bírósági eljárásban. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elévülés részleges megszakadásával kapcsolatban mindenben egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával és annak indokaival. [31] Figyelemmel arra, hogy a felperes sérelemdíj követelésének 300.000 forintot meghaladó része elévült, ezért nem érvényesíthető bírósági eljárásban, az elsőfokú ítéletnek az alperest 300.000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelező rendelkezését pedig egyik fél sem támadta fellebbezéssel, a másodfokú eljárásban nem kellett vizsgálni, hogy a felperes milyen összegű sérelemdíjra lenne jogosult a Pt. 2:52. §
(3)bekezdése alapján. [32] A sérelemdíj iránti követelés összegének a meghatározása a jogosult joga és kötelezettsége. Ha a jogosult nem határozza meg az általa követelt sérelemdíj összegét, akkor a kötelezett nem tud sem teljesíteni, sem pedig nyilatkozatot tenni arról, hogy elismeri-e a követelést, vagy egészben vagy részben vitatja azt. Ha pedig keresetindítás esetén a kereset nem tartalmaz összegszerűen meghatározott kérelmet, a bíróságnak vissza kell utasítania a keresetlevelet. A sérelemdíj megfizetése iránti perben nem a bíróság határozza meg a követelés összegét, hanem arról dönt, hogy a jogosultat megilleti-e a keresettel érvényesített összegű sérelemdíj. Emiatt nem alapos a felperesnek az a hivatkozása, hogy a sérelemdíj iránti követelés összege a bíróság ítéletétől függ, ezért a sérelemdíj iránti követelés részbeni elismerése a követelés egésze vonatkozásában megszakítja a követelés elévülését. Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.236/2025/5 13 6.Pf.20.236/2025/5. 7 [33] A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletének fellebbezett rendelkezését a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [34] A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 82. §
(1)bekezdése, 83. §
(1)bekezdése és Pp. 87. §
(1)bekezdése alapján az alperes által felszámított 70.000 forint kamarai jogtanácsosi munkadíjból álló másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a másodfokú eljárásban pervesztes felperest. [35] A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 102. §
(1)bekezdése alapján a felperest kötelezte a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán meg nem fizetett fellebbezési illeték megfizetésére. [36] A felperes által fizetendő fellebbezési illeték a határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon esedékes az Itv. 78. §
(4)bekezdése szerint. Azt az állami adó- és vámhatóság 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára külön felhívás bevárása nélkül kell megfizetnie, az illeték megfizetése során a közleményben fel kell tüntetni az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát [30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdése]. Budapest,
  1. szeptember
  2. Dr. Lente Sándor s.k. a tanács elnöke Dr. Virág Csaba s.k. Dr. Csóka István s.k. előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.