Bf.3/2024/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés] miatt 1 év – börtön fokozatú – szabadságvesztés büntetésre ítélte, melynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtása elrendelése esetére akként rendelkezett, hogy abból a vádlott legkorábban a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A törvényszék 20.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el vele szemben. Az eljárás során lefoglalt bűnjelek lefoglalását megszüntette és elrendelte azoknak az ügyiratok között történő kezelését. [2] Az elsőfokú ítéletet a vádlott és a védő tudomásul vette, ellene az ügyészség jelentett be fellebbezést a szabadságvesztés büntetés és a próbaidő tartamának felemelése érdekében. [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.877/2023/3. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, annak elbírálására a Be. 598. §

(2)bekezdés alapján tanácsülés kitűzését indítványozta. Bejelentette, hogy nyilvános ülés kitűzése esetén azon nem kíván részt venni. [4] A fellebbezés irányára figyelemmel rögzítette, hogy a Be. 590. §

(3)bekezdés alapján korlátozott felülbírálatnak van helye. Álláspontja szerint a törvényszék eljárása perrendszerű volt, hatályon kívül helyezést eredményező abszolút vagy relatív eljárási szabálysértést nem vétett. Az elsőfokú bíróság a vádlottat az előkészítő ülés mibenlétéről, a bűnösségnek az előkészítő ülésen történő beismerésének és annak elfogadásának Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.3/2024/7-III 2 jogkövetkezményeiről megfelelően kioktatta, majd őt az előkészítő ülés jellegére figyelemmel kihallgatta. Ennek során a vádlott a vádiratban írtak szerint beismerte bűnösségét a terhére rótt bűncselekmény elkövetésében és a tárgyaláshoz való jogáról is lemondott. Minderre figyelemmel a bűnösséget beismerő nyilatkozatot a törvényszék a Be. 504. §

(2)bekezdésében írt feltételek fennállása mellett, törvényesen fogadta el. [5] Utalt arra, hogy az ítéleti tényállás megalapozottsága a Be. 591. §

(2)bekezdésének a) pontja alapján nem vizsgálható. [6] Mivel az elsőfokú bíróság az előkészítő ülésen a vádlott beismerő nyilatkozatát elfogadta, ezért a Be. 606. §

(3)bekezdése alapján a fellebbezéssel megtámadott ítéletnek a bűnösség megállapítására, valamint a vádirati minősítéssel egyező minősítésre vonatkozó rendelkezései akkor változtathatók meg, ha a terhelt felmentésének, az eljárás megszüntetésének, vagy a bűncselekmény minősítése megváltoztatásának van helye. Ilyen, a vádlott felmentésére, illetőleg az eljárás megszüntetésére okot adó körülmény azonban az iratok alapján nem állapítható meg. A vádlott bűnösségére levont elsőbírói következtetés helyes, a bűncselekmény minősítése az anyagi jogi szabályoknak megfelel, az e körben adott, színvonalas indokolással maradéktalanul egyetértett. [7] Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének a Be. 562. §

(4)bekezdésének megfelelő mértékben eleget tett. [8] Az ügyészség szerint a büntetéskiszabási körülményeket a törvényszék részben hiányosan tárta fel, és azokat nem a valós súlyuknak megfelelően értékelte, így a vádlottal szemben eltúlzottan enyhe szankciót szabott ki. [9] Az elsőfokú bíróság tévesen mellőzte az eljárás tárgyát képező korrupciós bűncselekmény elszaporodottságának súlyosító körülményként történő figyelembe vételét. Statisztikai adatokkal kívánta igazolni, hogy a regisztrált korrupciós bűncselekmények 2011 óta néhány kisebb visszaeséstől eltekintve folyamatosan emelkedő tendenciát mutatnak, a számuk 2011 óta közel a háromszorosára ugrott. [10] Mellőzni indítványozta az enyhítő tényezők közül az alkalomszerű, egy mozzanatos elkövetést, mivel az irányadó tényállás szerint a vádlott – miután a vizsgalapjának átadása közben a vizsgabiztosnak átnyújtott jogtalan előnyt a vizsgabiztos visszautasította – a jogtalan előnyt a vizsgabiztos asztalán lévő iratok alá helyezve próbálta újfent a vizsgabiztosnak eljuttatni, ami éppen a vádlott kitartó szándékát támasztja alá. [11] Kiemelte, hogy a korrupciós bűncselekmények elkövetőinek kézre kerítéséhez és felelősségre vonásához alapvető bűnüldözési és társadalmi érdek fűződik. Az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetői esetén a speciális prevenció mellett fokozottan kell törekedni az általános megelőzési célok érvényre juttatására is annak érdekében, hogy a büntetés hatékonyabban tartson vissza másokat hasonló jellegű bűncselekmények elkövetésétől. Az ítélkezési gyakorlat szerint is, korrupciós bűncselekmények esetén a törvény szigorát kell alkalmazni (lsd. BH2006.105. sz. döntés indokolása). [12] Valóban nyomatékos enyhítő körülményként kell értékelni a vádlott bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomását és megbánó magatartását, valamint büntetlen előéletét, álláspontja szerint azonban a törvényi minimumban megállapított szabadságvesztés büntetés nem tükrözi megfelelően a vádlott terhén megállapított korrupciós bűncselekmény valós tárgyi súlyát, a bűnösség fokát és az ügyben feltárható bűnösségi körülményeket, a kiszabott joghátrány nem felel meg a Btk. 80. §

(1)bekezdésében meghatározott büntetéskiszabási elveknek. [13] Minderre tekintettel a Btk.

1. §-ában meghatározott speciális és generális prevenciós célok eléréséhez hosszabb tartamú és megemelt próbaidejű szabadságvesztés büntetés kiszabását látta indokoltnak. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.3/2024/7-III 3 [14] Az állandósult bírói gyakorlatra figyelemmel helyesen fejtette ki a törvényszék, hogy a jelentős tárgyi súlyú korrupciós bűncselekmény elkövetése miatt marasztalt vádlott az előzetes mentesítésre érdemtelen. [15] Az elsőfokú ítélet egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező – a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a vagyonelkobzásról és a lefoglalt dolgokról szóló – rendelkezéseit törvényesnek tartotta. [16] A leírtak alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján változtassa meg: a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés és annak próbaideje tartamát emelje fel, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [17] Az ítélőtábla a Be. 598. §

(4)bekezdése alapján a fellebbviteli főügyészség átiratát kézbesítette a vádlott és a védő részére, akik azonban az abban foglaltakra észrevételt nem tettek, bizonyítási indítványt nem terjesztettek elő és nyilvános ülés kitűzését sem kérték. Az ítélőtábla ezért a fellebbezéseiket a Be. 598. §

(2)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el. [18] A fellebbezések nem alaposak. [19] A másodfokú felülbírálat körét két eljárásjogi körülmény határozta meg, egyrészről az, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a vádlott előkészítő ülésen tett és ott végzéssel elfogadott beismerő nyilatkozatán alapul, másrészről - ez előbbiből is következően - az, hogy az ügyészi fellebbezés kizárólag a kiszabott büntetés nemét és mértékét sérelmezte. A Be. 583.§

(3)bekezdése szerint ha a fellebebzést kizárólag a Be. 583.§

(3)bekezdése alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálja felül. A felülbírálat a Be. 590.§

(5)bekezdésében írt körben azonban ez esetben is kiterjed az ítélet fellebbezéssel nem érintett részére az alábbiak szerint: [20] A másodfokú bíróság az eljárási szabályok betartása tekintetében azt vizsgálta, hogy nem áll-e fenn olyan, törvényben meghatározott körülmény, amely az ítélet feltétlen hatályon kívül helyezését, eredményezte volna, vagy a tényállás megalapozottságának vizsgálata nélkül megállapíthatóan az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására lényeges hatással bírt volna [Be. 590. §

(5)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)alpont és

(5a)bekezdés]. A törvényszék az elsőfokú bíróság eljárásának törvényessége tekintetében vizsgálta azt is, hogy fennálltak-e a vádlotti beismerő nyilatkozat elfogadásának a törvényi feltételei. [21] A másodfokú bíróság vizsgálta a tényállás vádban írtaknak megfelelő rögzítését, a bűnösség megállapítását és cselekmény minősítését, azzal, hogy a bűnösség megállapítására, valamint a vádirati minősítéssel egyező minősítésre vonatkozó rendelkezéseit akkor változtathatja meg, ha a terhelt felmentésének, az eljárás megszüntetésének, vagy a bűncselekmény minősítése megváltoztatásának van helye [Be. 590. §

(5)bekezdés b) pont, 606. §

(3)bekezdés]. [22] Az elsőfokú ítélet fellebbezésben sérelmezett büntetést kiszabó rendelkezése, illetve része a Be. 590.§

(3)bekezdése alapján szükségszerűen felülbírálat tárgyát képezte. [23] Az ítélőtábla a Be. 590. §

(7)bekezdés alapján hivatalból felülbírálta továbbá a Be. 671. §-a szerinti egyszerűsített felülvizsgálat alapját képező – a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra, a lefoglalt dolgokra és a vagyonelkobzásra vonatkozó – ítéleti rendelkezéseket. [24] A Be. 591.§

(2)bekezdés a) pontjára figyelemmel azonban a másdofokú bíróság nem vizsgálja az ítélet megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.3/2024/7-III 4 megálalpított tényállásra alapjítja, ha a fellebbezést – a mint a jelen ügyben is – kizárólag az 583.§

(3)bekezdése alapján jelentették be. [25] A felülbírálat eredményeként a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat maradéktalanul megtartotta. A Be. 607. §

(1)és 608. §

(1)bekezdésében meghatározott, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező, illetve a Be. 609. §

(1)bekezdés alapján hatályon kívül helyezéshez vezető eljárási szabálysértést nem valósított meg. [26] A bűnösséget beismerő vádlotti nyilatkozat elfogadásának a feltételei fennálltak Az elsőfokú bíróság e nyilatkozatra figyelemmel helyesen járt el, amikor előkészítő ülésen a Be. 504. §

(6)bekezdés alapján ítéletet hozott. Az előkészítő ülés jegyzőkönyve szerint a törvényszék a szükséges törvényi figyelmeztetésben részesítette a vádlottat, aki a jogkövetkezmények ismeretében a váddal egyezően beismerte bűnösségét és a tárgyaláshoz való jogáról lemondott. Az elsőfokú bíróság a Be. 504. §

(1)bekezdés keretei között, a beismerés elfogadhatóságának ellenőrzése érdekében nyilatkoztatta Terhelt1t a vád tárgyává tett cselekmény lényegére. Ennek során ismételten olyan nyilatkozatot tett, amelyben a vádirati tényállásban foglaltakkal és a jogi minősítéssel egyezően elismerte büntetőjogi felelősségét. Mindezekre tekintettel nem merült fel semmilyen ésszerű kétely, amely a beismerő nyilatkozat elfogadását kizárta volna, azt az eljárás ügyiratai is mindenben alátámasztják. A fellebbviteli főügyészség tehát helytállóan utalt arra az átiratában, hogy a vádlott beismerő nyilatkozata a Be. 504. §

(2)bekezdésben taglalt feltételeknek megfelelt, az a Be. 504. §

(3)bekezdése alapján aggálytalanul elfogadható volt. [27] Az elsőfokú bíróság a cselekmény történeti tényállását törvényesen a vádirati tényállásban írtakkal egyezően rögzítette [Be. 500. §

(2)bekezdés b) pont]. Indokolási kötelezettségének a szükséges mértékben eleget tett, a fellebbezések okára és tartalmára (Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja) tekintettel törvényesen határozta meg az indokolás terjedelmét és elemeit [Be. 562. §

(2)és

(4)bekezdés, 564. §

(4)bekezdés]. [28] Tekintettel arra, hogy a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be, az ítélőtábla a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontjára figyelemmel nem vizsgálhatta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [29] A törvényszék a vádlott személyi körülményeire vonatkozó adatokat az ügyiratok tartalmának megfelelően, teljeskörűen rögzítette. [30] Olyan körülményt, amely alapján a vádlottat fel kellene menteni vagy vele szemben az eljárást meg kellene szüntetni, az ítélőtábla nem észlelt. Ilyen körülményre egyébként az eljárás résztvevői sem hivatkoztak. [31] Az elsőfokú bíróság – a másodfokú eljárásban is irányadó tényállás alapján – okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. [32] A terhére rótt korrupciós bűncselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogszabálynak, a törvényszék e körben kifejtett színvonalas indokolásával az ítélőtábla mindenben egyetértett. Az irányadó jogszabályi környezetből logikusan, helytálló érveléssel vezette le a törvényszék, hogy a vizsgahelyiségben jelenlévő vizsgabiztos miért minősül önálló intézkedésre jogosult személynek. Ugyancsak helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy a vádlott a jogtalan előny ígéretével, ráutaló magatartással valósította meg a vesztegetés bűntettének minősített esetét, hiszen a vádbeli szituációból egyértelműnek kellett lennie a vizsgabiztos számára, hogy a többször is felé nyújtott, majd végül az asztalán elhelyezett bankjeggyel a vádlott jogellenesen próbálja a vizsga eredményét befolyásolni a „megfelelt” minősítés megszerzése érdekében. A cselekmény stádiumával kapcsolatban Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.3/2024/7-III 5 szintén a bírói gyakorlatnak megfelelően rögzítette a törvényszék, hogy a vesztegetés bűntette az előny ígéretével befejezetté vált. [33] A Btk. 80. §

(1)bekezdés értelmében a büntetést céljának szem előtt tartásával a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez. [34] Mint ahogyan a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56/

1. számú BK vélemény is rögzíti, a bíróság által megállapított minősítéshez kapcsolódó büntetési keret – figyelembe véve a Btk. Általános Része rendelkezéseit is – büntetést meghatározó alapvető tényező. Ez jelöli ki azokat a határokat, amelyek között a súlyosító és enyhítő – összefoglalóan a büntetést befolyásoló – körülmények a büntetést alakíthatják. Ezeket tehát nem elvont általánosságban, nem mechanikusan, hanem a konkrét ügy tényeire vonatkoztatva, egymással egybevetve, összefüggésükben kell értékelni, és a határozatban megindokolni. Nem a számuk, hanem az adott esetben meglévő hatásuk a döntő a büntetés kiszabásánál. Az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlya, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség, az enyhítő és súlyosító körülmények együttes értékelése mellett kell megválasztani a vádlottal szemben az adott ügyben a büntetési célok elérését biztosító joghátrányt. [35] A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság feltárta ugyan, de azokat csak részben értékelte az e körben irányadó bírói gyakorlatnak megfelelően. [36] Helyesen vette figyelembe jelentős enyhítő körülményként a vádlott büntetlen előéletét, melynek nyomatékát tovább növeli, hogy a vádlott 50 éves kora ellenére eddig egyszer sem került összeütközésbe a törvénnyel. Azt tényszerűen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy egyszeri „botlásról,” alkalomszerű elkövetésről van szó. A vádlott egyébként törvénytisztelő életmódot folytat, amit az is alátámaszt, hogy a bűnügyi nyilvántartás adatai szerint azóta sem indult ellene újabb büntetőeljárás. Az egy mozzanatos elkövetésre utalást ugyanakkor valóban mellőzni kellett, mert a vádlott többször is megpróbálta átnyújtani a 20 ezres bankjegyet, amit – a vizsgabiztos hajthatatlanságát látva – végül az asztalon lévő iratok alá helyezett. A maga részéről tehát mindent megtett annak érdekében, hogy a vizsgabiztos elfogadja a felajánlott pénzösszeget, a cselekményét inkább kitartó szándék jellemezte. Tekintettel arra, hogy a vesztegetés bűntettének megvalósulása szempontjából a jogtalan előny értékének nincs jelentősége és attól a cselekmény minősítése sem függ, annak csekélyebb volta szintén közömbös volt. Helyesen értékelte viszont az elsőfokú bíróság a javára a váddal egyező, ténybeli és bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomását, amely a feltáró jellege mellett őszinte megbánással párosult. [56/
2. BK. vélemény II/
3. pontja]. Ugyanakkor nem tulajdonítható enyhítő jelentőség annak, hogy a vádlott lemondott a tárgyaláshoz való jogáról és ezzel elősegítette a büntetőeljárás gyorsabb lefolytatását. Az eljárás időszerű befejezése szempontjából ugyanis nem önmagában a tárgyaláshoz való jogról történő lemondásnak, hanem a Be. 163.§

(4)bekezdés c) pontjában is írt szabályozásra figyelemmel a beismeréssel érintett – nem vitatott tények körének – és a beismerés időpontjának van meghatározó jelentősége. [37] A cselekmény óta bekövetkezett időmúlás csak az elsőfokú ítélet kihirdetése óta eltelt fél évvel együtt vált olyan mértékűvé, hogy csekély mértékben enyhítő körülményként figyelembe vehető legyen. Végül szintén a vádlott javára kellett értékelni a cselekmény más közélet tisztasága elleni bűncselekményekhez viszonyított kisebb tárgyi súlyát. [38] Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben a vádlott terhére kellett értékelni a korrupciós cselekmények elszaporodottságát, azt ugyanis a fellebbviteli főügyészség által megjelölt bűnügyi statisztikák egyértelműen alátámasztják. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.3/2024/7-III 6 [39] A vádlott által megvalósított vesztegetés bűntettét a jogalkotó 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A Btk. 80. §

(2)bekezdés szerint irányadó középmérték az ő esetében 3 év szabadságvesztés. [40] A feltárt büntetéskiszabási körülmények alapján az elsőfokú bíróság a Btk.

1. §ában írt büntetési céloknak, valamint a Btk.
2. §-a szerinti büntetéskiszabási elveknek megfelelően indokoltan határozta meg a vádlottal szemben kiszabott büntetés nemét és annak mértékét. [41] A fellebbviteli főügyészség által hivatkozott BH2006.
3. számú eseti döntésben az az igény fogalmazódik meg, hogy a korrupciós bűncselekmények elkövetőivel szemben rendszerint indokolt teret engedni a törvény szigorának. E döntés elvi megállapításából, miszerint az ilyen jellegű cselekmények elkövetőivel szemben a Btk.
4. §-ában megfogalmazott büntetési célok általában végrehajtandó szabadságvesztés kiszabásával érhetők el, még nem következik az, hogy a végrehajtandó szabadságvesztés minden korrupciós ügyben megkerülhetetlen és kizárólagos szankció lenne. A büntetést ilyen ügyekben is személyre szabottan, a konkrét ügy egyedi jellegzetességeire figyelemmel kell meghatározni. [42] A fentiek szerint pontosított és újraértékelt büntetéskiszabási körülmények alapján az ítélőtábla annak ellenére sem látta szükségesnek a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés súlyosítását, hogy az enyhítő körülmények kis mértékben szűkültek és egy súlyosító körülmény is megállapítható volt. A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a büntetlen előéletű, az adott minősítésen belül csekélyebb konkrét tárgyi súlyú cselekményt megvalósító vádlott társadalomra veszélyessége alacsony, vele szemben a törvényi minimumban meghatározott tartamú szabadságvesztés is elegendő az egyéni prevenciós célok eléréséhez. Az általános bűnmegelőzési célok vonatkozásában pedig azt kell mérlegelni, hogy a vádbeli cselekmény konkrét tárgyi súlya relatív enyhébb megítélés alá esik ugyanezen bűncselekményi kategórián belül, márpedig ennek a joghátrányban is tükröződnie kell. Ezen indokokra figyelemmel sem a szabadságvesztés büntetésnek, sem a próbaidő tartamának az ügyészi fellebbezésben szorgalmazott súlyosítása, megemelése nem volt indokolt. [43] Az elsőfokú bíróság nem mulasztotta el megvizsgálni a vádlott előzetes mentesítésre való érdemességét. A 8/
5. (IV. 17.) számú AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Btk.
6. §

(1)bekezdése alkalmazásakor az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén hivatalból vizsgálja az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét és arról az ítéletben rendelkezzen. [44] A Btk. 102. §

(1)bekezdés értelmében a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a bíróság ítéletében előzetes mentesítésben részesítheti az elítéltet, ha arra érdemes. A büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli előzetes mentesítés kivételes, mérlegelésen alapuló, rendkívüli jellegű intézkedés. A felfüggesztés feltételeinek fennállása nem jelenti automatikusan az érdemesség meglétét. Az ítélkezési gyakorlat szerint az érdemesség megítélésénél az elkövető személyiségét, az életvitelét, a bűncselekmény jellegét, az elkövetés körülményeit és annak indítóokát összevetve kell értékelni [BJD 9986.], de jelentősége van a terhelt által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyának és a cselekmény jellegének is [BH1983.221.]. A bíróság által a büntetés kiszabása körében már értékelt, és a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését alátámasztó körülmények az érdemességet megalapozhatják [BJD 8779.], de egyben ki is zárhatják. A már értékelt körülményeknek az érdemesség vizsgálata során történő ismételt figyelembe vétele tehát a kétszeres értékelés tilalmát nem sérti. Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.3/2024/7-III 7 [45] A töretlen bírói gyakorlat szerint a korrupciós jellegű bűncselekmények esetében az előzetes mentesítés alkalmazása nem indokolt, tekintettel arra, hogy ez a társadalomra különösen veszélyes bűncselekmény, mely az állami szervek működésében vetett bizalom aláásására alkalmas, és egyéb olyan körülmény sem merült fel a vádlott személyi körülményeiben, amely őt az előzetes mentesítésre érdemessé tenné. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a vádlott többször is megpróbálta átnyújtani a pénzösszeget a vizsgáztatónak, amely a fent rögzítettek szerint kitartó szándékra utal. Ez a mentesítésre való érdemességét a büntetlen előélete, a megbánó magatartása és a rendezett életvitele mellett is kizárják. [46] Összességében tehát az eljárás adataira, különösen a bűncselekmény korrupciós jellegére, az elkövetés körülményeiben megmutatkozó kitartó szándékra, valamint a vádlott bűnösségének fokára figyelemmel az ítélőtábla álláspontja az, hogy előzetes mentesítésre való érdemessége nem állapítható meg (BH1985. 224.). [47] Az egyszerűsített felülvizsgálatra tartozó ítéleti rendelkezések az irányadó törvényhelyeknek megfelelnek. Az elsőfokú bíróság törvényesen állapította meg a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát, és annak végrehajtása esetére a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időponját. Szintén törvényesen, a jogcím pontos megjelölésével rendelkezett a jogtalan vagyoni előny tárgyaként felajánlott pénzösszeg elvonásáról. [48] Az ítélőtábla a fenti indokokra figyelemmel – a Be. 598. §

(2)bekezdés szerint tanácsülésen eljárva – az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező részben írt pontosításokkal és kiegészítésekkel a Be. 605. §

(1)bekezdés alapján helybenhagyta. [49] A másodfokú végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdés zárja ki. Budapest,

1. július
2. dr. Szalai Géza s.k. a tanács elnöke dr. Szabó Ágnes Petra s.k. előadó bíró dr. Sárecz Szabina Martina s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék
3. november
4. napján kelt 25.B.394/2023/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.3/2024/
6. számú végzésével
7. július
8. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
9. július
10. dr. Szalai Géza s.k. a tanács elnöke