Bfv.414/2025/8 – Kúria

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont, 3 esetben

(7)bekezdés b) pont, 15 esetben

(6)bekezdés b) pont] és lőszerrel visszaélés bűntettében [korábbi Btk. 263/A. §

(1)bekezdés a) pont]. Ezért őt mint bűnszervezetben elkövetőt, halmazati büntetésül 2 év 6 hónap börtönbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 3 év gazdasági társaság vezetői tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra ítélte. Rendelkezett a XI. rendű terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, az eljárás során lefoglalt tárgyakról és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárt Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a

1. május
2. napján meghozott Bf.I.498/2023/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét terhelt2 XI. rendű terhelt tekintetében a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést illetően változtatta meg. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy a XI. rendű terhelt által elkövetett közbiztonság elleni bűncselekmény jogszabályi alapja az
4. évi IV. tv. 263/A. §

(1)bekezdés a) pont

1. fordulata. [3] A jogerős ítéleti tényállás lényege terhelt2 XI. rendű terhelt tekintetében a következő. [4] A tényállás ún. bevezető része rögzíti, hogy a bérbeadó cégek keretszerződéseket kötöttek egy vagy több takarékszövetkezettel, melyek szerint a bérbeadó a vele bérleti szerződést aláíró bérlőkkel szemben fennálló bérleti díj követeléseit egy jövőbeni keretösszeg erejéig értékesítheti a takarékszövetkezetek felé. Az ügymenet során a bérbeadó cégek voltak azok, melyek a bérlőket minősítették a szerződés megkötését megelőzően, és velük jellemzően 48 hónapos futamidőre bérleti szerződéseket kötöttek, melyek általában tartalmazták a szerződések tárgyát (gépeket, eszközöket, gépsorokat, stb.), azok értékét, az önerőként megjelölt kezdő bérleti díjat, az egyes havi bérleti díjak összegét – és néhány esetben a szerződéskötés díját is –, illetve a szállítókat. [5] A megkötött szerződések alapján a bérlőknek kötelessége volt az önrész megfizetése a bérbeadók felé, melyet követően a bérbeadó cégek a bérleti szerződéseket megküldték a velük keretszerződést kötő takarékszövetkezeteknek a követelések értékesítése végett, melyet a takarékszövetkezetek részéről is követett egy minősítési folyamat, amely azonban a gyakorlatban csak formalitás volt. Mindezeket követően a finanszírozó takarékszövetkezetek átutalták a követelésvásárlások vételárát a bérbeadó cégek felé, amely az egyezségtől függően egy diszkontláb alapján került meghatározásra 9-18%-os mértékben, és amely gyakorlatban a hátralévő bérleti díj 70-85%-ának kifizetését jelentette szerződésenként. Az átutalt követelésvásárlási ellentértékből a bérbeadók – kiegészítve azt a bérbevevőtől megkapott önrésszel – adásvételi szerződésekkel általában megvásárolták a szállítóktól az eszközöket, majd azt az iratok szerint átadták a bérlőknek. A bérlő kötelezettsége volt a havi bérleti díjak megfizetése a bérbeadónak, akiknek azt továbbítaniuk kellett a finanszírozó takarékszövetkezetek felé, majd a bérleti időszak végén a bérlő a bérleti tárgyat köteles volt visszaadni a bérbeadónak. [6] Ez a konstrukció lehetőséget adott visszaélésekre, mivel annak számos eleme nem volt ténylegesen ellenőrizhető. A takarékszövetkezetek csak a bérbeadókkal álltak Kúria 1.Bfv.414/2025/8-I 3 jogviszonyban, a bérlő cégekről vagy személyekről, azok gazdasági, vagyoni helyzetéről, a bérelt tárgyakról információkkal ténylegesen nem rendelkeztek. Mivel az adósok nem közvetlenül a takarékszövetkezeteknek teljesítettek, hanem közbeiktatott cégként a bérbeadóknak, a takarékszövetkezetek közvetlenül még arról sem értesültek, ha a bérlők nem fizették a bérleti díjakat, hiszen egy ideig a bérbeadó helyt állt azok helyett a szerződési kötelezettségeknek eleget téve. A konstrukció szerint a bérlő sem tudott arról a legtöbb esetben, hogy a bérbeadó cégek a velük szemben fennálló követelésüket harmadik személy részére (takarékszövetkezetek felé) értékesítették. [7] A bérbeadó cégek a bérleti szerződéseket olyan bérleti tárgyakra kötötték, amelyek vagy nem léteztek, vagy léteztek ugyan, de a bérleti szerződésben feltüntetett értékük lényegesen kevesebb volt, mint a szerződésben szereplő érték, vagy a bérleti tárgyakat szétszedve, különböző bérleti szerződésekben szerepeltették a valós értéktől eltérő értékek megjelölésével, hiszen részeiben azok teljes mértékben működésképtelenek voltak. Több esetben magának a bérlőnek nem is volt szándékában eszközt bérelni, egyáltalán nem volt lehetősége a bérleti díjak megfizetésére sem. Az idő előrehaladtával egyre több bérlő nem teljesítette fizetési kötelezettségét, a bérleti díjak nem folytak be, így ennek a rendszernek a több éven keresztüli fenntartása érdekében újabb és újabb bérleti szerződéseket kötöttek a bérbeadó cégek, és az azokból származó követeléseiket folyamatosan értékesítették a különböző takarékszövetkezeteknek. [8] A rendszer konstrukciója nemcsak a bérleti szerződések megkötését és a követelések értékesítését, valamint a bérbeadó cégek alapítását és működtetését feltételezte, hanem a bérlő pozícióban fellépő személyek és cégek felkutatását, cégek alapítását, működtetését, beszervezését is, továbbá a szerződésekben megjelölt tárgyak, eszközök szállítóinak felkutatását, beszervezését, de olyan személyek beszervezését is, akik anyagi ellenszolgáltatás reményében valódi akarat hiányában alapítottak cégeket, kötöttek ilyen bérleti szerződéseket vagy azokhoz kapcsolódó bármely okiratot, – nevezetesen számlákat, tárolási nyilatkozatokat, bevételi és kiadási bizonylatokat – aláírtak{elsőfokú ítélet [98]-[164] bekezdés}. [9] Miután terhelt3 II. rendű terhelt 2003 augusztusától önállóan, az cég1 keretében folytatta tevékenységét, illetve terhelt4 III. rendű terhelt
2. július hónaptól átvette a cég2 vezetését, terhelt5 VI. rendű terhelt mindkettőjükkel megállapodott abban, hogy a jövőben közvetíteni fog számukra olyan személyeket és azok cégeit, amelyek nevére valótlan tartalmú bérleti szerződéseket tudnak kötni, továbbá vállalta azt is, hogy a bérleti szerződésekben feltüntetett bérleti tárgyak cég1, illetve cég2 felé történő leszámlázását is biztosítja. [10] A VI. rendű terhelt több személlyel, köztük terhelt6 elítélttel, terhelt2 XI. rendű, terhelt7 XIII. rendű, terhelt8 XII. rendű és terhelt9 XXI. rendű terhelttel is hosszabb távú együttműködést alakított ki. Ennek kezdetén a VI. rendű terhelt feltárta számukra, hogy a takarékszövetkezetek sérelmére milyen módszerrel lehet a cég2 és az cég1 szervezésében jogtalan jövedelemhez jutni. A felsorolt személyeket ezután a II. rendű és a III. rendű terhelttel közösen megbízta, hogy keressenek ismeretségi körükben bérbevevőként a bérleti szerződésekben feltüntethető cégeket, azok vezetőit beszéljék rá a valótlan tartalmú bérleti szerződések aláírására, a saját cégük nevében pedig állítsanak ki számlát szállítóként a cég2, illetőleg az cég1 felé {elsőfokú ítélet 6/b. tényállás, indokolás [287]-[306] bekezdés}. [11] A
3. tényállási pont szerint terhelt2 XI. rendű terhelt tudomással bírt a bűnszervezet keretében megvalósított bűncselekmények valamennyi lényeges eleméről, így a bérleti szerződéses konstrukció lényegéről és az azok mögötti finanszírozásáról. [12] terhelt2 XI. rendű terhelt terhelt5 VI. rendű terhelttel közösen rávette Kúria 1.Bfv.414/2025/8-I 4 tanú1t, a cég3 ügyvezetőjét – aki ténylegesen pénzkölcsönhöz kívánt jutni – hogy
4. július 21-i keltezéssel írja alá a cég2-vel az FV2003-07/0016 számú valótlan tartalmú bérleti szerződést, amelynek tárgyául szolgáló eszközök valós forgalmi értéke a szerződésben feltüntetett érték töredéke volt; tanú2t, a terhelt2 XI. rendű terhelt tagsági jogviszonya mellett működő cég4 ügyvezetőjét, hogy
5. november 26-i keltezéssel a cég2-vel az FV2003-1110034 számú,
6. november 27-i keltezéssel pedig az cég1-vel a ITM2003B/0022 számú bérleti szerződést írja alá olyan eszközök bérbevételéről, amelyek valós forgalmi értéke töredéke volt a bérleti szerződésekben feltüntetett értéknek. [13] terhelt5 VI. rendű terhelttel közösen megszervezték, hogy a terhelt2 XI. rendű terhelt irányítása alatt álló cég5 mind bérlőként, mind beszállítóként közreműködjön
7. augusztusa és 2005 augusztusa között az cég1-nél és a cég2-nél is valótlan tartamú bérleti szerződések létrehozásában, amelyekben feltüntetett bérleti tárgyak valós forgalmi értéke a bérleti szerződésben szereplő érték töredéke volt. [14] Azokban az esetekben, amikor a cég5-t tüntették fel bérlőként, akkor a XI. rendű terhelt lényegében pénzkölcsönt kapott a II. rendű és III. rendű terheltektől. Ekkor ennek az összegének többszörösét kitevő értékben szerepeltettek a valótlan tartalmú bérleti szerződésekben a II. rendű és III. rendű terheltek kezdeményezésére olyan eszközöket, amelyek ugyan a XI. rendű terhelt birtokában voltak, de értékük még a „kölcsönzött” pénz összegét sem érte el. Ezen valótlan tartalmú bérleti szerződések esetében mind a XI. rendű, mind a II. rendű és III. rendű terheltek tisztában voltak azzal, hogy a cég5-nek sem szándéka, sem valós lehetősége nincs a bérleti szerződésben rögzített bérleti díjak megfizetésére. [15] Azokban az esetekben, ahol a valótlan tartalmú bérleti szerződésekhez kapcsolódóan beszállítóként tüntették fel a cég5-t, a XI. rendű terhelt a II. rendű és a III. rendű terheltek iránymutatása alapján valótlan tartalmú számlákat állított ki a cég2 vagy az cég1 felé a kft. nevében. Ekkor egyébként a szállítói láncolatban – amely a cselekmények leplezését szolgálta – a cég5 felé az a gazdasági társaság állított ki számlát ugyanarról az eszközről, amelynek vezetője a III. rendű vagy a II. rendű terhelttől pénzt kért. Az így két alkalommal is leszámlázott, és a valótlan tartalmú bérleti szerződések tárgyát képező eszközök – sok esetben a XI. rendű terhelt által a bérbeadók kérésére biztosítottan – megvoltak ugyan, de az eszközök értéke jellemzően néhány százezer, legfeljebb 1-2 millió forint volt, amelynek többszörösén szerepeltették azokat a valótlan tartalmú számlákon és a bérleti szerződésekben. Ezekben az esetekben a cég2 vagy az cég1 által a cég5-nek átutalt vételárat a XI. rendű terhelt jellemzően készpénzben felvette, és azt a II. rendű, vagy a III. rendű terheltnek átadta, akik ezekből jutalékot biztosítottak neki. [16] A valótlan tartalmú bérleti szerződéseket a XI. rendű terhelt fentebb részletezett segítségnyújtásával a III. rendű terhelt a cég2, a II. rendű terhelt az cég1 – mint a bűnszervezetek csúcsán álló cégek – nevében rendszeres és jogtalan haszonszerzésre törekedve takarékszövetkezeteknek értékesítettek azokat megtévesztve. E bűncselekményekkel a II. rendű terhelt 169.329.565 forint, míg a III. rendű terhelt 376.479.291 forint kárt okozott {elsőfokú ítélet [372]-[384] bekezdés}. [17] II.
8. A bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen terhelt2 XI. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a büntetőeljárásról szóló
9. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
10. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjára, valamint a – Be. 608. §

(1)bekezdés f) pontjára figyelemmel – Be. 649. §

(2)bekezdés d) pontjára hivatkozással. [18] Indokolásában kifejtette, hogy az eljárt bíróságok megsértették az Alaptörvény XXIV. cikk

(1)bekezdés második fordulatában, valamint a Bszi. 13. §

(1)bekezdésében is előírt Kúria 1.Bfv.414/2025/8-I 5 indokolási kötelezettségüket, amely feltétlen hatályon kívül helyezéshez vezető eljárási szabálysértés. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a hiányzó tényállás folytán a rendelkező résszel ellentétes, amely – a BH 2021.193. számú eseti döntésre tekintettel – a Be. 608. §

(1)bekezdés f) pontjában meghatározott abszolút eljárási szabálysértésnek minősül. [19] Kiemelte, hogy a bíróságnak a bűnsegédek tudati jellemzőit kellett vizsgálnia, azaz azt, hogy az érintett bérlő cégek vezetőinek mire terjedt ki a szándéka, valamint azt is, hogy a bérlők és a bérleti szerződés létrejöttében közreműködő személyek tudtak-e arról, hogy a bérleti szerződések alapján fennálló bérleti díj követelést a bérlő cégek képviseletében eljáró tettesek a sértett takarékszövetkezeteknek értékesítik, illetve azokat a sértettekre engedményezik. [20] Kifogásolta, hogy az első- és másodfokú bíróság a kár bekövetkezte szempontjából legalább az eshetőleges szándék fennállását állapította meg, azonban a tudatos gondatlanság kategóriájával nem számoltak. [21] Rámutatott arra, hogy amennyiben a bizonyítás során megállapított „eljárási (ítéleti) tényállás” a vádtól eltérő bűncselekmény megállapítását teszi lehetővé, akkor a vád módosításnak, illetve az eltérő minősítés megállapításának hiányában nincs lehetőség eltérő vagy további bűncselekményben a vádlott bűnösségének kimondására. [22] Álláspontja szerint a jogerős ítéletet meghozó bíróság a büntető anyagi jog nem megfelelő alkalmazásával állapította meg a XI. rendű terhelt bűnösségét, ugyanis az eljárási tények alapján, a takarékszövetkezetek eljárását is értékelve, a bűncselekményt nem csalásként szükséges megítélni, hanem eltérő bűncselekményként. Mivel az ítéleti tényekből nem jogszerűen történt meg az anyagi jog azonosítása, a bűnösségre vont következtetés is helytelen. [23] A hamis tudattartalom kialakítása körében elengedhetetlennek tartotta a bérbeadók és a bérlők között létrejött szerződés vizsgálatát hangsúlyozva, hogy kizárólag bérleti szerződések alapján csalás nem valósulhat meg. Érvei szerint a tényállás alapján a csalás a bérlők sérelmére lenne megállapítható, azonban közülük többen vádlottak voltak az eljárásban, mivel a vádirat szerint a csalás a takarékszövetkezetek irányába következett be. Ez azonban a korábbi Btk. alapján kizárólag akkor állapítható meg, ha bérbeadók a minősítést szándékosan folytatták le rosszhiszeműen, tudva a bérlők fizetési képtelenségéről. [24] Sérelmezte, hogy nem került sor a bérbeadók és a takarékszövetkezetek közötti keretszerződések vizsgálatára, azokat a bíróságok létező, jogszerű és hatályos szerződéseknek ismerték el. Kiemelte, hogy a bérleti szerződések önmagukban alkalmasak a csalás elkövetésére, tehát a túlértékelt, illetve nem létező bérleti tárgyak alkalmas lehetnek a követelést megvásárló megtévesztésére, kivéve, ha maga a követelésvásárló is bűncselekményt követ el és a bérleti szerződések az elkövetés részei. [25] A jogerős ítélet tényállása szerint a takarékszövetkezeteknek nem volt olyan nyilvántartási rendszere, amelyből megállapítható lett volna, hogy a bérbeadó cégeknek a többi takarékszövetkezet felé milyen kötelezettségei álltak fenn, ez azonban nem zárja ki az egyes takarékszövetkezeteket a bűncselekmény elkövetéséből. Rámutatott arra is, hogy a takarékszövetkezetek érdekeltek voltak a hitelezési piacra való kilépésben, a megkötött keretmegállapodásokkal pedig valójában azt a keretet jelölték ki, amelynek erejéig pénzt kívántak kihelyezni. [26] Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság nem állapította meg sem a terheltek terhére rótt bűncselekmények elkövetési magatartását, sem azok eredményét, továbbá az elkövetési magatartások és az eredmény közötti releváns okozati összefüggést sem mutatta be; a tényállás preambuluma a csalás bűncselekményének tényállási elemeit nem tartalmazza. Kúria 1.Bfv.414/2025/8-I 6 [27] Érvelése szerint a takarékszövetkezetek a csalás elkövetői, míg a bérlők és a bérlők segítői, akik a rossz minősítésű bérlőket felkutatták, kizárólag részesek lehetnek. Olyan harmadik felek azonosítására azonban nem került sor, akiket tévedésbe ejtettek, vagy tévedésben tartottak volna. Rámutatott arra, hogy a takarékszövetkezetek nem lehetnek egyszerre elkövetői és sértettjei is a bűncselekménynek, a tényállás alapján tehát kizárt a takarékszövetkezetek sérelmére elkövetett csalás megállapítása, az csak akkor lenne helytálló, ha a takarékszövetkezetek nem lennének részesei az elkövetésnek. [28] Részletesen ismertette a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban korábbi Hpt.) rendelkezéseit, melyek alapján a takarékszövetkezetek megfeleltek a pénzügyi vállalkozás fogalmának, ellenben a bérbeadó társaságok nem, tehát a Hpt. 3. §

(1)bekezdése szerinti pénzügyi szolgáltatást nem nyújthattak volna, vagyis a lízingszerződéseket az arra nem jogosult bérbeadó cégek kötötték meg. [29] Álláspontja szerint terhelt2 XI. rendű terhelt és a hasonló pozícióban lévő terheltek, akik bérlőket kerestek fel és győztek meg a szerződések aláírásáról, a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűnsegédei voltak, így bűnösségüket ebben a bűncselekményben és nem csalás bűnsegédi alakzatában lehetséges megállapítani. [30] Kifejtette, hogy meg kell különböztetni azokat az eseteket, amikor terhelt2 XI. rendű terhelt is bérleti szerződés aláírója volt, valamint azokat, amikor harmadik személyekkel megkötött lízingszerződéseknek a takarékszövetkezetek is érdekeltjei voltak. Ez utóbbi esetekben a XI. rendű terhelt felmentése indokolt, mivel nem követett el bűncselekményt azzal, hogy tudta, a szerződés túlzó értékű bérleti tárgyról szól. Azokban az esetekben pedig, amikor a bérlők felkeresése volt a feladat, a XI. rendű terhelt magatartása függetlenné vált a csalástól, mert a csalást a bérbeadók követték el az újabb keretszerződések megkötésével. Erre figyelemmel a XI. rendű terhelt legfeljebb a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatás elkövetésének részese lehetett. Amennyiben pedig a bérbeadók keretszerződései csalásként ítélhetők meg, a XI. rendű terhelt cselekményében kizárólag a gondatlanság ismerhető fel, melyet a törvény a csalás esetében nem rendel büntetni. [31] Mindezek alapján elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet terhelt2 XI. rendű terhelt vonatkozásában helyezze hatályon kívül, és vele szemben a büntetőeljárást a Be. 663. §

(2)bekezdése alapján szüntesse meg. Másodlagos indítványa a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására irányult. Indítványozta továbbá a XI. rendű terhelttel szemben kiszabott büntetés végrehajtásának félbeszakítását is. [32]

1. A Legfőbb Ügyészség a BF.497/2025/
2. számú nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. [33] Indokai szerint az irányadó tényállás részletesen rögzíti a XI. rendű terhelt tudattartalmát, amelyből a bűnsegédi bűnrészesség, valamint a szándékosság okszerűen következik. terhelt2 XI. rendű terhelt tisztában volt a bérleti szerződéses konstrukció minden lényeges elemével, és az azok mögötti finanszírozással. Utalt az ítéleti tényállás [289]-[290] bekezdéseire, valamint kiemelte a [372]-[384] bekezdéseit, melyek a XI. rendű terhelt konkrét elkövetési magatartását rögzítik bemutatva azt, hogy a XI. rendű terhelt milyen közreműködésével jöttek létre a valótlan tartalmú bérleti szerződések. Mindezek alapján helytállónak tartotta azt a következtetést, hogy terhelt2 XI. rendű terhelt tudata átfogta: cselekménye egy csalás-sorozat tettesi alapcselekményéhez kapcsolódik, ahhoz nyújt segítséget. [34] Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság részletesen foglalkozott a különböző szállítási, bérleti szerződések fiktivitásával, hiányosságaival és strómanok bevonásával, amelyek a Kúria 1.Bfv.414/2025/8-I 7 tényállás részét képezik. Az eljárt bíróságok helyesen vonták le azt a következtetést, hogy a VI. rendű terhelt tisztában volt azzal, hogy a legalitás látszatát mutató konstrukció keretében kívánnak igen jelentős összeghez jutni, amelyről a XI. rendű terhelt is tudomással bírt és ennek tudatában működött közre a fiktív szerződések létrejöttében. [35] Rámutatott arra, hogy ez a konstrukció megkövetelte a bérlői pozícióban fellépő személyek, cégek felkutatását, cégek alapítását, működtetését, beszervezését, továbbá a szerződésekben megjelölt tárgyak, eszközök szállítóinak felkutatását is, de olyan személyek beszervezését is, akik anyagi ellenszolgáltatás reményében, valódi akarat hiányában alapítottak cégeket, kötöttek bérleti szerződéseket, illetve aláírtak bármely ehhez kapcsolódó okiratot. [36] Osztotta azt a védői álláspontot, miszerint a takarékszövetkezetekkel kötött keretszerződések nélkül nem lett volna lehetőség a bűncselekmény elkövetésére. Rámutatott ugyanakkor arra, hogy a keretszerződés a jövőbeli bérleti szerződésekből eredő bérleti díj követelések takarékszövetkezetek részére történő értékesítéséről szólt. Ha pedig az egyes követelésvásárlások alapjául szolgáló bérleti szerződések – a bérbeadó által is tudottan – fiktívek voltak, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy a takarékszövetkezetek általi kifizetés jogszerű alapja hiányzott. A megtévesztés ekként a bérleti díj követelések értékesítéséhez kapcsolódott. [37] Helytállónak tartotta az elsőfokú ítélet [3194] - [3197] bekezdéseiben kifejtett álláspontot, mely szerint a csalás kapcsán a teljesítőképesség és a teljesítési készség nem ugyanaz, a bűnösség kérdését ez utóbbi – akarati tényező – dönti el. Hangsúlyozta, hogy amennyiben a bérlet tárgya nem létezik, vagy annak értéke lényegesen alacsonyabb a szerződésben feltüntetett összegnél, akkor ebből a felek számára is nyilvánvaló, hogy az ügylet tárgyi fedezete hiányzik, azzal valós jövedelemszerző tevékenységet végezni nem lehet, ezért jelen ügyben a havonta esedékes bérleti díj megfizetése a felek előtt is tudottan nem volt reális alternatíva. Így a 6/a. tényállási pont esetében a valós bérleti akarat nem állt fenn, míg a 6/b. pontban a bérbeadó előtt sem volt rejtett a bérleti szerződés fiktív volta. Ilyen körülmények között a II. rendű terhelttel együttműködő VI. rendű terheltnek már a valótlan tartalmú szerződések aláírattatásakor tudnia kellett, hogy a bérlő a bérleti díj fizetési kötelezettségének nem fog eleget tenni, a valótlan bérleti szerződésből eredő bérleti díjkövetelés is jogalap nélküli, ezért a követelés megvásárlása által a takarékszövetkezeteket kár fogja érni. [38] Kiemelte azt is, hogy a konstrukció – mivel egyre több bérlő nem teljesítette a bérleti díj fizetési kötelezettségét – újabb és újabb valótlan tartalmú bérleti szerződések megkötését és azoknak a takarékszövetkezetek általi meghitelezését vonta maga után. Az adósságspirál tudatos létrehozása, a már meglévő követelések újabb valótlan tartalmú szerződéseken alapuló követelések értékesítéséből befolyó, visszafizetési kötelességgel járó pénzösszegekből való kifizetése egyet jelent a teljesítőképesség hiánya tudatában történő kötelezettségvállalással, ami pedig a jogtalan haszonszerzési szándékkal történő tévedésbe ejtésnek felel meg. [39] Mindezek alapján a jogosulatlan pénzügyi tevékenység helyett „klasszikus” csalás bűntette valósult meg, amely tettesi alapcselekményekkel a XI. rendű terhelt tisztában volt, a tényállás a tudati tényeket tartalmazza, így az eljárt bíróságok nem sértettek anyagi jogi szabályt. [40] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a Szegedi Törvényszék 7.B.592/2010/
3. számú és a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.498/2023/
4. számú ítéletét terhelt2 XI. rendű terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn. Kúria 1.Bfv.414/2025/8-I 8 [41]
5. A XI. rendű terhelt védője észrevételében – felülvizsgálati indítványában foglaltakat fenntartva – kifejtette, hogy a védelem nem támadta a tényállást és a bizonyítékértékelést, továbbá nem kérte új tényállás megállapítását sem, hanem a már rögzített ítéleti tényekhez kapcsolódó anyagi jogi minősítés felülbírálatát indítványozta, mivel a bíróság által rögzített tények önmagukban még nem merítik ki a csalás törvényi tényállási elemeit. [42] Hangsúlyozta, hogy amikor a XI. rendű terhelt és a hasonló pozícióban lévő személyek bérlőket kutattak fel, és beszéltek rá szerződéskötésre, magatartásuk legfeljebb a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatás bűnsegédi alakzatához igazodik, a XI. rendű terhelt szándéka is legfeljebb a jogosulatlan pénzügyi tevékenység előmozdítására irányult, a csalás tényállási elemeinek tudati átfogása nélkül. [43] Álláspontja szerint a vádirat azon kitétele, miszerint tényállásokat alátámasztó egyes bizonyítékok megjelölése a felsoroláson túlmenően objektív okoknál fogva kizárt volt, szintén azt támasztja alá, hogy a bűnösség kimondásához a vád sem tudott konkrét ténybeli alapot megjelölni. [44] Rámutatott arra is, hogy amennyiben a bűnösség kimondásáról szóló rendelkezéshez tartozó tényállás teljes egészében hiányzik, az ítélet indokolása a rendelkező résszel szükségképpen ellentétes, amely önálló felülvizsgálati ok. [45] III. terhelt2 XI. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa részben törvényben kizárt, részben alaptalan. [46]
6. A Kúria mindenekelőtt a XI. rendű terhelt védőjének nyilvános ülés kitűzésére irányuló indítványa kapcsán rögzíti, hogy a Kúria a Be.
7. §

(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványt a főszabály szerint tanácsülésen bírálja el, mely alól kivételt jelent, ha a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított nyolc napon belül az ügy nyilvános ülésen való elbírálását indítványozza [Be. 660. §

(2)bekezdés a) pont]. [47] Amennyiben az indítvány a terhelt javára szól, a nyilvános ülés kitűzéséről szóló döntés a tanács elnökének mérlegelési jogkörébe tartozik [Be. 660. §

(2)bekezdés b) pont]. [48] Jelen ügyben a tanács elnöke nem tartotta szükségesnek nyilvános ülés kitűzését, ezért a Kúria a XI. rendű terhelt javára szóló felülvizsgálati indítványt tanácsülésen bírálta el. [49]

1. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, mely a Be.
2. §-a alapján a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, kizárólag a Be.
3. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okok alapján terjeszthető elő. [50] A Be.
4. §

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványban meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati indítvány irányul, valamint az indítvány előterjesztésének okát és célját. [51] A Kúria a Be. 659. §

(5)bekezdése alapján – a

(6)bekezdésben meghatározott kivétellel – a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálhatja felül. [52] 3. A Be. 649. §

(2)bekezdés a)-f) pontja kimerítően sorolja fel azon eljárási szabálysértéseket, amelyek miatt a törvény biztosítja a felülvizsgálat igénybevételének lehetőségét. [53] Felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a 608. §

(1)bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg [Be. 649. §

(2)bekezdés d) pont]. Felülvizsgálatot tehát csak az abszolút eljárási szabálysértések alapoznak meg, azaz a védő által hivatkozott Be. 609. §

(1)bekezdésében írt relatív – feltétlen hatályon kívül helyezést nem eredményező – eljárási szabálysértések nem nyitják meg a rendkívüli jogorvoslat lehetőségét. Kúria 1.Bfv.414/2025/8-I 9 [54] Az indokolási kötelezettség megsértése a hatályos Be. szerint nem felülvizsgálati ok, mivel az nem szerepel a Be. 649. §

(2)bekezdés d) pontja által hivatkozott Be. 608. §

(1)bekezdésében felsorolt eljárási szabálysértések között. Az ítélet indokolása vonatkozásában felülvizsgálatot kizárólag az alapoz meg, ha a jogerős ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes [Be. 608. §

(1)bekezdés f) pont]. [55] Az Alaptörvény XXIV. cikk

(1)bekezdés második fordulata alapján a hatóságok a törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni. [56] A bíróságokra háruló indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdése szerinti tisztességes eljárásból fakad. Eszerint a bíróságnak a döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adnia {3080/

1. (III. 5.) AB határozat, Indokolás [24], 3193/
2. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [38], 7/
3. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]}. [57] A Be.
4. §

(5)bekezdése alapján a határozat indokolása a bíróság által megállapított, a döntés alapjául szolgáló, jelentős tényeket és körülményeket, valamint a határozat alapjául szolgáló jogszabályokat tartalmazza. [58] Ekként az indokolás rendeltetése - egyfelől a döntés, tehát valamely rendelkezés (jogkövetkeztetés) ténybeli alapjának rögzítése (a tényállás), - másfelől számadás a döntéshozatali tevékenységről (a tényálláson kívüli indokolás). [59] A tényállás és a tényálláson kívüli indokolás megkülönböztetése a vizsgált feltétlen eljárási szabálysértés szempontjából alapvető jelentőségű. A Be. 608. §

(1)bekezdés f) pontja szerinti eljárási szabálysértés megállapítására főszabályként ugyanis csak az vezethet, ha a rendelkező rész és a tényálláson kívüli indokolás áll egymással ellentétben [Kúria Bfv.II.442/2022/

1. (BH
2. 319.I.)]. Ha azonban – e főszabály alóli kivételként – a bűnösség kimondásáról szóló rendelkezéshez tartozó tényállás, vagyis a rendelkezés ténybeli alapja teljes egészében hiányzik, az a felülvizsgálati eljárásban szintén az abszolút eljárási szabálysértés körében nyer értékelést [Kúria Bfv.III.777/2020/
3. (BH 2021.193.), BH 2017.324.]. [60] Ennek megfelelően az ítélet indokolása különösen akkor ellentétes teljes mértékben a rendelkező résszel, ha - az ítélet nem csupán a tényállást, de a tényálláson kívüli indokolást sem rögzíti, azaz, ha az ítélet írásba foglalása elmaradt (Bfv.II.283/2022/13.); - a bíróság ítéletének rendelkező része – bár a terhelttel szemben büntetést szab ki – nem tartalmazza a büntetőjogi felelősség megállapítását, a bűncselekmény megnevezését és jogszabályi alapját, noha az indokolás a bűncselekmény elkövetését megállapítja (Bfv.II.125/2020/7.); - az ítélet rendelkező része nem tartalmaz rendelkezést a vád tárgyává tett bűncselekmények valamelyikéről, noha az ítélet indokolása szerint a bíróság a terheltet valamennyi bűncselekmény vádja alól felmentette (Bfv.II.477/2020/9.); - a büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárásban a bíróság a büntetővégzés rendelkező részében – a végrehajtás elrendelése esetére rendelkezve a szabadságvesztés végrehajtási fokozatáról és a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről – elmulasztja a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre való felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést és az alkalmazott jogszabályok között sem tünteti fel a megfelelő hivatkozást (Bfv.II.738/2021/7.), Kúria 1.Bfv.414/2025/8-I 10 - a másodfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát enyhíti, ugyanakkor az indokolásban a meg nem változtatás mellett érvel (Bfv.I.1414/2019/7.). [61] A XI. rendű terhelt védője a Be.
4. §

(1)bekezdés f) pontja szerinti eljárási szabálysértés megvalósulását abban jelölte meg, hogy a bűnösség kimondásáról szóló rendelkezéshez tartozó tényállás teljes egészében hiányzik, indítványát e körben azonban nem indokolta meg, a hivatkozott felülvizsgálati okhoz kapcsolódó érvelést nem adott elő. [62] A Be. 652. §

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványban meg kell jelölni az indítvány előterjesztésének okát és célját is, vagyis a felülvizsgálati indítványt meg kell indokolni. Éppen ezért önmagában a felülvizsgálat törvényi okára hivatkozás vagy valamely felülvizsgálati ok puszta megemlítése, a hivatkozást alátámasztó adatok, tények, indokok hiányában, a felülvizsgálatot nem teszi lehetővé, az ilyen indítvány a törvényben kizárt [Bfv.II.1.597/2017/

1. (BH 2018.42.)]. [63] A tényállás és a rendelkező rész összhangjának hiánya nem az eljárási szabályokat (az indokolási kötelezettséget), hanem a büntető anyagi jogot sérti. Erre tekintettel a védő azon hivatkozása, miszerint az eljárt bíróságok a megállapított tényállásból téves jogi következtetést vontak le a XI. rendű terhelt bűnösségét, illetve a bűncselekmény minősítését illetően, nem a Be.
2. §

(1)bekezdés f) pontja szerinti eljárási, hanem az anyagi jogszabálysértések körébe tartozik. [64] Az a védői kifogás pedig, miszerint a vádirat a Be. 422. §

(2)bekezdés a) pontja ellenére nem teljeskörűen tartalmazta a vád tárgyává tett cselekményekkel, illetve részcselekményekkel összefüggő, rendelkezésre álló bizonyítási eszközök megjelölését, nem tartozik a Be. 608. §

(1)bekezdése szerinti eljárási szabálysértések körébe, így felülvizsgálat tárgyát nem képezheti. [65] A Kúria hivatalból elvégzett vizsgálata [Be. 659. §

(6)bekezdés] során felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértést [Be. 649. §

(2)bekezdés] nem észlelt. [66]

1. A Be.
2. § a) pontja alapján a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen anyagi jogszabálysértés esetén is helye van felülvizsgálatnak. [67] A XI. rendű terhelt védője a felülvizsgálati indítványában a XI. rendű terhelt terhére megállapított bűncselekmények közül kizárólag a csalás bűntettét támadta, a lőszerrel visszaélés bűntettének megállapítását nem kifogásolta. [68] A védő által megjelölt Be.
3. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja szerint felülvizsgálati ok, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. [69] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. §

(2)bekezdés]. Ezzel összhangban a Be. 659. §

(1)bekezdése alapján nincs helye a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének; a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. [70] A tényállás megalapozottsága tehát a felülvizsgálatban nem vizsgálható, a büntető anyagi jog szabályainak megsértése az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálandó el akkor is, ha a tényállás hiányos, nem kellően felderített, és ellentétes az iratok tartalmával [BH 2004.102., BH 2010.324., Kúria Bfv.I.415/2016/

1. (BH 2016.264.)]. [71] Az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek (BH 2005.167.). [72] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény) külvilágban való megnyilvánulása, Kúria 1.Bfv.414/2025/8-I 11 ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása. Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Az elkövető elkövetéskori tudattartalmára valamely, a külvilágban megjelenő fizikai, illetve mérhető (számszaki) tényből lehet következtetni, s mint ilyen, ténykérdés. A tudati tények (szándékosság, gondatlanság) bizonyítása közvetett bizonyítás. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés viszont jogi értékelés, amely ekként jogkérdés [Kúria Bfv.III.794/2020/
2. (BH 2021.251.)]. A tudattartalom ténybeli megállapítása lehet a tényállás része, ezért a tudati tények a felülvizsgálati eljárásban nem vitathatóak (BH 2011.3.). Amennyiben tehát az irányadó tényállás tartalmazza az elkövető cselekvésével kapcsolatos tudati tényeket, akkor ezekre is érvényesül a támadhatatlanság szabálya. [73] A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállástól eltérő tények állításával a bűnösség megállapításának vitatására nincs törvényes lehetőség, a jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható (BH 2004.102.). [74] A felülvizsgálat során a bíróságnak a tényállás megállapítását eredményező bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége szintén nem támadható. Így nem kifogásolható bizonyítékok mikénti értékelése, illetve a bizonyítási indítványok elutasítása sem. [75] A Kúria tehát az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálta meg, hogy a XI. rendű terhelt magatartása kimerítette-e a csalás bűntettének törvényi tényállási elemeit. [76] A korábbi Btk.
3. §

(1)bekezdése szerint csalást követ el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz. [77] A csalás elkövetési magatartása a tévedésbe ejtés és a tévedésben tartás. A tévedésbe ejtéssel megvalósított csalási magatartás esetén a kár az elkövető részéről kifejtett tévedésbe ejtéssel okozati összefüggésben kialakult tévedés eredményeként tett vagyonjogi rendelkezés hatására következik be. A sértett tehát a megtévesztés hatására tesz a polgári jog szabályai szerint értékelhető jognyilatkozatot, és ezzel okozati összefüggésben keletkezik nála, vagy harmadik személynél kár. Tévedésbe ejtés akkor valósul meg, ha a tévedést az elkövető aktív, erre irányuló tevékenysége idézi elő. Az elkövetési magatartásoknak, így a tévedésbe ejtésnek a jogügylet olyan elemeit kell érinteniük, amelyek a károkozással okozati összefüggésben állnak. A csalás esetében ugyanis a sértett mindig kötelmi igény jogosultjává válik ugyan, ám ez a megtévesztés következménye, s nem a tévedésben lévő sértett és a terhelt közötti szerződés valós tárgya [Kúria Bfv.I.660/2013/10. (BH 2014.69.), BH 2012.5.}. [78] A csalás tényállásszerűsége szempontjából (alanyi oldalon) annak van jelentősége, hogy az elkövetőnek kezdettől fogva, azaz az adott ügylet létrejöttekor sem volt szándékában az abból következő teljesítés megtétele. Csalás esetén ez a meglévő akarat az, amivel a megtévesztés létrejön, aminek következtében a sértett tévedésben lévén, úgy rendelkezik a vagyonáról, ahogyan azt egyébként nem tette volna [Kúria Bfv.III.794/2020/9. (BH 2021.251.)]. [79] A csalás kapcsán a teljesítőképesség és a teljesítési készség nem ugyanaz, a bűnösség kérdését ez utóbbi – akarati tényező – dönti el (BH 2011.160.). [80] A korábbi Btk. 21. §

(2)bekezdése szerint bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt. [81] A 3/

1. (X. 14.) Büntető jogegységi határozat III. pontja szerint a bűnrészes a bűncselekménynek az olyan elkövetője, aki a törvényi tényállás megvalósításában közvetlenül nem vesz részt, ám a tettessel szándékegységben jár el, és a törvényi tényállás megvalósítása nélkül is oksági (felbujtás esetében egyenes oksági, bűnsegély esetében concausalis) kapcsolatba hozható a cselekvősége a legalább kísérleti szakba eljutott tettesi cselekménnyel, mégpedig annak befejezettsége előtt. A részes cselekménye a tettesi, Kúria 1.Bfv.414/2025/8-I 12 társtettesi cselekménnyel szemben alárendelt, mert tettesi bűncselekményt feltételez. Nem lehet részességről beszélni, ha nincs legalább kísérleti szakba eljutott tettesi alapcselekmény. [82] A részesi bűncselekmény járulékos jellegére tekintettel a részesi cselekmény - csak annyiban büntethető, amennyiben az alapcselekmény is büntethető, - a jogi minősítés tekintetében is osztja a tettesi alapcselekmény sorsát, és végezetül - a részesi cselekményre is a tettesi bűncselekmény büntetési tétele vonatkozik. [83] A bűnsegédi bűnrészes a tényállásszerű cselekményt nem megvalósítja, hanem ahhoz hozzájárul. A részes tettesekhez társulása a tettesek szándékával történik. A részesi szándék a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, azt kiváltja, vagy véghezvitel végett erősíti {Kúria Bfv.720/2018/
2. (BH 2019.155.II.), Kúria Bfv.390/2020/
3. (BH 2021.246.I.), Kúria Bfv.III.1.495/2021/
4. (BH 2023.237.), [53] bekezdés}. Ugyanakkor a részes esetén is irányadó, hogy bűnösség nélkül – azaz alanyi okozatosság nélkül – nincs tényállásszerűség, nincs felróhatóság. [84] Az elkövető tudatának – a tettes és a bűnsegéd esetében is – a bűncselekmény törvényi tényállási elemeire kell kiterjednie, a cselekményt ezek ismeretében, szándékosan kell megvalósítania. Emellett a bűnsegéd tudatának arra is ki kell terjednie, hogy magatartása alkalmas e cselekmény elősegítésére. [85] A szándékegységre vont következtetés alapja, hogy az irányadó tényállás kellő pontossággal rögzítse mind a tettesi cselekményt, mind a részesi magatartást, illetve megismerhetően tartalmazza a tettesi és részesi magatartás közötti oksági kapcsolatot (EBH 2015.B.14.II.). [86] A részesi tudattartalom önálló, önmagában vett bűnösségvizsgálat tárgya, e szempontból a járulékosság közömbös; a részesi tudat tartalma pedig nem a törvényi tényálláson belüli magatartáshoz feltétlen szükségesség, hanem az ilyen magatartás bárminemű előmozdítása, (egyidejű) könnyítése, azaz a segítés {BH 2021.
5. [28] bekezdés}. [87] terhelt2 XI. rendű terhelt tekintetében az irányadó tényállásból a csalás valamennyi törvényi tényállási eleme felismerhető, a tényállás – szemben a védői hivatkozással – a tévedésbe ejtésben megnyilvánuló elkövetési magatartást, a jogtalan haszonszerzési célzatot és az ezzel okozati összefüggésben bekövetkezett kárra vonatkozó tényeket hiánytalanul tartalmazza, rögzíti a tettesi alapcselekményt és a XI. rendű terheltnek a vagyon elleni bűncselekményben játszott konkrét szerepét, részesi magatartását is. [88] A jogerős ítélet tényállása egyértelműen tartalmazza, hogy terhelt5 VI. rendű terhelt már a hosszú távú együttműködésük kezdetén feltárta az általa beszervezett terhelt2 XI. rendű terhelt előtt is azt, hogy a takarékszövetkezetek sérelmére milyen módszerrel lehet – a cég2 és az cég1 szervezésében – jogtalan jövedelemhez jutni. A tényállás rögzíti azt is, hogy a XI. rendű terhelt tudomással bírt a bűnszervezet keretében megvalósított bűncselekmények valamennyi lényeges eleméről, így a bérleti szerződéses konstrukció lényegéről és az azok mögötti finanszírozásáról is. [89] Nem vitatható az sem, hogy a XI. rendű terhelt mindezek ismeretében kapott arra megbízást, hogy ehhez a bejáratott rendszerhez kapcsolódva az ismeretségi körében keressen olyan cégeket, amelyek a bérleti szerződésekben bérbevevőként feltüntethetők, és azok vezetőit beszélje rá a valótlan tartalmú bérleti szerződések aláírására, valótlan számlák szállítóként történő kiállítására a cég2, illetve az cég1 felé. A XI. rendű terhelt ennek eleget tett, amikor egyrészt rábeszélte a cég3 ügyvezetőjét és a cég4 ügyvezetőjét valótlan tartalmú bérleti szerződések aláírására, másrészt
6. augusztusa és
7. augusztusa között az irányítása alatt álló cég5 felhasználásával is közreműködött bérlőként, illetve beszállítóként Kúria 1.Bfv.414/2025/8-I 13 valótlan tartamú bérleti szerződések létrehozásában, amelyekben feltüntetett bérleti tárgyak valós forgalmi értéke szintén a bérleti szerződésben szereplő érték töredéke volt. [90] Egyértelmű tehát, hogy a XI. rendű terhelt számára is felismerhető volt: a legalitás látszatát mutató szállítási, bérleti szerződések valójában fiktívek, megkötésük célja kizárólag a pénzszerzés, a beszerzett eszközökkel nem folyt és nem is folyhatott tényleges és hosszabb távú gazdasági tevékenység. A bérbeadók számára nem volt jelentősége annak sem, hogy a bérlők hitelképessége megfelelő-e, a bérleti díjak megfizetése egyáltalán megtörténik-e. [91] A tényállás alapján a XI. rendű terhelt tudata kétségtelenül átfogta azt, hogy cselekménye pontosan milyen tettesi alapcselekményéhez kapcsolódik, magatartásával mihez nyújt szándékosan segítséget. [92] A létrehozott konstrukcióban a takarékszövetkezetek töltötték be a pénzügyi finanszírozói szerepet, amelyek úgy teljesítették a keretszerződésben vállalt kifizetéseket, hogy nem voltak tisztában az általuk megvásárolt követelések alapjául szolgáló bérleti szerződések valótlan voltával, azzal, hogy a szerződések tárgya nem létezik, vagy értéke a feltüntetettnek csak a töredéke. Egyértelmű, hogy – miként arra a Legfőbb Ügyészség is utalt – amennyiben a takarékszövetkezetek előtt ezek a körülmények ismertek lettek volna, a kifizetésekre nem került volna sor. Az irányadó tényállás alapján nem vonható kétségbe tehát, hogy a csalássorozat sértettjei a takarékszövetkezetek voltak, a védőnek az ezzel ellentétes, a takarékszövetkezetek elkövetői minőségére vonatkozó hivatkozása a Be.
8. §

(2)bekezdésébe és a Be. 659. §

(1)bekezdésébe ütközik, így a felülvizsgálat során nem vehető figyelembe. [93] Mindezek alapján megállapítható, hogy terhelt2 XI. rendű terhelt bűnösségének megállapítása során az eljárt bíróságok nem sértették meg a büntető anyagi jog szabályait [Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont], ezért a védő felülvizsgálati indítványa e vonatkozásban nem megalapozott. [94] 5. A védő a felülvizsgálat törvényi okának megjelölése nélkül részletes indokolást terjesztett elő arra nézve is, hogy a XI. rendű terhelt vagyon elleni bűncselekménye a jogerős ítéletben megállapítottakkal ellentétben „legfeljebb” bűnsegédként elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenységnek minősül, mely tartalma szerint a törvénysértő minősítés állítását jelenti. [95] A Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont első fordulat
2. ba)alpontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést, és – a 2025. szeptember 1. napjától hatályos – Be. 649. §

(1)bekezdés c) pont alapján akkor is, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki olyan büntetést, vagy alkalmazott olyan intézkedést, amely a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozat szerint irányadó büntetési tételkerettől eltérő, törvényes büntetési tételkeretre figyelemmel aránytalanul súlyos vagy aránytalanul enyhe. [96] Az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2025. évi XLIX. törvény végső előterjesztői indokolása szerint a Be. 649. §

(1)bekezdés b) pont szerinti esetben a továbbiakban felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a törvénysértő büntetés objektív törvénysértő, tehát a bűncselekmény tételkereteire figyelemmel törvényesen kiszabható büntetésen kívüli, attól törvénysértő módon lefelé vagy felfelé eltérő büntetés kiszabását eredményezte. [97] Mivel a XI. rendű terhelt védője az általa helyesnek vélt minősítés lehetőségét csupán valószínűsítette és érvelését az irányadó tényállással ellentétes tényekre alapította, a felülvizsgálati indítványa a törvénysértő minősítésre vonatkozó részében a törvényben kizárt. [98] A döntés elvi tartalma Kúria 1.Bfv.414/2025/8-I 14 A csaláshoz nyújtott bűnsegély kapcsán a büntetőjogi felelősség megállapítása törvényes, ha az irányadó tényállásból a csalás törvényi tényállási elemei és a terhelt ehhez szándékosan nyújtott segítő magatartása kitűnik. [99] IV. Mindezek alapján a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat – a Be. 660. §

(1)bekezdése szerint tanácsülésen, a Be. 655. §

(2)bekezdése szerinti összetételben eljárva – a Be. 662. §

(1)bekezdése alapján terhelt2 XI. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. [100] A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 6. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pontja zárja ki. [101] Az ugyanazon jogosult általi ismételt indítvány, továbbá az azonos tartalmú indítvány benyújtásának tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be. 652. §

(6)és

(7)bekezdésén alapul. Ezekben az esetekben a Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 656. §

(4)bekezdése alapján érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest,

1. október
2. Dr. Gimesi Ágnes s.k. a tanács elnöke, Dr. Kardos Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró, Dr. Schmidt Péter s.k. bíró, Dr. Tuba István Krisztián s.k. bíró