Bf.66/2023/7 – Győri Ítélőtábla

(3)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulat) állapította meg, s ezért a Győri Ítélőtábla II.Bf.66/2023/7.. 2 vádlottat mint többszörös visszaesőt 7 év fegyház fokozatú szabadságvesztére, mellékbüntetésként 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, az Ózdi Járásbíróság

1. február
2. napján jogerős 7.Bpk.622/2019/
3. számú ítéletével elrendelt feltételes szabadságot megszüntette, rendelkezett a beszámításról, egyúttal kötelezte a bűnösnek kimondott vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. A nyomozás során lefoglalt és a Győri Törvényszék Gazdasági Hivatala által Bj.132/
4. számon 2., 4., 6., 8.,
5. és
6. sorszám alatt bevételezett tárgyak lefoglalását megszüntette és elkobzásukat rendelte el, míg a nyomozás során lefoglalt és a Győri Törvényszék Gazdasági Hivatala által Bj.132/
7. számon 3.,
8. és
9. sorszám alatt bevételezett minták lefoglalását megszüntette és megsemmisítését rendelte el. [2] A törvényszék fenti határozata ellen a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést a tárgyaláson. [3] A fellebbviteli főügyészség a BF.78/2023/3-I. számú átiratában a vádlott és a védő fellebbezését nem tartotta alaposnak, ezért – a jogi indokolás pontosítása mellett – az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. [4] A védő a fellebbezés indokaként írásban előadta, hogy a vádlott többször kijelentette, hogy nem akart a testvérének sérülést okozni, az üveg kézbevételével kívánta a testvérét az ellene folyamatban lévő támadás megszakítására késztetni. Kifejtette, hogy a bizonyítékok alátámasztják, hogy nem a vádlott közvetlen tevőleges magatartása vezetett a sértett sérüléséhez. Minderre tekintettel a vádlott védője a fellebbezését változatlanul a büntetés enyhítése érdekében tartotta fenn. [5] A fellebbviteli nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a terhelt védője fenntartva a jogorvoslati kérelmének írásbeli indokolásában foglaltakat indítványozta, hogy a bíróság vegye figyelembe, hogy a sértett volt az aktív, cselekvő személy, ő volt, aki generálta a konfliktust, ezzel szemben a védence tevékenysége csupán védekező volt. Egyetértve az elsőfokú bírósággal, kijelentette, hogy a jogos védelmi helyzet valóban nem volt megalapozottan megállapítható. Álláspontja szerint a sértetti közrehatás olyan mértékű volt, amely megalapozza az elsőfokon kiszabott büntetés enyhítésének lehetőségét. [6] A fellebbviteli nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a fellebbviteli főügyészség képviselője maradéktalanul fenntartotta az írásbeli átiratban foglalt álláspontját, amelyben alaptalannak ítélve a védelmi oldalról bejelentett fellebbezéseket arra mutatott rá, hogy az elsőfokon alkalmazott joghátrány igazodik a vádlott társadalomra veszélyességéhez, tekintve, hogy a terhelt által elkövetett cselekmény súlya jelentős. Álláspontja szerint a törvényszék által alkalmazott középmértékben már érvényre jutott a sértetti magatartás. Kifejtette, hogy a verekedéshez mindig két ember tevőleges magatartása kell, a vádlott többszörös visszaesőnek minősül, a kiszabott joghátrány pedig mindennek tükrében Győri Ítélőtábla II.Bf.66/2023/7.. 3 tettarányos, ezért az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt a jogi indokolás kisebb mértékben történő pontosítását követően. [7] Az előterjesztett fellebbezések tartalmára, a vádlotti és védelmi jogorvoslati kérelem irányára tekintettel, a fellebbviteli főügyészségi átiratban foglaltakra, a védői jogorvoslati kérelem indoklásának tartalmára, valamint a fellebbviteli nyilvános ülésen előadottakra figyelemmel a másodfokú bíróság a fellebbezéssel sérelmezett elsőfokú határozatot a Be.
10. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülés keretében eljárva felülbírálta. A másodfokú felülvizsgálat során az ítélőtábla a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontjában, az 590. §

(3)és

(4)bekezdéseiben, valamint az 591. §

(2)bekezdésében foglaltak szerint korlátozott felülbírálatot folytatott le. Ekörben megállapítható volt, hogy a törvényszék a fellebbviteli eljárásban megalapozottságában nem vizsgálható ítéleti tényállást a váddal egyezően állapította meg, a vádlott felmentésére vagy vele szemben az eljárás megszüntetésére nem volt ok, a cselekmény minősítése is a büntető anyagi jog szabályainak megfelelő. [8] A fentiek szerinti felülbírálat során a másodfokú bíróság az ítéletnek a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetőleg részeit vizsgálta felül. Ezen túlmenően a támadott határozat fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálta az elsőfokú bírósági eljárást a Be. 607. §

(1), a 608. §

(1)és 609. §

(1)bekezdéseiben foglaltakkal összefüggésben az eljárási szabályok megtartását, továbbá a bűncselekmények minősítésére vonatkozó, illetőleg a szankció alkalmazásával kapcsolatos rendelkezéseket. [9] A felülbírálat során összességében megállapítható volt, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, ennek során hatályon kívül helyezést megalapozó eljárási hibát, illetőleg mulasztást nem vétett, okszerűen foglalt állást a terhelt büntetőjogi felelőssége tárgyában, és az anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette a vádlott terhére rótt cselekményt. Megfelelően eleget tett az indokolási kötelezettségének is. [10] Korlátozott felülbírálat keretében a másodfokú bíróságnak nincs törvényes lehetősége az elsőfokon megállapított tényállás korrigálására, azonban megjegyzi az ítélőtábla az elsőfokú ítélet [12] és [13] bekezdései vonatkozásában, hogy a tényállásban feltételes megállapításoknak nincs helye, csupán tények rögzítésére kerülhet sor. Mindez érdemben nem befolyásolja a megállapított tényállás helyességét. [11] A törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, helyes a cselekmények különös részi minősítése és az ide vonatkozó jogi indokolás szakszerű. A testi sértés megnevezése az elsőfokú bíróság határozatában azonban nem megfelelő, mivel a bűncselekményt a bíróság ügydöntő határozatának rendelkező részében a

1. évi C. Győri Ítélőtábla II.Bf.66/2023/7.. 4 törvény Különös Része szerinti alcímével kell megnevezni. A bűncselekmény megnevezése után zárójelben fel kell tüntetni a bűncselekmény alapesetének - s ha megvalósult, minősített esetének - törvényi tényállását (diszpozícióját) és büntetési tételét meghatározó törvényi rendelkezéseket [
2. BK vélemény
3. és
4. pontja]. Ennek megfelelően rendelkezett a másodfokú bíróság arról, hogy a vádlott terhére megállapított bűncselekmény megnevezése nem életveszélyt okozó testi sértés bűntette, hanem helyesen testi sértés bűntette. [12] A büntetés kiszabása körében irányadó releváns körülmények felülvizsgálata során a másodfokon eljáró bíróság is vizsgálta és értékelte a törvényszék által feltárt bűnösségi és büntetéskiszabási tényezőket, ennek keretében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére. [13] A büntetés kiszabása során az enyhítő és súlyosító körülményeket az elsőfokú bíróság számba vette, de kiegészítendő a súlyosító körülmények köre azzal, hogy a vádlott a terhére rótt cselekményét feltételes szabadságra bocsátás hatálya alatt követte el. Ezzel szemben a bűncselekmény elkövetésének részbeni beismerő vallomása nem tekinthető enyhítő körülménynek, azonban a terhelt javára értékelendő, hogy a vádlott hosszú ideig ált kényszerintézkedés hatálya alatt. [14] Egyetértett a táblabíróság a fellebbviteli főügyészség azon hivatkozásával, hogy a – többszörös visszaeső, hozzátartozója sérelmére, feltételes szabadságra bocsátás hatálya alatt álló, ittas állapotban lévő – vádlottal szemben már értékelést nyert enyhítő körülményként a nagyfokú sértetti közrehatás. A vádlottal szemben az elsőfokú bíróság a középmértékre figyelemmel szabta ki a szabadságvesztést, amely a helyesbített bűnösségi körülményekre és a terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokára figyelemmel kellő visszatartó erőt képvisel, illetve megfelel a Btk.
5. §-ban írt büntetési céloknak, valamint a fokozatosság elvének is. A fentiekre figyelemmel az elsőfokon kiszabott szankció középmértéktől történő enyhítésére nem kerülhetett sor, különös tekintettel a vádlott többszörös visszaesői minőségére és arra, hogy a terhére rótt cselekményt feltételes szabadságra bocsátás hatálya alatt követte el. Helyesen állapította meg a törvényszék, hogy a többszörösen büntetett vádlott méltatlanná vált a közügyekben való részvételre. [15] Az elsőfokú ítélet járulékos kérdései közül az elkobzásra vonatkozó rendelkezés korrekcióra szorult. A nyomozás során lefoglalt és a Győri Törvényszék Gazdasági Hivatala által Bj.132/
6. szám alatt 2., 4., 6., 8.,
7. és
8. sorszám alatt bevételezett tárgyak elkobzását elrendelő elsőfokú rendelkezést az ítélőtábla mellőzte és megsemmisítésüket rendelte el a Be.
9. §

(2)bekezdése értelmében, tekintve, hogy ezen tárgyak nem voltak a bűncselekmény elkövetésének eszközei. Győri Ítélőtábla II.Bf.66/2023/7.. [16] 5 Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. [17] A fentiekben kifejtettek alapján az ítélőtábla a Győri Törvényszék 2023. április 13. napján kihirdetett B.88/2022/56. számú ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdés értelmében a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyéb tekintetben a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdéseiben foglaltak szerint rendelkezett a terhelt által az elsőfokú ügydöntő határozat kihirdetésétől a másodfokú határozathozatal napjáig előzetes fogvatartásban töltött idő vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetésbe történő beszámításáról, valamint a Be. 613. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján megállapította a másodfokú büntetőeljárásban felmerült bűnügyi költség összegét és rendelkezett annak a terhelt által történő viselése tárgyában is. Győr,

1. szeptember
2. Dr. Zólyomi Csilla s.k. a tanács elnöke Dr. Németh Balázs s.k. előadó bíró Dr. Vajda Edit s.k. bíró Záradék: Ez az ítélet és ezáltal a Győri Törvényszék
3. április
4. napján kelt B.88/2022/
5. számú ítéletének meg nem változtatott része a mai napon jogerőre emelkedett. Győr,
6. szeptember
7. Dr. Zólyomi Csilla s.k. a tanács elnöke