Knk.38081/2015/2 – Kúria

(1)bekezdése szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyűjtő íven az alábbi kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a kiskereskedelmi üzletek vasárnap zárva tarthassanak?” A Nemzeti Választási Bizottság a 137/2015. számú határozatában az aláírásgyűjtő ívet hitelesítette. 2. I.r. kérelmező az Nsztv. 29. §

(1)bekezdés alapján a Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) 137/

1. számú határozata ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriára, s kérte a határozat megváltoztatását és a kérdés hitelesítésének a megtagadását. I.r. kérelmező formai és tartalmi kifogásokat is felhozott az alábbiak szerint: 2.
2. Előadta, hogy az NVB 137/
3. számú ügy szervezője által benyújtott kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ívet a Nemzeti Választási Iroda (a továbbiakban: NVI) a 31/
4. Nsz. számú határozatában elutasította és nem terjesztette az NVB elé, mert a szervező nem nyújtott be olyan aláírásgyűjtő ívet, amelyen – egy esetleges hitelesítés esetén – az aláírásgyűjtés megkezdhető lenne. A szervező az Nsztv.
5. §

(3)bekezdése alapján az aláírásgyűjtő ívet ismételten benyújtotta pótolva a jelzett hiányosságot. I.r. kérelmező a Kúria Knk.IV.37.721/2015/2. számú végzésére, az Nsztv. 6. §

(1)bekezdésére és 10. §

(1)bekezdésére hivatkozott. Álláspontja szerint ahogy az Nsztv. 6. §

(1)bekezdésébe foglalt rendelkezést szűken kell értelmezni, úgy szűken kell értelmezni az Nsztv. 3. §

(1)bekezdését is, amely akként szól, hogy a szervezőnek a népszavazásra javasolt kérdést az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán kell benyújtania. Véleménye szerint mivel ez nem történt meg az Nsztv. 1. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Ve.

1. §-a, vagy a Ve.
2. §-a szerint a kezdeményezést érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítani. A kötelezően csatolandó aláírásgyűjtő ív mintapéldányát utólag, pótlólag nem lehet jogszerűen csatolni. Kúria IV.Knk.38.081/2015/2-1 3 I.r. kérelmező hivatkozott az NVB egy korábbi, a 123/
3. számú határozatára, amelynek felülvizsgálata során az ismételt személyes benyújtás jogszerűségét a Kúria nem tudta megállapítani. A kérelmező szerint az Nsztv.
4. §

(2)bekezdés első mondatában szereplő ismételt benyújtás nem jogorvoslat. Hivatkozott a Kúria Kvk.I.37.494/

1. számú végzésére, amely választási ügyben arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben az NVB a bizonyíték, mint kötelező tartalmi elem hiányában érdemi vizsgálat nélkül utasítja el a kifogást, ez a hiány a bírósági felülvizsgálati eljárásban már nem pótolható. E körben hivatkozott a választási ügyben hozott Kvk.II.37.343/2015/
2. számú végzésre is. 2.
3. I.r. kérelmező az NVB 137/
4. számú határozatával szemben tartalmi kifogást is benyújtott. Véleménye szerint az NVB a népszavazási kezdeményezést annak ellenére hitelesítette, hogy az nem egyértelmű, s mint ilyen, az Nsztv.
5. §

(1)bekezdésébe ütközik. Hivatkozott a jogalkotói és választópolgári egyértelműség tartalmát kibontó 82/

1. (VII. 15.) AB határozatra és a 20/
2. (IV. 21.) AB határozatra, valamint a Kúria
3. június 24én meghozott Knk.IV.37.389/2015/
4. számú határozatára. Ezen döntések alapján a kérelmező szerint egyértelmű, hogy az NVB 137/
5. számú határozatával hitelesített kérdés nem felel meg sem a választópolgári sem a jogalkotói egyértelműség követelményének. Ha egy érvényes és eredményes népszavazás során az „igen” szavazatok kerülnek többségbe, úgy szükségtelenné válna a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló
6. évi CII. törvény (a továbbiakban: Tv.) módosítása, mert a népszavazási döntés megegyezne a Tv.-ben foglaltakkal. A kérdés a választópolgári egyértelműségnek azért sem felel meg, mert – a kérelmező szóhasználatával élve – „csavart” tartalmaz: az átlag választópolgárt megtévesztheti, hogy mi az „igen” és mi a „nem” válasz következménye. A hitelesített kérdés egy atipikus kérdésfeltevés, amelyet bonyolít a (tarthat) szóhasználat. Hivatkozott reprezentatív felmérésre, amelynek eredménye szerint akik a vasárnapi boltzárral nem értenek egyet, azok sem tudták pontosan, hogy akaratuknak az „igen” vagy a „nem” válasz felel meg a hitelesített kérdésben. A kérdés továbbá sértheti az Alaptörvény XVII. cikk

(4)bekezdésében biztosított pihenéshez való jogát mindazoknak, akik sem most, sem korábban nem nyitottak ki vasárnap. Ugyanis ha a „nem” szavazatok kerekednének felül, akkor annak eredményeként vasárnap nyitva kellene tartaniuk, hiszen a választópolgárok elvetették a zárva tartás lehetőségét. 3.1. II.r. kérelmező álláspontja szerint az NVB által hitelesített kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. §

(1)bekezdésébe foglalt egyértelműség követelményének. Idézte az Alkotmánybíróság 82/

1. (VII. 15.) AB és 20/
2. (IV. 21.) AB határozatait, valamint a Kúria Kvk.IV.37.388/2015/
3. és Knk.IV.37.389/2015/
4. számú – a választópolgárok megtévesztésével kapcsolatos érvelést tartalmazó – végzéseit. Felhívta a kereskedelemről szóló
5. évi CLXIV. törvény
6. §

(1)bekezdését, amelynek értelmében a törvény keretei Kúria IV.Knk.38.081/2015/2-1 4 között a kereskedő dönt arról, hogy vasárnap az üzletet nyitva tartja-e. Ehhez képest nem egyértelmű az Országgyűlés számára, hogy milyen jogalkotási kötelezettséget kell teljesítenie egy érvényes és eredményes országos népszavazás esetén. A kérelmező szerint a hitelesített kérdés a jogalkotói egyértelműség követelményének azért sem felel meg, mert a rá adott igen választ többféleképpen lehet értelmezni. Véleménye szerint a hitelesített kérdést csak abban az esetben lehetne úgy értelmezni, hogy a zárva tartás lehetősége egyúttal a nyitva tartás lehetőségét is magában foglalja, amennyiben a kérdést egy széles körű zárva tartási tilalom (azaz nyitvatartási kényszer) kontextusában fogalmaznánk meg. Amennyiben a nem válaszok kerülnének többségbe ez – egyebek mellett – jelentheti azt a kötelezettséget, hogy az üzleteknek „saját elhatározásuktól függetlenül zárva kelljen tartaniuk, illetve hogy saját elhatározásuktól függetlenül nyitva kell tartaniuk, vagy hogy valamilyen árnyaltabb törvényi rendelkezés alapján egyeseknek zárva, másoknak nyitva kelljen tartaniuk.” A hitelesített kérdés ebből a szempontból sem felel meg az Nsztv. 9. §

(1)bekezdésbe foglalt jogalkotói egyértelműség követelményének. 3.

1. A Kúria a kérelmezőknek az NVB 137/
2. számú határozatának felülvizsgálatára irányuló kérelmét egyesítette és egy eljárásban bírálta el. II. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
3. A Kúria elsőként rögzíti, hogy választási ügyekben folytatott gyakorlatát a Ve. szabályai határozzák meg, míg népszavazási ügyekben követett gyakorlatát alapvetően az Nsztv. Népszavazási ügyekben a Ve. csak háttérjogszabályként van jelen. A Kúria a Knk.IV.37.719/2015/
4. számú végzésében utalt arra, hogy a választási ügyekben a Ve.-hez fűzött értelmezési gyakorlat népszavazási ügyekben csak a népszavazási eljárásban kezdeményezett felülvizsgálati ügyek sajátosságaira tekintettel alkalmazható.
5. Az I.r. kérelmező által felvetett formai kifogásokat illetően a Kúria a következőket állapította meg. Az Nsztv.
6. §

(1)bekezdése értelmében ha a kezdeményezés az országos népszavazás jogintézményének alkotmányos céljával és rendeltetésével nyilvánvalóan ellentétes, vagy nem felel meg a 2-4. §-ban, a 6. §-ban és a 8. §

(1)bekezdésében foglalt feltételeknek, továbbá ha az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a jogszabályi feltételeknek, a Nemzeti Választási Iroda elnöke a kérdést a benyújtásától számított öt napon belül határozattal elutasítja, és nem terjeszti a Nemzeti Választási Bizottság elé. Kúria IV.Knk.38.081/2015/2-1 5 Jelen ügyben az NVI a 31/

1. Nsz. számú határozatában azt állapította meg, hogy „a szervező nem nyújtott be olyan aláírásgyűjtő ív mintapéldányt, mely a népszavazási kérdést tartalmazza, és egyben alkalmas lenne arra, hogy a Nemzeti Választási Bizottság jogerős hitelesítő döntését követően – az Nsztv.
2. §

(1)bekezdése alapján – hitelesítési záradékkal ellátva annak másolatán az aláírásgyűjtés megkezdhető lenne. Mindezek alapján az Iroda elnöke a kezdeményezést elutasította és azt nem terjesztette a Nemzeti Választási Bizottság elé hitelesítésre.” Az ügy irataiból (az NVB

1. november 13-ai üléséről készült jegyzőkönyvből, továbbá az ügy iratai között fellelhető aláírásgyűjtő ívekből) az állapítható meg, hogy a szervező támogató aláírásgyűjtő ívet nyújtott be, viszont nem csatolt üres aláírásgyűjtő ívet. Az Nsztv. fent idézett
2. §

(1)bekezdésből következően az NVI – többek között – akkor utasítja el az aláírásgyűjtő ívet, ha az a jogszabályi feltételeknek nem felel meg. Az Nsztv. 10. §

(2)bekezdése értelmében a Nemzeti Választási Iroda elnökének határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs, de a szervező a kérdést ismételten benyújthatja. Az ismételten benyújtott kérdés hitelesítését a Nemzeti Választási Bizottság napirendjére kell tűzni, kivéve, ha a támogató választópolgárok száma – beleértve a magánszemély szervezők számát is – nem éri el a húszat. E rendelkezésből következően az újbóli benyújtásból (és az esetleges NVB általi érdemi vizsgálatból) csak az van kizárva, ha a támogató választópolgárok száma nem éri el a húszat. Így az aláírásgyűjtő ív nem mindenben megfelelő volta miatt az ismételten benyújtás lehetősége nyitva áll az NVB felé. A Kúria e helyen jegyzi meg, hogy a kérelmező által a felülvizsgálati kérelmében többször hivatkozott Knk.IV.37.721/2015/2.számú határozat más tényállás alapján született. A jelen ügyben eldöntendő kérdés, hogy ha a szervező nyújtott ugyan be kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ívet, viszont nem nyújtott be üres aláírásgyűjtő ívet (amely egy esetleges jövőbeli hitelesítés esetén hitelesítési záradékkal ellátható), azt pótolhatta-e az ismételt benyújtás során. Az Nszt. 10. §-ához kapcsolódó indokolás szerint „A hitelesítésre benyújtott kérdések előzetes formai ellenőrzését az Nemzeti Választási Iroda elnöke végzi. Ha a kérdés formai szempontból nem megfelelő, erről határozatot hoz, és tájékoztatja a szervezőt, akinek így lehetősége nyílik arra, hogy a kérdés vagy az aláírásgyűjtő ív kijavításával érdemi elbírálásra alkalmassá tegye a kezdeményezését.” A Kúria megítélése szerint jelen ügyben nem járt el jogszerűtlenül az NVB akkor, amikor az ismételten benyújtott kérdés hitelesítését nem tagadta meg érdemi vizsgálat nélkül. Az Nsztv. 10. §

(1)-

(2)bekezdés alapján az NVB elfogadhatta az üres aláírásgyűjtő ívvel – a formai feltételek szerint – immár teljessé vált iratanyagot. A Kúria ismételten hangsúlyozza, hogy jelen ügy tényállása alapján nem arról van szó, hogy a szervező egyáltalán nem nyújtott be aláírásgyűjtő ívet (az NVI 31/

1. Nsz. számú határozatának indokolása is akképpen Kúria IV.Knk.38.081/2015/2-1 6 kezdődik, hogy a szervező „támogató aláírásgyűjtő ívet nyújtott be”), hanem arról, hogy az ismételt benyújtás során pótolta az aláírásgyűjtő ívvel kapcsolatos hiányosságot. Az Nsztv.
2. §

(3)bekezdés alapján ha a szervező a kérdést a Nemzeti Választási Iroda elnöke elutasító határozatának közlését követő tizenöt napon belül nyújtja be ismételten, a

1. § alkalmazásában az első benyújtás időpontját kell a kérdés benyújtása időpontjának tekinteni. Az Nsztv. e szabályára és a fentebb kifejtettekre tekintettel megállapítható, hogy nem követett el jogszabálysértést az NVB amikor érdemben vizsgálta a szervező által ismételten benyújtott kérdést és aláírásgyűjtő ívet, s így az Nsztv.
2. §

(3)bekezdése szerint jogszerűen állapította meg, hogy az Nsztv.

1. §-a szerinti első benyújtásnak a szervező
2. október 20-án 10 óra 1 perc 43 másodperckor benyújtott kérelme felel meg.
3. A Kúria ezt követően a tartalmi kifogásokat tekintette át. Az Nsztv.
4. §

(1)bekezdése alapján a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles. A Kúria – részben az Alkotmánybíróság vonatkozó korábbi gyakorlatát követve – kidolgozta az Nsztv. 9. §

(1)bekezdésében megfogalmazott ún. választópolgári és jogalkotói egyértelműség követelményeit. A választópolgári egyértelműség legkézenfekvőbb követelménye, hogy a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-el egyértelműen lehessen felelni, a kérdés megfogalmazása világos és egyféleképpen értelmezhető legyen. (Lásd pl. a Knk.37.145/2013/

1. számú határozatot). A Kúria egy másik – a kérelmező által a felülvizsgálati kérelmében is idézett – határozatában arra utalt, hogy az egyértelműségi tesztek lényege, hogy a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, érdemét és jelentőségét azért, hogy tudatosan, átgondoltan tudják leadott szavazataikkal az Országgyűlés jogalkotói munkáját meghatározni (Knk.IV.37.389/2015/
2. szám). A Kúria határozott álláspontja szerint a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi zárva tartás tárgykörében az a kérdés, hogy „Egyetért-e Ön azzal, hogy a kiskereskedelmi üzletek vasárnap zárva tarthassanak?” nem felel meg az Nsztv.
3. §

(1)bekezdése szerinti egyértelműség követelményének. A kérdésre adott esetleges „igenlő” választ lehet úgy is értelmezni, hogy a válaszadó a hatályos jogszabályi környezetet támogatja, azaz a vasárnapi zárva tartást (lásd I.r. kérelmező értelmezését). Ugyanakkor az „igenlő” válaszok egy olyan értelmezése sem kizárt, amely szerint a válaszadó azt támogatja, hogy a kiskereskedők a saját elhatározásuk alapján tarthassanak zárva, azaz ha valaki úgy dönt, hogy nyitva tart, akkor azt megteheti (lásd II.r. kérelmező értelmezését). Kúria IV.Knk.38.081/2015/2-1 7 Amennyiben egy esetleges érvényes és eredményes népszavazás „nem” szavazattöbbséggel zárul, az Országgyűlésnek olyan jogalkotási kötelezettsége is kiolvasható a kérdésből, amely szerint a kiskereskedelmi üzleteknek nyitva kell tartani vasárnap (nincs lehetőség, hogy zárva tarthassanak). Azon túl, hogy ez az értelmezés továbbmutat az Alaptörvényben foglalt jogok (vállalkozáshoz való jog, cselekvési autonómia) érvényesülésének problémája felé, a választópolgári egyértelműség szempontjából kifogásolható. Előállhat így egy olyan helyzet, hogy az „igen” szavazatok többségét lehet úgy értelmezni, hogy a kiskereskedelmi üzletek nyitva tarthatnak (de döntéstől függően zárva is tarthatnak), míg a „nem” szavazatok esetén aggály fogalmazódik meg a zárva tartás lehetőségét illetően. A kérdésre adott válaszok értelmezésének tehát van egy olyan olvasata is, hogy akár az „igen” akár a „nem” szavazatok kerülnek többségbe a Tv. által bevezetett jelenlegi megoldás (a kiskereskedelmi szektorban a vasárnapi munkavégzés tilalma) nem támogatható. Így a kérdéssel kapcsolatban az is felmerül, hogy nem tartalmaz reális döntési alternatívát azon túl, hogy a választópolgári egyértelműség követelményének nem felel meg. A kérdés kizárja azt, hogy a választópolgár egyértelműen ki tudja fejezni akaratát „igen” vagy „nem” szavazattal. Ilyen bizonytalan tartalmú kérdés népszavazásra nem tehető fel. A Kúria megítélése szerint végül abból a kérdésből, hogy: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a kiskereskedelmi üzletek vasárnap zárva tarthassanak?” első olvasatban az a következtetés adódik, hogy a kiskereskedelmi üzletek nem tarthatnak zárva (azért kezdeményezik a népszavazást, hogy zárva tarthassanak). A hatályos törvényi szabályozás azonban ezzel épp ellentétes, a kiskereskedelmi üzleteknek – a Tv. szerinti kivételekkel – zárva kell tartani. Ebben a kontextusban a kérdés megtévesztő. A Kúriának kiforrott gyakorlata van arra vonatkozóan, hogy a választópolgárok számára megtévesztő kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményének (lásd: (Knk.IV.37.338/2015/3., Knk.IV.37.342/2015/2., Knk.IV.37.357/2015/2. számú stb. határozatokat) vagy pedig a rendeltetésszerű joggyakorlás Ve.-beli alapelvébe ütközik. A fenti indokok alapján a Kúria megállapította, hogy az NVB 137/2015. számú határozatában hitelesített kérdés nem felel meg az Nsztv. 9. §

(1)bekezdése szerinti választópolgári egyértelműség követelményének. A felülvizsgálati kérelmek tehát – a tartalmi kérdéseket érintően – megalapozottak, ezért a Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 137/2015. számú határozatát az Nsztv. 30. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, a kérdés hitelesítését megtagadta. Az illetékekről szóló – módosított –

1. évi XCIII. törvény
2. §-a alapján a felülvizsgálati eljárás illetéke az állam terhén marad. A határozat Magyar Közlönyben való közzététele az Nsztv.
3. §

(3)bekezdésén alapul, amelynek értelmében e végzést nyolc napon belül közzé kell tenni a Magyar Közlönyben. Kúria IV.Knk.38.081/2015/2-1 8 A jogorvoslatot az Nsztv. 30.§

(1)bekezdése zárja ki. Budapest,

1. február
2. Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt sk. előadó bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró