Mf.30042/2020/5 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdés i.) pontja és

(3)bekezdése szerint, a másodfokú bíróság a Pp.

1. §-a alapján meghozott végzése ellen nincs helye fellebbezésnek. Pécsi Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.I.30.042/2020/
2. szám A felperesek: I. rendű: Név1 (cím1) II. rendű: Név3 (cím2) A felperesek képviselője: Név4 ügyvéd (cím3) Az alperes: Név5 (cím4) Az alperes képviselője: Név6 kamarai jogtanácsos A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: I. és II. rendű felperesek által
3. sorszám alatt A per tárgya: átsorolás és illetménykülönbözet megfizetése Az elsőfokú bíróság: Szekszárdi Törvényszék 31.M.70.008/2020/
4. Végzés A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, a pert megszünteti, és az ügy iratait áttenni rendeli a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Pécsi Törvényszékhez. A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] [2] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű felperes
5. október
6. napjától, míg a II. rendű felperes
7. november
8. napjától állt az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban előadó munkakörben. Mindketten rendelkeznek felsőfokú iskolai végzettséggel, azonban a munkakörük betöltéséhez középfokú végzettség elegendő volt, ezért a közalkalmazotti besorolásuk szerint „D” fizetési osztályba tartoztak.
9. február
10. napjától a rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak jogviszonya az érintett hozzájárulásával rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonnyá alakult át, így a felpereseké is. Az új állománytábla-tervezetet a belügyminiszter jóváhagyta, Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.042/2020/5 [3] [4] [5] [6] 2 amely szerint a változás a munkaköröket nem érinthette, a munkaköri feladatok nem voltak megváltoztathatók. A felperesek az új jogviszonyban ügykezelői munkakörbe kerültek, a középfokú munkaköri osztály „A” munkaköri kategória
11. fokozatába sorolták be őket. A felperesek keresetükben a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
12. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 288/T. §

(1)bekezdése szerinti „D” munkaköri osztályba történő besorolásukra, továbbá az I. rendű felperes 384.000 forint, míg a II. rendű felperes 160.000 forint illetménykülönbözet és ezek késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest, a perköltségben való marasztalása mellett. Álláspontjuk szerint munkakörük betöltéséhez felsőfokú iskolai végzettség szükséges, így annak ellenére, hogy felsőfokú iskolai végzettségük nem szakirányú, az besorolásukat megalapozza. Hivatkoztak arra is, hogy a munkáltató nem egységes szempontok szerint járt el, ezzel az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8. § (

1. t)pontjában foglalt „egyéb védendő helyzet, tulajdonság vagy jellemző” védelmét nem biztosította, amikor az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét nem követte, ezzel a Hszt. 5. §-ában foglaltakat megsértette. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hangsúlyozta, hogy a felperesek a jogviszonyváltást megelőzően is középfokú iskolai végzettséghez kötött munkakört láttak el, sem a betöltött munkakör tartalma, sem az annak betöltéséhez kapcsolódó követelmények nem változtak, munkakörük nem követeli meg a felsőfokú végzettséget. A felperesek keresetlevelében megnevezett munkatársak által betöltött státuszok felsőfokú végzettséghez kötött besorolási osztályba tartozók voltak korábban és jelenleg is. A felperesekhez hasonlóan titkárnői feladatokat ellátó állománytagok általánosságban középfokú végzettséghez kötött munkakörbe kerültek besorolásra az átalakulás után. A belügyminiszter által jóváhagyott állománytáblázat szerint a felperesek által betöltött ügykezelő munkakör középfokú végzettséghez kötött munkakör, ettől eltérni nem lehet. A felperesek „D” munkaköri kategóriához előírt végzettséggel nem rendelkeznek, figyelemmel a rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyban foglalkoztatottak által betölthető munkakörökről és az azok betöltéséhez szükséges képesítési követelményekről szóló 5/2019. – helyesen: 15/2019. - (III. 11.) ORFK utasítás 5. pontja folytán alkalmazandó 2. számú melléklet IV. cím 1.
2. a)és
3. b)pontjában írt képesítési követelményekre. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét alaptalannak találta, és elutasította. Határozatának jogi indokolásában kifejtette, hogy a felperesek a jogviszony átalakulása előtt a munkaköri leírásuk szerint középiskolai végzettséghez kötött munkakört töltöttek be, besorolásuk a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 61. §

(1)bekezdés d) pontja alapján „D” fizetési osztályba tartozott. A felperesek a munkaköri feladataik megváltozására, bővülésére nem hivatkoztak, és a feladatváltozás hiányát támasztotta alá Név7, humánigazgatási szolgálatvezető tanúvallomása is. A magasabb osztályba történő sorolás iránti kérelmüket arra alapították, hogy a munkakörük betöltéséhez magasabb szakmai kvalitás szükséges, a feladataik többségét korábban hivatásos tisztek látták el. Az I. rendű felperes az úgynevezett TIAR-ban (Titkos Információgyűjtés Adatkezelési Rendje) rögzít adatokat, dokumentumokat vizsgál felül, és selejtez, statisztikai feladatokat végez, továbbá a bűnügyi igazgató nevében véleményezéseket fogalmaz meg. Név8, az alperes bűnügyi igazgatósága elemző, értékelő osztályának megbízott osztályvezetőhelyettese tanúvallomása alapján az I. rendű felperes felsőfokú végzettséghez kötött feladatokat végez, amelyeket a titkos adatkezelés területén szerzett gyakorlati tapasztalatai alapján képes ellátni. Az elsőfokú bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy valamely feladat ellátásához szükséges képesség nem azonos az iskolai végzettséggel. A TIAR-ban történő munkavégzésnek nem feltétele a felsőfokú iskolai végzettség, mivel azokat a Titkos Információgyűjtés Adatkezelési Rendjével, valamint a „D” és „F” adattárakkal kapcsolatos Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.042/2020/5 [7] [8] [9] [10] [11] 3 feladatokról szóló 35/2018. (VI. 27.) ORFK utasítás mellékletének rendelkezései alapján arra kiképzett, megfelelő képességű közalkalmazott végezheti. A II. rendű felperes általános ügykezelői és adminisztratív feladatokat lát el, emellett a TIARhoz kapcsolódó pénzügyi feladatokat teljesít. A munkaköre tartalma, munkaköri feladatai tekintetében bizonyítást nem ajánlott fel. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 12. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a munka díjazásával kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell ugyan tartani, azaz tilos a munkavállaló védett tulajdonságán alapuló különbségtétel, azonban védendő tulajdonságot a felperesek nem jelöltek meg, az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elve nem védendő tulajdonság. Kiemelte továbbá az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek felsőfokú végzettsége nem munkakörüknek megfelelő szakirányú képesítés, azaz az 5/2019. – helyesen: 15/2019. - (III. 11.) számú ORFK utasítás 5. pont alapján alkalmazandó 2. számú melléklet IV. cím 1. pont

1. a)és
2. b)pontjában a „D” munkaköri kategóriára előírt képesítéssel nem rendelkeznek. Miután a „D” munkaköri osztályba történő besorolás iránti kereseti kérelmet megalapozatlannak találta, az illetménykülönbözet iránti igényt is elutasította. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítéletnek a kereseti kérelmüknek megfelelő megváltoztatását és az alperes perköltségben való marasztalását kérték. Megsértett jogszabályhelyként az Mt. 42. §

(2)bekezdés b) pontját, valamint az Mt.

1. §-a folytán alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló
2. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
3. §-át, a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
4. évi XLII. törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló
5. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Riasz tv.)
6. §

(6)bekezdését, a Hszt. 288/R. §

(3)bekezdését, 288/S. §

(1)bekezdését, 288/T. §

(1)bekezdését jelölték meg, míg a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkört a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 369. §

(3)bekezdés c) pontjában (eltérő jogi következtetés) határozták meg. Sérelmezték az Mt.

1. §-án alapuló másodlagos kereseti kérelmükkel kapcsolatos tanúbizonyítási indítványuk és a II. rendű felperes további tanúbizonyítási indítványa teljesítésének mellőzését, csakúgy, mint a
2. sorszámú jegyzőkönyvre tett észrevételeikre vonatkozó indokolás hiányát, míg az elsőfokú ítélet [25] bekezdésében rögzített megállapítást iratellenesnek minősítették. Fenntartották, hogy a besorolásuk a jogviszonyváltozás után nem felelt meg a Hszt. rendelkezéseinek, és az elsőfokú bíróság ítélete a Kúria EBH2014.M.
3. számú döntése folytán az Mt.
4. §-ába ütközik. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, helyes indokai alapján. Álláspontja szerint a felperesek besorolásának módosítását helyesen végezte el az állománytáblázat alapján, a Hszt. 288/W. §

(2)bekezdésének és a 15/

1. (III. 11.) ORFK utasításának megfelelően. Az egyenlő bánásmód követelményét sem sértette meg, a felperesek védett tulajdonságot megjelölni nem tudtak, és a bejelentett tanúk velük összehasonlítható helyzetben nem voltak, nem végeztek azonos munkát, nem azonos szakmai területen dolgoztak, a meghallgatásuk szükségtelen volt. Az elsőfokú bíróság az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos munkaügyi perek egyes kérdéseiről szóló 4/
2. (XI. 28.) KMK vélemény, valamint a 24/
3. számú Munkaügyi Elvi Határozatnak megfelelően járt el. Már az ellenkérelmében hivatkozott arra, hogy a felperesek végzettsége nem kapcsolódik a szolgálati helyük szerinti feladatkörükhöz (általános iskolai tanító, illetőleg művelődésszervező), és ezt a kijelentést sem írásban, sem szóban nem cáfolták a felperesek, ezért az elsőfokú ítélet [25] bekezdésében írt ténymegállapítás nem iratellenes. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.042/2020/5 [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] 4 A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú ítélet érdemében nem bírálható felül az alábbiak miatt. A per tárgyát képező jogviszonyváltozás időpontjában,
4. február
5. napján hatályos, a közigazgatási perrendtartásról szóló
6. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 1.§

(1)bekezdése értelmében e törvényt kell alkalmazni a közigazgatási jogviták elbírálása iránti közigazgatási perben. A 4. §

(2)bekezdése úgy rendelkezik, hogy közigazgatási jogvita a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos jogvita is. Közszolgálati jogviszony a Kp. 4. §

(7)bekezdés

1. pontja szerint az állam vagy az állam nevében eljáró szerv és az állam nevében foglalkoztatott személy között munkavégzés, illetve szolgálatteljesítés céljából létesített, a köz szolgálatára irányuló, törvényben meghatározott speciális kötelezettségeket és jogokat tartalmazó jogviszony; ide nem értve a bírák, igazságügyi alkalmazottak, továbbá az ügyészségi alkalmazottak szolgálati jogviszonyát, valamint a munkaviszonyban állók jogviszonyát. A bíróság a közigazgatási jogvitát közigazgatási perben bírálja el, és közigazgatási perben dönt azon közjogi jogvitában, amelynek elbírálását törvény a közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatáskörébe utalja a Kp.
2. §

(1)és

(2)bekezdéséből következően. Amennyiben tehát a felperesek közalkalmazotti jogviszonya az alperesnél rendvédelmi igazgatási jogviszonnyá alakult át, úgy jogvitájukban az eljárás a közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik, és a bírósági eljárást a Kp. szabályainak alkalmazásával kell lefolytatni. Ha a felperesek jogviszonya nem alakult át rendvédelmi igazgatási jogviszonnyá, úgy a közalkalmazotti jogviszonyra tekintettel a munkaügyi perre hatáskörrel rendelkező bíróság járhat el a Pp. szabályai szerint. A bírósági hatáskör vizsgálata nélkülözhetetlen, ez adja meg az alkalmazandó eljárási jogot (Kp. vagy Pp.), és jelöli ki az eljáró bíróságot is (Kúria Kfv.39.041/2020/6.). Az alperes a Tolna Megyei Rendőr-főkapitány által aláírt, a keresetlevél mellékleteként csatolt határozataival értesítette a felpereseket a jogviszonyuk 2019. február 1-jei hatályú változásáról: a felperesek közalkalmazotti jogviszonya rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonnyá alakult, egyúttal ügykezelő munkakörbe helyezte őket, a középfokú munkaköri osztály, „A” munkaköri kategória 5. fokozatába. A határozatok záró részében feltüntetett jogorvoslati tájékoztató szerint a Hszt. 289/V. §

(1)bekezdése és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 13. §

(9)bekezdése, 39. §

(1)bekezdése, valamint a 41. §

(4)bekezdése alapján, a Hszt. 11. §

(1)bekezdésének megfelelően van helye a határozatokban foglalt rendelkezések ellen az illetékes közigazgatási és munkaügyi bírósághoz keresettel fordulni. Az nem volt vitás a perben, hogy a felperesek közalkalmazotti jogviszonya hozzájárulásukkal rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonnyá alakult át a fentiek szerint a Hszt. 362/E. §

(1)bekezdés a) pontja alkalmazásával, a Riasz tv. hatálybalépésével,

1. február
2. napjától kezdődően. A felperesek nem a jogviszony átalakulását, hanem az átalakult jogviszony szerinti besorolásukat és az ahhoz tartozó illetményt tették a jogvita tárgyává. A felperesek új jogviszonya, mint rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszony, közszolgálati jogviszony, amelyre a Hszt. XXVIII/A Fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyből következően a bíróság előtti jogvitájuk, mint közjogi jogvita, a Kp. hatálya alá tartozik. A
3. május
4. napján indult pert a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság azonban tévesen nem a közigazgatási eljárási törvény, hanem a polgári perrendtartás szabályai szerint kezdte el; majd figyelmen kívül hagyta, hogy az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló
5. évi CXXVII. törvény
6. §-a szerint
7. április
8. napjától kezdődő hatállyal a Kp.
9. §

(1)bekezdés a) pontja értelmében közigazgatási ügyben a közigazgatási kollégiummal működő törvényszék ítélkezik első fokon, míg a

(2)bekezdés szerint másodfokon a Kúria jár el. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.042/2020/5 [19] [20] [21] [22] [23] [24] 5 A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 21. §

(6)bekezdése értelmében a közigazgatási jogvitákban a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyekben első fokon a közigazgatási kollégiummal rendelkező törvényszékek törvényben meghatározott illetékességi területtel járnak el. A bíróságok elnevezéséről, székhelyéről és illetékességi területének meghatározásáról szóló

1. évi CLXXXIV. törvény 3/A. §-a folytán alkalmazandó
2. számú melléklet
3. pontja értelmében a közigazgatási kollégiummal működő Pécsi Törvényszék illetékességi területéhez tartoznak a Tolna megye területén felmerülő közigazgatási jogviták. A bírósági rendszer átalakulása után,
4. április
5. napjától a Szekszárdi Törvényszék nem folytathatta volna tovább a pert, mert közigazgatási kollégiummal nem rendelkezik. A per lefolytatására a fentiek szerint a Pécsi Törvényszéknek van hatásköre és illetékessége ettől az időponttól kezdődően, azonban a Szekszárdi Törvényszék ezt nem ismerte fel, így elmulasztotta a szükséges intézkedések megtételét. Hatásköre hiányának eljárásjogi következményeit a hatáskörváltozás időpontját követően sem vonta le, az eljárást folytatta, és az ügy érdemében ítéletet hozott. A másodfokú bíróság ezért a Pp.
6. §-a alapján, figyelemmel a Pp.
7. §

(2)bekezdésben írtakra, az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - hatályon kívül helyezte, az eljárást a Pp. 240. §

(1)bekezdés i) pontjára tekintettel megszüntette, és a Pp. 240.§

(3)bekezdése alapján elrendelte az ügy iratainak áttételét a hatáskörrel és illetékességgel bíró, közigazgatási kollégiummal rendelkező Pécsi Törvényszékhez. A másodfokú bíróságnak a Pp. 386.§

(3)bekezdéséből következően sem a költségek megállapításáról, sem azok viseléséről rendelkeznie nem kellett. A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs, mivel az eljárás megszüntetésének és az iratok áttételének az oka már az elsőfokú eljárás során felmerült, azt már az elsőfokú bíróságnak kellett volna vizsgálnia, azaz a másodfokú bíróság a végzését nem elsőfok módjára hozta meg (BDT2020. 4264.). A fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálására a veszélyhelyzet során érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedések újbóli bevezetéséről szóló 112/2021. (III. 6.) számú Kormányrendelet 27. §

(1)bekezdése szerint került sor. Pécs,

1. április
2. Dr. Tolnai Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Dr. Berki Csilla s.k. bíró Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.042/2020/5 6