Kf.700213/2024/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés

1. a)és
2. c)pontjára alapította, követelésének összegét valamennyi hónap vonatkozásában a jelentős többletfeladatra hivatkozással az illetményalap 100%-ában jelölte meg. Jogi érvelése szerint munkakörébe nem tartozó feladatokat látott el (sebességellenőrzés keretében traffipax kezelés, közrendvédelmi gépkocsizó járőrszolgálatok, küldések, rendezvénybiztosítások, akciók, fokozott ellenőrzések, AETR és ADR ellenőrzésekben részvétel). A közlekedési balesetek és a közlekedési bűncselekmények, valamint a közlekedés körében elkövetett más bűncselekmények esetén követendő rendőri eljárás szabályairól szóló 60/2010. (OT 34.) ORFK utasítás (a továbbiakban: ORFK utasítás) meghatározza a helyszínelő feladatait. A fenti feladatok nem tartoznak ebbe a körbe, ezért – ideértve a helyszínelői beosztásba nem tartozó közlekedési feladatok ellátását is – többletmunkaként megalapozzák a megbízási díjra való jogosultságát. Hivatkozott arra is, hogy a perrel érintett időszakban végig volt üres járőr státusz, így az ezen státuszba tartozó feladatokat is neki kellett ellátnia. Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az ORFK utasítás a közlekedési balesetek és a közlekedés körében elkövetett bűncselekmények esetén követendő rendőri eljárás szabályait tartalmazza, nem minősül olyan normának, amely kógens módon meghatározná a baleseti helyszínelő feladatait, és olyan szabályozás sincs, amely szerint a járőrfeladatokat kizárólag a közrendvédelmi járőrállomány láthatná el. A sebességellenőrzés nem egy beosztáshoz, hanem egy képesítő vizsga megszerzéséhez kötött, így a hivatásos állománynak az a tagja, aki ezzel a képesítéssel rendelkezik, ilyen jellegű feladatot is elláthat. A felperes által igénye megalapozására megjelölt feladatok nem minősülnek többnek és másnak, mint amelynek végzése egy közlekedésrendészeti szakterületen foglalkoztatott, hivatalos állományú helyszínelő beosztást betöltő rendőrtől általánosan elvárható. A követelt megbízási díj összegszerűségét is sérelmezte, álláspontja szerint annak 50%-nál nagyobb mértékben történő meghatározása a jogalap megállapítása esetén sem indokolt, mivel a vitatott feladatok ellátása nélkül a felperes munkaidejének nagy része kitöltetlen maradna. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest – a keresettel egyezően – 1.275.450 forint és ennek 2021. október 16. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint 65.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában ismertette a Hszt. 2.§ 25. pontját, a 71.§

(1),

(2),

(5)és

(6)bekezdéseit, a belügyminiszter irányítása alatt álló, a rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/

1. (VI. 16.) BM rendelet
2. számú mellékletét, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.213/2024/5 [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] 3 szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/
3. (VI. 16.) BM rendelet 10.§

(2)bekezdését, a járőr- és őrszolgálati szabályzatról szóló 13/

1. (III. 24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: járőrszabályzat) 61., 63.c), 79.a) és
2. pontjait és az ORFK utasítás releváns szabályait. A Kúria Mfv.I.10.751/2016/4.számú határozata alapján rögzítette, hogy a Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illeti meg megbízási díj, ha a kinevezés szerinti beosztásához nem kapcsolódó feladatkört többletfeladatként látta el. Azt a kérdést tekintette ügydöntőnek, hogy a feladat a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozónak minősül-e, mert amennyiben a rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott beosztáshoz, az többletfeladatként értékelendő. Az ORFK utasításban nem szereplő feladatok ellátását nem találta a felperes beosztása szerinti feladatok körébe tartozónak, hanem többletfeladatoknak minősítette azzal, hogy a baleseti helyszínelői beosztásban foglalkoztatott felperes esetén az ORFK utasításban nem szereplő feladatok munkaköri leírásba foglalása sem tette beosztásához tartozóvá az így ellátott tevékenységeket. A perbeli időszakban felmerült többletfeladatok körét és mértékét a felek nyilatkozatai, az általuk csatolt okiratok és kimutatások, valamint tanú1 más perben, de a jelen ügyben is releváns tényekre tett tanúvallomása alapján határozta meg. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján azt állapította meg, hogy a felperes beosztásába nem tartozóan végzett szinte minden szolgálatot érintően sebességellenőrzést, és rendszeresen, havi több alkalommal is fokozott ellenőrzésekben vett részt, kilenc esetben rendezvénybiztosítási feladatokat is ellátott. A feladatellátást alapvetően a helység1 Rendőrkapitányság illetékességi területén látta bizonyítottnak, az illetékességi területen kívül végzett feladatellátás körében kizárólag az eseti jelleggel végzett fokozott ellenőrzésekben való részvételt tekintette igazoltnak. A felperesi kimutatásban feltüntetett egyéb, illetékességi területen kívül történt képzésen, versenyen, illetve vizsgálatokon való részvételt nem minősítette többletfeladatként érdemben értékelhető munkavégzésnek, mert azok a hivatásos rendőrként, illetve helyszínelői beosztásban történő munkavégzés feltételeként teljesítendő feladatok voltak. Rögzítette, hogy a felperes a fenti feladatait többletfeladatként látta el eredeti beosztásának teljesítése mellett a perrel érintett időszak egészében, így a Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontjában meghatározottak alapján megbízási díjra jogosult, függetlenül attól, hogy a kereset a Hszt. 71.§

(1)bekezdés a) pontja szerinti jogalapját nem találta megalapozottnak. A megbízási díj havi összegét a kereseti kérelemnek megfelelően a rendvédelmi illetményalap 100%-ában határozta meg arra hivatkozással, hogy a felperes több, különböző beosztás feladatait látta el, melyek szolgálatteljesítési idejének rendszeresen jelentős részét tették ki. Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti a Hszt. 71.§

(1)-

(6)bekezdését, a 33/2015. (VI. 16.) BM rendelet 10.§

(2)bekezdését, az ORFK utasítás 2.m. pontját és

1. pontját és a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/
2. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 31/
3. BM rendelet) 35.§

(6)bekezdését. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásának alapjául szolgáló tényállást és a per elbírálása szempontjából irányadó jogszabályi rendelkezéseket ugyan helyesen állapította meg, de a megállapított tényállás elemeinek a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel történő összevetése útján téves jogi következtetésekre jutott. Nem vitatta, hogy főszabályként a Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.213/2024/5 [16] [17] [18] [19] [20] 4 helyszínelő, balesetvizsgáló és a járőr, illetve közlekedésrendészeti járőr beosztások eltérnek, a feladatok elválnak egymástól, azonban közöttük átfedés mutatkozik, következésképpen a felperes nem látott el a beosztásához nem tartozó többletfeladatokat. A felperes által visszatérően elvégzett, az elsőfokú bíróság által kizárólagosan járőri feladatnak tekintett feladatok nagyobb része (a forgalomban résztvevők ellenőrzése, közrendvédelmi intézkedések, sebességellenőrzés, preventív intézkedések, fokozott ellenőrzések és rendőrségi akciók, rendezvénybiztosítások) nem kizárólagosan járőri beosztásba tartozó feladatok, azokat a felperesnek munkaideje célszerű kihasználása érdekében munkaköri leírására is figyelemmel el kellett végeznie. Ahogy a baleseti helyszínelőn kívül a közlekedésrendészeti járőr és a közrendvédelmi járőr is eljárhat közlekedési baleseti helyszíni eseménynél, úgy a baleseti helyszínelői tevékenység sem szűkíthető le akként, hogy az ilyen beosztást betöltőnek kizárólag a balesetek bekövetkezésére kell készenlétben állnia. Az ORFK utasítást egyébként sem lehet a baleseti helyszínelők tevékenységét kizárólagosan meghatározó és egyedüli normaként értékelni, hiszen számos más jogszabály tartalmaz feladatot a helyszínelő beosztást betöltőkre. Álláspontja szerint az ítéleti indokolás nem vette figyelembe, hogy a járőrszabályzatban megtalálható feladatok nem csak a járőr által láthatók el, a felperes ezek teljesítésével általános közlekedésrendészeti feladatot végzett. Ezen túlmenően a felperes eredeti szolgálati feladatai mellett nem egy másik beosztáshoz tartozó teljes járőri munkakört látott el, így megbízási díjra ez alapján sem jogosult. Az elsőfokú bíróság azt sem értékelte, hogy a helyszínelési feladatok a felperes munkaidejének csupán 10%-át teszik ki, és ehhez képest a teljes illetményét megkapja, a fennmaradó munkaidőt pedig az elsőfokú ítéletben más beosztásba tartozónak minősített feladatok ellátásával tölti ki. Ez a feladatellátás nem tekinthető olyan többletterhelésnek, amely a Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontjában és

(5)bekezdésében feltételként előírt szintet eléri. A marasztalás leszállítására irányuló határozott fellebbezési kérelem előterjesztése nélkül hangsúlyozta azt is fellebbezésében, hogy a helyszínelési feladatok mennyiségére, gyakoriságára, a helyettesített szolgálati beosztások alacsonyabb besorolására tekintettel a rendvédelmi illetményalap 50%-ának megfelelő megbízási díj a jogalap fennállása esetén is elegendő a többletfeladatok kompenzálására, az elsőfokú bíróság döntése szerinti, az illetményalap 100%-ának megfelelő összeg eltúlzott. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú határozat helybenhagyására irányult. Idézte a Kúria irányadó gyakorlatát, és kiemelte, hogy a munkaköri leírások kiegészítésével a más beosztáshoz kapcsolódó feladatok nem váltak a munkakörébe tartozóvá, mert beosztását, munkakörét a munkáltató egyoldalúan nem bővíthette. A megbízási díj megítélésekor a többletfeladatokat kell értékelni, figyelembe kell venni a járőri beosztás rész-feladatainak elvégzését is, a szolgálati beosztása keretein belül ellátott feladatoknak azonban nincs relevanciája. A fellebbezés nem alapos. Az alperes fellebbezését alapvetően a Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontjának és

(5)bekezdésének megsértésére alapította, és elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a baleseti helyszínelői beosztásba beletartoznak a közlekedésrendészeti feladatok, ezért a másodfokú bíróság elsődlegesen e rendelkezések alkalmazását és az alperes ezzel kapcsolatos hivatkozásait vizsgálta. A Hszt. 71.§

(1)bekezdése rendelkezik a hivatásos állomány tagjának átmeneti megbízásáról, ami az ideiglenesen megüresedett vagy betöltetlen szolgálati beosztás ellátásának és a tartósan akadályozott személy helyettesítésének [

1. a)és
2. b)pontok] esetei mellett kiterjedhet a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátásával, mint többletfeladattal történő megbízásra is [
3. c)pont]. A Hszt. 71.§

(5)bekezdése a hivatásos állomány tagját a többletszolgálatért a rendvédelmi illetményalap 50-200%-ig terjedő mértékű díjazásra Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.213/2024/5 [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] 5 jogosítja fel abban az esetben, ha a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi. A Kúria iránymutató gyakorlata szerint (Kfv.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3.) a Hszt. 71.§

(1)bekezdésének c) pontja alapján a felperest akkor illeti meg a megbízási díj, ha a kinevezése szerinti beosztásához nem tartozó feladatkört többletfeladatként látta el. A fentiekből következően a felperesi igény elbírálása során a baleseti helyszínelői beosztáshoz tartozó feladatkör mibenlétéből kellett kiindulni. A Kúria következetes gyakorlata szerint nem annak van jelentősége, hogy az adott feladat szerepel-e a felperes munkaköri leírásában, hanem annak, hogy megfeleltethető-e a felperes kinevezésében meghatározott szolgálati beosztásnak. Az a döntő, hogy bizonyos feladatok a felperes kinevezés szerinti beosztásához tartozónak minősülnek-e, független attól, hogy e feladatokat az alperes rögzítette-e a felperes munkaköri leírásában vagy sem (Kf.III.39.369/2021/5., Kf.VII.45.117/2022/4.). A munkaköri leírás – amit nem kizárt, hogy a hivatásos állományú személy csak a szolgálati viszony létesítését követően kap meg – a munkáltató egyoldalú nyilatkozata, a munkáltató azonban egyoldalú utasítási jogával a munkaköri leírásban is csak a kinevezés szerinti beosztás (munkakör) keretein belül határozhatja meg a ténylegesen ellátandó feladatokat (Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4.). A belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/

1. (VI. 16.) BM rendelet
2. melléklete külön-külön beosztásként nevesíti a helyszínelő és balesetvizsgálót (
3. melléklet
4. számú táblázat
5. pontja), valamint a járőrt (
6. pont szerinti beosztás). Arra helyesen hivatkozott az alperes, hogy az ORFK utasítás – tárgyánál fogva – a közlekedési balesetek és a közlekedés körében elkövetett bűncselekmények esetén a baleseti helyszínelés során ellátandó feladatokat nevesíti, de nem határozza meg egyértelműen és kógens módon a helyszínelő, balesetvizsgáló által ellátandó munkaköri feladatokat. Egyetértett a másodfokú bíróság azzal is, hogy a járőrszabályzat
7. pontja nem zárja ki, hogy járőrön kívül más szolgálati beosztású személy is végezhessen például sebességmérést, végrehajthasson közlekedésrendészeti intézkedéseket, ebből azonban nem következik, hogy ezek a tevékenységek a helyszínelő és balesetvizsgáló beosztás keretei közé sorolhatók. A szolgálati beosztás kereteit már annak elnevezése meghatározza, ugyanis a szolgálati beosztás a Hszt. 45.§

(1)bekezdése szerint a kinevezés kötelező tartalmi eleme, amit a szolgálati viszonyt létesítőnek a Hszt. 44.§

(1)bekezdése értelmében el kell fogadnia ahhoz, hogy a jogviszony létrejöjjön, és azt a felek a Hszt. 52.§

(1)bekezdése és 53-56.§-ai értelmében csak közös megegyezéssel módosíthatják. Az ORFK utasítás, valamint a járőrszabályzat a rendőrség két működési területét külön szabályozza, egyúttal e két működési terület elkülönültségét is deklarálja. Az érintett működési területek egyike a közlekedési balesetek és a közlekedés körében elkövetett bűncselekmények esetén követendő rendőri eljárás, amelynek része a baleseti helyszínelés; a másik a járőr- és őrszolgálat, amelyen belül a járőrszolgálat magában foglalja a közlekedési forgalomellenőrző járőrszolgálatot, a járművek és járművezetők ellenőrzését, ennek körében a sebesség-ellenőrzést, illetve az egyéb járőri feladatok ellátását. Erre tekintettel elnevezésük alapján a baleseti helyszínelői szolgálati beosztás az előbbi, míg a járőrszolgálati beosztás az utóbbi működési területhez rendelhető. Ebből pedig az következik, hogy a baleseti helyszínelői szolgálati beosztáshoz az előbbi, míg a járőrszolgálati beosztáshoz az utóbbi működési területhez tartozó feladatok társíthatók, amelyek a szabályzatból, illetve az utasításból olvashatók ki. Konkrét jogi norma, közjogi szervezetszabályozó eszköz, belső Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.213/2024/5 [28] [29] [30] [31] [32] 6 norma direkt módon valóban nem határozza meg sem a baleseti helyszínelő, sem a járőrszolgálati beosztások tartalmát, munkaköri feladatait, ugyanakkor azzal, hogy a szabályzat és az utasítás a helyszínelői tevékenységet és a járőrszolgálat feladatait elkülönülten szabályozza, korlátot teremt az egyes szolgálati területekhez sorolandó szolgálati beosztásokhoz rendelhető munkaköri feladatok tekintetében. Ilyen módon vannak hatással az egyes szolgálati beosztásokhoz tartozó munkaköri feladatokra, ezért nem hivatkozhat eredménnyel az alperes arra, hogy a többlettevékenységként értékelt feladatellátások nem egy külön beosztáshoz tartozó feladatkörök, azokat nem kizárólag közlekedési, illetve közrendvédelmi járőrök végezhetik. A fentiekre tekintettel a baleseti helyszínelő beosztású felperes által végzett közlekedésrendészeti járőri és egyéb prevenciós feladatok (pl. sebességmérés, gépjármű ellenőrzés) a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatellátásnak minősültek, mely tevékenységeket összességükben rendszeresen kellett ellátnia. A felperes alperes által nem vitatott személyes előadása, a csatolt kimutatások, napi beszámolók, valamint tanú1 tanúvallomása szerint a felperes valamennyi szolgálatát érintően látott el gépkocsizó járőrszolgálatot és gépjárművek különböző szempontú ellenőrzését. Sebességellenőrzési feladatai is voltak, a perrel érintett időszakban minden szolgálatában kellett napi több óra időtartamban ilyen tevékenységet ellátnia. Ezen túlmenően a felperes kilenc alkalommal végzett rendezvénybiztosítást, és havonta több szolgálati napon is Roadpol és Railpol ellenőrzést hajtott végre. Mindezen többletfeladat ellátása alapján az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontja alapján megbízási díjra jogosult. A felperes fellebbezési ellenkérelmében helyesen hivatkozott arra, hogy a Hszt. 71.§ a megbízási díj feltételéül a többletfeladatok ellátásával felmerült többletszolgálat ellátását szabja. Az eredeti beosztás szerinti feladatok munkaterhének csupán abból a szempontból tulajdonít jelentőséget, hogy azok alól mentesítette-e a munkáltató a megbízott személyt, vagy sem, a felperes mentesítésére vonatkozó körülmény pedig nem merült fel a perben. A felperes a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végezte, a többletszolgálatért megbízási díjra jogosult akkor is, ha a munkaidő kihasználtsága és a feladatellátás optimalizálása miatt elfogadható volt a beosztásába tartozó feladatok időleges hiánya esetén az egyéb, beosztásába nem tartozó feladatok ellátásának elrendelése. A fellebbezési állásponttal szemben az sem feltétel, hogy a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátása mennyiségében megfeleljen egy teljes járőr munkakörnek, a részfeladatok ellátását is értékelni kellett. Miután az elsőfokú ítélet jogszerűségének felülbírálata a fellebbezésben megjelölt jogszabálysértésre és az ennek alapjául előadott indokokra tekintettel is csak a határozott fellebbezési kérelem korlátai között végezhető el [Kp. 99.§

(1)bekezdés, 100.§

(2)bekezdés

1. b)és
2. c)pont, 108.§

(1)bekezdés], a jogalap fennállása mellett a marasztalás mérséklésére kizárólag abban az esetben kerülhet sor, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet jogszabálysértő jellegét a megsértettként megjelölt jogszabályhely és az ezzel összefüggésben kifejtett jogszabálysértés alapján a megbízási díj leszállítására irányuló határozott fellebbezési kérelem keretei között vizsgálni tudja. A fellebbezés ennek hiányában indokolása ellenére alkalmatlan volt a keresetet maradéktalanul teljesítő elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására és a marasztalás leszállítására. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítélete nem sérti a fellebbezésben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Kp. 109.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Kp. 35.§

(1)bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 83.§

(1)bekezdés alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének megfizetésére, Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.213/2024/5 [33] [34] 7 amelynek mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§

(2)bekezdés a) pontja,

(5)és

(6)bekezdése alapján, a 4.§

(1)bekezdés a) pontjának alkalmazásával a felszámítással egyezően állapította meg. Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5.§

(1)bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentesség folytán a fellebbezési illeték a Pp. 102.§

(1)és

(6)bekezdése értelmében az állam terhén marad. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Kp. 99.§

(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 77.§

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,

1. április
2. Dr. Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács János s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró