Bfv.513/2022/9 – Kúria

(1)bekezdés,

(2)bekezdés]. Ezért a terheltet 1 évre próbára bocsátotta. [2] Védelmi fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a

1. november
2. napján meghozott 22.Bf.8140/2021/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt cselekményét testi sértés vétségeként nevezte meg, a terheltet megrovásban részesítette, és kötelezte a bűnügyi költség magánvádlónak történő megfizetésére. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [3] Az irányadó tényállás lényege szerint a terhelt és a sértett
4. március
5. napján a sértett lakása előtt az utcán kapcsolattartásra adták át gyermekeiket. Az átadás során a sértett le akarta fényképezni, hogy egyik gyermeke a kezében tart egy kést. A terhelt ezt nehezményezte, ezért el akarta venni a sértettől a kezében tartott telefonját. Emiatt dulakodás alakult ki a terhelt és a sértett között, amelynek során a terhelt magatartása következtében a sértett mindkét kézfején felületes hámsérülések, a felkarján nyomódásos, és a nyakán horzsolásos véraláfutások keletkeztek. A sértett cselekménnyel összefüggésben keletkezett sérülései nyolc napon belül gyógyultak. A terhelt a dulakodás során megragadta a sértettet a felkarján. A sértett sérülései a kézfején, a felkarján, illetve a nyakán a terhelt bántalmazása következtében keletkeztek {Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 2.B.XX.781/2020/
6. számú ítélet [18] és [19] bekezdés}. II. [4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be.
7. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjára alapítottan az ítélet hatályon kívül helyezése, és elsődlegesen bűncselekmény hiánya miatt történő felmentése, másodlagosan a bíróság új eljárására utasítása érdekében. [5] Indokai szerint a cselekménye nem bűncselekmény. A testi sértés elkövetési magatartása a bántalmazás, annak testi sértés okozására kell irányulnia. Ha a nyolc napon belül gyógyuló testi sértés nem kifejezetten testi sértés előidézésére irányuló szándékos Kúria 3.Bfv.513/2022/9 3 cselekmény következménye, akkor az baleset. Kifejtette, hogy a megállapított ítéleti tényállás megalapozatlan, de cselekménye a tényállás valósága esetén sem minősülhet bűncselekménynek. A sértett sérülései „a dulakodás velejárójaként” keletkeztek, azokat gondatlanság okozta. Sérelmezte az eljárt bíróság mérlegelési tevékenységét és azt, hogy egyes bizonyítékok ellentmondásosak. Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott jogerős határozatot helyezze hatályon kívül. [6] A sértett (magánvádló) képviselője útján tett indítványában kifejtette, hogy a testi sértés vétsége nemcsak egyenes, hanem eshetőleges szándékkal is megvalósulhat. Álláspontja szerint egy nyilvánvalóan erőfölényben lévő férfi tudatának át kell fognia, hogy ha egy jóval gyengébb nőt a karjainál fogva rángat, nekilöki az autónak, ki akarja csavarni a kezéből a telefonját, azzal bántalmazza őt, sérüléseket okoz, vagy okozhat neki. A bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és abból okszerű következtetéseket vont le. Mindezek alapján az ítélet hatályában fenntartását indítványozta. [7] A terhelt a magánvádló képviselőjének indítványára tett észrevételében a korábban kifejtetteket fenntartotta. III. [8] A terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos. [9] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi – nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. [10] A Be. 659. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. [11] Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a felülvizsgálatban irányadó tényálláshoz tartoznak mindazon történeti tények, amelyeket az ítéletben megállapítottak, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében (EBH 2013.B.2.). [12] Ekként az irányadó tényálláshoz tartozó az elsőfokú ítélet [18] és [19] bekezdésében rögzített ténymegállapítás. [13] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. §

(2)bekezdés]. [14] A Be. 649. §

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. Ez valósul meg, ha a terhelt terhére rótt cselekmény nem bűncselekmény. [15] Nem sértett azonban törvényt az eljárt bíróság, amikor a terhelt bűnösségét testi sértés vétségében [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés] megállapította. [16] A Btk. 164. §

(1)bekezdése szerint, aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el. Kúria 3.Bfv.513/2022/9 4 [17] A

(2)bekezdés kimondja, ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon belül gyógyul, az elkövető könnyű testi sértés vétsége miatt büntetendő. [18] Az irányadó tényállás az előzményeket követően rögzíti, hogy – a terhelt el akarta venni a sértettől a kezében tartott telefonját, – emiatt dulakodás alakult ki a terhelt és a sértett között, – ennek során a terhelt megpróbálta kivenni a sértett kezéből a telefont, őt megragadta a felkarján, – a terhelt magatartása következtében a sértett mindkét kézfején felületes hámsérülések, a felkarján nyomódásos, a nyakán horzsolásos véraláfutások keletkeztek, – a sértett sérülései a terhelt bántalmazása következtében jöttek létre, – a sértett cselekménnyel összefüggésben keletkezett sérülései nyolc napon belül gyógyultak. [19] Az indítvány elsődlegesen a megállapított tényekből való jogkövetkeztetés, a terhelti tudattartalomra vont jogkövetkeztetés helyességét vitatja. [20] Felülvizsgálatban a felülbírálatnak egyaránt tárgya a tényállásszerűség és a bűnösség kérdése. [21] A tényállásszerűség az úgynevezett tárgyi okozatosság, a bűnösség pedig az úgynevezett alanyi okozatosság. A kettő együtt adja ki, hogy az elkövető tehet arról, amit a terhére róttak, amivel vádolják, mert van olyan külvilágbeli magatartása (viselkedése), ami a büntetőtörvényi tényállás szerint elkövetői magatartás (mint szükséges ismérv a tárgyi oldalon); és mert tehet az ilyen magatartás tanúsításáról. Ez utóbbi az anyagi jogi bűnösség elengedhetetlen alapja, ami az alany tudati/gondolati világával függ össze (és mint ilyen, szükséges ismérv az alanyi oldalon). A bűncselekmény hiánya pedig ezek hiányát jelenti. [22] A Btk. – bárminemű motivációtól, indítéktól és célzattól függetlenül – büntetni rendeli az erőszak kifejtését; még a jogos vagy jogosnak vélt igény erőszakkal érvényesítése is bűncselekmény (önbíráskodás). [23] Erőszakot kifejtő cselekmény tényállásszerűsége ellenében pedig csak olyan körülmények zárhatják ki a társadalomra veszélyességet (jogellenességet), melyek folytán az adott magatartás társadalom számára hasznos, de legalább tűrt. [24] E körbe tartozhat valamely alapjog gyakorlása, kiváltképp (és időtlenül) ilyen az élethez való jog. [25] Ez azonban erőszakos magatartás csak akkor lehet, ha közvetlen jogtalan támadást, illetve annak közvetlen fenyegető veszélyét hárítja (jogos védelem), vagy közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből ment (végszükség), vagy a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személy kerül elfogásra [Be. 127. §

(3)bekezdés]. [26] Jelen esetben azonban a terhelt oldalán – nyilvánvalóan – egyikről sincs szó. [27] A Btk. az erőszak fogalmát, mértékét nem (egyik bűncselekmény esetében sem) határozza meg. Az erőszak – értelemszerűen – fizikai erő kifejtésével történő ráhatást, támadást jelent. [28] A Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontja szerinti törvényi értelmezés alapján erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás is, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására. [29] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az úgynevezett alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége, és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása. Kúria 3.Bfv.513/2022/9 5 [30] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről) való, a tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely, külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, és mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, és a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés. [31] A tudati – és más tények – megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, és ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van. [32] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy a sértett nyolc napon belül gyógyuló sérülései dulakodás során, a terhelt magatartása, bántalmazása következtében keletkeztek. [33] A terhelt érvelése szerint mindez a telefon megszerzéséért folytatott „dulakodás velejárója”, gondatlan cselekmény, baleset. [34] Ez az álláspont téves. [35] A Btk.
2. §-a szerint szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja vagy e következményekbe belenyugszik; míg a Btk.
3. §-a értelmében gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy cselekménye lehetséges következményeit azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. [36] A terhelt és a sértett közötti dulakodás, ennek során a sértett felkarjának megragadása akaratlagos cselekvés, a terhelt által a sértett kézfején, felkarján, nyakán dulakodás közben okozott sérülések akaratlagos magatartás következményei, amelyek miatt fogalmilag nem lehet gondatlan a tevőlegesség. [37] A tényállás szerinti ilyen magatartás eredményére (nyolc napon belül gyógyuló sérülések) kiható tudattartalom nem lehetett gondatlan, a terhelti magatartás pedig nem csupán erőszakos, hanem erőszak megállapítására alkalmas. [38] Ehhez képest a gondatlanság fel sem merülhet. [39] Ekként törvényes a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása, és törvényes a cselekmény minősítése is. [40] Az indítvány az irányadó tényállás megalapozottságát, a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét is vitatta, és a bizonyítási eljárás megismétlését szorgalmazta. [41] A Be.
4. §

(1)bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. [42] Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. Kúria 3.Bfv.513/2022/9 6 [43] Következésképpen a jogerős ítéleti tényállás támadása az eljárt bíróság mérlegelési tevékenységének kifogásolásán keresztül felülvizsgálati eljárásban eredményre nem vezethet. [44] A Kúria a Be. 649. §

(2)bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. §

(6)bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt. [45] Ekként a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 660. §

(1)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. §

(1)bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta. IV. [46] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 653. §

(1)bekezdése értelmében a Be. 458. §

(3)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pontja zárja ki. [47] A Be. 652. §

(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §

(3)-

(5)bekezdésén alapul. A Be. 652. §

(7)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja [Be. 656. §

(4)bekezdés]. Budapest,

1. január
2. Dr. Bartkó Levente s.k. a tanács elnöke, Dr. Idzigné dr. Novák Marianna Csilla s.k. előadó bíró, Molnár Ferencné dr. s.k. bíró, Dr. Varga Eszter s.k. bíró, Dr. Hornyák Szabolcs János s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő BÉ