Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.229/2024/5.szám A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Szakszervezet (ügyintéző: Név kamarai jogtanácsos, cím2) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: Név1 kamarai jogtanácsos A fellebbezést benyújtó fél: alperes
- sorszám alatt A per tárgya: megbízási díj Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 6.K.703.779/2023/10.szám Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25.000 (huszonötezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által figyelembe vett tényállás szerint a felperes a alperes1 Kerület Rendőrkapitányságán teljesített szolgálatot körzeti megbízottként a
- szeptember 1-től
- augusztus 31-ig terjedő perbeli időszakban. A körzeti megbízotti feladatokon kívül rendszeresen látott el a rendőrkapitányság illetékességi területén kívül is járőri feladatot, járőrszolgálatot, különböző rendőri akciókat, átkíséréseket, valamint rendezvénybiztosítást és csapatszolgálatot, amely tevékenységért megbízási díjban nem részesült. Az illetményalap Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.229/2024/5 [2] [3] [4] 2 75%-ának megfelelő megbízási díj iránt előterjesztett szolgálati panaszát az alperes elutasította. A felperes keresetében a
- szeptember 1-től
- augusztus 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan 985.592 forint megbízási díj és ennek
- március
- napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
- december és
- január hónapokra megbízási díjat nem igényelt, mert betegállományban volt. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
- évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
- §
(1)bekezdés a),
- b)és
- c)pontjára,
(2)-
(5)bekezdésére, a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
- (XII. 9.) ORFK utasításra (a továbbiakban: KMB Szabályzat), a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/
- (III. 24.) ORFK utasításra (a továbbiakban: Járőrszabályzat), valamint a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
- (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/
- BM rendelet)
- számú mellékletére alapította. A megbízási díj iránti igénye havi mértékét a rendvédelmi illetményalap 75 %-ában (bruttó 28.988 forint) határozta meg, és kimutatást csatolt a peresített időszakban általa ellátott tevékenységekről. Utalt arra, hogy a KMB Szabályzat
- augusztus 12-i módosítását figyelembe venni nem lehet, továbbá követelése megfelel a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontját érintő
- február 1-től hatályos módosításban írt feltételeknek is. Előadása szerint többletmunkára azért volt szükség, mert a perbeli időszakban a alperes1 Kerület Rendőrkapitányság állományában voltak üres, betöltetlen álláshelyek, amely miatt minden szolgálatában végzett működési területén kívüli feladatokat. Az alperes védirata a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. A felperes kimutatásában írt feladatok ellátását és a Tevékenységirányítási Központ (a továbbiakban: TIK) általi küldések illetékességi területen kívüli voltát nem vitatta, egyúttal maga is részletes kimutatást csatolt a perbeli időszakra vonatkozóan az adott hónap szolgálati napjainak számát is feltüntetve. Hangsúlyozta azonban, hogy a felperes a munkaköri leírásában foglaltak szerint köteles a közrend és a közbiztonság fenntartására, a
- október 18-án kelt munkaköri leírása értelmében pedig mindezt Budapest teljes közigazgatási területén mint szolgálatteljesítési helyen köteles végezni. Emellett a KMB Szabályzat értelmében kötelezettsége a csapaterőben szervezett feladatok végrehajtásában is részt venni. A
- december 20-án kelt munkaköri leírása értelmében köteles továbbá végrehajtani a külön nem nevesített, de a szolgálati helye tevékenységi körébe tartozó mindazon eseti jellegű feladatokat, amelyek ellátására végzettsége, szakmai ismeretei, valamint tapasztalatai alkalmassá teszik. Szükség esetén a TIK ügyeletese vagy a szolgálatparancsnok utasítására köteles megjelenni egy adott helyszínen és minden intézkedést megtenni a közrend, a közbiztonság helyreállítása érdekében. Ezekből következően a felperes részére adott feladatok megfeleltek a jogszabályoknak. Álláspontja szerint többletfeladat végzése nem merült fel, minden teljesített tevékenység a munkaköri kötelezettség keretei között valósult meg. A felperesnek túlmunkát végeznie nem kellett, hiszen az adott munkaidő keretein belül látta el az esetleg nem a körzeti megbízotti tevékenységhez szorosan kapcsolódó tevékenységet. A körzeti megbízotti és a járőri tevékenységek fedik egymás, ezért nem minősül a kinevezéstől eltérő többlettevékenységnek a járőri feladatok ellátása. Amikor túlszolgálatot rendelt el részére, annak ellentételezését megfizette. Véleménye szerint az a körülmény önmagában, hogy működési körzetén kívüli szolgálatra utasította a szolgálatparancsnok vagy a TIK, a megbízási díjra való jogosultságot nem alapozza meg, mert nem jelentett számára többletmunkát. A Hszt.
- február 1-től hatályos módosítása után pedig ez az esetleges többletmunka nem volt jelentős. A betöltetlen álláshelyek tényét azonban elismerte. Az alperes az illetményalap 75%-ában megjelölt Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.229/2024/5 [5] [6] [7] [8] [9] [10] 3 megbízási díj iránti igényt eltúlzottnak tartotta, a jogalap alapos volta esetére azt legfeljebb 50%-ban látta elfogadhatónak. Az elsőfokú bíróság a keresetet alaposnak találta, és azzal egyezően kötelezte az alperest a felperes javára 985.592 forint megbízási díj és késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére. Ítéletének indokolásában felhívta a Hszt.
- §
(1),
(3)és
(5)bekezdését, a KMB Szabályzat 2., 21., 24.,
- pontjait, majd a módosított,
- augusztus 12-től hatályos
- pontját, a jogalkotásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.)
- §
(4)bekezdés c) pontját, a 24. §
(1)bekezdését, a Járőrszabályzat 4., 5., 22., 23., pontját, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 31/2015. BM rendelet) 35. §
(6)bekezdését, valamint a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 33/2015. BM rendelet) 10. §
(2)bekezdését is, továbbá a Hszt.
- február 1-től módosult
- §
(3)bekezdését. A KMB Szabályzat
- augusztus
- napjától hatályos módosult rendelkezéseit nem tekintette relevánsnak, mivel a Hszt.
- §
- és
- pontja alapján, figyelemmel a KMB Szabályzat
- pontjában írt, a körzeti megbízotti szolgálat céljaként rögzített szempontokra, továbbá a kialakult és töretlen bírói gyakorlatra, arra a következtetésre jutott, hogy a körzeti megbízott a tevékenységet a részére meghatározott körzetben kell, hogy kifejtse, miután megfelelő személy- és helyismerettel rendelkezik, ezért a működési területe még egy-egy rendőrkapitányság illetékességi területénél is kisebb kell legyen. A munkáltató tehát nem tágíthatja ki a körzeti megbízotti körzetet tetszése szerinti területre egyedi utasítások alapján. Ha a körzeti megbízott a működési körzetén kívül lát el feladatot, az mindig a beosztástól eltérő feladatellátást jelent. Még a körzeten belüli feladatok esetében is – hiába mutat átfedést a körzeti megbízotti és a járőrszolgálati tevékenység –, mivel a körzeti megbízottra és a járőrökre külön szabályzat vonatkozik, egyértelműen következik, hogy a két beosztás elkülönül. Amennyiben tehát járőri feladatot látott el a felperes, az a körzeti megbízotti beosztáshoz képest többletet jelentett. Nem tekintette irányadónak az elsőfokú bíróság a KMB Szabályzat
- augusztus 12-től hatályos módosítását, miután az a Jat. rendelkezéseibe ütközik. Megállapítása szerint a felperes igénye megfelelt a Hszt.
- §
(3)bekezdése
- február 1től hatályos módosításának is. A kimutatás alapján a felperes által teljesített feladatok, többlettevékenységek a jelentős többletmunka feltételét kimerítették, hiszen a kimutatás szerint nagyságrendileg az összes szolgálatának 1/3-át,
- február 1-től az 1/4-ét tették ki a más beosztásban végzett, illetve körzeten kívüli feladatok. Azt is megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes keresete a Hszt.
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontja alapján szintén megalapozott, mivel az átmenetileg vagy tartósan megüresedett, betöltetlen álláshelyekre vonatkozó kimutatást az alperes – annak ellenére, hogy a bizonyítási érdek rajta állt – nem csatolt, az üres álláshelyek létét azonban nem vitatta. Ebből is levonható az a következtetés, hogy a járőrök létszámhiánya miatt ellátatlanul maradt feladatok teljesítéséhez volt szükség a többletmunkaerő biztosítására, amelyet a felperes teljesített körzeti megbízottként. Utalt arra is, hogy a Hszt. 2023. február 1-től hatályos 71. §
(3)bekezdését érintő módosítás kizárólag a Hszt. 71. §
(1)bekezdés
- c)pontjára vonatkozott, a szintén megalapozottnak talált
- a)és
- b)pontra azonban nem terjedt ki. Mindezek után a felperes megbízási díj iránti igényét az illetményalap 75%-ában nem tartotta eltúlzottnak a szolgálatok 1/3-át, illetőleg 1/4-ét érintő többletfeladatok arányához viszonyítva. Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.229/2024/5 [11] [12] [13] [14] [15] [16] 4 Az elsőfokú határozattal szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte a másodfokú eljárásban nem orvosolható lényeges eljárási szabályszegés miatt a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 110. §
(2)bekezdése alapján. Másodlagosan kérte megváltoztatni az elsőfokú határozatot és a keresetet elutasítani a Kp. 109. §
(2)bekezdése szerint, alaptalansága okán. Harmadlagosan az elsőfokú ítéletet részben kérte megváltoztatni olyan módon, hogy a megbízási díj összegét 782.676 forintra szállítsa le a másodfokú bíróság, mert 2023. február 1-től a feltételek hiányában mindenképpen alaptalannak tartotta az igényt. Megsértett jogszabályhelyként a Hszt. 45. §
(1)bekezdését, a 71. §
(1)bekezdés c) pontját,
(3),
(5),
(6)bekezdését, a KMB Szabályzatot, az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv tevékenységirányítási központjai, egyes rendőri szervek ügyeletei, valamint a segélyhívásokat fogadó központok egységes működéséről szóló 57/
- (XII. 21.) ORFK utasítást (a továbbiakban: TIK utasítás) jelölte meg. Elsődleges kérelmét arra alapította, hogy az elsőfokú bíróság nem folytatott le kellő mélységű bizonyítást, amikor csak okiratok alapján döntött, és nem hallgatta meg a felperest személyesen. Ezzel lényeges eljárási szabálysértést követett el, mivel nem állt rendelkezésére elegendő adat a jelentős többletmunka megállapításához és az összegszerűség meghatározásához. A másodlagos fellebbezési kérelme kapcsán kifejtette, hogy téves jogi következtetésre jutott az elsőfokú bíróság, mert a többletmunka nem volt jelentős és nem volt rendszeres sem. Figyelembe kellett volna venni a 31/
- BM rendelet
- §
(6)bekezdésében, valamint a 33/
- BM rendelet
- §
(2)bekezdésében, továbbá a KMB Szabályzat 21.,
- és
- pontjaiban írt feltételeket. Kiemelte, hogy a felperes munkaköri leírása szerinti szolgálatteljesítési helye Budapest területe, és a TIK alárendeltsége alatt látott el szolgálatot, amikor közterületi szolgálatra vezényelték. Jogi norma, Budapest Rendőr-főkapitányának a TIK működéséről, továbbá egyes ügyeleti tevékenység szabályairól szóló 7/
- (III. 3.) intézkedése írta elő, hogy a felperes szükség esetén a Budapest XV. kerületében meghatározott működési körén kívül lásson el feladatokat. A körzeti megbízott tevékenységét egyébként is a szolgálatteljesítési idejének legalább 70%-ában közterületen köteles végezni. Nem értékelte továbbá megfelelőképpen az elsőfokú bíróság, hogy
- augusztus
- napjától a KMB Szabályzat módosult, és azt sem, hogy a TIK utasítás 46/a. pontja nem tesz különbséget a közterületi körzeti megbízott és a közterületi járőregységek között. Járőrként a feladatai a körzeti megbízotti feladatkörének ellátásával átfedést mutattak, azok így nem voltak többletfeladatok. Miután a felperes munkaideje nem változott, többlettevékenység végzéséről nem lehetett szó. Véleménye szerint a felperes kimutatása nem alkalmas arra, hogy abból az elvégzett feladat nehézsége, mibenléte, a terhelés foka, többletjellege megállapítható legyen. A rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg, hogy
- február
- napja és augusztus
- között miért volt jelentős a többletmunka a korábbiakhoz képest. Álláspontja szerint a
- február 1-jét megelőző és azt követő időszakra vonatkozóan összehasonlítást kellett volna végeznie a bíróságnak, és ki kellett volna mutatni a többletmunka-órákat. Ez nem történt meg, ezért erre az időszakra az igény jogalapja minden szempontból hiányzik. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú határozat helybenhagyására irányult, lényegében helyes indokai alapján. Arra hivatkozott, hogy a személyes meghallgatása nem volt szükséges, miután a felek egyező előadása alapján állapította meg az elsőfokú bíróság a tényállást. Ő maga a keresetében és a jogi képviselőjén keresztül részletesen nyilatkozott minden releváns körülményre. Hangsúlyozta, hogy a feladatait a teljes perbeli időszakban Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.229/2024/5 [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] 5 részben a működési körzetén kívül látta el, annak ellenére, hogy sem a munkaköri leírás, sem a TIK küldések nem adnak alapot a munkakör kiszélesítésére. A körzeti megbízotti és a járőri beosztás két különböző beosztás, ezt támasztja alá a 30/
- BM rendelet
- számú melléklete és a két különböző ORFK utasítás is. Önmagában a járőri beosztás tartalma sem egységes: bűnügyi, közrendvédelmi, határrendészeti, közlekedési járőrök vannak. Hangsúlyozta, hogy a teljes perbeli időszakban többletmunkát végzett, és az jelentős volt
- február
- után is, hiszen havonta 6-11 szolgálatot érintett átlagosan a más feladat elvégzése. Kérte továbbá tekintetbe venni a kialakult bírói gyakorlatot. Felhívta a figyelmet arra, hogy az alperes a fellebbezésében az illetményalap 75% mértékét már nem vitatta. Kiemelte azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem csupán a Hszt.
- §
(1)bekezdés
- c)pontja alapján találta alaposnak a keresetét, hanem az
- a)és
- b)pontok alapján is, amikor a peresített időszakban a létszámhiányt megállapította. A létszámhiányra alapított ítéleti indokolást és a kereset megalapozottságát e vonatkozásban viszont a fellebbezés egyáltalán nem érintette. A fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 108. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Az alperes elsődleges fellebbezésében a felperes személyes meghallgatásának hiányában megjelölt lényeges eljárási szabálysértést állított, ezért a másodfokú bíróság először ezt az érvelést vizsgálta. A Kp. 110. §
(2)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, ha az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megszegése a per érdemi eldöntésére a másodfokú eljárásban nem orvosolható módon kihatással volt. A fél személyes meghallgatásával összefüggésben az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést nem követett el, a személyes meghallgatás ugyanis nem kötelező, az a Kp. 59. §
(4)bekezdéséből kitűnően csak lehetőség, melynek szükségességéről az elsőfokú bíróság belátása szerint dönthet. Miután az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének indokoltsága nem merült fel, az ítéletet a másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel érdemben vizsgálta. Az alperes által megsértettként állított Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja értelmében a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a hivatásos állomány tagjának szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként. A Hszt. 71. §
(2)bekezdésének rendelkezései alapján az
(1)bekezdés szerinti szolgálati beosztás ellátására szóló megbízás történhet az eredeti szolgálati beosztás ellátása mellett vagy az eredeti szolgálati beosztás ellátása alóli mentesítéssel. A Hszt. 71. §
(5)bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a hivatásos állomány tagja a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, a többletszolgálatért a rendvédelmi illetményalap 50-200%-áig terjedő mértékű díjazásra jogosult. A Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjának értelmezése során kialakult töretlen bírói gyakorlat szerint (Kúria Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4., Kf.VII.39.523/2021/4.; Kf.III.45.090/2021/4.) a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként. Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy a munkáltatónak az a joga, miszerint a hivatásos állomány tagját a beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére is utasíthatja, nem sértheti az utasítás teljesítése esetén az érintett díjazásra való jogosultságát. Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.229/2024/5 [27] [28] [29] [30] [31] [32] 6 A Kúria több hasonló ügyben hozott ítéletében (Kf.VII.39.549/2021/4., Kf.VII.40.550/2021/4., Kf.VII.40.556/2021/4., Kf.VII.45.018/2021/4., Kf.III.45.083/2021/4.) úgy foglalt állást, hogy a körzeti megbízott és a járőr beosztás egymástól különböző beosztások. Több határozatában rámutatott arra is, hogy amennyiben a körzeti megbízott hosszabb időszakon át a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, a járőrfeladatokat rendszeresen végzi, az többletszolgálatnak minősül, és annak ellentételezésére jogosult (Kf.VII.45.176/2021/4., Kf.VII.45.184/2021/4.). A körzeti megbízott feladatainak közös jellemzője, hogy alapvetően a körzeti megbízotti működési körzethez kötődnek, ahogy azt a KMB Szabályzatnak a
- augusztus
- napjáig hatályban volt
- pontja a körzeti megbízotti szolgálat céljaként összefoglalóan is meghatározta. A KMB Szabályzat tartalmából következően a körzeti megbízottnak a körzeten kívül teljesített rendőri feladata (ide nem értve a KMB Szabályzat
- pontjában részletezettek szerint, eseti jelleggel végzett szolgálatot) a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatellátásnak minősült. Ebből kiindulva mindazoknál a szolgálatteljesítéseknél, ahol a szolgálatteljesítés helye körzeten kívüli volt, a körzeti megbízotti és a járőri munkakör közötti különbségnek, illetve átfedésnek a perbeli követelést érintően nincs jelentősége. Ezt az álláspontot foglalta el a Kúria több határozatában, amikor kimondta, hogy ha a járőrfeladatokat a körzeti megbízott a működési körzetén kívül rendszerességgel végzi, az többletszolgálatnak minősül, és annak ellentételezésére jogosult (Kf.VII.45.156/2021/4., Kf.VII.45.184/2021/4.). Ebből következően annak sincs jelentősége a körzeten kívüli munkavégzés díjazása szempontjából, hogy az kinek – adott esetben a TIK vagy a parancsnok – utasítására történt. Ami a
- október 18-i munkaköri leírásban írt területet illeti, amely szerint a felperes szolgálatteljesítésének helye Budapest egész területe, a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett az elsőfokú bíróság határozatában részletesen kifejtett állásponttal. A Hszt. vonatkozó rendelkezéseiből (
- § 4., 24., 25., 28.,
- pont) és a Rendőrség szervei illetékességi területének megállapításáról szóló 67/
- (XII. 28.) IRM rendelet
- számú mellékletének
- pontjában foglaltakból megállapítható, hogy a felperes szolgálati helye a perbeli időszakban Budapest XV. kerülete volt. A munkáltató által készített okiratok, a munkáltató belső szabályzatai, utasításai, intézkedései ezt a szabályt nem írhatják át, ezzel nem lehetnek ellentétesek. Ugyanez vonatkozik a KMB Szabályzat
- augusztus
- napjától hatályos rendelkezéseire, amelyre szintén alaptalanul hivatkozott az alperes. Ugyanis az Országos Rendőr-főkapitányság (a továbbiakban: ORFK) mint központi államigazgatási szerv [a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló
- évi XLIII. törvény
- §
(2)bekezdés d) pontja] vezetője a Jat. 23. §
(4)bekezdés c) pontjában foglalt jogkörénél fogva normatív utasításban szabályozhatja a vezetése, irányítása vagy a felügyelete alá tartozó szervek szervezetét és működését, valamint tevékenységét, így – a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 6. §
(1)bekezdés
- b)pontja szerint is – normatív utasításban határozhatja meg a körzeti megbízottak feladatellátását, tevékenységi körét, azaz egyes munkaköri feladatait. A KMB Szabályzat 2022. augusztus 12. napjáig hatályos rendelkezései a 30/2015. BM rendelet 2. mellékletével konform módon rögzítették, hogy a körzeti megbízott mely sajátos körülmények mellett, milyen illetékességi területen láthat el járőri, járőrszolgálati feladatokat. E szabályozás nem tekintette a munkakör részének egy másik munkakör feladatainak– akár átmeneti, akár tartós – végzését, csak részfeladatok ellátásáról rendelkezett. Ezzel szemben az ORFK vezetője a KMB Szabályzat 2022. augusztus 12. napjától hatályos módosításával, annak 2. pont b)-
- c)alpontjai és a 44. pontja értelmében – a 25. pontban tett kivétellel – arra utasította az alárendelt szerveket, hogy a rendőrkapitányság teljes illetékességi területén Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.229/2024/5 [33] [34] [35] [36] [37] [38] 7 tekintsék a körzeti megbízotti munkakör részének a Járőrszabályzat szerinti feladatok ellátását, tehát a járőri, járőrszolgálati feladatok majdnem teljes körének elvégzését. Ennél fogva a munkáltató a 30/2015. BM rendelet 1. §
- a)pontjába és a 2. melléklet 3. pontjába ütközően a körzeti megbízotti beosztás részének tekinti a járőri beosztás feladatainak ellátását, a két beosztás munkaköri feladatai között minimális megkülönböztetést a KMB Szabályzat 2. pont
- a)alpontja és a 25. pontja szerinti feladatok jelentik. A Jat. 23. §-ában foglalt közjogi szervezetszabályozó eszköz azonban a Jat. 24. §
(1)bekezdése alapján jogszabállyal, így a 30/
- BM rendelettel nem állhat ellentétben. Amennyiben a bíróság a KMB Szabályzatnak olyan értelmezést tulajdonítana, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalja a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát, sérülnének a 30/
- BM rendelet szolgálati beosztásra vonatkozó szabályai, ezzel együtt a Hszt.-nek a besorolásra (114-119.§), valamint az illetmény meghatározására (154-162.§) kialakított kógens rendelkezései, melyek a szolgálati beosztáshoz kötöttek. Mindennek tükrében – a Hszt. és a 30/
- BM rendelet szabályainak sérelme nélkül – nem lehet olyan értelmezésre jutni, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalná a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a felperes által rendszeresen végzett járőrszolgálat és egyéb feladatok ellátása a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladatként értékelhető, amely a Hszt. 71. §
(5)bekezdése alapján megbízási díjra jogosít. A Kúria gyakorlata (Kfv.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3., Kf.45.033/2022/6.) következetes abban is, hogy a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkör többletfeladatkénti minősítése a szolgálatellátás egésze vonatkozásában értelmezhető. A felperes ellátott olyan mennyiségű, a körzeti megbízotti beosztáshoz nem tartozó feladatot, amely a megbízási díjra való jogosultságát megalapozza. Mindkét fél kimutatást csatolt a perbeli időszakban a felperes által végzett tevékenységekről, a két táblázat a lényeget tekintve nem ellentétes egymással, és kellőképpen részletes (több külön tevékenységi csoportot tartalmaz) ahhoz, hogy abból következtetni lehessen a felperes által ellátott feladatok mibenlétére. A feladatok különbözősége és egymáshoz viszonyított aránya (1/3, illetőleg 1/4) önmagában igazolja a tevékenység többletét és annak jelentős voltát. A perrel érintett éveket tekintve az is egyértelműen megállapítható, hogy nem eseti jelleggel, hanem rendszeresen – a két keresőképtelenséggel érintett és emiatt nem peresített hónapot kivéve –, minden hónapban végzett többlettevékenységet a felperes. A többletfeladatok gyakoriságából a többletfeladatok mértékére következtetni lehet. Erre tekintettel a Hszt. 71. §
(3)bekezdésének az alperes által felhívott
- február 1-i módosítása a kereset jogalapját nem dönti meg. Emellett téves az alperes érvelése a módosítás értelmezését illetően, mert nem a
- február
- előtt végzett tevékenység mennyiségét kell viszonyítani a módosítás utáni tevékenység mennyiségéhez, hanem az eredeti munkakörbe, vagyis a szolgálati beosztáshoz tartozó feladatok mennyiségét a plusz megbízással ellátott feladatok mennyiségéhez. Ez pedig kétségkívül jelentős a felperes esetében mind a módosítás előtti, mind az azutáni időszakot tekintve. Ezeken túl az elsőfokú bíróság a peresített időszakra vonatkozóan a létszámhiányt is megállapította, ennek okán a keresetet a Hszt.
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontja alapján szintén alaposnak találta. A Hszt. 71. §
(3)bekezdésének
- február 1-jei módosítása viszont kizárólag a Hszt.
- §
(1)bekezdés
- c)pontjában írt esetre vonatkozott, az
- a)és
- b)pontokra nem. Ezeket azonban a fellebbezés nem érintette, ezért a másodfokú bíróság felülbírálata ezekre nem terjedt ki. Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.229/2024/5 [39] [40] [41] [42] [43] 8 Ugyancsak nem támadta az alperes a fellebbezésében a megbízási díj követelt és megítélt mértékét (az illetményalap 75 %-a), tehát azt a másodfokú bíróságnak vizsgálnia nem kellett. Ezért irreleváns az alperesnek mind a 31/2015. BM rendelet 35. §
(6)bekezdésére, mind a 33/
- BM rendelet
- §
(2)bekezdésére történő hivatkozása, ugyanis ezek a jogszabályhelyek a megbízási díj mértékének megállapítására vonatkozóan adnak iránymutatást. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítélete nem sérti a fellebbezésben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Kp. 35. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének a megfizetésére, amelynek összegét a Pp. 81. §
(1)-
(2)bekezdése, a 82. §
(3)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése alapján, a 4. §
(1)bekezdés a) pontjának alkalmazásával, a felperes kérelmével egyezően állapította meg. Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentesség folytán a fellebbezési illeték a Pp. 102. §
(1)és
(6)bekezdése értelmében az állam terhén marad. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése szerint alkalmazandó Kp. 77. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
- február
- Dr. Tolnai Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró