← Magyarország

Kf.700182/2024/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Ha a hivatásos állomány tagja rendszeresen végzett a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat, azok ellátásáért részére megbízási díj jár. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 7.Kf.700.182/2024/

  1. A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Független Rendőr Szakszervezet (cím2, ügyintéző jogi képviselő1 kamarai jogtanácsos ) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: jogi képviselő2 kamarai jogtanácsos A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: az alperes (
  2. sorszám alatt) A per tárgya: megbízási díj megfizetése Az elsőfokú bíróság: Miskolci Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 12.K.700.682/2023/
  3. számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 30.000 (harmincezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
  4. február
  5. és
  6. január
  7. között technikusként az helység1i Rendőrkapitányság állományában végezte a szolgálati tevékenységét. A
  8. július
  9. napján kelt munkaköri leírás szerint munkaköri feladata a helyszíni szemle bizottság tagjaként segíteni a szemlebizottság vezetőjét és végrehajtani a krimináltechnikai feladatokat, a keletkezett bűnjeleket szakszerűen rögzíteni, és biztosítani, valamint azok rendszerezése és a bűnjel kamrában való elhelyezése. A Fővárosi Ítélőtábla 7.Kf.700.182/2024/5 [2] [3] [4] 2 helyszínen biztosított és feltárt nyomok értékelése, nyilvántartása, összehasonlítása és szükséges esetben a szakértőkhöz való előkészítése is feladata, valamint a szolgálati gépkocsi és a technikai eszközök megóvása, karbantartása, bűneljárás során a rabosítási feladatok és a DNS mintavételi feladatok végrehajtása, adminisztrációjának elvégzése, helyszíni szemle során készült fénykép- és videófelvételek elkészítése, tárolása. A hivatásos állomány tagjaként köteles továbbá a jogszabály és más norma rendelkezésének megfelelően adatközlési kötelezettségnek az előírt nyilvántartások felé eleget tenni, a szükséges adatlapokat határidőben leadni, külön parancsnoki utasítás alapján a kijelölt nyomozók munkáját segíteni, felügyelni. A felperes a perrel érintett időszakban valamennyi szolgálatot érintően a technikusi tevékenysége mellett nyomozó vagy vizsgáló beosztású társával együtt részt vett a nyomozó, illetve vizsgáló feladatokban, szolgálati gépjárművet vezetett, a személyes jelenlétével mind a halaszthatatlan nyomozási cselekményeknél, mind a már kiosztott bűnügyi számos ügyekben segítette, támogatta a nyomozati és vizsgálati cselekményeket, jelen volt házkutatásoknál, tanú meghallgatásoknál. Ezen kívül a perrel érintett időszak minden szolgálatában feladatát képezte a meglévő idő esetén kárérték beszerzésekben és kamerafelvételek felkutatásában való részvétel, az érintett terület bejárása, felkutatása rendelkezésre áll-e a kamerafelvétel az érintett esetről, illetve a lefoglalt felvételek kimentésének elvégzése. Kárérték beszerzések, becsüsszakértőktől nyomozóval, vizsgálóval vagy egyedül, ezen túl 266 darab 1-es adatlapot és 12 darab daktiloszkópiai szakértői kirendelést is készített. Minden nappalos munkanapra eső szolgálatát érintően átlagosan havi három és fél esetben kézbesítési feladatot is ellátott. Az e feladatok után járó megbízási díj iránti felperesi szolgálati panaszt az alperes elutasította. A felperes keresetében kérte az alperest 1.043.550 forint és ennek kamata megfizetésére kötelezni. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  10. évi XLII. törvény (Hszt.) 71.§

(1)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pontjára, az
(5)bekezdésre, továbbá a 13/2012.(VII. 30.) ORFK utasításra alapította. A megbízási díj havi mértékét az illetményalap 75%-ában jelölte meg. Az alperes védiratában a kereset jogalapját vitatva kérte a kereset elutasítását. Kifejtette, a megbízási díj csak akkor jár, ha más beosztásba, munkakörbe kizárólagosan tartozó feladatokat tartósan, 30 napot meghaladó egybefüggő időtartamon túl folyamatosan a helyettesítő személy tényleges feladatkörében eljárva, ténylegesen jelentkező túlmunkával ellátva látnak el. A felperes részéről ilyen 30 napot meghaladó valódi többletmunka nem volt, másrészt más beosztásába tartozó feladatok ellátása jelentette többlet ugyancsak nem állapítható meg. A keresetben megjelölt feladatokat a felperes egyrészt saját beosztásába szervesen beletartozó feladatként végezte el, míg a többi feladat szigorúan más beosztásba nem sorolható. Nem vitatta a felperes által hivatkozott feladatellátást, de nem ismerte el, hogy ezek nyomozói, vizsgálói vagy egyéb más munkakört kitevő feladatok lettek volna. Utalt arra, hogy
  1. november
  2. napjáig volt hatályos 13/2012.(VII.30.) ORFK utasítás a bűnügyi technikusok számára a szemletevékenységen belül a technikai feladatok kizárólagosságát biztosította. Az újabb norma ezt a kizárólagosságot megszüntette, de kiemelte, hogy a
  3. november végéig irányadó időszakban az ORFK utasítás 6/D pontjába beépített kisegítő szabály lehetővé tette, hogy a bűnügyi feladatok ellátásának elsődlegességét biztosítva, a bűnügyi technikus a bűnügyi szolgálati ág feladataihoz kapcsolódó más tevékenységet is végezhessen. A felperes kizárólagosan nyomozói, illetve vizsgálói beosztásba sorolható feladatokat nem látott el, a házkutatások, lefoglalások, az adatgyűjtési tevékenység a bűnügyi szolgálati ág beosztásainak alapvető általános feladatai között szerepelnek, kötődnek a technikusi helyszíni cselekményeihez. Az egyéb feladatok pedig nem kizárólagosan nyomozói, illetve vizsgálói beosztáshoz kötődnek. Fővárosi Ítélőtábla 7.Kf.700.182/2024/5 [5] [6] 3 Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest 1.043.550 forint megbízási díj, ennek kamata és perköltség fizetésére. Ítéletének indokolásában felhívta a Hszt. 71.§
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pontját, valamint az
(5)bekezdést, továbbá a belügyminisztérium irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/2015. (VI. 16.) BM rendelet 10. §
(2)bekezdését. Rögzítette, az alperes a felperes által a keresetlevélben hivatkozott feladatok elvégzését nem vitatta. A perrel érintett időszak egy részében a
  1. november
  2. napjáig hatályos ORFK utasítás alapján megállapítható, hogy a bűnügyi technikus a szemle során mely feladatokat volt köteles ellátni, ezen norma szabályozta a bűnügyi technikus tevékenységét. Az utasítás hatályon kívül helyezése nem adhatott általános és korlátlan felhatalmazást a munkáltató számára arra, hogy a bűnügyi szolgálati ágon belül bármely feladatot a bűnügyi technikusi beosztáshoz tartozó feladatként végeztessen el. Az ORFK utasítás ezt követően hatályos 6/D. pontja álláspontja szerint a feladatokat nem bővítette, csupán kimondta, amennyiben a technikusi beosztásban kinevezett személy feladata ellátása során a munkaköri leírása alapján a bűnügyi szolgálati ág feladatrendszeréhez kapcsolódó más tevékenységet is végez, a bűnügyi technikusi feladatok ellátásának elsődlegességét kell biztosítani. Tehát a bűnügyi technikus ugyanúgy, mint a hivatásos állomány más beosztású tagja láthat el egyéb feladatokat is. A munkáltató a munkaköri leírás elkészítésekor az abban foglaltakat korlátlanul nem bővítheti, ezt nem írja felül az ORFK utasítás hatályon kívül helyezését követő időszakban alkalmazandó gyakorlat sem. Bár a bűnügyi technikusi beosztás konkrét feladatait hatályos jogszabály vagy belső norma már nem határozza meg, azonban ezt és az állománytáblában szereplő nyomozói beosztást a 32/
  3. BM rendelet
  4. számú melléklete következetesen megkülönbözteti. Így a kriminalisztikai és krimináltechnikai tevékenységet ellátó bűnügyi technikusi beosztáshoz az általános nyomozó hatóságként eljáró rendőrség nyomozási tevékenységgel összefüggő feladatai nem tartoznak hozzá, mindenképp többletfeladatként értékelendők. Megállapította, hogy a felperes szolgálati helyén a feladatok a helyszíni vizsgálat elsődlegességének biztosítása mellett akként kerültek kiosztásra, hogy a felperes ugyan önállóan nyomozati cselekményt nem végzett, de szolgálati gépjárművet vezetett, társát segítve a foganatosított tanú meghallgatásokon, házkutatásokon részt vett, kamerafelvételek felkutatásában aktívan segédkezett, kamerafelvételeket mentett le, ezen kívül kárérték beszerzésekben részt vett, kézbesítési feladatokat látott el, adatlapokat készített. Ezek egyike sem szerepel a felperes munkaköri leírásában, szolgálati napjainak 1/3át töltötte ki, annak nincs jelentősége, hogy a többletfeladatok többsége nem sorolható be egyértelműen egyik beosztásba sem. A felperes a perbeli időszakban folyamatosan többletfeladatot látott el, tehát megbízási díjra jogosult. A megbízási díj mértéke meghatározásánál figyelemmel volt, hogy különleges többlettudás szükségessége nem merült fel, a saját munkaköri feladatain túl rendszeresen, jelentős munkaigénnyel járó munkaidejének 1/3 részét kitevő, munkakörébe nem tartozó, attól eltérő feladatok ellátása okán a keresetben igényelt, az illetményalap 100%-ban megállapított megbízási díjat arányosnak találta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést. Elsődlegesen kérte annak megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a marasztalás összegének 695.700 forintra leszállítását a felperest megillető megbízási díj mértékének a rendvédelmi illetményalap 50%-ában megállapításával. Megsértett jogszabályhelyként a Hszt. 71.§ c) pontját, az
(1)bekezdés c) pontját, az
(5)bekezdést, a 31/2015.(VI. 16.) BM rendelet 35.§
(6)bekezdését, a 13/2012.(VII. 30.) ORFK utasítást jelölte meg. Változatlanul arra hivatkozott, hogy a felperes által megjelölt feladatok nem többletfeladatok, hanem kizárólag nyomozást támogató feladatoknak tekintendők. Álláspontja szerint sem a korábbi, sem a jelenlegi normák alapján a bűnügyi technikusi Fővárosi Ítélőtábla 7.Kf.700.182/2024/5 [7] [8] [9] [10] [11] [12] 4 tevékenység nem szűkíthető csupán a helyszíni szemlékre és az ezzel kapcsolatos nyomrögzítő, nyomrendszerező tevékenységre. Tényleges nyomozói tevékenység, így például az 1-es adatlap elkészítése vagy daktiloszkópiai szakértő kirendelése a perbeli időszakban elenyésző számban történt, illetve fél óránál nem több időt igényelt a szolgálaton belül. A kézbesítési feladatok szintén a nyomozói, vizsgálói tevékenységet támogató feladatok, amelyek nem tartoznak kizárólagosan sem a nyomozói, sem a vizsgálati beosztáshoz, és nem tartoznak sajátos jellemzőik hiányában a futárszolgálati feladatkörbe, így e feladat kapcsán is hiányzik a más beosztásba tartozás. Általánosságban elmondható, hogy a felperes által az alapfeladatain kívül végzett egyes tevékenységek nem sorolhatók be egyértelműen egy másik beosztásba, akkor lehetne többletmunkának tekinteni, amennyiben a technikusi tevékenységekre vonatkozó normák tételes és kimerítő felsorolást adnak a bűnügyi technikus által végezhető feladatokra, ilyen összefoglaló norma azonban nincs. Másodlagos fellebbezési kérelme kapcsán utalt arra, hogy a megbízási díj mértékének megállapításához komplex mérlegelés szükséges, amelyet a többletfeladatok jellemzői döntenek el, ezek a jellemzők a munka bonyolultsága, az eredeti feladathoz mért időigénye, gyakorisága, az arra előírt többlettudás, valamint a beosztások eltérősége és a felelősség szintje. A jelen esetben a felperes által állítottan nem a bűnügyi technikusi beosztáshoz tartozó feladatok gyakoriságára, időigényére figyelemmel azok nem tekinthetők sem gyakorinak, sem rendszeresnek, illetve jelentős időigénnyel járó feladatnak, így a megbízási díj illetményalap 50%-a tekinthető ezzel arányosnak. A felperes az ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem megalapozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 108. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének alapjául szolgáló Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontját,
(5)bekezdését is megjelölte jogszabálysértésként, így a másodfokú bíróság e rendelkezések alkalmazását vizsgálta. A Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontja szerint a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható, szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával többletfeladatként. Az alperes tehát jogszerűen megbízhatta a felperest olyan feladatok elvégzésére, amelyek a képzettségéhez, végzettségéhez, szakmai tapasztalatához kapcsolódnak. Az alperesnek ez a joga azonban nem sértheti a felperes kinevezés szerinti beosztását, továbbá az utasítás teljesítése esetén az érintett díjazásra való jogosultságát. Az alperesnél a felperes bűnügyi technikusi beosztása az állománytáblában rendszeresített és a kinevezésében rögzített szolgálati beosztás (munkakör), a munkáltató a munkaköri leírásban egyoldalú utasítással rögzítheti a munkaköri feladatokat, azonban ez nem lehet önkényes. A bűnügyi technikusi beosztás keretein belül határozhatja meg a munkaköri leírásban a felperes által ténylegesen ellátandó feladatokat. Az alperes tehát csak a kinevezés szerinti munkakörön, beosztáson belül határozhatja meg szabadon a munkaköri leírásban nevesített feladatokat. A munkaköri leírásban a beosztáshoz tartozó feladatok mellett más feladatokat ennek ellentételezése nélkül jogszerűen nem építhet be (Kf.VII.45.197/2021/4.). Ez azt jelenti, hogy a munkaköri leírásban az általános utasítási jogkörre vonatkozó megállapítása is csak a munkakörbe tartozó feladatokat érintően értelmezhető jogszerűen, másrészt a beosztáshoz nem tartozó feladatok akkor sem tekinthetők a kinevezés szerinti beosztás részének, ha azokat a munkaköri leírás tartalmazza (Kf.III.39.690/2021/5.). A munkáltató tehát a bűnügyi szolgálati ághoz tartozó bármely olyan feladat elvégzésére adhat utasítást, amelyet az érintett iskolai végzettsége, szakképesítése, képessége alapján el tud végezni, e jogosultság nem önmagában a munkaköri leírásban foglaltakból, hanem a Hszt. a munkáltatói jogokat szabályozó rendelkezéséből következik. Az alperesnek az a joga, hogy Fővárosi Ítélőtábla 7.Kf.700.182/2024/5 [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] 5 a felperest a beosztásához tartozó feladatok mellett, például nyomozati beosztáshoz tartozó feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti az állománytáblázat szerinti beosztást és a felperes az utasítás teljesítése esetén díjazásra jogosult. A Kúria következetes gyakorlata szerint a munkáltató utasítása alapján a hivatásos állomány tagja ugyan esetenként köteles ellátni a beosztása szerinti tevékenységéhez nem tartozó feladatokat is, az ilyen jellegű feladat tartós ellátása ugyanakkor nem maradhat ellentételezés nélkül (Kf.VII.39.523/2021/4.). A Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illeti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezése szerinti bűnügyi technikusi beosztásához tartozó feladatkört lát el többletfeladatként. A Kúria a Kf.VII.37.642/2020/5. számú döntésében is kifejtette, nem azon van a hangsúly, hogy a többletfeladat okozott-e többletterhelést, hanem azon, hogy a feladat a beosztáshoz tartozónak tekinthető-e, amennyiben ugyanis rendszeresen végzett további tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az mindenképp többletfeladatként értékelhető. Erre tekintettel a Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontjának feltételei vizsgálatakor kizárólag azt kell vizsgálni, hogy a jelen esetben a felperes által végzett feladatok a beosztásához tartozók-e.
  1. november 26-át követően a bűnügyi technikusi beosztáshoz tartozóként feladatokat hatályos jogszabály vagy belső norma már valóban nem határozza meg, azonban ezt és az állománytáblában szereplő nyomozói beosztást a 30/
  2. BM rendelet
  3. számú melléklete következetesen megkülönbözteti. A nyomozói munkakör feladatkör, figyelemmel az alaptevékenység bűnügyi jellegére, a nyomozást és az általános nyomozó hatóságként eljáró rendőrség nyomozati feladatait szabályozó jogszabályok, így például a büntetőeljárásról szóló
  4. évi XC. törvény 31.§
(1)-
(3)bekezdéseire, valamint a nyomozás és az előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 100/2018.(VI. 8.) Korm. rendelet szabályaira kellőképpen körülhatárolhatók. Mindezek okán a munkaköri leírás alapján is az elsősorban kriminalisztikai és krimináltechnikai tevékenységet ellátó bűnügyi technikusi beosztáshoz az általános nyomozói hatóságként eljáró rendőrségi nyomozási tevékenységgel összefüggő feladatok, így a felperes által ellátott – például kártérték beszerzés, kamerafelvétel felkutatás, kézbesítés, daktiloszkópiai szakértő kirendelése, 1. számú adatlap kiállítása – ha azzal nem is összeegyeztethetetlenek, de mindenképpen többletfeladatként értékelendők. A fentiek szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes által rendszeresen végzett, a keresetben megjelölt feladatok ellátása a Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladatként értékelhető, és a Hszt. 71.§
(5)bekezdése alapján megbízási díjra jogosít. Az alperes másodlagos fellebbezésben a megbízási díj mértékét vitatta, és az elsőfokú ítéletben megállapított helyett az illetményalap 50%-ában kérte megállapítani, mert álláspontja szerint az illetményalap 75%-ában megállapított megbízási díj eltúlzott. A Hszt. 71.§
(5)bekezdése szerint a megbízási díj azért jár, mert a hivatásos állomány tagja az eredeti munkaköri feladatoktól eltérő többletfeladatot végez, amit a jogalkotó az illetményalap 50-200%-ig terjedő összeggel kompenzál. A mérlegelés szempontjait a 33/2015.(VI. 16.) BM rendelet 10.§
(2)bekezdése és a 31/2015.(VI. 16.) BM rendelet 35.§
(6)bekezdése szabályozza. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a mérlegelési tevékenysége során a Hszt. 71.§
(5)bekezdése által meghatározott tartományban maradt, amikor a megbízási díj mértékét az illetményalap 75%-ában határozta meg. Az általa figyelembe vett mérlegelési szempontok megfelelnek a BM rendelet kritériumainak. Az arányosság vizsgálatánál figyelembe vette a többletfeladatellátás rendszerességét (minden szolgálatteljesítés időtartamának 1/3-a) nem sértette meg így a rendvédelmi illetményalap 75%-ában történő Fővárosi Ítélőtábla 7.Kf.700.182/2024/5 [20] [21] [22] [23] 6 meghatározással a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, nem lépte túl a mérlegelés törvényben biztosított kereteit. A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítélete nem sérti a fellebbezésben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Kp. 35.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 83.§
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének megfizetésére, melynek mértékét a felszámítással egyezően a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés a) pontja, valamint az
(5)bekezdése alapján állapított meg. Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5.§
(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentességben részesül, így a feljegyzett fellebbezési illeték a Pp. 102.§
(1)bekezdése és a
(6)bekezdése értelmében az állam terhén marad. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Kp. 99.§
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 77.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
  1. február
  2. Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, dr. Berki Csilla s.k. előadó bíró, dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.