Bfv.364/2025/8 – Kúria

(1)bekezdés] és becsületsértés vétségében [Btk. 227. §

(1)bekezdés a) pont], ezért őt – halmazati büntetésül – 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 2 év Kúria 2.Bfv.364/2025/8-I 2 közügyektől eltiltásra ítélete azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. [2] Fellebbezés hiányában az ítélet 2019. április 1-jén jogerőre emelkedett. [3] II. 1. A jogerős ítélettel szemben a terhelt védője a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjára, valamint a
3. b)pont
4. ba)alpontjára hivatkozva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. [4] Indokai szerint mind a jogerős ítélet tényállásában leírt cselekménysorból, annak időrendiségéből, mind magából a teljes szövegkörnyezetből kitűnik, hogy a terhelt által tett kifejezések egyrészt kifejezetten indulati megnyilvánulások voltak, másrészt ezzel összefüggésben nyilvánvalóan nem komolyan vehető, valósnak tekinthető fenyegetések. Ebből következően az eljárt bíróság mindkét bűncselekmény minősítése tekintetében tévesen értékelte a terhelt magatartását, a megállapított tényállást. [5] Az ítélkezési gyakorlat (BH 2017.11.360., BH 1996.5.243. számú jogeset) is hangsúlyozza szerinte, hogy a bűncselekmény megvalósulásához a fenyegetésnek komolynak, komolyan vehetőnek kell lennie. Az adott kijelentés komolyságát az azt észlelő személy szempontjából kell vizsgálni, azonban az indulatból tett és nyomban felismerhetően nem megvalósítható fenyegetés nem valósítja meg a bűncselekményt. [6] A bíróság által megállapított tényállás alapján – álláspontja szerint – a terhelt kijelentése nem volt komolyan vehető a hívást fogadó fél szempontjából vizsgálva, mivel a szövegkörnyezet alapján egyértelműen indulatból – az intézetvezető kapcsolásának megtagadása okán –, trágár kifejezések kíséretében hangzott el és nyomban felismerhetően nem megvalósítható fenyegetést tartalmazott. Továbbá magából az ítéleti tényállásból sem tűnik ki, hogy a bíróság azt állapította volna meg, hogy az elhangzott fenyegetés komolyan vehető lett volna, és ha igen, akkor azt mire alapozza indokolásában a bíróság. [7] Rámutatott, hogy a terhelt kijelentései egyértelműen indulati kijelentések voltak, másrészt a nyelvtani értelmezés szerint általánosságban hangzottak el, anélkül, hogy a hívást fogadó fél azoknak kifejezetten a sértettjévé vált volna. Önmagában az indulatos beszéd, a nem célzott, személyre szóló becsületcsorbítás nem valósítja meg a törvényi tényállás szerinti becsületsértés vétségét. [8] Ennélfogva szerinte a bíróság e körben is a szükséges törvényi tényállási elemek hiányában, a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét és szabott ki törvénysértő büntetést. [9] Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a Veszprémi Járásbíróság 3.B.812/2018/17. számú, felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatát a Be. 662. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja alapján változtassa meg és a Be. 566. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a terheltet az ellene emelt vádak alól bűncselekmény hiányában mentse fel. [10]

1. A Legfőbb Ügyészség a BF.479/2025/
2. számú átiratában a védő felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartotta. [11] Indokai szerint a megállapított tényállás rögzíti: a terhelt a fenyegető és a becsület csorbítására alkalmas kijelentéseit azt követően is megismételte, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben a telefont kezelő személy felhívta őt arra, hogy fejezze be a tanúsított magatartását. A terhelt ennek ellenére ismételten előadta a fenyegető kijelentését. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a fenyegetés komolyságát az észlelő – és nem a fenyegető – szempontjából kell vizsgálni. A tényállás alapján sem a hívást észlelő tiszthelyettes, sem a parancsnoka nem tekintette a fenyegetést komolytalannak. Az alapügyben nem volt olyan körülmény, aminek alapján a hívást észlelő személy kizárhatta volna a fenyegetés komolyságát. Kúria 2.Bfv.364/2025/8-I 3 [12] A becsületsértés vétségével kapcsolatban arra mutatott rá, hogy a terhelt becsületsértő kijelentését – figyelemmel a többes szám második személy használatára: „vagytok…titeket” – a büntetés-végrehajtási intézetben dolgozó hivatásos állomány tagjainak, köztük a hívást fogadó őrmesternek címezte. Az, hogy a kijelentés nem kizárólag az őrmesternek szólt, nem akadálya a bűncselekmény megállapításának. [13] Mindezek alapján arra tett indítványt, hogy a Kúria a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján, a Be. 660. §

(1)bekezdése szerinti tanácsülésen a Veszprémi Járásbíróság 3.B.812/2018/

1. számú ítéletét hatályában tartsa fenn. [14] III. A felülvizsgálati indítvány alaptalan. [15]
2. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be.
3. §-a alapján csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen és a jogerős bírósági határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be.
4. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek. [16] A Be.
5. §

(2)bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. Ennek megfelelően a Be. 659. §

(1)bekezdése rögzíti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. Ebből következően a felülvizsgálat során a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem bírálható felül. A jogerős ítéletben rögzített tényállás nem változtatható meg. [17]

1. A jogerős ítéletben megállapított tényállás a következőket rögzíti: ‒ A terhelt
2. január
3. napján, 11.25 óra körüli időben a telefonszám 1 hívószámú telefonról felhívta a büntetés-végrehajtási intézetet, és az intézményvezetővel kívánt beszélni. ‒ Miután ezt a hívást fogadó hivatalos személy megtagadta őt, és az intézetet trágár szavakkal szidalmazta, azt közölte, hogy „faszszopó büdös kutyák vagytok mind, bemegyek, és felrobbantalak titeket”. ‒ A hívást fogadó hivatalos személy felhívta a terhelt figyelmét arra, hogy fejezze be a tanúsított magatartását, azonban a terhelt elismételte a fenyegetést, és szidalmazást. [18]
4. A védő felülvizsgálati indítványában azt sérelmezte, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására törvénysértő módon került sor, mivel a terhelt által tett kijelentések indulati megnyilvánulások voltak, nyilvánvalóan nem komolyan vehető, valósnak tekinthető fenyegetések. Az indulatból tett és nyomban felismerhetően nem megvalósítható fenyegetés nem valósítja meg a közveszéllyel fenyegetést. A terhelt által tett kijelentések a nyelvtani értelmezés szerint általánosságban hangzottak el anélkül, hogy a hívást fogadó fél azoknak kifejezetten a sértettjévé vált volna. Önmagában az indulatos beszéd, a nem célzott, személyre szóló becsületcsorbítás pedig nem valósítja meg a törvényi tényállás szerinti becsületsértés vétségét. [19] A törvényi feltételeknek megfelelő [a Be.
5. §

(1)bekezdésében felsorolt] ok a felülvizsgálatra, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét [Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont], valamint az is, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpont]. [20] A Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja szerinti felülvizsgálati ok akkor valósul meg, ha a terhelt büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős ítéletében a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével állapította meg. Ilyen esetben az indítvány azt sérelmezi, hogy a bíróság jogerős ítéletében a terhelt terhére rótt cselekmény nem meríti ki bűncselekmény Kúria 2.Bfv.364/2025/8-I 4 törvényi tényállási elemeit, avagy a büntetőjogi felelősség megállapítására büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok ellenében került sor. Az ilyen indítvány célja a terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése. [21] Az indítványban szintén felhívott, a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontja alapján abban az esetben van helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság a jogerős ítéletében a cselekmény téves minősítése (első fordulat) miatt, vagy a Btk. más szabályának megsértésével (második fordulat) törvénysértő büntetést szabott ki. Az említett felülvizsgálati okon alapuló indítvány nem kifogásolja a bűnösség megállapítását, hanem csupán a cselekmény téves minősítését és a büntetés nemének és/vagy mértékének arra visszavezethetően, illetve önmagában, a Btk. nem a bíró mérlegelésére bízott szabályának megsértése miatti törvénysértő voltát állítja. [22] A terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány a terhelt terhére megállapított bűncselekmény téves megállapítását állította, ez pedig a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont első fordulat
2. aa)alpontjában meghatározott felülvizsgálati oknak feleltethető meg. [23] 4. A Btk. 338. §

(1)bekezdése szerint, aki a köznyugalom megzavarására alkalmas olyan valótlan tényt állít, híresztel, vagy azt a látszatot kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. [24] A fenyegetés fogalmát a Btk. 459. §

(1)bekezdésében írt értelmező rendelkezések

1. pontja határozza meg. Eszerint a fenyegetés: eltérő rendelkezés hiányában súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A fenyegetés fogalma alá sorolható bármely, az akarat hajlítására objektíve alkalmas előnytelen következmény lehetőségét előrevetítő magatartás, azonban a büntetőjog – tárgyi oldalon – kizárólag csak ahhoz fűz jogkövetkezményeket, ha a hátrány mértéke is jelentős. Nyilvánvalóan súlyos az a hátrány, amely önmagában is bűncselekményként értékelhető. [25] A Btk.
2. §
3. pontja alapján a fenyegetés fogalma a megfenyegetettben komoly félelem kiváltására való alkalmasságot és nem magát a megnyilvánuló félelmet, mint eredményt követeli meg. Téves tehát az az álláspont, ami szerint a bűncselekmény megvalósulásához a (konkrét sértettben ténylegesen kialakult) komoly félelem meglétét kívánja meg. [26] A komoly félelem kiváltására való alkalmasság megállapításához pedig nem függhet kizárólagosan attól, hogy az egyes konkrét ügyekben a megfenyegetett személy a fenyegetésre miként reagál. Ez az álláspont oda vezetne, hogy azonos elkövetési magatartások a konkrét sértett szubjektív tulajdonságai által meghatározott reakcióitól függően eltérően minősülnének. A komoly félelem kiváltására való alkalmasságot tehát minden esetben elsősorban a fenyegetés tartalma alapján kell elbírálni. [27] Nyilvánvalóan alkalmas a komoly félelem kiváltására a súlyos, közveszély okozásával és emberéletek kioltásával járó bűncselekmény elkövetésével való fenyegetés. A védői érvelés alapja lényegében az, hogy a terhelt az említett tartalmú fenyegetés valóra váltását nem gondolta komolyan és arra nem is lett volna lehetősége. Ezt azonban a terhelt a fenyegetéssel egyidőben nem közölte. Ez alapján a terhelt fenyegetése nem volt objektíve, minden mérlegelés és további tájékozódás nélkül már az elhangzásakor is megállapíthatóan irreális, beválthatatlan. [28] A fenyegetést észlelő hivatalos személy előtt többször, azonos tartalommal elismételt robbantással fenyegető kijelentés telefonon hangzott el, így az észlelőnek nem volt alapja a telefonáló személyének, habitusának ismerete nélkül azt eleve komolytalannak tekinteni. A telefonhívásról a büntetés-végrehajtási őrmester jelentést tett a parancsnokának, aki az ügyben feljelentést tett. A közlés tehát annak címzettjében azt a képzetet keltette, hogy a jövőben bomba jelenlétével kell számolnia a büntetés-végrehajtási intézetben. Kúria 2.Bfv.364/2025/8-I 5 [29] A bűncselekménynek nem tényállási eleme az, hogy az elkövetőnek objektíve lehetősége legyen az általa kilátásba helyezett fenyegetés beváltására. A komoly félelem kiváltására való alkalmasságát bizonyítja az is, hogy a hívást fogadó hivatalos személy és az intézmény vezetője is komolyan vette és intézkedései szerint kellő komolysággal is kezelte a terhelt fenyegetését. [30] Kétségtelen, hogy a nyilvánvalóan komolytalan, viccelődő, közveszély bekövetkezését „jósoló” valótlan tényállítások bűncselekményt nem valósíthatnak meg, azonban ezt nem a fenyegető szubjektuma alapján – hogy mennyiben szánta komolytalannak a kijelentését –, hanem az ezt észlelő személy szempontjából kell vizsgálni. A terhelt kijelentése, miszerint felrobbantja a büntetés-végrehajtási intézetben dolgozókat, egyáltalán nem volt olyan abszurd, hogy annak komolytalanságát a másik félnek nyomban fel kellett volna ismernie, különösen úgy, hogy a terhelt ezt meg is erősítette. [31] A fenyegetéssel kapcsolatosan megjegyzi a Kúria, hogy fenyegetésnek minősül minden olyan látszat keltése, amely nem kifejezett tényközléssel utal azokra a valótlan és váratlan eseményekre, körülményekre, amelyek a közlés címzettjében azt a képzetet keltik, hogy a bomba jelenlétének tényével kell számolnia, ami közveszéllyel járó esemény, esetleges robbanás akár azonnali bekövetkezésével fenyeget. Ennek megfelelően az alapügyben eljárt bíróság a büntető anyagi jogszabályok sérelme nélkül, az irányadó tényállás alapján törvényesen állapította meg a terhelt bűnösségét és szabott ki vele szemben büntetést. A felülvizsgálati indítványban hivatkozott eseti döntés eltérő tényálláson alapul, ugyanis egy tilosban parkoló autó elszállítása miatti indulatból tett és nyomban felismerhetően nem megvalósítható fenyegetés nem vethető össze a jelen cselekmény során telefonon keresztül elhangzott, bomba robbantásával fenyegető és a terhelt által megerősített kijelentéssel. [32]
4. Becsületsértés vétségét a Btk.
5. §

(1)bekezdés a) pontja szerint az követi el, aki a

1. §-ban meghatározottakon kívül mással szemben a sértett munkakörének ellátásával, közmegbiztatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ vagy egyéb ilyen cselekményt követ el. [33] A rágalmazás [Btk.
2. §

(1)bekezdés] és a becsületsértés [Btk. 227. §

(1)bekezdés] jogi tárgya az emberi becsület, mely egyrészt a társadalmi megbecsülést, másrészt az emberi méltóságot, vagyis az egyén tulajdonságairól, magatartásáról, személyes értékeiről kialakított társadalmi értékítéletet jelenti; a becsület csorbítására való alkalmasságot pedig nem a sértett egyéni megítélése, hanem a társadalomban kialakult általános értékelés alapján kell megítélni. [34] A jogerős tényállás szerint a terhelt felhívta a büntetés-végrehajtási intézetet és a hívást fogadó hivatalos személlyel – miután az megtagadta a terheltnek az intézményvezetővel való kapcsolatfelvételét – közölte, hogy „faszszopó büdös kutyák vagytok mind”. [35] Nem kétséges, hogy a tényállásban szereplő kifejezések a becsület csorbítására alkalmasak, azok az emberi méltóságot sértik. A terhelt kijelentései kifejezetten gyalázkodó, lealacsonyító, megszégyenítő, az emberi méltóságot, az emberi mivolt lényegét durván sértő volt. [36] A terhelt a becsületsértő kijelentését a büntetés-végrehajtási intézetben dolgozó hivatásos állomány tagjainak, köztük a hívást fogadó őrmesternek címezte. Az, hogy a kijelentés nem kizárólag a hívást fogadó hivatalos személynek szólt, nem akadálya a bűncselekmény megállapításának. Ebből következően – egyetértve a Legfőbb Ügyészség álláspontjával – a terheltnek a büntetés-végrehajtási dolgozó felé tett kijelentése nem puszta indulati megnyilvánulás volt, azt a terhelt nem általánosságban, hanem valamennyi, a büntetés-végrehajtási intézetben dolgozó felé, így a telefont kezelő tiszthelyettes felé is intézte. A sértett a munkakörében járt el, amikor a terhelt kijelentése érte, a munkavégzésével Kúria 2.Bfv.364/2025/8-I 6 összefüggésben – mivel nem volt hajlandó telefonon kapcsolni a parancsnokát – érte őt a becsületsértő kijelentés. [37] A „faszszopó büdös kutyák vagytok mind” kifejezés a becsületsértés megállapítására alkalmas, melynek célja kizárólag a büntetés-végrehajtási dolgozók gyalázása, megalázása volt. [38] 6. A bíróság jogerős ítéletében kiszabott büntetés neme és/vagy mértéke ellen felülvizsgálati indítvány akkor terjeszthető elő, ha a büntetés a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy a Btk. más – azaz a cselekmény minősítésén kívül eső – szabályának megsértése miatt törvénysértő [Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpont]. A felülvizsgálatban a jogerős ítéletben kiszabott büntetés tehát nem önmagában, hanem csak feltételhez kötötten vizsgálható; az említett jogszabályi hivatkozás első fordulata alapján akkor, ha a büntetés törvénysértő volta a cselekmény téves minősítésére, a második fordulata szerint pedig akkor, ha a büntető anyagi jog más szabályának megsértésére vezethető vissza. Következésképp téves minősítés vagy más anyagi jogszabálysértés hiányában a kiszabott büntetés neme és mértéke felülvizsgálat tárgya nem lehet; amennyiben a minősítés törvényes és a büntetés egyéb anyagi jogszabályt sem sért, a mérlegelési jogkörben, törvényes keretek között kiszabott büntetés mértéke a felülvizsgálati eljárásban nem támadható. [39] A Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, aminek vizsgálatára a Be. 659. §

(6)bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 660. §

(1)bekezdésének megfelelően tartott tanácsülésen, a Be. 655. §

(1)bekezdése szerinti összetételben eljárva, a Be. 662. §

(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [40] A döntés elvi tartalma A közveszéllyel fenyegetés esetén a fenyegetés komolyságát az észlelő szempontjából kell vizsgálni, ahol a fenyegető indulati állapota figyelmen kívül marad. Ugyancsak közömbös a terhelt indulati állapota, és elköveti a becsületsértést, amennyiben a sértett munkakörének ellátásával kapcsolatban használ a sértettre becsület csorbítására alkalmas, trágár kifejezést. [41] IV. A végzés ellen a Be. 6. §

(4)bekezdése alapján nincs helye fellebbezésnek; felülvizsgálatát a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pont második fordulata zárja ki. [42] A Be. 652. §

(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §

(3)-

(5)bekezdésén alapul. A Be. 656. §

(4)bekezdés első fordulata pedig akként rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest,

1. november
2. Dr. Harangozó Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Boros Tibor s.k. előadó bíró, Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró, Dr. Metzing Márton s.k. bíró, Dr. Nagy Antal s.k. bíró