A határozat elvi tartalma: A pertárgyérték nem képezheti az ügyvédi munkadíj címén felszámított perköltség mérséklésének az indokát. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mf.31.014/2023/
- A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a felperesi ügyvéd (felp. képv. címe) által képviselt Felperes1 (felperes címe) felperesnek – a György Ügyvédi Iroda (alp. képv. címe, ügyintéző: dr. György Péter ügyvéd) által képviselt Alperes1 (Cím1) alperes ellen munkabér megfizetése és egyéb követelés tárgyában indult perében a Budapest Környéki Törvényszék 26.M.70.234/2022/
- számú ítéletével szemben az alperes által
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részében helybenhagyja azzal, hogy a 33.800 (harmincháromezer nyolcszáz) forint elsőfokú eljárási illetéket e határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül a Nemzeti Adó-és Vámhivatal illetékbevételi számlájára kell megfizetni. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint másodfokú perköltséget, továbbá az esedékesség napjáig 30.546 (harmincezerötszáznegyvenhat) forint fellebbezési eljárási illetéket az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal illetékbevételi számlájára. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő
- napon válik esedékessé. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság határozata és az általa megállapított tényállás [1] A Budapest Környéki Törvényszék a
- november
- napján meghozott 26.M.70.234/2022/
- számú ítéletével – helyt adva a felperes keresetének – 456.143 forint elmaradt munkabér, 107.172 forint szabadságmegváltás, késedelmi kamat és 410.000 forint Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.014/2023/5 2 perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. Az elsőfokú bíróság rendelkezett az előzetes végrehajthatóság és az alperest terhelő eljárási illeték megfizetése tárgyában is. [2] Az elsőfokú bíróság a döntését a Munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §
(1),
(2)bekezdésére, továbbá a Polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1),
(2)bekezdésére, 203. §
(1),
(2)és
(3)bekezdésére és a 266. §
(1),
(2),
(3)és
(4)bekezdésére alapította. [3] A pernyertes felperest megillető ügyvédi munkadíjról a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett. Megállapította, hogy a felperes megbízási szerződés és költségjegyzék alapján számította fel a jogi képviselője ügyvédi munkadíjából álló perköltség igényét. Az elsőfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 2. §
(1)bekezdés a) pontja alapján annak megfelelően kötelezte az alperest a perköltség megfizetésére. Az alperes fellebbezése [4] Az alperes fellebbezésében kizárólag a felperes javára megítélt perköltség összegét vitatta és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával azt 28.166 forintban kérte meghatározni. [5] Előadta, hogy a felperes megbízási szerződés alapján felszámított perköltségigénye túlzott mértékű volt. A megbízási szerződésben meghatározott 350.000 forint alapdíj és az egy tárgyalás alapján felszámított további 60.000 forint díjazás ugyanis csak csekély mértékkel volt kevesebb a pertárgy értékénél, azaz 563.315 forintnál. Az alperes ezzel összefüggésben az IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja szerinti számítási módra hivatkozott és a felperest megillető perköltséget 28.166 forintban kérte megállapítani. Álláspontja szerint az így kiszámítható és az elsőfokú bíróság által megítélt összegek közötti különbségből is nyilvánvaló, hogy a felperes által felszámított perköltség eltúlzott mértékű volt. [6] Az alperes fellebbezésében az IM rendelet 2. §
(2)bekezdése alkalmazásával is kérte a felszámított perköltség mérséklését arra hivatkozva, hogy az ügyvédi munkadíj nem állt arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A Pp.
- §-ához fűzött nagykommentár alapján arra hivatkozott, hogy a bíróságnak a perköltségre vonatkozó rendelkezés során figyelemmel kell lennie a jogszabályokra (illeték, ügyvédi munkadíj), továbbá a költségek felmerülésére, azok összegére, arra, hogy a per adatai, a felek által előadottak a költségfelszámítást mennyiben támasztják alá. A bíróság köteles mérlegelni, hogy a felszámított költség mennyiben felel meg „a perköltség fogalma szerinti követelményeknek”. Ennek során értékelni kell, hogy a felszámított költség a perbeli jogérvényesítéssel okozati összefüggésben és szükségképpen merült-e fel. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.014/2023/5 3 A felperes fellebbezési ellenkérelme [7] A felperes fellebbezési ellenkérelmében a fellebbezéssel támadott rendelkezés vonatkozásában az elsőfokú ítélet helybenhagyását, és az alperes másodfokú perköltségben történő marasztalását kérte az IM rendelet
- §
(2)és
(5)bekezdése alapján. [8] Kifejtette, hogy az alperes alaptalanul hivatkozott a fellebbezésében a pertárgyérték jelentőségére, tekintettel arra, hogy a 2018. január 1-jétől hatályos jogszabálymódosítás következtében az IM rendelet 2. §
(2)bekezdése alkalmazása körében a felszámított ügyvédi munkadíj kizárólag abban az esetben mérsékelhető, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. [9] A felperes vitatta az alperesi fellebbezést a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenység tekintetében is. Előadta, hogy az elsőfokú eljárás során megfelelő színvonalú, a perkoncentráció elvének megfelelő ügyvédi munkát végzett. Ez alapján már az első tárgyaláson rendelkezésre állt minden adat és bizonyíték az érdemi döntés meghozatalához. [10] A felperessel két alkalommal került sor konzultációra, amely részletes tanácsadásból, jogi kockázatelemzésből állt, továbbá a felperes által rendelkezésre bocsátott dokumentumok elemzéséből számítások és kalkulációk elvégzéséből. A jogi képviseleti tevékenységet nehezítette, hogy bérjegyzékek az alperes kötelezettségszegő magatartása miatt nem álltak rendelkezésre. A per előkészítése mindezek alapján hat órát vett igénybe. A keresetlevél előterjesztése négyórás munkaidőt igényelt, a digitalizálás és az iratok benyújtása további egy óra munkaidőt jelentett. [11] Az elsőfokú eljárás folyamán is adott tájékoztatást a felperesnek, az időközben az alperes által csatolt bizonyítékokat kiértékelte és ez alapján újabb számításokat végzett, ami további két óra munkaidőt jelentett. A felperes jogi képviselője részt vett az elsőfokú bíróság által tartott tárgyaláson, ahol feloldotta számítások közötti ellentmondásokat és ennek következtében volt lehetőség érdemi döntés meghozatalára. Ez további egy munkaórát jelentett. A 14 ügyvédi munkaóra alapulvételével az ekként felszámított 410.000 forint nem minősült aránytalannak és eltúlzottnak. [12] A felperes hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.220/2021/7. számú határozata alapján arra, hogy a 25.000 forintos ügyvédi óradíj az ügyvédi piaci árszabásnak megfelel. Jelen perben nem óradíjas megállapodás jött létre a jogi képviselő és a felperes között, de a képviseleti tevékenységet munkaórára lebontva 30.000 forint/óra összeg volt kalkulálható. A Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.014/2023/5 4 2022. évi inflációs adatokra figyelemmel ez az összeg elfogadhatónak minősült és az arányban állt az elvégzett ügyvédi munkával is. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [13] Az alperes fellebbezése alaptalan. [14] A másodfokú bíróság a Pp. 370. §
(1)bekezdése értelmében a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét, ezért nem érintette az ügy érdemére vonatkozó rendelkezéseket. [15] Az alperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott a pertárgyérték jelentőségére. Amint arra a felperes helytállóan hivatkozott a fellebbezési ellenkérelmében, az IM rendelet 2. §
(2)bekezdésének
- január 1-jével hatályos rendelkezése értelmében, a megbízási szerződés alapján felszámított ügyvédi munkadíj összegét a bíróság kizárólag abban az esetben mérsékelheti, amennyiben az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. Ebből az következik, hogy a pertárgy értéke nem képezheti az ügyvédi munkadíj mérséklésének alapját. [16] A másodfokú bíróság alaptalannak találta az ügyvédi tevékenységgel összefüggő fellebbezési érvelést is. A per iratanyaga alapján megállapítható volt, hogy a felperesi beadványok munka- és időigényessége, alapossága lehetővé tette az ügy megfelelő előkészítését, az elsőfokú eljárás során bírósági meghagyás kibocsátására is sor került. Az első tárgyaláson minden szükséges adat rendelkezésre állt az érdemi döntés meghozatalához, a tárgyaláson az alperesi képviselővel ellentétben a felperes jogi képviselője jelen volt. [17] A fellebbezési ellenkérelemben a képviselet ellátásával felmerülő, továbbá a keresetlevél előterjesztéséhez és a tárgyalási képviselethez szükséges egyeztetésekkel kapcsolatban megjelölt időtartamokat a másodfokú bíróság reálisnak, életszerűnek és az adott üggyel összefüggőnek találta. Az előbbiek okán a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenység alapján sem látott lehetőséget az ügyvédi munkadíj, mint perköltség mérséklésére. [18] A fentiekre tekintettel az ítélőtábla a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét – annak helyes indokaira tekintettel – helybenhagyta. Záró rendelkezések Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.014/2023/5 5 [19] Az alperes a fellebbezési eljárásban pervesztes lett, a fellebbezéssel érintett pertárgyértéket a másodfokú bíróság az alapján határozta meg, hogy az alperes a 410.000 forint helyett 28.166 forintban kérte meghatározni. A két összeg különbözete, vagyis 381.834 forint volt a fellebbezett pertárgyérték. [20] A pernyertes felperes az IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése alapján igényelte a másodfokú perköltségét áfa felszámítása nélkül, amelyet a másodfokú bíróság a fentiekre figyelemmel 10.000 forintban határozott meg. [21] A másodfokú bíróság tájékoztatja az alperest, hogy az illetéket a NAV 10032000-01070044-09060018 illetékbevételi számlájára kell befizetni, a közleményben fel kell tüntetni az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, a fizetésre kötelezett adóazonosító számát. [22] Az eljárási illetékre és a fellebbezési illetékre vonatkozó rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39.§
(1)bekezdésén, 42. §
(1)bekezdés a) pontján, 46. §
(1)bekezdésén és 78.§
(4)bekezdésén alapult, figyelemmel a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3.§
(2a)bekezdésére. [23] A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 376. §
(1)bekezdés a) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- február
- dr. Orosz Andrea s.k. a tanács elnöke dr. Laczó Adrienn Lilla s.k. előadó bíró dr. Szalai Beatrix s.k. bíró