← Magyarország

Pfv.20099/2025/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: I. A bíróság a kereseti kérelemhez és a jogállításhoz van teljesen kötve. A felek jogi érveléséhez azonban nincs kötve, a kereseti kérelmen és az ellenkérelmen belül a fél jogi érvelésétől eltérő indokok mentén is határozhat. II. A jogerős ítéletben megállapított tényállás vitatása az annak alapjául szolgáló bizonyítékmérlegelés vagy a bizonyítás nélküli ténymegállapítás hibájára alapított felülvizsgálati támadást feltételez, vagyis a félnek a felülvizsgálati kérelmében – a megsértett jogszabályhely konkrét megjelölésével és a hivatkozott jogszabálysértés tartalmi körülírásával – ezzel azonosítható eljárási szabálysértésre kell hivatkoznia. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.20.099/2025/

  1. szám A tanács tagjai: Salamonné dr. Piltz Judit a tanács elnöke Dr. Zumbók Péter előadó bíró Dr. Bajnok István bíró Dr. Farkas Attila bíró Dr. Madarász Anna bíró A felperes: Felperes1 (Cím2) A felperes képviselője: Dr. Tárnok Cecília ügyvéd (Cím3) Az alperes: Alperes1 (Cím1) Az alperes képviselője: kamarai jogtanácsos (Cím1) Kúria III.Pfv.20.099/2025/6 A per tárgya: 2 kártérítés megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Tatabányai Törvényszék 3.Pf.20.062/2024/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Tatai Járásbíróság 3.P.20.097/2023/
  3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 94.892 (kilencvennégyezer-nyolcszázkilencvenkét) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy az esedékesség napjáig fizessen meg az államnak az állami adó- és vámhatóság közzétett illetékbevételi számlájára 379.568 (háromszázhetvenkilencezerötszázhatvannyolc) forint meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő
  4. napon válik esedékessé. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
  5. június 22-én közlekedési balesetet szenvedett, amelynek okozója az alperesnél rendelkezett kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződéssel. [2] A felperesnek a baleset bekövetkezésekor munkaviszonya nem volt, az utolsó munkaviszonya
  6. október 18-án szűnt meg. A felperes
  7. június 15-én munkaviszony létesítésére irányuló előszerződést kötött, amely szerint a szerződő felek
  8. július 1-jén munkaszerződést kívántak kötni. Az előszerződés értelmében a munkakör betöltéséhez Kúria III.Pfv.20.099/2025/6 3 elengedhetetlen volt, hogy a munkavállaló a munkaszerződés megkötésének időpontjában Magyarországon érvényes, B kategóriás gépjármű vezetésére jogosító igazolvánnyal rendelkezzen, és a gépjármű vezetésére alkalmas egészségi állapotban legyen. Az előszerződés a bontó feltételek között rögzítette, hogy amennyiben a munkavállaló az előzőekben meghatározott feltételeket a munkaszerződés megkötésének időpontjában nem tudja teljesíteni, az előszerződés hatályát veszti. Az előszerződést aláíró felek végül munkaszerződést nem kötöttek. A felperes
  9. június 1-jétől ápoló munkakörben egészségügyi szolgálati jogviszonyban áll. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [3] A felperes megváltoztatott keresetében – egyebek mellett – a
  10. július 1-jétől
  11. május 31-ig terjedő időre 5.128.000 forint, míg
  12. június 1-jétől havi 316.307 forint keresetveszteségi járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [4] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta az állított keresetveszteség és a baleset közötti okozati összefüggés fennállását, valamint a követelt járadék összegét is. Az első- és másodfokú ítélet [5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetveszteségi járadék megfizetése iránti keresetet elutasította. [6] Megítélése szerint a felperes a járadékigény jogalapját és összegszerűségét sem bizonyította. Hivatkozott arra, hogy a felperes a baleset bekövetkezésekor munkaviszonnyal nem rendelkezett, azaz a felperes nem a balesettel okozati összefüggésben veszítette el a munkáját. Értékelte, hogy a munkaviszony létesítésére irányuló előszerződést valóban a baleset előtt kötötték, és annak alapján a felperes munkaviszonya végül nem jött létre. A felperes részéről ugyanakkor bizonyítatlannak találta, hogy a munkaszerződés megkötése ténylegesen a baleset miatt, azzal okozati összefüggésben maradt el. Figyelembe vette, hogy a felperes nem bizonyította: a munkaszerződés megkötése érdekében lépéseket tett, és a munkaszerződés megkötése valóban az egészségi állapota miatt maradt el. Mivel pedig a felperes később munkaviszonyt létesített, ezért ebben a körben sem tekintette bizonyítottnak a keresetveszteséget. [7] A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, és az alperest – többek között – keresetveszteség jogcímén
  13. július 1-jétől
  14. szeptember 30-ig összesen 10.189.112 forint, továbbá
  15. október 1-jétől havonta 316.307 forint felperes részére történő megfizetésére kötelezte. [8] Az előszerződés tartalma tekintetében kiegészítette a tényállást, és abból a keresetveszteségi járadék jogalapja vonatkozásában a polgári perrendtartásról szóló
  16. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  17. §

(3)bekezdés c) pontja alapján eltérő jogi következtetést vont le. Kúria III.Pfv.20.099/2025/6 4 [9] Utalt a felperesnek a perfelvétel során tett arra az előadására, hogy a munkaszerződés megkötése a baleset és az annak következményeként kialakult egészségi állapota miatt maradt el. Ezt az állítást bizonyítottnak fogadta el. E körben tekintettel volt arra, hogy a perben kirendelt szakértő szakvéleménye szerint a felperes a baleset következtében
  1. október 5-ig mankó használatára szorult. Figyelembe vette a keresetlevélhez csatolt orvosi iratokat, amelyekből megállapíthatóan a felperesnek műtéti ellátásra, kórházi kezelésre volt szüksége, és az operált végtagját nem terhelhette. Az említett bizonyítékokkal igazoltnak tartotta, hogy a felperes az előszerződésben feltüntetett időpontban,
  2. július 1-jén nem volt alkalmas a munkaköre betöltésére. Ennek alapján rögzítette, hogy a felperes az előszerződés teljesítését nem követelhette. Megállapította továbbá, hogy a felperes munkaképtelensége, ebből adódóan a munkaszerződés megkötésének hiánya, valamint az emiatt jelentkező jövedelemkiesés a balesettel közvetlen okozati összefüggésben állt. A keresetveszteségi járadékigény jogalapját ezért fennállónak minősítette. [10] Kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló
  3. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
  4. §
(3)-
(5)bekezdései, valamint a Kúria Pfv.III.20.133/2022/
  1. számú határozata szerint figyelembe kell venni a jövedelemkiesés meghatározásánál azokat a jövőbeli változásokat, amelyekkel számolni lehet. Ehhez képest abból indult ki, hogy a felperes
  2. július 1-jétől az előszerződésben megjelölt havi 600.000 forint alapbérre mint fix bérre lett volna jogosult, és a foglalkoztatása teljes munkaidőben történt volna. A Munka Törvénykönyvéről szóló
  3. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) rendelkezéseinek alkalmazásával arra a következtetésre jutott, hogy az előszerződés tartalmát az időbérben meghatározott fix alapbérre tekintettel teljesítménybérezésként nem lehetett értelmezni, és a felperest a havi 600.000 forint alapbér ellenében a teljes munkaidőben fennálló rendelkezésre állási kötelezettség terhelte. [11] A felperesnek a keresetveszteségre vonatkozó számításait elfogadta, mivel azok álláspontja szerint megfeleltek a jövedelempótló kártérítés szabályainak. Emiatt az alperest a keresettel egyezően marasztalta. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak részbeni hatályon kívül helyezését és a keresetveszteségi járadék megfizetése iránti kereset elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [13] Megsértett jogszabályhelyként a Pp.
  4. §
(2)bekezdését, 170. §
(2)bekezdés
  1. b)és
  2. d)pontját, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Kgfb. tv.) 12. §-át és 27. §-át, valamint a Ptk. 6:528. §-át, 6:535. §-át és 6:539. §
(1)bekezdését jelölte meg. [14] Iratellenesnek nevezte a jogerős ítéletnek azt a megállapítását, amely szerint a felperes a perfelvétel során előadta, hogy a munkaszerződés megkötése a baleset és az annak Kúria III.Pfv.20.099/2025/6 5 következményeként kialakult egészségi állapota miatt maradt el. Hivatkozott arra, hogy a felperesnek sem a keresetlevélben, sem a perfelvétel során nem volt ennek megfelelő állítása. Megítélése szerint a másodfokú bíróság a felperes előadásának ezzel a kiegészítésével jutott el a baleset és a keresetveszteség közötti okozati összefüggés fennállásának megállapításához, amelynek ezért nem volt alapja. Állította, hogy a munkaszerződés megkötése elmaradásának okát semmilyen adat nem támasztotta alá. Emellett a munkavégzés kezdetének időpontját is ismeretlennek tartotta, mivel az előszerződés ezzel kapcsolatban semmilyen adatot nem tartalmazott. Éppen ezért bizonyítatlannak tekintette, hogy mely időponttól kezdődően lehet szó jövedelemveszteségről. [15] Ugyancsak iratellenesnek nevezte a jogerős ítéletnek azt a megállapítását, amely szerint a felperes
  1. július 1-jétől az előszerződésben megjelölt mértékű alapbérre mint fix bérre lett volna jogosult. Feltáratlannak tartotta a ténylegesen elvégzendő munka mennyiségét és a próbaidő esetleges kikötését is. Érvelése szerint ezért az előszerződés önmagában sem a keresetveszteség jogalapjának, sem összegszerűségének igazolására nem volt alkalmas. [16] Előadta, hogy a másodfokú bíróság a felperes által hivatkozottak helyett más jogszabályhelyekre alapította a döntését, és a hatáskörén túlterjeszkedett, amikor az előszerződésben foglaltakat az Mt. alapján értékelte és értelmezte. [17] Hangsúlyozta, hogy a jövedelempótló járadékot a munkaképesség-csökkenés és a jövedelemkiesés mértékének együttes vizsgálata alapján kell meghatározni. Ezzel szemben hiányolta, hogy nem történt meg a balesetet megelőző évben a felperes által elért átlagjövedelem és a munkaképesség-csökkenés értékelése sem. Az utóbbi körben utalt arra, hogy a szakvélemény szerint a felperesnél a térdmozgások 2023 áprilisában álltak helyre, és a felperes a személyes előadása szerint ekkor már ismételten munkavégzésre képes állapotban volt. [18] Sérelmezte, hogy a vitatása ellenére a másodfokú bíróság nem tárta fel: a felperes miért nem hasznosítja a munkavégzési képességét teljes munkaidőben, és a baleset okán mely időponttól érte keresetveszteség. [19] kérte. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását [20] Kiemelte, hogy az alperes alapvetően a másodfokú bíróság mérlegelését támadja, és ennek során figyelmen kívül hagyta az előszerződés tartalmát. Az utóbbiak kapcsán utalt arra, hogy a munkaszerződés megkötésének időpontjában gépjármű vezetésére alkalmas egészségügyi állapotban kellett volna lennie, amely egyúttal bontó feltételnek is minősült. Előadta, hogy már a keresetlevélben hivatkozott a munkaszerződés megkötésének a baleset miatti elmaradására. A Kúria döntése és jogi indokai [21] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Kúria III.Pfv.20.099/2025/6 6 [22] A Kúria a Pp.
  2. §
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezése az alperes által megjelölt és érdemben vizsgálható okokból nem jogszabálysértő. [23] A Pp. 413. §
(1)bekezdés b) pontja szerint a felülvizsgálati kérelemnek a beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett tartalmaznia kell a jogszabálysértés pontos megnevezésével, a jogszabályhely megjelölésével azt az eljárási, illetve anyagi jogi jogszabálysértést, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére, annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja. [24] Az eljárásjogi tárgyú elvi iránymutatásoknak a Pp. hatálybalépése folytán történő felülvizsgálatáról szóló 1/
  1. Polgári jogegységi határozat alapján a Pp. alkalmazása körében is megfelelően irányadó 1/
  2. (II. 5.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény)
  3. pontja értelmében a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A PK vélemény
  4. pontja tartalmazza, hogy ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előző pontban meghatározott törvényi követelményekkel. [25] A felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása, mert ezek határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének tartalmi és perjogi kereteit. Érdemben ugyanis csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a törvény által előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesülnek, az egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja (Kúria Pfv.IV.20.242/2023/6.). [26] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében anélkül állította a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás terjedelmét, a biztosító helytállási kötelezettségét és a vele szembeni kártérítési igény érvényesítését szabályozó Kgfb. tv.
  5. § és
  6. §, a veszélyes üzemi felelősség szabályát tartalmazó Ptk. 6:
  7. §, valamint a veszélyes üzemek találkozásáról rendelkező Ptk. 6:
  8. §
(1)bekezdés megsértését, hogy az erre vonatkozó jogi álláspontját kifejtette volna. (E jogszabályhelyek alkalmazásának indokoltságát, és azok alapján a helytállási kötelezettségének fennállását az alperes az eljárás korábbi szakaszaiban egyébként sem vonta kétségbe.) Az alperes a jogerős ítélet több, a felülvizsgálati kérelemmel érintett járadékkövetelés megalapozottsága szempontjából lényeges ténymegállapítását is vitatta. A jogerős ítéletben megállapított tényállás vitatása ugyanakkor az annak alapjául szolgáló bizonyítékmérlegelés vagy a bizonyítás nélküli ténymegállapítás hibájára alapított felülvizsgálati támadást feltételez, vagyis a félnek a felülvizsgálati kérelmében – a megsértett jogszabályhely konkrét megjelölésével és a hivatkozott jogszabálysértés tartalmi körülírásával – ezzel azonosítható eljárási szabálysértésre kell hivatkoznia (Kúria Pfv.III.20.868/2022/6., Pfv.III.20.537/2023/18.). Mivel azonban az alperes megsértett jogszabályhelyként sem a bizonyítás nélkül megállapítható tényekre vonatkozó Pp.
  1. §-át, sem a bizonyítás eredményének mérlegeléséről szóló Pp.
  2. §-át nem jelölte meg, ezért érdemben ezek a Kúria III.Pfv.20.099/2025/6 7 felülvizsgálati hivatkozásai sem voltak vizsgálhatóak. Emellett a felülvizsgálat az adekvát jogszabályhely (Ptk. 6:
  3. §) feltüntetésének hiányában annak értékelésére sem terjedhetett ki, hogy a másodfokú bíróság helyesen foglalt-e állást a felperest terhelő kárenyhítési kötelezettség megszegésének kérdésében. [27] Az alperes eljárási szabálysértésként hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság a baleset és a keresetveszteség közötti okozati összefüggés fennállását a felperes ezzel kapcsolatos tényállítása hiányában állapította meg, és a felperes által megjelöltektől eltérő jogszabályhelyekre alapította a döntését. A felülvizsgálati kérelmében e körben megsértett jogszabályhelyként feltüntetett Pp.
  4. §
(2)bekezdés
  1. b)és
  2. d)pontja a keresetlevél kötelező tartalmi elemeit határozza meg, az alperes azonban nem azok hiányát, a keresetlevél ebből fakadó, perfelvételre való alkalmatlanságát, hanem a jogerős ítéletnek a felperes tény- és jogállításaitól, valamint jogi érvelésétől való eltérését sérelmezte. Ennek értékelésére az alperes által megjelölt másik eljárásjogi jogszabályhely, a Pp. 2. §
(2)bekezdéséhez kapcsolódóan volt lehetőség. Azt kellett tehát vizsgálni, hogy a másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben kifogásolt eljárásával, a rendelkezési elv és az abból következő kérelemhez kötöttség elve megsértésével hozta-e meg a támadott érdemi döntését. Ennek során pedig az alábbiakra kellett figyelemmel lenni. [28] A felperesnek a jogalap megjelölése útján kell az érvényesített jogot megjelölnie [Pp. 170. §
(2)bekezdés b) pont]. Ez jelenti a jogállítást. A jogállítás alapvetően kétféle módon történhet. Egyrészt a jog alapjául szolgáló konkrét jogszabályhely megjelölésével, másrészt a jog alapjául szolgáló azon jogszabályi rendelkezési tartalom megnevezésével, ami az érvényesített alanyi jogot adja (Kúria Pfv.I.20.113/2024/6.). A bíróság a kereseti kérelemhez és a jogállításhoz van teljesen kötve [Pp. 342. §
(1)és
(3)bekezdés]. A felek jogi érveléséhez azonban nincs kötve, mert a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 2. §
(2)bekezdése alapján a bíróságnak jogalkalmazási tevékenysége során a jogszabályok érvényesülését kell biztosítania, így az érvényesített jogon, a kereseti kérelmen és az ellenkérelmen belül a fél jogi érvelésétől eltérő indokok mentén is határozhat (Kúria Pfv.I.20.640/2023/8., Pfv.I.20.807/2023/5.). A bíróság a felek által állított tényekhez részben van kötve, mert bár hivatalból nem bizonyíthat [Pp. 276. §
(2)bekezdés], de érdemi döntése során olyan tényeket is figyelembe vehet, amelyekre a felek nem hivatkoztak [Pp. 266. §
(2)és
(3)bekezdés] (Kúria Gfv.I.30.120/2023/8.). [29] Az alperes a tényállítástól való eltérést abban jelölte meg, hogy a felperesnek sem a keresetlevelében, sem a perfelvétel során nem volt olyan állítása, hogy a munkaszerződés megkötése a baleset és az annak következményeként kialakult egészségi állapota miatt maradt el. Ezzel szemben a keresetlevél a keresetveszteség kapcsán tartalmazta, hogy a munkaviszony létesítésére vonatkozó előszerződést „[...]
  1. június 15-én írták alá a felek, majd június 22-én bekövetkezett a baleset, így ebből a munkából nem lett semmi”. A felperes a keresetlevélben előadta azt is, hogy „[a]
  2. június 22-én bekövetkezett balesete előtt pár nappal talált ismét megfelelő munkát magának; ezt azonban már nem tudta ellátni a bekövetkezett balesete miatt”. A keresetváltoztatást tartalmazó viszontválaszában arról is nyilatkozott, hogy a „[...] bruttó alapbére 600.000 forint lett volna havonta, ha a baleset nem éri”. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásában helyesen rögzítette a felperes perfelvétel során tett tényelőadásaként azt, hogy a munkaszerződés megkötése a baleset és az annak következményeként kialakult egészségi állapota miatt maradt el. Ehhez képest annak megítélése, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítás szabályainak Kúria III.Pfv.20.099/2025/6 8 megsértése nélkül állapította-e meg a felperes által állított tény fennállását, a felülvizsgálati eljárás tárgyát – a fentebb írtak miatt – nem képezhette. [30] Az alperes a rendelkezési elv megsértéseként hivatkozott továbbá arra, hogy a másodfokú bíróság a felperes által megjelöltektől eltérő jogszabályhelyekre alapította a döntését. A felperes a keresetlevelében az érvényesíteni kívánt jog meghatározásánál a jogalapot a konkrét anyagi jogi jogszabályhelyek és a jogszabályi rendelkezési tartalom feltüntetésével egyaránt megjelölte. A kártérítési követelések között a keresetveszteség megtérítése iránti követelését is megnevezte, amely az általa felhívott Ptk. 6:
  3. §
(2)bekezdésében, annak b) pontjában meghatározott elmaradt vagyoni előnnyel volt azonosítható. Ettől a jogállításától a másodfokú bíróság sem tért el. Azzal, hogy a felperes fentiekben ismertetett tényállítására és az ahhoz kapcsolódó jogi érvelésére figyelemmel, a Ptk. 6:528. §
(5)bekezdésének megfelelően a jövedelemkiesés meghatározásánál értékelte azokat a jövőbeli változásokat, amelyekkel számolni lehet, a Pp. 342. §
(3)bekezdése szerinti jogállításhoz kötöttséget és azon keresztül a Pp. 2. §
(2)bekezdését nem sértette. Emellett a másodfokú bíróság a jövedelemkiesés mértékének az említett kisegítő szabály alkalmazásával történő meghatározása során az előszerződést az Mt.-nek a felperes részéről nem hivatkozott rendelkezéseinek figyelembevételével értelmezte, a jogi érveléshez ugyanakkor ebben a vonatkozásban sem volt kötve, és ezért – a korábbiakban részletezettek szerint – ez sem eredményezhette a rendelkezési elv megsértését. Mindez az alperes felülvizsgálati álláspontjával ellentétben hatásköri túllépést sem jelentett, hiszen a másodfokú bíróság nem a Pp. 20. §
(2)bekezdésében a törvényszék mint munkaügyi bíróság hatáskörébe utalt, a Pp. 508. §
(1)-
(4)bekezdéseiben meghatározott munkaügyi perben járt el. [31] Az alperes – a fentiekből következően az egyetlen érdemben vizsgálható – anyagi jogszabálysértésként a Ptk. 6:528. § téves alkalmazását állította. E jogszabályhely
(2)-
(4)bekezdéseire hivatkozással hiányolta, hogy nem történt meg a balesetet megelőző évben a felperes által elért átlagjövedelem és a munkaképesség-csökkenés értékelése sem. Ezzel szemben a másodfokú bíróság tekintettel volt arra a tényre, hogy a felperesnek a balesetkor munkaviszonya nem volt, és figyelembe vette azt a lehetséges jövőbeli változást, amelyet az előszerződés alapján létrejövő munkaviszony jelenthetett volna. Értékelte továbbá a baleseti eredetű egészségkárosodást, amely a felperest az előszerződésben meghatározott munkakör betöltésére alkalmatlanná tette, a munkaszerződés megkötését meghiúsította. Az alperes ugyan a jogerős ítélet erre vonatkozó, valamint a munkaképtelenség időtartamával és a jövedelemveszteség kezdő időpontjával kapcsolatos ténymegállapításait is vitássá tette, de azokat – a megfelelő felülvizsgálati támadás hiányában – szintén irányadónak kellett tekinteni. Egyebekben pedig az alperes a járadékszámítás hibájára a felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott. [32] A Kúria a kifejtettekre tekintettel, a Pp. 424. §
(1)bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályában fenntartotta. [33] A Kúria a Pp. 83. §
(1)bekezdése szerint, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontjára és
(5)bekezdésére figyelemmel kötelezte az alperest a felperes által felszámított – az ügyvédi munkadíjat tartalmazó – felülvizsgálati költség megfizetésére. Kúria III.Pfv.20.099/2025/6 9 [34] Az alperes az eljárás tárgyi illetékfeljegyzési jogos volta [az illetékekről szóló 1909. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. §
(1)bekezdés b) pontja] miatt meg nem fizetett, az Itv. 39. §
(1)bekezdése és 50. §
(1)bekezdése alapján meghatározott mértékű felülvizsgálati eljárási illetéket a Pp. 102. §
(1)bekezdés első mondata szerint, a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjának megfelelően köteles megfizetni az állam javára. A Kúria az utóbbi IM rendelet 3. §
(2)bekezdés
  1. d)és
  2. e)pontjára tekintettel tájékoztatja az alperest arról, hogy az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell megfizetnie, és megfizetése során közleményként fel kell tüntetnie: a Kúria megnevezését, a Kúria e határozatának ügyszámát és a fizetésre kötelezett adóazonosító számát. [35] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. §
(1)bekezdése folytán alkalmazott Pp. 376. §
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. [36] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja zárja ki. A döntés elvi tartalma [37] I. A bíróság a kereseti kérelemhez és a jogállításhoz van teljesen kötve. A felek jogi érveléséhez azonban nincs kötve, a kereseti kérelmen és az ellenkérelmen belül a fél jogi érvelésétől eltérő indokok mentén is határozhat. [38] II. A jogerős ítéletben megállapított tényállás vitatása az annak alapjául szolgáló bizonyítékmérlegelés vagy a bizonyítás nélküli ténymegállapítás hibájára alapított felülvizsgálati támadást feltételez, vagyis a félnek a felülvizsgálati kérelmében – a megsértett jogszabályhely konkrét megjelölésével és a hivatkozott jogszabálysértés tartalmi körülírásával – ezzel azonosítható eljárási szabálysértésre kell hivatkoznia. Budapest, 2025. június 3. Salamonné dr. Piltz Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Zumbók Péter s.k. előadó bíró, Dr. Bajnok István s.k. bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró, Dr. Madarász Anna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.