Bf.526/2021/15 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont)], a folytatólagosan, közvetett tettesként elkövetett lopás vétségét folytatólagosan, közvetett tettesként elkövetett lopás bűntettének [Btk. 370. §

(1)bekezdés

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont)

(3)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpont)], a 4 rendbeli közvetett tettesként elkövetett lopás vétségének minősített bűncselekményekből 1 rendbelit közvetett tettesként elkövetett lopás vétségének [Btk. 370. §.

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont] minősíti. A szabadságvesztés tartamát 5 (öt) évre enyhíti. magánfél neve (magánfél címe) magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. Az államnak fizetendő illeték összegét 4.500,- (négyezer-ötszáz) forintra felemeli. A vádlott 200.570,- (kettőszázezer-ötszázhetven) forint bűnügyi költséget köteles az államnak megfizetni. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.526/2021/15/í 2 Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy azt a 2020. szeptember 4. napján tartott tárgyalás alapján is meghozottnak tekinti. A másodfokú eljárásban felmerült 14.400,- (tizennégyezer-négyszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság vádlott neve vádlott bűnösségét gondozási kötelezettség elmulasztásának bűntettében [Btk. 167. §], emberkereskedelem bűntettében [Btk. 192. §

(2)bekezdés 8. fordulat,

(3)bekezdés

1. b)és
2. i)pont], folytatólagosan, részben közvetett tettesként elkövetett lopás vétségében [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont], folytatólagosan elkövetett lopás vétségében [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont], közvetett tettesként elkövetett csalás vétségében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont], folytatólagosan, közvetett tettesként elkövetett lopás vétségében [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont], 4 rendbeli közvetett tettesként elkövetett lopás vétségében [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont bb),
2. bc)alpont], 3 rendbeli társtettesként elkövetett lopás vétségében [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont bb),
2. bc)alpont] és társtettesként elkövetett lopás bűntettében [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont, bb),
2. bc)alpont,

(3)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpont] állapította meg. [2] Ezért a vagyon elleni bűncselekmények miatt, mint különös visszaesőt, a gondozási kötelezettség elmulasztásának bűntette és az emberkereskedelem bűntette miatt, mint visszaesőt, halmazati büntetésül 10 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. [3] Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátás időpontjáról. [4] A vádlottal szemben 144.000,- forintra vagyonelkobzást rendelt el. [5] magánfél2 neve, magánfél3 neve és magánfél4 neve magánfél polgári jogi igényét érdemben elbírálta, magánfél neve magánfél részére 53.000,- forint megfizetésére kötelezte a vádlottat, míg a magánfél ezt meghaladó, illetve magánfél5 neve magánfél polgári jogi igényét a törvény egyéb útjára utasította. A vádlottat 1.500,- forint illeték megfizetésére kötelezte a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Adó- és Vámigazgatóságának felhívása szerint. [6] Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. [7] Az elsőfokú ítélet ellen vádlott neve vádlott kézbesítési íven jelentett be fellebbezést, amelynek okát és célját nem jelölte meg. [8] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.239/2021/3. számú átiratában – amit az ügyészség a fellebbezési nyilvános ülésen mindenben fenntartott – eljárási szabálysértés Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.526/2021/15/í 3 észrevételezése mellett az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a vádlott 3/a. tényállási pontban írt cselekményének folytatólagosan elkövetett lopás vétségének minősítését [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont] és a vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegének 161.900,- forintra emelését, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a magánfél neve magánfél 53.000,- forintot meghaladóan előterjesztett, valamint a magánfél5 neve magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt a másodfokú bíróság egyéb törvényes útra utasítottnak tekintse. [9] A vádlott védője a fellebbviteli főügyészség átiratára részletes észrevételt tett, amit a fellebbezési nyilvános ülésen is fenntartott. Álláspontja szerint az emberkereskedelem bűntette, a gondozási kötelezettség elmulasztásának bűntette és a súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette esetében a vádlott felmentésének van helye. Az emberkereskedelem bűntette körében ezt azzal indokolta, hogy a vádlottnak a tényállás 2. pontjában részletezett magatartása nem tényállásszerű, mert a vádlott bűnösségét megalapozó célzat nem merült fel. A gondozási kötelezettség elmulasztásának bűntette esetében arra hivatkozott, hogy a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerint tartási szerződés nem jött létre érvényesen, a Ptk. csak a rokonok számára írja elő a tartás kötelezettségét a törvényben meghatározott esetekben. A felek között létrejött szerződés alkalmatlan arra, hogy a vádlott tulajdonjogot szerezzen tanú3 neve ingatlanán, továbbá a szerződés megkötésének időpontjában a sértett még megfelelően tudott gondoskodni magáról, egészségi állapota a későbbiekben romlott meg. A zsarolás bűntette esetében a védői álláspont szerint az a tény, hogy tanú neve kapcsolatban állt a rendőrséggel, kioltotta a fenyegetettségi helyzetet, hiszen tudta, hogy amennyiben vagyon elleni bűncselekményt követ el, úgy a büntetőjogi felelősségre vonás alól mentesül, mert a bűncselekmény elkövetéséről előzetesen értesítette a rendőröket. Hivatkozott arra is, hogy tanú neve nem tekinthető elfogulatlan tanúnak. Ezért elsődlegesen e három bűncselekmény vádja alól a vádlott felmentését, másodlagosan pedig a kiszabott büntetés enyhítését tartotta indokoltnak. [10] A vádlott a fellebbezési nyilvános ülésen felmentését kérte a gondozási kötelezettség elmulasztásának bűntette és az emberkereskedelem bűntette miatt emelt vád alól, továbbá az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés enyhítését indítványozta arra is figyelemmel, hogy a vagyon elleni bűncselekmények elkövetését részben elismerte, és elkövetésük óta hat év eltelt. [11] A másodfokú bíróság a vádlott enyhítésre irányuló fellebbezését ítélte alaposnak, és osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját a tényállás 3/a. pontjában írt bűncselekmény minősítését, továbbá az eljárási szabálysértést illetően. [12] Egyetértett azzal az ügyészségi állásponttal is, hogy jelen ügyben a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján az elsőfokú ítélet teljeskörű felülbírálatának van helye. A vádlott ugyanis a kézbesítési íven bejelentett fellebbezésének okát és célját a későbbiekben sem közölte. A Be. 584. §

(4)bekezdése alapján ilyen esetben a bejelentett fellebbezést az ítélet valamennyi rendelkezése ellen bejelentettnek kell tekinteni. [13] Ezért a másodfokú bíróság a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése szerint eljárva, a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. [14] Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, olyan eljárási szabályt nem sértett, ami az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. [15] Eljárási hibaként értékelendő azonban, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítás anyagává tette és bizonyítékként értékelte az egyes tényállási pontokban írt cselekményekkel kapcsolatban készült rendőri jelentések azon részeit, amelyek az ügyben később tanúként Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.526/2021/15/í 4 kihallgatott személyek, továbbá vádlott neve vádlott és elítélt neve elítélt nyilatkozatait tartalmazta (elsőfokú iratok 41. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 8. oldal). [16] A rendőri jelentések készítésekor hatályban volt 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 168. §

(1)bekezdése szerint a gyanúsított és a tanú kihallgatásáról jelentés nem volt készíthető. A jelenleg hatályos Be. a rendőri jelentésről már nem rendelkezik, ugyanakkor a Be. 361. §-a szerinti feljegyzés ennek feleltethető meg. A Be. 361. §

(1)és

(6)bekezdésének egybevetéséből az következik, hogy a korábbi Be. rendőri jelentésre vonatkozó szabályai irányadók a feljegyzésre is. Feljegyzés csak abban az esetben készíthető, ha az eljárási cselekményen terhelt, védő, tanú vagy vagyoni érdekelt nem volt jelen. [17] A rendőri jelentések a későbbi tanúk, valamint a vádlott és elítélt neve terhelt azon nyilatkozatait tartalmazzák, amelyeket a helyszínen intézkedő rendőrnek a törvényes figyelmeztetés hiányában mondtak el, így a rendőri jelentés ezen részei bizonyítékként nem értékelhetők. A törvényes figyelmeztetés hiánya miatt bizonyítékként nem értékelhető tanú2 neve tanú vallomásának ezen közlésekkel kapcsolatos részei sem (Szegedi Ítélőtábla Bf.III.2/2021/19. számú végzése). [18] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a rendőri jelentések és a tanú vallomásának ezen részeit a bizonyítékok köréből a Be. 167. §

(5)bekezdése alapján kirekesztette (elsőfokú ítélet [73] bekezdés utolsó mondata, [83] bekezdés utolsó mondata, [87] bekezdés 3-

1. alatti vagyon elleni bűncselekmények kapcsán készült rendőri jelentésekre hivatkozás). [19] Ugyancsak eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor tanú neve tanút a kihallgatásakor nem figyelmeztette a Be.
2. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti úgynevezett relatív mentességi jogára. Az eljárási szabálysértésnek kizárólag a vagyon elleni bűncselekmények esetében van jelentősége, mert a vád szerint tanú neve vagyon elleni bűncselekményeket követett el. Az iratokból megállapítható, hogy a vele szemben indult nyomozást a Jászberényi Járási Ügyészség a korábbi Be. 190. §

(1)bekezdés d) pontja alapján megszüntette. Ez a megszüntetési ok azonban sem a korábbi Be. 82. §

(1)bekezdés b) pontja alapján, sem a jelenleg hatályos Be. 172. §

(2)bekezdése alapján nem teremt kivételt a részleges vallomás megtagadási jog alól. Ezért tanú neve tanúnak a vagyon elleni bűncselekmények elkövetésére vonatkozó – saját cselekvőségét érintő – vallomásrészeit a másodfokú bíróság a Be. 177. §

(2)bekezdése alapján kirekesztette a bizonyítékok köréből (elsőfokú ítélet [81] bekezdés utolsó négy mondata, [87] bekezdésből tanú neve „sértett” vallomására hivatkozás). [20] Az előbb hivatkozott bizonyítékok kirekesztésével sem vált megalapozatlanná az elsőfokú ítélet tényállása. Azt, hogy tanú neve kényszer, illetve fenyegetés hatása alatt vett részt a vagyon elleni bűncselekmények elkövetésében, egyéb bizonyítékok, így tanú3 neve, tanú2 neve és az

1. számú tanú vallomása kellően alátámasztotta. A tényállás
2. és
3. pontja esetében ugyanez a helyzet: a kirekesztett bizonyítékokon kívül több olyan személyi és tárgyi bizonyíték állt a bíróság rendelkezésére, amelyek kellően alátámasztották a terhelt büntetőjogi felelősségét. [21] Az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlanságát [Be.
4. §

(2)bekezdés a) pont] a másodfokú bíróság a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja szerint eljárva, az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján küszöbölte ki, illetve helyesbítette. [22] A vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatokat [Be. 561. §

(3)bekezdés b) pont] a következőkkel egészítette ki: [23] A [8] bekezdést azzal, hogy a rablás bűntette mellett súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette, 2 rendbeli lopás bűntette és lopás vétsége miatt ítélte el a bíróság Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.526/2021/15/í 5 a vádlottat (ennek a különös visszaesői minőség megállapítása szempontjából van jelentősége); [24] a [13], [15] és [17] bekezdést a bűncselekmények elkövetési időpontjaival:

1. augusztus
2. és
3. augusztus
4. napja [13],
5. január
6. és
7. május
8. napja közötti időszak, továbbá
9. augusztus
10. napja [15],
11. május
12. és
13. május
14. napja [17]. [25] A tényállás
15. pontját (elsőfokú ítélet [24] bekezdés) kiegészítette azzal, hogy a Jászberényi Járásbíróság a
16. november
17. napján kihirdetett és elítélt neve II. rendű elítélt vonatkozásában
18. november 23-án jogerős 6.B.159/2017/
19. számú ítéletével a II. rendű vádlottat társtettesként elkövetett gondozási kötelezettség elmulasztásának bűntette [Btk.
20. §] miatt 1 év, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte és elrendelte pártfogó felügyeletét. [26] Kiegészítette a tényállás
21. pontját (elsőfokú ítélet [39] bekezdés) azzal, hogy magánfél neve a 30.000,- forint kár megtérítésére polgári jogi igényt nem terjesztett elő (Jászberényi Járásbíróság 6.B.159/2017/
22. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
23. oldal harmadik bekezdés). [27] Kiegészítette a tényállás
24. pontját a következőkkel: az eltulajdonított kerékpár értéke 12.000,- forint volt. magánfél5 neve sértett 26.000,- forintra polgári jogi igényt terjesztett elő (Jászberényi Járásbíróság 6.B.159/2017/
25. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
26. oldal). [28] Helyesbítette a tényállás 7-
27. pontjainak [48], [50], [52], [54], [56], [58] és [60] bekezdését akként, hogy az ott feltüntetett összegek az eltulajdonított ingóságok értéke (az elsőfokú bíróság a lopás kapcsán csak az okozott kár értékét határozta meg, ami a csalás esetében helyes, a lopás esetében azonban az elkövetési értéket kell megállapítani). [29] A másodfokú bíróság kiegészítette az elsőfokú ítélet tényállását azzal, hogy a Jászberényi Járási Ügyészség
28. február
29. napján kelt 1.B.64/2016/41-II. számú határozatával tanú neve gyanúsítottal szemben a nyomozást büntethetőséget kizáró ok – régi Be.
30. §

(1)bekezdés d) pontja – miatt megszüntette, illetve a Jászberényi Járásbíróság a

1. augusztus
2. napján kelt és
3. szeptember
4. napján jogerős 6.B.159/2017/
5. számú végzésével elítélt2 neve III. rendű terhelttel szemben indult büntetőeljárást a Be.
6. §

(1)bekezdés a) pont harmadik bekezdése alapján – elkövető halála – miatt megszüntette. [30] Helyesbítette az elsőfokú ítélet indokolásának [72], [81], [83], [87] bekezdéseit, mert a tanú keresztneve helyesen tanú2 keresztneve (tanú2 neve). [31] Egyebekben az elsőfokú ítélet tényállása hiánytalan, az az előbb írt kiegészítésekkel, helyesbítésekkel irányadó volt a másodfokú felülbírálat során. [32] A vádlott a vagyon elleni bűncselekmények elkövetését nem vitatta, de azt igen, hogy azokban tanú neve tanú az általa kifejtett kényszer vagy fenyegetés hatására vett részt. A korábbiakban az ítélőtábla már rámutatott, hogy tanú3 neve, tanú2 neve és az

1. számú tanú vallomása e vádlotti védekezést egybehangzóan megcáfolta. Azt, hogy tanú neve a vagyon elleni bűncselekmények elkövetésében nem önként, hanem azért vett részt, mert erre a vádlott veréssel, fenyegetéssel kényszerítette, következett a tényállás
2. pontjában részletezett vádlotti magatartásból is. [33] A tényállás
3. és
4. pontjában részletezett bűncselekmények elkövetését a vádlott tagadta. [34] Az elsőfokú bíróság e körben bizonyítékként értékelte tanú3 neve, tanú neve, tanú2 neve, az
5. és a
6. számú, továbbá id. tanú4 neve tanú vallomását, valamint tanú3 neve Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.526/2021/15/í 6 egészségi állapotára vonatkozó orvosi dokumentációt, illetve a tényállás
7. pontja esetében a sértett és a vádlott, valamint élettársa között létrejött szerződést. [35] Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat körültekintően, részletesen értékelte. A mérlegelés eredményeként megállapított tényekből levont következtetései okszerűek, logikusak. [36] A bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság feladata. Megalapozott tényállás esetében a másodfokú eljárásban nincs törvényi lehetőség a bizonyítékok eltérő értékelésére, ezért a tényállás
8. és
9. pontja esetében a felmentésre irányuló fellebbezés eredményre nem vezethetett. [37] Itt jegyzi meg a másodfokú bíróság a védői észrevétellel kapcsolatban, hogy a megismételt eljárásban az ügyészség a vádat módosította (elsőfokú ítélet [2] bekezdés), és a súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette, valamint kényszermunka bűntette helyett emberkereskedelem bűntettével vádolta a terheltet. [38] A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, és helyesen döntött, amikor az elkövetéskori Btk.-t alkalmazta. [39] A vagyon elleni bűncselekmények minősítése a tényállás 3/a.,
10. és
11. pontja esetében helyesbítésre szorult. [40] A gondozási kötelezettség elmulasztásának bűntette esetében a másodfokú bíróság nem osztotta a védő e körben kifejtett álláspontját. A felek (tanú3 neve, vádlott neve vádlott és elítélt neve)
12. szeptember
13. napján szerződést kötöttek, amely azt tartalmazta, hogy tanú3 neve cukorbetegsége miatt ápolásra szorul, és ezért fogadja az ingatlanába a vádlottat és élettársát. Cserébe a gondozásért, elhalálozása esetén a vádlott és élettársa tulajdonába kerül az ingatlan és „ami benne van”, vagyis az ingóságok. A szerződés tartalma szerint a későbbiekben egy ügyvédnél erről szerződést készíttetnek. A szerződésben tanú3 neve felhatalmazta a vádlottat és élettársát a bankkártyája és a számlaszáma hozzáférésére is. [41] A felek között mindezek alapján, ha nem is ügyvéd által szerkesztett, jogilag pontosan megfogalmazott, de a felek akaratának mindenben megfelelő, tartalmilag egyértelmű szerződés jött létre. Azt, hogy a vádlott is érvényesnek és magára nézve kötelezőnek tekintette a szerződésben vállaltakat, bizonyítja, hogy rövid ideig eleget is tett az abban foglaltaknak, miután élettársával beköltözött tanú3 neve ingatlanába. [42] Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a szerződés alapján az ingatlan tulajdonjogát a vádlott nem szerezhette meg, mert ahhoz ügyvéd által vagy közjegyző által szerkesztett okiratra lett volna szükség, de az ingóságok tekintetében a szerződés érvényesen létrejött. Így a Büntető Törvénykönyvről szóló
14. évi C. törvény (Btk.)
15. §-a szerinti bűncselekmény valamennyi törvényi tényállási eleme megvalósult, hiszen a vádlott 2015 novemberétől
16. február 24-ig a gondozási kötelezettségét már nem teljesítette. [43] A másodfokú bíróság nem értett egyet a védővel abban sem, hogy a tényállás
17. pontja szerinti emberkereskedelem bűntette sem tényállásszerű. Az irányadó tényállás szerint a vádlott tanú neve sértettet magához vette, majd rendszeres veréssel, vagy azzal való fenyegetéssel ingyen dolgoztatta. A tényállásszerűség szempontjából annak nincs jelentősége, hogy tanú neve1 a vádlott a ház körüli munkák elvégzésére kényszerítette, mint ahogy annak sem, hogy nem a saját ingatlanában, hanem tanú3 neve házában helyezte el. Az irányadó tényállás szerint tanú neve befogadása arra az időpontra tehető, amikor a vádlott a gondozási kötelezettségének már nem tett eleget, és tanú3 neve is egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe került. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.526/2021/15/í 7 [44] A védői érveléssel kapcsolatban utal az ítélőtábla a Kúria Bfv.II.600/2019/
18. számú határozatára, amely szerint amennyiben a munkavégzésre kényszerítés kiszolgáltatott helyzetben lévő személy sérelmére, e helyzetben tartásának kihasználásával, előny szerzésére való törekvés érdekében történik, és a terhelt az emberkereskedelem törvényi tényállásában szabályozott elkövetési magatartást visz véghez, ez utóbbi bűncselekmény és nem a kényszermunka bűntette valósul meg. [45] Ami a vagyon elleni bűncselekményeket illeti: [46] A tényállás 3/a. pontja szerint a sértett neve sérelmére elkövetett bűncselekményekben a vádlott maga is részt vett, azaz tettesi magatartást fejtett ki. Ezért cselekménye – egyetértve a főügyészség által kifejtettekkel – folytatólagosan elkövetett lopás vétségének [Btk.
19. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont] minősül. [47] Megjegyzi az ítélőtábla, hogy egységes a jogalkalmazás abban, hogy ha a folytatólagosan elkövetett cselekmények valamely részcselekménye eltérő elkövetői magatartást valósít meg, úgy a folytatólagosság törvényi egységére figyelemmel a cselekményt egységesen a legsúlyosabb elkövetői magatartásként kell értékelni, és a büntetés kiszabásánál lehet figyelembe venni, ha egyes részcselekmények eltérő elkövetői alakzattal valósultak meg (BH2012. 166.). [48] A tényállás 5. pontja esetében az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a vádlott ezt a cselekményt is rendszeres haszonszerzés céljából követte el. Ez a bűncselekmény is beleilleszkedik azon bűncselekmény-sorozatba, amit a vádlott az előbbi céllal 2015. novembere és 2016. február 24. napja között követett el. Ezért ezt a bűncselekményt az üzletszerűség súlyosabban minősíti. A tényállásban részletezett magatartásával a vádlott a Btk. 6. §

(2)bekezdése alapján folytatólagosan, a Btk. 13. §

(2)bekezdése szerinti közvetett tettesként elkövetett lopás bűntettét [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont,

(3)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpont] valósította meg. [49] A tényállás 13. pontja szerint tanú neve vádlott neve vádlott fenyegetésének hatására, kerítéssel részben körülkerített tanyaudvarba ment be, és a nyitott fóliasátorból tulajdonított el különböző ingóságokat. A tényállás tehát nem tartalmaz dolog elleni erőszakot, ezért ez a cselekmény a Btk. 13. §

(2)bekezdése alapján közvetett tettesként elkövetett lopás vétségének [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bb)alpont] minősül. [50] A tényállás kiegészítésére is figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott a vagyon elleni bűncselekmények tekintetében különös visszaesőnek, míg a gondozási kötelezettség elmulasztásának bűntette és az emberkereskedelem bűntette vonatkozásában visszaesőnek minősül. Tekintettel arra, hogy a Btk. 89. §

(1)bekezdése szerinti, a különös visszaesőkre alkalmazandó, a büntetési tétel felső határát megemelő rendelkezések az enyhébb büntetési tételű vagyoni elleni bűncselekményekre vonatkoznak, a megemelt büntetési tételkeretnek jelen ügyben nincs jelentősége. Ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a büntetés kiszabásánál irányadó büntetési tételkeret két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés, amelynek a Btk. 80. §

(3)bekezdése szerinti középmértéke hét év. [51] A büntetés kiszabásánál irányadó körülmények helyesbítésre szorultak. [52] A másodfokú bíróság további súlyosító körülményként értékelte azt, hogy a vádlott a vagyon elleni bűncselekmények vonatkozásában különös visszaeső. Ezt a büntetés kiszabásánál a bírói gyakorlat általában nem tekinti súlyosító körülménynek, de a jelen ügyben a már kifejtettekre tekintettel ez az elkövetői minőség nem eredményezte a büntetési tételkeret tágítását, és a vagyon elleni bűncselekmények ilyen minősítő körülményt nem Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.526/2021/15/í 8 tartalmaznak. A tényállás kiegészítésével vált megalapozottá annak súlyosító körülménykénti értékelése, hogy a vádlott a bűncselekményeket büntetőeljárás hatálya alatt követte el. [53] Mellőzte az ítélőtábla enyhítő körülményként értékelni azt, hogy a vagyon elleni bűncselekmények elkövetését a vádlott bűnösségre is kiterjedően beismerte. Ez ugyanis nem volt teljeskörű, hiszen tagadta, hogy tanú neve1 kényszerítette a vagyon elleni bűncselekmények elkövetésére. A teljeskörű beismerő vallomás is csak abban az esetben értékelhető enyhítő körülményként, ha az a bűnösség elismerésére is kiterjed, ami az előbb írtakra tekintettel szintén nem volt teljes. Az ítélőtábla az elsőfokú bírósággal szemben az időmúlást is teljes mértékben enyhítő körülménynek tekintette, hiszen a bűncselekmények elkövetése óta több mint hat év eltelt. [54] A másodfokú bíróság álláspontja az, hogy a törvényszék által kiszabott szabadságvesztés tartama eltúlzott. Az teljes mértékben figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a Jászberényi Járásbíróság

1. november
2. napján kihirdetett – majd a Szolnoki Törvényszék 2.Bf.387/2019/
3. számú végzésével
4. január
5. napján hatályon kívül helyezett 6.B.159/2017/
6. számú ítéletével a vádlottat lényegében ugyanezen bűncselekményekért 10 év szabadságvesztésre ítélte. Az újabb elsőfokú ítélet meghozatalára – a vádlottnak fel nem róható okból – a járásbírósági ítéletet követő két és fél év múlva került sor. A szabadságvesztés tartama nem igazodott a bűncselekmények tárgyi súlyához sem. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt is, hogy az elkövetési időszak viszonylag rövid volt: 2015 novemberétől
7. február
8. napjáig tartott. Az emberkereskedelem bűntette tényállásszerűen megvalósult ugyan, de annak elkövetési formája nem tipikus. A vagyon elleni bűncselekményeknél fennáll a tipikus megélhetési bűnözés. [55] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a vádlott szabadságvesztésének tartamát 5 évre enyhítette. [56] Az elsőfokú bíróság által a törvényi maximumban kiszabott 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetést azonban az ítélőtábla nem tartotta eltúlzottnak. A vádlott büntetett előélete, bűnözői karrierje, a viszonylag rövid ideig tartó és kisebb tárgyi súlyú, de nagyszámú bűncselekmény sorozat a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség olyan magas fokára utal, ami indokolttá teszi a mellékbüntetés törvényi maximumban való meghatározását. [57] A Be.
9. §

(4)bekezdése szerint a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra kell utasítani akkor is, ha az

(1)bekezdésben meghatározott okok a polgári jogi igénynek csak valamely részét érintik. A Be. 560. §

(1)bekezdés l) pontja szerint a bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja, ha a polgári jogi igény érdemi elbírálása jelentősen késleltetné az eljárás befejezését. Ezért a másodfokú bíróság magánfél neve magánfél polgári jogi igényének érvényesítését – a kártérítésként megjelölt teljes összegre, azaz 90.000,- forintra vonatkozóan – egyéb törvényes útra utasította. [58] Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy mind magánfél neve, mind magánfél5 neve esetében az elsőfokú bíróság nem az előbbi törvényi szövegnek megfelelően rendelkezett, amikor úgy fogalmazott, hogy e magánfelek „polgári jogi igényét a törvény egyéb útjára utasítja”. [59] magánfél5 neve esetében nem jelölte meg e rendelkezés jogszabályi alapját, azt az ítélőtábla a Be. 560. §

(1)bekezdés o) pontjára hivatkozással pótolta. magánfél5 neve az eljárás során zárt adatkezelést kért, így a polgári jogi igénye nem tartalmazta a Be. 556. §

(2)bekezdés e) pontjában írt azon feltételt, hogy a polgári jogi igény érdemi elbírálása esetére jelölje meg a teljesítés helyét. [60] Az elsőfokú bíróság a megítélt polgári jogi igények esetében helyesen alkalmazta a mérsékelt illetéket, mert a vádlott az előterjesztett polgári jogi igények összegét Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.526/2021/15/í 9 nem vitatta. Tévedett azonban, amikor nem magánfelenként állapította meg az államnak fizetendő eljárási illetéket. Tekintettel arra, hogy három magánfél esetében történt a polgári jogi igény érdemi elbírálása, annak összegét a másodfokú bíróság 4.500,- forintra felemelte. [61] Nem osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség álláspontját a vagyonelkobzás összegének megemelésére. A magánfelek nem terjesztettek elő, vagy utóbb visszavonták a polgári jogi igényt a következő tényállási pontokban: 3/a-b (17.000,- forint), 4.(30.000,- forint), 6. (31.400,- forint), 10. (18.500,- forint), 11. (37.100,- forint), 12. (10.000,forint), azaz összesen 144.000,- forint. Ezért a törvényszék helyesen rendelt el ezen összegre vagyonelkobzást. [62] Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a költségjegyzék 18. tételszáma alatt bejegyzett 8.770,- forint viseléséről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett. Ez az összeg a Szolnoki Törvényszék 2.Bf.387/2019. számú eljárásában merült fel, amelyet a vádlott a Be. 574. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni. Így a vádlottat terhelő bűnügyi költség összege helyesen 200.570,- forint, amelynek megfizetésére kötelezte az ítélőtábla a vádlottat. [63] A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a vádlott enyhítésre irányuló fellebbezését alaposnak ítélte, az elsőfokú ítéletet hivatalból felülbírálva, azt a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy azt a

1. szeptember
2. napján tartott tárgyalás alapján is meghozottnak tekintette. E tárgyalási napot az elsőfokú bíróság az ítélet bevezető részében nem tüntette fel, holott az érdemi tárgyalásnak minősül, mert azon ismertette a vádlott priuszát és bizonyítási indítványokat utasított el. [64] A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be.
3. §

(4)bekezdése alapján az állam viseli. [65] Az ítélet ellen a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye. Szeged,

1. február
2. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke Dr. Cserháti Ágota sk. előadó bíró Sefta Márta dr. sk. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.526/2021/
3. számú ítélete és a Szolnoki Törvényszék 16.B.191/2020/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős. Szeged,
5. február
6. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.526/2021/15/í 10