Pf.20038/2021/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)és

(6)bekezdésében, az Smtv. 4. §

(1)bekezdésében,

1. §-ában,
2. §

(1)bekezdésében, a Pp. 495. §

(1)-

(2)bekezdésében, 496. §

(1)és

(3)bekezdésében, a PK 13., 14.,

1. számú állásfoglalásában írtakat. [3] Kiemelte, hogy a felperes által kifogásolt közlés, mely szerint, mint az egyetem felperes munkaköre szervezte az írásban megjelölt szabadegyetemet, tényállításnak minősül. A közlés valóságnak megfelelősége igazolható, e körben a bizonyítás az alpereseket terhelte. Az alperesek a perben nem bizonyították, hogy a felperes a cikkben írt rendezvény szervezője volt. Az a körülmény, hogy az egyetem felperes munkaköreként egyedüli hozzáférése volt az egyetem tagjainak, hallgatóinak e-mail címeihez és ezáltal csak neki volt lehetősége a rendezvényről minden érintett számára e-mailben tájékoztatást küldeni, valamint hogy munkaköri kötelezettsége volt a tájékoztatók kiadása az érintettek részére, továbbá az, hogy a szervező hallgatók kérésére e-mailben tájékoztatót tett közzé, még nem jelenti azt, hogy a felperes a rendezvény szervezője volt. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.038/2021/4 3 [4] A rendezvény fogalma azt jelenti, hogy előre meghatározott célból, adott helyen és időben összejövetelt tartanak. A rendezvényszervezési tevékenység a rendezvény céljának (tartalmának), helyének és időpontjának meghatározását és megvalósítását jelenti. A felperesnek azonban semmilyen szerepe nem volt a cikkbeli rendezvény célja, tartalma, helye és időpontja kialakításában, ezek meghatározásában. Egy tájékoztató kör-email küldést jóval meghaladó tervezési, szervezési, intézési és végrehajtási tevékenységet igényelt a sajtóközleményben megjelölt rendezvény szervezése, amelyhez a felperesnek semmilyen köze nem volt. [5] Az alperesek meg sem kíséreltek információt szerezni a felperestől arra vonatkozóan, hogy kik voltak a rendezvény szervezői, emellett nyilvánvalóan tudomással bírtak az egyetem kommunikációs vezetőjének feladatköréről, ami az egyetemi vezetés és a hallgatók közötti kommunikáció mellett a hallgatók egymás közti kommunikációjának segítése is. A cikkben az alperesek által közzétett e-mail szövege egyértelműen tartalmazza, hogy a hallgatók tartanak szabadegyetemet, arra nem egyetemi, központi szervezésben kerül sor. Ezt igazolják a felperes által csatolt e-mailek is. [6] Az alperesek alaptalanul hivatkoztak arra is, hogy a sérelmezett valótlan tényállítás a cikk lényegi tartalma szempontjából nem jelentős, lényegtelen tévedésnek minősül. Az írás az elmúlt hónapok aktuális közéleti politikai vitájára – a egyetem diákjai által szervezett demonstrációra – utalással említi meg az egy hónappal korábban tartott nyári szabadegyetemet, a cikk lényegi tartalma, fő mondanivalója pedig az, hogy a rendezvényt a felperes, az egyetem felperes munkaköre szervezte, ami valótlan tényállítás. Ezen tényállítás a cikk lényegi tartalma szempontjából semmiképpen sem tekinthető lényegtelen körülménynek. [7] A valótlan tényállítás a közéleti vita tárgyát nem érinti, kifejezetten a felperes személyére vonatkozó közlés, aki a valótlan tényállítást nem köteles eltűrni, tekintettel arra, hogy nem közszereplő, nincs nagyobb tűrési kötelezettsége. A valótlan állítás nem tekinthető jelentéktelen körülménynek, mert a cikk fő mondanivalója a közvélekedés szerint is jelentőséggel bír, emellett a felperes megítélésére, pályázataira is negatív hatással volt. [8] Az alperesek eredménytelenül hivatkoztak a 7/
2. (III. 7.) és a 13/
3. (IV. 18.) AB határozatokra, mert a valótlan tényállítás nem áll a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának oltalma alatt, a cikk nem kapcsolódik a közhatalmat gyakorlók, vagy köztisztséget vállalók ellenőrzéséhez, a közlés nem politikai véleménynyilvánítás, a valótlan tényállítás nem a közügyek körébe tartozik. [9] Az elsőfokú bíróság a helyreigazítás szövegét a PK
4. számú állásfoglalásban írtak alapján állapította meg. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.038/2021/4 4 [10] Mellőzte, mint szükségtelent, tanú1, tanú2 és tanú3 tanúk meghallgatását. [11] A Pp.
5. §

(1)bekezdésében írtak alapján rendelkezett a perköltség viseléséről. [12] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperesek éltek fellebbezéssel, melyben az elsőfokú bíróság határozatának megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, a felperes perköltségben marasztalását kérték. [13] A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 369. §

(3)bekezdés a),

1. c)és
2. d)pontjaiban foglaltakra alapították. [14] Álláspontjuk szerint az elsőfokú ítélet sérti az Smtv. 12. §

(1)bekezdésében foglaltakat. Az elmúlt hónapok leghevesebb, legaktuálisabb közéleti, politikai vitája a egyetem diákjai által szervezett demonstrációhoz kötődik. A kifogásolt közlés is ezen közéleti vitához kapcsolódva ad tájékoztatást. A kifogásolt közlés valótlan tényállítást nem tartalmaz, emiatt sajtó-helyreigazítás nem kérhető. [15] Az elsőfokú bíróság a cikkben szereplő levelet tévesen, illetve kirívóan okszerűtlenül értékelte, mivel az a kifogásolt közlés valóságát önmagában igazolja. Az írás címe, mint az olvasót elsődlegesen orientáló, az írás lényegét összefoglaló bevezető egyértelműen tartalmazza, hogy a rendezvény szervezője a egyetem, amit a felperes nem is kifogásolt. A felperes a egyetem felperes munkaköre, a cikkben szereplő e-mail feladója a felperes. A cikkben szereplő e-mail tárgya: nyári szabadegyetem, abban a felperes többek között közli a rendezvényre való jelentkezés lehetőségét, valamint programját, abban a felperes többes szám első személyben fogalmaz. A szavak általános jelentése, illetve a társadalmilag kialakult közfelfogás, valamint az általános vélekedések alapján egy rendezvény szervezése minden esetben többrétű feladat, amit általában több ember végez. Nyilvánvaló, hogy a közfelfogás nemcsak egy jogi személyt tekint szervezőnek egy rendezvény vonatkozásában, hanem minden olyan természetes személyt is, aki a megvalósításban, illetve lebonyolításban bármilyen módon aktívan részt vett. Egy kommunikációs vezető minden esetben szervezőnek minősül egy adott rendezvénnyel összefüggésben, különösen akkor, ha ez a kommunikációs vezető hivatalos levél formájában tájékoztatást ad a rendezvény részleteiről is. A sajtóközlemény nem állít olyat, hogy a felperes a munkáltatójától függetlenül, magánszemélyként, saját költségén, egyedül szervezte volna a rendezvényt. A sérelmezett kijelentés tehát valós tényállításnak minősül. [16] Az alperesek másodlagosan arra hivatkoztak, hogy a kifogásolt közlés valós tényekből levont okszerű következtetés, amely alapján sajtó-helyreigazítás szintén nem Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.038/2021/4 5 kérhető. Amennyiben egy intézmény felperes munkaköre a munkáltatója által biztosított email-címről tájékoztatót küld ki egy intézményi rendezvénnyel kapcsolatban, akkor a cikk szerzője a levélhez kapcsolódó közéleti vitával összefüggésben joggal vonhatta le azt a következtetést, hogy a kommunikációs vezető is szervezi a rendezvényt. [17] Téves az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy a kifogásolt közlés a cikk tényleges mondanivalója, illetve a közvélemény szempontjából jelentős tévedésnek minősül, ami a felperes megítélésére negatív hatással volt. [18] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, a II. rendű alperes másodfokú perköltségben marasztalását indítványozta. [19] Előadása szerint az alperesek a fellebbezésükben alaptalanul hivatkoznak arra, hogy nem vitatta, miszerint a egyetem szervezte volna a nyári szabadegyetemet. Keresetében előadta, hogy a szabadegyetemet az egyetemi hallgatók, a diákok szervezték, a szervezésben az egyetem nem vett részt. A tanúk meghallgatását is azzal a céllal kérték, hogy bizonyítsák, a diákok voltak a szervezők, abban sem az egyetem, sem ő maga személyesen nem vettek részt. Az egyetem és annak a perbeli cikkel érintett időszakban eljáró törvényes képviselője is keresetet nyújtott be az alperes ellen sajtó-helyreigazítás iránt arra tekintettel, hogy az alperes valótlanul állította egyik cikkében azt, hogy az egyetem szervezte a szabadegyetemet és ezt a tényt az akkori rektorhelyettes elismerte volna. [20] Tekintettel arra, hogy nem a egyetem szervezte a nyári szabadegyetemet, az alperesek nem juthattak alappal arra a következtetésre, hogy a szervezésben maga is részt vett. A valós tényekből levont következtetés abban az esetben nem alkalmas a helyreigazításra, amennyiben ez a következtetés véleménynyilvánításnak minősül. A kifogásolt közlés nem véleménynyilvánítás. [21] Kiemelt jelentősége van annak, hogy az I. rendű alperes a kijelentést tartalmazó cikke mellett teljes terjedelmében közzétette azon levelet is, amelyet a szabadegyetem szervezői kérésére megküldött a címzetteknek, a cikk ezzel és az ehhez fűzött kommentárral azt a hamis látszatot keltette, hogy a munkaköri kötelezettségét megszegve, azon túlterjeszkedve, a munkaköréhez nem tartozó feladatot végzett a munkahelyén. Az írás megjelenését követő álláskeresései éppen a cikkben foglaltakra hivatkozással, kivétel nélkül kudarcba fulladtak. [22] Az alperesek fellebbezése nem megalapozott. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.038/2021/4 6 [23] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülbírálat során a Pp.

1. §-ában megjelölt, az elsőfokú ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó körülményt nem észlelt, így – az elsőfokú ítélet megváltoztatására irányuló fellebbezési kérelemre tekintettel – a Pp.
2. §

(2)bekezdése alapján az ügy érdemében döntött. A felülbírálati jogkörét a Pp. 370. §

(1)bekezdésének megfelelően a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között gyakorolta. [24] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete az irányadó anyagi jognak megfelel, a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi következtetés nem vonható le. Erre tekintettel az elsőfokú ítéletet a Pp. 383. §

(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta. [25] A fellebbezésben írtak alapján a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiakra mutat rá. [26] A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 12. §

(1)bekezdése szerint, ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények. [27] Az Smtv. 12. §

(1)bekezdése szerinti helyreigazítási igény tartalmi vizsgálatának szempontjait a PK

1. számú állásfoglalás adja meg. Ennek II. pontja értelmében a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni. A közlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. Az egész cikk összefüggéseit értékelve tehát a bíróságnak azt kellett megítélnie, hogy mi jut el az átlagolvasóhoz a sérelmezett kijelentés útján. [28] A perbeli cikk a címében arra hívja fel az olvasók figyelmét, hogy a egyetem a saját kampuszán arról szervezett tábort a hallgatóknak, hogy hogyan kell elfoglalni egy egyetemet, hogyan kell blokádot csinálni. [29] A cikk tartalmi része arról ad tájékoztatást, hogy „a egyetem felperes munkaköre körlevélben szervezett a diákok között egy szabadegyetemet”, majd a szabadegyetem programjának és a felperes által a hallgatók részére kiküldött e-mail teljes terjedelemben történő ismertetését követően ismételten azt közli, hogy „Igen, a egyetem felperes munkaköre, hivatalos egyetems e-mail címéről szervezett egy ...szabadegyetemet”. Az írás zárójelben azt is megjegyzi, hogy „(Tapintatból kihúztuk a személyes adatait, de ha a egyetem lemondott, de még ott maradt vezetői igénylik, esetleg letagadják, nagyon szívesen közzétesszük.)” A sajtóközlemény kiemeli továbbá, hogy „sajtóközlemény felperes mindezt a egyetem területére szervezte”. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.038/2021/4 7 [30] Az alperesek helytállóan mutattak rá arra, hogy egy rendezvény megszervezésében való részvétel sokféle tevékenységet jelenthet, magában foglalhatja egyes résztevékenységek elvégzését, akár e-mailek kiküldését is. Szervezőnek tekinthető tehát akár minden olyan természetes személy is, aki a megvalósításban, illetve lebonyolításban bármilyen módon aktívan részt vett. Az írás ugyanakkor – azt a PK
2. számú állásfoglalásban írtak szerint vizsgálva – nem csupán azt állítja, hogy a egyetem szervezte a képzést, hanem kifejezetten a felperes személyére fókuszál, a szervezést illetően neki központi szerepet tulajdonítva, őt úgy állítva be, mint akinek – az írás címében is megjelölt – képzés célja, programja meghatározásában elsődleges szerepe volt. [31] A perben feltárt adatok azonban azt támasztják alá, hogy a felperesnek egyáltalán nem volt szerepe a rendezvény célja, programja, helye és időpontja meghatározásában, a képzést a diákok szervezték, a felperes – a munkaköri kötelezettségét teljesítve – egy tájékoztató kör-emailt küldött az egyetem hallgatóinak, amely tevékenység az írás által hangsúlyosan bemutatott tartalommal bíró szervezési tevékenység fogalmát, a szervezés kifejezés cikk által közvetített jelentéstartalmát nem meríti ki. [32] A sajtóközleményben bemutatott e-mail sem támasztja alá azt, hogy a felperes központi szerepet vállalt a szervezésben, az elektronikus levél erre vonatkozó, megalapozott következtetés levonásra sem alkalmas. [33] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az I. rendű alperest jogszerűen kötelezte sajtó-helyreigazítás közzétételére. [34] Az alperesek fellebbezése nem vezetett eredményre, a felperes a másodfokú eljárásban is teljes pernyertes lett. A Fővárosi Ítélőtábla a Pp.
3. §

(1)bekezdésében írtaknak megfelelően a II. rendű alperest kötelezte a felperes részére másodfokú perköltség megfizetésére, a fellebbezési költség összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)és

(5)bekezdései alapján határozta meg. [35] A II. rendű alperes köteles viselni a személyek polgári jogi védelmével kapcsolatos perekben érvényesülő tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 39. §

(3)bekezdés c) pontja, és 46. §

(1)bekezdése alapján számított 48.000 forint fellebbezési illetéket a 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdésének megfelelően. Budapest,

1. március
2. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.038/2021/4 8 Dr. Hercsik Zita s.k. a tanács elnöke Dr. Kovács Éva s.k. előadó bíró Dr. Fintha-Nagy Péter László s.k. bíró