Kfv.37173/2025/4 – Kúria

(1)bekezdésében meghatározott lehetőségét. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Kfv.IV.37.173/2025/

1. A tanács tagjai: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke Dr. Kiss Árpád Lajos előadó bíró Dr. Balogh Zsolt bíró Dr. Bögös Fruzsina bíró Dr. Hajas Barnabás bíró A felperes: Felperes1 Cím3 A felperes törvényes képviselője: Dr. Mándó Tibor Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: Dr. Mándó Tibor - ügyvéd) Az I. r. alperes: Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Cím1 Az I. r. alperes képviselője: Dr. Jáger Kristóf András – kamarai jogtanácsos A per tárgya: idegenrendészeti tárgyú közigazgatási jogvita (hiv. szám: 106-T-31653-5/
2. számú határozat Kúria IV.Kfv.37.173/2025/4 2 A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes Az elsőfokú bíróság jogerős határozata: számú Fővárosi Törvényszék 31.K.703.974/2024/
3. ítélete Rendelkező rész A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes nemzetség állampolgár, aki a Azonosító számú,
4. június 30-áig érvényes tartózkodási engedély birtokában
5. május 21-én vendég-önfoglalkoztatás célú tartózkodási engedély iránti kérelmet terjesztett elő az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Vármegyei1 Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) előtt. [2] Az elsőfokú hatóság a 106-1-51242/2024-T. számú határozatával a kérelmet, a harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó általános szabályokról szóló
6. évi XC. törvény (Btátv.)
7. §

(1)bekezdésének d),

1. f)és
2. g)pontjai, a 19. §

(1)bekezdése alapján elutasította, mivel a felperes nem felelt meg a törvényben foglalt feltételnek: nem igazolta tartózkodási célját, magyarországi megélhetését, valamint az egészségügyi ellátások teljes körére sem minősült biztosítottnak. [3] Az alperes a felperes fellebbezése folytán eljárva a 106-T-31653-5/2024. számú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta és a fellebbezést elutasította. A Btátv. 17. §

(1)bekezdés f) pontja és a 226. §

(1)bekezdés a) pontja alapján megállapította, hogy a felperes megélhetése nem volt igazolt. Kúria IV.Kfv.37.173/2025/4 3 Az elsőfokú ítélet [4] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes keresetének gerincét az az eljárásjogi kifogás képezte, amely szerint az alperes a tényállásból okszerűtlen, iratellenes következtetést vont le, azt azonban, hogy az okszerűtlen következtetés mely a megelőző eljárás részét képező irat tekintetében vált iratellenessé, nem jelölte meg. [5] Az eljárt bíróság értékelte, hogy a keresetben megjelölt havi jövedelem, valamint emellett a 2024. márciusi – júliusi havi jövedelmek nem alapozták meg a feltételezett okszerűtlen következtetést és az iratellenességet sem, mivel az ágazati szabályozás – Btátv. 17. §

(1)bekezdés f) pontja és a Btátv. végrehajtásáról szóló 35/

1. (II. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) – tételesen nem jelöli meg a kérelem elfogadhatóságként azon jövedelem nagyságát, amely alapján a megélhetést a hatóságnak meg kell állapítania. Rögzítette, hogy pusztán a havi jövedelmek tételes felsorolása – az azt terhelő egyéb kiadások nélkül – akkor eredményezhetné a jogsértés megalapozottságát, ha az ágazati jogszabály a tartózkodás (rész) feltételeként a havi vagy időszaki jövedelem nagyságát tételesen előírná. [6] A jogerős ítélet szerint az alperes a megélhetés tekintetében tett megállapítását, a felperes bankszámla adatainak tételes vizsgálata alapján, a felperes által csatolt okiratok alapján egyéniesítve vizsgálta és értékelte. A felperes által csatolt (a Policy Agenda által közzétett
2. évi kutatás) az egyedi vizsgálattal és értékeléssel szemben a perben az alperes megállapítása alapján jelentős tény (ellen-)bizonyítására a polgári perrendtartásról szóló
3. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
4. §

(1)bekezdéssel szemben alkalmatlan volt, a kutatásban rögzítettek igénybevételével a bíróság a perben jelentős tények megállapításához felhasználható, a mérlegelés során figyelembe vehető bizonyítékhoz nem juthat. Rögzítette továbbá, hogy a felperes által befizetett adó figyelembevételét sem a tételes jogi ágazati jogszabályok, sem pedig a gyakorlat nem teszi lehetővé. [7] Az eljárt bíróság hivatkozott arra, hogy a felperes maga is rögzítette, hogy a Bank1 vezetett számla valós képet nem mutathatott, a Revolut számlája adatait és az adótartozással kapcsolatos előadást pedig a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78.

(4)bekezdése szerint figyelmen kívül hagyta, mivel arra a felperes a megelőző eljárás során nem hivatkozott. [8] A jogerős ítélet kitért arra, hogy az, hogy a felperes a magyarországi megélhetését a múltban benyújtott kérelme során a szükséges mértékben igazolta, nem eredményezhette azt, hogy a felperes megélhetése kapcsán igazolt jövedelem, anyagi javak és megtakarítása a később kérelmezett, újabb tartózkodási engedély kiállításához is megfelelő mértékű lett volna. Ezen felül a felperes e hivatkozását a korábban igazolt jövedelem, anyagi javak és megtakarítás tekintetében csak állította arra bizonyítási eszközt nem csatolt. Rögzítette, hogy az alperes a felperes tényállításával egyezően állapította meg, hogy a felperes a futárkodásból származó bevételeit a Wise számlájára kapta, azonban az, hogy ezen jövedelméből rendszeresen félre tenne, csak a Bank1 tekintetében volt vizsgálható. Azonban maga is akként nyilatkozott, hogy az két hónapja élt, – és egyebekben valós képet nem mutathatott a pénzügyei tekintetében – ekként a rendszeresség bizonyítására alkalmatlannak ítélte. A felperes személyes meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványa kapcsán arra a Kúria IV.Kfv.37.173/2025/4 4 következtetésre jutott, hogy a felperes szükségleteinek és azok összegének, mint perben jelentős ténynek a bizonyítására hitelt érdemlően csak okirati bizonyítási eszköz alkalmas, ezért azt elutasította. [9] Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a felperes a Kp. 39. §

(1)bekezdésében foglalt keresetindítási határidőn túl adta elő, hogy a Btátv. és Vhr. alapján a megélhetés költségeit fedező havi jövedelem kapcsán nem lehet további feltétel az, hogy a kérelmezőnek tartós megtakarítása is legyen, továbbá a felperesnek az adóhiánya oka és annak kizárólagosan a felperes havi jövedelméből történő megfizetése alperesi értékelésének elmulasztására való hivatkozásait, ezért ezeket nem vizsgálhatta. A felülvizsgálati kérelem [10] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben annak befogadását a Kp. 118. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)alpontjaira hivatkozással kérte. Kifejtette, hogy a joggyakorlat egységességének kialakítása érdekében, illetve a jogszabály félreértelme elkerülése, így különösen a Btátv. 17. §

(1)bekezdése f) pontja, azaz a megélhetés alátámasztottsága értelmezése végett szükséges, hogy a Kúria állást foglaljon az ügyben. Állította továbbá, hogy a megélhetés igazolása körében a jogszabályban foglaltaknak teljeskörűen eleget tett. A felperes a felülvizsgálati kérelemben vitatta a bizonyítékok értékelésének okszerűségét és állította, hogy 2023-ban nagyságrendileg a perbelivel megegyező összeg rendelkezésre állása mellett a hatóság engedélyező döntést hozott. A Kúria döntése és jogi indokai [11] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet megvizsgálta és megállapította, hogy a befogadás feltételei nem állnak fenn. [12] A Kp. 118. §

(1)bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha

1. a)az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
2. aa)a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
3. ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége, Kúria IV.Kfv.37.173/2025/4 5
4. ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége
5. ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve
6. b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt. [13] A Kúria megjegyzi, hogy a Kp. 117. §

(4)bekezdése nem teremt alanyi jogot a felülvizsgálati kérelem befogadásra. A befogadásról döntő bíróság a felülvizsgálati kérelem alapján vizsgálja meg, hogy az ügyben olyan kérdés merül-e fel, amely a Kp. 118. §

(1)bekezdésének rendelkezései alá tartozik. [14] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, de azt indokolni, illetve a fennállását bizonyítékokkal alátámasztani nem kell, a bíróság pedig a fél által megjelölt befogadhatósági okhoz nincs kötve. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a felülvizsgálatot kérő félnek elegendő lenne mindössze a befogadhatóság törvényi jogcímére utalnia. Annyit mindenképpen ki kell fejtenie, hogy az adott ok(ok)ból miért tartja szükségesnek a felvetett jogkérdés Kúria általi eldöntését. Így kerülhet ugyanis abba a helyzetbe a Kúria, hogy a fél szempontjait értékelhesse a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságáról hozandó döntése körében. Ellenkező esetben a fél szempontjainak figyelembevétele lehetetlen lenne, ami nyilvánvalóan nem volna összhangban a felülvizsgálati eljárás céljával, mert módot adna a jogerős határozat önkényes felülbírálatára. (Kfv.VII.38.157/2021/2.) [15] A Kúria a befogadhatóság tárgyában hozandó döntése körében kizárólag a Kp. 118. §

(1)bekezdésében felsorolt befogadási ok(ok) fennállását vizsgálhatja, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt, annak alapját képező jogszabálysértésekről nem foglalhat állást, mert arra csupán a már befogadott felülvizsgálati kérelmet érdemben elbíráló határozatában van törvényes lehetőség. (Kfv.IV.37.483/2023/2.) [16] A Kúria a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdés vonatkozásában a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn. (Kfv.IV.37.679/2020/2.) [17] A felperes a felülvizsgálati eljárás lefolytatását a jogkérdés különleges súlya, társadalmi jelentősége okán is kérte. A felvetett jogkérdés különleges súlya akkor állapítható meg, ha a vizsgált jogkérdés túlmutat a konkrét ügyön, nagy számú új típusú ügy esetén a jogegység, vagy a jogbiztonság érdekében szükséges a Kúria iránymutatása. Az ügyek társadalmi jelentősége jellemzően akkor mutatható ki, ha olyan jogkérdés merült fel, amely a társadalom széles körét közvetlenül, vagy közvetve érinti. (Kfv.IV.37.960/2020/2.) Mindez azt jelenti, hogy az adott ügy – illetve a bíróság által abban elfoglalt jogi álláspont – ne csak Kúria IV.Kfv.37.173/2025/4 6 az adott ügyben érintettekre legyen kihatással közvetve, hanem az adott ügyben nem szereplő jogalanyok helyzetét illetően is irányt mutasson. (Kfv.III.37.778/2020/2.) [18] A Kúria megállapította, hogy a felperes nem mutatta be, hogy a bírói gyakorlat nem egységes, illetve a támadott jogerős ítélet ellentétes jogértelmezése miatt fenyegetne a jogegység megbomlásának veszélye. Nem hivatkozott e körben a bírói gyakorlat megváltoztatását, továbbfejlesztését, felsőbírósági iránymutatást igénylő jogi problémára sem. A felperes által előadottak nem valószínűsítették a befogadás indokoltságát. A rendkívüli perorvoslati eljárás lefolytatásának szükségességét önmagában nem alapozza meg, hogy a fél a jogerős ítéletet jogszabálysértőnek tartja, az abban foglaltakkal nem ért egyet. (Kfv.VII.37.357/2022/2.) [19] A Kúria az ügyben a felvetett jogkérdés különleges súlyát, illetve társadalmi jelentőségét sem látta megállapíthatónak, jelen ügy ugyanis a jogalanyok széles körét sem közvetlen, sem közvetett módon nem érinti, ilyen körülményre a befogadási ok megjelölésén túl a felperes sem hivatkozott. A felülvizsgálati bíróság továbbá nem észlelte az adott ügytípus – és a benne foglalt jogkérdések – tömeges számban történő előfordulását sem. [20] Hangsúlyozza végül a Kúria, hogy a befogadás tárgyában hozandó döntése során nem az egyedi ügyben hozott bírósági határozat jogszerűségét, hanem az egyedi ügy és a jogegység kapcsolatát kellett vizsgálnia; a rendkívüli perorvoslati eljárás lefolytatásának megalapozásához ezért önmagában nem elégséges, hogy a fél a jogerős ítéletben foglaltakat adott esetben téves jogértelmezésen nyugvónak tartja. (Kfv.IV.37.306/2024/3.) Megállapítható, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme nem jogegységesítési kérdést, hanem a bizonyítékok elsőfokú bíróság által elvégzett értékelésének helyességét vitatta. [21] A Kúria gyakorlatában a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálati eljárásban eredménnyel csak akkor támadható, ha a bíróság a tényállást iratellenesen állapította meg, illetőleg a bizonyítékok mérlegelése kirívóan okszerűtlen volt. Az eljárt bíróság ítéletében a Kp. 78. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdése szerint állapította meg a tényállást, döntésének jogi indokolása a Kp. 84. §

(2)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 346. §

(5)bekezdésében foglaltaknak megfelelt. A felperes érvelése és felülvizsgálati kérelmében megfogalmazott kérdései valójában a bizonyítékok ismételt egybevetésére, értékelésére, felülmérlegelésére irányult, amire a Kúriának nincs jogszabályi lehetősége, e tekintetben a kúriai jogértelmezés kiforrott. (Kfv.I.35.610/2021/2 Kfv.IV.37.314/2023/4.) [22] A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme felsőbírósági iránymutatást igénylő kérdést nem vet fel, jelen ügyben a befogadás feltételei nem állnak fenn, ezért a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. §

(2)bekezdésére alapítottan megtagadta és erre tekintettel az azonnali jogvédelem iránti kérelemről nem döntött. A döntés elvi tartalma Kúria IV.Kfv.37.173/2025/4 7 [23] A felülvizsgálati kérelem befogadása megtagadásának van helye, ha az abban foglaltak nem támasztják alá a rendkívüli jogorvoslati eljárás lefolytatásának a Kp. 118. §

(1)bekezdésében meghatározott lehetőségét. Záró rész [24] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról a Kp. 118. §

(2)bekezdése értelmében tárgyaláson kívül határozott. [25] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 57. §

(1)bekezdés

1. a)pontja alapján illetékmentes, ezért a Kúriának az illeték megfizetésről rendelkeznie nem kellett. [26] A végzés ellen a Kp. 116. §
2. d)pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye. Budapest, 2025. április 15. Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró bíró Dr. Bögös Fruzsina s.k. Dr. Hajas Barnabás s.k. bíró bíró