A határozat elvi tartalma: Amennyiben a szakasszisztens egy alkalommal figyelmetlenségből nem jelent meg – beosztásában meghatározottak ellenére – a szakrendelésen, mindez az eset összes körülményeinek mérlegelése alapján a 17 éves jogviszonyára tekintettel az azonnali hatályú felmondást nem alapozza meg. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mf.31.164/2022/
- A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a dr. Korcsmáros Iván (Cím6) által képviselt Felperes (Cím2) felperesnek – a dr. Földényi Rita ügyvéd (Alperesi képviselő Címe) által képviselt Alperes (Cím3) alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék 28.M.70.789/2020/
- számú ítélete ellen az alperes
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 38.644 (harmincnyolcezer-hatszáznegyvennégy) forint másodfokú perköltséget. A le nem rótt 123.662 (százhuszonháromezer-hatszázhatvankét) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság döntése és az alapjául szolgáló tényállás [1] A Budapest Környéki Törvényszék a
- március 11-én kelt 28.M.70.789/2020/
- számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 261.572 forint kártérítést és 1.284.200 forint végkielégítést, valamint ezek
- október
- Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.164/2022/6/Ítélet 2 napjától járó késedelmi kamatát, továbbá 77.288 forint perköltséget. Akként rendelkezett, hogy az eljárással felmerült 92.746 forint eljárási illeték az állam terhén marad. [2] Az általa megállapított tényállás szerint a felperes
- április 29-től állt közalkalmazotti jogviszonyban asszisztens munkakörben a Egészségügyi Intézmény, majd jogutódlás folytán a Jogutód, és fenntartóváltást követően az alperes munkavállalója lett. [3] A
- május 21-i, munkahelyről engedély nélküli eltávozása miatt az alperes pénzbírsággal sújtotta a felperest. [4] Az alperes
- október 14-én azonnali hatályú felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolás szerint a felperes
- október - helyesen - 1-jén a 13:00-tól kezdődő kardiológiai szakrendelésen munkakörébe tartozó feladatainak ellátására nem jelent, ezzel munkaköri kötelezettségeit súlyosan megsértette. Továbbá ugyanezen a napon a munkáltató tudta, engedélye és hozzájárulása nélkül szakorvosi távollétről értesítette a betegeket, mely magatartásával meghiúsította a szakrendelés megtartásának lehetőségét. Figyelemmel arra, hogy a felperes korábban
- május 21-én már hátrányos jogkövetkezményben részesült, így a sorozatos kötelezettségszegések miatt a munkáltató a munkaviszony további fenntartására nem látott lehetőséget. [5] A felperes havi munkabére az azonnali hatályú felmondás időpontjában 321.050 forint volt. [6] A felperes munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatti jogkövetkezmények alkalmazása iránt indított keresetét az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta. Döntését a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §
(1)bekezdésére, 56. §
(4)bekezdésére alapította a jogalap, a 77. §
(2)és
(3)bekezdésére, valamint 82. §
(1)–
(4)bekezdésére az összegszerűség körében. [7] Az azonnali hatályú felmondás indokainak vizsgálata során rögzítette, hogy a felperes nem vitatta, hogy a
- október 1-jén a kardiológiai szakrendelésen munkaköri feladatainak elvégzésére nem jelent meg, ellenben sérelmezte, hogy a „figyelmetlenségből” adódó szabályszegés súlya megalapozná a munkáltató intézkedését. Megállapította, hogy a felperes az alperes működése szempontjából rutinjellegű munkavégzést elmulasztott, azonban tanú2 a felmerülő feladatokat ellátta, azzal, hogy 14:30 után a délutános kolleganő, névn besegített. Értékelte tanú2 tanúvallomása alapján azt a körülmény is, hogy a munkavállalók más alkalmakor egyedül látták el a holter méréssel kapcsolatos, felmondással érintett feladatot. Figyelembe vette továbbá azt a körülményt, hogy a felperes munkavégzése során párhuzamosan is végzett feladatokat, illetve beosztása, feladatai időszakosan változóak voltak, ezért ugyan munkavégzésre vonatkozó szabályt valóban megszegett a felperes, Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.164/2022/6/Ítélet 3 azonban az nem minősült olyan lényegesnek és jelentős mértékűnek, amely a 15 éves munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését megalapozta volna. [8] Az azonnali hatályú felmondás második indoka jogszerűségének vizsgálata körében a Működési Rend (a továbbiakban: FESZMR) rendelkezései, a tanúvallomások és az alperes nyilatkozatának összevetése alapján megállapította, hogy az alperesnél az azonnali hatályú felmondással érintett időszakban nem volt olyan szabály érvényben, illetve olyat a felperessel nem közöltek, melynek megszegését az alperes a felperes terhére rótta az azonnali hatályú felmondásban. [9] Rámutatott, hogy az FESZMR
- pontja a rendelési idő megváltoztatásának engedélyezéséről,
- pontja a szakorvos távéllétének rögzítéséről szól és abból a szabályból, miszerint az orvosnak nyomtatványon kell rögzítenie távollétét, nem vezethető le, hogy az asszisztens az orvos kérelmére, illetve felhívására ne ütemezhetné át előjegyzett pácienseit eltérő időpontra. A perbeli esetben tanú3 jelezte a felperesnek a jövőbeni távollétét, mindezek alapján kezdte meg a felperes az érintett előjegyzettek értesítését. Ezzel egybehangzó volt a felperes személyes előadása, amely szerint az előjegyzési időpont előrehozatalához engedélyre nem volt szükség, csak a szakorvos hivatalos távollétéhez, illetve arra az esetre, amennyiben a páciensek időpontja lemondásra kerül, vagy azt távolabbi időpontra helyezik át. Figyelembe vette a felperes azon nyilatkozatát is, hogy amennyiben hivatalossá válik az orvos távolléti kérelme, akkor kerül sor az írásbeli értesítésre a rendelési időpont elmaradása miatt. [10] Értékelte, hogy a felperes munkaszerződése és munkaköri leírása sem tartalmaz olyan eljárásrendet, amely szerint az azonnali hatályú felmondással érintett napon a betegek értesítésekor felróhatóan járt el. A munkaköri leírás szerint a felperes a mindenkori vezető asszisztens által a hatáskörébe utalt feladatok végrehajtására köteles. tanú1 vezető asszisztens tanúvallomásában úgy nyilatkozott, hogy az említett szabálysértés munkaköri elváráson alapult, mivel számára kellett jelzést adni arról, amennyiben a rendelési időpont áthelyezésre kerül, majd az engedélyezés után, utasítására történhet meg a kiértesítés. Ezzel megegyezően tanú2 tanúvallomásában azt adta elő, hogy a működési szabályzat értelmében a főnővér utasítására végezheti feladatait. [11] Ugyanakkor tanú3 szakorvos - akivel a felperes
- október 1-jén a szakorvosi rendelésen együtt dolgozott - a felperessel egybehangzóan nyilatkozott arra nézve, hogy a szakrendelés áthelyezése miatt a távolléttel kapcsolatos adminisztrációtól és attól függetlenül intézték a páciensek értesítését, hogy a távollét bejelentése megtörtént-e. [12] Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy FESZMR
- pontjának megfelelő eljárásról számolt be tanú3 miszerint szakorvosként távollétét az orvosigazgató és a főigazgató aláírásával tudomásul veszi. Helyettesítésére nem került sor és a felperessel folytatott gyakorlat szerint jár el a mai napig. Mindez megerősítette azt, hogy az alperes Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.164/2022/6/Ítélet 4 előadása és tanú1 tanú által ismertetett, a felperesnek az azonnali hatályú felmondásban terhére rótt gyakorlatról nem volt tudomása sem tanú3, sem a mellé asszisztensként beosztott felperesnek. [13] A bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy az alperesnek nem volt kidolgozott eljárásrendje az azonnali hatályú felmondás alapjául szolgáló eset kapcsán, e körben az alperes nem határozott meg határidőket sem. Önmagában az a tény, hogy a felperes október 8-án az utólagos távolléti kérelemmel kapcsolatban adminisztrált, nem jelenti azt, hogy tudomással bírt volna a bejelentés pontos határidejére vonatkozó szabályról, vagy arról, hogy előzetes ne hívhatott volna be beteget az orvos kérésére. [14] A felek nyilatkozatai, a becsatolt iratok, és a tanúk vallomása alapján megállapította, hogy sem a felperes munkaszerződése, sem munkaköri leírása és az FESZMR sem tartalmazott olyan eljárásrendet, amely szerint a felperesnek felróható, ha a munkáltató tudta, engedélye és hozzájárulása nélkül szakorvosi távollétről értesíti a munkáltató betegeit az orvos utasítására. Az sem nyert bizonyítást, hogy helyben szokásos módon tájékoztatást kapott volna ezen munkáltató elvárásokról. Mindezek okán az azonnali hatályú felmondás második indokát sem tartotta megalapozottnak. [15] Az azonnali hatályú felmondásban a kötelezettség súlya szempontjából hivatkozott írásbeli figyelmeztetést úgy értékelte, hogy az ugyan hasonló jellegű kötelezettségszegést érint, de az ismétlődés ellenére sem „adható össze” a felmondásban rögzítettekkel oly módon, hogy megalapozná a legsúlyosabb munkáltatói szankciót. [16] A pertárgy értékét a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(2)bekezdés alapján 1.545.772 forintban állapította meg. Az alperest a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdés a) pontja szerinti perköltségének viselésére. Az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
- §
(1)bekezdése és 42. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti mértékben határozott az illetékről, amelyről megállapította, hogy az alperes Itv. 5. §
(1)bekezdés f) pontja szerinti teljes illetékmentességére figyelemmel az állam terhén maradt. Az alperes fellebbezése [17] Az alperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozathozatalára utasítását kérte, első és másodfokú perköltségében való marasztalása mellett. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.164/2022/6/Ítélet 5 [18] A Pp. 369. §
(3)bekezdése alapján az elsőfokú ítélet anyagi jognak való megfelelőségét vitatva álláspontja szerint a felperes megszegte az Mt. 52 §
(1)bekezdésében rögzített kötelezettségeit, magatartásával az alperes közfeladat ellátását és a betegellátás biztonságát veszélyeztette. Mindezt alátámasztotta tanú2 tanúvallomása. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítettekkel szemben az azonnali hatályú felmondás alapjául szolgáló kötelezettségszegések azonos napon, egy időben történtek, és egymással összefüggtek. A felperes az elsőfokú eljárás alatt nem tudott magyarázatot adni arra, hogy
- október 1-jén 11:30-től 15:00-ig, azaz a munkaidő végéig mit csinált az idő alatt amíg a beosztott munkavégzési helyétől távol maradt. Minderről az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy munkavégzésre vonatkozó szabályszegésnek minősül, ezt helytelenül nem tartotta jelentős kötelezettségszegésnek. [19] Az elsőfokú bíróság ellentétes megállapításokat tett a felmondás második indoka körében, amikoris egyrészről megállapította, hogy a felperes felé nem történt tájékoztatás arról, hogy a páciensek értesítése addig nem történhet meg, amíg a távolléti engedélykérelem az alperes felé nem érkezik meg. Másrészről a felperes maga is nyilatkozott úgy, hogy addig nem értesíthetik a pácienseket a rendelési idő módosulásáról, amíg az engedélykérelem nem kerül kiállításra. Mindez
- október 8-án történt meg, így a felperes részéről a szabályszegés bizonyított. Kiemelte továbbá, hogy az írásbeli figyelmeztetésre a felmondásban a fokozatosság elvének megtartása miatt hivatkozott. A szankcionált kötelezettségszegés a per tényállásához hasonló volt, ezért ismétlődő jellegnek az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben jelentősége volt. A felperes fellebbezési ellenkérelme [20] A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségben való marasztalását kérte, mivel álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen tárta fel és abból érdemben helyes és megalapozott döntést hozott. [21] Mindenekelőtt rámutatott, hogy a felmondásban egymástól elkülönülő két indok szerepel, ezek egyenkénti számbavételét helytelenül kifogásolta az alperes. A felmondás első indoka vonatkozásában az általa elismert mulasztás körülményeit, jellegét és következményeit az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelte, figyelembe vette, hogy hibája a feladatellátást nem veszélyeztette. A tanúvallomásokból is ez a következtetés volt levonható. Helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy e kötelezettségszegés önmagában nem elégséges ok a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésére, mert az indokolatlanul súlyos szankció lett volna. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy az alperes először közös megegyezést kívánt aláíratni a munkaviszony megszüntetése kapcsán. Az alperes megalapozatlanul kifogásolja fellebbezésében azt is, hogy nem tudott számot adni a perbeli napon 11:30 és 15:00 között végzett tevékenységeiről, mivel mindvégig munkakörébe tartozó feladatokat teljesített. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.164/2022/6/Ítélet 6 [22] A második felmondási indok vonatkozásában tanú3 tanúvallomása egybehangzó volt perben tett azon nyilatkozatával, hogy soha nem kellett engedélyt kérni az ügyfelek kiértesítésével kapcsolatban. A perbeli esetben egyébként sem klasszikus halasztási kiértesítésekről volt szó, hanem a vizsgálat időpontjának előre hozataláról. Mindezzel pedig kifejezetten ügyfél orientáltan jártak el, semmilyen ellátási lehetőséget nem vontak el az alperesi munkáltatótól. A vezető asszisztens is rutinszerű mindennapi feladatként jellemezte a vizsgálat elhalasztására vonatkozó kiértesítéseket. tanú3 jelzést nem kapott az őt szerződéssel foglalkoztató alperestől a helytelen gyakorlatot illetően, ami jelenleg is változatlan az egészségügyi központban. Mindezek alapján az alperes megalapozatlanul szabta ki a legsúlyosabb munkajogi szankciót, mondvacsinált indokok alapján olyan munkatársával szemben, aki több szakember mellett több, mint egy évtizede helyállt, ahogy ezt tanú3 tanúvallomásában is jelezte. A másodfokú bíróság döntése [23] A fellebbezés nem alapos. [24] Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a bizonyítékokból levont következtetéseivel és az érdemi döntésével is egyetértett a másodfokú bíróság. [25] Az Mt. a
- §
(1)bekezdés a) pontja szerinti, a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését eredményező legsúlyosabb szankció alkalmazására abban az esetben ad lehetőséget, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi. Az, hogy az adott magatartás megfelel-e az azonnali hatályú felmondással szemben támasztott követelményeknek, mindig a konkrét ügy ismeretében dönthető el. E körben vizsgálni kell a kötelezettségszegés súlyának megítélésekor a munkavállaló munkakörét, szakismeretét és beosztását (BH2005.117.). [26] Az alperes, az azonnali hatályú felmondásban a
- október 1-jén történt, két egymástól elváló felperesi munkaköri feladat teljesítésével kapcsolatosan állított kötelezettségszegést, amelyeket ezért helyesen vizsgált külön-külön az elsőfokú bíróság. [27] Peradat, hogy a felperes
- október 1-jén a munkahelyén megjelent és munkát végzett. Azt azonban a felperes maga sem vitatta, hogy a kardiológiai szakrendelésen 13:00 és 15:00 óra között – a beosztásában meghatározottak ellenére – nem volt jelen. tanú2 tanúvallomása alátámasztotta azt a felperesi állítást, hogy mulasztását a beosztására vonatkozó figyelmetlensége okozta, amellyel csak a rendelést követő találkozásukkor szembesült. A fellebbezésnek azt a hivatkozását, hogy a felperes mulasztása a betegellátás biztonságát veszélyeztette, a peradatok nem támasztották alá, sőt, tanú2 vallomása szerint előfordult, hogy a holter készülék felhelyezését máskor is egyedül végezték. Ezen kívül Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.164/2022/6/Ítélet 7 ténylegesen felmerülő problémára vonatkozó körülmény nem nyert igazolást, a munkáltatótól a betegellátás körében elvárt teljesítést mindez nem hiúsította meg. Ezért helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a munkavégzésre előírt helyen az adott szakrendelésen a megjelenését, ezáltal munkaköri kötelezettségének teljesítését elmulasztotta, előbbi szabályszegése azonban minősített kötelezettségszegésnek nem minősül. [28] Az alperes szabályzata az alperesnek azt az állítását sem igazolta, hogy az előjegyzési időpont módosításához vezetői engedély volt szükséges. A felperes munkaköri leírásában rögzítésre került, hogy be kell tartania a szakrendelés működési rendjében foglaltakat. A működési rend azonban valóban nem tartalmazza az azonnali hatályú felmondásban a felperes terhére rótt, a betegek kiértesítésének protokolljával kapcsolatos előírásokat. Helyesen rögzítette az elsőfokú bíróság ítéletében, hogy a FESZMR
- pontja a rendelési idő módosítására, míg a
- pont a szakorvosok távollétének engedélyezésével, tudomásul vételével kapcsolatos előírásokat szabályozza. A bizonyítási eljárás adatai, különösen tanú3 tanúvallomása alátámasztotta, hogy felperes a foglalkozás-egészségügyi orvos távolléte miatt az előbbi utasítására kezdte értesíteni az előjegyzett betegeket. A tanú elmondta azt is a meghallgatásakor, hogy jelenleg is ezt a gyakorlatot folytatja. Nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy tanú3 szakorvossal a foglalkozás-egészségügyi szakrendelésen asszisztensként hosszabb ideje együtt dolgozott a felperes, ahol a szakorvos utasítására kellett a szakrendeléssel kapcsolatos feladatait ellátnia. [29] Ezért hangsúlyozottan értékelte a másodfokú bíróság, hogy az azonnali hatályú felmondásban kifogásoltakra, azaz betegek értesítésére a felperes közvetlen felettesének minősülő, így felette utasítási joggal bíró orvos rendelkezése alapján került sor. Így helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperesnek az a magatartása, amely ugyan az tanú1 és tanú2 szerint hivatkozott gyakorlattal ellentétes volt, de az érintett orvos által folytatott és az alperes részéről korábban nem kifogásolt eljárásnak teljes mértékben megfelelt, nem vezethetett a munkaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetéséhez még a
- május 21-ei magatartásra figyelemmel sem. [30] A munkaviszony azonnali hatályú felszámolására csak az említett törvényi tényállási elemek együttes megvalósulása esetén van jogszerű lehetőség. E körben a kötelezettségszegés lényeges voltát és annak súlyát is értékelni kell a munkáltatónak, illetve az intézkedés jogszerűségének vizsgálatakor a bíróságnak is. Ezen mérlegelés során okszerűen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a felperesnek a perbeli napon terhére rótt egyetlen igazolt mulasztása, amikoris a beosztása szerinti rendelésen nem jelent meg és ott két óra időtartamban nem teljesítette a szakrendeléshez kapcsolódó feladatait, nem alapozta meg jogszerűen a munkaviszony azonnali hatályú felmondását. Az eset összes körülményének értékelésekor ugyanis nem lehet figyelmen kívül azt, hogy a felperes 17 éve folyamatos jogviszonyban állt az alperesnél, illetve jogelődjeinél. Ez idő alatt a perbeli adatok szerint pénzbírságot kiszabva mindösszesen egy alkalommal részesítette hátrányos jogkövetkezményben a munkáltató a felperest. Mindezek együttes értékelése sem szolgálhat alapjául egy kiemelkedően hosszú időtartamú jogviszony megszüntetésének, az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes által elkövetett kötelezettségszegés súlya nem áll arányban az alkalmazott jogkövetkezménnyel. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.164/2022/6/Ítélet 8 [31] Az alperes a Pp.
- §-a szerint, az ítélet hatályon kívül helyezésének alapjául szolgáló indokot nem adott elő, ilyet a másodfokú bíróság sem észlelt, így a fentiekre tekintettel az elsőfokú ítéletet a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Záró rendelkezés [32] Az eredménytelenül fellebbező alperes a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles viselni a felperes másodfokú perköltségét, ennek mértékéről a Pp. 81. §
(1)bekezdése és 32/2002 (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdés alapján határozott a másodfokú bíróság. [33] Az alperes Itv. 5. §
(1)bekezdés f) pontja szerinti személyes illetékmentességére figyelemmel a le nem rótt, Itv. 46. §
(1)bekezdése szerint számított fellebbezési eljárási illeték a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. Budapest,
- szeptember
- dr. Orosz Andrea s.k. a tanács elnöke ... dr. Szalai Beatrix s.k. dr. Laczó Adrienn Lilla s.k. előadó bíró bíró