Pf.20148/2025/6 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján az ingatlan elbirtoklása kritériumaként meghatározott „sajátjakénti birtoklás” megvalósulásának feltételei. Győri Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.III.20.148/2025/

1. A felperes: Felperes1 cím1 A felperes képviselője: dr. Nyikos Barbara ügyvéd cím23 Az alperes: Alperes1 cím1 fsz. Az alperes képviselője: dr. Frech Hajnalka ügyvéd cím22 A per tárgya: elbirtoklás megállapítása Az elsőfokú bíróság neve és fellebbezéssel támadott határozatának száma: Győri Törvényszék 18.P.20.167/2024/
2. A fellebbezést előterjesztő fél és a fellebbezés sorszáma: Felperes
3. sorszám Ítélet Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak 2.500.000,- (kettőmillió-ötszázezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket, az alperesnek pedig 15 napon belül 370.000,(háromszázhetvenezer) Ft másodfokú perköltséget. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.148/2025/
4. 2 Tájékoztatja az ítélőtábla a felperest, hogy az állam javára fizetendő eljárási illetéket az adóés vámhatóság 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára a jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül köteles megfizetni. Az illeték megfizetése során az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát közleményként fel kell tüntetni. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az irányadó tényállás szerint néhai Személy1 üzletember és a felperes
5. körül ismerkedtek meg, közöttük érzelmi kapcsolat alakult ki. [2] Személy1 2002-ben magánszemélyként vásárolta meg a cím1 szám alatti ingatlant, amelyre az ő finanszírozásában társasház épült. [3] Az alperesi céget a felperes 1%, Személy1 99% részesedéssel hozta létre
6. június 18-án a cím1 szám alatti ingatlan megvásárlása és az azon épült lakások bérbeadása céljából. [4] A cím1 szám alatti ingatlan – ekként a perbeli, cím1 lh:B.
7. emelet
8. ajtó alatti lakás is –
9. április
10. napjával került adásvétel jogcímén az alperes tulajdonába, és az jelenleg is az alperes társaság tulajdonát képezi. [5] A felperes és Személy1 megállapodtak abban, hogy a felperes a cím1 lh:B.
11. emelet
12. ajtó alatti lakásba költözik, és a továbbiakban a cím1 szám alatti lakások bérbeadásával kapcsolatos teljes ügyintézést elvégzi. [6] A felperes
13. szeptemberében vette birtokba a perbeli lakást, ahol a mai napig megszakítás nélkül lakik. A lakásban lévő víz, gáz és villany mérőórát
14. évben íratta saját nevére, a lakcímváltozását
15. június 8-án jelentette be. A beköltözéstől kezdődően a lakással kapcsolatos rezsiköltséget, ingatlanadót a felperes, míg a garázs tekintetében az építményadót az alperesi cég fizette be. [7] A cím1 szám alatti lakóépület elkészültétől kezdődően az alperesi társaság tulajdonában álló ingatlanokkal kapcsolatos valamennyi ügyet a felperes intézte. [8] Személy1 a 2000-es évek elejétől heti rendszerességgel járt Ország1on részben üzleti, részben magán célból. A látogatások alkalmával a felperesnél, a perbeli lakásban szállt meg, itt került sor az alperesi cég ügyeinek intézésére is. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.148/2025/
16. 3 [9] Személy1 a perbeli lakásban gyakran találkozott a felperes családjával, több alkalommal együtt töltötték az ünnepeket (karácsony, húsvét, születésnapok). [10] A felperes és Személy1 között az évek során szóba került az is, hogy a későbbiekben Személy1 az alperesi céget megszünteti, értékesíti a lakóingatlant, a perbeli lakást pedig majd a felperes nevére íratja. [11] A felperes Személy1től, mint ügyvezetőtől
17. augusztus 18-án teljeskörű felhatalmazás kapott az alperesi társaság banki ügyeinek intézésére, majd
18. június
19. napjától
20. május
21. napjáig az alperes törvényes képviselője, ügyvezetője lett. [12] Személy1 egészségi állapota
22. évtől kezdődően romlott, ritkábban utazott Ország1ra, ahol
23. évben járt utoljára. Ezt követően már a felperes utazott hozzá Ország2ba. [13] A megbetegedéstől kezdődően ismét felmerült a perbeli lakás tulajdonjoga rendezésének szükségessége, amelyre azonban Személy1
24. július
25. napján bekövetkezett haláláig nem került sor. [14] Mind Személy1, mind a felperes kellő tájékozottsággal bírtak az ingatlanok tulajdonjoga és annak átruházása lehetőségeit érintően. [15] A felperes – a kereseti kérelmében - annak megállapítását kérte, hogy a helység1i hrsz.1 alatt felvett lakás megnevezésű ingatlan alperes nevén álló 1/1 tulajdoni hányadán, és az ahhoz tartozó, az alapító okiratban meghatározott helyiségek alperes nevén álló 1/1 tulajdoni hányadán
26. június
27. napján elbirtoklással tulajdonjogot szerzett. [16] Kérte a tulajdonosi jogállásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését, és a földhivatal ezirányú megkeresését. [17] A perköltségre igényt tartott. [18] A kereseti kérelmének jogalapjaként a Ptk. 5:
28. §, 5:
29. §, 5:
30. §-át, és az Inytv.
31. §,
32. §-át jelölte meg. [19] A felperes arra hivatkozott, hogy Személy1rel közösen alapították az alperes céget a cím1szám alatti lakások felépítésére és bérbeadására, amelynek anyagi finanszírozását Személy1, a tényleges ügyintézését pedig a felperes végezte. [20] A felperes állította, hogy Személy1rel történt megállapodás alapján költözött be a helység1i hrsz.1-ú lakásba. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.148/2025/
33. 4 [21] Az átköltözéstől kezdődően a felperes intézte a gazdasági társaság tulajdonában álló ingatlanokkal kapcsolatos valamennyi ügyet. Ennek részbeni ellentételezéseként – valamint a Személy1rel fennálló párkapcsolatára tekintettel is - a perbeli lakásra sajátjaként tekintett. A lakást több mint 20 éve használja, és fizeti az összes ezzel kapcsolatos kiadást. [22] Hangsúlyozta, hogy a beköltözése óta eltelt időszakban soha nem merült fel, hogy onnan ki kellene költöznie, erre vonatkozóan egyetlen felszólítás nem történt. [23] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását, és a felperes perköltségben marasztalását indítványozta. [24] Állította, hogy az elbirtoklás feltételei nem állnak fenn. Vitatta, hogy
34. június
35. napja óta a felperes szakadatlanul, sajátként, háborítatlanul birtokolta az ingatlant. [25] Rámutatott arra az érdekellentétre, amely az elbirtoklás bekövetkeztét állító felperes, és az ő ügyvezetése alatt álló alperesi társaság között van, amely cég az elbirtoklás tárgyát képező ingatlan tulajdonosa. [26] Az alperes kiemelte, hogy a felperesnek, aki
36. június
37. napjától nemcsak tagja, hanem ügyvezetője is volt az alperes társaságnak, törvényi kötelezettsége lett volna az alperes érdekei szerint eljárni, és a cég vagyonvesztését elhárítani. A felperes, mint ügyvezető azonban rosszhiszeműen eljárva eltitkolta az elbirtoklás lehetőségét, és az általa tanúsított megtévesztő magatartással a saját igényét érvényesíti a cég érdekeivel szemben. [27] Az alperes hangsúlyozta, hogy a felperes a lakást a gazdasági társaság közreműködő tagjaként, szívességből használhatta, egyben az a cég irodájaként is funkcionált. [28] Az alperes vitatta, hogy a felperes akár a beköltözéséig, akár azt követően olyan jelentőségű munkát végzett az alperes társaságban, amely alapján azt feltételezhette, hogy a tevékenységének ellentételezéseként a lakásra a sajátjaként tekinthet. [29] Vitatta, hogy néhai Személy1 a lakást a felperes tulajdonába kívánta adni; mindketten tisztában voltak azzal, hogy milyen jogi aktus szükséges ahhoz, hogy perbeli lakás a felperes tulajdonába kerüljön, az eltelt 20 év alatt erre számtalan lehetőség lett volna, azonban Személy1 nem tett ezirányú lépéseket. [30] A felperes lakáshasználatának jogcíme szívességi lakáshasználat volt, a felperes által a perben tett személyes nyilatkozata is ezt támasztja alá. A szívességből visszavonásig engedett lakáshasználati jog gyakorlása pedig nem vezet elbirtokláshoz. A szívességi használat jogcímes birtoklásnak minősül, ami önmagában kizárja az elbirtoklást. [31] A felperes nem lehetett abban a tudatban, hogy a birtoklása végleges, állításait e vonatkozásban nem támasztotta alá; alaptalanul bízott abban, hogy néhai Személy1 jogutódai az ő lakáshasználatát véglegesnek fogják tekinteni. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.148/2025/
38. 5 [32] Az alperes azzal is érvelt, hogy a felperes nem igazolta, hogy a perbeli lakásban lakik több, mint 20 éve, hogy az ingatlan közmű- és egyéb költségeit maga viselte, és azt sem, hogy a közműszolgáltatások igénybevevőjeként őt tartják nyilván. [33] Az alperes az elbirtoklást kizáró körülmények fennálltára is hivatkozott: a felperes tevőleges magatartásával akadályozta az alperest abban, hogy az elbirtoklási helyzetet felismerje, továbbá a Covid- járvány alatt hozott intézkedések, valamint Személy1 betegségei további akadályt jelentettek: az alperes tehát menthető okból nem volt abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolja, így az elbirtoklási idő nyugvása megállapítható 2019.06.
39. és 2024.05.
40. között. [34] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította. [35] Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.659.950.- Ft elsőfokú perköltséget, az államnak pedig 1.500.000.- Ft feljegyzett illetéket az ítéletben írt módon és határidőben. [36] Rendelkezett a perbejegyzés tényének törléséről. [37] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a
41. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló
42. évi CLXXVII. törvény (Ptké.)
43. §. és a
44. §-ból következően a régi Ptk. hatálya alatt (
45. június
46. napján) elkezdődött, de az új Ptk. hatálya alatt befejeződött elbirtoklás esetén a perben elbírálandó jogi tény az új Ptk. hatálya alá tartozik (Kúria Pfv.21.310/2016/4., Pfv.20.273/2020/4.). [38] A törvényszék – a Polgári törvénykönyvről szóló
47. évi V. törvény (Ptk.) 5:
48. §

(1)bekezdés alapján – kifejtette, hogy az elbirtoklás pozitív feltételei az elbirtoklási idő alatti (15 év) sajátjaként való és szakadatlan birtoklás; a negatív feltételei pedig az elbirtoklást kizáró körülmények hiánya; ezen feltételeknek együttesen kell fennállniuk. [39] A törvényszék utalt arra, hogy a sajátjakénti birtokláshoz szubjektív (tudati) és objektív (a külvilágban megjelenő) kritériumok megvalósulása egyaránt szükséges. [40] A sajátjakénti birtoklás azt az elvárást jelenti, hogy az elbirtokló okkal tekinthesse a dolgot a sajátjának, a birtoklását pedig véglegesnek; és alappal bízhasson abban, hogy a birtoklását senki – még a tulajdonos – sem szakíthatja meg (Kúria Pfv.I.21.841/2018/5., Kúria Pfv.20.740/2023/19.). A sajátjaként tehát nem csak az birtokol, aki a dolog tulajdonosának hiszi magát, hanem az is, aki tudja, hogy a dolog másé, de saját birtoklását véglegesnek tekintheti. [41] A törvényszék a fentiek alapján rögzítette: amennyiben a birtokos bármely körülmény alapján nem tekintheti a dolgot a sajátjának, illetőleg a birtoklását véglegesnek, az elbirtoklás nem kezdődik meg. A birtokláshoz való származtatott jogosultság pedig az azt Győri Ítélőtábla III.Pf.20.148/2025/

1. 6 megalapozó jogviszony megszűnéséig gátolja az elbirtoklás megkezdését, függetlenül a birtokos szándékától és tudattartalmától. [42] A törvényszék utalt arra, hogy nem sajátjaként birtokol a szívességi használó, mert a használat jogcímes volta az elbirtoklást önmagában kizárja. [43] A törvényszék kifejtette azt is, hogy a használat tényén túl az elbirtoklás további feltétele, hogy olyan megnyilvánulás társuljon hozzá, amely a sajátjaként való birtoklást objektív módon kifejezi (költekezés az ingatlanra, a közterhek viselése, mások előtt tett kijelentések, a birtokosnak a hatóságok előtti saját nevében és érdekében való fellépése). [44] A jogi szabályozás az elbirtokló részéről nem követeli meg a jóhiszeműséget az elbirtoklással való tulajdonszerzéshez. Aki azonban bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott a dolog birtokához, elbirtoklás útján nem szerez tulajdonjogot. [45] Az elsőfokú bíróság leszögezte, hogy az elbirtoklás feltételei vizsgálatakor elsődleges a birtokló szubjektív tudatának értékelése, azaz annak vizsgálata, hogy a birtoklását sajátjakéntinek tekintette-e. Amennyiben ugyanis ez nem állapítható meg, akkor az elbirtoklás objektív feltételeinek vizsgálata már szükségtelen. [46] A törvényszék – az általa is ismertetett, fenti szempontok alapján – akként foglalt állást, hogy a sajátkénti birtoklás a felperes esetében nem állapítható meg. [47] A perbeli esetben ugyanis a felperes nem csak azzal volt tisztában, hogy az általa lakott lakás nem az övé, hanem azzal is, hogy a lakás éppen annak a gazdasági társaságnak a tulajdonát képezte, amelynek a tagja, illetve amely társaság pénzügyeinek intézésére
2. évtől meghatalmazással rendelkezett, továbbá amely cégnek
3. évtől az ügyvezetője is volt. [48] A felperesnek vezető tisztségviselőként a társaság ügyvezetését a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján, a jogi személy érdekének megfelelően kellett ellátnia (Ptk. 3:
4. §

(2)bekezdés). Mindebből következően a felperes a perbeli ingatlan esetében nem tekinthette véglegesnek saját birtoklását, és nem számíthatott arra, hogy az alperes nem szakítja meg a birtoklását. [49] Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a sajátjakénti birtoklás megvalósulásának megítélésében kiemelt jelentőséget kellett tulajdonítani azon felperesi nyilatkozatoknak, amelyek szerint csak arról volt szó, hogy akkor kerül a felperes nevére a lakás, ha Személy1 eladja a céget; mindez 2020-ban merült fel. E nyilatkozatokból önmagában is az következik, hogy Személy1 mindössze ígéretet tett a felperesnek a lakás átíratása tekintetében, azaz a felperes csak remélhette azt, hogy a lakás a cég eladásakor az ő tulajdonába kerül, azt azonban nem hihette, hogy a birtoklása végleges. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.148/2025/

1. 7 [50] Ezen következtetést erősítették meg a felperes érdekkörében meghallgatott tanúk is: a felperes unokájának ugyanis – a felperes és Személy1 beszélgetéséből - arról volt tudomása, hogy a lakás a felperesé lesz, azaz a tulajdonosváltozás a jövőben történik meg, s nem a jelen helyzetre vonatkozik. [51] A felperes lánya pedig azt nyilatkozta, hogy Személy1 a felperesnek szánta a lakást, a lakás (jogi) helyzetének rendezése köztük szóban is került. A felperes tehát csak azzal számolhatott, hogy a lakás valamikor a jövőben a nevére kerül, de addig nem bízhatott a birtoklása háborítatlanságában. [52] A törvényszék megítélése szerint Személy1 mindössze azt a szándékát fejezte ki a felperes irányába, hogy a lakás valamely későbbi (a felperes által elbirtoklás kezdő időpontjaként megjelölt időponthoz képest későbbi) időpontban a felperes tulajdonába kerül. E szándékból a felperes nem következtethetett arra, hogy
2. június
3. napja óta a lakás az ő tulajdona, illetve arra sem, hogy a birtoklása végleges; csak abban bízhatott, hogy valamikor ezen lakásra nézve szerződést köt Személy1rel, amely szerződés eredményezte volna a tulajdonosváltozást. [53] A törvényszék álláspontja szerint Személy1 – a felperessel fennálló kapcsolatra tekintettel – ajándékozási ígéretet tett, amelyre azonban nem került sor, így a felperes használata mindössze szívességi használatnak volt minősíthető, amely jogcímes használatot jelent, és kizárja az elbirtoklással történő tulajdonszerzést (BH
4. 671). [54] A fentiek alapján tehát az elbirtoklás valamennyi, együttes feltétele nem állapítható meg; a felperes részéről hiányzott az elbirtokláshoz szükséges szubjektív tudattartalom, mely tudattartalom nem azt az esetleges felperesi szándékot, elhatározást jelenti, hogy ő nem kíván a dolog birtoklásával felhagyni, hanem azt, hogy a birtoklását azért tekinti véglegesnek, mert alappal bízik abban, hogy nem kell tartania attól, hogy más személy (akár a tulajdonos) a birtoklásban megzavarja (Kúria Pfv.21.310/2016/4.). Ebből következően annak nincs jelentősége, hogy eltelt-e tizenöt éves időtartam, mert a szubjektív elem hiányában ezen időtartam elbirtoklási időnek nem minősíthető. Mindemelett a törvényszék megítélése szerint az eljárás során igazolást nyert, hogy a felperes
5. június
6. óta birtokolja az ingatlant, a perbeli lakásban lakik, itt élte mindennapjait. [55] Tekintettel arra, hogy az elbirtoklás meg sem kezdődött, ezért a Ptk. 5:
7. §

(1)bekezdésében, valamint a Ptk. 5:

1. §-ban foglaltak vizsgálata szükségtelen volt. [56] A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte a keresetében foglaltaknak megfelelően. A perköltségre igényt tartott. [57] A felperes fenntartotta azon álláspontját, hogy a jelen esetben az elbirtoklás objektív és szubjektív feltételei is fennállnak. [58] Arra hivatkozott, hogy a sajátjakénti birtoklása néhai Személy1 azon kijelentésén alapult, hogy a lakás és a hozzátartozó helyiségek az ő (azaz a felperes) tulajdonát képezik. A perbeli ingatlant abban a tudatban vette birtokba
2. június 8-tól, Győri Ítélőtábla III.Pf.20.148/2025/
3. 8 hogy a lakás ugyan ingatlan-nyilvántartás szerint az alperes tulajdonában van, azonban az ő tulajdonába fog kerülni, azaz a sajátjaként kezdte használni. A birtoklását tehát néhai Személy1 kijelentésére tekintettel véglegesnek tekintette, és abban a tudatban volt, hogy birtoklását sem a tulajdonos Kft., sem Személy1 nem zavarja meg, tőle azt nem követeli vissza. [59] Figyelemmel arra, hogy Személy1 99%-os tulajdonosa volt annak a Kft-nek, amelyiknek a tulajdonában állt a lakás, ezért a felperesnek nem kellett azt feltételeznie, hogy a tulajdonos visszakövetelheti a lakást. [60] A felperes arra is hivatkozott, hogy a lakást azért is tekintette a sajátjának, mivel az alperes gazdasági társaság tulajdonában álló ingatlanokkal kapcsolatos valamennyi ügyet ő intézte, és ezen ügyintézés ellentételezéseként a lakásra sajátjaként tekintett. [61] A lakás birtoklását néhai Személy1rel való érzelmi kapcsolata miatt is véglegesnek tekintette. [62] A jelen esetben tehát nem a használat átengedéséről, és nem szívességi használatról volt szó. [63] A felperes hangsúlyozta, hogy a beköltözése óta az ingatlan közmű- és egyéb költségeit maga viseli, a közműszolgáltatók a szolgáltatás igénybevevőjeként őt tartják nyilván. [64] A felperes a fellebbezésében hangsúlyozta, hogy nem került sor az elbirtoklási idő nyugvására és megszakadására sem, így a 15 éves elbirtoklási idő
4. június
5. napján letelt. [65] Ezt követően a felperes a fellebbezésében számos kúriai döntésen keresztül ismertette a sajátjakénti birtoklás megállapíthatóságának szempontjait. [66] Eszerint a sajátjakénti birtoklás nem azt az elhatározást jelenti, hogy az elbirtokló nem kíván a dolog birtoklásával felhagyni, hanem azt, hogy birtoklását azért tekinti véglegesnek, mert alappal bízik abban, hogy nem kell tartania attól, hogy más személy (akár a tulajdonos) a birtoklásában megzavarja. A sajátjakénti birtoklás szubjektív oldala tehát akkor állapítható meg, ha a birtokló alappal azt feltételezi, hogy a birtoklást harmadik személy – ideértve a dolog tulajdonosát is – jogszerűen nem szakíthatja meg, és nem kell számolnia azzal, hogy más – így különösen a tulajdonos – tőle bármikor visszakövetelheti. Ugyanakkor a birtoklás sajátjakénti jellege csak akkor állapítható meg, ha azt a birtokos objektív módon mások felé is kifejezi. [67] A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság okszerűtlenül és logikátlanul jutott arra a következtetésre, hogy esetében a sajátjakénti birtoklás, mint pozitív feltétel azért nem áll fenn, mert tudomással bírt arról, hogy az általa használt lakás más tulajdonát, azaz éppen az általa (is) alapított gazdasági társaság tulajdonát képezi. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.148/2025/
6. 9 [68] Ezzel szemben nem képezi akadályát az elbirtoklásnak az a körülmény, hogy a felperes tudatában volt, hogy nem ő az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonos, ugyanis néhai Személy1 kijelentése, továbbá amiatt, hogy a tulajdonos Kft-t éppen a felperes és a néhai Személy1 tulajdonolták, a felperes alappal bízhatott abban, hogy őt a birtoklásban senki, még a tulajdonos sem fogja megzavarni, tehát a maga birtoklását véglegesnek tekintheti. A felperesnek tudomása volt arról, hogy a megszerzett tulajdonjogát az ingatlannyilvántartásba is át kell vezetni, amire ugyan nem került sor, ez azonban az elbirtoklás útján történő tulajdonszerzésnek nem képezi akadályát. [69] A felperes az ingatlant nem jogcím alapján használta, nem szívességi használó volt, így ez nem zárja ki az elbirtoklás lehetőségét. [70] Az alperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult, a felperes perköltségben marasztalása mellett. [71] Az alperes hangsúlyozta, hogy a felperes fellebbezése csak az elsőfokú eljárásban előadottak megismétlésére szorítkozik; a fellebbezésében felhívott számos eseti döntés pedig éppen a felperes sajátjakénti birtoklásának hiányát támasztja alá. [72] Leszögezte, hogy a felperes a fellebbezésében nem fejti ki, hogy a bizonyítékok elsőfokú bíróság általi értékelését, a tényállás felállítását, illetve a levont jogi következtetéseket mely okok miatt tekinti okszerűtlennek, helytelennek. [73] A felperes személyes nyilatkozatait részletesen idézve (fellebbezési ellenkérelem
7. old.) az alperes azt hangsúlyozta, hogy a fellebbezés nem tartalmaz okszerű levezetést arra vonatkozóan, hogy a felperes által is elfogadott tényekből miként következik a sajátjakénti birtoklás megvalósulása. [74] Ezzel szemben az elsőfokú bíróság okszerűen, helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes tudatállapota nem azt fogta át, hogy a lakásnak ő a tulajdonosa, hanem csupán azt, hogy a lakás valamikor a jövőben a nevére került (elsőfokú ítélet [33] bek.). [75] A felperes fellebbezése alaptalan. [76] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, a bizonyítékok okszerű értékelésével helyes tényállást állapított meg, amelyből levont jogi következtetéseivel és annak indokaival is az ítélőtábla egyetértett. [77] Az elsőfokú bíróság helytálló érvelésének ismétlését mellőzve, a fellebbezésben foglaltakra tekintettel az ítélőtábla az alábbiakat emeli ki. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.148/2025/
8. 10 [78] Az elsőfokú bíróság a Ptk.5:44.§.

(1)bekezdése talaján kialakult joggyakorlatnak megfelelően, helytállóan ismertette az elbirtoklás útján történő tulajdonszerzés pozitív és negatív, valamint a sajátjakénti birtoklás szubjektív és objektív feltételeit (elsőfokú ítélet [25]-[29]). [79] A törvényszék helyesen szögezte le azt is, hogy a sajátjakénti birtoklás konjunktív feltételei közül – az elsődlegesen vizsgálandó - szubjektív (tudati) elem hiányában minden további feltétel vizsgálata okafogyottá válik (Pfv.I.21.841/2018/5; Pfv. 20.740/2023/19.). [80] Az ítélőtábla álláspontja szerint – a törvényszék által helytállóan kifejtetteknek megfelelően (ítélet [30] és [33]-[35]) – a jelen esetben éppen a sajátjakénti birtoklás szubjektív kritériuma (tudati eleme) hiánya képezi az elbirtoklással való tulajdonszerzés akadályát. [81] A felperes ugyanis nem számíthatott alappal arra – különösen nem

1. június 8-tól kezdődően -, hogy a birtoklását más személy, akár a tulajdonos gazdasági társaság, akár annak 99%-os tulajdonosa nem zavarhatja; illetve nem számíthatott alappal arra, hogy az alperes, illetve Személy1 az ingatlant tőle nem követelheti vissza. [82] A felperes a perben maga is azt állította, hogy „A megállapodás az volt a néhaival, hogy ha eladja a céget, a nevemre fog kerülni ez a lakás.” (18.jkv.6.old. 4.bek.). A felperes tehát nem a sajátjaként, hanem egy ígéret alapján használta az ingatlant, és egy jövőbeni feltétel („ha eladja a céget”) teljesülése függvényében számíthatott a tulajdonjog esetleges későbbi megszerzésére. [83] A fentieket támasztják alá a felperes hozzátartozóinak tanúvallomásai is. [84] A felperes lánya szerint „…amikor ügyvezető lett az édesanyám, szóba került, hogy anyu nevére fog kerülni a lakás, …Franz azt mondta…rendezni fogja” (45.jkv. 4.old.). [85] A felperes tehát nem csak annak volt a tudatában, hogy a lakás a birtoklása időtartama alatt az alperes tulajdona, hanem azzal is tisztában kellett lennie, hogy a lakás tulajdonjogának általa való megszerzéséhez az alperes, illetve Személy1 részéről további jogi aktusok elhatározása és kivitelezése (a „rendezés”) szükséges, az ingatlant tehát nem a sajátjaként, hanem a tulajdonos engedélye és a későbbiekre vonatkozó ígérete alapján használhatja. [86] A felperes lánya akként nyilatkozott, hogy „mi tartottunk tőle, hogy a (Személy1) családja ragaszkodni fog ehhez a lakáshoz”. „Én gondoltam, tartottam attól, hogy a család édesanyámat kirakja a lakásól” (45.jkv. 4-
2. old.). A hozzátartozói tanúvallomások tehát egyértelműen cáfolják a felperes azon perbeli előadását, hogy - Személy1 kijelentésére tekintettel - alappal bízhatott abban, hogy őt a birtoklásában más nem zavarhatja, és az ingatlant a továbbiakban háborítatlanul, véglegesen használhatja. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.148/2025/
3. 11 [87] Az ítélőtábla kitér arra, hogy a perbeli lakás fenntartási költségeinek felperes általi fizetése a sajátjakénti birtoklás alátámasztására önmagában nem alkalmas, ugyanis a használattal járó kiadások viselése a szívességi lakáshasználót is terhelik. [88] A felperes tehát a birtoklását véglegesnek nem tekinthette, ezért az elbirtoklással való tulajdonszerzés megállapításának feltétele, a sajátjakénti birtoklás megvalósulása nem állapítható meg. [89] A kifejtettekre tekintettel a törvényszék a keresetet megalapozottan utasította el, ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp.383.§.

(2)bekezdése és 386.§.

(4)bekezdése alapján – annak helyes indokaira tekintettel – helybenhagyta. [90] Az ítélőtábla az eredménytelenül fellebbező felperest a Pp.83.§.

(1)bekezdése alapján kötelezte a feljegyzett 2.500.000.- Ft fellebbezési illeték állam javára való, valamint a 17/2024. (XII.09.) IMr. 2.§.

(1)bekezdés a) pontja alapján megállapított, az alperes által felszámított 370.000.- Ft ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség alperes részére való megfizetésére. Győr,

1. december
2. Dr. Maurer Ádám sk. sk. a tanács elnöke ... Dr. Sarmon Hedvig sk. előadó bíró Dr. Zsitva Ágnes bíró