Pf.20238/2022/10 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.238/2022/

1. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Paulikovics Péter ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek – a Dr. Kocsis Zoltán Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Kocsis Zoltán István ügyvéd) által képviselt alperes neve (cím) alperessel szemben kártérítés megfizetése iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 7.P.21.315/2021/
2. számú ítélete ellen a felperes
3. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét helybenhagyja azzal, hogy mellőzi az alperes kötelezését a le nem rótt viszontkereseti illeték állam részére történő megfizetésére, és megállapítja, hogy 28 800 (huszonnyolcezernyolcszáz) forint le nem rótt viszontkereseti illetéket az állam visel. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 93 662 (kilencvenháromezer-hatszázhatvankét) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az alperes az E.-i Sz. P.-i K.-jában fel kívánta állítani néhai dr. Sz. G. professzor mellszobrát. A művész kiválasztását a néhai professzor fiára: ifj. dr. Sz. G.-ra bízta, aki 2019 januárjában erre a feladatra a felperest kérte fel. Ennek érdekében többszöri email-váltással járó kommunikáció kezdődött közöttük, amelynek során ifj. dr. Sz. G. fényképet, mozgófilmet, festményt és részletes leírásokat küldött az édesapjáról és a szobor felállításának tervezett helyszínéről, valamint közölte a felperessel azt is, hogy „[e]gy, édesapánk vonásait és személyiségét tükröző, egyszerű, szép szoborra gondolnánk mi is. Egy ezt meghaladó művészi mondanivaló megvalósítása problémás is lenne ebben a közegben.” A felperes ugyanakkor jelezte, hogy nem egy film vagy kép alapján készíti el a szobrot, hanem a kapott források alapulvételével egy koncepciót alakít ki magában, és ezt a műalkotást mintázza majd meg. [2] A felperes
4. február 28-án küldött árajánlatot az alperes részére, amelyben a díját 6 100 000 Ft-ban határozta meg azzal, hogy ebből a szerzői díj 3 050 000 Ft, a kivitelezés díja pedig ugyancsak 3 050 000 Ft. Kikötötte, hogy a díj első részletét
5. március 30-ig, a második részletét a konzultációk eredményeként elkészült 1/1-es gipsz öntőminta debreceni bemutatását követően:
6. július 15-ig, az utolsó részletet pedig a szobor felállítása után kell megfizetni. Kitért arra is, hogy ha a felek nem tudnak a Debreceni Ítélőtábla I.Pf.20.238/2022/10 2 konzultáció során kielégítő megoldást találni, akkor a gipszöntőminta elkészülte előtt visszaléphetnek a megbízástól, ebben az esetben a már kifizetett összeg fedezi az addigi munka költségeit. [3] Ilyen előzmények után a felek írásbeli felhasználási szerződést kötöttek, amelyet az alperes
7. március 18-án, a felperes pedig
8. április 25-én írt alá. A szerződés 1.
9. pontja szerint a felperes arra kötelezte magát, hogy az általa előzetesen elkészített, és az alperes által megismert és jóváhagyott terv és makett alapján elkészíti dr. Sz. G. professzor 5/4 életnagyságú, bronz és kő anyagú portrészobrát, amelyre a felek a továbbiakban „Műalkotásként” hivatkoztak. A megállapodás 1.
10. pontja értelmében a felperes vállalta a Műalkotásnak a kijelölt egyetemi telephelyre történő elszállítását és szakszerű elhelyezését. A szerződés 1.
11. pontja úgy rendelkezett, hogy az alperes „köteles a Műalkotás elfogadása kérdésében az átadástól (kivitelezés befejezése) számított 10 napon belül nyilatkozni,” hallgatás esetén a Műalkotást elfogadottnak kell tekinteni. A felek a megállapodás
12. pontjában részletesen szabályozták a felperes által az alperes részére nyújtott felhasználási jog tartalmát, továbbá kitértek arra is, hogy az elkészült Műalkotás az alperes, a Műalkotás terve és makettje pedig a felperes tulajdonát képezi. A szerződés
13. pontja szerint a szerzői díj 6 100 001 Ft, amelyet az alperesnek három részletben kell megfizetnie: az első részlet a szerződéskötés után kiállított előlegbekérő levél beérkezését követő 10 napon belül, a második részlet a Műalkotás 1/1 gipsz öntőmintájának bemutatása és az alperes általi elfogadása után, a harmadik részlet pedig a szerződés 3.
14. – helyesen 3.
15. – pontjában írt személy által leigazolt végszámla alapján válik esedékessé. A felek a megállapodás 3.
16. pontjában vállalták, hogy a Műalkotás 1.
17. pont szerinti elfogadását követően elkészítik a teljesítésigazolás dokumentációját azzal, hogy a feladat leigazolására az alperes részéről B. T. jogosult. A szerződés 3.
18. pontjában a felek meghiúsulási kötbért kötöttek ki a felperesnek felróható nem teljesülés, valamit 10 naptári napot meghaladó késedelmes teljesítés esetére. A megállapodás 4.
19. pontja szerint a szerződés teljesítésével kapcsolatban az alperes kapcsolattartója T. E. lett. [4] A felperes – az ifj. dr. Sz. G. által megküldött források alapján – elkezdte a szobor agyagban való megmintázását, amelyről fényképeket küldött ifj. dr. Sz. G.-nak. Az általa emailen, majd személyesen előadott észrevételek alapján az agyagszobrot többször módosította és újraépítette. Ennek eredményeként
20. június 23-án ifj. dr. Sz. G. azt írta a felperesnek, hogy az új portré már sokkal jobb lett, mint az előző, de az arccal, a hajjal, a füllel és az orral szemben további kifogásokat fogalmazott meg. Kijelentette ugyanakkor, hogy álláspontja szerint „egy valóban fenntartások nélkül szerethető szobor van születőben.” A felperes a kért változtatásokat elvégezte, amelyről – email útján –
21. június 25-én ifj. dr. Sz. G.-t,
22. június 26-án pedig T. E.-t is értesítette azzal, hogy erről a változatról fotókat már egyiküknek sem küldött. Kérte ugyanakkor az agyagszobor mielőbbi elfogadását, amelyet azzal indokolt, hogy az agyagot csak az elfogadó nyilatkozat birtokában tudja gipszbe átforgatni és a szerződésnek megfelelő határidőben a helyszínen: D.-ben bemutatni. [5] Időközben ifj. dr. Sz. G. a részére utolsóként megküldött agyagszobor változatról készült fényképeket megmutatta a néhai édesapja közvetlen kollégáiból álló szoborbizottságnak, amelynek tagjai úgy foglaltak állást, hogy a szobor nem ragadja meg a modell karakterének lényegét, sőt: többen egyenesen groteszknek minősítették azt. Minderről ifj. dr. Sz. G.
23. június 26-án emailen tájékoztatta a felperest, akivel közölte azt is, hogy e véleményekkel egyetért, ezért nem köthet olyan kompromisszumot, amely a szobor elfogadását jelentené. Megértést kért a felperestől, és választ várt tőle arra a kérdésre, hogy Debreceni Ítélőtábla I.Pf.20.238/2022/10 3 „mi legyen.” Erre a felperes – email útján – még aznap úgy válaszolt, hogy sajnálja a konklúziót. Kifejtette, hogy már a kezdetekkor érezte annak esélyét, hogy nem fognak egyetérteni művészeti kérdésekben, ez az érzése pedig a konzultációk során egyre erősebb lett. Ennek ellenére – nagy önfegyelemmel – megpróbált kompromisszumot kötni, amely azonban „mint látszik, nem sikerült.” Jelezte, hogy hajlandó az alperessel kötött szerződést módosítani, ezért kérte, hogy ifj. dr. Sz. G. lépjen kapcsolatba az egyetem jogi osztályával azért, hogy az dolgozza ki ennek részleteit. Utalt rá, hogy ezt a levélváltást megküldi T. E.nak is, amelyet még aznap meg is tett. [6] Ezt követően:
24. július 5-én azonban a felperes újabb emailt küldött T. E.nak, amelyben bejelentette, hogy a portrészobor elkészült. Kérte, hogy hivatalos kapcsolattartóként nyilatkozzon az elfogadásról, mert a szerződésben sem ifj. dr. Sz. G., sem pedig a szoborbizottság tagjai „kompetens személyként” nincsenek feltüntetve. Kijelentette, hogy amennyiben az alperes ifj. dr. Sz. G. véleményét a sajátjaként fogadja el, ezt vele hivatalosan is közölni kell, „a jogi osztály által kidolgozott közös megegyezéssel való szerződésmódosítással egyetemben.” A leveléhez fényképeket mellékelt az általa időközben elkészített gipsz öntőmintáról. Erre a levélre T. E.
25. július 8-án email útján azt válaszolta, hogy „a szerződés megszüntetés témában a kezdeményező levelet megküldtem a jogi osztályunkra, ahonnan remélhetőleg hamarosan választ kapok, és tájékoztatom a további teendőkről.” Ezután:
26. július 12-én, majd
27. augusztus 10-én a felperes már csupán „a közös megegyezéses szerződésmódosítási tervezet”, illetve „a szerződésünk felbontásáról szóló közös megegyezés” megküldését követelte T. E.-tól, aki
28. augusztus 10-én a szabadságolások miatt további türelmet kért tőle. [7] A felperes
29. szeptember 11-én – jogi képviselője útján – közölte az alperessel, hogy kész a szerződés teljesítésére, amennyiben pedig erre az alperes nem tart igényt, az árajánlatában foglalt 3 050 000 Ft szerzői díj és az ott feltüntetett rezsiköltség háromnegyedének megfizetését kérte az elvégzett munkája ellenértékeként azzal, hogy ebből az összegből levonta az alperes által
30. május 27-én átutalt 300 001 Ft előleget. Az alperes – jogi képviselője útján –
31. október 8-án azt javasolta, hogy a felek közös megegyezéssel szüntessék meg a szerződésüket, és nyilvánítsák ki, hogy az alperest az előlegen felül további díjfizetési kötelezettség nem terheli. Erre a levélre a felperes már nem válaszolt, hanem
32. március 30-án fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezett az alperessel szemben. [8] Az alperes
33. október 4-én felhasználási szerződés kötött J. R. szobrászművésszel, amely alapján néhai dr. Sz. G. professzor bronz mellszobra időközben elkészült. [9] A fizetési meghagyásos eljárásból perré alakult eljárásban a felperes a módosított keresetével arra kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alperest – elsődlegesen szerződésszegésből eredő kártérítés, másodlagosan pedig felhasználási és vállalkozói díj címén – 3 449 999 Ft és járulékai megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a szerződésből eredő kötelezettségeinek lelkiismeretesen eleget tett, amelynek eredményeként az alkotómunkát befejezte, hiszen az agyagszobor és ennek alapján a gipsz öntőminta elkészült. Már csak a kivitelezési jellegű szakmunkák voltak hátra, amikor az alperes megszegte az együttműködési kötelezettségét, mert a felhasználási szerződésben foglalt 10 munkanapos határidőn belül nem nyilatkozott a mű elfogadásáról, majd jogos ok nélkül megtagadta a megállapodás teljesítését. Ezzel a szerződés az alperes hibájából lehetetlenült, amely folytán az elsődleges keresetének Debreceni Ítélőtábla I.Pf.20.238/2022/10 4 megfelelően kártérítést kell fizetnie, vagy a másodlagos keresetének megfelelően ki kell egyenlítenie az elvégzett munkájának ellenértékét. Mindkét esetben meg kell fizetnie 3 050 000 Ft szerzői díjat, 400 000 Ft gipszes kivitelezési díjat és 300 000 Ft-ot, amely a rezsiköltségének háromnegyede volt azzal, hogy ebből le kell vonni az általa kapott 300 001 Ft előleget. [10] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a szerződés kizárólag a felperes felróható magatartására visszavezethető okból hiúsult meg, hiszen nem mutatta be D.-ben a gipsz öntőmintát, sőt: azt anélkül készítette el, hogy az agyagszobrot az alperes elfogadta volna. Valótlanul jelentette be azt is, hogy a felhasználási szerződés szerinti Műalkotás elkészült. Ezért nem jogosult szerzői díjra, az általa készített agyagmodellekkel kapcsolatosan felmerült költségeket pedig az előleg fedezi. [11] Az alperes viszontkeresetet is benyújtott, amelyben 480 315 Ft meghiúsulási kötbér megfizetésére kérte kötelezni a felperest. A felperes az ellenkérelmében elsőlegesen az eljárás e körben történő megszüntetését, másodlagosan pedig a viszontkereset érdemi elutasítását kérte. [12] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 500 000 Ft-ot, és annak
34. október
35. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal megemelt értékével megegyező mértékű késedelmi kamatát. Az ezt meghaladó keresetet és a viszontkeresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 121 000 Ft perköltséget, az alperest pedig arra kötelezte, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 28 800 Ft le nem rótt viszontkereseti illetéket. [13] A határozatának fellebbezett részét azzal indokolta, hogy a felek a szerzői jogról szóló
36. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.)
37. §-ában szabályozott, jövőben megalkotandó műre vonatkozó felhasználási szerződést kötöttek, amely vegyes jellegű kötelem, hiszen egyrészt szerzői jogi kérdéseket rendez, amelyre az Szjt-t kell alkalmazni, másrészt pedig kivitelezési munkát is magában foglal, amelyre a Polgári Törvénykönyvről szóló
38. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) vonatkozik. Ezen belül a jogvita szerzői jogi kérdésekhez kapcsolódott, hiszen a felek eltérően ítélték meg azt, hogy elkészült-e a mű, továbbá megtörtént-e annak átadása és elfogadása. [14] A felek a szerződésben egyértelműen meghatározták, hogy dr. Sz. G. 5/4-es életnagyságú bronz és kőanyagú portrészobrát tekintik Műalkotásnak, amely vitán felül nem készült el. A Műalkotást a megállapodás értelmében a felperes által előzetesen elkészített és az alperes által megismert és elfogadott terv és makett alapján kellett létrehozni. Ez a terv és makett vagy más néven szoborterv a felek egyező nyilatkozata szerint a felperes által elkészített agyagszobor volt. Abban azonban már értettek egyet a felek, hogy ezt a szobortervet, vagyis az agyagszobrot az alperes elfogadta-e vagy nem. A felek egyező előadása, ifj. dr. Sz. G. és T. E. tanúk vallomása, valamint a csatolt emailek tartalma alapján az agyag szoborterveket az alperes nevében ifj. dr. Sz. G. volt jogosult véleményezni. Márpedig ifj. dr. Sz. G. által elfogadott és végleges formába önthető szoborterv nem készült.
39. június 25-én ugyanis a felperes – a legutolsó változtatásokról készített fotók megküldése nélkül – ifj. dr. Sz. G. elfogadó nyilatkozatát kérte, aki nem fogadta el a Debreceni Ítélőtábla I.Pf.20.238/2022/10 5 szobortervet, hanem épp ellenkezőleg: elutasította azt. Az agyagszobrot az alperes kijelölt kapcsolattartója: T. E. sem fogadta el, hiszen ő elfogadó nyilatkozat helyett a szerződés megszüntetése tárgyában írt emailt a felperesnek. Mivel pedig a felek ezt követően már csak a szerződés közös megegyezéssel való módosítása tárgyában leveleztek, mindketten tisztában voltak azzal, hogy a felperes által készített szobortervet sem a véleménynyilvánítási joggal felruházott ifj. dr. Sz. G., sem pedig a szerződésben kapcsolattartóként megjelölt T. E. nem fogadta el. Kifejezett elfogadás hiányában a felperes a saját kockázatára és költségére forgatta át gipszbe az agyagszobrot, amelynek indokaként maga is azt jelölte meg, hogy ily módon biztonságosabban tudta tárolni a szobortervet. Annak, hogy ezt a gipsz öntőmintát a felperesnek el kellett-e szállítania D.-be, nem volt jelentősége, az agyagszobor gipszbe történő elfogadásának feltétele ugyanis az volt, hogy az alperes fogadja el a szobortervet, ez pedig nem történt meg. [15] Ennek tükrében a felperes alap nélkül hivatkozott arra, hogy az alperes a Ptk. 6:
40. §-ában írt közbenső szerződésszegést követett el azzal, hogy 10 munkanapon belül nem nyilatkozott az agyagszobor elfogadásáról vagy kijavításáról. A szerződés tárgya egy művészeti alkotás volt, amelynek megítélése köztudottan szubjektív, ezért nem eshet egyik fél terhére sem, hogy másfajta szobrot képzelt el, mint a másik. Miután pedig a felperes nem küldött fotót a legutolsó agyagszoborról, az alperes nem tudott nyilatkozni annak elfogadásáról. Bár a felperes a gipsz öntőminta fényképeit elküldte T. E.-nak, a gipszbe öntött szoborterv már nem volt alkalmas a változtatásokra. Ezért ez sem volt szerződésszerű, hiszen az alperes által elvárt megismerésnek és jóváhagyásnak csak a még változtatásokra alkalmas tervvel kapcsolatosan lett volna értelme. Miután a szoborterv értékelésére ifj. dr. Sz. G. és a szoborbizottság volt jogosult, akik azt elutasították, elfogadó nyilatkozatot T. E. sem tehetett. Az pedig, hogy a szobortervet nem tartották elfogadhatónak, a művészi alkotás megítéléséhez szükségszerűen kapcsolódó szubjektivitás miatt nem szerződésszegés. Ezzel a felperes is számolt, hiszen az árajánlat szerint a gipsz öntőminta elkészítése előtt lehetőséget adott a visszalépésre. Tisztában volt a felperes azzal is, hogy a szobortervét nem fogadták el, ugyanis T. E. a szerződés megszüntetésének kezdeményezéséről értesítette őt, ezután pedig ő maga is csak a szerződés közös megegyezéssel történő módosítása/megszüntetése tárgyában írt leveleket az alperesnek. Szerződésszegés hiányában tehát a felperes szerződésszegésből eredő kártérítés jogcímén előterjesztett elsődleges keresete nem foghatott helyt. [16] A másodlagos keresetet azonban részben alaposnak találta, a felperes ugyanis a szerződés alapján valóban kifejtett olyan művészi tevékenységet, amelynek ellenértékére joggal tarthatott igényt. Kétségtelen, hogy a szerződésben foglalt Műalkotás nem készült el, így a megállapodás 1.
41. pontjában írt 10 munkanapos nyilatkozattételi határidőt sem lehetett alkalmazni, hiszen az nem a szobortervre, hanem a Műalkotásra vonatkozott. Egyértelmű az is, hogy az Szjt.
42. §-ának