Mf.40099/2020/4 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdése értelmében vezető állású munkavállalónak minősül, megbízatását (város neve) Város Önkormányzat képviselőtestületétől kapja, felette a munkáltatói jogokat a munkáltatói jogkör gyakorlójaként (város neve) város polgármestere gyakorolja. A módosított alapító okirat szerint a társaság ügyvezetését a felperes

1. július 1-től
2. június
3. napjáig munkaviszonyban látja el. [3] A felperes az alperes munkavállalója lett, munkáját az alperesi munkáltatónál végezte, az alperes folyósította a munkabérét. [4] A gazdasági társaság
4. évi üzleti tervét a felperes állította össze, annak alapelveit az alperes felügyelőbizottsága a
5. december 7-én hozott határozatával elfogadta, ugyanakkor az ügyvezetés részére további javaslatokat tett az üzleti terv átdolgozására. A felügyelőbizottság az üzleti terv végleges változatát – amelyben egyszeri bevételként 21 785 000 Ft munkaügyi támogatás is szerepelt –
6. január 21-én Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.099/2020/4 3 véleményezte. Általános elvárásként hangsúlyozta, hogy az ügyvezetés hatékony humánerőforrás gazdálkodást valósítson meg, amellyel a társaság folyamatos likviditását biztosítani tudja. (város neve) Város Önkormányzat képviselőtestülete a
7. január 28-i zárt ülésén megvitatta, és a 33/
8. (I. 28.) számú határozatával elfogadta a felperes által készített üzleti tervet. [5] befolyni. A későbbiekben kiderült, hogy munkaügyi támogatás címén bevétel nem fog [6] (város neve) Város polgármestere a
9. április
10. napján átadott okiratban rögzítette, hogy a felperes egyéni vállalkozásában az alperesi munkáltató tevékenységével megegyező tevékenység is [„Gabonaféle (kivéve: rizs), hüvelyes növény, olajos mag termesztése”] megtalálható, amely az ügyvezetői tisztségével összeférhetetlen az alapító okirat 8.
11. fejezetében foglaltak szerint, és erre tekintettel felszólította a felperest, hogy 8 napon belül az összeférhetetlenséget szüntesse meg. [7] A felperes kérelme alapján a Belügyminisztérium illetékes főosztálya
12. május 2-án tájékoztatta a felperest, hogy a sérelmezett tevékenységet ezen a napon a nyilvántartásból törölte, erről a felperes a
13. május 8-án kelt és május 10-én érkezett levelében a polgármestert értesítette. [8] (város neve) Város Önkormányzat képviselőtestülete
14. május
15. napján tartott zárt ülésének egyik napirendi pontja a felperes ügyvezetői tisztségből való visszahívása és az ügyvezetői munkakör betöltésére új pályázat kiírása volt. Az ülésen felvetődött a munkaügyi támogatás teljesíthetetlensége. A felperes ennek indokaként előadta, a hat hónapot megelőző statisztikai létszám miatt a támogatást nem tudták megigényelni, utalt emellett jogszabályváltozásra is. [9] A képviselőtestület a 185/
16. (V. 13.) határozatával a felperest ügyvezetői megbízatásából visszahívta a Ptk. 3:
17. §

(1)bekezdés c) pontja és

(2)bekezdése alapján

1. május
2. napjával, a munkaviszonyát pedig ugyanezen dátummal az Mt.
3. §

(1)bekezdés c) pontjára utalással azonnali hatállyal megszüntette. Az azonnali hatályú felmondás indokolását illetően a határozat a következőket tartalmazza: [10] – „Az üzleti tervben több megalapozatlan információ szerepelt, az abban korábban vállalt kötelezettségeket a Kft. nem tudja teljesíteni, mely az ügyvezetésnek róható fel. [11] – Az ügyvezető

1. április 30-án szabott határidőre a (város neve) (alperes neve) fő tevékenységével megegyező magánvállalkozásában szereplő tevékenysége közötti összeférhetetlenséget nem szüntette meg. A
2. május 10-én érkezett,
3. május 8-ával dátumozva érkezett levélben azt állította, hogy vállalkozásában nincs olyan tevékenység, amely a (város neve) (alperes neve) tevékenységi köreiben szerepel. A cégkivonatban
4. május 13-án még szerepelt a „Gabonaféle (kivéve: rizs), hüvelyes növény, olajos mag termesztése” tevékenység, az alapítótól ehhez hozzájárulást nem kért.” Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.099/2020/4 4 [12] A határozat alapján – azzal megegyező dátummal és tartalommal – a képviselőtestület képviseletében eljáró polgármester a felperes munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette az I/1524/
5. számú intézkedésével. [13] A felperes munkaviszonya megszűnésekor összesen havi bruttó 525 000 Ft díjazásban részesült, ezen kívül két cég veszélyes áru szállítási tanácsadójaként, összesen havi bruttó 75 000 Ft megbízási díjat kapott. A jogviszonya megszűnését követően főállású vállalkozóként
6. május 16-tól december 31-ig havi bruttó 195 000 Ft,
7. január 1-től április 14-éig havi bruttó 210 600 Ft jövedelemre tett szert,
8. április 15-étől kezdődően a (megye neve) Kormányhivatal alkalmazásában havi bruttó 320 000 Ft jövedelemben részesül. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [14] A felperes
9. június 15-én nyújtott be keresetlevelet (város neve) Város Önkormányzata alperessel szemben, amelyben elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a
10. május
11. napján közölt azonnali hatályú felmondás jogellenes, mert az nem a munkáltatójától származik, másodlagosan a felmondás jogellenességére alapítottan 12 havi távolléti díjnak megfelelő kártérítésre tartott igényt. [15] A Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az 1.M.69/2019/
12. számú – a Gyulai Törvényszék 9.Mpkf.25.932/2019/
13. számú határozatával jogerőre emelkedett – végzésével (város neve) Város Önkormányzata alperest a perből elbocsátotta, és a pert a felperes és a (város neve) (alperes neve) alperes között rendelte folytatni. Határozatát arra alapította, hogy a bíróság felhívására a felperes a „tényleges” munkáltatóját megnevezte és a polgári perrendtartásról szóló
14. évi CXXX. tv. (a továbbiakban: Pp.)
15. §-a alapján a korábbi alperes perből való elbocsátását és új alperesként a gazdasági társaság perbevonását kérte. [16] A felperes megváltoztatott keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest keresetpótló kártérítés címén 3 020 400 Ft és annak
16. november
17. napjától járó késedelmi kamata, valamint a költségjegyzékben feltüntetett 270 000 Ft + áfa perköltség megfizetésére. A felmondás jogellenessége kapcsán elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felmondás nem az alperestől mint munkáltatótól, hanem (város neve) Város Önkormányzatától származik, amely az alperesi társaság vonatkozásában munkáltatói jog gyakorlására jogosult ugyan, de a saját nevében felmondást nem eszközölhet, ezért a jognyilatkozat joghatás kiváltására nem alkalmas. Megítélése szerint az Önkormányzatnak a felperes megbízási jogviszonyból történő visszahívását követően gondoskodnia kellett volna a cég képviselőjének megválasztásáról, aki jogosult lett volna a felmondás közlésére. A közlést azonban nem a társaság képviselője, hanem az egyszemélyi tulajdonos képviselője tette a saját nevében. Másodlagosan az azonnali hatályú felmondás jogellenességét arra alapította, hogy annak indoka nem felel meg a világosság, a valósságosság és az okszerűség követelményeinek. Érvelése szerint az üzleti terv tekintetében a felmondás konkrétumot nem tartalmaz, nem jelöli meg a megalapozatlan információk ténybeli tartalmát, továbbá azt sem, Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.099/2020/4 5 hogy az miért felróható neki (a felperesnek), az összeférhetetlenséget érintő felmondási ok pedig nem valós, mert annak megszüntetése okirattal bizonyítást nyert. [17] Az alperes ellenkérelme elsődlegesen a per megszüntetésére irányult, arra hivatkozással, hogy a felperes elmulasztotta az Mt.
18. §

(1)bekezdése szerinti perindítási határidőt, ezért a pert a bíróságnak a Pp. 240. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a Pp. 176. §

(1)bekezdése i) pontjára figyelemmel meg kell szüntetnie. Az érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felmondás indokolása megfelel a jogszabályi követelményeknek. Hangsúlyozta, a felperes pályázatában és az üzleti tervben is a profitorientáltság, a költséghatékonyság, a pozitív eredményre törekvés fogalmazódott meg, ez azonban nem valósult meg. Előadta, a

1. évi üzleti tervhez nélkülözhetetlen volt a strand bevétele, valamint a 21 785 000 Ft összegű munkaügyi támogatás címén járó egyszeri bevétel, amely – amint azt már
2. április 17-én nyilvánvalóvá vált – nem fog teljesülni, a felperes vezetői jogviszonyának megszüntetése pedig a munkaügyi támogatás címén járó egyszeri bevétel elmaradásából, lehetetlenségéből eredt. [18] Az összeférhetetlenséget érintően arra hivatkozott, hogy az azonnali hatályú felmondás időpontjában a sérelmezett tevékenység szerepelt az OPTEN cégtár adatai között. Az elsőfokú ítélet [19] Az elsőfokú bíróság ítéletével az eljárás megszüntetésre irányuló alperesi kérelmet elutasította. Kötelezte továbbá az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek keresetpótló kártérítés címén 3 020 400 Ft-ot, valamint annak
3. november 15-től járó késedelmi kamatát, továbbá 270 000 Ft + áfa perköltséget, továbbá az állam felhívására 324 000 Ft eljárási illetéket. Alaptalannak találta az alperesnek azt az álláspontját, hogy a felperes keresete a perindítással elkésett. Rámutatott, a keresetlevél mint a pert megindító irat az elsőfokú bírósághoz a 30 napos törvényi határidőn belül benyújtásra került. Tény ugyan, hogy a felperes a keresetet nem a megfelelő alperessel szemben terjesztette elő, utóbb azonban a Pp.
4. §-ában biztosított jogával élve perbevonta – a korábbi alperes perből való elbocsátását kérve – azt az alperest, akivel szemben az igény ténylegesen érvényesíthető, ezért a jogvitát érdemben bírálta el. [20] Megalapozottnak találta a felperesnek azt a hivatkozását, hogy a felperes munkaszerződése a Ptk. 3:
5. §

(1)bekezdésébe ütközik, ezért az az Mt.

1. §-a alapján semmis, és a
2. §-ban írt jogkövetkezmények alkalmazandók. Rámutatott, tényként állapítható meg, hogy a munkaszerződés ténylegesen a jelen peres felek között jött létre. Mindez azonban nem eredményezi álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondás jogellenességét. Utalt arra, a bírói gyakorlat szerint a gazdasági társaság munkaviszonyban álló vezető tisztségviselőjének a munkaviszonya is megszüntethető visszahívással a Ptk. 3:
3. §

(1)bekezdés c) pontja alapján, ebben az esetben a visszahívásnak meg kell felelnie a vezető tisztségviselővel fennálló munkaviszony megszüntetésére vonatkozó munkajogi rendelkezéseknek, vagyis a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése esetén irányadóak az Mt. rendelkezései. Kiemelte, tekintve, hogy az alperes alapító okirata lehetővé tette a képviselőtestület számára a vezető tisztségviselő visszahívását, a polgármester a képviselőtestület képviseletében jogosult volt az azonnali hatályú felmondásra. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.099/2020/4 6 [21] Ezt követően vizsgálta, hogy az azonnali hatályú felmondás megfelel-e az Mt. ezzel kapcsolatban támasztott követelményeinek. Az összeférhetetlenségre alapított felmondási okot nem ítélte valósnak, rámutatva, a polgármester felhívásában csupán az összeférhetetlenség 8 napon belüli megszüntetése szerepelt, amelynek a felperes eleget tett, az annak igazolására vonatkozó felhívást azonban a felszólítás nem tartalmazott. [22] Az üzleti tervvel összefüggő felmondási ok kapcsán rámutatott, az alperes a perfelvételi tárgyaláson egyértelműsítette, hogy a felmondás alapja a munkáltatói támogatás mint egyszeri bevétel elmaradása volt, következésképpen a felmondásnak az a kitétele, hogy az üzleti tervben több megalapozatlan információ szerepelt, valótlan. Mindezek alapján a felmondás jogellenességének vizsgálata kapcsán a munkáltatói támogatástól való egyszeri bevételkiesés, mint felmondási ok jogszerűségét vizsgálta. Rámutatott, a világosság követelményének megtartottságát nem általában, hanem a jognyilatkozat címzettjének tudattartalma alapján kell értékelni. Kiemelte, a felperes a felügyelőbizottsági illetve a képviselőtestületi üléseken szembesült azzal, hogy vele szemben kifogások merültek fel az üzleti tervben szereplő munkáltatói támogatás teljesíthetetlenségét illetően. A polgármester a

1. május 13-i képviselőtestületi ülésen ezt kifejezetten hangsúlyozta is. A felperes tehát kétséget kizáróan ismerhette a felmondás ezen indokát, vagyis számára a felmondás oka világos lehetett. [23] Hangsúlyozta, a felperes nem vitatta, hogy a munkáltatói támogatásból adódó egyszeri bevétel a
2. május 27-i képviselőtestületi ülésen a tervből kikerült, mert az teljesíthetetlen volt, vagyis a költségvetésbe nem tudott befolyni, ebből következően ez a felmondási ok valós. Nem találta azonban megállapíthatónak a felperes felróhatóságát. Kifejtette, az üzleti terv nem feltétlenül és teljeskörűen szilárd alapokon nyugvó elképzelés, annak megvalósulását számos külső körülmény is befolyásolhatja, az több tényezőből áll, amelynek csak egy tétele volt a munkaügyi támogatás mint bevétel. Feltételezhetőnek tartotta, hogy a felperes e támogatás betervezését rosszul mérte fel, de megítélése szerint ez a tévedés önmagában nem vonhatja maga után a legsúlyosabb munkajogi jogkövetkezményt szándékosság illetve súlyos gondatlanság megállapíthatóságának a hiányában. Mindezekre tekintettel a felperes módosított, az alperes által összegszerűségében nem vitatott keresetének helyt adott. A fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [24] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. A másodfokú bíróságtól a polgári perrendtartásról szóló
3. évi XXX. tv. (a továbbiakban: Pp.)
4. §

(3)bekezdés

1. a)és
2. c)pontja szerinti felülbírálati jogkör gyakorlását kérte, a Pp. 279. §-ának, az Mt. 8. §

(1)bekezdésének, 287. §

(1)bekezdés b) pontjának, a Pp. 176. §

(1)bekezdés i) pontjának,

1. §ának és az Mt.
2. §

(1)bekezdés a) pontjának megsértésére hivatkozással. Hangsúlyozta, a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a felperes a bírósághoz fordulásakor is tudta azt, munkáltatója a (város neve) (alperes neve), a pert azonban az Mt. 287. §

(1)bekezdés b) pontjában megjelölt határidő alatt mégsem vele szemben terjesztette elő. Miután pedig a felperes az anyagi jogi keresetindítási határidőn belül igényét nem a megfelelő alperessel szemben érvényesítette, a keresetlevél Pp. 176. §

(1)bekezdés i) pontja szerinti Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.099/2020/4 7 visszautasításának van helye. Vitatta, hogy a Pp.

1. §-a alapján a felperesnek lehetősége volt az alperes személyének „kicserélésére”. [25] Kérte az üzleti tervet illetően megállapított tényállás kiegészítését a
2. január 28-i, a
3. április 17-i, valamint a
4. május 10-i képviselőtestületi ülésről készült jegyzőkönyvek alapján az általa megjelöltek szerint. Kérte, hogy a másodfokú bíróság az így kiegészített tényállás alapján vonjon le az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi következtetést. [26] Tévesnek tekintette azt az álláspontot, hogy az elsőfokú bíróság elegendőnek tekintette a felperes részéről az összeférhetetlenség megszüntetésére vonatkozó bejelentést annak igazolása nélkül. Hangsúlyozta, a munkavállaló a munkakörének ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartást köteles tanúsítani. A tulajdonos a társaság ügyvezetőjétől joggal várja el azt, hogy a cég érdekeivel össze nem egyeztethető tevékenység megszüntetésére szóló felhívás teljesítését hitelt érdemű módon az összeférhetetlenséget igazoló okiratok benyújtásával igazolja, különösen akkor, ha ez az okirati bizonyíték a rendelkezésére állt. [27] Nem fogadta el az elsőfokú bíróság álláspontját, amely az üzleti terv teljesíthetetlenségével kapcsolatos felmondási okot nem tekinti okszerűnek. Ismételten hangsúlyozta, hogy az üzleti terv készítésének elsődleges célja a tulajdonos reális tájékoztatása kell hogy legyen, a fő cél a vállalkozás működésénél a profitszerzés, a reális üzleti terv mutatja, hogy a tervben elképzelt módon ez lehetséges-e. Az indokolatlanul optimista, hamis jövőképet tartalmazó üzleti tervvel a vállalkozás magát, vagy a tulajdonost megtéveszti. Kifejtette, a tulajdonos az üzleti terv előterjesztése során azt várja, pontosan ismertetésre kerüljenek azok a kockázatok is, amelyek akadályozhatják az üzleti terv megvalósítását, hiszen az üzleti terv egyik legfontosabb feladata, hogy segítsen megalapozott döntést hozni, ezért különösen lényeges az üzleti tervben lefektetni a kiadások és a bevételek tényleges alakulását. Kiemelte, a bevételi oldal 21 785 000 Ft összegű hiányát jelen esetben nem a gazdasági életben történő folyamatok, a kedvezőtlen piaci környezet okozta, hanem egy tévesen, nem kellő körültekintéssel előkészített, illetve felmért ügyvezetői döntés, ami nem volt más, mint spekuláció a munkavállalói létszámadatokkal. [28] Hangsúlyozta, a felperes maga is elismerte a felelősségét a remélt támogatás meghiúsulása miatt. Megítélése szerint a felperes magatartása az Mt.
5. §

(1)bekezdésébe is ütközik. [29] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, és az alperes kötelezését a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet (IM r.) szerinti ügyvédi munkadíjból álló perköltségének a megfizetésére. Hangsúlyozta, az alperes ellenkérelemváltoztatás iránti kérelmét, amely szerint az üzleti terv
2. január hónapban került elfogadásra, az elsőfokú bíróság elutasította, ezért
3. május
4. napját kell az üzleti terv elfogadása időpontjának tekinteni, ez a tény pedig a felmondást nyilvánvalóan jogellenessé teszi, hiszen a felmondás közlését követően elfogadott üzleti tervben lévő megalapozatlan információk nem lehetnek a felmondás valós, okszerű indokai. [30] A permegszüntetési kérelem kapcsán fenntartotta az elsőfokú eljárásban előadott álláspontját. Kiemelte, az alperes az összeférhetetlenség megszüntetését igazoló dokumentum Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.099/2020/4 8 valósságát nem vitatta, ugyanakkor a felmondásban nem az összeférhetetlenség hiteltérdemlő igazolásának, hanem az összeférhetetlenség megszűnésének a hiánya szerepel. [31] A munkáltatói támogatás elmaradása, mint felmondási ok álláspontja szerint nem valós, amennyiben rögzült az az alperesi perbeli nyilatkozat, miszerint az üzleti terv
5. május 27-én került elfogadásra, de az üzleti terv
6. május 27-i módosítása sem teszi a felmondást okszerűvé. Érvelése szerint ugyanis a felmondásból nem derül ki, hogy az üzleti terv elfogadása, végrehajtása az ügyvezető munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségszegése miatt következett-e be, továbbá az sem, hogy e lényeges kötelezettségszegést ő (a felperes) szándékosan vagy súlyosan gondatlanul szegte-e meg, illetve hogy a kötelezettségszegés jelentős mértékű volt-e. Az ítélőtábla döntésének indokai [32] A fellebbezés alaptalan. [33] A Pp.
7. §

(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezésre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés Pp. 371. §

(1)bekezdés

1. a)–
2. d)pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. E jogszabályi rendelkezésből következik, hogy korlátot nem csak az képez, hogy a fellebbező fél milyen tartalmú másodfokú döntést kér, hanem az is, hogy ezt milyen indokkal teszi, melyik eljárási vagy anyagi jogszabály megsértésére hivatkozik, továbbá, hogy a felülbírálati jogkörök közül melynek vagy melyeknek a gyakorlását kéri a másodfokú bíróságtól. [34] A 2020. évi CXIX. tv. 76. §-a hatályon kívül helyezte a Pp. 371. §

(1)bekezdés c) pontját

1. január
2. napjától, amelyre tekintettel a fellebbezésnek nem kötelező tartalmi eleme a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkör megjelölése. Ha azonban a fél konkrétan feltünteti jogorvoslati kérelmében a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkört, az a másodfokú bíróságot köti, az elsőfokú ítélet felülbírálatára csak e körben kerülhet sor. [35] Az alperes fellebbezésében sérelmezte az elsőfokú bíróságnak a permegszüntetés iránti kérelmet elutasító döntését. Ennek vizsgálatára a Pp.
3. §

(1)bekezdése szerinti eljárásjogi felülbírálati jogkör gyakorlásával kerülhetne sor, a felperes azonban fellebbezésében kifejezetten az elsőfokú ítélet anyagi jogi felülbírálatát kérte, ennek alapján a permegszüntetéssel kapcsolatos fellebbezése érdemben nem vizsgálható. [36] Ezért csupán megjegyzi az ítélőtábla, egyetért az elsőfokú bíróságnak az Mt. 287. §

(1)bekezdésében írt 30 napos határidő megtartottságával kapcsolatos álláspontjával. Az Mt. 287. §

(1)bekezdés b) pontja ugyanis a munkaviszony megszüntetésének jogellenességével kapcsolatos igény érvényesítése kapcsán a keresetlevél előterjesztésére írja elő a 30 napos határidőt. A felperes nem vitásan ilyen tartalmú keresetlevelet előterjesztett, ezt nem érinti, hogy utóbb a Pp. 51. §-ában foglaltakra figyelemmel jelölte meg azt az alperes, amellyel szemben az igény érvényesíthető. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.099/2020/4 9 [37] A Pp. 372. §

(1)bekezdése értelmében a fellebbező fél ellenfele a fellebbezésre vonatkozóan ellenkérelmet terjeszthet elő, ha pedig a fellebbezéssel támadott ítélet megváltoztatását maga is kívánja, csatlakozó fellebbezést nyújthat be. Az idézett törvényi rendelkezésből következően a fellebbezési ellenkérelem a fellebbező fél ellenfelének a fellebbezésre adott olyan nyilatkozata, amelyben a fellebbezés teljes vagy részleges alaptalanságára hivatkozással azt kéri, hogy a bíróság a fellebbezésnek részben vagy egészben ne adjon helyt, vagyis a fellebbezési kérelem nem terjedhet ki az elsőfokú ítélet olyan megállapításaira, amelyet a fellebbezés nem érint. Az alperes fellebbezése az elsőfokú bíróságnak az azonnali hatályú felmondás üzleti tervet érintő indokának okszerűségét illetően elfoglalt álláspontját támadja, ebből következően nem vizsgálható a felmondási ok valósságát érintő fellebbezési ellenkérelemben kifejtett érvelés. [38] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésével és annak kifejtett indokaival is egyetért. Ezt meghaladóan a fellebbezés kapcsán az alábbiakra mutat rá. A munkáltatói azonnali hatályú felmondás akkor jogszerű, ha az megfelel az Mt. 64. §

(2)bekezdésében, és az Mt. 78. §

(1)bekezdésében foglalt jogszabályi követelményeknek. [39] A fellebbezés kapcsán az ítélőtáblának azt kellett vizsgálnia, hogy a felmondási ok okszerű-e. A megszüntető jognyilatkozat indokának valósságát és okszerűségét a nyilatkozattevő bizonyítja [Mt. 64. §

(2)bekezdés]. Az okszerűség azt jelenti, hogy a valós oknak okozati összefüggésben kell állnia a munkajogviszony rendeltetésének elvesztésével. A munkaügyi jogvita során nemcsak a felmondás indokolásában kifejezetten közölt, hanem olyan további tények és körülmények bizonyításának is helye lehet, amelyek – az indokolás keretein belül maradva – azt kiegészítik és alátámasztják. A bizonyítás azonban nem lépheti túl a felmondásban közölt indokolás kereteit, mert az ellenkező álláspont lehetővé tenné, hogy a munkáltató a felmondásának jogosságát olyan felmondási okra alapítsa, amelyet az írásbeli felmondásban törvényben megszabott módon nem közölt. Ebből következik, hogy a munkáltató által eredetileg közölt felmondási okon illetve okokon felül további felmondási okot a munkaügyi jogvita során bizonyítani nem lehet (MK 95.III. ponthoz fűzött indokolás). [40] A jelen esetben ez azt jelenti, hogy a felperes vétkes (szándékos vagy súlyosan gondatlan) kötelezettségszegése miatt került az üzleti tervben feltüntetésre olyan bevételi forrás, amelynek teljesülése lehetetlen volt, illetve amelynek teljesülését a felperes magatartása hiúsította meg. [41] Az alperesnek tehát akár a felmondásban, akár a jelen perben indokát kellett volna adnia, miért kellett volna a felperesnek már előre tudnia, hogy az alperesi gazdasági társaság a támogatást nem kaphatja meg, illetve ennek érdekében mit kellett volna tennie, miben terheli mulasztás. Az alperes azonban sem a felmondásban, sem pedig a per során erre nézve részletes tényelőadást nem tett, bizonyítást nem indítványozott, a rendelkezésre álló adatok alapján pedig a felperes minősített kötelezettségszegése nem állapítható meg. [42] Mindezek alapján a jogvita elbírálása szempontjából közömbös az üzleti terv elfogadásának a dátuma. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.099/2020/4 10 [43] Ugyancsak megalapozottan foglalt állást az elsőfokú bíróság abban a kérdésben, hogy az összeférhetetlenséggel kapcsolatos felmondási ok nem valós. A felmondás annak indokaként kétséget kizáróan az összeférhetetlenség megszüntetését jelöli meg, amely tényszerűen a polgármester által megjelölt határidő alatt megvalósult. Ehhez képest az alperesnek az a perbeli előadása, hogy a felperes az összeférhetetlenség megszüntetésének igazolását elmulasztotta, a felmondási indokok kibővítését jelentené, amire a fentiekben írtak szerint a perben nincs lehetőség. [44] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [45] Az eredménytelenül fellebbező alperest a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes – Pp. 81. §

(1)bekezdése szerint felszámított, az IM rendelet 3. §

(2)bekezdés a) pontja,

(5)bekezdése és 4/A. §-a alapján megállapított ügyvédi munkadíjból álló – másodfokú perköltségének a megfizetésére, továbbá a Pp. 101. §

(1)bekezdése és 102. §

(1)bekezdése alapján a tárgyi költségfeljegyzési jog folytán feljegyzett fellebbezési eljárási illeték viselésére. [46] Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp.

1. §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Szeged,
2. április
3. Dr. Szeghő Katalin sk. Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. Dr. Szőllősiné dr. Tóth Zsuzsanna sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró