Mfv.10193/2020/4 – Kúria

(1)bekezdés) A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.X.10.193/2020/

1. A tanács tagjai: Dr Stark Marianna a tanács elnöke Dr. Hajdu Edit előadó bíró Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: felperes1 cím1 A felperes képviselője: Dobrocsi Ügyvédi Iroda Dr. Dobrocsi Krisztián Ervin ügyvéd cím2 Az alperes: alperes1 cím3 Az alperes képviselője: Dr. Oros Csaba Ügyvédi Iroda Kúria X.Mfv.10.193/2020/4 2 Dr. Oros Csaba ügyvéd cím A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Az elsőfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 77.M.825/2018/
2. A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.037/2020/
3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.037/2020/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 100.000 (azaz: egyszázezer) forint és 27.000 (azaz: huszonhétezer) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 783.900 (azaz hétszáznyolcvanháromezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen nincs helye felülvizsgálatnak. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás Kúria X.Mfv.10.193/2020/4 3 [1] A felperes
5. szeptember 12-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel financial analyst munkakörben. Alperes a felperes szervezeti egységét külföldre kiszervezte, erre tekintettel
6. novemberében az érintetteknek, köztük a felperesnek ajánlatot tett a munkaviszony felmondással vagy közös megegyezéssel történő megszüntetésére. [2] A peres felek
7. december 1-jei keltezésű, ténylegesen
8. december 15-én létrejött megállapodással
9. március 15-vel közös megegyezéssel megszüntették a felperes munkaviszonyát. A megállapodás szerint a felperes 2 hónap felmentési időre járó távolléti díjra jogosult a jogviszony megszűnéséig terjedő időszakra. [3] Felperes
10. január 2-ai ultrahangos vizsgálaton szerzett bizonyosságot a várandósságáról, erre tekintettel a megállapodás megtámadásáról
11. január 12-én emailben tájékoztatta az alperest. Arra hivatkozott, hogy várandósságáról mint lényeges tényről a megállapodás aláírásakor nem volt tudomása, ennek ismeretében azt nem írta volna alá. Az alperes
12. január 24-én tájékoztatta a felperest, hogy nem fogadja el a megtámadást. A felperes keresete, alperes ellenkérelme [4] A felperes keresetében a megállapodás érvénytelenségét arra hivatkozással kérte megállapítani, hogy mind ő, mind a munkáltató azon lényeges körülményben téves feltevésben voltak, miszerint nem várandós. A várandóssága
13. január 2-án jutott a tudomására. Keresete jogalapjaként a munka törvénykönyvről szóló
14. évi I. törvény (Mt.)
15. §

(1)bekezdését jelölte meg. A megállapodás érvénytelenségére tekintettel kérte a munkaviszonya helyreállítását és az alperes

1. március 16-tól a munkaviszony helyreállításáig terjedő időtartamra havi bruttó 653.250 forint távolléti díj figyelembevételével elmaradt munkabére és a perköltség megfizetésére kötelezését. [5] Alperes ellenkérelme a kereset elutasítására, felperes perköltségben marasztalására irányult. Vitatta, hogy a felek a megállapodás megkötésekor lényeges körülményben ugyanabban a téves feltevésben lettek volna. Hivatkozott arra, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel akkor is megszüntethető, ha a munkavállaló várandós. Alperes a megállapodást ezért ennek ismeretében is megkötötte volna. A munkáltató részéről fel sem merült tévedés lehetősége. Nincs tehát közös téves feltevés, felperes várandóssága önmagában nem vezet a megállapodás érvénytelenségéhez. Az első- és a másodfokú ítélet [6] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 77.M.825/2018/
2. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Döntését az Mt.
3. §-a,
4. §

(1)bekezdése, 65. §

(1)és

(3)bekezdése rendelkezéseire alapította. Kúria X.Mfv.10.193/2020/4 4 [7] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes terhessége nyilvánvalóan lényeges körülmény volt, hiszen annak tudatában a felperes nem kötötte volna meg a megállapodást, nem járult volna hozzá munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez. Vizsgálva ezen lényeges körülményben a felek közös téves feltevését megállapította, hogy a felperes terhessége nem merült fel kérdésként a felek között, így a feleknek ezzel kapcsolatban nem volt semmilyen feltevése. A felek egyezően állították, hogy a felperes terhességéről a megállapodás aláírásakor nem volt tudomásuk. A felperes várandósságának tehát a megállapodás megkötésekor nem volt jelentősége, így ebben a körben tévedésben sem lehettek. Emiatt nem volt jelentősége a terhesség kezdő időpontjának sem, így az ennek megállapítására irányuló felperesi bizonyítási indítványt az elsőfokú bíróság elutasította. [8] A várandós nőt megillető felmondási védelem szabályai a munkáltató felmondása esetén alkalmazhatóak, a felek kétoldalú megállapodására, közös megegyezésére nem. [9] Utalva az Mt. 28. §

(2)bekezdésére az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes házastársával családalapítással próbálkozott a megállapodás megkötésének időszakában, így a várandóssága kérdésében a tévedés kockázatát maga vállalta. Ebből következően sem támadhatta meg eredményesen a közös megegyezést e körülményre hivatkozva. Mindezek alapján a felperes keresetét elutasította. [10] A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.037/2020/14. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta a jogi indokolás kiegészítésével és pontosításával. [11] Az Mt. 28. §

(1)bekezdése alapján rögzítette, hogy kizárólag olyan körülményben fennálló közös tévedés vezethet a megállapodás érvénytelenségéhez, amely fennállása vagy hiánya mindkét felet befolyásolta a megállapodás megkötésében. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen értékelte nemcsak azt a tényt, hogy az alperesnek lehetett-e tudomása a felperes terhességéről a megállapodás aláírásakor, hanem azt is, hogy ez az információ, tény mennyiben hatott ki a megállapodás megkötésére. Ehhez szükséges volt annak értékelése, hogy a megállapodás megkötéséhez vezető tárgyalások során a felek kitértek-e erre a körülményre, a felperes várandóssága befolyásolta-e a feleket a megállapodás megkötésekor (BH2006.61.). [12] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a közös megegyezés tekintetében a felperes várandóssága nyilvánvalóan lényeges körülmény, hiszen ennek tudatában nem járult volna hozzá a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez. Ez a tévedés a felperes egyedüli, tehát csak az egyik szerződő fél tévedése lehetett, a munkáltatónak mint a másik szerződő félnek nem volt semmilyen feltevése sem a felperes esetleges várandósságáról, sem annak ellenkezőjéről. [13] A felperes szabad akaratából választotta az átszervezés miatt történő munkáltatói felmondás helyett a kedvezőbb feltételű közös megegyezéses munkaviszony megszüntetést annak ellenére, hogy esetleges várandósságának lehetőségével, még ha csekély mértékben, számolhatott (2017. november 27-éig próbálkoztak gyermekvállalással saját előadása szerint). Kúria X.Mfv.10.193/2020/4 5 E szerződéskötési kockázatát azonban nem háríthatja át a munkáltatóra (Mt. 28. §

(2)bekezdés). [14] A felek a közös megegyezés aláírását megelőzően a perbeli nyilatkozataik és a megállapodás szövege alapján nem tárgyaltak a felperes családtervezéséről. Az alperes nem kérdezett erre rá, nem adott erről a felperes sem tájékoztatást. Ebből okszerűen az következik, hogy semmiképp nem befolyásolta mindkét felet ez a körülmény, tehát a terhesség fennállása vagy fenn nem állásának kérdése, a munkaviszony megszüntetésekor. Erre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolásából mellőzte azt a megállapítást, hogy a megállapodás megkötése vonatkozásában nyilvánvalóan lényeges körülménynek minősült a felperes várandóssága. [15] A felperes a tévedés kockázatát vállalta, amikor a családalapítás időszakában úgy kötött megállapodást, hogy téves információja volt állapotosságáról. Mindezt nem befolyásolta, hogy annak ellenőrzése érdekében tesztet végzett, és igyekezett meggyőződni arról, hogy a szerződés aláírásakor még nem vár gyermeket. Kizárólag a felperes volt tisztában azzal, hogy családot kíván alapítani a házastársával, és fennáll annak lehetősége, hogy gyermeket vár, mindez őt befolyásolta a munkáltató által ajánlott lehetőségek közötti választásban. Ezért a felperes az Mt. 28. §

(2)bekezdésre tekintettel sem támadhatja meg a szerződést, mert a tévedés kockázatát vállalta. A felperes felülvizsgálati kérelme alperes ellenkérelme [16] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a kereseti kérelmének megfelelő új határozat meghozatalát kérte, alperes perköltségben marasztalásával. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 28. §

(1)bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. (Pp.) 265. §

(1)bekezdését, 279. §

(1)bekezdését. [17] A másodfokú bíróság tévedett, amikor megállapította, hogy jelen esetben a tévedés felperes egyedüli tévedése volt, és a másik szerződő félnek, azaz az alperesnek nem volt semmilyen feltevése sem az esetleges várandósságról, sem annak ellenkezőjéről, és hogy ez a körülmény alperest semmilyen módon nem befolyásolta a megállapodás megkötésében [18] A szerződésnek a felek közös téves feltevésére alapított megtámadása esetén a szerződéskötést kísérő körülményeket is figyelembe kell venni. Már az elsőfokú bíróság is rögzítette, hogy a felek egyezően állították, miszerint a terhességről nem volt tudomásuk, tehát mindketten ugyanabban az azonos tartalmú közös téves feltevésben voltak, hogy a felperes nem várandós. Alperes is úgy gondolta, hiszen nem ajánlott volna két választási lehetőséget: a felmondást vagy a közös megegyezést, mivel az Mt. 65. §

(3)bekezdése értelmében ugyanis a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt a várandósság tartama alatt. Alperesnek tehát volt feltevése az esetleges terhességről, illetve annak ellenkezőjéről, befolyásolta őt ez a körülmény, mert egyébként nem ajánlott volna fel jogellenesen felmondást választási lehetőségként. [19] Téves az ítélőtábla azon álláspontja is, miszerint a tévedés kockázatát felperes vállalta.

1. november
2. – november
3. között próbálkoztak utoljára a családalapítással, Kúria X.Mfv.10.193/2020/4 6 a várható leépítés november 27-ei bejelentését követően már nem. A
4. december 1-jén bekövetkezett menstruáció és a
5. december 16-ai negatív terhességi teszt után írta alá december 15-én a felperes a megállapodást. A tévedés kockázatát tehát nem vállalta, oka volt feltételezni, hogy nem várandós. [20] A felek a terhesség időtartama alatt is rendelkezhetnek a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről, de ez csak arra az esetre vonatkozik, ha a munkavállaló és a munkáltató előtt is ismert a várandósság fennállása. Jelen esetben azonban ez a megállapodás aláírását követően derült ki, ha erről a megállapodás aláírásakor tudott volna a felperes, nem írja azt alá, mert állapotos nőként semmilyen reménye nem lehetett volna új munkaviszony létesítésére. [21] Mindezek alapján az Mt.
6. §

(9)bekezdés szerint sikeresen támadta meg a megállapodást, amely érvénytelen, ezért az Mt. 83. §

(1)–

(3)bekezdés alkalmazásával a munkaviszonyt helyre kell állítani és elmaradt munkabérét megtéríteni. [22] Alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására, a felperes felülvizsgálati perköltségben marasztalására irányult. [23] A szerződéskötés körülményei, a felek azt megelőző nyilatkozatai nem utalnak arra, hogy a felek a várandósság kérdésével foglalkoztak volna, így ebben a kérdésben a tévedés lehetősége kizárható. Tévedés olyan tény tekintetében vizsgálható, amelyről a feleknek tudomása van, és azt a szerződéskötés folyamán megemlítették, arról állást foglaltak vagy nyilatkoztak. Ha még maga a felperes sem gondolt arra, hogy várandós, e tényre mint szerződési feltételre vagy közös feltevésre hivatkozni nem lehet. Hibás logikai következtetés, hogy olyan körülményben vagy kérdésben is tévedhetünk, amelyekről egyáltalán nincs tudomásunk. Önmagában az a körülmény, hogy a felek nem gondoltak egy kérdésre, nem jelenti azt, hogy ennek ellentétének tudatában vannak. [24] A várandósság kockázata már 2017. novemberében is fennállt. A felperes aláírta a közös megegyezést annak ellenére, hogy annak időpontjához nagyon közel esett a családtervezés aktív tevékenységének időtartama. A Kúria döntése és jogi indokai [25] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [26] A felperes az elsőfokú ítéleti tényállásból is kitűnően valójában tévedés címén támadta meg az alperesnél fennálló munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetéséről 2017. december 15-én megkötött megállapodást. A perben tért át más megtámadási jogcímre, az Mt. 28. §

(1)bekezdés

1. mondatában szabályozott közös téves feltevésre, és meg sem kísérelte bizonyítani, hogy tévedését a munkáltató okozta vagy felismerhette. Kúria X.Mfv.10.193/2020/4 7 [27] A másodfokú bíróság azonban helyesen mutatott rá arra, hogy a felperes a perben is és a felülvizsgálati kérelmében is a perbeli tényállás tekintetében tévesen értelmezte az Mt.
2. §

(1)bekezdését mind a tévedést, mind a közös téves feltevést illetően. [28] A másodfokú bíróság a felperesi nyilatkozatok ([24.], [25.] bekezdés) alapján megalapozottan következtetett arra, miszerint a felperes a megállapodás aláírásakor számolhatott azzal, hogy „a próbálkozással történt leállás” ellenére várandós lehet. A perben ugyanakkor mindvégig elismerte, hogy az alperessel sem az egyeztetések, sem a megállapodás megkötésekor nem került szóba az esetleges terhesség vagy annak akár csak a gyanúja sem. [29] A másodfokú bíróság következtetése helyes, miszerint egyedül a felperes volt tévedésben a várandósságát illetően, tévedése az alperesnek nem lehetett, mivel semmilyen feltevése nem volt a felperes esetleges családalapítási terveiről, próbálkozásairól és várandósságáról vagy annak lehetőségéről. Erről a felperes vele információt nem közölt, ez jövőbeli körülményként sem került közöttük szóba. A peradatok szerint maga a felperes volt az, aki nem értékelte kockázatosnak a munkaviszonyát megszüntető megállapodásra vonatkozó döntését (ami számára kedvezőbb járandóságokat biztosított), holott a gyermekvállalás a férjével napirenden volt. [30] A szerződéskötéskor nem ismert körülmény, amely a másik fél elvárható gondossága mellett is ismeretlen marad, a felek szerződéskötési akaratelhatározására nem lehet befolyással, nem minősül ezért a szerződés szempontjából lényeges körülménynek, és abban a feleknek nem lehet azonos akár téves feltevése sem. Ezért utóbb e körülményben az egyik fél oldalán bekövetkezett kedvezőtlen változásnak a szerződés érvényessége szempontjából nincs jelentősége. [31] A terhességre vonatkozó információt vagy annak hiányát a perben a közös téves feltevésre hivatkozó felperesnek kellett bizonyítania, melyre vonatkozóan a bizonyítási terhet a bíróságok helyesen osztották ki, így a Pp. 265. §

(1)bekezdésének a megsértésére alaptalanul hivatkozott. [32] A Pp. 279. §

(1)bekezdése megsértése sem állapítható meg, mivel a bíróságok a felek tényállításainak, a feltárt bizonyítékoknak és a peradatoknak megfelelően azok egybevetése alapján jogszerű következtetést vontak le arról, hogy közös téves feltevésre hivatkozással a megtámadása a megállapodásnak eredménytelen, a felperes munkaviszonyát közös megegyezéssel megszüntető megállapodás érvényes (Mt. 28. §

(1)bekezdés). [33] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. §

(1)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma A szerződéskötési akarat elhatározásához szükséges lényeges körülménynek valamely tény fenn nem állása akkor minősülhet, ha erről a feleknek a megállapodás megkötésekor Kúria X.Mfv.10.193/2020/4 8 tudomása van. Ennek hiányában nem lehetnek azonos feltevésben, ezért a megállapodás téves feltevésre hivatkozással sikeresen nem támadható meg. (Mt. 28. §

(1)bekezdés). Záró rész [34] A Kúria a Pp. 82. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(5),

(6)bekezdés alapján számított felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. [35] A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a Pp. 102. §

(1)bekezdés alapján a felperest a Pp.

1. § alapján megillető munkavállalói költségkedvezményre tekintettel az állam viseli. [36] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján irányadó 376. §

(1)bekezdés szerint tárgyaláson kívül bírálta el. [37] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 407. §

(1)bekezdés d) pontja zárja ki. Budapest,

1. április
2. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Hajdu Edit s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró