← Magyarország

Kf.700277/2025/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A munkáltató egyoldalú utasítási jogával a munkakör keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, melyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni, a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 3.Kf.700.277/2025/

  1. felperes (felperes címe) Független Rendőr Szakszervezet (eljáró képviselő: dr. Oláh Tamás kamarai jogtanácsos; felperesi képviselő címe) vármegyei1 Rendőr-főkapitányság (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Lajos Károly kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díjjal kapcsolatos közszolgálati jogvita (mintaper alapján) A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
  2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott ítélet: Győri Törvényszék 6.K.700.399/2025/
  3. számú ítélet Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 26.000 (huszonhatezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.277/2025/
  4. 2 [1] A felperes a
  5. szeptember
  6. és
  7. augusztus
  8. közötti időszakban (a továbbiakban: peresített időszak) az alperes hivatásos állományú tagjaként a helység1i Rendőrkapitányság állományában, körzeti megbízotti beosztásban teljesített szolgálatot; működési körzete helység2, helység3, helység4 és helység5 települések voltak. A felperes a peresített időszakban a körzeti megbízotti munkaköre ellátása mellett rendszeresen (minden hónapban) látott el a körzeti megbízotti munkakörén kívüli szolgálati feladatokat (járőr, járőrszolgálat, átkísérés, kísérőőri feladatok, elővezetések, rendezvénybiztosítás, TIK küldések). A többletfeladatok ellátása miatt előterjesztett szolgálati panaszát az alperes vezetője a határozat1 számú határozatával megalapozatlanságra hivatkozással elutasította. A felperes keresete [2] A felperes keresetében a peresített időszakra 1.043.568 forint megbízási díj és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti kérelme jogalapjaként a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  9. évi XLII. tv. (a továbbiakban: Hszt.)
  10. §

(1)bekezdés a),
  1. b)és
  2. c)pontjára, valamint
(5)bekezdésére hivatkozott. A megbízási díj mértékét az illetményalap 75%-ban, vagyis havi 28.988 forintban jelölte meg. Keresetéhez részletes kimutatást csatolt az ellátott feladatokról és arra hivatkozott, hogy a többletfeladatok ellátása nem felelt meg a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
  1. (XII. 09.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB Szabályzat) 2.,
  2. és
  3. pontjainak, mivel a működési körzetéből történő elvonás csak eseti jellegű lehet, továbbá a KMB Szabályzat a munkáltató számára csupán a működési körzetéből történő elvonásra biztosít lehetőséget, nem más beosztás ellátására. A mintaper [3] Az elsőfokú bíróság előtt több, mint tíz olyan per indult, amelynek jogi és ténybeli alapja jelen perrel azonos volt, ezért azok egyikét (6.K.700.002/2023.) mintaperként bírálta el, amelyre figyelemmel az eljárását a mintaper elbírálásáig felfüggesztette. A bíróság a mintaperben hozott 6.K.700.002/2023/
  4. számú ítéletében a keresetet alaposnak találta, annak jogalapját érintő ítéleti indokolásában megállapította, hogy a felperes a körzeti megbízotti beosztásához nem tartozó, az állománytábla szerinti más munkakörbe sorolt feladatok ellátásáért – figyelemmel az alperesnél betöltetlen járőri státuszokra is – a Hszt.
  5. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pontjai alapján megbízási díjra jogosult. [4] A Fővárosi Ítélőtábla a 4.Kf.700.268/2023/5. számú határozatával a mintaperben hozott elsőfokú ítéletet a megbízási díj összegszerűségére vonatkozó rendelkezés tekintetében hatályon kívül helyezte, e körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A Hszt. 71. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti esetkör kapcsán rögzítette, hogy a felperes által ellátottként hivatkozott, ideiglenesen megüresedett vagy betöltetlen szolgálati beosztások nem kerültek konkretizálásra és valamennyi felperesi többletfeladathoz hozzárendelésre, így a státuszok Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.277/2025/5. 3 huzamos betöltetlenségéből nem következett okszerűen, további bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül a Hszt. 71. §
(1)bekezdés a) pontjában foglaltak fennállása, azonban a megbízási díjra jogosultság megállapítása a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja alapján helytálló volt. [5] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során hozott 6.K.700.132/2024/
  1. számú ítéletében az alperest a keresettel egyezően marasztalta. Megállapította, hogy a felperes csapatszolgálati, járőri, járőrszolgálati, rendezvénybiztosítási, átkísérési, kísérőőri feladatokat is ellátott, melyek több elkülönült beosztáshoz tartoznak, és amelyek ellátása a perbeli időszakban – az alperes által is elismerten – legalább a felperes által teljesített szolgálatok 50%-át érintette. Ezekre tekintettel az illetményalap 50-200%-ban megállapítható megbízási díj tekintetében a törvényi minimumhoz közeli 75%-os mértéket nem tekintette eltúlzottnak. A Fővárosi Ítélőtábla a 7.Kf.700.340/2024/
  2. számú ítéletével a megismételt eljárásban hozott elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítélete [6] Az elsőfokú bíróság az alperest a peresített időszakra 1.043.568 forint megbízási díj és annak késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. Döntését – a mintaper eredményét alapul véve – a Hszt.
  3. §
(1)bekezdés c) pontjára és
(5)bekezdésére, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
  1. VI.
  2. BM rendelet (a továbbiakban: BMr1.)
  3. számú mellékletére, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/
  4. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: BMr2.)
  5. §
(6)bekezdésére, továbbá a KMB Szabályzat
  1. és
  2. pontjára alapította. Megállapította, hogy a felperes a peresített időszakban körzeti megbízotti beosztásban állt, a felek között a perben nem volt vitatott, hogy a felperes a pertárgyi időszakban működési körzetén, azaz az illetékességi területén kívüli és a csoport működési területén kívüli járőri, járőrvezetői, járőrszolgálati feladatokat, átkíséréseket, kísérőőri feladatokat, rendezvénybiztosítást, TIK küldéseket, valamint határrendész feladatokat is ellátott. Kiemelte, hogy a BMr
  4. számú melléklete elkülönítve nevesíti a körzeti megbízott, járőrparancsnok, járőr, járőrtárs, határrendész munkaköröket. A BMr
  6. számú melléklete szerint meghatározott beosztásokhoz tartozó feladatokat a munkáltató a munkaköri leírásban egyoldalú utasításával rögzítheti, azonban a munkaköri feladatok meghatározása a munkáltató részéről nem lehet önkényes. A munkáltató egyoldalú utasítási jogával a BMr
  7. rendeletben meghatározott beosztás keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni, azonban a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását. A munkáltatónak az a joga, hogy a felperest a beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását és díjazásra való jogosultságát. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.277/2025/
  8. 4 [7] A felperes a csatolt kimutatásból megállapíthatóan – az alperes által sem vitatottan – a szolgálatai közel felében, havonta visszatérően látott el a beosztásához nem tartozó többletfeladatot, ami tartós és rendszeres elvonást jelent. Megállapítást nyert az is, hogy a felperes a perbeli időszakban felmerülő többletfeladatokat rendszeresen a működési körzetén kívül végezte, ugyanis az alperes a különleges jogrend időszakára eső, a működési körzetből történő elvonások eseti jellegét nem bizonyította. A KMB Szabályzat
  9. augusztus
  10. napjától hatályos módosításával összefüggésben – osztva a Fővárosi Ítélőtábla Kf.700.125/2024/
  11. számú döntésében foglaltakat – kifejtette, hogy amennyiben a bíróság a KMB Szabályzatnak olyan értelmezést tulajdonítana, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalja a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát, úgy sérülnének a BMr
  12. szolgálati beosztásra vonatkozó szabályai, ezzel együtt a Hszt-nek a besorolásra, valamint az illetmény meghatározására kialakított kógens rendelkezései, melyek a szolgálati beosztáshoz kötöttek. Mindennek tükrében - a Hszt. és a BMr
  13. szabályainak sérelme nélkül - nem lehet olyan értelmezésre jutni, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalná a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát. [8] A fentiek alapján – a mintaperben hozott első- és másodfokú ítéletben foglaltakra is tekintettel – a teljes peresített időszakra megállapította, hogy a felperes a körzeti megbízotti beosztásához nem tartozó, az állománytábla szerinti más munkakörbe tartozó feladatok ellátásáért a Hszt.
  14. §
(1)bekezdésének c) pontja alapján megbízási díjra jogosult. A megbízási díj havi összegét a kereseti kérelemnek megfelelően, a rendvédelmi illetményalap 75%-ában határozta meg a feladatellátás mértékére, az alapfeladatok ellátására gyakorolt hátrányos hatására, valamint arra figyelemmel, hogy a felperes többletfeladatként több beosztáshoz tartozó feladatot is ellátott; így azt a többletfeladatokkal arányosnak értékelte. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [9] Az alperes fellebbezésében – annak tartalma szerint - elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte; másodlagosan pedig – a jogalap fennállása esetére – a megállapított megbízási díj csökkentését. Jogszabálysértésként a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontját és
(5)bekezdését jelölte meg. Érvelése szerint a perbeli adatok alapján a felperesnek nem keletkezett többletfeladata, hiszen a beosztáshoz nem tartozónak vélt feladatellátásra a tervezett szolgálatainak ellátása során került sor. [10] A másodlagos fellebbezési petituma körében kifejtette, hogy a megbízási díj megállapításánál fő szempont a végzett feladattal való arányosság; az elsőfokú bíróság által megállapított 75%-os megbízási díj ugyanakkor nem áll arányban a felperes által végzett feladatok mennyiségével. E körben hivatkozott a Kúria Mfv.II.10.516/2017., Mfv.II.10.507/
  1. és Mfv.II.10.267/
  2. számú ügyben hozott döntéseire. [11] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak indokaival egyetértett; másodfokú perköltségigényét 26.000 forintban jelölte meg. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.277/2025/
  3. 5 A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [12] A fellebbezés nem megalapozott. [13] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló
  4. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  5. §
(1)bekezdése szerint a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. A másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor figyelembe vette, hogy az alperes a fellebbezésében eljárási jogszabálysértést nem jelölt, az elsőfokú bíróság ténymegállapításait és bizonyítékértékelését konkrét (a bizonyítás eredményének értékelésével összefüggő) jogszabálysértésre hivatkozással nem támadta, a tényállás jogi értékelése, vitatása és az összegszerűséget befolyásoló mérlegelés megalapozatlansága tekintetében eljárási jogszabálysértést nem állított, kizárólag az elsőfokú ítéletnek a jogalapot és az összegszerűséget egyaránt érintő anyagi jogi megállapításainak felülbírálatát kérte. Ezért – a Kp. 99. §
(1)bekezdésére, 100. §
(2)bekezdés b) pontjára és 104. §
(1)bekezdésére figyelemmel – az ítélőtábla az előbbi körben nem vizsgálódhatott, mivel a fellebbezésnek nem volt olyan eljárási jogszabálysértésre hivatkozása, melyeket a másodfokú bíróság összevethetett volna az ítéleti indokolással. Így a fellebbezés korlátaira tekintettel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás és bizonyítékértékelés mellett a másodfokú bíróság kizárólag azt vizsgálhatta, hogy az elsőfokú ítélet a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjába és
(5)bekezdésébe ütközött-e. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen felhívott jogszabályi rendelkezések megfelelő alkalmazásával a Kúria e tárgykörben hozott határozatainak és a mintaper eredményének figyelembevételével egyéniesítés mellett megalapozottan és jogszerűen kötelezte az alperest megbízási díj fizetésére. Döntésének helytálló indokaival a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat emeli ki. [14] A jogalap vitatása körében az ítélőtábla rámutat, hogy az elsőfokú bíróság az eljárását a 6.K.700.002/
  1. számú mintaper eredménye szerint folytatta le, mivel az előtte fekvő ügy e mintapertől – a 6.K.700.332/2023/
  2. számú eljárást felfüggesztő végzés fellebbezés hiányában történő jogerőre emelkedésére tekintettel – a felek által sem vitatottan sem jogi, sem ténybeli szempontból nem különbözött. A perben elbírálandó jogkérdés tárgyában a Fővárosi Ítélőtábla a mintaperben a 4.Kf.700.268/2023/
  3. számú ítéletében kimondta, hogy „A felperes eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett visszatérő, rendszeresen jelentkező, beosztásába nem tartozó többletfeladatokat végzett, amelyek – a Hszt.
  4. §
(1)bekezdés c) pontjában foglaltak alapján – a megbízási díjra való jogosultságát megalapozták.” „A megbízási díj az ellátandó munkaköri feladatokhoz köthetően jár, melynek mértékét a Hszt. 71. §
(5)bekezdése az illetményalap 50-200%-ig terjedő mértékben állapítja meg. A mérlegelés szempontjait a 31/2015. BMr. 35. §
(6)bekezdése többek között a munka bonyolultságában, az eredeti munkaköri feladatokhoz viszonyított időigényében, annak gyakoriságában, a szükséges többlettudás függvényében határozza meg. Valamennyi szempontot összességében kell mérlegelni, és a rendvédelmi szerv tagja által elvégzett feladatokat egyedileg megvizsgálva lehet arról dönteni, hogy a ténylegesen ellátott többletfeladat milyen mértékű megbízási díjat von maga után.” Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.277/2025/5. 6 [15] Az ítélőtáblának elsőként azt kellett megvizsgálnia, hogy a mintaper keretében hozott ítéletnek a fellebbezési eljárásban mennyiben van kötőereje. A Kp. a mintaperben hozott ítélet kötőerejéről kifejezetten nem rendelkezik. A Kp. 33. §
(2)bekezdésében szereplő rendelkezés szerint, amennyiben a mintaperhez képest tény- és jogbeli azonosság van a mintaper után elbírálásra kerülő jogvitánál, a közigazgatási bíróság azt a mintaper eredménye szerint tárgyaláson kívül bírálhatja el. A Kúria a mintaperben hozott – felülvizsgálattal nem támadott – határozattól való eltérésről szóló 7/2024.JEH (Jpe.IV.60.056/2023/
  1. számú) határozatában rámutatott, hogy „A jogorvoslat lehetősége a Kp. szerint meghatározott körben megilleti a peres eljárás résztvevőit, a mintaperben hozott ítélet elleni felülvizsgálat elmaradása nem hat ki a mintaperben hozott ítélet alapján hozott további döntésekre. Az ítélt dolog (res iudicata) elve nem érvényesülhet egy másik, akár más személyek között folyamatban lévő ügyben. A mintaperrel elérni kívánt hatékonysági, pergazdaságossági szempontok és a perkoncentráció elve az alkotmányos alapjogot nem írja felül, erre figyelemmel a jogorvoslat nem üresedhet ki”. Az ítélőtábla szerint azonban a fellebbező fél jogorvoslati joga nem parttalan, fellebbezésében külön ki kell térnie arra, hogy a mintaperben hozott jogerős ítélettől való eltérést mi indokolja, az miben nyilvánul meg. [16] Az ítélőtábla a fent írtakra tekintettel a fellebbezési eljárásra – e körben a megbízási díj jogalapjára – vonatkozóan hangsúlyozza, hogy a mintaperben hozott – a Kúria előtt felülvizsgálati kérelemmel nem támadott – jogerős döntését a mintapertől jogi- és ténybeli szempontból nem különböző jelen közigazgatási perben magára nézve irányadónak tartotta. Ennek oka, hogy a fellebbező alperes a perbeli első- és másodfokú eljárásban jelen ügy mintaperhez való ténybeli és jogi azonosságát nem vitatta, arra vonatkozóan nem tett előadást, hogy a mintapertől eltérés mutatkozik, melyre figyelemmel a ténybeli és jogi azonosság fennállónak minősül. Az alperes fellebbezésében – a jogalap körében – nem kifogásolt olyan tényállási kérdést sem, amelyet az elsőfokú bíróság a mintaperben foglaltaktól eltérően tévesen értékelt volna, avagy a mintaperben vizsgált jogkérdéstől eltérően és megalapozatlanul, hibásan vett figyelembe; e körben tanúsított jogsértésre sem hivatkozott. Ily módon az ítélőtábla a megbízási díj jogalapját érintő mintaperben rögzített és a fellebbezéssel támadott elsőfokú ítéletben is levezetett jogértelmezést – az abban foglaltak megismétlése nélkül – a jelen perre is irányadónak tekintette. [17] Mindezek alapján megállapítást nyert, hogy az elsőfokú bíróság a felperes – a perbeli időszak egészét érintő – megbízási díjra való jogosultságáról jogszerű döntést hozott. [18] A megbízási díj összegszerűsége körében az alperes az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységét kívánta támadni, azonban a Kp.
  2. §
(2)bekezdés b) pontjában foglalt kógens előírásnak megfelelő eljárási jogszabálysértés megjelölése nélkül. Ez okból az ítélőtábla kizárólag az alperes által felhívott anyagi jogi rendelkezésekre – a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjára és
(5)bekezdésére – tekintettel vizsgálhatta, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította-e meg a megbízási díj összegét; azt azonban az alperes nem fejtette ki, hogy az általa előadottak ezen jogszabályi rendelkezések tükrében miként támasztják alá, hogy a megbízási díj összegének meghatározása jogszabálysértő módon történt. Az ítélőtábla rögzíti, hogy a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjának megfelelő többletfeladat ellátása önmagában megalapozza – legalább a jogszabályban rögzített minimum mértékben – a megbízási díjra való jogosultságot. Az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.277/2025/
  1. 7 mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg. Az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, ezért azt a bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 75%-ban történő meghatározással a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl. Amennyiben az alperes az elsőfokú bíróság ítéleti mérlegelését nem tartotta megfelelőnek, fellebbezésében a megfelelő eljárási jogszabálysértés megjelölése mellett be kellett volna mutatnia, hogy az ítélet ezen álláspontja (az összegszerűségi meghatározás) milyen konkrét érvek és igazolt tények alapján minősül jogszerűtlennek. Azt kellett volna kimunkálnia, hogy az elsőfokú bíróság hol vétett mérlegelési hibát, melyek azok az elemek, körülmények, amelyeket nem vett figyelembe és amelyek – az értékelt körülmények figyelembevételével – más összegszerűségi eredményre vezettek volna. Az alperes fellebbezési érvelése e körben csupán arra szorítkozott, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított mérték aránytalan, ugyanakkor a fellebbezés a szükséges és fentebb megjelölt érvek bemutatásával teljes mértékben adós maradt. Ily módon a jogsértés tényének alperes általi kategorikus, általános tartalmú állítása az elsőfokú bíróság ítéletét (mérlegelését) jogszerűtlenné nem tehette. A másodfokú bíróság ezért az összegszerűség körében nem juthatott más jogi álláspontra, mint arra, hogy az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap (38.650 forint/hó) 75%-ában történő meghatározásával a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl; nincs jogalap a helytálló ítéleti döntés megváltoztatására. A fellebbezésben felhívott Kúriai döntések nem a jelenleg hatályos Hszt. talaján keletkeztek, így az eltérő jogi környezet okán jelen jogvita eldöntésére nem alkalmazhatók. [19] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Kp.
  2. §
(1)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [20] A pervesztes alperes a Kp. 35. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX tv. (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése, valamint a jelen ügyre alkalmazandó, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 09.) IM rendelet 2. §
(3)bekezdés a) pontja, valamint 3. §
(1)bekezdés a) pontja alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgyértékhez igazodó és a jogi képviselő által kifejtett érdemi munkával arányosan számított, a pernyertes felperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére, annak figyelembevételével, hogy a másodfokú bíróság a felperes által megjelöltnél magasabb perköltséget nem állapíthatott meg. [21] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért az Itv. 39. §
(1)bekezdése és 46. §
(1)bekezdése szerinti fellebbezési eljárási illetéket (83.485 forint) a Kp. 99. §
(3)bekezdése és 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó a 95. §
(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.277/2025/5. 8 [22] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp.
  1. §a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [23] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
  2. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. február
  2. dr. Németh Andrea s.k. dr. Kinyó Krisztina s.k. dr. Szeles Balázs György s.k. a tanács elnöke, előadó bíró bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.