Mfv.10064/2022/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Mivel az eljárt bíróságok nem állapították meg a megállapodás érvénytelenségét, nincs jelentősége annak, hogy egy esetleges érvénytelenség esetén milyen juttatás illette volna meg a felperest. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.VIII.10.064/2022/

1. A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke Dr. Tánczos Rita előadó bíró Dr. Hajdu Edit bíró A felperes: felperes cím1 A felperes képviselője: Dr. Takács Zoltán egyéni ügyvéd cím2 Az alperes: alperes cím3 Az alperes képviselője: Dr. Birkás Györgyi kamarai jogtanácsos A per tárgya: megállapodás érvénytelenségének megállapítása és elmaradt munkabér megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Győri Ítélőtábla Mf.V.30.066/2021/
2. Az elsőfokú bíróság határozata: Győri Törvényszék 62.M.70.001/2021/
3. Rendelkező rész A Kúria a Győri Ítélőtábla Mf.V.30.066/2021/
4. számú ítéletét hatályában fenntarja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 120 000 (százhúszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá külön felhívásra a magyar államnak 480 000 (négyszáznyolcvanezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Kúria VIII.Mfv.10.064/2022/5 2 Indokolás A tényállás [1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes
5. január 7-től határozott idejű munkaviszonyban állt az alperessel értékesítési tanácsadó munkakörben. Munkaszerződése
6. pontja szerint munkabére
7. június 31-ig havi 850 000 forint,
8. július 1-től havi 700 000 forint alapbér, s a munkabér egyéb elemeit az írásbeli tájékoztató rögzíti [alapbéren túli munkabér, esetleges prémium, illetve a províziós szabályzat, a szolgálati gépjárműszabályzat, valamint a munka törvénykönyvéről szóló
9. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 139-
10. §-a szerinti juttatás]. Az alperes a felperes munkakörére prémium, illetve províziós szabályzattal nem rendelkezett. A felperes munkaköri feladata volt az Energy és Safety üzletágban dolgozók ösztönzésére szolgáló prémiumrendszer kidolgozása a vele azonos munkakörben dolgozó személy1el együttműködve, az alperes vezetésével. [2] A felperes munkaszerződés szerinti alapbére
11. július 1-től nem változott. A felperes
12. augusztus 9-én e-mailben érdeklődött közvetlen felettesénél, hogy a munkaszerződésben rögzített hat hónap utáni bérezési rendszer mikortól lép életbe. személy2 értékesítési vezető szóban közölte a felperessel, hogy a prémiumrendszer
13. évre nem kerül bevezetésre, majd
14. november 22-én írásban is tájékoztatta a felperest, hogy részére az alperes províziót nem fizet 2019-ben. A felperes alapbére
15. január 1-től a munkaszerződés írásban történt módosítása nélkül 870 000 forintra emelkedett. [3] A felek
16. október 31-ével közös megegyezéssel megszüntették a munkaviszonyt. A megállapodás
17. pontja szerint a jogviszony megszűnését követő öt munkanapon belül kerül sor az utolsó munkabér megfizetésére, míg a szerződés
18. pontja rögzíti, hogy ennek teljesítését követően a felek teljeskörűen rendezettnek tekintik az egymással szemben fennálló igényüket. [4] A felperes
19. november 18-án kérelemmel fordult az alpereshez a
20. júliusa óta esedékes KPI és províziós elszámolás megküldése iránt, illetve visszamenőleg 16 hónapra havi 300 000 forint megfizetését kérte ezen a címen. Az alperes tájékoztatta a felperest, hogy a prémiumrendszert a felperes munkakörében csak
21. január 1-től vezetik be, ezért a felperes ezen a címen nem támaszthat igényt. Az alperes közlésétől számított 30 napon belül a felperes a közös megegyezéses megállapodást megtámadta, amelyet az alperes a felperessel
22. december 8-án közölt nyilatkozatában nem fogadott el. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [5] A felperes a keresetében a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodása érvénytelensége miatt elmaradt munkabér címén 4 800 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest a perköltség viselése mellett. Álláspontja szerint a megállapodás megkötésekor tévedésben volt, melyet az alperes okozott. Előadta, hogy a munkaszerződés megkötését megelőzően az alperes munkabérre vonatkozó ajánlatát elfogadta, mely szerint munkabére a 850 000 forintos alapbér, majd félév után a 700 000 forintos alapbér és az egyéb juttatások. Mivel a munkaszerződést nem módosították, a munkaviszony megszűnésekor az alperes köteles lett volna megfizetni az elfogadott ajánlati összegeket. Álláspontja szerint az alperest a teljesítménybérezési rendszer bevezetésének halasztása nem mentesíti a munkabérfizetési kötelezettség alól. A jogviszony megszűnésekor az alperes által okozott tévedésben volt, mert azt vélelmezte, hogy az elszámolás az alapbéren felüli munkabér megfizetését is tartalmazza. Kúria VIII.Mfv.10.064/2022/5 3 [6] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes költségekben való marasztalását kérte. Előadata, hogy a munkaviszony megszüntetésekor a munkabér körében a felperes nem tett fel kérdést, a megállapodást átgondolta és aláírta. Nem volt tévedésben a megállapodás megkötésekor, mivel tudta, hogy az alperes nem fizet prémiumot, mert a rendszer nem került bevezetésre, nem született erről szabályzat. A munkaszerződés aláírását megelőzően voltak megbeszélések, azonban az aláírt munkaszerződés az alapbért tartalmazta, a munkáltatói tájékoztató pedig rögzítette, hogy a prémium és a províziós szabályzat „esetleges”. [7] Hangsúlyozta, hogy a felperes üzletágában nem volt prémium és províziós szabályzat és a teljesítménybérezési rendszer kidolgozása a felperes és munkatársa feladata volt a munkáltatóval együtt. Tájékoztatta a felperest arról, hogy a tervezet nem került bevezetésre, így
23. évben provízió nem kerül kifizetésre. Munkabére elszámolásáról minden hónapban jegyzéket kapott, ezért nem lehetett tévedésben a tekintetben, hogy részére kerül-e prémium kifizetésre. A felek a munkaszerződés módosítását ráutaló magatartásukkal elfogadták. Az első- és másodfokú bíróság határozata [8] A Győri Törvényszék 62.M.70.001/2021/
24. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest 252 960 forint perköltség, valamint 288 000 forint kereseti illeték megfizetésére. Megállapította, hogy a felperes a megállapodás megkötésekor nem volt abban a tévedésben, hogy munkavégzéséért az alapbéren túl prémiumban is részesülni fog. A munkaszerződés megkötését megelőző ajánlat csak azt rögzítette, hogy a felperes munkakörében is átállnak a teljesítményarányos bérezésre, várhatóan bevezetésre kerül egy célmegállapodás, a munkaszerződés pedig egy „esetleges” szabályzatra utal, ami az alperesnél nem volt. Az alperes a rendszer bevezetését a szabályzat elkészültéhez kötötte, a tervezetről a felperest folyamatosan tájékoztatták, az e körben tett előkészületek azonban nem fejeződtek be és erről a felperes is tudomással bírt. [9] A közös megegyezéses megállapodás aláírásakor bérigényre, jogcímre utalás nem volt. A megállapodás érvénytelenségének megállapításához nem elegendő valamelyik fél tévedése, hanem ahhoz szükséges az is, hogy a tévedését a másik fél okozza vagy felismerje. Mivel az alperes tájékoztatása a felperes felé arra irányult, hogy a feltételhez kötött rendszer bevezetésére a szabályzat megvalósulása hiányában nem került sor, a felperes nem bizonyította, hogy tévedését az alperes okozta vagy azt felismerhette. [10] A felperes fellebbezése folytán eljárt Győri Ítélőtábla az Mf.V.30.066/2021/
25. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet annak helyes indokaira figyelemmel helybenhagyta és kötelezte a felperest 120 000 forint másodfokú perköltség, valamint 384 000 forint fellebbezési illeték megfizetésére. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogi és ténybeli indokaival teljeskörűen egyetértett. Kifejtette, hogy a felperes a munkaszerződés megkötését megelőzően tett ajánlattól eltérő tartalommal kötötte meg az alperessel a munkaszerződést. A felek a felperes bérezésének módosítását, az ehhez kapcsolódó rendszer módosításához kötötték, amelyre a jogviszony megszűnéséig nem került sor. A felperes alapbére
26. július 1-től nem csökkent, illetve
27. január 1-től nőtt, melyet a felperes elfogadott. A felperes számára egyértelmű volt, hogy a teljesítménybérezési rendszer kritériumainak, mutatóinak kidolgozása hiányában a teljesítménybérezés nem került bevezetésre és
28. július 1-től is kizárólag időbérben részesült. [11] A felperes a közös megegyezéses megállapodás aláírásakor nem tájékoztatta az alperest arról, hogy teljesítménybér címén munkabér igénye van. Erre tekintettel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a közös megegyezéses munkaviszony Kúria VIII.Mfv.10.064/2022/5 4 megszüntetésről szóló megállapodás aláírásakor a felperes nem volt tévedésben a tekintetben, hogy részére a munkáltató nem fizet teljesítménybért. A perben az sem nyert bizonyítást, hogy a felperes az alperes által okozott, vagy általa is felismerhetett téves feltevésben kötötte meg a munkaviszony megszüntetésre vonatkozó megállapodásnak a munkabér elszámolásra vonatkozó részét. A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem [12] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria azt „változtassa meg”, keresetének adjon helyt és marasztalja az alperest a perköltségben, illetve szükség esetén helyezze hatályon kívül, mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. Érvelése szerint a jogerős ítélet sérti az Mt.
29. §-át,
30. §-át,
31. §-át, továbbá a Pp.
32. §-át és
33. §-át. [13] Kifogásolta, hogy a felek a munkaszerződést az Mt.
34. §-a és
35. §-a szerint csak közös megegyezéssel írásban módosíthatták volna, erre viszont nem került sor. Mivel a munkaszerződés említi a prémiumot, ezért azt az alperesnek meg kellett volna fizetni. Nem lehetett az e-mail váltást szerződésmódosításként értelmezni, mivel egyrészt az alaki feltételeknek nem felel meg, másrészt nem az arra jogosult munkáltatói jogkör gyakorlójától származott. A felek a munkabért az Mt.
36. §