Pfv.20046/2025/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az eljárási jogszabályok nem zárják ki a sajtó-helyreigazítási perben a médiatartalom-szolgáltatóval munkaviszonyban álló személy tanúként történő meghallgatását és az informátoroktól szerzett információn (közvetett bizonyíték) alapuló tanúvallomás bizonyítékként történő értékelését. Annak megítélése, hogy a bizonyítási eszköz kellően alátámasztja-e az alperes védekezése szempontjából jelentős tényeket, a bizonyítási eszköz hitelességét (annak fokát), a bizonyítékok bizonyító erejét (bizonyító értékét), a bizonyítékok mérlegelését érintő kérdés. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.IV.20.046/2025/

1. A tanács tagjai: Dr. Dzsula Marianna a tanács elnöke Véghné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró Dr. Pataki Árpád bíró Dr. Stark Marianna bíró Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró A felperes: név (cím) A felperes képviselője: Bíró és Társa Ügyvédi Iroda (cím1; ügyintéző: Dr. Bíró Tamás ügyvéd) Az alperes: név1 (cím2) Az alperes képviselője: Németh és Palatics Ügyvédi Iroda (cím3; ügyintéző: Dr. Palatics Edit ügyvéd) A per tárgya: Sajtó-helyreigazítás A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: A felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.418/2024/5/I. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 34.P.20.849/2024/
2. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartja. Kúria IV.Pfv.20.046/2025/4-II 2 Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes kiadójának, a név2-nek (cím2) 203.200 (kétszázháromezer-kétszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy az esedékesség napjáig fizessen meg az államnak – az állami adóés vámhatóság közzétett illetékbevételi számlájára – 70.000 (hetvenezer) forint meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő
3. napon válik esedékessé. Az ítélet ellen nincs helye felülvizsgálatnak. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság, fő tevékenységi köre a fegyver- és lőszergyártás. [2] Az alperes által szerkesztett internetes hírportálon
4. február 16-án „Annyi probléma van a településn gyártott honvédségi fegyverekkel, hogy már a kivonásuk is szóba került” című cikk (a továbbiakban: cikk) beszámolt arról, hogy 2018-ban a Magyar Honvédség tíz évre vásárolt licencet a megnevezés gyártól kétszázezer fegyver legyártására, 4,6 milliárd forintért. [3] A szerző „Működésbeli problémák” alcím alatt kitért arra is, hogy „Korábban is terjengtek hírek arról, hogy a település gyár környékén súlyos problémák vannak. Már a gyártósorok programozása is nehezen haladt, hiába biztosított volna a nép fél mindent, a magyar fél olyan gépeket vett, amikkel a szoftverek nem voltak kompatibilisek. Így már az elején problémákba ütközött a gépek beprogramozása a megfelelő alkatrészek gyártására. A használók szerint a pisztolyoknál a mai napig van alkatrészhiba, ami a magyar gyárhoz kötődik, a népek által szerelt verziókban ugyanis ugyanez nincs. Több honvédségi forrás szerint a típus gépkarabélyokkal és a pisztolyokkal is rengeteg a probléma, lényegében úgy kell rengeteg típust javítgatniuk a fegyvermestereknek, hogy a honvédségben jóval több AK47-es van rendszeresítve. A kisebb problémáktól az egészen súlyosakig hallottunk példákat: egy rendőrségi beszámoló szerint például lövészet közben egy típus gépkarabély darabjaira esett szét. A problémák a honvédségben széles körben ismertek, mégsem igazán történik semmi. Forrásaink szerint minisztériumi berkekben már volt arról szó, hogy vizsgálatra lenne szükség, de mivel papíron nem érkezett hivatalos panasz, ezt nincs mi alapján elrendelni. A problémák beismerése és kezelése helyett így marad a jól megszokott leg-leg-leg kommunikáció. Az ügyben kérdésekkel fordultunk a Honvédelmi Minisztériumhoz és a név4hoz is, ha válaszolnak, frissítjük a cikkünket. Frissítés: A név4 megkeresésünkre annyit válaszolt, hogy
5. január 1-jétől átvették a település gyártás irányítását.” [4] Az alperes a felperes
6. március 12-én kért előzetes sajtó-helyreigazítási kérelmére az igényelt helyreigazítást nem tette közzé. A kereset és az alperes védekezése Kúria IV.Pfv.20.046/2025/4-II 3 [5] A felperes a keresetben a következő helyreigazító közlemény közzétételére kérte az alperes kötelezését: [6] „Helyreigazítás – A
7. február 16-án közzétett „Annyi probléma van a településn gyártott honvédségi fegyverekkel, hogy már a kivonásuk is szóba került” című cikkünk címében valótlanul állítottuk, hogy minőségi hibáik miatt szóba került ezen fegyverek kivonása (a továbbiakban:
8. közlés). A valóság ezzel szemben az, hogy nincs és nem is volt szándék a településn gyártott típus1 típus szám gépkarabélyok, típus2 géppisztolyok és típus1 típus3 pisztolyok rendszerből történő kivonására. [7] Valótlanul állítottuk, hogy a fegyvereket gyártó név3 (a továbbiakban: a felperes jogelődje) település telephelyén nem sikerült a megfelelő gyártási minőséget elérni, a szakképzett munkaerő hiányzott (a továbbiakban:
9. közlés). Ezzel szemben a valóság az, hogy a település gyárban szakképzett munkatársak dolgoznak, a gyártási minőség pedig megfelel a típus4 típus1 csoport által meghatározott minőségi előírásoknak. [8] Valótlanul állítottuk, hogy a felperes jogelődje évek óta veszteséges, több milliárd forint tartozást görget maga előtt és a problémák nehezen voltak elválaszthatók a típus kézifegyverek összeszerelésétől (a továbbiakban:
10. közlés). Ezzel szemben a valóság az, hogy gyártás kezdetének éve óta a felperes jogelődje folyamatosan nyereségesen működött. A gyártást
11. november
12. és
13. december
14. napja között végző felperes szintén nyereségesen működik. Egyik társaság sem görget több milliárd forint tartozást maga előtt. [9] Valótlanul állítottuk, hogy a valódi típus-gyártás az eredeti tervek szerint sosem kezdődött meg, mert a „kiválasztott” vállalatok nem tudták a nép partner számára is megfelelő minőséget hozni (a továbbiakban:
15. közlés). A valóság ezzel szemben az, hogy a magyar piacra szánt típus szám gépkarabélyokat évek óta településn szerelik össze és tesztelik. A hazai beszállítói lánc kiépítése jelenleg folyamatban van, így nemhogy olyan „kiválasztott” magyar beszállítók nincsenek, akik ne tudnák az elvárt minőséget hozni, de ilyen tárgyú szerződések megkötésére magyar vállalkozásokkal még sor sem került. [10] Valótlanul állítottuk azt is, hogy a nép1 és a nép fél közötti feloldhatatlan ellentét miatt két éve leállt az alkatrészek szállítása a nép gyárból, illetve kölcsönös pereskedés is indult. Ezzel szemben a valóság az, hogy a felek között sem a licensz szerződésekkel, sem más témával összefüggésben nem volt és nincs is peres eljárás folyamatban (a továbbiakban:
16. közlés). A felek között nem volt és jelenleg sincs feloldhatatlan ellentét, amelyet alátámaszt a típus4 típus1 nevű vegyesvállalat tavaly nyáron történt megalapítása. A típus4 típus1 csoport a kézilőfegyvergyártáshoz szükséges alkatrészeket folyamatosan biztosítja. [11] Valótlanul állítottuk ezen felül, hogy a gyártósorok programozása nehezen haladt a magyar fél miatt, amely olyan gépeket vett, amelyekkel a szoftverek nem voltak kompatibilisek (a továbbiakban:
17. közlés). A valóság ezzel szemben az, hogy a gyártósorok (gépek és technológia) a gyártási terveknek megfelelően működnek, a feladataik ellátására alkalmasak. [12] Valótlanul állítottuk azt is, hogy a pisztolyoknál a mai napig van alkatrészhiba, amely a magyar gyárhoz kötődik, mert a népek által szerelt verziókban ugyanis ugyanez nincs (a továbbiakban:
18. közlés). A valóság ezzel szemben az, hogy a Magyarországon gyártott minden egyes fegyvernek a gyártási folyamat végén a nép licensz-tulajdonos által definiált, jóváhagyott és évente auditált, 100%-os ellenőrzésnek és kiterjedt funkcionális tesztnek kell megfelelnie, így a magyarországi és a népországi gyár által gyártott fegyverek minőségében Kúria IV.Pfv.20.046/2025/4-II 4 nem lehet különbség, nem fordulhat elő, hogy valamely hiba csak a magyarországi fegyverben fordul elő, a népországiban nem. [13] Valótlanul állítottuk azt is, hogy egy rendőrségi beszámoló szerint lövészet közben egy típus gépkarabély darabjaira esett szét (a továbbiakban:
19. közlés). A valóság ezzel szemben az, hogy a rendőrség bár nemrég rendszeresítette, de eddig nem vásárolt típus szám gépkarabélyt. [14] Valótlanul állítottuk végül, hogy a cikkben említett fegyverekkel kapcsolatos problémák a honvédségben széles körben ismertek, mégsem igazán történik semmi (a továbbiakban:
20. közlés). A valóság ezzel szemben az, hogy a gyártóhoz nem jutottak el a honvédségnek szállított fegyverekkel kapcsolatos, a cikkben írtakkal megegyező vagy azokhoz hasonló súlyú panaszok.” [15] A kereset jogalapjaként a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló
21. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.)
22. §-ára, a polgári perrendtartásról szóló
23. évi CXXX törvény a (a továbbiakban: Pp.) 495–
24. §-ára hivatkozott. [16] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [17] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest a következő tartalmú helyreigazító közlemény közzétételére: „Helyreigazítás. A
25. február
26. napján az »Annyi probléma van a településn gyártott honvédségi fegyverekkel, hogy már a kivonásuk is szóba került« címmel megjelent cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy a valódi típus-gyártás az eredeti tervek szerint sosem kezdődött meg, valamint, hogy a nép1 és a nép fél közötti feloldhatatlan ellentét miatt körülbelül két éve leállt az alkatrészek szállítása a nép gyárból, illetve kölcsönös pereskedés is indult.” Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [18] Az elsőfokú ítélet indokai szerint az
27. közlés iránti kereset azért alaptalan, mert a meghallgatott tanúk alátámasztották azt a tényt, hogy a Magyarországon összeszerelt típus1 típus szám gépkarabélyok komoly hibában szenvednek. A
28. közlés helyreigazítása iránti kereset sem alapos, mert az alperes a korábbi sajtóhírek alapján okszerűen következtetett a szakképzett munkaerő és a megfelelő gyártási minőség hiányára. A
29. közlés helyreigazítása iránti keresetez azért utasította el, mert nem érinti a felperest, így nincs kereshetőségi joga. [19] Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a
30. közlés első része (a valódi típus-gyártás az eredeti tervek szerint sosem kezdődött meg) és az
31. közlés olyan tényállítás, amelynek valóságát az alperes nem bizonyította; a
32. közlés (a kiválasztott vállalatok nem tudták a nép partner számára is megfelelő minőséget hozni) második részében foglalt tények valóságát pedig a felperes támasztotta alá annak előadásával, hogy még nem sikerült olyan szerződéseket kötni, ami alapján magyar beszállítók is részt vennének az alkatrészgyártásban. A
33. közlés értékítélet, amelynek ténybeli alapját az alperes igazolta, ezért nincs helye helyreigazításának. A
34. és
35. közlés tényállítás, az alperes ezekkel összefüggésben eleget tett a valóság bizonyítására vonatkozó kötelezettségének, míg a
36. közlés olyan értékítéletet tartalmaz, amelynek valós ténybeli alapját a perben meghallgatott tanúk vallomása alátámasztotta. [20] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben Kúria IV.Pfv.20.046/2025/4-II 5 megváltoztatta és arra is kötelezte az alperest, hogy – az elsőfokú bíróság által meghatározott módon – a következő helyreigazítást is tegye közzé: „Valótlanul állítottuk, hogy a pisztolyoknál a mai napig van alkatrészhiba, amely a magyar gyárhoz kötődik, mert a népek által szerelt verziókban ugyanez nincs. Valótlanul állítottuk, hogy egy rendőrségi beszámoló szerint lövészet közben egy típus gépkarabély darabjaira esett szét.” Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletének keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta. [21] A másodfokú bíróság kiemelte, a bizonyíthatósági teszt alapján elsősorban arról kell állást foglalni, hogy a sérelmezett közlések – a szöveg összefügései alapján értelmezve – tényállításnak vagy véleménynyilvánításnak minősíthetők, majd a közölt tények valóságának bizonyítására az alperes által felajánlott és az elsőfokú bíróság által lefolytatott tanúbizonyítás alkalmas volt-e. A jogértelmezése szerint az elsőfokú bíróság nem sértette meg az eljárási jogszabályokat a cikk szerzőjének tanúként történő meghallgatásával, a tanú vallomásának bizonyító erejéről ugyanis a lefolytatott bizonyítást követően, a bizonyítékok mérlegelése során foglalhat állást. [22] A másodfokú bíróság megállapítása szerint az elsőfokú bíróság helyesen minősítette az
37. közlést (minőségi hibák miatt szóba került a fegyverek kivonása) tényállításként, melynek valóságát a meghallgatott tanú (név5) közvetlen tapasztalatain alapuló vallomása és a című magazin egyes számaiban közölt cikkek kellően alátámasztották. A cikk szerzőjének honvédségi háttérintézményben dolgozó információforrásból származó közlései az említett bizonyítékokkal nem álltak ellentétben, ezért a bizonyítékok okszerű mérlegelésével következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy a tényállításnak minősített
38. közlés nem valótlan. A
39. közlést (a település telephelyen nem sikerült a megfelelő gyártási minőséget elérni, a szakképzett munkaerő hiányzott) ugyan az elsőfokú bíróság tévesen minősítette okszerű következtetésnek, azonban a helyreigazításra irányuló keresetet érdemben helytállóan utasította el, mivel a tényállítás valóságtartalmát az alperes a nép cég szóvivőjének nyilatkozatával és a meghallgatott tanú vallomásával kellően alátámasztotta. Ezek a bizonyítékok a minőségi problémákat megfelelően igazolták, a munkaerő hiányát pedig az portálnév portálon megjelent cikkek felperes által nem cáfolt tartalma támasztja alá. [23] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban a kérdésben, hogy a
40. közlés második része („mert a »kiválasztott« vállalatok nem tudták a nép partner számára is megfelelő minőséget hozni”) a felperes jogelődjének vezérigazgatójától származó interjú, név6 nyilatkozatának mérlegelése alapján olyan valós, ténybeli alappal rendelkező közlés, amelynek helyreigazítása iránti kereset megalapozatlan. [24] A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a
41. közlést tévesen minősítette értékítéletként, mert a szoftverek és gépek kompatibilitása bizonyítható körülmény, ezért ez tényállítás. A bizonyítékok értékelése alapján azonban az állított tények nem valótlanok, ezért helytálló a helyreigazítása iránti kereset elutasítása. [25] A másodfokú bíróság jogértelmezése szerint a
42. és a
43. közlések olyan tényállítások, amelyek valóságát a rendelkezésre álló bizonyítékok kellően nem támasztották alá, ezért e közlésekkel összefüggésben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és elrendelte ezek helyreigazítását. A
44. közléssel összefüggésben rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével következtetett arra, hogy a tanúvallomások alátámasztják a sérelmezett tények valóságát, ezért e közlés helyreigazítására irányuló kereset megalapozatlan. A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem Kúria IV.Pfv.20.046/2025/4-II 6 [26] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben – tartalma szerint – kérte a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését, elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és az 1.,
45. és
46. közlés tekintetében is a keresetének való helyt adást, másodlagosan az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. [27] Megsértett jogszabályként az Smtv.
47. §