Debreceni Ítélőtábla Bf.III.592/2023/
- A Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Debrecenben, a
- december
- napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő í t é l e t e t: A testi sértés bűntette miatt Terhelt1 ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Törvényszék
- július
- napján kihirdetett 2.B.131/2023/
- számú ítéletét megváltoztatja. A 223/2022.bü. szám alatt lefoglalt, a tárgynyilvántartásba Bnyt.43/
- tételszám alatt bevételezett - az 1-
- sorszámok alatt nyilvántartott késeket – lefoglalásuk megszüntetése mellett – sértett1 sértett (Nyíregyháza, Rákóczi u.
- szám) részére rendeli kiadni; - a
- sorszám alatt nyilvántartott 7 cm pengehosszúságú kés lefoglalását is megszünteti és sértett1 sértett részére rendeli kiadni; - a (helyesen)
- sorszám alatt nyilvántartott Hikvision márkájú rögzítő szerver lefoglalásának megszüntetéséről és egyéb1 részére történő kiadásáról szóló rendelkezést mellőzi; - a 10-
- sorszámok alatt nyilvántartott melltartót, 1 pár sportcipőt, pólót, farmernadrágot, 1 pár zoknit, öngyújtót, 3 darab lakatkulcsot, boxert és karórát – lefoglalásuk megszüntetése mellett – sértett1 sértett részére rendeli kiadni; míg - a
- sorszám alatt nyilvántartott női rövidujjú póló lefoglalását megszünteti és sértett1 sértett részére kiadni rendeli. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. A vádlott büntetésébe az általa
- július
- napjától letartóztatásban töltött időt is beszámítja. A másodfokú ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.592/2023/8/I 2 [1] A Nyíregyházi Törvényszék a rendelkező részben írt ítéletével Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
- §
(1)bekezdés
(8)bekezdés
- fordulata], ezért mint erőszakos többszörös visszaesőt – 7 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy a vádlott nem bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztés büntetés tartamába beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. [2] Az ítélet ellen a vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést, míg az ügyész tudomásul vette azt. [3] A védő a perorvoslatát írásban nem indokolta. [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.339/2023/
- számú átiratában a Nyíregyházi Törvényszék ítéletének helybenhagyására tett indítványt. [5] Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet elleni fellebbezéseket a büntető eljárásról szóló
- évi XC. törvény (továbbiakban Be.)
- §
(2)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el figyelemmel arra, hogy nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését sem az ügyészség, sem a vádlott vagy védője nem indítványozta. [6] A védelmi fellebbezés nem alapos. [7] Az ítélőtábla a védelmi jogorvoslatok elsődleges okára és irányára figyelemmel a Be. 590. §
(1)és
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt teljeskörűen felülvizsgálta, azaz a revízió kitért az eljárási szabályok megtartására, a tényállás megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a cselekmények minősítésére, a büntetés kiszabásra, az indokolás helyességére és az egyéb rendelkezésekre is, függetlenül attól, hogy ki és milyen okból fellebbezett. Jelen ügyben a perorvoslatok támadták a bűnösség megállapítását, ezért korlátozott revízióra nem kerülhetett sor. [8] A másodfokú bíróság elsőként azt ellenőrizte, hogy az elsőfokú bíróság megtartotta-e az eljárási szabályokat. Ebben a körben a Be. 608-609. §-ában foglaltak körében az volt megállapítható, hogy a törvényszék nem vétett sem abszolút [Be. 608. §
(1)bekezdés a)-h) pont], sem olyan súlyos relatív perjogi hibát [Be. 609. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a)-d) pont], ami az eljárás törvényességét befolyásolva az érdemi felülbírálatot kizárta volna, az Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.592/2023/8/I 3 elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását eredményezve. Ilyen eljárási szabálysértésre a fellebbezők sem hivatkoztak. [9] A vádlott előéleti adatait az erkölcsi bizonyítvány alapján annyiban pontosította az ítélőtábla, hogy az elsőfokú ítélet [12] bekezdésében – nyilvánvalóan elírási hiba folytán – szereplő összbüntetési ítélet száma helyesen 2 Bk.396/2012/
- [10] Az elsőfokú bíróság valamennyi releváns tényre lefolytatott bizonyítás során az ügy helyes eldöntése szempontjából lényeges bizonyítékokat megvizsgálta, és azokat okszerűen, a logika szabályainak megfelelően értékelte. Nem tévedett, amikor a tényállást Terhelt1 vádlott tagadásával szemben nagyrészt sértett1 vallomására alapította, akinek szavahihetőségét erősítette tanú1, tanú2, tanú4, tanú5 tanúk, valamint a szakértői vélemények mind a vádlott személyisége, mind pedig a sértett sérülései tekintetében. [11] A vádlott szavahihetősége az eljárás során a fentieken túlmenően is megdőlt, hiszen a sértett által elszenvedett sérülések tekintetében nem tett koherens nyilatkozatokat, hiszen tanúkénti kihallgatása alkalmával azt mondta, hogy a sértett június 1-én elesett a repülőhídon és a nadrágjának gumija elszakadt, ezért meg akarta azt igazítani és ekkor szúrta hason magát véletlenül. Ugyanakkor az egyébként érdektelen, így szavahihetőnek tekintett tanú3 szociális segítő tanú arra vonatkozólag tett vallomást, hogy a sértett sebének június 3-án bekötözésekor jelen lévő vádlott azt mondta, hogy a sértettet a vonaton megtámadták, emiatt szenvedte el a sérülést. [12] Megalapozatlansági ok hiányában a tényálláshoz kötöttség elvéből adódóan a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság tényállására alapítja (BH
- 5.). A tényálláshoz kötöttség elvi indokát a Be.
- §
(3)és
(4)bekezdése adja, ami szerint a bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott ereje, a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. Ezáltal biztosított a bizonyítékok hitelt érdemlőségének meggyőződés szerinti, szabad értékelése és védett mikénti értékelése (Kúria Bhar.III.1201/2018/10.). Mindezen elvek érvényre juttatása garantálja az elsőfokú bíróság ún. ténybírósági jellegét. [13] A felmentésre irányuló védelmi fellebbezések a törvényes mérlegelést támadták, amely a tudati tények körében is megalapozott tényállásra figyelemmel, a tényálláshoz kötöttség elve folytán eredményre nem vezethetett [14] Az ítélőtábla megállapította, hogy az irányadó tényállásból Terhelt1 vádlott bűnösségére vonatkozó következtetés törvényes csakúgy, mint a vádlott cselekményének jogi minősítése [Be. 590. §
(5)bekezdés c) pontja]. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.592/2023/8/I 4 [15] A Be. 590. §
(5)bekezdés d) pontja alapján vizsgálta az ítélőtábla a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést, amely során az enyhítésre irányuló fellebbezést nem találta alaposnak. [16] A büntetés kiszabásakor irányadó középmértékkel összefüggésben a törvényszék által írtakat maradéktalanul osztotta az ítélőtábla (elsőfokú ítélet [67]-[69] bekezdések). A Btk. 79. §-a szerint a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el (egyéni és általános megelőzés). A Btk. 80. §
(1)bekezdése szerint a büntetést a törvényben meghatározott keretek között a céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az enyhítő és súlyosító körülményekhez. A büntetés kiszabása során igen hangsúlyos az egyéniesítés, valamint a szankciónak a tett arányához igazodása. A büntetéskiszabás során a büntetőjog általános elveire és az alaptörvényből fakadó alkotmányos követelményre is figyelemmel kell lenni. A büntetéssel történő jogkorlátozásnak meg kell felelnie az arányosságnak, a szükségszerűségnek és az „ultima ratio elveinek” (1214/B/
- AB határozat). [17] A törvényszék vádlottal szemben kiszabott büntetése nem tekinthető eltúlzottan súlyosnak, így enyhítése az ítélőtábla álláspontja szerint nem volt indokolt, a büntetés szükséges, de egyben elégséges a büntetési célok eléréséhez, tettarányos és kifejezi az egyéniesítés követelményeit is és illeszkedik az ítélőtábla büntetés kiszabási gyakorlatához. [18] Törvényesen rendelkezett az elsőfokú bíróság az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező járulékos kérdések nagy részéről, így a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatáról, a vádlott feltételes szabadságra bocsátásának kizártságáról, a beszámításról, az 15., valamint 8-
- sorszámok alatt nyilvántartott bűnjelek jogi sorsáról és a bűnügyi költségről, azonban a Be.
- §
(7)bekezdése alapján az alábbi – részben további – intézkedések szükségessége merült fel. [19] Elmulasztott rendelkezni az elsőfokú bíróság a rendelkező rész szerint megjelölt tárgynyilvántartás
- sorszáma alatt nyilvántartott kés jogi sorsáról, ami az 1-
- sorszámok alatti bűnjelek (kések) jogi sorsát osztotta, ugyanakkor az elsőfokú ítéletben
- sorszám helyett
- sorszám alatt nyilvántartott Hikvision „rögzítő” lefoglalását a Szabolcs-SzatmárBereg Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztálya a
- június
- napján kelt határozatával már megszüntette, és kiadni rendelte a jogosult részére, így arról rendelkezni okafogyottá vált. [20] A bűnjeljegyék 10-
- sorszámai alatt szereplő tárgyak lefoglalásának megszüntetése helyes volt, azonban azokat nem annak kell visszaadni (egyéb érdekelt1), akitől lefoglalták, Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.592/2023/8/I 5 hanem a tulajdonosának, aki a lefoglalást
- június
- napján elrendelő határozat alapján sértett1 sértett volt, így az elsőbírói rendelkezést az ítélőtábla e szerint korrigálta. [21] A bűnjeljegyzék
- sorszáma alatt szereplő női rövid ujjú póló vonatkozásában az elsőfokú ítélet nem tartalmazott rendelkezést, ezért azt az ítélőtábla pótolta. A bűnjelet [B100008623261] a hatóság tagjai a cím
- számú menedékház női mosdó zuhanyzó részében találták fel, amit tanú6 tanú korábban látott a sértetten. Erre figyelemmel az ítélőtábla a bűnjel lefoglalását megszüntette Be.
- §
(1)bekezdés a) pontja szerint, és a Be. 321. §
(1)bekezdése alapján a sértett részére kiadni rendelte. [22] A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Be. 606. §
(4)bekezdése alapán a szükséges részben megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő rendelkezését a 605. §
(1)bekezdése szerint helybenhagyta. [23] Az ítélőtábla előzetes fogvatartás beszámítására vonatkozó rendelkezése a Btk. 92. §
(1)és
(2)bekezdésében írtakon alapul. [24] A másodfokú határozattal szemben – ellentétes döntés hiányában – fellebbezésnek a Be. 615. §
(1),
(2)bekezdései értelmében nincs helye Debrecen,
- december
- Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke, Dr. Horváth Péter s.k. előadó bíró, Dr. Répássy Árpádné dr. Német Laura s.k. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 2.B.131/2023/
- számú ítélete a másodfokú ítéletben írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
- december
- Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke