← Magyarország

Gf.40024/2024/5 – Pécsi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A szerződéses nyilatkozat értelmezésénél nem érvényesülhet kizárólag a nyilatkozati elvet tükröző nyelvtani értelmezés, a Ptk. rendszere ugyanis ezt az akarati elvvel ösztönzi, illetve más releváns körülmények figyelembevételének is teret ad. Erre figyelemmel a szerződés értelmezésénél az összes körülmény figyelembevételével azt kellett megállapítani, az alperes értelmezhette-e a felperes szerződési nyilatkozatait úgy, hogy a pénzügyi megállapodásban, illetve mellékletében megjelölt összeg a felperesnek az alperessel szembeni összes követelését jelenti. Pécsi Ítélőtábla Gf.V.40.024/2024/

  1. A felperes: felperes1 (cím1 A felperes képviselője: Dr. Hirschl Erna ügyvéd (cím2) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: Kutasi Ügyvédi Iroda (cím4, ügyintéző: dr. Kutasi Balázs ügyvéd) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: az alperes (
  2. sorszám alatt) A per tárgya: villamosenergia és rendszerhasználati díj megfizetése Az elsőfokú bíróság: Szekszárdi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 17.G.40.023/2023/
  3. számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 1.587.500 (egymillió-ötszáznyolcvanhétezer-ötszáz) forint perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes korlátolt felelősségű társasági formában működő víziközmű szolgáltató, amely 47 közmű ellátását biztosítja. A
  4. január
  5. és
  6. december
  7. napja közötti időszakban az alperes az cég1 Zrt.-vel Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.024/2024/5 [2] [3] [4] [5] 2 megkötött villamosenergia adásvételi szerződéssel rendelkezett az általa, a közműellátás biztosítása során használt fogyasztási helyek tekintetében. A Magyar Energetikai Közműszabályozási Hivatal a VKEFFO/830-1/
  8. számú határozatával az alperest helység1 területén
  9. május
  10. napjától
  11. április
  12. napjáig terjedő időszakra a szennyvízelvezetés és-tisztítás, mint víziközmű-szolgáltatás végzésére közérdekű üzemeltetőnek, majd a VKEFFO/398-2/
  13. számú határozatával helység1 területén a közműves ivóvíz ellátás víziközmű szolgáltatás végzésére is kijelölte. Egyidejűleg kötelezte a korábbi szolgáltatót, hogy az üzemeltetési feladatot
  14. április
  15. napján adja át az alperesnek, mint közérdekű üzemeltetőnek, egyben kötelezte az alperest, hogy az üzemeltetési feladatokat vegye át, és
  16. május
  17. napján kezdje meg. Az alperes a kijelölését követően a felperessel sem elosztóhálózat- használati szerződést, sem villamosenergetikai kereskedelmi szerződést nem kötött, a villamosenergia elosztóhálózatra rácsatlakozva onnan közérdekű üzemeltetési tevékenysége végzéséhez szükséges villamosenergia vételezést
  18. május
  19. napjával megkezdte és szerződés nélkül
  20. szeptember
  21. napjáig a felperesi engedélyes elosztóhálózatát használva villamosenergiát vételezett. A felperes, mint hálózati engedélyes
  22. június 3-án e-mailben küldte meg az alperesnek a 29 darab víziközmű-szolgáltatással érintett mérési pont adatait, a mérési pontok pontos elhelyezkedését cím megjelölésével és a nyilvántartási számot, majd
  23. július 21én személyes egyeztetést kezdeményezett az alperessel. Ezt követően
  24. augusztus 18-án, majd augusztus 25-én is tartottak egyeztetést. A legutolsó emlékeztető szerint megállapodtak abban, hogy a felperes megküldi az ügyfélváltozáshoz szükséges nyomtatványokat az alperesnek, amelyeket kitöltve és aláírva az alperes felveszi a kapcsolatot a villamosenergia kereskedőjével és kéri a kereskedőjétől az új felhasználó bejelentést az elosztó felé. A felperes előkészíti a megállapodást, amelybe beemeli a tényadatokat a felhasználóváltás átvezetésének napjáig elfogyasztott villamosenergia elszámolásáról, azzal, hogy további egyeztetést végeznek, ami meg is történt.
  25. október 20-án a felek 285.728.045 forint követelésre részletfizetési megállapodást kötöttek, melybe a
  26. szeptember
  27. és
  28. október
  29. napja között kiállított számlákat vonták be. A megállapodás szerint az alperes öt kamatmentes részletben volt köteles a tartozást megfizetni. Az elosztói engedélyes felé a sikeres kereskedői bejelentés és a szerződés nélküli vételezés megszűnését követően a felperes
  30. október 11-én és 12-én elszámoló számlákat készített. A kereskedői mérlegkörhöz hozzárendelés
  31. október
  32. napjától történt meg. A felperes
  33. november 23-án kereskedelmi szerződés nélküli rendszerhasználati díjtartozás miatt kikapcsolási értesítőt küldött az alperesnek, felhívva a figyelmét, hogy ha a korábbi felszólítás ellenére sem fizeti meg a vevői folyószámlán fennálló 78.551.587 forint összegű hátralékot, úgy megszünteti a szolgáltatást a megjelölt felhasználási helyeken. Az értesítőben feltüntetett számlák esedékességi ideje
  34. október 25.,
  35. és
  36. volt. A felek
  37. december 14-én pénzügyi megállapodást kötöttek a villamosenergia-fogyasztás elszámolására, ezt megelőzően a felperes
  38. november 30-án megküldte a az összes kiállított számla képeit havi bontásban az alperesnek. A felek megállapodtak abban, hogy az
  39. mellékletben rögzített POD-okon az átadási határnaptól a pénzügyi megállapodás hatályban lépésének napjáig keletkezett villamosenergia-fogyasztást az alperes vállalja megfizetni a felperesnek, a felperes pedig vállalta a számlák kiállítását. A megállapodás 2.
  40. pontjában az alperes vállalta, hogy a 2.
  41. pontja szerinti havi bontásban kiállított számlákat banki átutalás útján hiánytalanul megfizeti akként, hogy a felperes részletfizetést biztosít a korábban kötött részletfizetési megállapodással egyezően 285.728.045 forint összegű tartozásra. A felperes
  42. május
  43. napján fizetési emlékeztetőt küldött az alperesnek 78.323.697 forint összegű tartozás nyolc napon belüli kiegyenlítésére, majd május 18-án arról tájékoztatta Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.024/2024/5 [6] [7] [8] 3 az alperest, hogy az egyenlegben feltüntetett számlák kiállítása részletfizetési megállapodás létrejötte után történt, így azok nem képezhették a megállapodás részét. A felperes kereseti kérelmében 78.323.697 forint villamosenergia és rendszerhasználati díj, ennek
  44. október
  45. napjától számított törvényes kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Keresetét a villamosenergiáról szóló
  46. évi LXXXVI. törvény (Vet.) 3.§-a, 58.§

(1)bekezdése, 59.§
(1)bekezdésére, valamint a törvény végrehajtásáról szóló 273/
  1. (X.19.) Korm. rendelet
  2. számú melléklet
  3. pontjára, illetve a villamos energia rendszerhasználati díjak, csatlakozási díjak és külön díjak alkalmazási szabályairól szóló 10/2016.(XI.14.) MEKH rendelet 7.§, 9.§, 10.§, 14.§, 15.§, 18.§, 23.§, és 24.§-ára alapította. Kifejtette, az alperes hálózati szerződés nélkül vételezte a felperestől a villamosenergiát a közérdekű tevékenysége elvégzéséhez szükséges mértékben
  4. május 1.napjától
  5. szeptember
  6. napjáig. Ezen követelést az alperessel kötött pénzügyi megállapodással érintett díjon felül számlázta ki, azt az alperes mind a mai napig nem fizette meg. A pénzügyi megállapodás a részletfizetési megállapodásban is megjelölt összegre vonatkozik, az alperes e megállapodásban megerősítette a fizetési kötelezettségét, illetve azt, hogy a vételezést
  7. május
  8. napjától kezdte, és a követelést nem vitatja. Elismerte azt, hogy a pénzügyi megállapodást az alperes teljesítette. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a pénzügyi megállapodással az elszámolás a vételezési időszak teljes időtartamára,
  9. május
  10. és
  11. szeptember
  12. napja közötti időre megvalósult. A megállapodás a megkötése előtt,
  13. november 30-án a felperes által küldött összes – 150 – számlára terjedt ki, teljeskörűen elszámoltak a felek egymással a megállapodás megkötésének napjáig. Vitatta, hogy az október 12-
  14. között kiállított számlák ne tartoztak volna a pénzügyi megállapodásban elszámolt számlákhoz. Másodlagosan arra hivatkozott, a felperesnek kellett volna a követelés összegszerűsége körében részletes tényelőadás mellett bizonyítani azt, hogy az alperesi fogyasztás szerződés nélküli vételezésnek minősül a szolgáltató miatt elhúzódó átírási időszakban, valamint a szerződés nélküli vételezés időszakára miként számította ki a díjtartozást. Utalt arra, hogy nem kívánt a felperessel villamosenergia-adásvételi szerződést kötni, csupán a mérőórák átvezetését kérte a saját nevére, illetve az energiakereskedője nevére, ez az átírási folyamat húzódott el a felperes felróható magatartása miatt közel öt hónapig. Hivatkozott a Ptk. 1:4.§
(2)bekezdésére, miszerint felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest 78.323.697 forint, ennek
  1. október
  2. napjától számított késedelmi kamata, valamint 4.000.000 forint perköltség megfizetésére. Megállapította tényként, hogy az alperes
  3. május
  4. napjától
  5. szeptember
  6. napjáig szerződés nélkül vételezett, így a felperes jogosult és köteles volt számlázni mind a villamosenergia díját, mind a rendszerhasználati díjat erre az időszakra. Az alperes a pénzügyi megállapodás megkötésekor nem vitatta, hogy a számlázásra a szerződés nélküli rendszerhasználat szabályai szerint került sor, vállalta az eszerint kiállított számlák végösszegének megfizetését. Utalt arra, hogy az alperes sem a hálózat-használati szerződés, sem a villamosenergia vásárlási szerződés megkötése kapcsán nem igazolt olyan a felperesi intézkedést vagy mulasztást, ami terhére értékelendő. A kereskedőnek kellett igazolnia az alperes megkeresésére, hogy az alperes rendelkezik hatályos villamosenergia-vásárlási szerződéssel a csatlakozási pontok vonatkozásában. A felperesnek kellett tisztáznia a kereskedővel, hogy az alperes megkötötte a szerződést. Kifejtette, hogy Vet. Vhr.
  7. melléklet
  8. pontja rögzíti a szerződés nélküli rendszerhasználat esetén az elszámolás szabályait, ugyanígy a felperesi Üzletszabályzat 6.
  9. pontja is rögzíti a jogkövetkezményeket. Megállapította tényként azt is, hogy megtörtént az átállás
  10. október
  11. napjával és a pénzügyi megállapodás hatályba lépése utáni időszakban az alperes már nem vételezett. A Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.024/2024/5 [9] 4 felperes előadását fogadta el abban a körben, hogy a pénzügyi megállapodás a felek között nem polgári jogi egyezség volt, mert a felperes nem nyújtott az alperes részére kedvezményt, kizárólag részletfizetési kedvezményt adott. A Ptk. 6:27.§
(1)bekezdése rögzíti, hogy mi tekinthető egyezségnek, a pénzügyi megállapodás ennek nem felel meg, ahhoz szükség lett volna arra, hogy a felek a kötelemből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseiket rendezzék a megállapodásban, az egyezségnek ugyanis lényeges eleme az elengedés, amely kölcsönösen, tehát mindkét fél oldaláról megvalósulhat, illetve csak az egyik fél oldaláról egyoldalúan is. Utalva a Ptk. 6:8.§
(1)bekezdésére a jognyilatkozat értelmezése kapcsán kifejtette, a perbeli pénzügyi megállapodás tekintetében semmi nem mutat arra, hogy a szerződés nélküli vételezés jogszabályok által meghatározott jogkövetkezményeitől a felperes el akart volna térni, arra sem, hogy a felperes nyilatkozatai a szavak általános jelentése szerint úgy lettek volna értelmezhetők, hogy engedményt kíván tenni az alperesnek. Nem merült fel adat arra, hogy vita lett volna a felek között az elszámolás tekintetében, így nem lehet egyezségnek tekinteni a felek megállapodását, az nem a vitás kérdések rendezését célozta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérte elsődlegesen anyagi jogi felülbírálat körében annak a megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Megsértett jogszabályhelyként az elsődleges fellebbezési kérelme kapcsán a Ptk. 6:27. §
(1)bekezdését és
(2)bekezdését, a másodlagos fellebbezési kérelme körében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 342. §
(1)bekezdését jelölte meg. A másodlagos fellebbezési kérelme körében utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság iratellenesen, okszerűtlenül állapította meg a tényállás bizonyos részét, a nyilatkozatokat, a bizonyítékokat tévesen értékelte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában nem tért ki a kereset összegszerűségére, e körben nem tett eleget az indokolási kötelezettségének. Az anyagi jogi felülbírálat körében előterjesztett fellebbezési kérelmében kifejtette, az elsőfokú bíróság félrevezető módon tette a tényállás részévé az alperes már korábban megkötött villamosenergia adásvételi szerződését, az alperes csak az átírást szerette volna kérni a felhasználóhelyek kapcsán a saját nevére és a saját energiakereskedőjére. A mérőóra átírási folyamat nagyrészt a felperes felróható magatartása miatt húzódott el, és tartott öt hónapig, ahogy ezt már az elsőfokú eljárás során is kifejtette. Az időmúlás a felperes érdeke volt, hisz amíg nem történt meg az átírás, szerződés nélküli vételezés címén „büntetőárazás” mellett számlázta ki az átvett villamosenergiát. Az átírást követően indult a felek között az egyeztetés a vételezési időszak alatt elfogyasztott villamosenergia kapcsán, ennek egy első állomása volt a részletfizetési megállapodás, amelyben még nem került elszámolásra a
  1. október 11-én és 12-én kiállított elszámoló számla. A felperes képviseletében eljárt egyéb érdekelt1
  2. november 30-án küldött emailje már az összes, 150 darab számlát tartalmazza, e számlákon a teljesítési határidő október végi dátumú volt, így a küldéskor már az összes számlán megjelölt fizetési határidő lejárt. Ezután kötötték meg a perbeli
  3. december 14-i pénzügyi megállapodást, és állapodtak meg abban, hogy a vételezési időszak alatt az összes mérőhely tekintetében mindösszesen mekkora összeget kell az alperesnek részletekben megfizetni. A pénzügyi megállapodást egyértelműen fogalmazták meg, a megállapodás hatályba lépéséig fennálló tartozást vállalja az alperes megfizetni, amelybe beletartoznak a perbeli számlák is. Téves és iratellenes az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a felek nem kötöttek egymással egyezséget, a felek között elszámolási vita volt, ez tényként rögzíthető, a felperesi számlakövetelést az alperes nem teljesítette, erre tekintettel „Kikapcsolási Értesítőt” is küldött a felperes. Téves az a megállapítás is, hogy azért nem egyezség a perbeli pénzügyi megállapodás, mert a feleknek vagy valamelyik félnek kölcsönösen engedniük kell egymás irányába. Miután a felperes
  4. november 30-án a teljes követelését e-mailben körülbelül 364.000.000 forintban összegezte, majd két héttel később aláírták a felek a megállapodást, Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.024/2024/5 [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] 5 amelyben 285.000.000 forint megfizetését vállalta az alperes, így az egyik fél engedett, az egyezség feltételei adottak. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kifejtette, az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helyes jogi következtetést levonva megalapozottan adott helyt a kereseti kérelemnek. A számlázás a jogszabály alapján történt, az alperes a megállapodás megkötésekor nem vitatta a speciális, szerződés nélküli vételezés esetén alkalmazandó emelt összegű tarifát, így ebben az eljárásban már nem vitathatja. Az átírás elhúzódása nem a felperes magatartása okán történt az alperesi állítással szemben, okiratokkal egyértelműen igazolta, hogy a kijelölést követően az alperest a kötelezettségéről tájékoztatta, több alkalommal egyeztetés történt, az átírási folyamat elhúzódását az alperes kezdeti elutasító magatartása okozta. Utalt arra, hogy a felek között soha nem volt vitatott az alkalmazott energia ára. A felek közti levelezésből egyértelműen kiderül, hogy a felek között egyáltalán nem folyt alku, az alperes nem kért engedményt, és nem is kapott. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a megállapodás nem minősül egyezségnek, annak fogalmi ismérvei hiányoznak. A fellebbezés nem megalapozott. A másodfokú bíróság a Pp. 370.§
(1)bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálhatta felül. Ezt a korlátot a fellebbezés tartalma, így egyrészt maga a kérelem, másrészt annak indokai jelölik ki. A felperes az ítélet hatályon kívül helyezését is kérte másodlagos fellebbezési kérelemként, a másodfokú bíróságnak azonban a Pp. 383.§
(1)bekezdése folytán ezt a kérelmet kellett elsőként vizsgálni. Ha az ítélet hatályon kívül helyezésére alapot adó ok fennáll, akkor az ítélet érdemi felülbírálatára nincs lehetőség. A felperes e fellebbezési kérelmét a Pp. 380. és 381.§-aira alapította. A Pp. 380.§
(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, ha
  1. a)az elsőfokú bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva
  2. b)az ítélet meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben törvény értelmében kizáró ok áll fenn vagy
  3. c)az ítélet olyan orvosolhatatlan formai hiányosságban szenved, amely miatt érdemi felülbírálatra alkalmatlan. Az alperes a fellebbezésében nem hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva vagy az ítélet meghozatalában kizárt bíró vett részt. A fellebbezése 34. és 35. pontjában utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete az összegszerűség kérdésére az ellenkérelem ellenére egyáltalán nem tért ki, a 2024. február 12-i beadványa 16.-18. pontjaiban és a 2024. április 4-i beadványa 7.-12. pontjaiban rögzített összegszerűségi kifogást a fellebbezés részeként is fenntartja, álláspontja szerint az elsőfokú ítélet sérti a Pp. 346.§ szerinti indokolási kötelezettséget azáltal, hogy ezen ellenkérelemre nem terjed ki. A kereset tárgyát képező követelés összegszerűségével az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásának [65] és [66] bekezdésében foglalkozott. Valóban nem terjedt ki az indokolás a fellebbezésben megjelölt beadványokban előadott minden összegszerűségi kifogásra, de ez nem jelent olyan formai hiányosságot, amely miatt az ítélet érdemi felülbírálatra alkalmatlan, emiatt nem szükséges az elsőfokú eljárás megismétlése vagy kiegészítése, e hiányosság a másodfokú eljárásban orvosolható. Erre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben bírálta felül, miután az alperes által hivatkozott másik ok - az elsőfokú Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.024/2024/5 [17] [18] [19] [20] [21] [22] 6 bíróság a bizonyítékokat tévesen értékelte a tényállás megállapításakor - az ítélet érdemi felülbírálata körébe tartozik, eljárási szabálysértésként az ítélet hatályon kívül helyezését nem alapozza meg. Helyesen hivatkozott a fellebbezésében az alperes arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének [6] és [64] bekezdésében pontatlanul rögzítette azt tényként, hogy az alperes 2022. október 1. napjával kötött villamosenergia-felvásárlási szerződést az cég1 Zrt. kereskedővel, hiszen már 2022. január 10-én megkötötte a villamosenergia-adásvételi szerződést, a perbeli felhasználási helyek kerültek csak 2022. október 1-én a kereskedő bejelentése alapján a kereskedői mérlegkörhöz. Erre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiak szerint pontosítja: Az alperes a közérdekű tevékenysége végzéséhez szükséges villamosenergia vételezést a villamosenergia-hálózat igénybevételével 2022. május 1. napján megkezdte anélkül, hogy a felperessel az igénybe vett felhasználói helyekre kiterjedő elosztóhálózat-használati szerződést és villamosenergia kereskedővel az e felhasználói helyekre kiterjedő kereskedelmi szerződést kötött volna, és szerződés nélkül 2022. szeptember 30. napjáig villamosenergiát vételezett. A számlázás – a rendszerhasználati díjaké is – 2022. október 1. napjával került át az cég1 Zrt. kereskedői hatáskörébe. Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eltérő módon értékelte a felperes szerződéskötési szándékát ahhoz képest, amit maga a felperes állított a perben. Utalt a felperes 2023. december 7. napján megtartott tárgyaláson tett nyilatkozatára (17.G.40.023/2023/15. számú jegyzőkönyv 5. oldal 1.-3. bekezdés) „a pénzügyi megállapodás megkötésére, illetőleg annak előkészítésére azért volt szükség, mert a 2022. október 20. napi részletfizetési megállapodás megkötésének idején voltak az alperesnek még le nem járt számlák alapján fennálló fizetési kötelezettségei is, ami a részletfizetési megállapodás tárgya még nem lehetett… Sajnos végül nem kerültek bedolgozásra a 2022. október 20. napi részletfizetési megállapodással nem érintett, időközben lejárt számlák a 2022. december 14. napi Pénzügyi megállapodásba. A Pénzügyi megállapodás megkötésére tehát azért volt szükség, mivel nem terjedt ki a részletfizetési megállapodás valamennyi számla alapján fennálló felperesi követelésre. Sajnos azonban a pénzügyi megállapodás sem tartalmazta azokat a számlákat, illetőleg azon számlák alapján fennálló követeléseket, amit a felperes a jelen perben érvényesít.” Az alperes álláspontja szerint a bíróság akarati elvre alapított indokolása nem csak iratellenes, de okszerűtlen is, hiszen éppen az akarati elv alapján nem lehet eltérő következtetésre jutni annál, amit a fél a perben a saját szerződési akarata tekintetében előadott. A bíróság olyan alapon és érvelés mellett adott helyt a keresetnek, amelyet maga a felperes nyilatkozata cáfol. A bíróság ilyen módon a bizonyítékokat és a perben tett nyilatkozatokat tévesen értékelte, továbbá túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, megsértve ezáltal a Pp. 342.§
(1)bekezdését. Az érdemi döntés korlátait a Pp. 342. § határozza meg. Az
(1)bekezdés szerint az érdemi döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, az ellenkérelmen és a beszámítási kérelmen. Ez a szabály a főkövetelés járulékaira is irányadó. A
(3)bekezdés szerint a törvény eltérő rendelkezése hiányában az érdemi döntés nem terjedhet ki olyan jogra, amelyet a fél a perben nem állított. A Pp. háromtagú pertárgyfogalma megköveteli, hogy a felperes a keresetében jelölje meg milyen jogalapon, milyen tények alapján, milyen ítéleti rendelkezést kér a bíróságtól. A felperes a keresetében megjelölte mekkora összegű hátralékos villamosenergia és rendszerhasználati díj megfizetésére kéri az alperest kötelezni, megjelölve a jogalapot és a tényalapot (alperes hálózati szerződés nélkül vételezte az áramot a perbeli időszakban és e fogyasztás alapján kibocsátott számlákból a keresetben megjelölteket nem fizette meg). Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.024/2024/5 [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] 7 Az alperes által a fellebbezésében hivatkozott felperesi, részben ellentétes tartalmú nyilatkozatok nem a kereseti tényállítással voltak összefüggésben, hanem az alperes védekezésével a pénzügyi megállapodás vonatkozásában. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság nem terjeszkedett túl a felperes kereseti tényállításán, nem sértette meg a túlterjeszkedés tilalmát. Az alperes a fellebbezésében hivatkozott arra is, hogy bizonyítékokkal alátámasztotta, a mérőóra átírási folyamat nagyrészt a felperes felróható magatartása, időhúzása, téves tájékoztatásai, lassúsága miatt húzódott el és tartott öt hónapig. Sérelmezte, hogy az elsőfokú ítélet csak az alperes előadásaként, de nem a megállapított tényállás részeként tesz említést ezen elhúzódó folyamatról. A másodfokú bíróság ebben a körben egyetért az elsőfokú bíróság ítéletének [67] és [68] bekezdésében kifejtett indokaival. A rendelkezésre álló okiratok alapján nem állapítható meg, hogy a folyamat elhúzódása a felperes felróható magatartásának eredménye volt. Az alperes az érdemi ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a
  1. december 14-ei pénzügyi megállapodás magában foglalta a felek közötti teljes kintlévőség összegét, beleértve az energiadíjat és a rendszerhasználati díjat is. A felperes által a keresetéhez csatolt kikapcsolási értesítő és egyéb felszólító levelek kelte időben megelőzte a felek megállapodását. Az alperes ilyen módon alappal feltételezte, hogy a később aláírt megállapodás már ezen felszólítások mögött álló követeléseket is magában foglalja. Az alperes később arra is hivatkozott, hogy a megállapodás a Ptk. 6:27.§-a szerinti egyezség, a felek ezzel rendezték az elszámolást. A megállapodást a hatályba lépéséig felmerült összes felperesi követelés rendezésére kötötték meg, a felperes összes követelése körében állapodtak meg úgy, hogy az alperes 285.728.045 forintot fizet meg öt részletben, és ezt a felperes a teljes követelése kiegyenlítéseként fogadja el tőle. A felperes tehát olyan követelést érvényesít, amitől a pénzügyi megállapodásban már eltekintett. A felperes álláspontja szerint a megállapodás csak a tartozás egy részére terjedt ki, a pénzügyi megállapodásban csak azokat a számlákat vonták be, amelyek
  2. október 20-án lejárt esedékességűek voltak, a perbeli későbbi esedékességű számlák nem képezték a megállapodás részét. A perben eldöntendő kérdés tehát nem az volt, hogy volt-e a felek között olyan vitás kérdés, amit egyezséggel kellett rendezni, hanem az, hogy a felek szerződési nyilatkozatait hogyan kell értelmezni. A Ptk. 6:
  3. §
(1)bekezdése szerint a jognyilatkozatot a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentésének megfelelően úgy kell értelmezni, ahogy azt a címzettnek értenie kellett. A szerződéses nyilatkozatot a Ptk. 6:86. §
(1)bekezdése alapján a szerződés egészével összhangban kell értelmezni. A Kúria a Pfv.V.21.115/2023/
  1. számú (BH
  3. szám alatt megjelent) ítéletében rámutatott arra, hogy a szerződéses nyilatkozat értelmezésénél nem érvényesülhet kizárólag a nyilatkozati elvet tükröző nyelvtani értelmezés, a Ptk. rendszere ugyanis ezt az akarati elvvel ösztönzi, illetve más releváns körülmények figyelembevételének is teret ad. Erre figyelemmel a szerződés értelmezésénél az összes körülmény figyelembevételével azt kellett megállapítani, az alperes értelmezhette-e a felperes szerződési nyilatkozatait úgy, hogy a pénzügyi megállapodásban, illetve mellékletében megjelölt összeg a felperesnek az alperessel szembeni összes követelését jelenti. A másodfokú bíróság ezért a pénzügyi megállapodás tartalma mellett a szerződés létrejöttének körülményeit is vizsgálta. A felperes a pénzügyi megállapodás tervezetét
  4. október 7-én küldte meg az alperesnek. Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.024/2024/5 [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] 8 A megállapodás 2.
  5. pontjában az alperes kijelentette, hogy a villamosenergia kereskedővel egyeztetése folyamatban van, a megállapodás
  6. mellékletében feltüntetett POD-ok villamosenergia teljes ellátás alapú ellátása érdekében az erre irányuló bejelentést a kereskedelmi szerződéses jogviszonyban történő rendezését és a kereskedő mérlegkörébe kerülését követően a villamosenergia kereskedő az E.ON, mint hálózati engedélyes felé meg fogja tenni. A megállapodás aláírásakor,
  7. december 14-én a villamosenergia kereskedővel az alperes már nem egyeztetett, a kereskedő mérlegkörébe kerülés már megtörtént, a bejelentést a villamosenergia kereskedő már két hónappal az aláírás előtt megtette. A megállapodás 2.
  8. pontjában a felperes vállalta, hogy a megállapodás hatályba lépését követő 15 napon belül az
  9. mellékletben felsorolt POD-okon
  10. május
  11. napjától a jelen megállapodás hatályba lépésének napjáig keletkezett villamosenergia fogyasztásról az alperes részére a számlákat kiállítja. A megállapodás aláírásakor az érintett időszakra vonatkozóan már nem volt kiállításra váró számla, az utolsó számlákat a felperes 2022 októberében kiállította és az alperesnek megküldte. A megállapodás 2.
  12. pontjában rögzítették a felek, hogy a 2.
  13. pontban hivatkozott felhasználási helyek villamosenergia vételezését a megállapodás hatályba lépését követően a kereskedő bejelentéséig az alkalmazandó jogszabályok és az E.ON üzletszabályzata rendelkezéseinek elszámolási szabályai szerint számolják el, az E.ON ezen szabályok szerint állítja ki a számláit a jövőben, amelynek megfizetésére az alperes kötelezettséget vállal. A kereskedő bejelentése 2022 októberében, a megállapodás aláírása előtt megtörtént. A megállapodás 2.
  14. pontjában a felperes, mint villamosenergia-hálózati engedélyes vállalta, hogy a felhasználó személyében bekövetkezett változást – ideértve az adott POD-ok villamosenergia kereskedelmi engedélyeshez történő rendelését – és ezáltal ezen változás technikai lebonyolítását rendszerében a jogszabályi előírások szerint átvezeti. A változást a felperes az cég1 Zrt. bejelentése után már a megállapodás aláírása előtt átvezette. A megállapodás 2.
  15. pontjában a felek kikötötték, hogy az e pontban meghatározott ütemezés szerint történő részletfizetési kötelezettségvállalás mellett a folyamatos villamosenergiaszolgáltatás kapcsán felmerülő mindenkori aktuális havi villamosenergia- és rendszerhasználati díj megfizetésére vonatkozó szerződéses kötelezettségét is, minden alkalommal határidőben és maradéktalanul teljesíti az arra jogosult részére, azaz az alperes vállalja, hogy a 2.
  16. pont szerinti jövőben kiállításra kerülő számlákat a számlán jelzett fizetési határidőig kiegyenlíti. Jövőben kiállítandó számla a megállapodás aláírásakor nem volt. A szerződés
  17. számú mellékletében a szerződés 2.
  18. pontjának megfelelően rögzítették a megállapodás hatályba lépésének napjáig keletkezett tartozást 285.728.045 forint összegben az egyes felhasználási helyek szerint részletezve. Magából a szerződés tartalmából is megállapítható tehát, hogy a felek a pénzügyi megállapodásban a megállapodás tervezetének megküldésekor fennálló állapotot rögzítették, jövőbeni kötelezettségként határoztak meg a szerződés aláírásakor már megvalósult eseményeket. A pénzügyi megállapodásban a felek két különböző fizetési kötelezettséget határoztak meg. A megállapodás
  19. számú mellékletében a 2.
  20. pont szerinti részletekben megfizetendő tartozást rögzítették, míg a 2.
  21. pontban az ezen felüli, a kereskedő (a tervezet készítésekor még meg nem történt) bejelentéséig a folyamatos villamosenergia-szolgáltatás kapcsán felmerülő, mindenkori aktuális díjak megfizetésére vonatkozó kötelezettséget határoztak meg. A felek a megállapodás 2.
  22. pontjában meghatározták, hogy a megállapodással az átadási határnaptól a kereskedő bejelentéséig terjedő időszakban elfogyasztott áram árának megfizetését rendezik. Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.024/2024/5 [41] [42] [43] [44] [45] [46] 9 Ebből következően a szerződés 2.
  23. pontját nem lehet úgy értelmezni, hogy abban arra az esetre rendelkeztek, ha az alperes
  24. december
  25. után is a felperestől vételezne áramot, ilyen szándéka egyik félnek sem volt. A pénzügyi megállapodás ismertetett rendelkezéseivel és a szerződéskötés folyamatával összhangban értelmezve, az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint az alperes a szerződést, a „megállapodás hatályba lépéséig” kifejezés ellenére, nem érthette úgy, hogy a felperes a - perbeli - megállapodásba nem foglalt követelését elengedte. Ez az értelmezés felel meg a Ptk. 6:
  26. §
(3)bekezdésének is, amely szerint jogról lemondani vagy abból engedni kifejezett jognyilatkozattal lehet. Az alperes mindezekre tekintettel köteles a hátralékos számlatartozását megfizetni. A fellebbezésében az alperes hivatkozott arra is, hogy az összegszerűségre előterjsztett ellenkérelme egy részére az elsőfokú bíróság indokolásában nem tért ki. Az elsőfokú bíróságnak a kereset összegszerűségére vonatkozó indokait az ítélet [66]-[67] bekezdése tartalmazza. Az alperes az elsőfokú eljárásban vitatta a szerződés nélküli vételezés tényét, arra hivatkozott, hogy a korábbi üzemeltető rendelkezett szerződéssel, az alperes csak kényszerkijelölés útján került a helyére üzemeltetőként. Az alperes rendelkezett egy másik kereskedővel kötött villamosenergia-adásvételi szerződéssel. A felek lefolytatták a leolvasási, átírási procedúrát, amely végén megállapodást kötöttek az átírási folyamat során keletkezett köztes időben vételezett villamosenergia fogyasztásról. Az alperes hivatkozott a Ptk. 1:4. §
(2)bekezdésére, amely szerint felróható magatartására, előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. E jogi álláspontját a fellebbezésében is fenntartotta. A másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bíróságnak az ítélet [67] bekezdésében kifejtett jogi álláspontjával. A pénzügyi megállapodás 2.
  1. pontjában a felek rögzítették, hogy az
  2. számú mellékletben megjelölt felhasználási helyek vonatkozásában az átadási határnaptól kezdődően a villamosenergia kereskedő bejelentéséig a villamosenergia-fogyasztást az alkalmazandó jogszabályok és az E.ON üzletszabályzata rendelkezéseinek elszámolási szabályai alapján számolják el, figyelemmel arra, hogy a hálózat-használati szerződés vagy villamosenergia-vásárlási szerződés nélkül a hálózati engedélyes hálózatára történő csatlakozás és onnan a villamosenergia vételezése szerződés nélküli rendszerhasználatnak minősül. A felperes a számítás módját a
  3. január 5-én benyújtott
  4. sorszámú előkészítő iratban mutatta be, ez a mód az üzletszabályzatnak és a jogszabályoknak megfelel. Az alperes sem az elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezésében nem vitatta a mérőórákon leolvasott mennyiségeket, a mért adatokat, nem állította, hogy a felperes a számlákat nem az üzletszabályzatnak és a jogszabályoknak megfelelő módon és tartalommal állította ki. A pénzügyi megállapodás mellékletében megjelölt tartozás összegét, a számítás módját az alperes elfogadta. A perben nem merült fel adat arra, hogy a felperes a későbbi számlákat az elfogadott számláktól eltérő módon állította ki. Az alperes ellenkérelmében érthetetlennek találta, hogy a felperes a méréstechnikai kompenzációt csak miért csak egyes számlák tekintetében végezte el. A felperes arra hivatkozott, hogy az alperes távmért és profilos fogyasztási helyekkel is rendelkezik, a távmért elszámolás esetében a havi számlák a negyedórás mérési adatok összesítésével kerülnek kiállításra tényleges fogyasztás alapján. Távmérés esetén a hónap elsejétől a hónap végéig szól a számlák elszámolási időszaka. A számlán az árszabásnál AMR megjelölés van, illetve a mérési pont azonosítója betűkből áll. Profilos elszámolásról akkor beszélünk, ha átalánydíjas számlázás történik, egy évben egyszer olvasott mérőállás alapján elszámolást készít a felperes. A számlán az árszabásnál SLP megjelölés van, illetve a mérési pont azonosítója csak számokból áll. Pécsi Ítélőtábla V .Gf.40.024/2024/5 [47] [48] [49] [50] 10 A felperes keresetleveléhez mellékelt elosztói üzletszabályzat 2.
  5. pontja szerint profil elszámolású felhasználó az a felhasználó, akinek elszámolása nem a fogyasztásmérő által regisztrált terhelési görbe alapján történik. A különböző mérési módokból következik, hogy méréstechnikai különbség csak a távmért fogyasztási helyeknél merülhet fel, ahol az elszámolás alapja a terhelési görbe. A villamos energiáról szóló
  6. évi LXXXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 273/
  7. (X. 19.) Korm. rendelet 21/A. §
(2)bekezdése szerint távlehívható fogyasztásmérővel végzett mérés esetén az elszámolás alapját képező mennyiség megállapítására vonatkozó módszertant az elosztói szabályzatban úgy kell kialakítani, hogy az biztosítsa a kezdő és záró mérőállások különbségével való egyezést, valamint a tényleges energiafogyasztás és az egyes zónaidőkre, illetve időszakos árszabás szerinti egy árszabási időszakra vonatkozó díjtétel szorzatán alapuljon. Ez magyarázza azt, hogy méréstechnikai különbség csak a távmért fogyasztási helyekről kiállított számlákban van. A felperes a perbeli számlákat mindezek alapján helyesen állította ki, helyesen alkalmazta a kompenzációra vonatkozó előírásokat. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A sikertelen fellebbezés folytán a Pp. 83.§
(5)bekezdése alapján viseli az alperes a fellebbezésére lerótt eljárási illetéket, míg a Pp. 83.§
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a pernyertes felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségét, ami a felpereseket képviselő ügyvéd munkadíjából áll, és amelynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)és
(5)bekezdése, valamint 4/A. §-a alapján az elsőfokú ítéletben általános forgalmi adó nélkül megállapított összeg 50 %-ában, a felperes ellenkérelmének megfelelően általános forgalmi adóval növelt összegben állapította meg. Pécs, 2024. december 12. Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, dr. Berki Csilla s.k. előadó bíró, dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.