Bf.7/2023/5 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntette miatt 3 év 2 hó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani és megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Ezen túlmenően rendelkezett az őrizetben töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének tanácsülésen történő elbírálását és annak helybenhagyását indítványozta. A bejelentett fellebbezések – a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 583. §

(3)bekezdés a) pontjában írt jogorvoslati kérelmeknek feleltek meg, melyek kizárólag a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseket kifogásolták. Ilyen körülmények között a másodfokú bíróság – figyelemmel a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtakra – az elsőfokú bíróság ítéletének csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül, oly módon, hogy nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát Pécsi Ítélőtábla II.Bf.7/2023/5/II [5] [6] [7] [8] 2 és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította [Be. 591. §

(2)bekezdés a) pont]. A felülbírálat korlátozottsága ellenére ugyanakkor – a Be. 590. §

(5)bekezdése értelmében – vizsgálni kellett azon eljárási szabályok megtartását, melyek megsértése esetén a Be. 607. §

(1)bekezdése, a Be. 608. §

(1)bekezdése, valamint a Be. 609. §

(1)bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni, illetve azt is, hogy helytálló-e a bűnösség megállapítására és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezés. Ezen kívül hivatalból kellett dönteni az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben is [Be. 590. §

(7)bekezdés]. A másodfokú bíróság nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, mely az ügy érdemi elbírálását akadályozta, illetve kizárta volna. Törvényes a vádlott büntetőjogi felelősségére vont következtetés és a cselekményének a minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Határozatának [29] és [33] bekezdéseiben az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy a vádlottat a bekövetkezett eredmény tekintetében eshetőleges szándék terhelte. A földön fekvő, összekuporodott testhelyzetet felvevő sértett bal oldali mellkasára mért, bakancsban és nagy erővel kivitelezett, három alkalommal ismétlődő rúgások köztudottan alkalmasak életveszélyes sérülés okozására; akár azért, mert a sorozatos bordatörések légmell kialakulásához vezethetnek, akár azért, mert a bántalmazás folytán életfontosságú szervek károsodhatnak. Ezzel a vádlott is nyilvánvalóan tisztában volt, a lehetséges következmények vonatkozásában azonban közömbösséget mutatott. Szükséges megjegyezni, hogy – szemben az elsőfokú bíróság [27] bekezdésében leírt jogi okfejtésével – az eredmény tekintetében nem állhat fenn egyenes szándék, mert ha az elkövető az életveszélyes állapot előidézését kifejezetten kívánja, úgy az a halálos következményekbe való belenyugvását jelenti. [9] II. [10] Az irányadó büntetési tételkeret, illetve az ahhoz igazodó – a Btk. 80. §

(2)bekezdése szerinti – középmérték meghatározása helyes. Ugyanakkor a büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság tévesen tárta fel. A sértett a lépszakadás miatt közvetlen életveszélyes sérülést szenvedett, melynek következtében a vérképző szervét el kellett távolítani. Ez maradandó fogyatékosságot és egyben súlyos egészségromlást is eredményezett. Ilyen körülmények között nem vehető figyelembe az, hogy a sértett életmentő műtétre szorult, hiszen ez az általa elkövetett bűncselekmény jellegének elválaszthatatlan része, melyet – a büntetési tétel meghatározásával – a törvényhozó már értékelt. Helyesen tehát az súlyosító, hogy a bántalmazás egyben maradandó fogyatékossággal (lép eltávolításával) és súlyos egészségromlással (krónikus betegségekkel szembeni ellenállóképesség tartós csökkenésével) is járt. További súlyosító körülmény a kitartó szándék, mely az ütlegelések és rúgások sorozatában, illetve abban nyilvánult meg, hogy a sértett több testtájékán – a fején és a mellkasán – keletkeztek sérülések. A vádlott büntetett előéletű, visszaesőnek nem tekinthető – a testi [11] [12] [13] [14] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.7/2023/5/II [15] [16] [17] [18] 3 épség elleni bűncselekményt érintően különös – bűnismétlő. Ez utóbbira az elsőfokú bíróság helyesen utalt. Nem enyhítő körülmény viszont a nehéz anyagi és szociális helyzet, ennek a testi épség elleni bűncselekmény vonatkozásában semmilyen jelentősége nincs. Mindezen pontosítások ellenére helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a durva tettlegességgel a sértett életminőségét megváltoztató, súlyos és végleges következményeket előidéző vádlottal szemben a büntetési tétel alsó határát lényegesen meghaladó tartamú szabadságvesztést, illetve – ahhoz igazodó – közügyektől eltiltást szabott ki. Az alkalmazott jogkövetkezmények megfelelnek a Btk. 79. §-ában megfogalmazott céloknak, azok enyhítésére nincs indok és lehetőség. Következésképpen az ezt célzó fellebbezések megalapozatlannak bizonyultak. Törvényesek voltak az egyéb rendelkezések is, ezért a másodfokú bíróság – a Be. 598. §

(2)bekezdése szerinti tanácsülésen – az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. P é c s,

1. július
2. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr. Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Szekszárdi Törvényszék 9.B.26/2022/
3. számú ítélete – a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.7/2023/
4. számú végzése folytán – a
5. évi július hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke