Bf.146/2024/10 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés és

(3)bekezdés]. Ezért 8 év fegyház fokozatú szabadságvesztés büntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlottal szemben 5.135.000 forint és 910 € erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Megállapította, hogy a vádlott a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban a büntetés ⅔ részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a bűnjelek jogi sorsáról és a vádlottat érintő bűnügyi költség viseléséről. [2] Az elsőfokú ítélet ellen Terhelt1 vádlott és védője a minősítés megváltoztatása és enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. [3] A Győri Fellebbviteli Főügyészség a BF.279/2024/2-I. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak ítélte. Rámutatott, hogy a felülbírálat a Be. 590.§

(1)és

(2)bekezdése alapján teljes körű. [4] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási szabályok maradéktalan betartásával folytatta le az elsőfokú eljárást. Az ennek eredményeként megállapított tényállás teljeskörűen megalapozott, azonban számítási hibát tartalmaz, melyet az igazságügyi vegyészszakértői vélemények alapján pontosítani kell. Eszerint a lefoglalt amfetamintartalmú kábítószerek összhatóanyag-tartalma 34,4 g, míg a kokaintartalmú kábítószereké 77,8 g. [5] A törvényszék meggyőző érveléssel vetette el a terhelt védekezését mind a kábítószerkereskedelem, mind pedig a lefoglalt készpénz eredete kapcsán. A feltárt bizonyítékokat kellő mélységben elemezve teljesítette indokolási kötelezettségét. A megalapozott tényállásból Győri Ítélőtábla III/S.Bf.146/2024/10/II 2 okszerű következtetést vont a vádlott bűnösségére, és törvényes az elkövetett bűncselekmény minősítése is. [6] A büntetés kiszabása során irányadó súlyosító, enyhítő körülményeket az elsőfokú bíróság teljeskörűen feltárta. A háromévi időmúlás az elévülés kizártságára figyelemmel csekély nyomatékú enyhítő körülmény. [7] Az ügyész a törvényszék által megállapított joghátrányt a vádlottra nézve kifejezetten méltányosnak tartotta. A különös részi középmértéktől a vádlott javára történő ilyen mértékű eltéréssel az elsőfokú bíróság maximálisan figyelembe vette a terhelt javára szóló enyhítő körülményeket. A büntetés enyhítését nem tartotta indokoltnak. [8] Az ítélet egyéb rendelkezéseivel is egyetértett és összefoglalva indítványozta a tényállás korrekcióját követően az ítélet helybenhagyását. [9] A Terhelt1 vádlott védelmében eljáró – a fellebbezési szakban meghatalmazott - ügyvéd a fellebbezés írásbeli indokolásában a tényállás részbeni megalapozatlansága, a jogi minősítés megváltoztatása céljából bejelentett jogorvoslati kérelmét megváltoztatta. A jogorvoslat irányát a szabadságvesztés büntetés jelentős csökkentésében és a lefoglalt pénzösszegekre vonatkozó vagyonelkobzás mellőzésében jelölte meg. [10] Rámutatott, hogy a nyomozati szakban és az elsőfokú eljárásban részt vett meghatalmazott védő nem kellő gondossággal látta el a vádlott képviselete körében a feladatait. Nem nyújtott a védence számára kellően alapos tájékoztatást és az érdekeit nem a megfelelő szakmaisággal érvényesítette. A súlyos védői mulasztások vezettek oda, hogy Terhelt1 vádlott nem élhetett az előkészítő ülésen történő bűnösség beismerésével és a tárgyalásról való lemondással járó lehetőségekkel, az ügyész mértékes indítványa szerint. Az előkészítő ülésen azt nyilatkozta, hogy nincsenek kellőképpen felkészülve, ezért kezdje meg a bíróság a tárgyalást. Az önmagában hiba, hogy 2 év 4 hónap óta tartó eljárás során nem volt ideje a védőnek felkészülni. A korábban eljárt védő szakmai és etikai hibáinak megtörténtére csatolta a vádlott felesége és húga beadványait. [11] A védő az elsőfokú bíróság által megállapított minősítést nem vitatta, kifejtette, hogy az állandó bírói gyakorlat szerint a kábítószer ilyen mennyiségben és kiporciózva való készletezése a kereskedelmi típusú magatartások körébe tartozik, amit az előző védőnek fel kellett volna ismerni. Ezzel szemben azt állította a vádlottnak, hogy a vád tárgyává tett bűncselekményt nem lehet bizonyítani és ne is tegyen vallomást az ügyben. [12] A vádlott a személyi körülmények tekintetében sem nyilatkozott, ezért a családnak nem állt módjában hitelt érdemlően bizonyítani, miszerint a terhelt édesanyjának lakásán lefoglalt pénzösszegek eredete legális, azok nem bűncselekményből származnak és tanú7 tulajdonát képezik. Erre a korábbi védő egy kétes eredetiségű magánokiratot csatolt, amit az elsőfokú bíróság nem fogadhatott el. [13] A meghatalmazott jogi képviselő azt kérte, hogy a rossz védelmi taktikából eredő hátrányokat a másodfokú bíróság küszöbölje ki és a Be. 506.§

(1)bekezdés alapján úgy vegye figyelembe bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomását, mintha ezt az előkészítő ülés keretében tette volna. [14] Mivel a kábítószer lefoglalásra került, így nem is kerülhetett forgalomba, tehát nem származhatott a feltalált pénzösszeg kábítószer-kereskedelemből. Ezen érvelés alapján nem lehet akadálya a lefoglalás megszüntetése mellett a kiadásának. [15] Bizonyítási indítványában kérte, hogy a másodfokú bíróság tartson tárgyalást és Terhelt1 vádlottat hallgassa ki. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.146/2024/10/II 3 [16] Terhelt1 vádlott fellebbezését védőjével egyezően csak az enyhítés érdekében tartotta fenn és önállóan is indokolta. Ebben kifejtette, hogy rossz védői tanácsokat kapott 3 évig, amit ő laikusként nem látott át. Az ismerősei vitték el a feleségét az ügyvédhez, amikor ő letartóztatásba került. Az eljárás folyamán kifizettek a védőnek 8,5 millió forintot, de a védelem mégsem volt eredményes, mivel 8 évet szabott ki vele szemben az elsőfokú bíróság. Ha tudta volna, hogy valójában milyenek az esélyei, akkor elfogadta volna az előkészítő ülésen az ügyész által indítványozott 6 év szabadságvesztés büntetést. A védő azonban megtiltotta neki, hogy beismerő vallomást tegyen. Ez a védelmi taktika – utólag átgondolva – nem az ő érdekét szolgálta, hanem azokét, akik a lefoglalt kábítószer valós tulajdonosai voltak. [17] A vádlott részletesen leírta, hogy milyen munkákat végzett korábban, honnan szerezte a legális jövedelmét. A személyi körülményei körében előadta, hogy felesége segítségével ápolja az édesanyját, a húgával felváltva. Ez mindkét családra nagy felelősséget és terhet ró. Ő maga 52 éves, büntetlen előéletű, másik eljárás sem folyt ellene, csak a szintén lefoglalt cigaretta miatt. Kérte a másodfokú bíróságot, hogy vegye figyelembe a teljes beismerését és mérsékelje a büntetését. [18] A másodfokú bíróság a bizonyítási indítvány elutasította és nyilvános ülést tartott, melyen Terhelt1 vádlott védője az elsőfokú ítélet ellen a fellebbezését kizárólag az enyhítés irányában tartotta fenn. [19] Az írásbeli indokolásban kifejtett ügyvédi felelősséggel kapcsolatban a védő azt emelte ki, hogy az ügyvédet felelősség terheli, nemcsak, ha a jogszabályokat nem megfelelően ismeri, hanem akkor is, ha tévesen értelmezi. Jelen, nagy tárgyi súlyú ügyben egyiket sem vette figyelembe az előző ügyvéd. A védekezés annyiban merült ki, hogy a vádiratban körülírt cselekmény nem kábítószer-kereskedelem. Ha szakmailag akart volna az előző védő érvelni, akkor talált volna olyan bírósági határozatokat, melyek értelmében a forgalomba hozatal kísérletének megállapítását lehetett volna kérni. Az lett volna a helyes védekezés, ha az előkészítő ülésen ez az ügy befejeződik, és nem a leírtak alapján zajlott volna a vádlottnak a védelme, hanem helyes képet kapott volna arról, hogy amit elkövetett, az milyen bűncselekmény, minek minősülhet és milyen joghátrány kiszabása reális. [20] A védő hangsúlyozta, hogy a terhelt 52 éves, büntetlen előéletű személy. Ezért azt kérte, hogy legalább egy olyan enyhítést alkalmazzon a táblabíróság vele szemben, ami a mértékes indítványban volt, vagyis 6 évet. Ennél enyhébb büntetés is alkalmazható, hiszen személyi körülményei teljesen rendezettek, édesanyját ápolja, sokat dolgozik, most folyamatban lévő megrendelései vannak. [21] Az enyhítés mellett kérte a védő a fegyház helyett börtön fokozat alkalmazását, mivel idősebb életkorú. [22] Az ügyész perbeszédében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság kifejezetten méltányos joghátrányt szabott ki Terhelt1 terhelttel szemben, mivel a nála lefoglalt, kiporciózott kábítószer a jelentős mennyiség ötszöröse, a toxikus hatása 500 ember kiirtására lett volna alkalmas. A büntetési tétel középmértéke 12 év 6 hónap, ehhez kell mérni a kiszabott 8 évet. [23] A módosított fellebbezés folytán a felülbírálat korlátozottá vált, a tényállás megalapozottsága nem vizsgálható, de az átiratban megjelölt számítási hibát a másodfokú bíróság orvosolhatja. Ezért indítványozta az ügyész a korrekció mellett az ítélet helybenhagyását. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.146/2024/10/II 4 [24] A vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában csatlakozott az ügyvédje által elmondottakhoz. A beadványában leírtak szerint ismét elismerte a vádirattal egyezően a bűnösségét és kifejezte őszinte megbánását. [25] Személyi körülményei tekintetében elmondta, hogy édesanyjuk ápolását folyamatosan felváltva végzik a húgával. Édesanyja sokat van velük, biztonságos megoldást próbálnak teremteni neki, ha a terheltnek be kell menni a bv. intézetbe. A két gyermekük már felnőtt, 3 unokájuk van, akikkel szintén sokat foglalkoznak a feleségével. Kérte ennek függvényében, hogy a kiszabott büntetést az ítélőtábla enyhíteni szíveskedjen. [26] A bejelentett fellebbezés alapján a be. 590.§

(1)és

(2)bekezdés alapján teljeskörű felülbírálatnak lett volna helye, de a másodfokú eljárásban módosított jogorvoslati kérelem kizárólag a büntetés mértékére irányult, ezért a Be. 580.§

(2)bekezdésében rögzített felülbírálati korlátra figyelemmel, az ítélőtábla a törvényszék ítéletének felülbírálata során a Be. 590.§

(3),

(5)és

(7)bekezdései szerint járt el. [27] A korlátozott felülbírálat keretében az ítélőtábla vizsgálta a Be. 590.§

(5)bekezdése alapján, hogy volt-e olyan abszolút vagy relatív eljárási szabálysértés, amely miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének lenne helye, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, a terheltet fel kell-e menteni vagy meg kell-e szüntetni az eljárást, illetve a bűncselekmény minősítése törvényes-e, továbbá vizsgálandó a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés, amely jelen eljárásban a fellebbezés tárgya. Hivatalból vizsgálta emellett az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket is. [28] Ugyanakkor a Be. 591.§

(2)bekezdése és az 583.§

(3)bekezdés alapján nem vizsgálhatta az elsőfokú ítélet megalapozottságát, és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [29] A védelmi fellebbezés az alábbiak szerint alapos. [30] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság eljárásában nem észlelt olyan a Be. 607.§

(1)bekezdésben és a Be. 608.§

(1)bekezdésben rögzített hibát, hiányosságot, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezhette és a felülbírálatot gátolta volna. Az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta. [31] A Komárom-Esztergom Vármegyei Főügyészség NF.221/2023/

1. számú vádirata
2. április
3. napján érkezett a Tatabányai Törvényszékre. A
4. június
5. napján megtartott előkészítő ülésen a vádlott nem ismerte el a bűncselekmény elkövetését, védője bizonyítási indítványt terjesztett elő tanúk kihallgatása érdekében, illetve napolást indítványozott. [32] A
6. szeptember
7. napján tartott tárgyalási napon az elsőfokú bíróság kihallgatta a vádlottat, aki csak a birtoklás, illetve a fogyasztás tényét ismerte el. A védői indítvány szerint kihallgatta tanú1, tanú2, tanú3, tanú5, tanú8 tanúkat, illetve tanúként a vádlott feleségét tanú4t. [33] A
8. október
9. napi folytatólagos tárgyalási napon a vádlott húga, tanú6 tanú a vallomástételt megtagadta, majd a törvényszék ismertette az ügyben keletkezett releváns iratokat; különösen a szakértői véleményeket, a házkutatásról és lefoglalásról szóló Győri Ítélőtábla III/S.Bf.146/2024/10/II 5 jegyzőkönyveket és fényképeket, majd a bizonyítási eljárást befejezte és
10. október
11. napján ügydöntő határozatot hozott. [34] A másodfokú eljárásban hivatkozott azon védői álláspont, hogy az elsőfokú eljárásban nem volt a hatékony védelem biztosítva a vádlott részére, nem állapítható meg. A vádlott érdekében a nyomozati szaktól kezdődően meghatalmazott védő járt el, aki felépített a vádlott részére egy védelmi taktikát. [35] A bíróságnak nem kötelezettsége, és nincs is rá törvényes módja, hogy a vádlott és védője közti megbízási jogviszony tartalmát vizsgálja, olyan szempontból sem, hogy a vádlotti védekezés összhangban van-e az eljárás irataival. Ezzel kapcsolatos álláspontját a bíróság az ügydöntő határozatban és annak indokolásában fejtheti ki, a terhelti védekezés értékelése körében. [36] Az a körülmény, hogy a vádlott és védője által kötött megállapodás – amely egyébként nem eredménykötelem - nem teljesült, nem teszi az eljárást törvénysértővé. Az ügy adataiból az állapítható meg, hogy az elsőfokú eljárásban a védő és vádlott gyakorolhatták kérdezési, észrevételezési, indítványtételi jogaikat, tehát a törvényszék semmivel sem csorbította a hatékony védekezéshez való jogot. [37] A törvényszék indokolási kötelezettségének is eleget tett ítéletében indokát adta, hogy a tényállást mely bizonyítékok alapján állapította meg és miért, részletesen elemezve a vádlotti vallomásokat, a tanúvallomásokat, szakvélemények megállapításait és egyéb bizonyítékokat. [38] A tényállás megalapozottsága a Be. 591.§

(2)bekezdés a/ pontja szerint nem vizsgálható, de az iratok tartalma alapján a határozat érdemét nem érintő elírás, illetve számszaki tévedés a Be. 593.§

(1)bekezdés a/ pontja szerint helyesbíthető. [39] Az igazságügyi vegyész-szakértői véleménynek megfelelően a tényállás [7] bekezdésében a lefoglalt amfetamin tartalmú kábítószerek összes amfetamin bázis mennyisége legkevesebb 32,7 ±2,6 = 30,1 gramm, mely a kokain bázist is figyelembe véve meghaladja a jelentős mennyiség alsó határát; annak 537,48 %-a. [40] Az így megállapított, másodfokon is irányadó tényállásból a törvényszék helyesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, a terhére megállapított bűncselekmény minősítése törvényes. [41] Az elsőfokú bíróság indokolása a jogi minősítést illetően kiegészítésre szorul, mivel a minősítés körében az elkövető tudattartamáról az elsőfokú bíróság részletes, érdemi indokolást nem adott a Be. 562.§

(2)bekezdés előírása ellenére. [42] Helyesen rögzítette a törvényszék, miszerint az 1/

1. számú Büntető jogegységi határozatból következik, hogy a kábítószer kereskedés céljára történő megszerzése, készletezése, már önmagában megvalósítja a kereskedői magatartást. Ezt nyilvánvalóan az eset összes körülményéből lehet megállapítani, és így következtetést vonni az elkövető tudattartamára. Ilyen körülmény lehet a megtalált kábítószer mennyisége, a kábítószer adagolásához méréséhez szükséges eszközök megléte. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.146/2024/10/II 6 [43] Amennyiben a terhelt nagy tételben vásárol továbbértékesítés céljára kábítószert, kábítószer csomagolására, hígítására, adagolására szolgáló eszközökkel rendelkezik, cselekménye kereskedelemnek minősül [BH
2. 324.], ami nem kísérlet, hanem befejezett bűncselekmény [BH2017.144.]. [44] A jelen ügyben lefoglalt kábítószer mennyiségéből eleve következik, hogy az nem saját használatra szolgált. A lefoglalt készpénzmennyiség is azt mutatja, hogy itt kereskedelmi célú tárolás, illetve kereskedés is történt. A vegyész-szakértői vélemény szerint a mérlegek használva voltak, és a kiadagoláshoz szükséges nagy mennyiségű zacskó is feltalálásra került, valamint a kiporciózott adagok mellett hígításhoz szükséges anyagok is rendelkezésre álltak. [45] A lefoglalt kábítószerek mennyisége a Btk. 461.§

(1)bekezdés a/ pont ad/ és aj/ alpont, továbbá a

(3)bekezdés a/ pontja értelmében a jelentős mennyiség alsó határát meghaladja. [46] A büntetés kiszabása körében értékelendő körülményeket a törvényszék nagyobb részt helyesen állapította meg. Nem súlyosító tényező, hogy a kábítószer sok emberhez jutott volna el, miután ez feltételezés. Enyhítő körülményként kell értékelni, hogy a drog a lefoglalás következtében nem került forgalomba. További enyhítő szempont, hogy Terhelt1 vádlott a másodfokú eljárásban bűnösségét a vádiratban foglalt tényállás szerint beismerte és megbánását fejezte ki. [47] Az ítélőtábla arra a meggyőződésre jutott, hogy a büntetlen előéletű, középkorú, édesanyját gondozó vádlott esetében, a nagyszámú enyhítő körülményre figyelemmel, az elsőfokú bíróság által kiszabottnál méltányosabb joghátrány felel meg a Btk. 79.§-ában írott büntetési céloknak, amely esetében elsősorban az egyéni visszatartás lehet. [48] A bűncselekmény valamennyi körülményére figyelemmel a másodfokú bíróság lehetőséget látott arra, hogy a 5-20 éves büntetési tételhez igazodó 12 év 6 hónap középmérték alatti; sőt a törvényi minimumot alig meghaladó, az ügyész mértékes indítványában meghatározott 6 év szabadságvesztés büntetést alkalmazzon Terhelt1 vádlott vonatkozásában. [49] A Btk. 61.§

(1)bekezdése és 62.§

(1)bekezdése értelmében a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása törvényes, melynek tartamát az ítélőtábla arányosan határozta meg a szabadságvesztés mértékéhez képest. [50] A további enyhítés jogszerűen fel sem merülhetett, mert enyhébb büntetés kiszabása a büntetési célokkal állna ellentétben, és nem tükrözné a tettarányos felelősségre vonást. [51] A Btk. 35.§

(2)bekezdés szerinti eggyel enyhébb végrehajtási fokozat megállapítására a másodfokú bíróság nem látott törvényes lehetőséget. Nem állapíthatók meg olyan különös méltánylást érdemlő személyi körülmények, pl. megromlott egészségi állapot, kifogástalan életvitel, kiemelkedően végzett társadalmi tevékenység stb., amelyek indokolnák, hogy a terhelt fegyház helyett börtön fokozatban tölthesse le a büntetését [BH1999.7.]. Ennek egyébként a megváltozott büntetés-végrehajtási szabályok; a rezsimbe sorolás alapján kevésbé van jelentősége. Győri Ítélőtábla III/S.Bf.146/2024/10/II 7 [52] A másodfokú bíróság a Be. 590.§

(3)bekezdése szerinti korlátozott felülbírálat során a Be. 590.§

(7)bekezdése alapján vizsgálta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező járulékos kérdésekben hozott rendelkezések helyességét is. [53] Az elsőfokú bíróság által helyesen alkalmazott vagyonelkobzás mellőzésére nem volt törvényes lehetőség. A Btk. 74/A.§

(1)bekezdés b/ pontja értelmében az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni, és vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető a kábítószer forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés elkövetésének ideje alatt szerzett. [54] A

(2)bekezdés a/ pontja szerint az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni, és vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra is, amelyet a kábítószer forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés [Btk. 176.§

(1)–

(4)és

(6)bekezdés, 177.§

(1)bekezdés b/ pont, c/ pont cb/ alpont és

(2)–

(3)és

(5)bekezdés], elkövetője a büntetőeljárás megindítását megelőző öt évben szerzett, ha a vagyon, illetve az elkövető életvitele az igazolható jövedelmi viszonyaihoz, személyi körülményeihez képest különösen aránytalan. [55] A

(3)bekezdés alapján nem rendelhető el vagyonelkobzás az

(1)és

(2)bekezdés esetében, ha az elkövető bizonyítja, hogy a vagyon nem bűncselekményből származik. [56] Kábítószer-kereskedelem esetén a fenti szabályokból következőn megfordul tehát a bizonyítási teher, a terheltnek kell hitelt érdemlően alátámasztani, hogy az édesanyja tulajdonában lévő, de általa is rendszeresen használt lakásban feltalált pénzösszeg nem bűncselekményből származik. Ez az elsőfokú eljárásban Terhelt1 vádlottnak nem sikerült. [57] A vádlott először azt nyilatkozta, hogy a tatai ház az ő állandó tartózkodási helye és bármit talál ott a nyomozó hatóság, ahhoz az édesanyjának semmi köze. Későbbi állítása szerint azonban nem lakott a tatai házban életvitelszerűen, de nem csak a készpénz, hanem a kábítószer is ott került feltalálásra. [58] Ugyanezen házkutatás alkalmával szintén a szülői házban talált meg a nyomozó hatóság összesen 1240 darab, bontatlan csomagolású, zárjegy nélküli Marlboro márkájú cigarettát. A kereskedelmi mennyiségű, adózatlan jövedéki termék jövedéki adótartalma 1.632.134,-Ft volt. [59] Ez utóbbi ügyben a Komárom-Esztergom Vármegyei Főügyészség a büntetőeljárást bizonyítottság hiánya okán az NF.221/2023/

1. számú határozatával
2. április
3. napján megszüntette, de a lefoglalás ténye nem abba az irányba hat, hogy a feltalált pénz minden kétséget kizáróan legális forrásból származik. [60] A pénzt törvényes eredetét a vádlott kétséget kizáróan nem bizonyította, ezért helyes a törvényszék indokolása, hogy vagyonelkobzás alá esik. [61] Az eljárásban – főként a genetikai szakértői vizsgálattal – jelentős bűnügyi költség merült fel, de a bűncselekmény tárgyi súlya is nagy. A nyomozás során a szakvélemények elkészítése nem volt szükségtelen és a költség nem is aránytalan. [62] Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú bíróság nem érintette. [63] A fentiekben kifejtettek alapján az ítélőtábla a Tatabányai Törvényszék
4. október
5. napján kihirdetett 17.B.91/2024/
6. számú ítéletét a Be. 606.§

(1)bekezdése alapján a Győri Ítélőtábla III/S.Bf.146/2024/10/II 8 rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megváltoztatta, egyebekben a Be. 605.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta a Be. 184.§

(2)bekezdés a/-f/ pontjai, és 561.§

(2)bekezdés b/ pontja alapján rögzítve, hogy a vádlott magyar állampolgár. Győr,

1. február
2. dr. Széplaki László sk. a tanács elnöke dr. Vajda Edit sk. előadó bíró dr. Varga Gábor sk. bíró Záradék: Ez az ítélet és a Tatabányai Törvényszék
3. október
4. napján kelt 17.B.91/2024/
5. számú ítéletének meg nem változtatott része a mai napon jogerőre emelkedett. Győr,
6. február
7. dr. Széplaki László sk. a tanács elnöke