A határozat elvi tartalma: Ha a felperes a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, a többletszolgálatért díjazásra jogosult. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 3.Kf.700.161/2025/
- A felperes: felperes (felperes címe) Független Rendőr Szakszervezet (felperesi képviselő címe, eljáró képviselő: dr. Oláh Tamás kamarai jogtanácsos) vármegyei1 Rendőr-főkapitányság (alperes címe) A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Gál Mária Ildikó kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díj megfizetése iránt indított közszolgálati jogviszonyból származó közigazgatási jogvita A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
- sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Miskolci Törvényszék 4.K.701.072/2024/
- számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 35.000 (harmincötezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.161/2025/
- 2 [1] A felperes
- szeptember
- és
- szeptember
- közötti időszakban (a továbbiakban: perbeli időszak) a helység1i Rendőrkapitányság helység2i Rendőrőrs állományban nyomozó beosztásban teljesített szolgálatot. A helység2i Rendőrőrsön a perbeli időszakban 2 fő nyomozóval bűnügyi osztály működött, vizsgálati osztály azonban nem volt, a vizsgálói feladatokat a helység1i Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztályán végezték, amely leterheltségére való tekintettel a vizsgálói feladatokat szétosztották a helyi rendőrőrsökön szolgálatot teljesítő, nyomozó beosztásba tartozó állomány tagjai között. A felperes a perbeli időszakban a nyomozó beosztása mellett rendszeresen végzett vizsgálói beosztáshoz tartozó feladatokat is ellentételezés nélkül, szolgálatteljesítési idejének 60%-ában vizsgálói, 40%ában nyomozói feladatokat látott el. Az emiatt előterjesztett szolgálati panaszát az alperes vezetője a
- október
- napján kelt határozatszám1 számú határozatával megalapozatlanságra hivatkozással elutasította. A felperes keresete [2] A felperes keresetében a perbeli időszakra 1.430.050 forint megbízási díj és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti kérelme jogalapjaként a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
- évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
- §
(1)bekezdés c) pontját és
(5)bekezdését jelölte meg, a megbízási díj mértékét a rendvédelmi illetményalap 100 %-ában (38.650 forintban) kérte megállapítani. A kereseti kérelmét továbbá a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: BMr1.) 2. számú melléklete, a nyomozás és az előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 100/2018. (VI. 8.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Nyer.) 150. §
(1)bekezdése, valamint a büntetőeljárásról szóló
- évi CX. törvény (a továbbiakban: Be.)
- §-a rendelkezéseire alapította. Állította, hogy a nyomozó és a vizsgáló eltérő beosztás, amely eltérő feladatokkört feltételez és az azok közötti elhatárolás alapja a gyanúsítás közlése.
- sorszám alatt kimutatást csatolt a nyomozási/felderítési szakban és az azt követő vizsgálati szakban készített iratok számáról és az annak alapján az általa végzett nyomozói és a vizsgálói munka arányáról. Az elsőfokú bíróság ítélete [3] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek a perbeli időszakra 1.430.050 forint megbízási díjat és annak késedelmi kamatát. Mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a felperes megbízási díjra való jogosultsága (jogalap) a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdése alapján – a Hszt.
- február 1-jei módosításához igazodó releváns két időszakban – fennált-e. A
- szeptember
- és
- január
- közötti időszak (a továbbiakban: első időszak) tekintetében a Hszt.
- §
- pontja, a BMr
- számú melléklete, a Be.
- §-a és
- §
(2)bekezdése figyelembevételével rögzítette, hogy a nyomozás eljárási folyamatában közreműködő nyomozó és a vizsgáló munkaköri feladatai Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.161/2025/
- 3 között éles határ nem állapítható meg, azonban a vizsgáló és a nyomozó feladatai egymástól alapvetően elkülöníthetők; a feladatok elhatárolása alapján határozható meg, hogy melyek tartoznak a nyomozó és melyek a vizsgáló beosztáshoz. A bírói gyakorlatra utalva kiemelte, hogy a munkakör bővítése nem eredményezheti azt, hogy a felperes több beosztáshoz tartozó feladatokat lásson el díjazás nélkül. Megállapította, hogy a felperes az első időszakban a nyomozói beosztásához képest folyamatosan vizsgálói feladatokat látott el többletfeladatként, az alperes a nyomozói feladatok ellátása alól nem mentesítette, mely a megbízási díjra való jogosultságát megalapozta. [4] A
- február
- –
- szeptember
- közötti időszak (a továbbiakban: második időszak) kapcsán a felek nyilatkozatai és a tanúvallomás alapján azt rögzítette, hogy a felperes minden szolgálatát érintően nagy arányban látott el a kinevezése szerinti beosztásába nem tartozó feladatokat. A második időszakban annak tulajdonított jelentőséget, hogy a felperes beosztásba nem tartozó feladatellátása folyamatosan, rendszeresen történt, hosszabb időn keresztül, és a többletfeladatellátás valóban érdemben haladta meg a szolgálati beosztásból eredő feladatellátás kereteit, azaz nem eseti jellegű, hanem ténylegesen jelentős többletmunkát eredményezett. Hangsúlyozta, hogy a Hszt.
- február 1-jével bekövetkezett módosítását követően a jogalkotó a megbízási díj jogintézményét megtartotta azzal, hogy az általánoshoz képest eltérő, a korábbiakhoz viszonyítva szigorúbb feltételek szerinti elbírálást írt elő. A Hszt.
- §
(1)bekezdés b) pontja - amennyiben a többletfeladatot az állomány tagja rendszeresen, tehát nem eseti jelleggel és számára jelentős többletmunkát eredményezve végzi -, a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja alkalmazásának is teret enged, ellenkező esetben a hivatásos állományú ellenszolgáltatás nélkül, lényegében korlátozásoktól mentesen a beosztásához nem tartozó feladatellátására megbízhatóvá válna. [5] Az összegszerűség megállapításakor figyelemmel volt arra, hogy a felperes folyamatosan jelentős többletmunkát látott el, nem a saját beosztásába tartozó feladatokat is nagyszámban végzett, amelyre figyelemmel nem tartotta eltúlzottnak a rendvédelmi illetményalap 100%-ának megfelelő díjazás iránti igényt. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [6] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy az ítélet az anyagi jognak való megfelelőség szempontjából sérti a Hszt. 71. §
(1)-
(6)bekezdését,
- §-át,
- §-át, a BMr
- számú mellékletét, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/
- (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: BMr2.)
- §
(2)bekezdését, a Nyer. 150. §
(1)bekezdését, valamint a Be.
- §-át. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásának alapjául szolgáló tényállást és a per elbírálása szempontjából irányadó jogszabályi rendelkezéseket helyesen állapította meg, ugyanakkor téves jogi következtetésre jutott; jogsértően állapította meg az első időszakban a folyamatos vizsgálói feladatok ellátásáért a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdése alapján a megbízási díj jogalapját. A felperes munkaköri leírása a kifogásolt feladatokat tartalmazta. Nincs semmilyen jogszabályi alapja, hogy a bűntetőeljárás nyomozati/felderítő szakaszában ellátandó feladatok kizárólag nyomozói, míg a vizsgálati szakaszában jelentkező feladatok kizárólag vizsgálói beosztásban lennének elláthatók. Az elsőfokú bíróság jogsértő módon figyelmen kívül hagyta érveit, hogy mindkét beosztás betöltésének szakmai képesítési követelménye ugyanaz. Kizárólag a foglalkoztató Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.161/2025/
- 4 érdekkörében jelentkező szakmai munkaszervezési és strukturális kérdés az, hogy rendszeresít-e külön bűnügyi és külön vizsgálati osztályt. A feladatellátás szükségessége és annak mennyisége tekintetében nincs különbség a között, hogy egyes szervezeti elemekre tagozódóan külön-külön járnak-e el ugyanazon bűnügyi szakirányú végzettséggel és képesítéssel rendelkező hivatásos állományú személyek, vagy egy személy jár-e el ugyanannak a bűntető eljárásnak mindkét szakaszában. [7] A második időszakban az elsőfokú bíróságnak a Hszt.
- § előírását a megbízási díjra való jogosultság szempontjából vizsgálni (és nem mellőzni) kellett volna, amely nem üresíti ki a Hszt.
- §-ában szabályozott megbízás jogintézményét. A megbízási díj továbbra is jár a szolgálatteljesítési időn kívüli, az érintett számára a végzettsége, képzettsége alapján általa ellátható, de a foglalkoztató szervezeti egység feladatkörén kívüli többletfeladatokért. A második időszakban a többletfeladat felmerülése a fentiekre figyelemmel nem értelmezhető, így az eljárt törvényszék ezzel ellentétes megállapításai tévesek és jogszabálysértőek. A megbízási díj összege ugyancsak jogsértő, amely a jogszabályban meghatározott minimum mértékig (rendvédelmi illetményalap 50%-a) terjedhet, a felperes ugyanis nem igazolta az ezt meghaladó mértékben a többletdíjazás indokoltságát. Az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a többletmunka bonyolultsága, az eredeti munkaköri feladatokhoz viszonyított időigénye, annak gyakorisága, az arra előírt többlettudás indokolta a megbízási díj megítélt mértékét. [8] A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak indokaival egyetértett; másodfokú perköltségigényét 35.000 forintban jelölte meg. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [9] A fellebbezés alaptalan. [10] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(1)bekezdése szerint a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. A másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor figyelembe vette, hogy az alperes a fellebbezésében eljárási jogszabálysértést nem jelölt, az elsőfokú bíróság ténymegállapításait és bizonyítékértékelését konkrét (a bizonyítás eredményének értékelésével összefüggő) jogszabálysértésre hivatkozással nem támadta, a tényállás jogi értékelése vitatása és az összegszerűséget befolyásoló mérlegelés megalapozatlansága tekintetében eljárási jogszabálysértést nem állított, kizárólag az elsőfokú ítéletnek a jogalapot és az összegszerűséget egyaránt érintő anyagi jogi megállapításainak felülbírálatát kérte, ezért - a Kp. 99. §
(1)bekezdésére, 100. §
(2)bekezdés b) pontjára és 104. §
(1)bekezdésére figyelemmel - az ítélőtábla az előbbi körben nem vizsgálódhatott, mivel a fellebbezésnek nem volt olyan eljárási jogszabálysértésre hivatkozása, melyeket a másodfokú bíróság összevethetett volna az ítéleti indokolással. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.161/2025/
- 5 [11] Így a fellebbezés korlátaira tekintettel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás és bizonyítékértékelés mellett mindkét releváns időszak tekintetében a másodfokú bíróság kizárólag azt vizsgálhatta, hogy az elsőfokú ítélet a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontjába és
(5)bekezdésébe ütközött-e. [12] Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy a Hszt. 71. §
(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illetheti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezés szerinti beosztásához tartozó feladatkört látott el többletfeladatként. Ezzel összefüggésben nem azon van a hangsúly, hogy a többletfeladat ellátása okozott-e többletterhelést, hanem azon, hogy a feladat a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozónak tekinthető-e. Amennyiben az adott szolgálati beosztás mellett, az alól történő mentesítés nélkül rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az többletfeladatként értékelendő. A Kúria következetes - jelen perben is irányadó - gyakorlata szerint a munkáltató utasítása alapján a hivatásos állomány tagja ugyan esetenként köteles ellátni a beosztása szerinti tevékenységhez nem tartozó feladatokat is, az ilyen jellegű feladat tartós ellátása ugyanakkor nem maradhat ellentételezés nélkül, az megbízási díjra jogosít. [13] A nem támadott tényállás, bizonyítékértékelés és mérlegelés mellett a jogorvoslati eljárás szabta keretek között a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan indult ki a felperes előadása, a tanúvallomás és a kimutatás adatartalma alapján abból, hogy a büntetőeljárás kapcsán a felperesnek nyomozói és vizsgálati jellegű feladatai egyaránt voltak, melyeket a perbeli időszakban folyamatosan, rendszeresen visszatérően 40-60 % arányban látott el. [14] Az alperesnél a nyomozó és a vizsgáló beosztás az állománytáblában külön– külön rendszeresített, és a felperes kinevezésében nyomozó szerepel szolgálati beosztásként (munkakör). Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy a munkáltató csak az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozhatta meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni: ez a felperes esetében a nyomozó beosztás volt. Tekintettel arra, hogy a BMr1. 2. számú mellékletében külön szerepel a vizsgálói és külön a nyomozói beosztás, az alperes a nyomozói munkaköri leírás tartalmának meghatározása során nem moshatta volna össze a két eltérő beosztás eljárási feladatait akként, hogy a nyomozói munkaköri leírásban szerepelteti általános és speciális munkaköri feladatként - a vizsgálói beosztáshoz tartozó feladatokat is. [15] Az a körülmény, hogy a Be. 348. §
(1)-
(4)bekezdéseiben a nyomozó hatóság egységként szerepel, és az eljárási kódex az egyes nyomozati cselekmények elvégzésére külön beosztásokat nem nevesít, jelen per eldöntése szempontjából különös jelentőséggel nem bír, miután a Be. kétségkívül nem munkajogi (közszolgálati jogi) szempontból határozza meg a büntetőeljárás egyes szakaszainak szabályait, az nem is feladata. Ugyanakkor a Be. 348. §
(1)és
(2)bekezdésében foglaltakból kitűnően a nyomozás felderítésből és vizsgálatból áll, Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.161/2025/
- 6 melynek tükrében a nyomozó és a vizsgáló beosztás elkülönítése szakmaspecifikus megközelítés alapján az alperes szervezeti tagozódásában megtörtént, mint ahogyan a BMr.
- is eltérő beosztásként nevezi meg a nyomozó és a vizsgáló beosztásokat. A következetes bírói gyakorlat szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, így ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör feladatainak ellátását; erre a Kúria egységesen és következetesen már több határozatában rámutatott (Kf.VII.39.247/2020/
- BHGY K-KJ-2020-487, Kf.VII.39.389/2021/
- - BHGY K-KJ-2021-685). [16] A Be. LX. fejezete rögzíti a felderítés, míg LXI. fejezete a vizsgálat külön eljárási szabályait; a Be.
- §
(2)bekezdése értelmében a nyomozó hatóság az előkészítő eljárás és a felderítés során önállóan, a vizsgálat során az ügyészség irányításával jár el. A Be. 866. §
(1)bekezdés b) pontja alapján kiadott Nyer. a nyomozásra vonatkozó eljárási szabályok között rendelkezik a nyomozás megindítása, elrendelése (70-
- alcímek), a felderítés (
- alcím) és a vizsgálat (
- alcím) szabályairól. A felderítés és a vizsgálat szakaszai közötti elhatárolást a gyanúsítotti kihallgatás (
- alcím) eljárási cselekménye jelenti; jogszabályi kivételekkel, amennyiben a gyanúsítás közlése [Nyer.
- §
(1)bekezdése] törvényi feltételei megállnak, az ügyészség által irányított vizsgálatot kell lefolytatni [Nyer. 147. §
(3)bekezdés], ennek hiányában a felderítés szabályai szerint folytatódik az eljárás [Nyer. 146. §
(3)bekezdés]. A fentiek szerint a nyomozás eljárási folyamatában közreműködő nyomozó és a vizsgáló munkaköri feladatai között éles határ valóban nem állapítható meg, azonban a vizsgáló és a nyomozó feladatai egymástól alapvetően elhatárolhatók. A felperes és a tanú is alátámasztotta, hogy a feladatok között a határvonal, az elhatárolás tipikusan a gyanúsítás közlése, még akkor is, ha adódnak kivételek és atipikus esetben a felderítési szak nem ér véget a gyanúsított kihallgatásával. Az pedig nem vitás, hogy a felperes munkaköri leírásában szereplő, a teljes ügyfeldolgozásra kiterjedő nyomozási és vizsgálói eljárási cselekmények lefolytatása, a nyomozói feladatok mellett a vizsgálói beosztás feladatait is magukban foglalták. [17] A Hszt. 2. § 25. pontja szerint szolgálati beosztásnak az állománytáblázatban rendszeresített, a hivatásos állomány tagjával betölthető munkakör minősül. A BMr.1. 2. §
(1)bekezdés b) pontja alapján az állománytáblázat tartalmazza - egyebek mellett - a szervezeti egység felépítésének megfelelően szervezeti elemekre bontva az egyes szervezeti elemekhez tartozó rendszeresített szolgálati beosztások megnevezését. Tekintettel arra, hogy a BMr.
- számú mellékletében külön szerepel a nyomozói és külön a vizsgálói beosztás, az első időszakban az alperes a felperes munkaköri leírása tartalmának meghatározása során nem moshatta volna össze a két eltérő beosztás feladatait akként, hogy a nyomozói munkaköri leírásban szerepelteti lényegében a vizsgálói beosztáshoz tartozó feladatokat a bűnügyi szolgálati ág részeként. A nyomozás eljárási folyamatában közreműködő nyomozó és a vizsgáló munkaköri feladatai között éles határ ugyan nem állapítható meg, azonban a vizsgáló és a nyomozó feladatai egymástól alapvetően elhatárolhatók. Az elhatárolás szakmaspecifikus kérdés, lévén, hogy más munkamódszerek alkalmazására van szükség. Az elhatárolásnak semmilyen munkaszervezési vagy strukturális akadálya nincs, a képesítési követelményekből pedig nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a két beosztás, munkakör azonos lenne. Ha a hivatásos állomány szolgálati jogviszonyban álló tagja tartósan a beosztásához nem tartozó feladatot lát el, többletdíjazásra jogosult, amelynek mértékét a Hszt.
- §
(5)bekezdésében foglalt korlátozásokon belül lehet megállapítani. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.161/2025/
- 7 [18] A második időszak kapcsán relevanciával bírt, hogy a felperes a Hszt.
- §
(1)bekezdés b) pontjából és 103. §
(1)bekezdéséből következően a szolgálati feladatait a törvényes előírásoknak, a parancsoknak és intézkedéseknek megfelelően köteles végrehajtani, és szolgálatteljesítése során köteles a szolgálati elöljáró parancsát, a felettes rendelkezését követni. Erre figyelemmel a munkaköri leírás általános és speciális feladatai között az alperes előírhatta a munkaköri leírásban külön nem nevesített eseti jellegű feladatok végrehajtásának kötelezettségét is. Azonban, ha a hivatásos állomány szolgálati jogviszonyban álló tagja tartósan a beosztásához nem tartozó feladatot lát el, többletdíjazásra jogosult, amelynek mértékét a Hszt. 71. §
(5)bekezdésében foglalt korlátozásokon belül lehet megállapítani. A téves jogszabályértelmezésre alapított anyagi jogi érvek között az alperes a Be. 348. §
(1)-
(2)rendelkezésére, valamint a Nyer. sérelmére, illetőleg a többletfeladatok megvalósításának hiányára alaptalanul hivatkozott, és indokolatlanul, a joggyakorlattal ellentétesen kérte számon a szolgálatteljesítés általános szabályaira vonatkozó, ezért az ügyben nem alkalmazható, 2023. február 1-jétől hatályos Hszt. 102. §
(1)bekezdés b) pontjának megfelelő tartalmat is. [19] Összességében az elsőfokú bíróság a peradatok alapján helytállóan állapította meg a nyomozó és a vizsgáló beosztás eltérő jellegét, azt, hogy a felperes a többletfeladatokat folyamatosan, rendszeresen ellátta a perbeli időszakban, eltérve ezzel az eredeti beosztása szerinti feladatoktól. Mindezekre figyelemmel az alperes tévesen hivatkozott a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjának sérelmére. A megbízási díj elsőfokú ítéletben történt megállapítása az irányadó jogszabályi rendelkezések helyes értelmezésén és alkalmazásán alapult. [20] A megbízási díj mértékével összefüggésben lényeges, hogy az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, azt ennélfogva az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg, a konkrét mérlegelési tevékenység jogszabályellenességét azonban az alperes eljárási jogszabálysértés megjelölésével a fellebbezésében nem támadta. Az alperes alapvetően jogalapot vitató érvelése nem volt alkalmas - anyagi jogi álláspontjának el nem fogadása miatt - arra, hogy a felperes javára megállapított megbízási díjnak attól eltérő, alperes által állított minimum mértékét alátámassza. [21] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Kp. 109. §
(1)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [22] A pervesztes alperes a Kp. 99.§
(3)bekezdése és 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó, polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. §
(1)bekezdés a) pontja, 3. §
(4)bekezdése alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgyértékhez igazodó és a jogi képviselő által a kifejtett érdemi munkával arányosan felszámított, a pernyertes felperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.161/2025/4. 8 [23] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért az Itv. 39. §
(1)bekezdése és 46. §
(1)bekezdése szerinti fellebbezési eljárási illetéket (114.404 forint) a Kp. 99. §
(3)bekezdése és 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §
(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [24] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp.
- §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [25] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
- §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,
- szeptember
- dr. Németh Andrea s.k. dr. Kinyó Krisztina s.k. dr. Stumpf-Rádai Ágota s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró