← Magyarország

Mf.30012/2023/7 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az állami köznevelési intézményben foglalkoztatott pedagógusok vonatkozásában a koronavírus elleni védőoltás felvételének határideje az 599/2021. (X.28.) Korm. Rendelet 2/B.§

(3)bekezdése értelmében
  1. december
  2. volt. Amennyiben a pedagógus az oltási kötelezettségének nem tett eleget, illetve annak felvételét, vagy az alóli mentesülését nem igazolta,
  3. január 3-tól további munkáltatói intézkedés nélkül, a jogszabály rendelkezése alapján fizetés nélküli szabadságon volt- Győri Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.V.30.012/2023/
  4. Felperes: Felperes1 (cím2) Alperes: Alperes1 (cím1) Alperes jogi képviselője: dr. Molnár György ügyvéd (cím3) A per tárgya: fizetés nélküli szabadság elrendelése Az elsőfokú bíróság neve és fellebbezéssel támadott határozatának száma: Veszprémi Törvényszék, 28.M.70.019/2022/
  5. A fellebbezést előterjesztő fél és a fellebbezés sorszáma: Alperes,
  6. Ítélet Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érinti, a megfellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja, a felperes keresetét elutasítja. Az ítélőtábla az alperes perköltségfizetési kötelezettségét mellőzi. Az ítélőtábla kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 82.138 (nyolcankettőezer-egyszázharmincnyolc) forint együttes első- és másodfokú perköltséget. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.012/2023/7* 2 Az ítélőtábla megállapítja, hogy 68.988 (hatvannyolcezer-kilencszáznyolcvannyolc) forint feljegyzett fellebbezési illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A másodfokú eljárásban irányadó tényállás szerint a felek között közalkalmazotti jogviszony áll fenn, a felperes tanító munkakörben az Általános Iskola1ban dolgozik. Az alperes a
  7. november 12-én kelt levélben tájékoztatta a felperest a
  8. november 1jétől hatályos, a koronavírus elleni védőoltásnak az állami és önkormányzati intézményeknél foglalkoztatottak által történő igénybevételéről szóló 599/
  9. (X.28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) felperest érintő rendelkezéseiről, valamint közölte a felperessel, hogy mivel a munkavégzése során rendszeresen találkozik tanulókkal, gyermekekkel és szülőkkel, ezért a Rendelet
  10. §
(1)
  1. a)pontjának
  2. aa)alpontja szerinti foglalkozotti körbe tartozik. A tájékoztatás rögzíti, hogy a védőoltás felvételét a Rendelet értelmében milyen módon kell igazolnia a felperesnek, és amennyiben az oltást a felperes 2021. november 1. előtt nem vette fel, úgy köteles a Rendelet 2. §
(3)bekezdése szerinti mentesítés kivételével egydózisú oltóanyag esetén a védőoltást, a kétdózisú oltóanyag esetén a védőoltás első dózisát
  1. december 15-éig felvenni. [2] A
  2. november 12-én kelt tájékoztatás tartalmazta, hogy mi a teendő a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség teljesítése alól
  3. december
  4. napja előtt mentesített, illetve mentesült foglalkoztatottak esetében. Eszerint amennyiben a felperes a Rendelet szerinti oltási kötelezettség teljesítésének határidejét, azaz
  5. december
  6. napját megelőzően mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól, úgy annak megszűnését követő harminc napon belül köteles egydózisú oltóanyag esetén a védőoltást, kétdózisú oltóanyag esetén a védőoltás első dózisát felvenni és azt a tájékoztatóban rögzítettek szerint igazolni. [3] Az alperes tájékoztatása kiterjedt a védőoltás felvétele alóli mentesülés feltételeire és annak igazolásának módjára is. [4] A tájékoztatás
  7. pontja rögzíti a védőoltás felvétele elmaradásának lehetséges jogkövetkezményeit, a Rendelet
  8. §
(7)bekezdésének, a 2. §
(8)bekezdésének és a 2. §
(9)bekezdésének, valamint a Rendelet 2. §
(11)bekezdésének megfelelően. [5] A felperes a fentiekben rögzített felhívásnak nem tett eleget, ezért az alperes
  1. december 17-én a felperes felé ismételt felhívással élt, hogy a felhívás kézhezvételétől számított 15 napon belül igazolja a védőoltás felvételét. [6] Az alperes a
  2. december 17-én kelt felhívását a
  3. december 23-án kelt levelében pontosította, mert a Rendelet
  4. december 22-én módosításra került azzal, hogy a Rendelet 2/B. §
(2)bekezdése értelmében, ha a foglalkoztatott
  1. december
  2. napjáig a védőoltást nem vette fel – a 2/B. §
(4)és
(7)bekezdésében foglaltak kivételével – az Győri Ítélőtábla V.Mf.30.012/2023/7* 3 intézmény dolgozói és a tanulói egészségének és életének megóvása érdekében 2022. január 3. napjától
  1. a)fizetés nélküli szabadságon van, és
  2. b)a köznevelési intézmény, valamint egyéb, munkavégzéssel összefüggő intézmény területére is legfeljebb egy, a saját költségére elvégzett 72 óránál nem régebbi és az egészségügyi szakmai szabályoknak megfelelő molekuláris biológiai vizsgálat – SARS-CoV2 PCR teszt – negatív eredményeinek igazolásával léphet be. A felhívásban foglaltak szerint a Rendelet 2/B. §
(4)bekezdése alapján a tájékoztatásban írt jogkövetkezmények alól mentesül az a foglalkoztatott, aki 2021. december 30. napjáig a védőoltás felvételét a Rendelet 2. §
(5)bekezdésében meghatározott módon igazolja, vagy a Rendelet 2. §
(4)bekezdése szerinti szakvéleményt bemutatja. [7] A felperes a felhívásokban foglaltak ellenére 2021. december 15-éig a védőoltást nem vette fel, illetőleg nem igazolta annak felvételét, vagy a védőoltás alóli mentesülést. Erre tekintettel az alperes a Rendelet 2/B. §
(3)és
(7)bekezdése alapján ismételten felhívta a felperest, hogy 2021. december 30-áig a Rendelet 2. §
(3)bekezdése szerinti mentesítés kivételével a védőoltást vegye fel és annak felvételét igazolja, vagy a Rendelet 2. §
(4)bekezdése szerinti orvosi szakvéleményt mutassa be. A tájékoztatásban az alperes figyelmeztette a felperest, hogy amennyiben
  1. december 30-áig nem veszi fel a védőoltást vagy annak felvételét nem igazolja, vagy orvosi szakvéleményt vagy a mentesülést nem mutatja be, a felperes
  2. január 3-ától minden további intézkedés nélkül fizetés nélküli szabadságon lesz. [8] A felperes az alperes felhívásaiban foglaltaknak nem tett eleget, sem a védőoltás felvételét, sem a védőoltás alóli mentesülését az alperes irányába nem igazolta, ezért
  3. január 3-ától a Rendelet 2/B. §
(2)bekezdés
  1. a)pontja szerinti fizetés nélküli szabadságon volt 2022. március 7-éig. [9] A felperes 2021. november 30. - 2021. december 2. napja között keresőképtelen volt, illetve táppénz ellátásban részesült. [10] A felperes keresettel élt az alperessel szemben az alperes oltási kötelezése, valamint a fizetés nélküli szabadság elrendelése jogszabálysértő jellegének megállapítása és a munkáltatói intézkedések megsemmisítése iránt. E ezen túlmenően a perfelvétel során módosított kereseti kérelmében a jogellenesen elrendelt fizetés nélküli szabadságára tekintettel 862.344 forint elmaradt munkabér megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint az alperes felhívása az oltás felvételére jogellenes, mert a Rendelet 2. §
  2. a)pontja alapján – mivel ügyfelekkel rendszeresen nem találkozik – 2022. január 31-éig lett volna köteles azt felvenni. Az alperes intézkedése sérti továbbá a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I törvény (a továbbiakban: Mt.) 6. és 7. §-át, valamint a 12. §
(1)és a 19. §
(1)és
(2)bekezdésében foglalt rendelkezéseket. Jogszabálysértő a
  1. január 3-ával elrendelt fizetés nélküli szabadság azért is, mert
  2. november
  3. -
  4. december 2-a között táppénzen volt, így a Rendelet
  5. §
(12)bekezdése és az Mt. 55. §
(1)bekezdése alapján az Győri Ítélőtábla V.Mf.30.012/2023/7* 4 oltás felvételére semmiképpen sem volt köteles 2021. december 15-éig, ezért a Rendelet 2. §
  1. a)pont
  2. aa)alpontja és a 2/B. §-a sem volt alkalmazható. Oltásfelvételi kötelezettsége akkor keletkezhetett volna, ha az alperes a keresőképtelenségét követő munkába állása után tájékoztatja az oltás felvételére vonatkozó új határidőről. Mivel ezt az alperes elmulasztotta, tájékoztatás hiányában nem keletkezett oltási kötelezettsége, így az alperes jogellenesen rendelte el a fizetés nélküli szabadságát. Álláspontja szerint a Rendelet és a munkáltatói intézkedés is alkotmányellenes és ezért kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását a Rendelet megsemmisítése iránt. [11] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte az ügyvédi munkadíj tekintetében. Kifejtette, hogy a Rendelet a 2. §
(1)a) pontja szerinti besorolás megállapítását a munkáltató hatáskörébe utalta és az erre vonatkozó döntését közölte is a felperessel, aki ez ellen kifogással nem élt. A Rendelet 2. §
(4)bekezdése egészségügyi ellenjavallat esetén mentesülést biztosított a védőoltás felvétele alól. Amennyiben a felperes
  1. január 3-át követően bemutatja az egészségügyi ellenjavallatra vonatkozó orvosi szakvéleményt, fizetés nélküli szabadsága azonnal megszűnt volna, azaz a
  2. december 30-i határidő nem volt jogvesztő. A Rendelet 2/B. §-a ugyanakkor nem biztosított méltányossági lehetőséget és a fizetés nélküli szabadság a Rendelet 2/B. §-án önmagában a jogszabályi rendelkezésen és nem a munkáltató intézkedésén alapult. A Rendelet
  3. §
(12)bekezdésének alkalmazásával összefüggésben hivatkozott arra, hogy ezen rendelkezést egységesen úgy alkalmazták az állami köznevelési intézmények, hogy ha a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség az alkalmazottra irányadó oltási határidő napját megelőző napon, azaz a felperes esetében 2021. december 14-én és azt követően fennállt, akkor kell alkalmazni az oltási kötelezettség halasztására vonatkozó szabályt. A Rendelet 2. §
(12)bekezdése azon személyi körre vonatkozott, akik nem kaptak a Rendelet 2. §
(1)a) pontja szerinti értesítést a munkáltatótól távollétük okán, vagy a már megkapott értesítés szerinti határidő önhibán kívüli okból nem volt tartható. [12] Az elsőfokú bíróság a 28.M.70.019/2022/
  1. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére a
  2. január
  3. -
  4. március
  5. napjáig terjedő időszakra tekintettel 862.344 forint elmaradt munkabért, valamint a
  6. január havi elmaradt munkabér után
  7. január
  8. napjától, a
  9. februári elmaradt munkabér után
  10. március
  11. napjától a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, ezen túlmenően a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 19.599 forint keresetkiesést mint perköltséget. Megállapította továbbá, hogy a perben feljegyzett 56.444 forint eljárási illeték a Magyar Állam terhén marad. [13] Az elsőfokú ítéletben foglaltak szerint az Alkotmánybíróság a 3128/
  12. (IV.1.) számú határozatával a Rendeletet a per tárgyának érdemét érintő körben megvizsgálta, arról döntést hozott, ezért nem indokolt az Alkotmánybíróságnál újabb eljárást kezdeményezni a Rendelet alkotmányellenességének megállapítása iránt. [14] Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a Rendelet megalkotásának célja az volt, hogy azon állami foglalkoztatottak, akik olyan munkát láttak el, amely során a saját munkatársaikon kívül egyéb személyekkel („ügyfelekkel”) is találkozhatnak, a koronavírus elleni védőoltással beoltottak legyenek. Ennek érdekében azon foglalkoztatottak, akik a Rendelet hatálya alá tartoztak, és a Rendeletben meghatározott Győri Ítélőtábla V.Mf.30.012/2023/7* 5 határidőig nem oltatták be magukat, munkajogi korlátozás alá estek. A Rendelet alapján a munkáltató volt jogosult meghatározni, hogy melyik az a foglalkoztatási kör, amelyik a Rendelet
  13. §
(1)
  1. a)pont
  2. aa)vagy
  3. ab)alpontja alá esik. Az alperes a 2021. november 12-én kelt levélben egyértelműen tájékoztatta a felperest arról, hogy a munkáltató döntése alapján a Rendelet 2. §
(1)
  1. a)pont
  2. aa)alpontja szerinti foglalkoztatotti körbe tartozik. A felperes érvelésével szemben kifejtette, hogy minden olyan személy, akivel a felperes a saját munkatársain kívül a munkavégzése során a perbeli időszakban találkozott, a Rendelet szerinti ügyfélkörbe tartozik, így az iskola diákjai is. [15] Az elsőfokú bíróság a Rendelet 2. §
(12)bekezdésének alkalmazásával összefüggésben megállapította, hogy ezen rendelkezés egy kisegítő szabály azon esetekre, amikor a foglalkoztatott a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól az oltási kötelezettsége teljesítésének határidejét megelőzően mentesült. Ezen foglalkoztatotti kör esetében a jogalkotó azt várta el, hogy a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség teljesítése alóli mentesülés megszűnését követő harminc napon belül tegyenek eleget a Rendeletben foglalt oltási kötelezettségüknek. A Rendelet 2. §
(12)bekezdése azonban nem egzakt abból a szempontból, hogy annak nyelvtani megfogalmazása nem segíti azt, hogy a jogszabály eredeti célja minden esetben teljesülni tudjon. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogalkotó célja a Rendelet 2. §
(12)bekezdésének megalkotásával az lehetett, hogy az azokra vonatkozzon, akiknek a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alóli mentesülése az oltási kötelezettség teljesítésének határidejét megelőzően keletkezett és azon túl is nyúlt. A Rendelet 2. §
(12)bekezdésének szövege azonban nem ezt tartalmazza, hanem azt, hogy annak a foglalkoztatottnak, akinek a fenti mentesülése bekövetkezett a reá irányadó oltási kötelezettség teljesítésének határideje előtt és az bármely rövid ideig is tartott, annak a foglalkoztatottnak az oltási kötelezettségének a határideje a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség teljesítése alóli mentesülése megszűnését követő harminc napon belüli időtartamra esett. Az elsőfokú ítéletben foglaltak szerint a felperes főszabály szerinti oltási kötelezettsége a Rendelet 2. §
(1)
  1. a)pont
  2. aa)alpontján alapult. Mivel azonban a felperes 2021. november 30. - 2021. december 2-a között táppénzen volt, az Mt. 55. §
(1)a) pontja szerint mentesült a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól. Ezáltal az a helyzet állt elő, hogy a felperesre irányadó jogszabályhely a Rendelet 2. §
(1)
  1. a)pont
  2. aa)alpontjáról a Rendelet 2. §
(12)bekezdésére módosult. Mindez azt is jelentette, hogy módosult a felperes oltási kötelezettségének teljesítésére irányadó határidő is. Az alperes a Rendelet 2. §
(12)bekezdésében, illetve a
(7)és
(8)bekezdésében foglaltakkal szemben a felperes táppénzes állományát követően tájékoztatását, illetve felhívását a felperes irányába úgy fogalmazta meg, mintha a felperes nem lett volna táppénzen és reá nem a Rendelet 2. §
(12)bekezdése, hanem továbbra is a Rendelet 2. §
(1)bekezdése vonatkozna. [16] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes oltási kötelezettségének teljesítési határideje a Rendelet 2. §
(1)
  1. a)pont
  2. aa)alpontjához képest a táppénzes állományára tekintettel módosult. Ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a Rendelet 2. §
(1)
  1. a)pont
  2. aa)alpontja, illetve a Rendelet 2. §
(12)bekezdésében foglalt határidők anyagi jogi jellegűek, és azok elteltével a Rendeletben meghatározott jogkövetkezmények önmaguktól bekövetkeztek. A felperes munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alóli mentesülésének napja
  1. december 2-a volt, amelyhez képest a harminc nap
  2. január 1-jén járt le, a felperes
  3. január 1-jéig volt köteles egydózisú oltóanyag esetén a védőoltást vagy kétdózisú oltóanyag esetén a védőoltás első dózisát felvenni. Ehhez képest az alperes arra hívta fel a felperest, hogy az oltást
  4. december 30-áig vegye fel, illetve annak Győri Ítélőtábla V.Mf.30.012/2023/7* 6 felvételét igazolja azzal, hogy amennyiben a felhívásban foglaltak nem teljesülnek, a Rendelet 2/B. §
(2)a) pontja szerinti jogkövetkezményt kell alkalmazni
  1. január 3-ától. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a felperest nem tájékoztatta az oltási kötelezettségének új határidejéről, illetve nem eszközölte vele szemben a Rendelet
  2. §
(7)bekezdése szerinti felhívást sem. A felperesnek volt oltási kötelezettsége, ugyanakkor a 2. §
(7)bekezdésében foglalt tájékoztatás és felhívás alperes általi elmulasztásának az a következménye, hogy a Rendelet 2/B. §-át csak az 1. §
(1)
  1. a)és
  2. b)pontja szerinti intézmény azon foglalkoztatottja tekintetében lehet alkalmazni, akinek a vonatkozásában a munkáltató a 2. §
(2)bekezdése szerint megállapította, hogy a 2. §
(1)
  1. a)pontja
  2. aa)alpontja hatálya alá tartozik. A felperes oltási kötelezettségére a 2021. november 30. - december 2. között táppénzes állománya miatt már nem a Rendelet 2. §
(1)
  1. a)pont
  2. aa)alpontjában foglaltakat, hanem a Rendelet 2. §
(12)bekezdésében foglaltakat kellett volna alkalmaznia. Erre tekintettel az oltási kötelezettségnek vagy a mentesülés igazolásának elmulasztása esetére jogkövetkezményként nem a Rendelet 2/B. §
(2)bekezdését, hanem a Rendelet 2. §
(7)és
(8)bekezdését kellett volna alkalmaznia az alperesnek. Mindez azt jelenti, hogy az alperesnek
  1. január első napját követően fel kellett volna hívni a felperest arra, hogy a védőoltást a felhívástól számított 15 napon belül vegye fel és annak felvételét a Rendelet
  2. §
(5)bekezdésében meghatározottak szerint igazolja vagy a
(4)bekezdés szerinti orvosi szakvéleményt mutassa be. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, mivel a felperes esetében az alperes a Rendelet 2. §
(1)
  1. a)pont
  2. aa)alpontja alapján a Rendelet 2/B. §
(1)-
(2)bekezdésének alkalmazásával járt el, jogszabálysértő, hogy a felperest
  1. január 3-ától fizetés nélküli szabadságra küldte. [17] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogellenesen alkalmazott fizetés nélküli szabadság időtartamára a felperest megilleti az elmaradt illetmény és kamatai, amelynek megfizetésére kötelezte az alperest, figyelemmel arra is, hogy az alperes a követelés összegszerűségét nem vitatta. [18] Az elsőfokú ítéletben foglaltak szerint az alperes intézkedése nem sérti az Mt. 7.,
  2. és
  3. §-ának rendelkezéseit és nem állapítható meg az egyenlő bánásmód követelményének megsértése az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló
  4. évi CXXV. törvény
  5. §-a alapján sem, ezért a felperes másodlagos kereseti kérelmét nem ítélte megalapozottnak. [19] Az alperes a törvényes határidőben előterjesztett fellebbezésében kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetet teljes egészében utasítsa el és kötelezze a felperest perköltség megfizetésére. [20] A fellebbezésben foglaltak szerint az elsőfokú ítélet sérti a Rendelet
  6. §
(12)bekezdésében és a 2/B. §-ában foglaltakat. A fellebbezésben az alperes kizárólag azt kifogásolta, hogy az alperes felperes részére intézett felhívásai és a fizetés nélküli szabadság kezdő időpontja esetében nem a Rendelet 2. §
(12)bekezdésében és a 2. §
(7)-
(8)bekezdésében foglaltakat, hanem a 2. §
(1)
  1. a)pont
  2. aa)pontjának rendelkezését, illetve 2/B. §
(1)-
(2)bekezdését kellett alkalmazni. Hangsúlyozta, hogy a felperes az oltás felvétele tekintetében három felhívást kapott, minden lényeges információval rendelkezett a tájékoztatások tartalma alapján a Rendelet reá vonatkozó szabályairól, azonban egyik tájékoztatás kézhezvételét követően sem jelezte, hogy álláspontja szerint a tájékoztatások, a felhívások nem felelnek meg a jogszabályoknak. A felperes magatartása álláspontja szerint Győri Ítélőtábla V.Mf.30.012/2023/7* 7 arra irányult, hogy a Rendelet által biztosított mentesülési esetek fennállásának hiányában se kelljen felvennie a védőoltást, de mentesüljön az oltás felvételének elmulasztására előírt hátrányos jogkövetkezmények alól. [21] Az Alaptörvény
  1. cikkének rendelkezésére figyelemmel kifejtette, hogy a Rendelet szövege a köznevelési intézményeknél foglalkoztatott pedagógusok esetén arra irányul, hogy az érintettek minél előbb, minél nagyobb számban vegyék fel a védőoltást, védőoltás hiányában pedig ne végezhessenek munkát, kivéve akkor, ha a védőoltás ellenjavallt. A jogalkotó célja a köznevelési intézményeknél foglalkoztatott pedagógusok esetén az oltás minél gyorsabb felvétele volt és ezen cél által meghatározott kereteken belül kell értelmezni a Rendelet szabályait. Ennek megfelelően a Rendelet
  2. §
(12)bekezdését sem lehet a jogszabály szellemével és céljával ellentétesen értelmezni. Álláspontja szerint a Rendelet 2. §
(12)bekezdésében rögzített szabály célja nem az, hogy az oltás felvételére vonatkozó határidő lejártát megelőzően bármilyen okból és időtartamban fennállt vagy fennálló keresőképtelenség a munkáltató által a Rendelet 2. §
(1)
  1. a)pont
  2. aa)alpontja szerint előírt időpontot minden esetben semmissé tegye. A rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés körében számtalan olyan eset van, amely nem érinti a foglalkoztatott egészség állapotát és semmilyen hatással nincs a védőoltás felvételére. Előadta, hogy az állami köznevelési intézmények a Rendelet 2. §
(12)bekezdését két csoportra alkalmazták, egyrészt azon foglalkoztatottakra, akik nem kaptak a Rendelet 2. §
(1)a) pontja szerinti értesítést a munkáltatótól távollétük miatt, míg a második csoportba azok tartoztak, akiktől a már megkapott értesítés szerinti határidő betartása nem volt elvárható, mert esetükben a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alóli mentesülés legkésőbb a foglalkoztatottra irányadó oltási határidő napját megelőző napon elindult, majd azt követően is fennállt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által alkalmazott értelmezés esetén a Rendelet célja nem jut érvényre. [22] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A Rendelet céljának megállapításával összefüggésben megjegyezte, hogy a Rendeletnek nincs preambuluma, illetve indokolása. Ebből következően a jogszabály szövegéből kell kiindulni a Rendelet céljának meghatározásakor. A Rendelet 2. §
(12)bekezdése alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a jogszabályi rendelkezés nem egzakt abból a szempontból, hogy annak nyelvtani megfogalmazása nem segíti, hogy a jogszabály eredeti célja minden esetben teljesülni tudjon. A jogszabály szövegéből kiindulva, mivel 2021. november 30. - december 2-a között táppénzen volt, a főszabály szerinti oltási kötelezettségre irányadó jogszabályhely a Rendelet 2. §
(1)
  1. a)pont
  2. aa)alpontjáról a Rendelet 2. §
(12)bekezdésére módosult, melynek következtében módosult az oltási kötelezettség teljesítésére irányadó határidő is. [23] Az alperes fellebbezése megalapozott. [24] A másodfokú bíróság rögzíti, hogy a Pp. 376. §
(1)a) pontja alapján a fellebbezést tárgyaláson bírálta el és a Pp. 370. §
(1)bekezdésére figyelemmel nem érintette az elsőfokú ítélet nem fellebbezett, a keresetet részben elutasító rendelkezését. A másodfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a Pp.
  1. §-ában, illetve
  2. §-ában írt kötelező hatályon kívül helyezési ok a perbeli esetben nem merült fel, az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, a tényállást a Pp.
  3. §
(1)bekezdésének alkalmazásával a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyesen állapította meg. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.012/2023/7* 8 [25] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által alkalmazott anyagi jogi jogszabályok alkalmazásával, illetve az elsőfokú bíróság által levont jogi következtetésekkel a következők szerint nem ért egyet. [26] A fellebbezés alapján a másodfokú bíróság azt vizsgálta, hogy az alperes a felperes vonatkozásában helyesen alkalmazta-e a Rendelet 2/B. § rendelkezéseit és helyesen állapította meg azt, hogy a felperes 2022. január 3-ától a Rendelet 2/B. §
(2)a) pontja alapján fizetés nélküli szabadságon van. [27] A Rendelet 2021. december 22-étől hatályos 2/B. §
(1)bekezdése szerint az 1. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontja szerinti intézmény azon foglalkoztatottja tekintetében, akinek vonatkozásában a munkáltató a 2. §
(2)bekezdése szerint megállapította, hogy a 2. §
(1)
  1. a)pont
  2. aa)alpontja hatálya alá tartozik (e § alkalmazásában a továbbiakban: foglalkoztatott) a 2. §
(7)és
(8)bekezdését az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Rendelet 2/B. §
(2)bekezdése alapján, ha a foglalkoztatott
  1. december
  2. napjáig a védőoltást nem vette fel, a foglalkoztatott – a
(4)és
(7)bekezdésben foglaltak kivételével – az intézmény dolgozói és tanulói egészségének és életének megóvása érdekében 2022. január 3. napjától
  1. a)fizetés nélküli szabadságon van, és
  2. b)a köznevelési intézmény, illetve a szakképző intézmény, valamint egyéb, a munkavégzéssel összefüggő intézmény területére egy, a saját költségére elvégzett, 72 óránál nem régebbi és az egészségügyi szakmai szabályoknak megfelelő molekuláris biológiai vizsgálat – SARS-CoV-2 PCR teszt – negatív eredményének igazolásával léphet be. [28] A Rendelet 2/B. §
(1)bekezdése rögzíti, hogy a Rendelet 2. §
(7)bekezdését a Rendelet 2/B. §-ában foglalt eltérésekkel kellett alkalmazni. Mivel a Rendelet 2. §
(7)bekezdése a Rendelet 2. §
(12)bekezdésének alkalmazására vonatkozóan is tartalmaz rendelkezést, a nyelvtani értelmezés alapján a Rendelet 2. §
(12)bekezdésében foglaltakat szintén a Rendelet 2/B. §-ában meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. Ennek megfelelően, amennyiben a keresőképtelen foglalkoztatott oltásfelvételi kötelezettsége a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége hiányában 2021. december 15-éig nem állt be, illetve a foglalkoztatott a védőoltást nem vette fel, a munkáltatónak a Rendelet 2/B. §
(3)bekezdése szerint fel kellett hívnia a foglalkoztatottat, hogy a védőoltást
  1. december
  2. napjáig vegye fel és annak felvételét igazolja, vagy a védőoltás felvétele alóli mentesülésre vonatkozó orvosi szakvéleményt mutassa be. [29] Az elsőfokú ítéletben foglaltaktól eltérően a köznevelési intézményeknek a Rendelet
  3. §
(1)
  1. a)pont
  2. aa)alpontja hatálya alá tartozó foglalkoztatottai esetében a koronavírus elleni védőoltás felvételének határideje 2021. december 30-a volt és az a Rendelet 2. §
(12)bekezdésében rögzített rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alóli mentesülésre tekintettel sem hosszabbodott meg. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.012/2023/7* 9 [30] Az alperes a fentiekben rögzítetteknek megfelelően a Rendelet 2/B. §
(3)bekezdése szerinti felhívással élt a felperes felé, amelynek azonban a felperes nem tett eleget. Ebből következően az alperesnek a Rendelet 2/B. §
(2)bekezdésében foglalt jogkövetkezményeket – így a Rendelet 2/B. §
(2)a) pontja szerinti fizetés nélküli szabadságot – a felperes vonatkozásában a jogszabály alapján további munkáltatói intézkedés nélkül alkalmazni kellett. [31] A másodfokú bíróság hangsúlyozza, hogy az alperes a felperest a 2021. december 22-én kelt levélben a Rendelet 2/B. §
(4)bekezdésében foglaltaknak megfelelően tájékoztatta arról is, hogy a fizetés nélküli szabadságra vonatkozó jogkövetkezmények alkalmazása alól mentesül, ha
  1. december 30-áig a védőoltás felvételét a munkáltató felé igazolja vagy a mentesülésre vonatkozó orvosi szakvéleményt bemutatja. [32] Az alperes eljárása a Rendelet 2/B. §-ában foglaltaknak megfelelt és a fizetés nélküli szabadság alkalmazására a felperes esetében a jogszabály helyes alkalmazásával került sor, a felperes a
  2. január 3-ától kezdődő és
  3. március 7-ig tartó fizetés nélküli szabadságának időtartamára elmaradt munkabérigényt – jogalap hiányában – nem érvényesíthet. [33] Mindezek alapján a másodfokú bíróság a Pp.
  4. §
(2)c) pontja szerinti felülbírálati jogkörében eljárva a Pp. 383. §
(2)bekezdésének második fordulata alapján az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a keresetet elutasította. [34] Az alperes fellebbezése eredményre vezetett, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 383. §
(5)bekezdésének alkalmazásával – a Pp. 83. §
(1)bekezdésére figyelemmel – mellőzte az elsőfokú ítélet alperest perköltség fizetésére kötelező rendelkezését. [35] A másodfokú bíróság a felperes pervesztességére figyelemmel a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes jogi képviseletével összefüggésben felmerült első- és másodfokú perköltségének megfizetésére, amelyet a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségesekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)a) pontjának, valamint az
(5)bekezdésének alkalmazásával összesen 89.138 forint (64.676 forint + áfa) összegben állapított meg. [36] A fellebbezési eljárásban az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(1)bekezdése és a 46. §
(1)bekezdése alapján 68.988 forint fellebbezési illeték merült fel. Mivel a pervesztes felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult, a feljegyzett elsőfokú eljárási illeték, valamint a fellebbezési illeték a Pp. 83. §
(1)bekezdése, a 95. §
(1)a) pontja, a 102. §
(1)és
(6)bekezdése, valamint a 525. §
(1)és
(3)bekezdése alapján az állam terhén marad. [37] Az ítélettel szemben a Pp. 365. §
(2)bekezdése szerint nincs helye fellebbezésnek. Győr,
  1. április
  2. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.012/2023/7* 10 Dr. Bartus Erika sk. Dr. Barna Sára sk. Dr. Mózsa Gábor sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.