Bf.107/2022/16 – Fővárosi Ítélőtábla

(1),

(2), 10.§

(1),

(2)] Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.107/2022/

1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
2. év november hó
3. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő í t é l e t e t: A közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette és más bűncselekmény miatt Terhelt1 ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék a
4. év március hó
5. napján kihirdetett 12.B.308/2021/
6. számú ítéletét megváltoztatja. A szabadságvesztés büntetését 2 (kettő) év 3 (három) hónapra enyhíti. A vádlott helyesen: a
7. év augusztus hó
8. napjáig volt őrizetben, letartoztatásának kezdő napja
9. év augusztus hó
10. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Fővárosi Törvényszék a
11. március
12. napján kihirdetett 12.B.308/2021/
13. számú ítéletében bűnösnek mondta ki Terhelt1 vádlottat közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében [Btk.
14. §,
15. §

(1)bekezdés a) pont] és testi sértés vétségének kísérletében [Btk. 164. §

(1)és

(2)bekezdés], amiért őt – halmazati büntetésül – 3 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztést börtön fokozatban kell végrehajtani, amelyből a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.107/2022/

1. 2 továbbá rendelkezett az elsőfokú bíróság az eljárás során lefoglalt tárgyak további jogi sorsáról és a bűnösnek kimondott vádlottat kötelezte a bűnügyi költség viselésére. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen – amelyet az ügyészség tudomásul vett – a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.213/2022/
2. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Átiratában kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást és nem vétett olyan eljárási szabálysértést, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését vonná maga után. A törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és a bizonyítékok helyes értékelésével megalapozott tényállást állapított meg. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét teljesítette, a vádlott bűnösségére levont következtetése okszerű és a vádlott terhére megállapított bűncselekményeket is helyesen minősítette. A büntetés kiszabása körében a fellebbviteli főügyészség arra mutatott rá, hogy az elsőfokon eljárt törvényszék az irányadó körülményeket nagyrészt számba vette, azonban figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a vádlott a cselekményét forgalmas helyen, garázda módon valósította meg. Megítélése szerint Terhelt1 előéleti adatai arra engednek következtetni, hogy a vádlott a törvényi szabályokat sorozatosan megszegi és vagyon elleni, kábítószerrel összefüggő, illetve erőszakos jellegű bűncselekményeket követ el. Aláhúzta, hogy a vádlottal szemben korábban alkalmazott joghátrányok a kívánt nevelő hatást nem érték el, ezért a törvényszék által kiszabott büntetés a célok eléréséhez szükséges, annak enyhítése nem indokolt. A fellebbviteli főügyészség törvényesnek tartotta az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit is. Észrevételezte ugyanakkor, hogy az elsőfokú ítélet személyi része lakcímet nem tartalmaz, továbbá azt sem rögzíti, hogy a terhelt hajléktalan, és szabadulásakor csak levelezési címet tudott megadni. Mindezekre tekintettel a fellebbviteli főügyészség azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet – a büntetés kiszabási körülmények kiegészítésével és a személyi rész pontosításával – hagyja helyben. [4] A vádlott védője a fellebbezést írásban részletesen megindokolta. Ebben annak az álláspontjának adott hangot, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő nyomatékkal az eljárás jelentős és indokolatlan elhúzódását, továbbá azt a tényt, hogy a vádlott az eljárás során – az elfogásától az elsőfokú ítélet kihirdetéséig – közel 2 évig állt a személyi szabadságot teljes mértékben elvonó, legszigorúbb kényszerintézkedés hatálya alatt. A védő sérelmezte, hogy az eljárás során nem érvényesült a Be.
3. §

(1)bekezdés a) pontjában meghatározott soronkívüliség törvényi követelménye, valamint a Be. 271. §

(1)bekezdésében írt szükségesség és arányosság elve. Külön is kitért az eljárás elhúzódásának okaira. Utalt továbbá arra, hogy a vádlott már a nyomozati szakban, gyanúsítotti kihallgatása során elismerte, hogy a vád tárgyává cselekménynél jelen volt ugyan, azonban nem kés, hanem egy öngyújtó volt nála, amely nyilvánvalóan nem lett volna alkalmas életveszéllyel együtt járó testi sérülés okozására. Kifogásolta, hogy ezt a terhelti védekezést később sem a nyomozó hatóság, sem a szakértő nem vizsgálta. Hangsúlyos körülménynek nevezte, hogy az ügyészség a védencével szemben úgy emelt vádat, hogy tisztában volt a szakvéleményben foglaltakkal. Az enyhítő körülmények körében nagyobb nyomatékkal kérte figyelembe venni a letartóztatás elhúzódó tartamát, a vádlottnak nem felróható jelentős időmúlást, a testi sértés vétségének kísérleti szakban maradását, valamint azt, hogy védence a terhére rótt cselekmény elkövetését megbánta, a sértettől elnézést kért, a sértett pedig megbocsátott a vádlottnak. A kifejtettekre tekintettel azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a kiszabott büntetés tartamát jelentős mértékben enyhítse. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.107/2022/16. [5] 3 A vádlott javára bejelentett fellebbezések alaposak. [6] Az ítélőtáblának a Be. 590. §

(3)bekezdése alapján – figyelemmel a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontjára is – az elsőfokú ítélet rendelkezéseit a büntetés enyhítését célzó fellebbezések által meghatározott kereteken belül kellett felülbírálnia. Az ily módon korlátozott felülbírálat során is vizsgálnia kellett az eljárási szabályok megtartását [Be. 590. §

(5)bekezdés

1. a)pont aa),
2. ab)alpont]. Megállapította, hogy az elsőfokú eljárásban nem történt olyan abszolút vagy relatív eljárási szabálysértés, amely megalapozná az elsőfokú ítélet Be. 607. §

(1)bekezdése, 608. §

(1)bekezdése vagy 609. §

(1)bekezdése szerinti hatályon kívül helyezését. A felülbírálat során nem volt megállapítható olyan ok sem, amely a vádlott felmentését vagy az eljárás megszüntetését indokolná [Be. 566. §

(1)bekezdés, 567. §

(1)és

(2)bekezdés, 590. §

(5)bekezdés b) pont]. [7] Az ítélőtábla a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja szerint a határozatát az első fokon eljárt törvényszék által megállapított tényállásra alapította, ahhoz kötve volt, figyelemmel arra, hogy a fellebbezéseket a Be. 583. §

(3)bekezdésére alapítottan kizárólag a büntetés enyhítése érdekében jelentették be. [8] A törvényszék a tényállásban rögzített tényekből okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a vádlott cselekményének minősítése is mindenben megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek. [9] Az ítélőtábla a büntetés enyhítését célzó fellebbezések kapcsán az alábbi, a büntetés céljára és a büntetés kiszabásának elveire vonatkozó anyagi jogi rendelkezéseket hívja fel. [10] A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető (speciális prevenció), akár más (generális prevenció) bűncselekményt kövessen el [Btk. 79. §]. [11] A büntetést a Btk.-ban meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez [Btk. 80. §

(1)bekezdés]. [12] Határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó, amely a büntetési tétel alsó és felső határa összegének fele [Btk. 80. §

(2)bekezdés]. Ha e törvény a büntetés kiszabása esetén a Különös Részben meghatározott büntetési tétel emelését írja elő, a

(2)bekezdésben meghatározott számítást a felemelt büntetési tételekre tekintetettel kell elvégezni. [13] Halmazati büntetés kiszabása esetén, ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettő határozott ideig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, a büntetési tétel felső határa a legmagasabb büntetési tétel felével emelkedik, de nem érheti el az egyes Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.107/2022/16. 4 bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát [Btk. 81. §

(3)bekezdés]. [14] A vádlottal szemben a fenti halmazati szabályok szerint 1 évtől 7 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki, miként azt az elsőfokú ítélet is helyesen rögzíti. Jelen ügyben a középmérték 4 év tartamú szabadságvesztés. [15] A törvényszék által a büntetés kiszabása során irányadónak tekintett enyhítő és súlyosító körülmények felsorolására, illetőleg értékelésére vonatkozó – túlnyomórészt helytálló – megállapítások részben helyesbítésre és kiegészítésre szorulnak. [16] A törvényszék helyesen értékelte súlyosító körülményként a vádlott többszörösen büntetett előéletét, valamint a testi épség elleni bűncselekmények növekvő számát. Kétségtelenül súlyosító tényező, egyben a vádlott társadalomra veszélyességét igazolja az a tény is, hogy a jelen ügy tárgyát képező bűncselekmények megvalósításakor már folyamatban volt a vele szemben lopás bűncselekmények miatt indult büntetőeljárás, és erről tudva követett el a vádlott újabb bűncselekményeket. Miként arra az ügyészség okszerűen mutatott rá, vádlott terhére további súlyosító körülményként kell figyelembe venni a garázda jellegű elkövetési módot is [a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56. Büntető Kollégiumi vélemény (a továbbiakban: 56.BKv.) III.2. pont]. [17] Az enyhítő körülmények körében ugyanakkor az ítélőtábla nagyobb nyomatékkal értékelte az időmúlást, tekintettel arra, hogy a vádlott a terhére rótt cselekményeket ténybelileg beismerte, ehhez képest a cselekmény elkövetésétől az elsőfokú ítélet megszületéséig két év telt el [56.BKv. III.10. pont]. A büntetést befolyásoló tárgyi tényezők körében a vádlott javára további enyhítő körülményként értékelendő az is, hogy az elsőfokú ítélet kihirdetése óta újabb nyolc hónap telt el. [18] Nagyobb nyomatékot tulajdonított a másodfokú bíróság - 56.BKv.-ban írtak szerint - a büntetőeljárás elhúzódásának, melyre az elsőfokú bíróság egyébként okszerűen utalt az ítéletében [Be. 564. §

(4)bekezdés b) pont]. A büntetőeljárás észszerű időn belüli befejezésének követelménye a tisztességes eljárás részjogosítványa [2/

1. (II.10.) AB határozat], márpedig a viszonylag egyszerű megítélésű, hosszadalmas bizonyítást nem igénylő ügyben a vádlott a bűncselekmények elkövetésétől azok jogerős elbírálásáig – neki fel nem róhatóan – kettő év nyolc hónapig állt büntetőeljárás hatálya alatt, ebből egy év hét hónapig letartóztatásban volt. Ezért az eljárás elhúzódását és a személyi szabadságot teljes mértékben elvonó (legszigorúbb) kényszerintézkedés viszonylag hosszabb tartamát nyomatékos enyhítő körülményként kell értékelni a vádlott javára, a terhére rótt cselekmények kiemelkedő tárgyi súlya ellenére is. [19] A részbeni ténybeli beismerését ugyancsak a vádlott javára kellett figyelembe venni (56.BKv. II.
2. pont). Ekként értékelendő továbbá a sértetti megbocsátás, valamint – kisebb súllyal – az a tény, hogy a testi sértés vétsége kísérleti szakban rekedt. [20] Mindezek alapján az ítélőtábla a súlyosító körülmények száma és nyomatéka ellenére is úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú, a középmérték alatt kiszabott szabadságvesztés Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.107/2022/
3. 5 hároméves tartama is túl szigorú büntetés lenne a vádlottal szemben, az nem igazodna a bűncselekmények konkrét tárgyi súlyához, a vádlott társadalomra veszélyességéhez és a feltárt bűnösségi körülményekhez. Ezért a másodfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát 2 év 3 hónapra mérsékelte. Az ekként kiszabott tartamú szabadságvesztés megfelel a büntetéskiszabási elveknek, egyben alkalmas a büntetési célok (egyéni és általános bűnmegelőzés) elérésére is. [21] A szándékos bűncselekmények miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt vádlott méltatlan a közügyek gyakorlására, ezért a törvényszék helyesen döntött a közügyektől eltiltás alkalmazásáról, annak tartamának mérséklésére az ítélőtábla nem látott okot. [22] A törvényszék a bűntett miatt szabadságvesztésre ítélt vádlott esetében a végrehajtási fokozatot – a Btk.
4. §

(2)bekezdés a) pontjában foglaltakra figyelemmel – törvényesen határozta meg börtönben. [23] A vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezés megfelel a Btk. 38. §

(2)bekezdés a) pontjában írtaknak. [24] Törvényesek az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításával [Btk. 92. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont], a lefoglalt bűnjelekkel [Btk. 72. §

(1)bekezdés

1. c)és
2. d)pont, Be. 320. §

(1)bekezdés a) pont,

(2)bekezdés, 321. §

(1)bekezdés] és a bűnügyi költség viselésével [Be. 145. §

(1)bekezdés a) pont és

(2)bekezdés, 574. §

(1)és

(2)bekezdés] kapcsolatos rendelkezések is. [25] Az előzetes fogva tartásra vonatkozó adatok és a beszámítással kapcsolatos rendelkezés annyiban szorultak pontosításra, hogy a vádlott helyesen

1. év augusztus hó
2. napjáig volt őrizetben, így a letartoztatásának kezdő napja értelemszerűen
3. év augusztus hó 7-e. [26] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, míg az elsőfokú bíróság ítéletének törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [27] Az ítélőtábla határozata elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdései zárják ki, mivel az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntés nem született. Budapest,

1. év november hó
2. napja Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Németh Nándor s.k. előadó bíró, Dr. Lőrinczy Attila István s.k. bíró Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.107/2022/
3. 6 A Fővárosi Törvényszék 12.B.308/2021/
4. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.107/2022/
5. számú ítéletében írt változtatásokkal
6. november
7. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
8. év november hó
9. napja Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke