Bf.324/2021/10 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés] minősíti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett I. r., VI. r. és VII. r. vádlottakra nézve helybenhagyja. Indokolás [1] A Miskolci Törvényszék a rendelkező részben írt ügydöntő határozatában a fellebbezéssel érintett I. r. vádlottat emberölés bűntettének kísérlete [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 160. §

(1)bekezdés] miatt 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra; VI. r. és VII. r. vádlottakat társtettesként elkövetett garázdaság bűntette [Btk. 339. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. a)és
2. d)pont] miatt egyaránt 200 napi tétel, 1000 Ft napi összegű, végösszegében 200 000 Ft pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a vagyoni joghátrány megfizetésére 8-8 havi részletfizetést engedélyezett. Az elsőfokú bíróság rendelkezett az I. r. vádlottnál a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjáról, a VI-VII. r. vádlott esetében a pénzbüntetés átváltoztatási feltételeiről, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az ítélet ellen I. r., VI. r. és VII. r. vádlottak, valamint védőik jelentettek be fellebbezést kizárólag a büntetés enyhítése érdekében. [3] I. r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában az enyhítő körülmények nagyobb súlyára hivatkozva a büntetés enyhítésére tett indítványt (8. számú másodfokú irat). [4] Az ügyészség és más jogosult nem terjesztett elő perorvoslatot, így az ítélet a többi vádlottal szemben első fokon jogerőre emelkedett. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.324/2021/10 2 [5] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a ... számú észrevételében a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Kifejtette azonban, hogy I. r. vádlott cselekménye helyesen a befejezett emberölés bűntettét valósította meg. A korlátozott felülbírálatnál is vizsgálni kell a minősítés helyességét, ezért az ítélet részbeni megváltoztatására, egyéb részekben pedig a határozat helybenhagyására tett indítványt a jogorvoslattal érintett vádlottak esetében. [6] A másodfokú bíróság a jelzett védelmi fellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban Be.) 598. §

(2)bekezdés alapján – utalva a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény (a továbbiakban Kivezető tv.) 211. §

(2)bekezdésére is – tanácsülésen bírálta el. [7] A

1. január 1-jétől módosult és az átmeneti szabályokkal való összhangban a Be.
2. §

(1)bekezdés alapján már alkalmazandó Be. 598. §

(2)bekezdése lehetővé tette a tanácsüléses elbírálást, mert az enyhítést célzó fellebbezések kizárólag az 583. §

(3)bekezdés a) pontján alapultak és az arra jogosultak (ügyészség, vádlottak, védők) a törvényes határidőben [a Kivezető tv. 211. §

(6)bekezdésében írt tizenöt napos határidő] nem indítványozták a nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését. Az új szabály nem szankciós fellebbezésnél egyébként szigorúbb, mert megkívánja a tényállás megalapozottságát, de az átmeneti törvény 211. §

(4)bekezdése a törvény hatálya alatt még feloldja e szabályt, hiszen lehetőséget teremt a tanácsülésen is a részbeni megalapozatlanság orvoslására. Jelen esetben azonban a tényállás megalapozottsága nem vizsgálható, a tényállás rögzült, mindez ezért csak elvi kérdés. Az a lényeges, hogy a tanácsülésen való elbírálásnak nem volt perjogi akadálya. [8] A vádlotti és védői perorvoslatok nem alaposak. [9] Tekintettel arra, hogy a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül. [10] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §

(5)bekezdés a-c) pont]. Értelemszerűen szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból döntött a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben. Megjegyzi a felülbírálat terjedelme kapcsán az ítélőtábla, hogy az Alkotmánybíróság ugyan megállapította, miszerint a Be. 590. §

(5)bekezdése nem az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdéséből fakadó alkotmányos követelményeknek megfelelően szabályozza az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében a felülbírálat kiterjesztésének a lehetőségét (azt túl szűken vonta meg), ezért felhívta az Országgyűlést, hogy

1. január
2. napjáig tegyen eleget jogalkotói feladatának Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.324/2021/10 3 (III/1231/2020.). A jogszabályi rendelkezés azonban még érvényes és hatályos, így alkalmazni kell. [11] A Be.
3. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése, konkrétan a

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be. Jelen perjogi helyzetben a tényálláshoz kötöttség teljes, ténybeli revíziójára nem kerülhetett sor. [12] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást perrendszerűen, alaposan, körültekintően folytatta le, nem vétett abszolút, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási hibát. [13] A fellebbezéssel érintett vádlottak bűnösségének megállapítása törvényes. [14] A kiterjesztett felülbírálat során vizsgálni kellett, hogy nincs-e helye a vádlottak felmentésének, vagy az eljárás megszüntetésének. A rögzült tényállás ugyanis egy olyan eszközös verekedést ír le, melynél állást kell foglalni a jogos védelem kérdésében. Az irányadó tényállás alapján a válasz nemleges, mert valamennyi érintett vádlott a jogtalanság talajára helyezkedett a térben is elkülönülő és időben is elváló cselekménysorban. Részben puszta kézzel, részben veszélyes eszközökkel kölcsönösen vettek részt a durva tettlegességben, így a jogos védelem javukra nem állapítható meg, mint ahogy más büntethetőségi akadály sem. [15] VI. r. és VII. r. vádlottak cselekményének minősítése mindenben törvényes. E vádlottak tényállásban írt elkövetési magatartása a Btk.339. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pontja szerint minősülő csoportosan, felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntettét valósította meg, melynek társtettesei. [16] I. r. vádlottnál az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott ölési szándékára. A 3/2013. Büntető jogegységi határozat iránymutatása szerint az elkövető aktuális tudattartalmára, ezáltal szándékára a feltárható alanyi és tárgyi körülmények alapján lehet következtetést vonni. E körülményekből, különösen a tárgyi oldali elemekből (elkövetési eszköz, a célzott testtájék, a kifejtett igen nagy intenzitású erőbehatás) megalapozottan az egyenes ölési szándékra lehet következtetni. Az elsőfokú ítélet [80] bekezdése ezért részben annyiban helyesbítendő, hogy a szándék nem eshetőleges, hanem direkt volt. Fejre nagy erővel vascsővel ütni és halálos sérülést okozni, nem csak a bírói gyakorlat, hanem a laikus számára is az élet kioltását célzó szándékot jelenti. [17] Az élet elleni cselekmény kísérletként értékelése azonban alapvetően téves. A vádlotti cselekmény és a sértett halála között az okozati összefüggés fennáll. Elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy a fellebbezés iránya és a korlátozott felülbírálat miatt a másodfokú eljárásban nem módosítható tényállás nem tartalmaz-e adatot az okozati összefüggés meglétével szemben. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a meg nem változtatható történeti tényállás a 12-13. oldalán, ha nem is az elvárható pontossággal és precízséggel, de rögzíti az okozati összefüggést, így az irányadó tényállás alapján meg lehetett állapítani azt és Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.324/2021/10 4 ezzel összefüggésben azt is, hogy az ölés befejezett. A jogi minősítést érintő indokolásban ugyan ezzel szemben foglalt állást az elsőfokú bíróság, de ezen ítéletrész nem a tényállásba tartozik, így a törvénynek meg nem felelő minősítés módosításának a felülbírálat kiterjesztése folytán nem volt eljárásjogi akadálya. [18] S1 sértett az I. r. vádlott vascsővel ütése által szenvedte el a súlyos koponyaagysérülést, mely folytán kórházba került, ahol több mint három hónappal később halálozott el. A halálhoz vezető okfolyamatot azonban egyértelműen a vádlotti cselekmény indította el, ezen folyamatot más, a vádlotton kívül álló körülmény nem szakította meg és nem befolyásolta. Ha a vádlott nem üti fejbe az eszközzel a sértettet, úgy nem hal meg. Az elhalálozás időpontja valóban fontos ténykérdés, de az okozati összefüggést jelen esetben nem érinti, és az elkövetés és a halál között eltelt idő semmiképp sem tekinthető olyan „intervallumnak”, mely a befejezettség megállapítását kizárja. A [80] bekezdésben foglaltak nem csak a bírói gyakorlatnak, de a logika szabályainak sem felelnek meg, ezért az indokolást a másodfokú bíróság érdemi részeiben módosította, megállapítva – maradéktalanul osztva a másodfokú bíróság területén működő ügyészség indítványát –, hogy a vádlott terhére megállapított emberölés a befejezettség stádiumába jutott. [19] A büntetés kiszabása során irányadó szempontokat az elsőfokú bíróság nagyrészt helyesen feltárta, értelemszerűen azonban a minősítés módosítása folytán I. r. vádlottnál a kísérleti szak és az eshetőleges szándék nem enyhítő körülmény. [20] VI. r. és VII. r. vádlottak büntetése tettarányos, a büntetési céloknak megfelel. Eltúlzottan szigorúnak nem tekinthetők, így enyhítésükre nem kerülhetett sor. Ezen okok miatt a védelmi fellebbezések nem voltak alaposak. [21] I. r. vádlott büntetése az ölés befejezettségének megállapítása miatt eltúlzottan enyhe. Súlyosítására azonban a Be. 595. §

(1)bekezdésében meghatározott súlyosítási tilalom szabályai miatt a vádlott terhére bejelentett ügyészségi fellebbezés hiányában nem kerülhetett sor. A büntetés ugyan aránytalan, de még a vádlottnak nyújtott kedvezmény elvén nyugvó súlyosítási tilalom miatt sem törvénysértő, mert a Btk. 87. §

(2)bekezdés b) pontjában szabályozott egyfokú enyhítés miatt az anyagi jogszabálynak megfelel azzal a megjegyzéssel, hogy vádlói terhes perorvoslat mellett nyilvánvalóan évekkel hosszabb tartamú szabadságvesztést kellett volna alkalmazni. A részletezettek miatt az enyhítést célzó védelmi jogorvoslat e vádlottnál sem volt alapos. [22] Az I. r. vádlott esetében a mellékbüntetésre, továbbá az ítélet egyéb kérdésekre vonatkozó rendelkezései a törvénynek megfelelnek. [23] Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a szükséges részben a Be.606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő, illetve a súlyosítási tilalom miatt nem változtatható rendelkezéseit a fellebbezéssel érintett vádlottaknál a Be. 605. §

(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. Debrecen,

1. szeptember
2. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.324/2021/10 5 Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke-előadó bíró, Dr. Diószegi Attila sk. bíró, Dr. Bakó József sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 17.B.6/2020/
3. számú ítélete I. r., VI. r. és VII. r. vádlottak vonatkozásában a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.324/2021/
4. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. szeptember
6. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke