Bf.49/2022/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés]; s ezért őt 10 év – börtön fokozatú – szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve, valamint döntött az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az ítélet ellen – melyet a vádlott és védője tudomásul vett – az ügyészség a jogorvoslati nyilatkozatra fenntartott három munkanapos határidőben jelentett be a vádlott terhére fellebbezést, súlyosítás, a szabadságvesztés tartamának felemelése érdekében. [3] Az ügyészség fellebbezésének írásbeli indokolásában azt hangsúlyozta, hogy a vádlott személyében rejlő bűnösségi körülmények (kitartó szándék, gátlástalan elkövetés, a lakhatását biztosító élettársa gyereke sérelmére elkövetés), s az, hogy a beismeréséhez megbánás nem társult, nem egy megtört vádlott állt a bíróság előtt, a középmérték feletti szabadságvesztés büntetés kiszabását indokolják. [4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.102/2022/4. számú átiratában, az ügyészségi fellebbezést fenntartva, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, a szabadságvesztés tartamának súlyosítására, egyebekben pedig az elsőfokú ítélet – a bevezető részben elírt dátum kijavítása melletti – helybenhagyására és az előzetes fogvatatásban töltött idő továbbmenő beszámítására tett indítványt. [5] Az átirat kitért arra, hogy a vádlott a bűnösségét elismerte, a tárgyaláshoz való jogáról lemondott, s azt a törvényszék a Be. 504. §

(3)bekezdésében írtakkal összhangban fogadta el. Az irányadó tényállás alapján a bűnösség megállapítása, a cselekmény minősítése törvényes. [6] Egyetértett a bűnösségi körülmények számbavételével, ellenben álláspontja a szabadságvesztés tartama indokolatlanul alacsony, az a büntetési célok, különösen a generális prevenció elérésére alkalmatlan, és nem tükrözi a vádlottnak az elkövetés kitartó, erkölcsi fékektől mentes, különös kegyetlenséggel határos módjából is kitűnő társadalomra veszélyességét. Ezért annak súlyosítása indokolt. Az egyéb ítéleti rendelkezéseket törvényesnek találta, csupán a bevezető részben észlelt dátum-elírást, az előkészítő ülésre ugyanis helyesen

1. február
2. napján került sor. [7] A nyilvános ülésen a védő az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Álláspontja szerint az ügyészségi fellebbezésben és a fellebbviteli főügyészségi átiratban nem hangzott el olyan, az elsőfokú bíróság által nem értékelt körülmény, mely az enyhítő és súlyosító tényezők közel azonos számára is tekintettel a szabadságvesztés büntetés súlyosítását megalapozná. Hangsúlyozta azt is, miszerint véget kell vetni azon elterjedőben Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.49/2022/8/II 3 levő gyakorlatnak, melynek során az ügyészség a szabadságvesztés tartamára tett indítványánál a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét már eleve figyelembe veszi. [8] A vádlott utolsó szó jogán is korábbi nyilatkozatát ismételte meg, miszerint, bár az eseményekre nem pontosan emlékszik, a tettében kényszerítő körülmények is szerepet játszottak. Utóbbit a sértettnek a külföldről érkező nyugdíjának megszerzésével kapcsolatos – általa vélt – terveire vezette vissza. [9] A súlyosításra irányuló ügyészségi fellebbezés nem vezetett eredményre, ugyanakkor a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó elsőbírói rendelkezés módosításra szorult. [10] A vádlott terhére bejelentett fellebbezés kizárólag az
3. §

(3)bekezdés a) pontján alapszik, ugyanakkor a vádlott nyilvános ülés tartására határidőben indítványt tett, így az ügyben az ítélőtábla a Be. 599. §

(1)bekezdése értelmében nyilvános ülést tűzött ki. [11] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság Terhelt1 vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát végzéssel elfogadta, így a fellebbezés a bűnösség megállapítása és a váddal egyező tényállás és minősítés miatt a Be. 580. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja értelmében törvényben kizárt, valamint, hogy az ügyészség kizárólag a kiszabott büntetés mértékét sérelmezte [Be. 583. §

(3)bekezdés a) pont], a Be. 590. §

(3)bekezdése értelmében kizárólag a fellebbezéssel támadható részében bírálta felül. [12] A Be. 590. §

(5)bekezdése alapján ugyanakkor a korlátozott felülbírálat kiterjedt a hatályon kívül helyezést eredményező feltétlen és relatív eljárási szabálysértések vizsgálatára, a bűnösségre vont következtetés okszerűségére, és a bűncselekmény minősítésére is. [13] Ezen túlmenően az ítélőtábla a Be. 590. §

(7)bekezdésben írtak alapján felülbírálat alá vonta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező – szabadságvesztés végrehajtási fokozata, feltételes szabadságra bocsátás, bűnügyi költség stb. – rendelkezéseket is. [14] Ennek eredményeképpen az ítélőtábla megállapította, hogy a büntetőeljárás megszüntetésének Be. 567. §

(1)és

(2)bekezdésében írt okai nem állnak fenn [Be. 607. §

(1)bekezdés], továbbá, hogy a törvényszék a Be. 608. §

(1)bekezdésében és a Be. 609. §

(1)bekezdésében felsorolt, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabályt nem sértett. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.49/2022/8/II 4 [15] A vádlott beismerő nyilatkozatának elfogadása az eljárási rendelkezésekkel összhangban állt. [16] Az ítélőtábla ugyanakkor megjegyzi, hogy bár ez a vádlotti vallomás, nyilatkozat felhasználhatóságát, törvényességét a figyelmeztetés teljeskörűségére és a terhelt e figyelmeztetések megértését tartalmazó válaszára figyelemmel nem érinti, a kihallgatás elején azt is szükséges tisztázni (s a jegyzőkönyvben rögzíteni), hogy a terhelt kíván-e az ügyben (akár a személyi körülményei tekintetében) vallomást tenni. [17] Az elsőfokú bíróság a Be. 562. §

(2)bekezdésében biztosított lehetőséggel élve röviden indokolta határozatát. Az ennek megfelelően szerkesztett ítélet a Be. 561. §

(3)bekezdés

1. a)-
2. c)és
3. e)pontjában, valamint a Be. 564. §

(4)bekezdésében meghatározott kötelező elemeket tartalmazza. [18] Az elsőfokú bíróság által a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata, annak törvényi előfeltételeken alapuló elfogadása és az azzal összhangban álló ügyiratok alapján megállapított, s a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja, illetőleg Be. 606. §

(3)bekezdése szerint irányadó tényállásból, melynek megalapozottságát a másodfokú bíróság nem vizsgálta (illetőleg az eljárási törvény rendelkezései szerint nem is vizsgálhatta), az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett Terhelt1 vádlott bűnösségére, s a cselekmény minősítése is törvényes. [19] A törvényszék az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/

1. büntető jogegységi határozatban írt alanyi és tárgyi tényezők hiánytalan elemzésével vont következtetést a vádlott egyenes ölési szándékára, mely következtetése helytállóságához a cselekmény körülményei (a sértett életfontosságú testtájékokon, eltérő helyszínen, kitartóan történő eszközös, ismételt bántalmazása, e bántalmazás brutalitása) alapján kétség nem férhet. [20] A büntetés kiszabása körében irányadó körülmények kisebb mértékben szorultak pontosításra, így súlyosító tényezőként emberölés bűncselekményénél a testi épség elleni cselekmények elszaporodottsága és a használt eszköz „különösen veszélyes”, ténylegesen az adott bűncselekményi kategóriánál tipikus, de kirívónak semmiképpen sem tekinthető volta, nem értékelhető. Az elsőfokú bíróság helyesen utalt az elkövetés módjában a vádlott terhére figyelembe veendő körülményekre azzal a kiegészítéssel, hogy az elkövetés módja a cselekmény súlyosabb minősülését megalapozó különös kegyetlenség határát súrolta, melynek nyomatéka kimagasló. [21] Az enyhítő tényezők közül a megbánást kellett mellőzni. A megbánás puszta hangoztatása a terhelt javára nyomatékkal figyelembe nem vehető, ráadásul Terhelt1 vádlott azon kijelentésével, hogy még egyszer nem vinné véghez tettét, és azzal, hogy ezzel egyidejűleg kényszerítő körülményként a sértettel szembeni teljesen alaptalanul vélt anyagi sérelmére utalt, a megbánás formális kifejezésre juttatása sem történt meg. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.49/2022/8/II 5 [22] Ugyanakkor az így kiegészített, pontosított bűnösségi körülményekre figyelemmel is úgy ítélte meg az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási elvekkel és büntetési célokkal összhangban választotta meg a büntetés nemét, s annak mértékével is egyetértett. E körben azonban nem a védő által hivatkozott indoknak, azaz az enyhítő és súlyosító tényezők azonos számának, hanem azok súlyának, egymáshoz viszonyított nyomatékának volt jelentősége. [23] A szabadságvesztés középmértékben meghatározott tartamának jelentősebb felemelését a nyomatékos súlyosító tényezők ellenére a büntetlen előéletű vádlott rendkívül idős kora és enyhe fokú szellemi hanyatlása folytán nem látta a másodfokú bíróság indokoltnak. Míg a büntetés enyhítése az elkövetés kitartó volta, brutalitása, motiválatlansága, a sértett és a terhelt közötti közeli hozzátartozói kapcsolat alapján fel sem merülhetett. [24] Az elsőfokú bíróság törvényesen határozta meg a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát, helyesen rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabásáról, s azok jogszabályi alapját is pontosan jelölte meg. [25] Ugyanakkor tévedett a törvényszék, amikor a Btk.
2. §

(2)bekezdés a) pontja (mint főszabály) alapján a szabadságvesztés büntetésből a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét és annak legkorábbi időpontját megállapította. Figyelmen kívül hagyta ugyanis, hogy a

1. évi CVIII. törvény a büntető törvény feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezéseit
2. november
3. napjával kezdődően módosította. Ennek értelmében a Btk. elkövetés idején is hatályos
4. §

(4)bekezdés

1. e)pontjának
2. eb)alpontja mérlegelést nem tűrően írja elő, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra, akit tettesként (korlátlan enyhítés alkalmazása nélkül) ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre a Btk. 160. §

(1)illetőleg

(2)bekezdés szerinti emberölés bűncselekménye miatt. A vádlott terhére rótt bűncselekmény és a kiszabott joghátrány valamennyi előbbiekben írt törvényi feltételeket kimeríti, így a másodfokú bíróságnak a törvényszék hibás rendelkezését helyesbítve a feltételes szabadságra bocsátás kizártságáról kellett rendelkeznie. [26] A bűnjelekre, bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés törvényes. [27] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Be. 598. §

(2)bekezdése szerinti tanácsülésen az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a feltételes szabadságról rendelkező részében) megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta, egyben helyesbítette az előkészítő ülés elsőfokú ítélet bevezető részében helytelenül szereplő évszámát. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.49/2022/8/II 6 [28] A Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe továbbmenően beszámította. [29] A Be. 613. §

(1)bekezdése, valamint a Be. 574. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett a másodfokú eljárásban a kirendelt védő díjával felmerült bűnügyi költség megállapításáról és viseléséről. Budapest,

1. június
2. dr. Borbás Virág Bernadett s.k. s.k. a tanács elnöke dr. Raczky Katalin s.k. előadó bíró Barabásné dr. Birinyi Andrea bíró A Budapest Környéki Törvényszék 6.B.85/2021/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.49/2022/
4. számú ítélete folytán
5. június
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. június
8. dr. Borbás Virág Bernadett s.k. a tanács elnöke